Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-21 / 298. szám, péntek

T Vil á

" proletárjai egyesüljetek! A C S EHS Z L O V Á KIÄI MA GYAR DOLGOZ ŐK LAPJA Bratislava, 1951 december 21, péntek 2 KČS IV. évfolyam, 298. szám j Éljen a nagy Sztálin, \ felszabadítónk, j i a világ dolgozóinak j nagy tanítómestere j ? és bölcs vezére, I i i i a béke zászlóvivője! i T t f i í Sztálin elvtársnak a béke megszilárdítását szolgáló cselekedetei és alkotásai sorában idó'rendben az elsők, jelentőségben a Iegmélyrehntóbbak egyike: a szocialista nemzetek életre segítése a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban s együttmunkálkodásuk és egységük előmozdítása az azóta eltelt évtizedek folyamán. A szocialista nemzetek — s a népi demokráciákban ilyenekké alakul a dolgozó nép — az igazi, a szocialista népközi békének olyan támasztópillérei, amilyeneket a kapitalizmus világa nem ismert. Ahol befele nincs osztályelnyomás, ahol kirántották a gyékényt a profithalmozó telhetetlenség alól, ott más népek gazdasági javai és dolgozói ellen irányuló agresszió nem fordulhat elö. Sztálin következetes és bölcs előrelátásával ott állt a szocialista szovjet nemzetek bölcsőjénél s ezeknek együttélését a Szovjetunión belül olyan monumentális békeművé fejlesztette, amely példakép az egész Föld átfogására hivatott világbékemű számára. A Sztálini Békegondolat tartalmának és jelentőségének mértéke az a testvéri együttműködés a termelő munka, a technika és az értelmiségi munka területén, mely valamennyi szovjet népnek és népcsoportnak — a bőrszínre, a népszámra és a felszabadulásig elért fejlettségre való tekintet nélkül — meghozta a teljes egyenjogúságot s képességeik teljes érvényesítésének lehetőségét. Az imperialista államok uralkodó osztályainak spekulációs éhsége számára mintha egyre szűkebbnek bizonyulna a földkerekség. Lázas iizletességtik a monopolkapitalizmus lényegéhez tartozik s ez nem metszheti, nem küszöbölheti ki önmagából azt a szervet, mely valósággal életfontosságú centrum: a tőkehalmozásnak állandóan magas nyomás alatt tartott kazánját. A kapitalista országokban nincs hatalom, mely lefogná a sóvár kezeket, melyek itt olajforrások, ott színesfémek lelőhelyei, másutt könnyűfémek termelő üzemei után nyúlnak s ineg is kaparintják őket, ha szükségesnek látszik, erőszakos eszközök alkalmazásával, belemarva gyarmati vagy félgyarmati sorban küszködő népek élő testébe. Ide torkollik, ilyen helyzetekből frissíti fel anyagi létének alapjait az a bizonyos fennhéjázva magasztalt nyugati „életforma". A dolgozók szocialista nemzetei ezzel szemben azt az életformát ápolják, mely a népek kölcsönös becsülésének fokozásával, a dolgozók felszabadításával mindenfajta kizsákmányolás alol, a szocialista, termelés és jólét fokozásával rak le megbonthatatlan alapot a Sztálini Békemű felépítéséhez. Sem osztály-összetételük, sem gazdasági vagy politikai törekvések nem tehetnek szocialista nemzeteket békebontókká, ellenkezőleg, a békevédelem táborában ök a legtevékenyebbek. Hiszen a békére olyan szükségük van, mint tüdejüknek a levegőre. Mert csak békés viszonyok között, c/t Sztálini rBéU.eaUarat zavartalanul teljesített munkával készülhetnek el azok a gigantikus víztárolók, völgyzáró gátak, vízierőművek, öntözőberendezések, erdősítési feladatok, melyeket tervbe vettek, csak így történhet meg az ipari és mezőgazdasági üzemek fejlesztése és növelése. A Sztálini Békeakarat a maga szilárdságával egy új és értékesebb világnak, a munkások és parasztok társadalmának törekvéseit fejezi ki. Magas eszmeiségét és igaz emberiességét szemlélteti már az a béke, amelyet a szovjetnépek a Nagy Honvédő Háború eredményeként megteremtettek. E békének az ad világtörténelmi jelentőséget, hogy a fasizmus hidráját egy újtípusú állam hős haderői semmisítették meg Berlin és Bécs megszállásával. Ez az újtípusú állam és társadalom a béke legnagyobb biztosítéka azért, mivel nem engedi meg a visszatérést az imperializmust szülő, feudális elemekkel átjárt polgári világba. Ahol ez a példa követőkre talál, ott a kizsákmányoló és spekulációs vagyonhalmozásnak befellegzett. Az USA uralkodó osztályai azonban nem