Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-12 / 291. szám, szerda

Békemozgalom az USA-ban UJS20 1951 december 12 Az amerikai sajtó számos olyan esetet ismertet, amelyek azt bizonyítják, hegy az amerikai imperialistáknak Koreában kirobbantott háborúja és az új világháborúra való lázas előkészületek együtt járnak a dolgozók életszínvonala és demokratikus szabadságjogai ellen irányuló további támadásokkal. Ez pedig az amerikai népnek mind szélesebb rétegeit készteti arra, hogy felemelje tiltakozó szavát a háború és a fasizmus politikája ellen. Mint a Daily Worker írja, az „Amerikaiak Békehadjárata" nevű ezervezet országos bizottsága kampányt hirdetett meg. E kampány célja az, hogy egymillió aláírást gyűjtsenek arra a petícióra, amely követeli a nagyhatalmak értekezletének összehívását a fennálló nézeteltérések rendezésé és a békeegyezmény megkötése érdekében. A bizottság az amerikai néphez felhívással fordult, amely a többi közt hangsúlyozza, hogy a nagyhatalmak közötti békeegyezmény megkötése végetvetne a koreai vérontásnak és biztosítaná az álta'ános leszerelést, valamint az atomfegyver eltiltását. 417 tekintélyes közéleti, szakszervezeti és egyházi személyiség — kö?tük három teológiai iskola vezetőbe. valamint az USA 43 állama különböző val'ásos szervezeteinek képviselői — levelet intéztek .Truman elnökhöz, amelyben felhívják, tegyen meg mindent ,a koreai háború megszüntetése és a fegyverszünet megkötése érdekében, aminek a béke teljes visszaállítását kell eredményezni." ,,Mi teljes mértékben fölismerjük a megoldatlan problémák bonyolult voltát — Írja a levél. — Mindemellett az a véleményünk, hogy ha a kormány legfőbb gondjának t.ekinft»né a Koreában tartózkodó katonáink sorsáról és az r>ét> sorsáról való gondoskodást. akkor azonnal megtalálhatná a vérontás megszüntetéséhez vezető utat." A nyilatkozatot aláírta. Emily Baloh, az 1946. évi Nobel-békedíj nyertese, Henry Cadbury professzor, az ..Amerikai Ba

rátok Társasága" országos bizottságának elnöke, dr. Herbert pezork, a newtoni teológiai iskola elnöke, John Long. a Déli Keresztény Intézet elnöke. Pat Rice. az automobilipari munkások szakszervezete 600. helyi csoportjának elnöke. Róbert Havinghurst, a chicagói egyetem tanára, James Wolfe, Utah állam legfelsőbb bíróságának főbírája és mások. Nemrég ért véget az USA keleti államai Haladó Pártjának konferenciája. A konferencia határozatilag követelte a „tüzet szüntess" azonnali elrendelését Koreában. Egy másik határozat a nagyhatalmak közötti tárgyalások megindítását szorgalmazza. Seattleben, az „Amerikaiak Békehadjárata" washingtoni bizottságának kezdeményezésére, békekonferenciát tartottak. A konferencia munkájában 424 küldött vett részt: munkások, farmerek, háziasszonyok, valamint szakszervezetek, néger és ifjúsági egyesületek képviselői. A konferencia megvitatta azokat a beszámolókat, amelyek ismertették a szakszervezetek, ' a nök, az ifjúság és a farmerek részvételét a békeharcban. „A háborús gyújtogatok — jelentette ki a konferencián Gretchen Kimple, az „Amerikai Ifjak Békehadjárata" nevű szervezet országos bizottságának tagja — el akarják pusztítani az ifjú amerikaiak családi tűzhelyeit, még mielőtt megalapítanák őket, Meg akarják a fiatalságot fosztani a munkához, a művelődéshez való jogtól és azt akarják, hogy az ágyútöltelék nemzedéke legyen." A konferencia egyhangúlag helyeselte azokat a határozatokat, amelyeket az országos békekongresszus 