Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-16 / 294. szám, vasárnap

III Síd 1951 december 16 tszitíi cföfíi&íiiet A török nép lángeszű költőjét és ják földjükről az idegen betolakovezíröt 1950 júXus 17-én, tízenhá-' dókat. rom évi nehéz rabság után szabad j „Az emberi erő, a kommunista emberré tette a nemzetközi szolidaritás. A török reakciós kormány 1938 augusztus 29-én azért vetette börtönbe, mert verseit, "H^iclycket szabadon árultak a könyvesboltokban, megtalálták a feketeTengeri flotta matrózainál és a haditengerészeti főiskola növendékeinél. Azonban tévedett a reakciós török kormány, amikor azt gondolta, hogy bebörtönzéssel meg lehet törni a kiváló költőt. Nem, a börtönben eltöltött súlyos évei méginkább feüoöntudat, a forradalmi tisztaság csodálatos hőskölteménye Hikmet tizenkétévi börtöne." A burzsoáziát körülrajongó népellenes írók az irodalmi alkotásokkal kapcsolatosan azt kiabálják a Szovjetunió és a népi demokratikus államok felé, hogy nekik a kapitalista környezet gátat emel a szocialista realizmus módszerének alkalmEizására. Világosan láthatjuk Nazim Hikmet példájából, hogy ez szemérmetlen hazugság. Igaz, hogy azoknak latuk semmi közük, sincs a valóságos élethez, gát a kapitalista környezet. De hogyan alkalmazzák a szocialista realizmus módszerét a kapitalista társadalomban helyesen? Ugy, mint Nazim Hikmet, Pablo Neruda, Howard Fast, Paul Robeson, Aaragon, akik együtt haladnak népükkel a kizsákmányolástól mentess társadalom felé. Müveikben ragyogóan megmutatják az egyszerű dolgozó ember fejlődését, a dolgožó nép ellenségét pedig úgy szerepeltetik, mint az előrehaladás kerékkötőjét. Nazim Hikmet a társadalmi rend szükségszerű fejlődését segíti elő verseivel, népét öntudatra ébreszti, előkészíti a nagy forradalmi megmozdulásra. A második világháború kitörése előtt nem ismerhettük a török nép nagy fiát, mivel verseit a reakciós kormány nem értékelte, inkább megvetette. Csak a Vörös Hadsereg győzelmével adatott meg az a lehetőség, hogy a költő verseit eljuttassák a világ haladó dolgozóihoz. A proletárforradalom korszaka teremtette meg a lehetőséget arra, hogy bogtatták benne azt a kiolthatatlan a

z íróknak, akiknek semmi kapcsolángot, amellyel elfogatása előtt is bevilágította a török nép útját. Versei, amelyek Anatolia börtönfal r.i közül kerültek napvilágra, a török nép, valamint a világ dolgozóinak kezébe, tanúbizonyságai annak, hogy Nazim Hikmet szellemét tizenháromévi rabság sem tudta megtörni. Nazim Hikmet törhetetlen harcos, népe szebb jövőjéért és boldogabb életéért küzdő kommunista jellem, akinek fáj, hogy Törökország drága kincsein más nép gazdagodik, a dolgozó nép verejtékének gyümölcsét a külföldi és hazai burzsoázia emészti fel. Nazim Hikmet a börtönben egy pillanatra sem szakította meg a kapcsolatot a vele rokonszenvező néptömegekkel. Minden verse, — amely egy-egy csapás a török reakciós politikára, a népet elnyomó földesurakra — előbbre viszi népét a végső harchoz, a nagy leszámoláshoz. Verseinek mély tartalma buzdítás a forradalomra, egyben eskütétel is, amellyel bebizonyítja a nagy költő hűségét a néphez, proletárszolidaritását a világ dolgozóival. Nazim Hikmetet a török ifjúság szívébe zárja, rajongó szeretet fűzi a költőhöz. Erről tesz tanúbizonyságot elfogatása idején a török ifjúság nyilatkozata, amelyet az Isztambulban illegálisan megjelenő Nazim Hikmet cimü lap közölt: „Mi, a szervezett török ifjúság, kijelentjük, hogy minden erőnkből folytatjuk a harcot, holnap éppúgy, mint ma és minden lehetséges akciót megszervezünk Nazim Hikmet kiszabadítására." A török ifjúság mellett felsorakozott a világ haladó ifjúsága is, valamint a világ demokratikus közvéleménye. Erélyesen követelték a nagy költő szabadlábra helyezését. De a török kormány a felháborodott tiltakozásokra azzal felelt, hogy az akkor már nagybeteg költő börtönét újból megszigorította. Igaz, hogy elindította a látszat-akciót, ezt azonban szándékosan eredménytelenül végezte. „A legnagyobb gazságot az 1950-es év elején követte el a török kormány az emberi jog ellen. Beharangozta, hogy amnesztiarendeletet ad ki és amikor azt félig-meddig megszavazták, oik nélkül alkotmányellenesen feloszlatta az országgyűlést." Hogyan felelt erre a költő? Azt a fegyvert választotta, amelyet nagy példaadóink, kiváló kommunistáink alkalmaztak, a sztrájkot. „Ahhoz az eszközhöz folyamodott, amely minden elnyomottnak tudatos fegyvere." Nazim Hikmet nem veszített egy cseppet sem hajKthatatlan bolsevik jelleméből. Ellenkezőleg, forradalmisága egyre nagyobb erőt ültetett a költőbe, egyre szűkebb lett számára a cella, vágyott a szabadba, az emberek közé, akiket annyira szeret, akikért a kínos szenvedés öröm, felejthetetlen öröm. A börtönből kikerült nyilatkozataiban tiltakozik az ellen, hogy szánakozzanak rajta. Az olyan költő, mint ő aki a sötét cellában úgy tud énekelni, úgy tud buzdíta ni az uralkodó osztály elleni harcra, csak bámulatba ejthet bennünket. Ha szük is volt a kiváló költő anatóliai börtöne, mély emberi gondolatait a török kormány nem tudta négy fal közé szorítani. Versei eljutottak hozzánk ís, népi demokratikus államokba, hogy együtt dobbanjon a szívünk a török nép na^y ve-ľCrével, hogy magunkba szívhassuk a köttö mondanivalóját, amely minden sorában visszatükrözi a török nép akaratát, fejlődése fázi<"*n"k eqy-egy mozzanatát, ahogy érlelődő harcukkal kiszorít a népet szolgáló művészek felzárkózhassanak szellemi alkotásaikkal azoknak a példaadó kommunistáknak a sorába, akik életüket a kommunizmus győzelmének szentelik. „Szép dolog meghalni a jog és az igazság útján, végetvetve az igazságtalanságnak" — írja Nazim Hikmet ügyvédjének sztrájkbalépése idején. Az idézett sorból kiemelkedik a költő optimizmusa, az, hogyha életével kell is fizetnie az emberi jogért és igazságért, de egyszer véget ér az igazságtalanság. Hogy a világ haladó közvéleménye milyen nagyra becsüli a török költőt, kitűnik abból, hogy széleskörű mozgalmat indított meg Nazim Hikmet szabadlábra helyezéséért. Dimitrij Sosztakovics a szovjet írók székházában tartott tiltakozó gyűlésén felszólalva ezt mondta: „A küzdelem Nazim Hikmet életéért a reakció és a háború elleni küzdelem, a művész jogáért való küzdelem, hogy becsületesen szolgálhassa a népét. Mindenki, aki harcol a háború ellen, azok ellen, akik elnyomják a szabadságot, gondoljon Nazim Hikmet sorsára és küzdjön kiszabadításáért." Mivel a világ dolgozóinak az imperialisták acsarkodásai ellenére is szívügyük a béke, a nemzetközi proletárszolidaritás áttörte a börtön kapuját és kiszabadította Nazim Hikmetet. Szabadlábra helyezése után a nagy költő megsokszorozódó erővel dobta bele minden erejét a harcba, mert nem férhet kétség ahhoz, hogy a török népnek is győznie kell, le kell ráznia nyakáról a kizsákmányolókat és fel kell építenie a nép virágzó országát, ahol minden ..érett gyömölcs a nép öléibe hull. Qlazim Jőihmet nevseeb&L Az 1917. című versében tömören fejezi ki mély gondolatait. Egyszerű szavakkal írja le a cári rendszerben éhségtől lerogyó muzsikokat. Elénk állítja Lenint, amint kijelenti, hogy „Ma itt van az ideje a nagy forradalomnak, minden perc halogatás a győzelem aláásását jelentené." Világosan látja a nagy októberi forradalom jelentőségét, így ír róla: Hyen ragyogó, csodálatos gyümölcsöt fa nem termett még soha Átéli költői lélekkel az oroszországi forradalom ragyogó hőstettét és újjongő lélekkel kiált fel: „Ma élni jó" még akkor is, ha török földön a nép gúzsba van kötve, mert megláttam, hogy a világtörténelem olyan eseménye, mint a nagy októberi forradalom, segíti a török népet elnyomói szétmorzsolásában és megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy egy ilyen gyönyörű példából okulva minden elnyomott nép kezébe vegye a hatalmat. „A föld, a tűz, az Oceán szülötténél erösebbet, igen! a legerősebbet mi hozzuk a világra" — írja versének befejező részében. Az elnyomottak megmozdulása erősebb minden természeti erőnél, olyan erös, hogy a kizsákmányoló társadalmi rend szétzúzásával egy űj, szebb és boldogabb világot tud felépíteni. „Lángoljunk" című verséből megállapítható, hogy nemcsak költő, hanem ellenállhatatlan forradalmár is. A török nép harcának az élére áll, felszólít mindenkit, hogy mar kolják meg a fegyvereket, öntsenek golyókat, mert nincs idő várakozásra. A reakciósok suttogására, hogy elhamvad mint Kerem (keleti népmese hőse, ki az igazság keresése közben elégett), Így válaszol: Égjek hamuvá, Váljak hamuvá, egekig csapó lánggal, mint Kerem! . Ha nem lángolok, Ha nem lángolunk, marad a föfd örökké fénytelen. Érezhető az idézett sorokból, hogy Nazim Hikmet tudja, mit kell tennie. Csak a forradalmi láng lehet ar„ amely a népnek az útját bevilágítja, csak egy ilyen lánj, üzhet

: el a kizsáktaá Igy dolgozott a Csemadok bratislavai helyi csoportja a Szovjetbarátsági Hónapban nyolók sötét fellegét a dolgozók millióiról. A jövőbe úgy tekint, ahogy a kommunisták tekintenek. Ott látja a nehéz haicot, amely népét a nyomorból és tudatlanságból kiemelheti. Azért hív mindenkit a nagy harcba. Bebörtönzése idején írta meg a ,,Búcsú" című versét. Ebben a versében sem észlelni a pesszimisia költő hangját. Bátran, csengő hangon szól társaihoz, testvéreihez, elvtársaihoz. Bizalmat önt beléjük azzal, hogy a börtönben is tovább énekli a harci indulót, a börtönben sem szünetelteti forradalmi tevékenységét. Költeménye utolsó soraiban feltör optim'sta szem lélete, hisz abban, hogy nemsokára együtt fog harcolni népével, ismét a mozgalom élé. e áll. ,Látjuk mi még egymást barátaim, meglátjuk egymást újra. S együtt főjünk újjongani a napnak. együtt fogunk harcolni meginti Hej, barátaim, Ti jó társak a küzdelemben, testvérek a közös ügyben, haj, elvtársaim, találkozunk még! Nazim Hikmet IeJkének csak egy fele volt a börtönben, a másik kint a világban, a fldeken, az életben. í francia és olasz dolgozók sztrájkjai nál, mindenütt, ahol megrezzen i lomb, ahol megmozdul a tömeg. „Tanács .egy rabtársamnak" című költeményében a költő önmagához szól: Mert fel nem adtad sose a reményt, e világért, hazáért, az emberiségért, bitóra küldenek, vagy börtönbe löknek, tíz évre, tizenötre, vagy többre is, ha tetszik, azért sose mond azt, hogy „bárcsak lengetne már, mint [zászlót, a kötélvég!" Szorosan összeforr versében a haza és az emberiség. Lángoló hazaszeretete emberiség szeretetével és megbecsülésével párosul. Tudatában van annak, hogy népe /felszabadításával leszakít egy részt az emberiség sötét jét képező foltról, előre segíti egy jelentős lépéssel a kommunizmusnak az egész világra kiterjedő győzelmét. Ugyanebben a versében írv ír tovább: Két hónappal ezelőtt alakult meg a bratislavai Csemadok helyi csoportjának népi dal- és zeneegyüttese. Tagjai dolgozó ifjúságunk soraiból kerültek ki, olyan fiatalokból, akik nemcsak a munkahelyükön teljesítik példásan kötelességeiket, hanem szabadidejüket is úgy osztják be, hogy azt hasznosítsák társadalmunk javára és ők maguk is fejlődjenek. Helyicsoportunkban megtalálták annak lehetőségét, hogy megismerkedjenek népi; zenei dalkincsünkkel és annak terjesztőivé váljanak. Alig egy havi munka után nagy feladat hárult fiatal együttesünkre. Egész népünk a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónapban a Szovjetuniót és annak hős népét ünnepelte. Együttesünk tagjai is elhatározták, hogy minél több fellépéssel fejezik ki hálájukat és szeretetüket a Szovjetunió iránt. Célkitűzésüket beváltották és a szov v jetbarátsági hónap folyamán a Csemadok helyi csoportjának kultúregyesülete hatszor lépett fel: Dunaújf- lun, Rétén, Nagymagyaron, Csallóköz :sütörtökön, a bratislavai Ultraphon zeneszínházában és a Nemzetközi Diáknapon Bratislavában. Leszögezhetjük, hogy ezek a fellépések sikeresek voltak. Körülbelül 3.300 dolgozó hallgatta végig a műsort. A fellépések r.orán már fejlődésnek indult színigárdánk is, amely szovjet egyfelvonásos >kkal mutatkozott be. G R. ti • 1

9 • i f < • 11111 s 111 mi inni HIHIHI n Itt a börtönben lelked egyfele oly egyedül lehet, mint kútmélyére hajított kő, de lelked másfele akkor is oly egy legyen a világ áramával, hogy a börtönben is vele reszkess minden megrezzenő lombbal, akár negyven napi járásra innen. A költő együtt érez a forradalmi megmozdulásokkal, minden nép forrongó erejébe ő is beleviszi az ereét, hogy segítse megsemmisíteni a gyűlölt férgek maroknyi csoportját. Igy csak olyan költő-tud írni, akiben a szabadság eszméje tudatosan torkollik bele a világszabadság eszméjébe, aki előtt a forradalmi megmozdulás a világ bármely részén haladás, erő a kizsákmányolók megdöntésére. ,E föld" című versében a török néphez szól. Mint nagy költő mélyen átéli ós fájlalja népe nyomorát. Véres, kisebhedt kezek, mezítlen lábak, összeszorított fogak, ez vagyunk mi. Ha ennyit látna népe életében, csak a táisadalom belső ellentmondás it hozná nanvilágra, azonban nem áll meg a realista ábrázolásnál, tovább megy egy lépéssel és művészien rámutat az ellentmondások orvoslására, a forradalomra. Itt már a szocialista — realista költő súlyos szavát hallatja: Betömi a kapukat, hol koldusok állnak, Betömi az urak zárt kapuit, hogy az ember többé ember szolgája ne legyen, az a mi szent ügyünk. Élni szabadon, mint a fiatal fák, élni testvériségben, mint a fák az erdőn, ez a mi álmunk. Minden sora ézikra, amely talajra talál Törökországban. Érzi ezt a költő, bízik abban, hogy ezek a szikrák idővel lángba borítják az országot. Mint a dolgozók milliói közül egy, felemeli a hangját a zsarnokság ellen, gondolatai visszatükrözik a nép óhaját, akaratát, a forradalmat. Felemeli hangját a kapitalista világ hazugságai ellen is. „A ti kezetek és az ő hazugságuk" című művében elmondja, hogy a dolgozók verejtékének gyümölcse az úri rend, a léha társaság asztalára kerül. Ez a világ nem a tehén két szarva között áll, ott nyugszik a ti kezetekben. Ö, emberek, testvéreim, kiket hazugsággal etetnek, mikor hús kellene nektek és kenyér. Ti, akik úgy hagyjátok el e gyümölcs — ágas világot, hogy egyszer se ültetek fehérre terített asztalnál. A világ ott nyugszik az egyszerű ember kezeiben. És ezek az egyszerű emberek képesek lesznek arra, hogy gyökerében megváltoztassák a világot, mint ahogy azt már a Szovjetunió és később a népi demokrácia dolgozói megtették. Nazim Hikmet költeményében az ázsiai, afrikai, Közép- és Közelkeleti, Csendes-Oceáni, európai és amerikai dolgozókhoz is szól. Bátran elmondja: Ha hazudnak az antennák, ha hazudnak a rotációsok, ha hazudnak a plakátok a falon, a hirdetmények az oszlopokon, ha hazudnak a meztelen combok a vásznon, ha hazudik az ima, ha hazudnak az álmok, 1 ha hazudik az altatódal, ha hazudik a lebújokban a zene, ha reménytelen nap után hazudik a hold az éjben, ha hazudnak a szavak, ha hazudnak a színek, ha hazudnak a hangok, ha mind hazudik, aki két kezetek munkájából él, ha minden és mindenki hazudik, a kezeteket kivéve, csak azért van,' hogy engedelmesek legyenek, mint az agyag, vakok akár a sötétség, és együgyűek, mint a juhászkutya. Hogy fel ne lázadjon a kezetek. és fel ne borítsa itt az üzérek zsarnok uralmát. Világos okfejtéssel tárja feJ a burzsoá osztálynak a züllöttségét, erkölcsi romlottságát és gyönyörűen kifejti, hogy a burzsoá osztály alattomosan mindent felhasznál arra, hogy fogva tarthassa a dolgozó mill'ók kezét élősdi életmódja fenntartása érdekében. Nazim Hikmet költő és forradalmár egy személyben. Igazi kommunista, aki népét vez tve, minden akadályt leküzdve IHad a nagy győzelem felé. Verseinek minden sora hatalmas ütés a fejlődés gátlóira éš felmérhetetlen erő a világ béketábor számára. ML L