Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-07 / 287. szám, péntek

1951 december 7 UJSZO Az EFSz-ek jövő évi termelési és pénzügyi tervének kidolgozása EFSz-eink, de főleg a magasabb típusúak teljes ütemben készülődnek az 1952-es gazdasági évre. Szövetke­zeti tagjaink tudatában vannak annak, hogy csakis a tervezett termés bizto­sítja a magasabb jövedelmet a szö­vetkezeti tagok számára. Ezért EFSz­eink most a termelési és pénzügyi ter­vek kidolgozásának légkörében élnek A jó termelési és pénzügyi terv biz­tosítéka annak, hogy a következő gaz­dasági évben az EFSz-ek gazdálkodá­sa sikerrel fog járni. Ez annyit jelent, hogy a termelési és pénzügyi terveket olymódon kell kidolgozni, hogy a normák ne lsgyendk lazák, mert el­lenkező esetben elüfordul az, ho^y a szövetkezeti tagok a laza normák következtében nagy előlegeket vesz­nek fel a munkaegységekre és csak az év végén derül ki. hogy rosszul gazdálkodtak, vagyis a munkaegy­ségeikre már előre több pénzt vet­tek fel, mint amennyit a szövetke­zet jövedelme az év folyamán ki­tesz. A laza normákkal bíró EFSz-ek nem 'is gazdálkodhatnak jól, mert az év­végi elszámolás csak deficitet mutat­hat, de semmi esetre sem jövedelmet Az ilyen EFSz-ek továbbá nem fej­lődhetnek és nem terjeszkedhetnek és nem szolgálhatna^ -példaként a még egyénileg gazdálkodó kis- és közép­földmüveseli előtt. Ezért nagyon fontos, hogy a ter­melési-pénzügyi terveket egészen részletesen és a legnagyobb gon­dossággal dolgozzuk ki szaktanács­adók segítségével, mégpedig olyan szaktanácsadók segítségével, al' i k sok értékes tapasztalattal rendelkez­nek a közös gazdálkodás terén. Ál­lami birtokainkon vannak olyan elv­társak akik valóban értékes taná­csokkal tudják ellátni a szövetkezeti tagokat az egész évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásában. Az is ajánlatos, hogy a szövetkezeti tagok a jövő évi tervek kidolgozásá­nál lépjenek összeköttetésbe az állami traktorállomás és a földműves szö­vetkezet képviselőivel és hogy velük gyüttműködve lássanak hozzá a ter­ve' kidolgozásához olymódon, hogy az EFSz-ek a jövő év egész tartamá­ra elegendő gépet tudjanak biztosítani a traktorállomástól, aminek alapján munkatervüket - fogják teljesíteni. Az egész évi termelési tervek kidolgozá­sánál nem szabat! megfeledkezni a földműves raktárszövetkezet képvise­lőjének jelenlétéről sem. A szövetkezeti tagok rögtön a t erv kidolgozásánál megtárgyalhatják ve­le, hogy mennyi vetőmagra, mű­trágyára s más gazdasági szükség­letre tartanak igényt. A szövetkezet ezáltal biztosítja, hogy úgy a vetőmagot, mint a műtrágyát idejében megkapja és nem kell majd az utolsó pillanatban szaladgálni ezek után. A földműves raktárszövetkezet kiküldöttjével a szövetkezeti tagok abban is megegyeznek, hogy mikor s"dják át a mezőgazdasági termékeket a közellátásra. A földműves raktár­szövetkezet egyidejűleg kötelezi ma­gá a termények átvételére. Szövet­kezeti tagjaink a jövő évi tervek ki­dolgozásánál nagyon hitásosan fel­használhatják a n.ult évben szerzett •apasztalataikat. A mult gazdasági év­1 er ugyanis látták, hol vannak a hi­ák és mennyire fontos ezek eltávolí­tása a szövetkezet rendes gazdálkodá­-a érdéVéhen , Az egész' évi termelési tervek ki­dolgozásánál ajánlatos lenne az is, hogy %az egyes EFSz-ek kölcsönösen cse­réljék ,ki eddigi jó tapasztalataikat és hogu azokat kölcsönösen tárgyal­ják meg. De elkerülhetetlenül szükséges, hogy