Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-20 / 297. szám, csütörtök

III Síd 1951 december 530 Antonín Zápotocký miniszterelnök beszéde Lapunk tegnapi számában közölt beszámoló folytatása A szocializmus építésének Nemzeti Frontja Aki részt akar venni a kormányban és a Nemzeti Front munkájában, an­nak támogatnia kell a szocializmus építését. Nem szabad szabotálni a szocialista építést, nem szabad ellene izgatnia, nem szabad elárulnia azt. A szocialista építést nemcsak a Nemzeti Front politikai pártjai kell, hogy tá­mogassák, hanem más csoportok is, tömegszervezetek, szakszervezetek, az ifjúság, a parasztság, a szövetkezetek és az egyház. Nem teszünk erőszakot sem a poli­tikai meggyőződésen, sem polgáraink hitén. Soha sem volt olyan vallás­szabadság, mint ma van. Nem szer­vezzük meg az egyik egyház uszítá­sát a másik ellen. Egyenlő jogokat biztosítunk mindegyiknek. Nem avat­kozunk be vallási szertartásaikba. Azonban egyet nem tűrünk: hogy a vallási meggyőződést és az egyház­hoz való tartozást a népi demokrati­kus köztársaság és így a szocialista építés elleni uszításra használják fel. Senkit meg nem büntettünk politikai vagy vallási meggyőződése miatt. De megbüntettünk és meg fogjuk büntet­ni minden a köztársaság elleni össze­esküvőt, aki szabotálja a szocializmus építését, aki az ellenség és háborús céljai érdekében kémkedik, megbünte­tünk mindenkit, aki veszélyezteti vagy elárulja szabadságunkat és független­ségünket, aki elárulja hazánkat. Az igazságos büntetés alól nem ment fel senkit semilyen tisztség, rang, vagy bárkinek a védelme. Azt sem tűrjük, hogy belügyeinkbe bármilyen külső beavatkozás történjék akár Washing­ton, akár London, Róma vagy Jeru­zsálem részéről. Valamint a belpolitikában a Nemzeti Front programmja a szocializmus fel­építése, ugyanúgy a külpolitikában az alapvető programm a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való legszilárdadbb szövetség és ba­rátság. Külpolitikánk Külpolitikánk irányzata sem új. Az 1945-ös kassai kormánypro­gramm határozza meg. A pro­grammban ez van: „A kormány érvényesiti a Szov­jetunióval való gyakorlati együtt­működést, és pedig minden irány­ban, — katonailag, politikailag, gaz­daságilag és kultúráiisan ..." Ezt a programmnyilatkozatot aláírták a kétszinü Srámek, Ripka és Urszinyi is, stb., hogy aztán ké­sőbb gyalázatosan elárulják. Čseh és szlovák népünk számára a Szov­jetunióval való barátság és szövet­ség sérthetetlen. Békében akarunk élni az egész világgal, de barátsági és szövetségi kapcsolataink csak azokkal lehet­nek, akikről megvagyunk győződve, hogy bennünket soha, a legsúlyo­sabb próba óráiban sem hagynak el, nem árulnak el. Abból a tényből indulunk ki, hogy a, kapitalista tábor úgynevezett szö­vetségesei köztársaságunkat Mün­chen idején a legnehezebb órákban nemcsak elhagyták, hanem el is árulták és eladták. Ezért nem hi­szünk nekik. Újra meg újra meg­győződünk arról, hogy önállósá­gunk, országépítö munkánk, nyu­galmunk és békénk ellen állandó összeesküvést szőnek. A mi országunk nem lesz Jugoszlávia Nem fo'gunk tárgyalni háborús uszítókkal és nem fogjuk szolgálni érdekeiket. Ezért egységes nemzeti frontunkban nem volt hely Zenklék, Srámekék, Lettrichék és a többiek számára. Nincs és nem is lesz hely sem Slánsky, Sling és Clemen­tis, sem hasonló szélhámosok szá­mára! A szocializmust építve békére van szükségünk. Megvédeni a békét országunkban és felépíteni a szo­cializmust csak a Szovjetunió se­gítségével, vele szoros barátságban és szövetségben tudjuk és soha sem ellene! Barátság és szövetség a szovjetnéppel, tisztelet és szeretet felszabadítónk és tanítómesterünk, Sztálin generalisszimusz iránt nem