1951 nyarán fogadott el Chicágóban. A különféle newyorki békebiaottságok közős nyilatkozatot, tettek közzé, amelyben december 4-ére békekonferenciát hívnak egybe. Ezen a konferencián résztvesznek i.iinden helyi békebizottság küldöttei, valamint minden olyan szervezet képviselői, amelyéket aggodalommal tölt el a növekvő háborús veszély. A konferencia programmot dolgoz ki, egy kampány indítására, amelynek célja 200.000 különleges postai levelezőlap küldése Truman elnöknek, amelyek aláírói azt követelik, hogy adja beleegyezését az öt nagyhatalom értekezletének egybehívásához, amelyen békés úton rendezhetnék a nemzetközi problémákat. A metodista egyház békebizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben követeli, hogy tiltsanak el minden tömegpusztító fegyvert, beleértve az atombombát é3 mindennemű baktériumfegyvert. A bizottság felszólította a világ keresztényeit, kövessenek el mindent annak elérésére, hogy 1952-ben végrehajthassák az általános leszerelést. Az amerikai sajtóban közölt számtalan leMál is igen sok amerikai ember hangulatát tükrözi vissza. A Buffalo Evening News egy Koreában harcoló amerikai katona anyjának levelét közölte. A levélben ez áll: „Fiaink kérve kérnek bennünket, segítsünk nekik, hogy hazajuthassanak Koreából. Nem azért mert honvágy kínozza őket, hanem azért, mert nem tudják, hogy miért harcolnak ott." Egy vermonti asszony, a Rtithland Herold szerkesztőségéhez küldött levelében azt írja: „Nem tudom megérteni, miért ül országunk népe ölbetett kézzel és miért engedi meg a kormánynak, hogy az ifjú amerikaiaknak újabb és újabb ezreit küldje elpusztulni Koreába. Én azt hittem, hogy Amerika a demokrácia országa, a szabad nép országa. Hát ez a .szabad nép' megengedi, hogy mindez tovább folytatódjék? Hát kormányunk valóban haszonleső politikusok kormánya, amely mellett a .szabad népnek' nincs többé semmi szava?" Az amerikai Daily Worker Róbert CambeU püspöknek, az első világháború veteránjának nyilatkozatát közli, aki egyebek közt kijelenti, hogy az amerikaiak' által kirobbantott koreai háború „hallatlan bűn". Nem szabad elfelejtenünk, hogy a béke csak abban az esetben lehetséges, ha hajlandók leszünk kompromisszumra és bizonyos engedményekre, nevezzék bár ezt a háborús gyujtogatók .megbékélésnek'. Mindaz, arrýt már hcwszú idő óta hallunk — mondotta Kambell — nem a békére, hanem a háborúra való felhívás . . . Ha nem törtünk voina be Koreába, akkor nem lennének meggyilkolt koreaiak és kínaiak, nem pusztultak volna el óriási értékek és nem pusztult volna el a harctéren tíz- meg tízezer amerikai. A mi részünkről bűn volna, ha nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt, annak megakadályozására, hogy ártatlan amerikai polgárokat a biztos halálba küldjenek. A Daily Worker 1951 november 26-i számában „Miért fegyverkezik a Wall Street" című cikkében William Foster, az USA Kommunista Pártja országos bizottságának elnöke kifejti, hogy a Wall Street bűnös politikája, amely az új világháború kirobbantására irányul, végeredményben csak katasztrófába sodorhatja az amerikai népet. „Az egyetlen helyes válasz, amelyet a Wall Streetnek e politikájára az USA széles néptömegei — de különösen a legyőzhetetlen erejű szervezett munkásmogalom — adhat, az a sizilárd követelés legyen, hogy az Egyesült Államok járuljon hozzá az öt nagyhatalom — az USA, a Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország — konferenciájának egybehívásához, abból a célból, hogy kidolgozzák a feltételeit egy áltlános békeegyezmónynek, amely elhárítja a világot fenyegető új há«f!