Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-26 / 300. szám, szerda

1951 december 26 UJSZG CÁ ftáľkdmp sz&aeike.zei jót kid&Lqôzúlt temekkd indul íitki az á j tiztendaíiek A párkányi szövetkezet a mélyszán­tás kivételével már végzett a mezei munkákkal. A szövetkezet tagjai bol­dogan beszélnek arról, hogy az a kis szövetkezet, amelyik a nyáron az aratási és cséplési munkák alatt na­gyon sok nehézséggel küzdött, de a jó munkamegszervezéssel és a szö­vetkezet terméseredményeivel jó pél­dát mutatott a kis- és középparasz­toknak, az őszre már megerősödött, 45 aktív tagja lett. Igy megnagyob­bodott a szövetkezet földterülete is, úgyhogy az őszön már 60 hektár bú­zát, 12 hektár rozsot, 10 hektár őszi árpát és 8.5 hekiár repcét ve­tettel el. A mélyszántást a köbölkúti traktorállomás hibájából még csak 80 százalékra végezték el A munkacsoportok felkészültek a téli időszakra is Tervszerűen beosz­tott munkával csoportok szerint dol­goznak a legelők és rétek tisztításán, a famunkákon és a még elmaradt trá­gyát hordják a földekre. Estenként aztán összeülnek a szö­vetkezet tagjai, mert minden dotgo­zója a szövetkezetnek becsületesen ki­vette részét a munkából és ezért boldo­gan várják az évvégi elszámolás ered­ményét. Már csak napok kérdése és a tagok megtudják hogy a közös munkáért a szövetkezetben milyen szép jutalomban részesülnek. Az egész évre tervezett munkaegy­ségeket ugyan' túlhaladták, de ez nem jelenti azt, hogy nem bántak gazda­ságosan a munkaegységekkel. A szö­vetkezet olyan rohamosan fejlődött, hogy az állatok részére kevésnek bi­zonyullak az épületek s ezért nagyon sok adaptációs munkát végeztek s ezekre a munkákra nem terveztek munkaegységeket. Később ugyan rá­jöttek arra, hogy a tervezett munka­egységek kevésnek bizonyulnak ak­kor, ha olyan munkákra is munka­egységet írnak, ami nem volt tervbe véve. U gyanúkkor előfordult az is, hogy a kulákok földjeit is a szövet­kezetnei kellett megműveln. Ezek sze­rint, ha az adaptációs munkákra szá­mított munkaegységeket levonják. — melyek tervezve nem voltak — nem hogy túllépték a munkaegységeket, hanem még fölöslegük is lett. Igy te­hát a szövetkezet tagjai, mivel a föld­területhez képest elég kevesen vannak, szép jutalmazásban részesülnek majd az évvégi elszámolásnál. Az évvégi elszámolással egyidejű­leg készítik el a jövő évi munkater­veket is. A szövetkezet tagjai mindent a legaprólékosabban, alaposan meg­vitatnak, s így közösen megbeszelve készülnek a jövő évi munkálatokra. A jövőben már hat munkacsoport fog dolgozni a párkányi szövetkezetben. M :nden csoport az év kezdetén meg­kapja a maga munkakörét éspedig úgy, hogy a jövőben a munkák el­végzéséért mindig egy bizonyos cso­port lesz a felelős Két csoport a me­zei munkákra van beosztva, egy az állatok gondozását végzi, egy csooort a kertészetben, egy pedig az adaptá­ciós munkáknál fog majd segíteni. Azonkívül a legkisebb csoport a ko­vácsok és a bognárok csoportja, akik a szövetkezet gazaasági felszerelésé­nek karbantartásáért lesznek felelősek A jövőben nagy feladat vár a ker­tészetben dolgozók csoportjára, mert a tervek szerint 15 hektáron bolgár­kertészetet létesít a szövetkezet A párkányi kertészek látták azt, hogy közös munkával és gépi segítséggel sokkal több zöldségfélét tudnak majd termelni, ezért a: őszön beléptek az Egységes Földműves Szövetkezeibe. A szövetkezet ki is választott a Duna mellett lévő legjobb