Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-15 / 293. szám, szombat

CZ BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Sikeres munkát kívánok a komáromi hajógyár dolgozóinak a negyedik tervévben Az Uj Szó egyik cikkében a múltkoriban olvastam a komáromi hajógyár dolgozóinak lelkes és öntudatos munkájáról. Én is hajógyári munkás voltam és így ez a cikk különösen nagyon érdekelt. Figyelmesen olvastam végig. Olvastam a Szovjetunió részére gyártott motorosvontató hajó elkészítéséről és az új kötelezettségvállalásokról, amelyeket a két személyszállító hajó elkészítésén dolgozó munkások tettek. Már a cikkből is rájöttem arra, hogy a munka a komáromi hajógyárban sokkal nagyobb lelkesedéssel folyik, mint altkor folyt, amikor én bevonultam. Azt mondhatom, hogy a hajógyár életében új időszak köszöntött be. Büszkék lehetnek erre a komáromi Skoda-üzem dolgozói és velük együtt egész köztársaságunk munkássága. Az újabb kötelezettségvállalások nagy lépést jelentenek a kommunizmus felé és a béke megszilárdításához. A cikkben olvastam az újításokról is, amelyek könnyebbé teszik a munkát és meggyorsítják azt. És nem feledkezhetem el Körmendi Ferenc elvtársról sem, aki 6 társával együtt ígéretet tett, hogy minden erejükkel fognak dolgozni, szívük egész melegét befektetik a munkába, Feri bácsit jól Ismerem, én is többször dolgoztain vele, s ő mindig azon volt, hogy munkatársát kitanítsa, átadja tapasztalatait, ö már régi munkás. Jól ismeri munkáját. Én 1946-ban kerültem be a gyárba, s ott dolgoztam, míg csak katona nem lettem. Akkor még nem is gondoskodtak a gyárban annyira a munkásokról, mint ma. Ma például nem feledkeznek meg a bevonultak hozzátartozóiról sem. Feleségem úgy megkap mindent mintha dolgoznék, s vásárolhat a gyári üzletben, mint a többi munkás. Erről ottlétem alkalmával győződtem meg. Ugyanakkor meggyőződtem arról is, hogy az üzemben sokkal lelkesebben folyik a munka. Tényleges szolgálatom letelte után ismét viszszatérek a gyárba dolgozni és én is újra bekapcsolódom a hajógyár öntudatos komáromi dolgozói közé. Azon leszek, hogy munkatársaimmal együtt mielőbb elérjük a szocializmust, hogy munkateljesítményünk fokozásával szilárdítsuk a békét. Ezen az úton kívánok a komáromi hajógyár minden munkásának és munkásnőjének sikeres munkát az új évben gottwaldi ötéves tervünk negyedik évében. ÄRKY JENŐ, közkatona Közös hazánkat védjük! . Mi magyar fiúk is; amikor bevonultunk, már az első nap láttuk, hogy új típusú hadseregbe kerültünk. A fogadtatás igen meieg volt, minden téren gondoskodtak rólunk. Azoknak az elvtársaknak, akik csak magyarul tudtak, tolmácsok útján Intézték el kéréseiket és azután a kiképzés során akár a gyakorlótéren, akár pedig a tantermekben mindig megmagyarázták nekik, ha valamit nem értett-.k. És a magyar bajtársak meg is értették, hogy a dolgozók hadseregében teljesítenek szolgálatot és ezért minden erejükkel és tudásukkal nekiláttak ^ tanulásnak, hogy művészei legyenek a haditechnikának, a katonai ismereteknek. És ugyanakkor a magyar bajtársak közül azok, akik am tudnak szlovákul, elhatározták, hogy megtanulják ezt a nyelvet Hisz mi valamennyien jól tudjuk, hogy nekünk nem ellenségünk a más nyelven beszélő ember, ha az becsületes dolgozó és ellenségünk lehet a mi nyelvünkön beszélő ls, ha a reakcióhoz tartozik. Az ilyen ellenség ellen aztán összetudunk fogni csehek, szlovákok, magyarok egyaránt abban a tudatban, hogy közös hazánkat védjük. SKOLNYIK JÓZSEF, őrvezető. Használjuk ki a politikai-nevelő órát! Egységünkben, ahol a politikai munkás Olejnyícsek tiszt, megfigyeltem, hogy a politikai órákon a magyar bajtársak közfii többen, fgy például Nagy, Dani és Húsvét bajtársak nem vettek részt a