Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-13 / 291. szám, csütörtök

——•— ti j sm - — AZ OSZTÁLYHARCRÓL « 6 A szocializmus megvalósításáért, az ötéves terv feladatainak teljesítéséért folyó harc különösen pedig falun a maradi, alacsonytermelékenységű kisüzemi gazdálkodás felszámolása és áttérés a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásra, állandó és egyre élesebbé való Osztályharc közepette történik. A szövetkezeti gazdálkodás egyre nagyobb térhódításával a falu kizsákmányoló elemei mindinkább háttérbe szorulnak, mindjobban kicsúszik lábuk alól a talaj, befolyásuk a dolgozó paraszttömegekre egyre kisebb lesz, tekintve, hogy éppen a szövetkezeti gazdálkodás adta előnyök bizonyítják be a dolgozó parasztoknak a kulákok kizsákmányoló mivoltát, rántják le a leplet egész eddigi magatartásukról és éppen a szövetkezeti gazdálkodás eredményei nyitják fel a dolgozó parasztok szemét s teszik lehetővé, hogy a kulákokat úgy lássák, amilyenek. A szövetkezetek terméseredményei, amelyek nem egy helyen többszörösei az teddigi" elért legmagasabb terméseknek és a szövetkezeti tagoknak ebből származó magas jutalmazása halomra döntik a reakció azon állításait, amelyekkel a dolgozó parasztoknak azt igyekeztek bebizonyítani, hogy »csak addig eszel kenyeret, amíg a magadén dolgozok. A valóság ennek az ellenkezőjét bizonyította be és arról győzte meg a dolgozó parasztok százezreit, hogy jólétet és bőséget csak a kollektív gazdálkodás adhat számukra^ hogy földjeik termelékenységét csak a nagyüzemi gazdálkodás által képesek növelni; hogy a földművelés legnehezebb munkáitól csak a szövetkezeti gazdálkodás adta gépesítés tehermentesítheti őket. Ezek az eredmények és a dolgozó parasztok részéről a helyzetnek mind nagyobb mértékben való felismerése, — mert mindezek, a kulákság, mint osztály felszámolásának óráját hozzák közelebb — az osztályharcnak elkeseredett, egyre élesebb formáját vonják maguk után. Az. osztályellentéget egymás után ért vereségek következtében az osztályellenség egyre elkeseredettebb és egyre szívósabb ellenállást fejt ki. •»Nem világos-e, — tanltja Sztálin elvtárs — hogy egész előrehaladásunk, szocialista építésünk minden komolyabb sikere az országunkban folyó osztályharc kifejezése és eredménye? Mindebből a'zohban az következik, hogy előrehaladásunkkal együtt fokozódni fog a kapitalista elemek ellenállása is, élesebb lesz az osztályharc... Nem szabad úgy képzelni a dolgot, hogy... a kulákok és a szegényparasztság, a munkások és tőkések Mrtelen, észrevétlenül*., harc és megrázkódtatások nélkül eljutnak a szocialista társadalomba. Soha sem fordult elő és nem ls fog előfordulni, hogy az elhqló osztályok önként adják fel állásaikat anélkül, hogy ellenállást próbálnának szervezni«. (Sztálin művei, 11. , kötet. 186—187. oldal.) A kulákság-ellenállása, nyílt vagy burkolt támadásai az ötéves terv feladatainak ' végrehajtása, a szocializmus megteremtése ellen, gazdasági életünk minden terén és. minden elkénzelhető formában megnyilvánul-' nak. A kulákság harci taktikája mindig éppen az adott helyzetnek megfelelően, sok esetben nem a nyílt harc porondja, nem nyíltan és szemtől szentbe harcol, hanem éppen ellenkezőleg, alkalmazkodik, látszólag a mi emberünkké válik, nagyszerűen leplezi, álcázza magát, nem lép fel nyíltan, mint a szövetkezeti gazdálkodás ellensége, ellenkezőleg, 6 az, aki legjobban agitál mellette, igyekszik oda befurakodni, hogy aztán a szövetkezeten belül majd annál könnyebben fejtse ki romboló munkáját. A kulák fnár nem harcol az ellen, hogy szövetkezeti gazdálkodás céljára földjeit kisajátítsák — ellenkezőleg, ö az, aki felajánlja földjeit, egyenesen rátukmálja a szövetke^£treí különösen ha azt látja, hogy a szövetkezet amúgy