akarnak elmozdulni a kapitalista világgazdaság s a spekulatív alapon felépített jólét húsosfazekat mellől, ezért rettegnek már 1945 óta a Szovjetunió puszta lététől és nevétől is, ezért kezdték és folytatják a hidegháborút a Szovjetunió támadó szándékairól szóló rágalmakkal és ezért keresnek ürügyeket a Szovjetunió lefegyverzési és békejavaslatainak elferdítésére és elodázására. A Sztálini Békegondolat magasrendűségét bizonyítja az a nyugalom, mellyel a Szovjetunió az USA megfélemlítés! kísérleteit fogadta, abban áz időben is. amikor az állítólag még atommonopóliummal bírt s felháborító módon — mintha bizonyos kannibál hagyományokhoz akarna visszatérni •— csörtetett, zajongott és szövetségeseket toborzott a legkülönbözőbb súlyú és hatóerejű bombákról szóló hírveréssel. Sztálin akkor is csak a népi békevédelem fontosságáról beszélt, magatartása később sem változott meg, amikor köztudomású lett, hogy a Szovjetunió az atomfegyver birtokában van. A háborús nemzetközi feszültség csillapításának s a békéért való harcos kiállásnak készsége szólal meg Sztálin elvtárs legutóbbi nyilatkozatában, mely ragaszkodik nemzetközi határozat kimondásához az atomfegyver alkalniazásánek eltiltásáról, gyártásának beszüntetéséről, a kész bombák polgári célra leendő felhasználásáról és a minderre kiterjedő ellenőrzés legpontosabb és lelkiismeretes teljesítéséről. Az USA-nak az atomellenőrzésre vonatkozó terve, legújabban módosított változatában is, lényege szerint az atomfegyver gyártásának irányítása — nem beszüntetése, — az USA tőkés érdekeltségeinek kívánalmai szerint. Várható-e őszinte békeakarás arról az oldalról, ahol először az atommonopóliummal való rémités békéjét akarták megvalósítani ? A rémítésnek szelíden szólva blöffölő, igazában zsaroló színezete volt. Mialatt a nyugati Hármak diplomatái Párizsban azt a látszatot keltették, mintha keresnék a megegyezést a Szovjetunióval, ugyanakkor más politikusaik Adonauert, a bonni bábkancellárt karonfogva tessékelik befelé a nyugati kapitalizmus katonai és politikai szervezeteibe. Az USA nyugataiémetországi prokonzúljainak túlontúl barátságos gesztusai hitlerista elemek irányában, a világreakció söpredékeinek talpraállítása százmilliós dollárkölcsönnel, világos tájékoztatást nyújt arról, mit várhat a Béke azoktól a nyugati társadalmaktól, ahol az uralkodó osztályok legféltettebb kincse az a kapitalista rendszer, mely szolgájával, a fasizmussal csordaként próbálta terelgetni a dolgozó tömegeket, amely a legsötétebb nacionalizmust nagyranövelve országok rabigába hajtását valósította meg s nemzetek és fajok kiirtásának pokoli tervszerűségü munkájához látott. A Sztálini Békeakaratnak ragyogó tisztaságú múltja van. Akciói sugáregyenes vonalon törekszenek a világosan és egyértelműen meghatározott célok felé. A Sztálini Békeakarat, mint valami mesébeillő mágneshegy, a föld legtávolabbi szegleteiből is maga felé vonz minden acélos tetterőtől feszülő szívet. A Békét arról a vártáról fogják meghirdetni, ahol Sztálin őrködik, ahol meg van az akarat, a törhetetlenség és az előrelátás annak a társadalmi rendnek korlátok közé szorítására, — ha kell, felszámolására, — amelyben az urak kegyes tettnek tekintik az emberiesség elleni bűncselekmények miatt megbélyegzett gonosztevők szabiid lábrahelyezését azzal az indokolással, hogy jók lesznek majd szövetségesekül, hiszen alapjában véve nem ellenfelei sue. amerikai „életfo-mává" átkeresztelt kapitalizmusnak. Ilyen bűnös elhajlást a szocializmus fegyelmezett társadalma nem tűr meg. A sztálini világnézetben a Béke és a Szocializmus szoros egységgé forradnak össze. Béke, szocializmus nélkül — toldozgató megoldást jelenthet csak. Visszatérést a régi rossz ingoványába, ahol elburjánzik a fasizmus mérges vegetációja. A szocializmussal összefonódó béke tiszta talajon kezd építőmunkájához, a mult minden terhes örökségétől szabadon s benne a dolgozóknak önzéstől ment optimizmusa és bizakodása lobog fel. A dolgozók becsülik az embert: célt és nem eszközt látnak benne s a Sztálini Béketörekvések megvalósításáért folyó harc vállalásáért a proletár nemzetköziség legfontosabb parancsának tekintik. SAS ANDOK