földekből 15 hektárt a kertészet részére s úgy oldották meg a dolgot, hogy az öntö­zés minél kevesebb költségbe kerüljön. Most már csak egy vízpumpára és öntöző felszerelésre van szükség. Ha ezt a felszerelést idejében megkapják, akkor még a tél folyamán beépítik, úgyhogy a tavaszon már működhet az öntözőgép. Igyekeznek, hogy amit csak lehet a tél folyamán elvégezzenek, mert ta­vasszal új sertéshizlaldát fognak épí teni. A szövetkezet rohamos fejlődése következtében annyira megszaporo­dott a serlésállomány, hogy alig tud­ják elhelyezni a sertéseket. No, meg az is keltemetlen és nagyon sok idő­veszteségbe kerül, ha 10 vagy 12 he­lyen kell etetni e sertéseket. A szövetkezet tagjai a szovjet kol­hozok mintájára a téli időszak alatt politikai- és szakisko'ázáson vesznek részt, ahol majd a közös gazdaságban tlőforduló munkák megszervezését fogják ismertetni a szövetkezet dol­gozóival. A nánai állami gazdaságból egy gazdasági szakértőt hoznak, aki ismeretterjesztő előadásokat tart a szocialista nagyüzemi. gazdálkodás jelentőségéről, fontosságáról és szak munkáiról. A szakelőadások mellett politikai előadások is lesznek, és a fejlettebb elvtársak előadásaiból tanul­hatnak majd a szövetkezet tagjai. Az előadók között oV lesz Kovács István is. aki egy hónapig a Szovjetunióban volt és gazdag tapasztalatokat szer­zett az élenjáró szovjet kolhozisták tói. Igy aztán az iskolázás ideje alatt a szövetkezet tagjai megismerkednek a szovjet kolhozisták életével, munka­módszereivel, amelyeket azután a fo­lyó munkákban alkalmazhatnak, ami nagyban elősegíti majd a szövetkezet fejlődését. Méry Ferenc hl Ú.1 SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJAK Szövetkezeti tagok levele a Magas Tátrából Mi, a recski III. tipusú EFSz tagjai örömmel gondolunk vissza a magas-tátrai üdülésre. Valaha nem is álmodtunk arról, hogy mi is meg­láthassuk egyszer a Magas Tát­ra szépségeit. Most azonban mun­kásosztályunk és népi demokratikus rendszerünk lehetővé tette nekünk, egyszerű dolgozóknak, hogy mi is élvezzük azokat a szépségeket, ame­lyekben azelőtt csak az uraknak volt részük. Tátrai üdülésünk alatt meglátogat­tunk egy ottani szövetkezetet is, melynek tagjaival elbeszélgettünk. Az ott látottaktról, valamint tátrai élményeinkről az itthon maradt szö­vetkezeti tagoknak részletesen be­számolunk. Népi demokratikus rend­szerünknek pedig fokozott munká­val és többtermeléssel köszönjük meg tátrai üdültetésünket. FEHÉR JÓZSEF, FEHÉR LÁSZLÓ, a recski EFSz tagjai Csízfürdőn hiányzik a felvilágosító munka Nemrég beszélgettem egyik isme­rősömmel, Lőrinc Jánossal. Lőrinc elvtárs öntudatos munkás és jó kom­munista. Beszélgetésünk alkalmával elmondotta, hogy nemrég Csizfürdön járt, ahol azt tapasztalta, hogy még nem alakították meg az Egységes Földműves Szövetkezetet. Felkeres­te tehát az ottani földműveseket, névszerint Galovic Zoltánt, Tóth De­zsőt, stb., és elbeszélgetett velük a szövetkezeti gondolatról. Lőrinc elv­társ mindjárt tapasztalta, hogy a csízfürdői földművesek egyáltalán nem idegenkednek a szövetkezettől, csupán azt hozzák fel mentségül, hegy náluk kevés a megértés, kevés a felvilágosító munka és kevés az áldozatkészség. Világos tehát, hogy Csizfürdön hiányzik az aki a nép­nek megmagyarázza a szövetkezeti gazdálkodás lényegét és így a hala­dás útjára vezesse. Jó lenne, ha a csízfürdői helyi Nemzeti Bizottság és a pártszerve­zet kissé jobban