Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-01 / 282. szám, szombat

Amikor ez év májusában JirI Hronek, a Nemzetközi Újság­író Szövetség főtitkára Buda­pesten járt a Végrehajtó Bi­zottság ülésén, nagy örömmel állapította meg, hogy a kultu­rális élet minden területén mennyire elmélyült a barátság a csehszlovák és a magyar nép között. Ezt hangsúlyozta fel­szólalásában Vojtech Dolejsi Is, a Csehszlovák Újságíró Szö­vetség elnöke s így nyilatkoz­tak az írók, művészek, akik az elmúlt hónapok során Prágából vagy Bratlslavából felkeresték a magyar fővárost A csehszlovák filmek népszeűsége Az 1951-es esztendőben a magyar kulturális élet minden tényezője ala­pos és gondos csehszlovák program­mal szolgálta a két nép barátságát. Magyarországon lőinek jellemét. A tömegjelenetek be­állításában a legjobb szovjet filmet, Eisenstein és Pudovkin művészetének hatását érezzük." Két fontos színházi esemény A csehszlovák műveket nem:sak a filmszínházak, hanem a színházak is eljuttatták a magyar közönség—széles rétegeihez. Két fontos színházi ese­ményt hozott ez az esztendő Magyar­országon. A Belvárosi Színházban került szín­re az „Üzenet az élőknek" című drá­ma, amelyet Július Fucsik börtön­naplójából írt Jurij Burjakovszkij. A magyar közönség, a magyar sajtó vé­leménye tükröződik abban az egész Filmezik a Szlovák Állami Népi Együttest. Lenin megállapítását követve: „Szá munkra legfontosabb művészet: e film", — a beszámoló első helyét méltó módon foglalják el a csehszlo­vák filmek. Tavaly ősztől mostanáig 17 csehszlovák filmet mutattak be a magyar filmszínházak. Minden hó­napra jutott egy-egy új premier. A fővárosban és vidéken a nézők tízez­reit hódították meg az olyan filmal­kotások, mint a „Győzelem Moldo­ván", a „Csapda", a „Győztes szár­n. ak", a „Májusban történt", az „Uj harcosok születnek", az „Utolsó pus­kalövés", az „Élni akarunk" ... A bemutatók közül kiemelkedett az „Uj harcosok születnek" sikere. A prágai állami filmgyártásnak ezzel a reprezentáns alkotásával nyitották meg április 7-éij a magyarországi Csehszlovák Filmhetet. Az ünnepi elő­adásról, — amelyen résztvett Dr. Ja­roslav Malek, a csehszlovák állami filmvállalat igazgatója, Mikulás Hu­ba, a bratislavai Nemzeti Színház tag­ja, Antónia Hegeriikova, a film fő­szereplője, — az egész magyar sajtó hosszú cikkekben számolt be. A kritikák részletesen ismertették Antonin Zápotocký regényét, ezt a klasszikus értékű művet, amelyből a film készült. Méltatták Jiri Weiss rendezését, Otornar Krajca alakítását Ladislav Zápotocký — Budeczkynek, a né) nagy forradalmárának szerepé­ben. A „Szabad Nép", az ország első orgánuma, a Magyar Dolgozók Párt­jának központi napilapja írta filmkri­tikájában: „Az Uj harcosok szület­nek" kiváló művészi alkotás. Emberi és politikai mondanivalójának mély­sége, ábrázolásmódjának realista ^egy­szerűsége, a múltból a jelen útját megmutató következetessége komoly sikere az új csehszlovák filmgyártás­nak, jelentős tett a mult formalista maradványai ellen vívott harcban." A csehszlovák filmek népszerűségé­re jellemző, hogy ezeket még a nyári hónapokban is telt házak előtt vetí­tették, s például az „Uj harcosok