>ro?ü včazéiyét". A békés partok mentén Kalacsnál egyszeriben végetérnek a hatalmas donmenti mezők. A homokos, lankás parton hosszú kőgát emelkedik a magasba. Megérkeztünk a cimljanszkajai tenger partjára. Valahol itt kell kezdő "nie a Volga—Don-csatornának. Késő éjjel, amikor először nézünk körül, Iljevka falu fényei és a 13-as zsilip lámpái ragyognak felénk. — Itt kezdődik a Don-csatorna, — mutat Nyikolaj Vilkov építésvezető az előttünk húzódó kéklő vízsávra, majd megmagyarázza, hogy a Don-vizét hat kilométer hosszúságban már idevezették az épülő csatorna medrében. Egy kis motoroshajó kővel megrakott uszályt vontat a csatorna építéséhez. A folyó és a csatorna hajlásában a Komszomol-ifjúság kivilágított 307-es iszapszivattyúja építi a földgátat a csatorna óránként váltakozó partja mentén. A hatalmas forgólapát a föld mélyén zajtalanul végzi munkáját. A föld felszínén előbb hatalmas repedés kígyózik, majd leomlik az egész földszegély, hogy a csőszerkezet magába szívja és 300 méterrel odébb a csatorna új partjára dobja a vízbemerült hatalmas homoktömeget. „Most emeljük ki az utolsó köbmétereket, — mutat a . homokos földre Alekszandr Korityin uszálymester, a műszak fjatal főnöke. — Három nap múlva befejezzük ezt a munkát. A mi i-szapszivattyúnk fogja elsőnek elérni a csatorna medrét! Jogos büszkeség csendül ki az ifjú komszomol szavaiból. Korityin itt született Kalacsban, itt járt iskolába, s az építkezés megkezdéséig a helybeli javító-műhelyben dolgozott. Az építkezésen sokat fejlődött, sokat tanult. Csoportvezető, majd uszálymester lett. Ha itt végetér a munka, a sztálingrádi, majd a kujbisevi vízierőmű építéséhez vezeti iszapszivattyúját. A leendő tengerfenéken most juhnyáj, majd egy kolhoz gépkocsija vonul keresztül. Kissé odébb, a fák alatt, nagy halom tégla és egy lebontott kemence kéménye látható. A kis sztyeppei kunyhó lakói már máshova költöztek, hiszen jövőre itt már ne< lágy szellő, hanem kéklő, tiszta víz fog kersztülzúgni a fák lombjai között. Száz és száz kolhozparaszt család, sok gép és traktorállomás, iskola, állattenyésztőtelep, gyümölcsös, szőlőkert, tíz és tízezer ember költözik el a Kalacs és Novoszelenovszk közti „elárasztott körzetből". Ezt a bánatot azonban könnyűvé teszi a jövő boldogságába vetett hit. A Don-menti Nyizsnye-Csirszkaja lakói, míg új lakótelepet építenek a régi falu közelében, gyakran emlegetik, hogy a polgárháború idején, amiko, Vorosilov hadserege döntő harcokat vívott ezen a tájon a fe-hérgárdista csapatok ellen, a vörös katonák heves harcok közepette, a legnagyobb tűzben, kezdetleges eszközökkel építettek itt hidat a Don fölött. Ez a nagyszerű forradalmi örökség köti össze a mostani építőket a „doni partok első építőivel". A régi helyén újat építeni — ebben rejlik az alkotó szovjet emberek mindent legyőző ereje. Nyizsnye-Csirszkajában már alig néhány emeletes kőépület áll a régi helyén. A többit lebontották. Az utcákon tégla, kavics és deszkahalmok hevirnek. Az egyik sarkon lánctalpast.alÁor tűnik fel, fatalpon álló házat húz maga után. Eddig 964 házat költöztettek át a falu új telephelyére, köztük a mozit, a gép- és traktorállomás műhelyeit, két iskolát, a kórházat és több napközi otthont. Az új lakótelep északi és déli része között új hidat építenek. A postások már naponta kihordják a leveleket és az