konjunktúra dolga, hanem népünk tartós, örökös kötelezettsége. Erről meggyőződtek az összes árulók. Amikor lelepleztük örült, alattomos játékukat, őrjöngeni és uszítani kezdtek. Szeretnék bukásunkat és a felfordulást látni. Hogy ezt előse­gítsék, nem riadnak vissza a legal­jasabb gaztettektől sem és népünk ellen képesek volnának nemzetünk legnagyobb ellenségeivel, az újszerű amerikai fasisztákkal, valamint a régi hitleri SS-ekkel egy úton ha­ladni. Mivel nem győzik várni a fordulatot, legalább a rádión beszél­nek róla állandóan, és azzal vigasz­talják az egész kapitalista nyilvá­nosságot, hogy már nemsokára meglesz és nálunk beáll -. csőd. Emlékezzünk csupán Zenkl úrra és társaira. Nem harcoltunk velük a sztrájkjogért, amikor 1948 feb­ruárja előtt a kapitalista üzemek államosításáról volt szó. Akkor a restitució köpenye alatt Zenkl, Srámek, Lettrich s a többi reakció­sok az államosított üzemeket visz­sza akarták adni a zsidó és más kapitalistáknak. A munkások az ö machinációik és a Drtina-féle igaz­ságügy rossz ítéletei ellen sztrájk­kal védekeztek. Akkor Zenkl és társai azt köve­telték. hogy a népi demokratikus köztársaságban törvénnyel tiltsák be a sztrájkot. A rekedtségig ordí­tották magukat és azt bizonyítot­ták, hogy a sztrájk a népi demo­kratikus rendben gaztett és minden eszközzel, ha kell, rendőri beavat­kozással is el kell nyomni. Akkor olyan sztrájkról volt szó, ^.mellyel a munkások a népi demokratikus köztársaságban a kapitalista pozí­ciók megszilárdítása és visszaállí­tása ellen védekeztek. Emlékeztek Warnsdorfra? Akkor arról volt szó, hogy az ottani gyárakat vissza kell adni a kapitalista Beer magántu­lajdonába. Ki mindenki állt Beer úr mögé, védte öt és interveniált szent jogai, a magánvagyon és a gyár érdekében? Zenklék és Srá­mekék, akkor soraikból kizárták a munkásokat és a szakszervezeteiket azért, mer nem engedelmeskedtek a vezetőség parancsának és sztráj­koltak a kapitalista Beer ellen. Drti­na igazságszolgáltatása befolyásol­ta és irányította a bíróságokat, és a sztrájkolókat börtönbe akarták küldeni. Ma ezek az árulók, akik a külföldön élnek, krokodilkönnye­ket hullatnak dolgozóink fölött, és sajnálják őket, hogy állítólag ma annyira rabszolgasorsban vannak, hogy még a sztrájkot sem engedik meg nekik. Ha 1948 előtt Zenkl és Srámek javaslatát elfogadtuk volna, amikor a sztrájkjog betiltását követelték, akkor nálunk a sztrájkjog ma föl volna függesztve és törvénnyel tilt­va. Nem tettük ezt. Az egységes Nemzeti Front kormánya a dolgo­zókon nem tesz erőszakot, hanem a dolgozókra támaszkodik. Ezért nem kell, hogy felfüggesz­sze a sztrájkjogot. Tudjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy dol­gozóink nem ülnek fel a nyugati rádió uszításának, nem hagyják magukat provokatőröktöl befolyá­solni és maguk is rendet tudnak teremteni, békét, amelyre a szocia­lizmus építéséhez és boldog jövőnk­höz szükségünk van. Erről meg­győztek bennünket a brnoi esemé­nyek, amelyekkel a felforgató Sling és bandájának kártevő munkáját ismerve annyira számítottak. Egész uszításuk megtörik mun­kásságunk és dolgozó népünk szi­lárd elhatározásán és meggyőződé­| sén. hogy felépíti a szocializmust, megvédi a békét és a köztársaság önállóságát. Egységes Nemzeti Arc­, vonalunk cseh- és szlovák népünk ; millióinak ezt az egységes szándé­| kát továbbra is teljesíteni fogja és l érvényesíti a kormányban, valamint ' a Nemzeti Arcvonalban végzett kö­zös munkával. A Nemzeti Arcvonal munkáíáh^z Végezetül szeretnék még néhány szót mondani a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonalának gyakorlati ! munkájáról, csoportjainak, politikai I pártjainak, tömegszervezeteinek, Nemzeti Bizottságainak