is túl van terhelve földekkel, a tagok alig birkóznak meg a munkákkal, ezt az időt látja a kulák a legelérkezettebbnek arra, hogy a szövetkezeti tagok gombait még .a maga száz holdjával is megoldja, hogy aztán ha a munkában legkisebb elmaradást, hibát észlel, akkor mutogasson rá: »Míg én műveltem a földeket, addig olyanok voltak, mint egy szép kert és olyan termést adtak, hogy vagonszámra tudtam gabonát eladni, mo.st meg nézzétek csak meg . . « .A kulák káitévő munkájának felismerése és az osztályéi'enség elleni harc a legnagyobb éberséget, a helyzet azonnali felismerését kívánja. Sokaknák még mindig nagyon is téves fogalmaik vannak a kulákókról és nem egy esetben úgy járnak el, mint aki a tehénnek a szarva között keresi a tőgyit. A kulákot misképpen el sem tudják képzelni, mint egy száz kilón felüli pókot, olyan embert keresnek benne, aki megfelel a karikatúrák figuráinak és az újságok által leírt munkásnyúzó piőcának. „Keresik az osztályellenséget — mondja Sztálin elvtárs — a .. .baromarcű, agyaras, vastagnyakú, kurtapuskás emberek formájában. Olyan alakban keresik a kulákot, amilyenben a plakátokról Ismerjük. De ilyen kulákok már régen nem léteznek a felszínen. A mai kulákok és kuláktámogatók a falu mai szovjetellenes elemei — nagyobbrészt „csöndes", „édeskés", csakhogy nem \,szent" emberek. Nem a kolhozoktól messze kell őket keresni, ott ülnek bent magukban a kolhozokban, raktárnok!, gazdaságvezetői, számvivöl, titkára', stb. állásokban. Ezek a kulákok sohasem fogják azt mondani, hogy „le a kolhozzal:" Ezek a kolhoz „giellett" vannak. De olyan szabotáló és kártevő munkát végeznek a kolhozon belül, hogy a kolhoz attól koldul. Ezek sohasem mondják, hogy „le a gabonabeszolgáltatással!" Ezek a gabonabeszolgáltatás „melletf' vannak. (Sztálin: Leninizmus kérdései, 385. oldal. Pravda kiadása.) Ahhoz tehát, hogy az osztályellenséggel sikeresen vívjuk meg harcunkat, elengedhetetlenül szükséges, hogy a falusi funkcionáriusok, és a tömegszervezetek vezetői, de maga a dolgozó parasztság is olyan ideológiai tudással rendelkezzék, hogy bármilyen formában, bármilyen álarcban felismerje az osztályellenséget és annak kártevő aknamunkáját és hogy ez ellen ne csak védekezni tudjon, hanem az osztályellenséggel szemben állandó támadásban legyen, sikeres harcot folytasson ellene, hogy minden romboló kísérletezéskor súlyos, megsemisítő csapást tudjon rá mérni. A dolgozó parasztság ideológiai tudása emelésének, az ezt szolgáló felvilágosító munkának arra kell irányulni, hogy éles határvonalat szabjon a dolgozó kis- és középparasztság és a kulákok között, hogy az osztályellenséggel meg nem alkuvó szellemet vigyen a dolgozó parasztság tömegeibe, hogy elősegítse a „jó ember" álarca mögé bújt osztályellenség felismerését és hogy végül, de elsősorban is tisztázza a dolgozó parasztság nagy tömegei előtt, hogy voltaképpen ki is a kulák, ki az osztályellenség? Éppen e kérdés nem ismeréséből, hogy a dolgozó parasztság egy része előtt a kulák még mindig csak minit a karikatúrák figurája él, ebből az osztályellenség fel nem ismeréséből származik a legtöbb mulasztás, ebből származik az, hogy sok helyen szinte lámpással keresik a kulákot, hogy már valamit ők is tegyenek az osztályharc terén s közben nem veszik észre, hogy az osztályellenség előttük van, közöttük van, talán éppen a kulák az, aki teletorokkal az osztályellenség elleni harc legnagyobb szószólója lett. Ki a kulák? Erre a kérdésre a dol gozó parasztság közül olyan választ várnak, hogy pontosan meg Ctell határozni, holdakban, hektárokban ki fejezni, hogy t>~ iyi meg ennyi hektáros, az • ". Alakult is ki ilyen vélemé ~iy szerint a parasztság szociális tagazódását körül belül így határozzák meg: a teljesen földnélküli, de földmunkát