újságokat, az új utcák vízvezetékkel ellátott házaiba. — Húsz tanyát és falut költöztettünk át a kerületben, — mondja Fjodor Jakovlevics Szviridov, a kerületi pártbizottság titkára. — Azt lehetne hinni, nem könnyű dolog elszakítani a régi. megszokott földdarabhoz fűződő szálakat, — folytatja. De látja, mégis milyen szívesen és vidáman indult a nép az új helyre, mert hisz a jövőben, hisz a Pártban. A szovjetkormány valóban bőkezűen gondoskodik az új falvak lakóiról. Minden apróságért, gyümölcsfáért, sövényért, kútért, kemencéért kárpótolja az átköltözőket. Megtéríti házuk és minden építményük árát. Fát, téglát, szekeret és gépkocsit bocsát rendelkezésükre. Mennyire különbözik ezeknek az embereknek a sorsa azoknak a francia, olasz, török parasztoknak a sorsától, akiket az amerikai imperialisták kiűznek otthonaikból, hogy haditámaszpontot építsenek házaik helyére. Gépkocsink tovább halad dél felé, le, egészen a Don-partjáig. Mindenütt emberek által irányított gépek dolgoznak, hogy az emberiség hasznára új mederbe tereljék a Don évszázadok óta változatlan irányban folyó vizét. Az asztalon barátságosan duruzsol a szamovár. Meghitt hangulat árad a tágas szobában, amelynek uralkodó bútordarabja a hatalmas asztal. Riszolát Zahidova fürgén sürgölődik a teafőző körül és arcáról a boldogság, szeméből a meleg anyai szeretet sugárzik, ahogy végignéz a nagy asztal körül összegyülekezett gyermekein, akik ilyenkor az esti órákban, a napi munka végeztével eljönnek a kedves otthonba. Már csaknem együtt van az egész család. A középső Zahidov fiú, Abdulahad, az Üzbég Tudományos Akadémia energetikai intézetének egyik osztályát vezeti. Két napja tért vissza Tahia-Tas-ból és most az illatos tea mellett magyarázza bátyjának, Fattahnak, hogy a tudományos expedíció milyen értékes anyagot gyűjtött arról a területről, ahol majd csatorna épül, hogy megkönnyítse és megjavítsa a föld hozamát, új lehető ségeket nyisson a fejlődés különböző területein. Azután a Fergana folyóira tereli a szót; ez még kedvesebb témája, mert évek óta dolgozik a Fergana-völgy villamosításáról szóló tudományos munkán. Bátyja pedig, aki bányamérnök, éppen a Fergana-völgy termelőerőinek fejlesztésével foglalkozik. Most elemében van a két fivér, érdekes, színvonalas vita kerekedik közöttük és beszélgetésünket az édesanya simogató tekintete kíséri. Cseng a telefon ... Hakima, az idősebbik lány telefonál, hogy kissé később érkezik, mert rendkívüli munkája akadt. Riszolát Zahidova megszokta már az ilyen telefonüzeneteket, lánya közgazdasági mérnök, a taskenti városi tervhivatal vezetője, ezenkívül a közgazdasági főiskola spiranturáján tanul, most dolgozik kandidátusi értekezésén. — van munkája elég! Itt van a család még egy tagja: Halima, az orvosi továbbképző főiskola osztályvezető orvosa. Ahogy végetér a telefonbeszélgetés és a fiúk vitája elcsendesedik, bekapcsolja a rádiót. A bemondó az új híreket ismerteti és ezekből a hírekből egy békés munkanap gazdag eredményei áradnak. Megkezdődött a gyapotszüret. Sokezer gyapotszedőgép dolgozik a földeken. Bazarbaj Nor matov, a kiváló gyapotszedőgépvezető a Béke Világtanács felhívásának aláírása után több mint kétszeres normál teljesített. A F-ergtpia és Hezeza széles országutat fehérlenek az újtermésű roppant gyapottömegektől. — A mirzacsulszki sztyeppén megint fellobogott a villanyfény egy kolhozban, itt is világít már »Iljics lámpáját. — Hafiz Ganijev, a legjobb üzbég acélolvasztár