születnek" előadásait eddig több, mint 120.000 néző kereste fel. Az új őszi évad legutolsó bemutatója volt a „Megacélozottak". A főváros déli lapja, a „Világosság" a premier al­kalmával idézte Leonidovnak a „Trud"-ban megjelent kritikáját: „Martin Frics rendező nagy művé­szettel készítette a filmet. A nép él és mozog művében s kitűnően érzékel­1 oldalas tanulmányban, amelyet a „Művelt Nép", a magyar Népművelési Minisztérium kulturális folyóirata a dráma méltatására szentelt. „Fucsik írása, — emelte ki a lap — elnyerte a Varsói Békekongresszus Béke-díját né0e és hozzászólásaival segítette a „Viadukt" magyar előadását. Vladi­mír Adamek különös elismeréssel szólt azoknak a színészeknek elmé­lyült játékáról, akik a munkásokat alakították, mint pl. Szucharda Leo­pold, vagy fia, František szerepéről. „A magyar közönség, — hangsúlyoz­ta az egyik magyar kritikus — nagy szeretettel fogadta Vojtech Cach szín­művét. Ennek sikere után reméljük, hogy a mai csehszlovák drámairoda­lomnak egyéb jó alkotásaival is ha­marosan meg fogunk ismerkedni, mint Josef Kajatan Tyl, Alois Jírásek, Jan Ncruda és mások műveivel." A zeneművek és interpretációk visszhangja A magyar népi demokrácia kultúr­politikája szélesre tárta a kaput a csehszlovák zenemüvek előtt is. Az Operaházban, a hangversenytermek­ben, az új, népi közönség szívébe fo­gadta Smetana, Dvorak és 6ok más csehszlovák zeneköltő szerzeményeit. Az elsőség, persze, Smetanáé. A klasszikus cseh zeneszerző „Eladott menyasszony" című népi operáját a Magyar Állami Operaház új rendezés­ben, díszes kiállításban állandóan mű­soron tartja. Smetana darabját adták elő mjus 7-én is, a Csehszlovák Köz­társaság felszabadulásának évforduló­ján s a szezonban az Operaházon kí­vül a többezer nézőt befogadó Városi Színházban is sorozatosan játszot­ták. Masenkát, az ismert magyar szoprán énekesnő: Osváth Júlia és Mátyás Mária alakítják. Mint mondot­ták, a Masenka >egyik legkedveltebb szerepük, melyben gyakran fellépnek a rádióban is. A Magyar rádiónak alig akad olyan napi műsora, melynek keretében ne közvetítenék valamelyik csehszlovák szerző zenei, vagy irodalmi művét. A csehszlovák hangversenyek közül igen sokat lemezre vettek, hogy az­után újra, többször adhassák azokat. Kárpáti Zoltán, Pápai, Sinkovics Imre, Makiári Zoltán a Viaduktban. és az ő szavaival zárult a békeharc­nak ez a történelmi jelentőségű ese­ménye: „Szerettelek titeket, emberek! Legyetek éberek!" A darab magyar­országi előadása e kitűnő drámának Moszkva után első bemutatója. Az „Üzenet az élőknek" előadásai a Bel­városi Színházban napról napra lelkes és spontán béketüntetéssé emelked­nek." A magyar rendezés, a magyar szí­nészgárda ugyanolyan szenvedélyes és művészi átéléssel tolmácsolta ezt a darabot, mint az új őszi évad Voj­tech Cach bemutatóját, a „Viadukt' című darabját, a Nemzeti Színház kamara előadásában. Vojtech Cach színművének buda­pesti rendezése a magyar dolgozók számára olyan közvetlenül akarta be­mutatni a duchovai bányászok sorsi a tőkés országokat sújtó nagy gazda­sági válság éveiben, hogy abban r magyar dolgozók saját multjukra i: merjenek. A „Viadukt" bemutatója f ra a hétre esett, amikor