és a Nem­zeti Arcvonal akció bizottságainak küldetéséről. Ha Nemzeti Frontunk és csoport­jainak feladatairól akarunk beszél­ni, nem fog ártani, ha az 1945. április 5-ki kormánynyilatkozat utolsó szakaszát idézzük, amely így hangzik: „A Nemzeti Front kormánya nem titkolhatja népünk előtt, hogy a köztársaságunk végső felszabadítá­sához és nemzetünk esküdt ellen­ségeiről és aljas árulóitól ütött mély sebeiből való kigyógyulásához vezető út, még nehéz és göröngyös lesz, telve áldozattal és megerőlte­tő munkával. Az új kormány azon­ban egyet ígérhet népünknek az Arcvonalnak mind az egyik, mind a másik oldalán: hogy a kormány legjobb tudása és lelkiismerete sze­rint fogja teljesíteni meghirdetett programmját, mindig és mindenütt nemzeteink és a köztársaság érde­kében fog dolgozni, nem engedi meg, hogy a felszabadított köztár­saságban az élősködő egyének és csoportok kizsákmányoló érdekei uralkodjanak a városok és falvak dolgozó népe érdekeinek rovására. A kormány szilárdan hisz népünk nagy alkotó képességében és meg­tesz mindent, hogy ezeket az alkotó erőket felszabadítsa és kifejlessze azzal, hogy demokratikus úton meg­szervezi és támogatja nemzeteink legszélesebb rétegeinek részvételét mindennapi, politikai, gazdasági, szociális és kulturális életünkben, hogy így valósággá váljék, hogy a nép valóban az államhatalom egyet­len forrása. Azt hiszem, jó lesz, ha ezt a pro­grammnyilatkozatot minden kép­viselő, politikai pártjaink, tömeg­szervezeteink, akcióbizottságainak funkcionáriusai, nemzeti bizottsá­gainak minden tagja különbség néíkül újból emlékezetébe idézi. Szükséges, hogy ezt az ' alapvető programmnyilatkozatot polgáraink­nak újra meg újra megmagyaráz­zuk és népszerűsítsük. Meg vagyok győződve, hogy ezen a nyilatkozaton ma sem kell sem­mit sem változtatni és e szerint kell irányítani munkánkat és eljárni. Nem kell titkoini ma sem, hogy a végső győzelemhez és kapitalista elődeinktől örökölt minden súlyos seb, helytelenség, bün és hiány ki­gyógyításához vezető út súlyos ál­dozatokat és fáradságos munkát követel meg; hogy ma is van tenni­valónk az esküdt kapitalista ellen­séggel szemben, amely irigyli ön­állóságunkat; hogy még ma is fel­tűnnek ellenségek és aljas árulók, akik cnző, gonosz érdekeiket a nép és a haza érdekei fölé helyezve ké­pesek szövetséget kötni az ellen­séggel és hajlandók júdáspénzért saját népük ellei. felforgató célokat szolgálni. Újból hangsúlyozni kell és meg kell magyarázni egész dolgozó né­pünknek, hogy a kizsákmányoló egyének és csoportok elleni harcot ma is tovább kell vívni és állandóan folytatni. Nem lehet megtűrni a régi kapi­talista kizsákmányolókat és speku­lánsokat, nem tűrhetjük meg az élősködőket és önzőket sem, akik az új szocialista országépítést meg­valósító állammal szemben csak ígéreteket tesznek és követeléseket támasztanak, azonban nem töre­kednek arra, hogy teljesítsék köte­lezettségeiket, nem akarják segí­teni a nagy müvet, az új építés ér­dekében nem végeznek becsületes munkát és nem akarnak rendes bérért rendes munkateljesítményt nyújtani. A Nemzeti Arcvonal minden réte­gének funkcionáriusai és felelős ve­zetői soha egy pillanatra se feled­kezzenek meg arról, hogy az új szo­cialista társadalom nagy építkezése nem valósulhat meg a dolgozó szé­les tömegek legszélesebb alkotóké­pességének kifejlesztése nélkül és ezért a politikai, gazdasági és kultu­rális életben az összes néprétegek részvétele kell, hogy az egész Nem­zeti Arcvonal és annak csoportjai, a tömegszervezetek és a Nemzeti Bi­zottságok állandó gondját képezze. A népi demokratikus Köztársaság­ban és még inkább a szocialista köz­társaságban a nép kell, hogy való­ban az államhatalom