szétnézne a faluba Tarqa Máriát, Jancga Imrét és Si­és többet törődne a földművesek ügyével, a szövetkezet megalakítá­sával. KTJRALI JÓZSEF, Konrádovce A nyárasdi kulákok sem jobbak a deákné vásznánál . A nyárasdi kis- és középföldmü­vesek az egész év folyamán jó mun­kát végeztek. Beszolgáltatási köte­lezettségüknek is példásan eleget tettek. Ez ^természetesen nem vonat­kozik azokra a spekulánsokra, akik nemcsak, hogy a múltban eszköznek tartották a munkásokat, hanem még ma is azon spekulálnak, hogyan le­hetne magukat ismételten kivonni a munkából. Itt elsősorban Pósa Gé­za 30 hektáros, Nagy Árpád 20 hektáros, Szalay József 20 hektáros és Szabó János spekulánsokra és ku­lákokra gondolok. Ezek tevékenysé­gét már régóta ismerik a falu dol­gozói. 1948-ig ők voltak azok, akik minden módot felhasználtak, csak­hogy az EFSz meg ne alakuljon. Most meg a beszolgáltatási kötele­zettségüket szabotálják úton-útfélen. Nem szolgáltatták be a sertéshúst sem, de nyáron örömmel nézték, hogy a munkások feleségei álldogál­nak a hentes bolt előtt húsért. Ezek az emÄrek most a háborút várják, mely visszahozná az ő arany­korukat. KISS OSZKÁR, Nyárasd. A kolozsnémai szövetkezet áttért a harmadik típusra Kolozsnémán 1949-ben alakult meg az Egységes Földműves Szövetke­zet. A tagok annak ellenére, hogy szorgalmas munkát folytattak, ed­dig nem tértek át a magasabb tipu­sú munkamódszerre. Most azonban megtört a jég és december 9-ike óta már a ni. tipusú munkamódszer szerint dolgoznak a szövetkezet tag­jai. December 9-én este megválasztot­tuk az új vezetőség tagjait. Az el­nök Palla Sándor elvtárs lett, aki egész életét földmunkával töltötte. A vezetőségbe beválasztottuk továb­bá Baráth Lajost, Kádár Józsefet, min Ferencet. Ezután azonnal sor került az EFSz felügyelő bizottságának a megválasztására is. A gyűlésen Vince József elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke meg­magyarázta, hogy milyen nagy a je­lentősége annak, hogy az EFSz tagjai magasabb tipusú munkamód' szerre tértek át, majd Huszár Pál elvtárs, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke hívta fel a dolgozók figyel­mét az osztályellenség elleni harc fontosságára. Huszár elvtárs rámu­tatott arra, hogy az osztályellenség sokszor szép szavakba és látszólagos jó- tettekbe rejtőzik, hogy aztán an­nál jobban árthasson a dolgozók ér­dekeinek. Tudják ők jól, hogy miért akarják a kis- és középföldművese­ket lebeszélni a szövetkezetbe való belépésről. A gyűlés végén a Hl. tipusú EFSz újonnan választott" elnöke mondott beszédet, melyben megígérte, hogy minden erejével arra törekedik, hogy funkcióját minél jobban ellát­hassa. KOHUT MIHÁLY, Kolozsnéma. Nem engedjük meg a kuilákök basáskodását Naponta olvasóm az újságokat és mindig a legnagyobb felháborodás­sal veszek tudomást arról, hogy egy­egy kulák hogyan akarja szabotálni békés építésünket. Természetesen a kuláknak nem ízlik a munka. Igyekszik valamilyen vezető szerep­hez jutni, hogy testi munkát most se kelljen végeznie és hogy még árt­hasson is ott, ahol csak lehet. A kuláklányok és kulákifjak még ma is be tudnak férkőzni iskolákba, mert apjuknak megvannak az össze­köttetéseik. Arról már megfeledkez­tek a kulák urak, hogy amíg ők bő­ségben dúskálkodtak, addig a bére­sek gyerekei rongyokban és éhezve járkáltak az utcán. Csakhogy mi mindezt nem felejtettük el. Jól tud­juk, mit jelent az, amikor a kulák mutatja a szépet, hogy