végző dolgozok a mezőgazdasági munkások; a 4—5 hektárig terjedő földterülettel rendelkezők a kisparasztok; az 5 hektártól 12—14 hektárral rentíelke zők a középparasztok, a jómódú kő zépparasztok és 15 hektártól felfelé pedig a kulákok. Hangsúlyozni sem kell, hogy a parasztság szociális ta gozódásának ilyenformájú megliatá. rozása mennyire helytelen, mennyire nem marxista és hogy a kulákoknak kizárólag csak a földterület alapján való meghatározása mennyire nem felel meg az osztályharc követeimé, nyelnek. Ügy meghatározni, hogy a 14 hektáros még csak középparaszt, a 15 hektáros pedig már kulák, ostoba ság és egyáltalán nem marxista r.ézet, mert hiszen kulák lehet a 7—8 hek. táros is, ha a földjét mással, cseléddel művelteti, maga pedig kupecke dik. Ilyen pedig akad bőven. Vagy az is lehet, hogy kevés földje van, de emellett még van cséplőgépe, sróto. lója és ehhez hasonlók és mindenütt, a földeken, a cséplőgépen és a srótolónál is munkásokat alkalmaz. Hogy Cti a kulák, ezt csak a föld terület nagysága szerint megliatá rozni, nem minden ese t bem lehet. A földterület nagysága általában irány, mutató lehet, de a mellékkörül ményekst minden esetben figyelem be kell venni. A kulák tehát az, aki állandó munkaerőt, vagy munkaerőket foglalkoztat, bérmunkásokat alkalmaz és azok munkájának gyümölcsét ő vágja zsebre. Nem szabad, hogy ezt össze, tévesszük a középparaszttal, aki időnként alkalmaz idegen munkaerőt, időszaki munkásokat foglalkoztat. Kulák az, aki vagyoni helyzetét arra használja fel, hogy mások rová. sára, mások megrövidítésével üzleteket bonyolítson le, — egyszóval vagyoni helyzetét mások megrövidítésévei saját gazdagságának növelésére használja feL A szocializmus építésével jfárő osztályharc kiéleződése természetszerűen maga után vonta a kulákok taktikázását is. E taktikaváltoztatás a dolgozó parasztság közül sokakat megtéveszt • és ennek következtében ha nem is állnak a kulákság oldalára, de harcot sem folytatnak ellenük, »semlegesek« lesznek. A kulákok taktika változtatásának egyike arra irányul, hogy megcáfolják kizsákmányoló voltukat azzal, hogy — mint a tavaszi és nyári munkák alatt iá tapasztaltuk, — fizetnek. Fizetnek bőkezűen, sokkal többet, mint ameny nyit a munkás munkája és ebből származó haszon megér. Tavasszal a kapálás idején nem volt ritkaság a kulákoknál a 3—

4Ô0 koronás napszám, hozzá még kosztot is adtak és még csak dolgozni sem kellett nagyon, mert mint a kulák mondotta a munkásokkal való beszélgetése f olya mán, »minek törjük magunkat, hisz a termés úgysem a miénk, hanem az államé*. A kulákoknak ez a magatartása nemcsak arra irányult, hogy ezzel'bizonyságát adják annak, hogy amit a »kommunisták beszélnek a kizsákmányolásról az csak kommunista propaganda*, hanem sokkal in. kább arra ment — s be kell ismerni, hogy nem is eredménytelenül, "— hogy a kisparasztokat eltérítsék a szövetkezettől, hogy munkaerőhiányt idézzenek elő s e miatt a szövetkezet földjein gyenge legyen a termés, ke. vés legyen a tagok/jövedelme, — kevesebb, mint amennyi bért a kulákok fizettek a munkásoknak. Ilyen helyzetben aztán az-'osztályharcot vívni nehéz, nehéz a kisparasztot meggyőzni arról, hogy a kulák bőkezűsége nem önzetlen jóság, hanem tudatos szabotál ása — az előbb elmondott okoknál fogva — szocializmust épitd munkánknak. A szövetkezetekbe befurakodott kulákok ártalmatlanná tételére különös hangsúllyal hívta fel a figyelmet a CsKP Központi Bizottságának ez évi februári ülése, amikor is a Központi Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a kulákokat rendkívüli taggyűlés keretén belül le kéli leplezni a szövetkezet tagsága előtt és a szövetkezetből ki kell őket zárni. Ez, a kulákoknak a szövetkezetből való kizárása az osztályharc még nagyobb