egyetlen forrá­sa legyen. Ha erről egy pillanatra is megfeledkeznénk, ha a néptől egy pil­lanatra is elszakadnánk, elveszte­nénk támogatását és részvételét a szocialista ország építésének nagy müvén, nem építhetnénk fel a szo­cializmust, nem tudnánk megvédeni a békét és biztosítani boldog és öröm­teli jövendőnket. Igaz, hogy nálunk feltűntek és fel­tűnnek a politikai pártokban, tö­megszervezetekben és népi szervek­ben egyesek és csoportok, akik és amelyek azt hiszik, hogy nem szüksé­ges együtt dolgozni a néppel, nem kell a felvilágosítás, megokolás, meg­magyarázás és meggyőzés és lehet nagyúri módon rendelkezni. Azt hiszik, hogy a dolgozó nép szé­leskörű alkotó tevékenységét pótol­hatják lélektelen és sablónos hivata­loskodással, a funkciókkal és a be­lőlük származó jogkörrel való vissza­éléssel. A népi demokrácia alapelveit eltorzító és a néptől elidegenítő fele­lőtlen egyéneknek élesen és nyíltan megmondta Klement Gottwald elnö­künk: „A népi demokratikus köztársaság jelentősen decentralizálta az állami igazgatást. A helyi, járási és kerüle­ti szervek kezébe nagy, soha nem lé­tezett jogkört adott. A jogkörrel azonban karöltve halad az ennek megfelelő felelősség és az ebből ere­dő állami fegyelem. Ugyanez érvé­nyes gazdasági, kereskedelmi és bankvállalatainkra, EFSz-einkre, hi­vatalainkra, kulturális, egészségügyi, művészi és tudományos intézménye­inkre, röviden — egész közéletünk­re. Miről van szó? Arról, hogy néhány vezető tényező, állami, gazdasági és más ictézményeinkben tán azt hiszi, törvények, a felsőbb intézmé­nyek wöírásai és irányelvei rájuk nem mérvadók. Lehetetlen nem látni azt, hogy az ilyen és ehhez hasonló trockista-anarchista irányzatokat közéletünkbe közvetlenül az ellenség ügynökei hozták és hozzák be. Annál inkább és annál előbb meg kell érte­nie mindenkinek, akit illet, hogy a népi demokratikus állam és kormá­nya nem tűrheti állandóan, hogy köz­életünkben bárki is megsértse az ál­lami fegyelmet. Ebben az országban a törvények mindenki számára írat­tak." A köztársaság elnökének eme sza­vai kiegészítik az 1945-ös kormány­nyilatkozatot. Szükséges, hogy eze­ket a szavakat is emlékezetükbe vés­sék mindazok, akik köztársaságunk­ban a közélet bármely szakaszán funkciókat vállaltak és ezzel együtt bizonyos jogkörrel bimak. Főleg az szükséges, hogy minden vezető té­nyezőnk naponta tudatosítsa és is­mételje, hogy minden jogkörrel fele­lősség jár, felelősség az állammal és a néppel szemben. Aki erről a két dologról megfeled­kezik, aki megittasodik jogkörétől és azt hiszi, hogy az állammal és a nép­pel szemben vállalt felelősséget baga­tellizálni és megkerülni lehet, az rossz funkcionárius, nem az új szo­ciaista élet építője, hanem az állam és a nép kártevője, vagy éppen tu­datos szabotőr, vagy ellenség. A Nemzeti Front feladatai a jelen időszakban Köztársaságunk, amint elnök urunk mondotta, az állami közigaz­gatás decentralizálásával a helyi, já­rási és kerületi Nemzeti Bizottságok kezébe hallatlan joghatalmat helye­zett. Az egész Nemzeti Frontnak és a Nemzeti Front minden részének ér­deke, hogy ezt a joghatalmat felelős­ségteljesen használják a polgárság javára, a néppel való kapcsolatban és a nép közvetlen ellenőrzése alatt. Eb­ben az idősfeakban ezért főleg a kö­vetkezők szükségesek: 1. A Nemzeti Front akcióbizottsá­gainak és a Nemzeti Front összes ré­szeinek közvetítésével teljes támoga­tást nyújtani a Nemzeti Bizottságok tevékenységének és gondoskodni ar­ról, hogy ezt a tevékenységet az egész Nemzeti Front, annak részei és a nép figyelemmel kísérjék és el­lenőrizzék. 