vitában. Meg aztán, ha a politikai oktató kérdezett tőlük valamit, azt felelték, hogy arra nehéz nekik a fejük. Később rájöttem arra, hogy a föhiba itt az volt, hogy az említett elvtársak féltek attól, hogy talán valami roszszat mondanának a vita során. Egyszer például Nagy bajtársat megkérdeztem, hogy van-e a falujukban EFSz és hogyan dolgozik. Azt felelte, hogy van, de ő bizony nem beszélhet róla. Csak hosszabb beszélgetés után vettem ki belőle, hogy nem volt tiszés tában azzal, mit kell mondania ezért inkább hallgatott. Nem szabad így gondolkodni. A politikai órát ki kell használni. Minden egyes elvtársnak be kell kapcsolódni a beszélgetésbe és meg kell kérdezni azt, amivel nincs tisztában. Csak így tudhatja meg a politikai oktató, hogy melyik részét az előadásnak kell megismételni. És csak így tudjuk elérni azt, hogy minden egyes katona öntudatos lesz, tudni fogja miért fontos a jó katonai kiképzés. Ezzel érjük el minden katonánál a fegyelem és éberség fokozását. Ennek segítségével tudatosítjuk mindenkiben, hogy miért fontos hadseregünk erősítése, hogyan függ össze ez a béke megtartásának kérdésével. NAGY E. őrvezető. Éberen állunk a vártán , A mi egységünkhöz is jár az Uj Szó. Mindennap nagy érdeklődéssel várjuk, mert meg akarjuk tudni, hogy mi minden történik hazánkban és a többi országban is. Gyakran olvasunk benne az osztályellenség aljas tetteiről, meg az imperialisták háborús gyujtogatásaiiól és az újság olvasása éberekké tesz minket, arra figyelmeztet, hogy népi demokráciánkat minden erőnkkel védelmezzük. A háborús úszítókra készek vagyunk kemény ököllel lesújtani. Hiszen országunk dolgozói még nem felejtették el a második világháború borzalmait. Nem akarunk háborút, de ha államunk védelmének érdeke ezt megköveteli, minden percben készek vagyunk fegyvert ragadva népünk igazságáért harcolni. Annál is inkább mi v 1 emlékszünk azok. a az időkre, amikor a munkásnak koldúspénzért és a munkáé.

t térden állva kellett könyörögni. Mi katonák, munkások, dolgozó parasztok és új értelmiségiek tudjuk jól, hogy mit hozott számunkra jelenünk. Örömmel fekszünk 'e és örömmel ébredünk. Mi katonák, büszkék vagyunk aira, hogy a nép fegyverét tarthatjuk kezünkben. Ebben a tudatban szilárdan állunk a vártán, hogy a régi világ vissza ne térjen soha, hogy Gottwald elvtárs és a világ dolgozóinak 'nagy vezére, Sztálin elvtárs vezetésével megvédjük a tartós békét. SZABÓ ISTVÁN, közkatona. Üzenet az alsószeli dolgozóknak Alsószeli dolgozói már 1949-ben tudatosították, hogyha nem akarnak mezőgazdaságukkal elmaradni, szükséges, hogy áttérjenek a nagybani, vagyis a szövetkezeti gazdálkodásra. A volt uradalmi birtokon, Szigeten, megalakították a III. típusú szövetkezetet. Ez a megalakítás után nagy sikerrel működött, amit bizonyít az is, hogy 1950-ben megalakult egy II. típusú EFSz a falu kis- és középarasztjaiból. Közben az első szövetkezet a III. típusról áttért a IV. típusra. A munkákat idejében elvégezték, de később akadályok kezdtek felmerülni. A reakció ugymis ellentéteket kezdett szítani a két szövetkezet között. A reakciónak ez az aknamunkája akadályozta annak a régi tervnek megvalósítását is, hogy a két szövetkezet egyesüljön. Nemrégiben azonban örömteli hír érkezett hozzánk, a néphadsereg alsószeli tagjaihoz. Megtudtuk, hogy az Alsószelin dolgozó két szövetkezet egyesült, ami szerintünk nagy lépést jelent a haladás útján, mert a község legöntudatosabb dolgozói a IV. típusban dolgoznak, ahol már nem lehet kizsákmányolni a munkást, ahol már mindenki munkája szerint kapja jutáimát. Ebből az alkalomból fordulok az alsószeli dolgozókhoz többi társam nevében is azzal a kéréssel, hogy még nagyobb lelkesedéssel lássanak hozzá a község felépítéséhez és mutassanak példát a szomszéd falvak dolgozóinak is. Mi, néphadseregünk katonái is segítséget nyújtunk ebben azzal, hogy iparkodni fogunk a fegy verkezelést tökéletesen elsajátítani, hogy őrködni fogunk az alsószeliek és országunk valamennyi dolgozójá nak munkája fölött. Mi itt erős hadsereget építünk, amely a Szovjetunió vezetésével és a népi demokrata országok hadseregeivel együtt készen áll megvédeni a békét és örömmel figyeli a fejlődés minden jelét nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Mi jól tudjuk, hogy építeni csak békében lehet és ezért akarjuk a békét, ezért vagyunk a béke katonái. Nekünk nem az a célunk, mint az amerikai tőkések szolgálatá bon álló katonáknak, hogy a kizsákmányolók zsebébe hajtsák a hasznot minden eszközzel. Mi nem akarjuk más népek' szabadságát elvenni, ellen, kezőleg. Azt akarjuk, hogy minden nép és nemzet szabad legyen. Ezt pedig akként tudjuk elősegíteni, hogy úgy építjük ki országunkat, hogy példaképül szolgáljon a kapitalista országok dolgozóinak. Lássák, hogy milyen nálunk a dolgozó élete. Hasonlítsák össze az övékkél. Az ilyen összehasonlítások erőt öntenek a leigázott népekbe. Ezért kell az alsószelieknek is mérföldes léptekkel előre haladni.' A kapitalizmus idejében az alsószeli kommunisták jól tudták vezetni nemcsak saját községük dolgozóit, de a környékbeli falvak kis. és középparasztjait is a nagyobb darab kenyérért folytatott harcban. És most itt az ideje, hogy ismét feltámadjon a harcos Alsószeli, amely az utóbbi időben kicsit visszamaradt és hozza helyre a hibákat. Váljon AlsószeUböl szocialista szövetkezeti község. Ehhez a munkátokhoz kívánunk mi, a néphadsereg katonái sok sikert. Bizonyítsátok be, hogy az urck nélkül jobban, szebben, szabadabban lehet élni, m

e féljetek a nehézségektől abban a tudatban, hogy harcotok élén Kommunista Pártunk áll. CSANDAL ISTVÁN, közkatona. *" N 'Ps V. MAJAKOVSZKIJ A „PÁRTRÓL" Részlet a „V. I. Lenin" c.mű költeményből A szavakat nálunk bármi nagy a súlyuk, megszokják, nyűjük, mint a ruhát. Én azt akarom, hogy fényesre csiszoljuk a legfenségesebb szót — a P á r t. » Az egyes ember! Kinek kell? Mivégre? Az egyes ember hangja kis cincogás, cingár. Ki hallja a szavát? — Talán a felesége! De csak, ha fülébe súg, s nem a piacon jár. A Párt — az a csomóra fogott förgeteg, halk és halvány hangok egybeforrt orkánja, az ellenség erődje úgy reped tőle meg, mint ágyúk sortüzében szakad , v a dobhártya. Aki egyedül van, annak rossz a sora. Keserves egyedül, egy harcos, az egy sem, — aki erős, az lehet ura, de még a gyenge is legyűri kettesben. De ha a Pártba sok kicsinyke tömörül be, — Ellenség, állj, add meg magad és kész! A Párt — egyetlen sújtó ökölbe szorított millióujjú kéz. Az egyes ember butaság, semmi az egyes ember, egy ember — bár jelentős, nagy lehet — ötaraszos gerendát egymaga nem emel fel, hát még egy házat, ötemeleteset, A Párt — az millióknak válla, váll feszül a vállhoz, mell szorul a mellre. A Párttal palotákat tornyozunk az ég boltjára, egymást támogatva, fogva és emelve, A Párt — a munkásosztály gerince. A Párt a mi ügyünk halhatatlansága. A Párt — az egyetlen, mely sosem árul el engem. Ma inaskodom még, s holnap a térképről letörlök birodalmat -) s határt. Osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk dicsősége — igen, ez a Párt. A Párt és Lenin — ikertestvérpárt, — történelem-anyánknak , inelyik drágább rang szerint? Azt mondjuk mi — Lenin, és úgy értjük — a Párt, ezt mondjuk mi — a Párt, értjük — Lenint. Még hegyként meredeznek a koronás fejek, és burzsoaraj feketéll még, mint téli varjúcsapat, de már munkás-lávafolyó tüze sistereg s a Párt kráterén át a föld színére csap. Békés István fordítása. 'la