mértékben való kiéleződését vonta maga után, másrészt \ pedig a kulákok még alkalmazkodóbbakká, még simulékonyabbakká váltak, taktikát változtattak és meg kell állapítani, hogy ez több esetben sikerre! járt, tekintve, hogy még mindig gyakori — különösen a fiatal szövetkezetekben — hogy az osztályellenséget, a a kulákot megtűrik soraik között Ez főleg abból származik, hogy a szövetkezet tagsága, maguk a dolgozó parasztok, volt nincstelenek, cselédek egyrészt még mindig, meghátrálnak és meghajolnak a kulák volt tekintélye előtt, „nem mernek ellene véteni", tehát nem mernek ellene fellépni még akkor sem, ha tisztán látják annak káros következményeit, hogy az osztályellenséget maguk között tűrik. Más szövetkezetekben viszont azzal „érvelnek", hogy náluk a szövetkezetben már megszűnt minden lehetőség arra, hogy a kulák kizsákmányoljon, mivel a szövetkezetben már csak a végzett munka után részesül jutalmazásban és hogy „vigyáznak rá, nehogy valami kárt tegyen". További példa, hogy egyes szövetkezetekben, különösen a magasabb típusú, a harmadik és negyedik típusú szövetkezetekben úgy gondolkodnak, hogyha a kulák bármijyen földterülett 1 is lép a szövetkezetbe, az nem jön számításba s aszerint nem lehet megítélni, mert az említett típusú szövetkezetekben nem 'a földterület nagysága, hanem a végzett munka mennyisége számít. Nem ritkaság az sem, hogy az osztályellenséget nem kizsákmányoló volta szerint ítél'k meg, helyesebben ;ogy a zsírosparasztokat nem vagyont helyzetünk alapján ítélik meg, nem mint osztályellenséget nézik, hanem azt, hogy van-e „politikai, múltja" vagy pedig nincs. A szelőcei EFSztagsága megtűr és nem zár ki a szövetkezetből egy 17 hektáros kulákot, mert mint mondják, nincs politikai múltja, nem volt nyilas, tehát nem lehet rá mondani, hogy ellensége a rendszernek. Pedig beismerik, hisz saját bőrükön érezték, hogy azelőtt a munkásaiból kipréselte az utolsó csepp erőt Is. Ugy gondolják, hogy merra kulák a szövetkezetben „rendesen" viselkedik,. a munka reá esö részét e'.végzi, egyelőre a szövetkezet ellen semmit nem vét, elWfíkezőleg, a szövetkezeti gazdálkodás híve, — nincs ok rá, hogy kizárják a saövetkezetből. Ugy gondolják, — s nemcsak itt, hanem még több más szövetkezetben is, — hogy a kulák látva a megváltozhatatlan reHszerváltozást „belenő a szocializmusba". Az ilyen opportunista e!mé

:etről, a buharlnisták földműves politikájáról szólva Sztálin elvtái s azt mondotta: „... Tagadják azokat a módokat és eszközöket, amelyek nélkül nem lehet bevonni a parasztságot a szocializmus felépítésének művébe... Nem akarják elismerni, hogyha nem valósítjuk meg a kulákság, mint osztály felszámolásának politikáját, akkor a falut lehetetlen átalakítani a szocializmus elvei alapján. Azt hiszik, hogy a falut suttyomban, simán, osztályharc nélkül, egyesegyedül a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek útján át lehet állítani a szocializmus vágányára, mert meg vannak győződve arról, hogy a kulák magától belenő a szocializmusba." (Sztálin müvei, 7. kötet, 383. oldal.) Az osztályellenséggel valő békülékenység nem előmozdítója és segítője a szövekezeti mozgalomnak, — ellenkezőleg annak kerékkötője. Megbékülni, engedményeket tenni az osztályellenségnek annyit jelent, mint lemondani a szocializmusnak falun való megteremtéséről. Végül, de nem utolsó sorban szólni kell arrót, ami különösen bennünket, magyar nemzetiségüeket érint, a sovinizmusról, elsősorban is a magyar sovinizmusról. „A sovinizmus azt Jelenti — mondotta Révai József elvtárs, a Magyar Népköztársaság népművelési 1951 december 13 minisztere, a fülaki Kovosmalt munkásai eldtt mondott beszédében, — hogy a dolgozó a más nemzetbeli dolgozót nem testvérének tekinti, nem harcos társának, hanem ellenségének A magyar sovinizmus azt jelenti, hogy a magyar munkás a magyar dolgozó paraszt a magyar burzsoáziát, a magyar kulákot közelebb érzi magához, mint a szlovák dolgozó parasztot, a s?ljvák munkást, a szlovák értelmiségit. Azt tanácsolom elvtársak — mondotta Révai József elvtárs — hogy ha itt soraitokban, a lelketekben, szívetekben, gondclkozístc kban vannak még maradványai ennek a sovinizmusnak, tépjétek ki a lelketekből, szívetekből és agyatokból és cbrudaljátok ki soraitokból azokat, akik így, vagy amúgy azt prédikálják a szlovákiai magyar dolgozóknak, hogy a kulák csak azért, mert magyar kulák, hogy a reakciós, csak azért, mert nemzeti-ege magyar, közelebb áll hozzátok, magyar munkásokhoz' mint a szlovák munkás, a szlovák paraszt. Mi azt tanácsoljuk nckteV elvtársaink nem együtt a magyar reakciósokkal de ellenük együtt élttre-halálra a lovák praszttal, a szlovák munkással, a szlovák értelmiségivel." (Uj Szó. 1951. 269. szám.). Sokan még mindig nem veszik észre, hogy az osztályellenség ebben az álarcban, a nemzetiség köhtösébe bújva igyekszik magát leplezni,' elterelni magáról a figyelmet, szánalmat ébreszteni maga iránt a „szegény, üldözött magyar iránt." Márpedig mindenki előtt világos és világos kell hogy legyen: hazánkban a sztálini nemzetiségi politika megvalósítása nem ismer nemzetiségi és faji különbséget és a „magyar kulák" nem azért ellenségünk, mert magyar, hanem mert osztályellenségünk. Márpedig az osztályellenségünk, a kulák, lehet az magyar vag' szlovák, cseh vagy bármilyen más nemzetiségű, az ellenségünk, a dolgozó nép ellensége és annak 's fogjuk tekinteni mindenkor Nem szabad, hogy a dolgozó parasztokat megtévesszék és félrevezessék az osztályellenség nemzetiségi slrajpial, amelyek teljesen alaptalanok, rosszszándékúak és csak arra Irányulnak, hogy a dolgozó nép összefogását, a munkás-paraszt szövetséget, a szocializmus építését gátolják, akadályokat gördítsenek eléje, hogy a dolgozók sora't megbontsák, hogy a dolgozók soraiban a maguk javára és a dolgozó fép rovására, kárára, bomlást Idézzenek elő. Alapjában véve ez a helyzet a falun való osztá'vharcban A szocializmus építésében elért sikereink egyre nagyobbak, a dolgozó nép jövőjének biztosítása egyre szilárdabb és ennek természetes következménye, hogy sikereinkkel. a munkásosztály és a dolgozó parasztság helyzetének megszilárdulásával, nő az osztályellenség eliená'lása is. Sokakat megtéveszt, a reakció pedig egyenesen híreszteli, hogy az osztályellenségnek ez az egyre növekvő és eeyre elkeseredetebbé váló ellenállása a népi demokrácia er jének meggyengülését, a tőkéseknek, a falusi kulíkságnak a dolgozó nép fölé való kerekedését jelenti. Ez pedig nem így van. éppen ellenkezőleg van. Nem így van, mert mint Sztálin elvtárs mondja: „... ha ők, a tőkések ellenállnak, ez még korántsem jelenti azt, hogy erősebbek lettek rrtint mi. Éppen ellenkezőleg. A letűnő osztályok nem azért fejtenek ki ellenállást, mert erösebbek lettek mint mi hanem azért, mert a szocializmus gyorsabban növekszik, mint ők és ők gyengébbé válnak, mint ml. És éppen ezért, mert gyengébbé válnak, érzik, hogy utolsó napjaik közelednek és kénytelenek minden erővel, minden eszközzel ellenállni." Sztálin müvei, 12. kötet, 42. oldal.) A dolgozó népnek a tőkés osztály utolsó maradványai, a falusi kulákság feletti győzelméhez nem fér "kétség És hogy dolgozó parasztságunk sikeresen vívja 1 meg ezt a harcot, ahhoz forradalmi éberségre, ideológiai színvonalának állandó emelésére van szükség, hogy mindenkor és minden helvzetben felismerje az osztályellenség igazi arcát és ne csak sikeresen tudja kivédeni annak támadása't. hanem biztosan, megsemmisítő csapásokkal tudjon támadni. (A „Fáklya" decemberi számának cikkéből.)