2. Meg kell javítani a Nemzeti Bi­zottságok, az Akció Bizottságok é3 a Nemzeti Front részei közötti együttműködést, még pedig úgy, hogy a szocialista felépítés feladatai, amelyeknek a Nemzeti Bizottságok a hordozói, biztosítva legyenek a Nem­zeti Front részeinek aktív részvéte­lével és főleg a tömegszervezetek, szakszervezetek, ifjúsági, mezőgaz­dasági dolgozók szervezeteinek, stb. együttműködésével. E mellett ezek­nek a részszervezeteknek tagtömege­ikkel való szoros kapcsolatban követ­kezetesen teljesíteniök kell saját fel­adataikat is. 3. A jelenlegi helyzetben a Nem­zeti Bizottságoknak elsősorban meg kell magyaráznioik a lakosságnak a szocializmus felépítésének felada­tait és ezt a magyarázatot konkrét feladatokkal kell összekapcsolniok minden községben. A helyi Nemzeti Bizottságoknak mindenekelőtt gyor­san, igazságosan és következetesen el kell intézniök a polgárok ügyeit. A helyi Nemzeti Bizottságoknak a mult év tavaszán végbement át­szervezése megjavította a helyi Nemzeti Bizottságok összetételét az­zal, hogy a bizottságokban fokozot­tabb részt kaptak a nők és az ifjú­ság. Azóta sokak, főleg az ifjúság munkája gyengébbé vált. Azokat, akik nem tudták funkciójukat jól ellátni, nem pótolták következetesen más ifjú emberekkel. Szükséges, hogy ebben az irányban javításról gondoskodjanak mind a Nemzeti Bizottságok, mind a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és más rész­szervezetek is. 4. A Nemzeti Bizottság tevékeny­ségében fontos láncszemnek kell lenniök a plénum üléseinek is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a helyi Nemzeti Bizottságok tanácsai az esetek legnagyobb ré­szében az egyetlen döntő szervvé váltak, míg a plánumot úgyszólván össze sem hívják. A felelős szer­veknek ez a szűkítése gyakran arra vezet, hogy végül is számos eset­ben csak a Nemzeti Bizottság elnö­ke dönt minden ellenőrzés és fele­lősség nélkül. Itt is szükséges, hogy betartsák a törvényeket, a néppel szemben viselt fokozott felelősséget és javításról gondoskodjanak. 5. A kormány elhatározta és a belügyminisztérium tervezi a kör­zeti titkárok funkciójának megszün­tetését és a helyi Nemzeti Bizott­ságok titkári funkcióinak felállítá­sát. Itt főleg azt kell hangsúlyozni, hogy nem szabad a titkároknak teljhatalmú biztosokká válniok, akik helyettesítenék a helyi Nemze­ti Bizottságokat és kisajátítanák azok jogait és döntéseit. Ellenkező­leg a titkároknak arról kell gon­doskodniok, 'hogy a Nemzeti Bi­zottságok munkája és tevékenysége a lehető legnagyobb mértékben de­mokratizálódjék és hogy a lakos­sággal való együttműködés és a lakosságnak a Nemzeti Bizottságok ténykedése fölött gyakorolt ellen­őrzése a lehető legnagyobb mérték­ben kibővüljön. 6. Mind a Nemzeti Bizottságok, mind a Nemzeti Front összes részei munkájának megjavítására jó alkal­mat jelentettek a lakosokkal foly­tatott beszélgetések. Az utóbbi idő­ben azfmban a lakossággal való be­szélgetéseket nagyon csekély mér­tékben valósították meg. Szükséges volna a lakósokkal folytatott be­szélgetéseket fölújítani úgy, hogy lehetőséget nyújtsanak a lakosok­nak nézeteik kinyilvánítására és hozzászólásra és hogy a lakosok a Nemzeti Bizottságnak és egyes funkcionáriusainak munkáját bírál­hassák. 7. Az egész Nemzeti Frontnak és összes részeinek, valamint akció bi­zottságainak törekvése az kell, hogy legyen, hogy azonnal kiküszöböljék a hibákat ott, ahol a Nemzeti Bi­zottságok és funkcionáriusaik nem váltak be, ahol megfeledkeznek a szocialista felépítés kötelességeiről, nem tartják fenn a néppel való kapcsolatot, nem döntenek úgy, ahogy azt az állam érdeke és a la­kosság iránti felelősség megkövete­li. Ilyen esetekben a Nemzeti Front összes részeinek és az egész lakos­ságnak részvételével új Nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents