Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-14 / 292. szám, péntek

n iMG 1951. december 14. * IIL évfolyam — 50. szám. Falusi csoportjaink és az EFSz közös téli feladatai 33 Falvainkon lényegében befejeződtek az őszi munkák. A mezei munka egyre szűkebb területre korlátozódik s másirányú tevékenység indul meg, mégpedig bent a községben. Egy egész évi fizikai munka után most inkább szellemi munka kezdődik. Egységes Földműves Szövetkezeteink és egyénileg gazdálkodó paraszt jaink számot vetnek egész évi munkájukról, mennyire volt eredményes a munka a szövetkezetben és érdemes-e továbbra is egyénileg gazdálkodni, a szövetkezeten kívül. Ma falvainkon erről folyik a vita. Egységes Földműves Szövetkezeteink komoly számításokat végeznek, készülnek az évzáró közgyűlésekre, ahol kiderül, ki mennyit kap egészévi munkája jutalmául. Lesz, aki büszkeséggel fog eldiqsekedni másoknak, hogy az évvégi elszámoláson a rendes havi járu. lékon kívül egymaga annyit kapott, amennyit az egyénileg gazdálkodó paraszt egész családjával együtt nem keresett. Nyugodtan indulhat a tetfnek, hiszen be van biztosítva gondtalan megélhetése. Sok gazda kíváncsian tekint most a szövetkezet felé, mi a titka annak, hogy ott nagyobb a jövedelem? így szövetkezeteink a téli hónapokban egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek. Ebből a helyzetből adódnak a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség falusi szervezeteinek legközelebbi feladatai. A CsISz falusi szervezeteinek a téli hónapokban éppen ezekre a körülményekre, a falusi életnek éppen ezekre a legfontosabb mozzanataira kell összpontosítaniuk munkájukat, mégpedig szorosan együttdolgozva az Egységes Földműves Szövetkezet és a helyi pártszervezet vezetőségével. A szoros együttmunkálkodás egyik fontos előfeltétele annak, hogy a szövetkezeti évvégi elszámolás ne maradjon csak adminisztrációs, irodai munka, ha nem az Ifjúsági Szövetség tagjai segítsenek azt politikai meggyőzőmunkává változtatni. Ennek a feladatnak kell, hogy nagy fontosságot tulajdonítson a helyi szervezet vezetősége A falusi ifjúságnak terjesztenie, népszerűsítenie kell a példás EFSz-einkben elért j eredményeket. Sikereiket fel kell használniuk az agitációs és kultúrmunkában. Az új falu, a szocialista falu mielőbbi sikeres felépítése nem kis mértékben függ attól, mennyire teljesítik Szövetségünk helyi csoportjai ezt a feladatot, milyen meggyőző, felvilágosító munkát végeznek a kis- és középgazdák között és természetesen saját soraikban is. Milyen módszerekkel tudja ezt az ifjúság megvalósítani? Nagyon sokféleképpen. A téli hónapokban a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Ahol ügyesen dolgozik a vezetőség s különösen ott, ahol a CsISz-tagok nagyrésze tagja a szövetkezetnek, tudják, hogy mikor lesz a szövetkezet évzáró közgyűlése. Előkészülnek rá rövid, de velős kultúrműsorral. A műsorban feldolgozzák a szövetkezet eredményeit, csasztuskát írnak a legjobb szövetkezeti munkásokról, egy-egy dalt küldenek s'ámukra. Ugyanakkor természetesen csasztuskában ki kell pellengérezni a hibákat is s úgy összeállítani a kultúrműsort, hogy megmutassa, hogyan kellett volna jobban csinálni s hogyan lehet helyrehozni az elkövetett hibákat. A műsor összeállításának az elve mindenesetben az legyen, hogy segítsen a szövetkezet megerősítésében, a még kívülálló kis- és középparasztot vigye közelebb a szövetkezethez és segítsen felfedni a szövetkezet ellenségeinek, a kulákságnak igazi arcát. Ehhez hasonlóan használjanak fel falusi csoportjaink minden alkalmat, gyűlést, előadást, színdarabot, emlékünnepélyt és minden nyilvános összejövetelt arra, hogy a szövetkezet elért sikereit tudatosítják a tagokban és nemtagokban egyaránt. Nem szabad megfeledkeznünk ezért arról sem, hogy a téli hónapok egyik legelterjedtebb szórakozási formája, a táncmulatság is a nevelőmunka részévé kell, hogy váljék. Ez is akkor jó, ha a munkában elért sikereknek örül s további jó munkára lelkesít. A szövetkezetek évzáró közgyűléseivel egyidőben jóváhagyásra kerül a következő évi termelési és pénzügyi terv. Az Ifjúsági Szövetség falusi csoportjaira itt is nagy feladat vár. Nincs jobb és konkrétebb lehetőség a politikai-nevelőmunka fellendítésére, mint éppen ez az alkalom. Mindenekelőtt arról van szó, hogy fiataljainknak alaposan meg kell ismerkedniök ezzel a tervvel s azt is biztosítani, hogy minden egyes szövetkezeti tag a legapróbb részletekig megismerkedjék vele, hogy világosan lássa, milyen munka vár rá a> következő évben, mennyi jutalmat kap érte és milyen fejlődést mutat majd fel a szövetkezet az év folyamán. Minden CsISz-tag felada>ta, hogy mielőtt jóváhagynák a tervet, minden egyes szövetkezeti taggal alaposan megvitassák. Hogy ezeket a feladatokat falusi fnúsági szervezeteink megvalósíthassák, annak nagyon fontos előfeltétele, hogy tagjaik politikailag fejlettek legyenek, hogy a kevésbbé aktív tagokat is mozgósítani tudják erre a munkára. Ezért szükséges, hogy a szervezet vezetősége éppen ebben az időszakiban sok gondot fordítson az olvasó és politikai kör tevékenységére, ahol fiataljaink megszerzik a legalapvetőbb ismereteket népidemokratikus köztársaságunk éoítéséről, a szocializmus építésének kérdéseiről. Mindenekelőtt azokkal a kérdésekkel kell alaposan meeismerkedniök, amelyek a CsISz-nek a falu szoeialista építésében végzendő feladatait világítják meg. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség falusi csoportjai és az Egységes Földműves Szövetkezet ilven etrvüttmunkálkodása a téli hónapokban meghozza az majd az eredményt: szövetkezeteink megerősödve indulnak maid neki tavasszal az egyre szebb feladatok me?o!Hásnnak, a szocialista falu kiénítősének. Tolvaj Bertalan Az én forradalmi iskolám „Emlékszem. — mondotta Sztálin — az 1898-as évre, amikor először bíztak rám egy, a vasúti műhelyek munkásaiból álló tanulókört. Itt, ezeknek az elvtársaknak körében estem át íkkor első forradalmi tűzkeresztségemen ..., első tanítóim a tifliszi munkások voltak" Emlékszem továbbá az 1905 —1907-es esztendőkre, amikor a Párt megbízásából Bakuba küldtek dolgozni. Kétéves forradalmi tevékenységem a petróleumipari dolgozók között megedzetí a gyakorlati harcra és a gyakorlati vezetésre. Az, hogy Baku haladó munkásaival, Vácekkel, Szárátoveccel és másokkal érintkezhettem és hogy a munkásoknak a petróleummágnások ellen vívott sok nagy küzdelmében résztvettem, tanított meg arra, mit jelent nagy munkástömegeket vezetni. Igy hát ott, Bakuban kaptam meg a második forradalmi tűzkeresztséget. Ott szabadultam fel a forradalmi inaskodásból..." „Végül pedig emlékezem az 1917-es évre, amikor — a börtönök és számkivetések közötti hosszú hányódás után, — a Párt akaratából Leningrádba kerültem. Ott, az orosz munkások közt, a világproletariátus nagy tanítójának, Lenin elvtársnak közvetlen közelében, a proletariátus és a burzsoázia nagy osztályharcainak viharában, az Imperialista háború körülményei között tanultam meg először, mit jelent a munkásosztály nagy pártjának egyik vezetőjévé lenni. Ott. az orosz munkások, az elnyomott nének felszabadítói között, minden ország és minden nép proletárharcának élcsapatában éltem át harmadik forradalmi tűzkeresztségemet. Ott, Oroszországban Lenin vezetése alatt váltam a forradalom mesterévé. Engedjétek meg, hogy őszinte bajtársi köszönetet mondjak orosz tanítómnak és meghajtsam fejemet tanítóm, Lenin emléke előtt. Inasból (Tiflisz) segéd lettem (Baku), segédből mester (Leningrád): ez volt, elvtársak, az én forradalmi iskolám." (Részletek J. V. Sztálinnak a tifliszi vasutasok gyťlésén 1 r 26-ban mondott beszédéből)