megkezdőd; Budapesten a második magyar Szí ház- és Filmművészeti Konferencií Természetes, hogy a konferencián Igy történt ez Karel Ancerl prágai karnagy, Miloš Sadlo gordonkamű­vész és Vera Krilova énekesnő buda­pesti vendégszereplésekor is. Beetho­ven, Smetana, Hacsaturjan, Dvorák, Bartók és Doblás interpretációik em­lékezetes eseményei a magyar zenei életnek. A Szlovák Népi Művészegyüttes az újjászülető népi kultúra színpompás küldöttsége volt a baráti népi demo­kráciában. Képekben és hosszú cik­kekben számoltak be a magyar lapok Bartolomej Urbanyec „Hej, felkél nap" című szerzeményéről, a szlovák nép új énekéről, a „Gyetvai lakodat mas" tánccsoportjáról, dicsérve A. Moyzes kifejező és élethű koreográ­fiáját, Juraj Kubanka zenéjét. A „Sza­bad Ifjúság", a Dolgozó Ifjak Szö­vetségének központi napilapja is ben­sőséges örömmel üdvözölte az együt­test: „Ez a művészet a mi művésze­tünk is, a nép érzelmeinek és gondo­latvilágának őszinte kifejezője. A zólyomi dalok, a „Kresák" és a „Kasiczky" lüktető üteme csak úgy, mint a sodró erejű Jánosík-tánc, amely beletorkollik a „Dupak"-ba, Ján Cikkernek a Béke-díjjal kitünte­tett koreográfiájába — ékesszólóan hirdetik a baráti szlovák nép hősi küzdelmeit a múltban, megtörhetetlen életkedvét, s a szabad jelent és jövőt építő akaratát." Irodalom — a kőzős célokért Ez év elején a Magyar írók I. Or­szágos Kongresszusa, amelyen jelen volt Marié Majerova írónő is, egyik legfontosabb céljául azt jelölte meg, hogy még szorosabbra fűzze az iro­dalmi élet szálait a baráti népi de­mokráciák között. ' / A magyar írók, költők, műfordítók odaadó munkájának eredményeként a csehszlovák irodalom értékei egyre nagyobb számban válnak közkincseivé a magyar olvasóközönségnek. Ma már Magyarországon nincs olyan kiadó­vállalat, amely egy, vagy több mun­kával ne gyarapította volna az irodal­mat csehszlovák könyvek magyar­nyelvű fordításaival. Az Országos Könyvtári Központba pedig állan­dóan érkeznek a csehszlovák osere­példányok s 38 napilap, szaklap, folyó­irat és hetilap. A politikai müvek fordításai közül a legfontosabb a „Szikra" kiadásá­ban megjelent a többszáz oldalas mű, „A Csehszlovák Kommunista Párt harca a 6zabadságért" címmel. A Mű­velt Nép díszes formában jelentette meg Frič: „Válogatott írásai"-t. A Szépirodalmi Könyvkiadó többek között a következő müveket bocsáj­totta ki, illetve rendezte sajtó alá: Olbracht: „Anna", Kupka: „17 pont a béke ellen" (2 kiadás); Pujmanová: „Játék a tűzzel"; Majerová: .„Sziré­na"; Marek: „^alu'a föld alatt"; Ne­ruda: „Történetek a régi Prágából"; „Csehszlovák költők antológiája". Az Ifjúí-ági Könyvkiadó a magyar ifjú­ság számára lehetővé teszi, hogy megismerkedjék Vanyaszko: „Luba, a partizán", Fucsik: „Sztálingrádi traktorok", F. Langer: „A tőr és a gyermek" című müveit. A tudomá­nyos irodalmat pedig magyar kiadás­ban olyan nevek képviselik, mint F. Blabolil, V. Postler, Arthur és Alex­ander Kanczuczky, Dobrovolni, L. Spirk, Pelner és sokan mások. Jan Pilar, a Csehszlovák írószövet­ség titkára és Andrej Plavka költő részt vettek azon a budapesti ünnep­ségen, amelyet Alois Jírásek születé­s'nek 100. évfordulóján rendeztek a magyar írók és