a tagok legalább az egyes szövetke­zetek keretén belül a taggyűléseken részletesen megtárgyalják a jövő évi normákat és az állandó munkacsopor­tok összeállítását, amelyeknek egy­úttal kiosztják huzamosabb időre az élő és holt leltárt bizonyos földterü­lettel együtt. Szövetkezeti tagjaink­nak tudniok kell, hogy a jó termelési terv biztosítéka az, hogy a normák meg legyenek tárgyalva, hogy min­den egyes szövetkezeti tag tisztában legyen azzal, melyik munkával meny­nyit kereshet. Azáltal, hogy az egész évi termelé­si terv végleges megszövegezése előtt a taggyűléseken összeállítják a munkacsoportokat és kiosztják számukra a szükséges felszerelést, elérhetjük, hogy minden egyes szö­vetkezeti tag röglön az év elején tíšttában lesz azzal, kivel fog dol­gozni és melyik darab földön és hogy munkájához milyen felszere­lés fog rendelkezésére állni. Ha már most alakítjuk meg az állan­dó munkacsoportokat, akkor a dolgo­zók összeszoknak és olyan munka­kollektívát fognak alkotni, amelyben meg vannak a szocialista munkaver­seny előfeltételei és tgy a mezőgaz­dasági munkák elvégzésének is a biz­tosítékai. Szövetkezeti tagjainknak azt is tudniok kell, hogy munkásaink a nchézbiparban, a bányákban és a gyárakban fokozzák teljesítményeiket és túlhaladják tervüket. Gyári mun­kásaink olyan termékeket állítanak elő, amelyekre szövetkezeti tagjainknak elkerülhetetlenül szükségük van. Ha ipari termelésünk állandóan fo­kozódik és ha azt akarjuk, hogy továbbra is fokozódjon, akkor ne­künk, mezőgazdasági dolgozóknak is többet kell termelnünk. És ez máskép nem érhető el, csak úgy, ha a szövetkezeti tagok már most az év végén, vagyis a jövő év küszö­bén nagyon átgondoltan látnak hozzá a jövő évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásához DUSFK JAROSZLAV a nyitrai ker pártbizottság dolgozója A megyercsi állami birtokon az őszi munkák során szép eredményeket érfek el a cukorrépa betakarításában A megyercsi állami gazdaság dol­gozói az elmúlt havasesős napokat is felhasználták. Hát^a volt ugyanis még egy kis répa betakarítása. Zuhogott a havaseső, azért a lovas- és ökrös­fogatok útnak indultak a határba, hogy a kinn lévő répát ha törik, ha szakad, beszállítsák. A répával kapcsolatban szeretnék visszatérni a cukorrépa szedésére. Ter­mésünk jó volt. Mi, küllőpusztaiak 20 hektárról 68 vagon cukorrépát szol­gáltattunk be. Egy hektáron minta-répát termel­tünk, amely 570 mázsát adott. Rá kell mutatnom dolgozóiknak arra az eiőmegfeszítésére, amellyel a répát szállították. Erre a munkára ugyanis csak egy traktor állt rendelkezésünk­re, amely csupán csak ^ vagont tudott elszállítani. A többit, vagyis 60 va­gont fogatokkal kellett elhordani. Eb­be a munkába 4 pár lovasfogatot kap­csoltunk be. A kocsisok és a rakodók is a legnagyobb dicséretet érdemlik. Eredményeinket annak köszönhet­jük, hogy egész répaszedési mun­kánkat szocialista munkaverseny keretében végeztük. A versenyt a november 28-iki taggyű­lésen értékeltük ki. A kocsisok közül Küllőpusztán Kotton Béla és Kotton Gyula lett a győztes. A rakodók közül Borka Géza nyerte el az elsőséget A szedők közül pedig kitűnt ifj. Torna Ferenc és Forgács Eszter. Margit-majoron Fekete Zsigmond és Gőg Lajos kocsisok, valamint a Kis Béla etető és Német Irén, meg Német Gizella szedők szereztek érdemet az elsőbbségre. Az összes dolgozók kö­zül legelsősorban az ekelieket kell megdicsérnünk, akik az igazgatóság­tól