ő is „építi a szocializmust". Minket már nem le­het megtéveszteni. Munkásosztá­lyunk megakadályozza, hogy a ku­Ják urak útojwútfélen szabotjálják békés építésünket. Özv. NIES ANDRÄSNÉ Kassa Rossz a munka megszervezése hátul kullog az őszi munkák teljesítésében a köbölkúti traktorállomás A köbölkúti traktorállomás tavasz óta — azt lehet mondani — telje­sen lemaradt" az ország többi trak­torállömásáitól. A tavaszi munkák­nál a második helyen állott a terv­teljesítésben, az őszi munkáknál azonban alig 87 százalékban tudta teljesíteni a tervet. Már a traktorállomás belső éle­téből és az udvar képéből is meglát­szik, hogy a köbölkúti traktorállo­máson valami nincs rendjén. Ebben az időben, amikor a legsürgősebb lenne a mélyszántás befejezése, a traktorosok erre-arra őgyelegnek. Az egyiknek a traktora már hetek óta nem szalad, mert a szerelőmű­hely dolgozói tervszerűtlenül dol­goznak, a másiknak meg azért kell behajtani a brigád központjából, mert kézipumpa hiányában nem tudják megjavítani a gumidefektet. Ezek után bizony érthető, hogy az öntudatos traktoristák a legjobb igyekezetük mellet sem tudnak ha­ladni a munkában. A traktorállomás lemaradásának egyik főoka a politikai nevelés hiánya. A szov­jet traktorosok gazdag tapasztala­tairól és munkamódszereiről egyes traktorosok alig tudnak valamit. Ami pedig nagyon szükséges volna, hogy a traktorállomás állandó ösz­szeköttetésben álljon a brigádköz­pontokkal, — arra is kevés időt szentel a traktorállomás politikai megbízottja. Ezek szerint lehetetlen jó munkát végezni szervezés és együttmunkálkodás nélkül. Hogy a politikai nevelés hiányát mennyire érezték a traktorasok, ar­ra bizonyítékul szolgálnak a trak­torállomáson — tavasz óta először — megtartott politikai iskolázás alatt elhangzott felszólalások. Az iskola utáni vitában értékes felszóla­lások hangzottak el a brigádveze­tők és a traktorosok részéről. A traktorosok rámutattak egyes hiá­nyokra és a traktorállomás vezetőinek hibáira Igy az első összejövetelen már na-' gyon sok olyan dolog jött napvi­lágra, amelyet a traktorállomás ve­zetősége, akarva, vagy valamilyen reakciós nyomás következtében el­hallgatott. Ha ilyen dolgok megtörténhetnek, a traktorállomás igazgatójának nincs tekintélye, különösen az öntu­datos traktorosok előtt. Pedig ha­Tóth János, a traktorállomás veze­tője jobban kezébe venné a dolgo­kat és keményen járna el az olyan traktorosokkal szemben, akik szo­cialista fejlődésünket gátolják és hátráltatják a traktorállomást a munkák elvégzésében, rövidesen megjavulhatna a traktorállomás munkája. De Tóth János, úgy lát­szik, nagyon gyenge szívű és meg­feledkezett arról, hogy Pártiunk azért állította a köbölkúti traktor­állomás élére, hogy az állomáson megbújó reakciót leleplezze. Tóth János megfeledkezett arról, hogy ő mint a legjobb traktorista érdemel­te ki, hogy a traktorállomás veze­tőjévé választották s dolgozó né­pünk elvárja, hogy az élenjáró munkások jó példát mutassanak. A gyűlésen, amikor egyes trak­torosok kérdést intéztek Tóthoz, hogy miért nincsenek a traktorál­lomáshoz szükséges egyes kellékek, csak bólogatott és azt felelte, hogy nem lehet őket beszerezni. A trak­torosok pedig bebizonyították, hogy igenis lehet, mert kapható kézi­pumpa is és egészségügyi láda is, csak egy kis akarat kell beszerzé­sükhöz. De úgy látszik, ezeket a dolgokat semmibe veszi a traktor­állomás vezetősége. Pedig, hogy