Ina két gyorsöntést végzett. — Megjeleni Gafur Guljam költő új verse, a békéről. — A taskenti »Elektrokábel« gyár határidő előtt teljesítette a VolgaDon-csatorna építőinek megrendelését. — A taskenti textilmunkások háromnegyedéves feladatukon túl 2 millió méter kiváló minőségű anyagot szőttek. — A begevati fémkohászok, a csircsinszki vegyészek, a margelani selyemszövők békeműszakot tartottak. — Mindenfelé nagy lelkesedéssel folyik a Béke Világtanács felhívásának aláírása... Igy bontakozik ki a rádió friss hírein keresztül sokszínű változatosságában az Üzbég Köztársaságban folt/ó építő és alkotómunka. Most a többi Zahidov gyermekre terelődik a szó. RiszoLát számára nincs kedvesebb téma, mint gyerekeiről beszélni. Legidősebb fia, Abdulah, az Egészségügyi Tudományos Intézet igazgatója, Habiba lánya már évek óta a gyermek poliklinika főorvosa, Szattar, a legkisebbik fiú pedig Moszkvában tanul, a repülőiskola negyedéves növendéke. Igy ágazott szét a Zahidov-család. Az egykori földnélküli szegény béres özvegyének fiait, lányait a szovjet hatalom nevelte fel. Es a gyermekek az új élet építőivé, az új erkölcs, az áj eszmék hirdetőivé váltak. Tanítanak és gyógyítanak, villanytelepeket építenek és új kincseket tárnak fel a föld méhéből, csatornákat és városokat terveznek, amelyek — nincs meszsze az idő — felkerülnek a színes térképekre. A meghitt otthonba látogató érkezik: a körzeti bizottság tagja, aki aláírásokat gyűjt a Béke Világtanács felhívására. Bekopogtatott a taskenti Puskin utcába lévő Zahidov-házba is. A fiúk és lányok már aláírták a felhívást a munkahelyükön. A körzeti bizottság tagja most leteszi az ivet az üzbég asszony elé és Riszolát Zahidova sugárzó arccal írja nevét a sok-sok aláírás mellé... KAMIL FAJZULIR Az üzletek nyitási és zárási ideje a karácsonyi és újévi vásár napjaiban A belkereskedelmi minisztérium az üzle ek nyitási és zárási idejét a karácsony előtti s utáni csúcsforgalmi időszakban a következőképpen szabályozta: December 16-án, vasárnap reggel 9-től déli 12.30-ig és fél kettőtől 5 óráig nyitva lesznek az összes üzletek, amelyek nem élelmiszereket árusítanak. Az élelmiszerüzletek közül csupán a csemegeüzletek és cukorkaüzletek, valamint cukrászdák lesznek nyitva, még pedig a járási Nemzeti Bizottságok rendelete szerint két műszakban. A virágüzletek délelőtt 9— 12-ig, délután fé 2-től 5-ig lesznek nyitva, a könyvüzletek és gramofonüzletek pedig 6 óráig. Szombaton, december 22-én minden üzlet nyitva lesz délután is. Még pedig 2-től 6 óráig. Vasárnap december 23-án minden üzlet nyitva lesz délelőtt 9-től 12 óráig és délután 2-tői 6 óráig. A fodrászüzletek délelőtt 8tói délután 1 óráig maradnak nyitva. A különleges tejüzletek vasárnap zárva lesznek. Hétfőn, december 24én ieggel 7-től 11 óráig nyitva lesznek a tejcsarnokok, ahol kenyér és sütemény is lesz. Sze dán, 26-án a rendes eladási időben minden üzlet nyitva lesz. Szombaton, 29-én szintén délelőtti és délután árusítás is lesz. Vasárnap, 30-án csak a cukrászüzletek maradnak nvitv', valamint azok az üzletek, amelyek vasárnap- és ünnepnapon amúgyis nyitva vannak. Hétfőn, 31-én reggel 8-tól délután l-ig nyitva lesznek az összes tejcsarnokok és élelmiszerüzletek, déli 12 óráig a fodrászüzemek is. Kedden, január 1-én csupán a cukorka- és cukrászdaüzletek maradnak nyitva. A vendéglők az állomási étkezde kivételével, hétfőn este 5 órakor bezárhatnak, az ünnepek alatt azonban nyitvama, adnak.