külön jutalomban is fognak része­sülni. A répaszedés meííett természete­tesen a többi őszi munkákat is el­végeztük. A vetést például Gottwald elvtárs születése napjáig százszáza­lékosan befejeztük. Valaki azt mondhatná, hogy ez az idő­pont elég késő, de aki ismeri viszo­nyainkat, az láthatja, hogy nálunk ez szép eredmény. Ugyanis mi nagyon kevés fogattal rendelkezünk. Ha figye­lembe vesszük azt, hogy a vetéssel csaknem egyidejűleg a cukorrépa hor­dást is végeztük, akkor mégis csak megállapíthatjuk, hogy szép eredmé­nyeket értünk el. ARVA! JÁNOS, megyercsi állami birtok. Megkezdődött az állami birtokok dolgozóinak iskoláztatása a nyitrai kerületben Az állami birtokok nyitrai kerületi vezetősége 1951 november 19-én Lu­dovitován megkezdte az állami gaz­daságok vezetőinek szakiskoláztatását Az első turnuson 40 hallgató vesz részt, akik példás munkakollektívet alkotnak, vagyis olyan munkakollek­tívet, amilyennek az, állami birtokon lennie kell. A tanfolyam hallgatói az előadások folyamán megismerkednek az új mun­kamódszerekkel, az új agróljiológiával, hogy még alaposabb tudással tudjanak ao'.gozni a jövőben munkahelyükön, hogy az állami birtokok tényleg pél­daként állhassanak EFSz-eink előtt. (c. k.) A garamlöki EFSz a megalakulása óta elért eredményeket az olyan em­bereknek köszönheti, mint Kosút Já­nos. Kosút Jánost joggal nevezhetjük a szövetkezet legjobb tagjának. A szövetkezeti gazdálkodás szabadította meg Kosút Jánost az örökös nyo­morúságtól és a földjén való robo. tolástól. Kosút János apja ura talmi cseléd volt éjjel-nappal túrta a földbirtokos ha. talmas parcelláit, hogy tíz éhes gyer­mekének valami harapnivalót adjon a szájába. Ezek közül az éhes gyer. mekek közül a legerőteljesebb volt János. A gyermekeknek sokszor szi vébe markolt az éhség kínzó gyöt relmei miatt síró testvéreinek kö­vetelő hangja. A kis Jánoska, alighogy nyolc éves lett, már apja mellett dolgozott kint a mezőn. Iskolába is kellett volna mennie, de a tanulási vágynál sok­kal hatalmasabb erővel hatott rá a nagyobb darab kenyér után való vá gyakozása. Igy dolgozott aztán apja mellett pár fillérért addig, amíg nem érzett magában annyi ierőt, hogy ön álló munkát is vállalhat. Kosút János, amikor 16 éves lett, már önálló munkát vállalt. Apja fog­lalkozását örökölte, ő is béres lett az uradalomban. A fiatal, erőteljes fiú nem sokáig bírta a béreséletet. Elhatározta, hogy más foglalkozást választ. A földesurat otthagyta és egy kulákhoz szegődött be cseléd­nek. A helyváltoztatással persze Ko. síit János nehéz sorsa nem lett köny. nyebb. A földesúr azért nyúzta, hogy több jusson a tivornyázásra, a dorbé­zolásra, a kulák pedig azért, hogy a 30 hektár földjét, még harminccal gyarapithassa. Az ifjúkor lassan el­szállt Kosút János fölött. Elérkezett az idő, hogy megnősüljön. A derék fiú kezdett udvarolgatni. Megtörtént az is, hogy a jóképű fiún jómódú parasztlányoknak is megakadt a sze­me, de házasságról szó sem lehetett, mert a jelszó a szülőknél az volt, hegy maguknál szegényebbhez nem adják lányukat. Ezt Kosút Jánosnak is tudomásul kellett vennie, de nem is bosszantotta őt, mert ki volt már szemelve számára a feleségnek váló, Dömötör Mihály, szintén uradalmi cseléd lánya. Az esküvő után, Kosút Jámfis apó. 4 líosút'Csaíád elfelejtette a mult szenvedéseit és vidáman néz a szebb jövő felé sához költözött. Egész nap gürcöltek, esténként pedig vacsora közben az após érdekes