mennyi időt veszte­nek kézipumpa hiányában, arra példa Sárai Mihály szőgyéni bri­gádjának egyik traktorosának az esete is. Egyik napon a traktorke­rekén szántás közben leereszkedett a belső gumi. Mit is tehetett a trak­tor vezetője? Minthogy ott helyben nem javíthatta meg a traktor ke­rekét, be kellett szaladnia a brigád­központba, ahol jelentette, mi töi­tént. A brigádvezető sem tudott másképp segíteni, küldött egy trak­tort pótkocsival együtt a földekre, a traktor kerekéért. A kereket fel­tették a pótkocsira, elszállították a traktorállomásra, ott megjavították és újra kivitték a földekre. Számít­suk 'csak ki azt az időuocsékolást, amit egy kézipumpa hiánya miatt veszített a traktoros, de ugyanak­kor egy másik traktoros is, nem be­szélve az üzemanyag hiábavaló fo­gy ásítás áról. A munka hátramozdítói közé tar­tozik Saláta József főagronomus is. Saláta felelős azért, hogy a gé­pek nem kaptak kellő javítást s ennek következtében lemaradtak az öszi munkákról. Az sem helyénvaló dolog, hogy a traktorosoknak min­dennap más éa más tratkoron kell dolgozaiiok. A szovjet tapasztala­tok is azt mutatják, hogy csak ak­kor lehet a traktorral állandó és jő munkát elérni, ha a traktoros min­dig egyazon gépen dolgozik s nem­pedig úgy, ahogy azt a köbölkúti traktorállomáson csinálják, hogy a traktorost mindennap más és más traktorra ültetik A traktorjavításokat is tervsze­rűtlenül végzik. Nem helyezik a fő­súlyt arra, hogy először és a legrövi­debb időn belül azokat a traktoro­kat kell kijavítani, amelyeken a leg­kisebb hiba van, hogy minél előbb üzemképesek legyenek. Említsük csak azt a kis példát, ami Lehotkai Károly traktorával történt. A naf­tapumpa nem működött százszáza­lékosan a traktoron, meg kellett te­hát javítani. Ezért Szőgyénböl a traktorállomásra kellett mennie a traktornak. A szerelők megnézték a traktort és azt felelték, hogy hosszabb munkát igényel, míg meg­javítják, tehát ott kell hagyni a ja­vítóműhelyben. Két napig ott állt a tratkor, míg végül a szőgyéni bri­gád vezetője megsokalta a dolgot s keményen követelni kezdte, hogy a traktort a legrövidebb időn belül javítsák meg. Igy történt, hogy a szeme láttára hozzá is fogtak a traktor javításához és csodák cso­dájára félórán belül kész lett a naf­tapumpa. Most kérdezzük, hogy he­lyénvaló volt-e, hogy félórás munkáért két napig kellett állnia a traktornak a szerelőműhelyben. A politikai nevelés hiánya még­mutatkozik egyes brigádközpontok­ban is. A munka megszervezését és felosztását tervszerűtlenül végzik. Még nagyon kevés brigádon vezet­ték be az egy barázdában egy trak­torral való szántást. Pedig a szov­jet traktorosok tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a mun­ka jó megszervezésével, a szocialis­ta munkaversennyel és öntudatos traktorosokkal leküzdhetjük az esetleg felmerülő nehézségeket is. A köbölkúti traktoristák vegye­nek példát a csütörtöki gépállomás­ról, mely a kulákcsemeték és a reakciósok eltávolítása után, a szovjet módszerek elsajátításával és a szocialista munkaverseny elmélyítésé­vel az ország legjobb traktorállomása lett s első volt az őszi munkák ver­senyében is. Ha a köbölkúti gépállo­máson az eddigi hibákat kiküszö­bölve nagyobb odaadással, a szovjet módszerek elsajátításával a trakto­rosok megjavítják munkájukat, re­méljük, hogy amint ez év tava­szán első helyen voltak, úgy a jö­vőben sem lesznek sereghajtók.

Next

/
Thumbnails
Contents