dolgokat kezdett mesél ni az orosz nép szabadságharcáról, ahogyan lerázták az úri rabigát. Kez­dett beszélgetni a Kommunista Párt céljáról. A beszélgetések és az elvi. selhetetlen helyzet következtében Ko sút Jánosban megérlelődött a gon. dolat: >Be kell lépnem a Kommunis­ta Pártba és ott a sokmillió éhező, nyomorgó tömeggel karöltve kell küzdenem a szabadság, a könnyebb élet kivívásáért«. Az 1031f.es években tagja lett az* illegális munkásszervezetnek. Mindig ott lehetett látni apósa oldalán, a ti­tokban megtartott gyűléseken. Az 1936-os gazdasági krízis alatt az amúgyis nyomorúságos életük még elviselhetetlenebbé vált A gazdaságban egyszerre az a vésze, delmes jelenség mutatkozott, hogy a férfi munkaerőket felváltották női munkaerőkkel, mert a nőknek a nyo­morúságos fizetésnek is csak a felét kellett fizetni. Kosút János is ki­esett a munkából, csak a felesége dolgozhatott. A rossz táplálkozástól lesoványodott, d e máskülönben az erösesontú embernek az a munka ju­tott, amit eddig a felesége végzett, ö főzte meg a kis rántottlevest és hordta ki feleségének a riezöre. Ennek a helyzetnek a magyar meg­szállás vetett véget. Kosút János azt gondolta, hogy most már tálán meg­javul az élete; de tévedett, mert a magyar burzsoázia sem volt különb a többinél. Most már nemcsak a mun­ka nehezedett a, vállaira, hanem az örökös rettegés is, mivel a kakas­tollasok azzal bélyegezték meg, hogy kommunista. Állandó megfigyelés alatt tartották. Mindem nap meg kel­lett jelennie a csendőr állomáson. Ez így tartott két évig. Ekkor terjedt el a hir, hogy a fa­siszta Németország rablóháborút in­dított a Szovjetunió etíeu, A kapita­lista lapok kezdték kürtölni a hitle risták győzelmeit. Minden ilyen hír fájdalmat okozott Kosút Jánosnak. Dömötör Mihály pedig csak álla>n dóan bíztatta a vejét, hogy nem kell félni, nincs az a zsoldos hadsereg., amely a szabadságát védelmező szov­jet népet legyőzhetné. Az ilyen kije. lentések aztán eljutottak a fasiszta pribékek füleihez is. Az egyik napon az idős Dömötör Mihályt letartóz­tatták. Dömötör Mihály a börtön falai kö­zött is törhetetlenül hitt a Szovjet­unió győzelmében. Nem is tévedett, mert kilenc hónapi fogság után a di­cső Szovjet Hadsereg katonái nyitót­ták ki előtte a börtönajtót. Meghoz, ták részére a szabadságot és vejének is megnyitották a boldogság felé ve. zető utat. A dicső szovjet hadsereg felszaba­dította a munkásnépet a kizsákmá­nyolók uralma alól. Felszabadult a sokat szenvedett Kosút János is. Mint a párt régi harcosa, ereje teljes lat­bavetésével fogott hozzá, hogy falum is minél előbb jobb élethez és köny­nyebb munkához jussanak a kis. és középparasztok. A felszabadulás utáni években a lévai építkezési üzemeknél dolgozott. Az üzemben jó politikai tudásával nagy segítséget nyújtott a dolgozók, nak a munka megszervezésében és az építkezés meggyorsításában. Az építkezési üzemektől bekerült az első magyar politikai iskolába. Az iskola után a lévai járás szövetkezeteiben politikai oktatóvá nevezte ki a járási párszervezet. Fáradhatatlanul dolgo­zott a szövetkezet kifejlesztésén és keményen lecsapott mindig a szövet­kezet ellenségeire, a kulákokra. Hogy ilyen kemény elhatározással küzdött azok ellen, akik nem jó szem. mél nézik a mi építőmunkánkat, an­nak megvan a magyarázata. •— A mult lebeg a szemünk előtt szok­ta mondani és az az ember, akinek a múltban csak éhezés és nyomor ju­tott osztályrészül, a felszabadulás után pedig megszabadult a sok nyo. mórtól és szenvedéstói, — mini S2Ö" vetkezeti tag kötelességének tartja, hogy az új társadalmat teljes oda­adással szolgálja. Boldog családi otthonában vidám gyermekkacaj és mosolygó szemű asszony fogadja a vendégeket. Ko­sút János újjászületett családjával együtt a felszabadulás után. Az asszony nak n em k ll a fejét törnie, mint a múltban, hogy mit tegyen az asztalra, ha a férje hazajön a mun­kából. Ma nem a sült krumpli, meg a száraz kenyér várja férjét és a gyermekeket, hanem nem egyszer finom kacsapecsenyével lepi meg az asszony a férjét. — Most már ezt is megengedhet jük magunknak — szokta mondani az asszony az ebédnél. De az ilyen esetben mindig könnyes lesz a szeme, mert eszébe jut, hogy a múltban nem egyszer az utolsó falatot kellett megvonni a szájuktól azér£, hogy legalább a gyerekeknek jusson. Ka­csa ., vagy csirkehúsról csak álmodtak a múltban Kosúték, hisz ha volt is hízókacsa, vagy csirke, azt vásárra kellett vinnie az asszonynak, hogy legalább a lyukas cipőt meg tudjál> foltoztatni, vagy a gyerekeknek ru­hát tudjanak vonni. A kacsahúson kívül még finom ser­téspecsenye is kerül az asztalra Ko­sútéknál, hiszen az ólban olyan szép hízók vannak, hogy alig fémek be az ajtón. Mint szövetkezeti tag a háztáji gazdálko­dásra kapott félhektár földjükön még jó fejőstehenet is tartanak Kosúték. | A múltban Kosút János felesége' a hideg tűzhely mellétt sokszor el­aludt a ruhafoltozásnál. Miből is ve­hettek volna ruhát, ha nem volt ke­reseti A z asszony sokszor azt sem tudta, hol vegyen foltnak valót, ami " bői megfoltozza a rongyos ruhákat. Ma meg már azt mondhatjuk, hogy ] Kosút János felesége elfelejtett fol tozni/De nincs is arra szükség, mert a férje becsületes munkája után any. nyi keresethez jut, hogy abból szépen öltözködhet a család. Nincs is abban hiba, mert a gyerekek olyan szép ruhában járnak, hogy öröm rájuk nézni. Az apósról sem feledkezett meg Kosút János, — akitől olyan sok értékes dolgot tanult. Az apósá nak köszönheti azt is, hogy ilyen kitartó harcosa lett az EFSz.nek. Kosút apósa Dömötör Mihály is a szövetkezetben dolgozik s boldogan mesél arról, hogy a sok harc és szenvedés nem volt hiábavaló, mert öreg napjaira olyan élete lett, hogy nem cserélne még a római pápával sem. Nézzük csak Kosút János gyer. mekéveit. Már nyolc éves korában a nyomorúságos siolgasors jutott ne. ki osztályrészül. Mikor jutott volna eszébe a kis Jánosnok, hogy fényké­pezőgépet vétessen az apjával, hiszen néha vacsora nélkül ment aludni. Az ő fiának már mi'vlenük meg v n, az idősebb, a 18 éves Jani gimnázi­umba jár. A tanuláson kívül még egyéb szórakozásai vannak. Gyönyö­rű tangóharmonikám játszik. Fény. képezőgépével a legszebb felvételeket csinálja a szövetkezet munkáiról. Boldogan őrzi a fényképalbumot, amelyben az egész évi munkákról látható fényképek vannak. A kétéves Kosút Lajcs pedig bol. dogon várja haza minden este az apját, kisfiúi huncutsággal, C'esf prá. ci-koszöntéssel ugrik a nyakába. Neki is kellene már fényképezőgép, meg tangóharmonika. És bizony, ha nem teljesítik kívánságát, nagy sírással fejezi ki panaszát. Ilyenkor aztám a meghitt, boldog családi körben meg. szólal a zene, Dömötör Mihály pedig táncra perdül kis unok?jávai. A Ko. sút család elfelejtve a mult szűnve, déseit, vidáman\ néz a szebb életet igérö jövő felé. M ÉRY FERENC. I /

Next

/
Thumbnails
Contents