művészek. Néhány nappal később, a Magyar Könyvna­pok alkalmával a csehszlovák küldöt­tek tanúi voltak annak, milyen töme­gesen vásárolták meg a dolgozók Jirásek „Kutyafejűek" című regényé­nek magyar fordítását. A „Magyar Nemzet", a nagy fővá­rosi napilap könyvnapi beszámolójá­ban foglalkozott a nagy cseh klasz­szikus munkásságával. „Jírásek törté­nelmi regényeinek legfőbb szereplője mindig a nép volt, — írta többek kö­zött. — Műveiben nemcsak a nép eszméje és igazsága, hanem a nép egykori élete is tükröződik. Nem vé­letlen, hogy az elmúlt korszakot a jövendő számára felszántó nagy cseh ír'í a mai Csehszlovákiának is egyik legnépszerűbb írója és műveit min­denütt olvassák a szomszéd baráti népek is." A magyar olvasóközönség soraiból számosan felkeresték a könyvnapi sátorban Andréj Plavkát is, hogy de­dikálja „Zöld ág" című verses köte­tét. „Közösek a mi céljaink, — mon­dotta ekkor az egyik üzemi munkás­olvasó, — a csehszlovák néppel. Az irodalomtól is azt várjuk, hogy híven harcoljon ezekért a közös célokért. A csehszlovák regényeket, verseket úgy olvassuk, mint a mi magyar íróink, költőink műveit, mert meg akarjuk ismerni, őszintén és igazán, azokat az embereket, akiket a mult fasiszta rendszer elzárt tőlünk, egymás, ellen uszítva bennünket. A csehszlovák iro­dalom Is a nép, a béke és a szabad­ság irodalma, ezért visszük szét az országba ezeket a műveket mi, a ma­gyar dolgozók, mi, az új magyar ol­vasó közönség. A CSEMADOK HÍREI Levél Tomasikovóról Mi, a CSEMADOK kultúrpolitikai j tanfolyam hallgatói örömmel adunk | hírt a hó elején kezdődött tanfolya­munk életéről. Bizony, az ideutazás­kor némi felelem és szorongás ülte meg szívünket, de ezek az érzések mindjárt az ideérkezéskor megszűn­tek, amikor tanúi ' voltunk annak a legmesszebbmenő szivélyej fogadta­tásnak, amelyben az előadó, valamint az iskolavezető elvtársak bennünket részesítettek. HIUllU^ IUUTVUX.il O „UUUUVII V. Wb»»> * V, iuvuuu.uü, UUgJ a ftUlllUlVllVlűII . teti a munkásosztály harcos kj^e- ea$sal$$k delegáció meg-1 fi.ufisifc Üzeqgt az élinek: Bulla Ehia, Somló István, Pándi Lajos. | Mi, az egyszerű dolgozó nép fiai nemrég olyasmiről álmodni sem mer­tünk, hogy kezünkbe foghassuk a könyvet és tanulhassunk. Ettől a le­hetőségtől megfosztott bennünket a múltban a kapitalista, burzsoá rend­szer, mely azt akarta, hogy tudatlan­ságban éljünk, hogy így tovább fenn­tarthassák uralmukat. Ezért mi, a CSEMADOK kultúrpolitikai iskola nö­vendékei hálatelt szívvel gondolunk elsősorban felszabadítónkra, a Szov­jetunióra, a nagy Sztálin elvtársra, és Köztársaságunk vezetőjére, Gott­wald elvtársra, valamint Pártunkra. Köszönetet mondunk ezúton mun­katársainknak is, akiknek bizalma el­juttatott bennünket erre az iskolára, hogy a tanfolyam elvégzése után mó­dunkban álljon dolgozótársainkkal megosztani tudásunkat, hogy mind­annyian jó építőivé váljunk társadal­munknak és bátor harcosai a Szovjet­unió vezette béketábornak. Mindjárt a tanulás kezdetén foga­dalmat tettünk, hogy szorgalmas és komoly tanulásunkkal kiérdemeljük a dolgozó nép bizalmát és minden per­cünket kihasználva azon leszünk, hogy szeretett Köztársaságunkban előbbre vigyük a szocializmus ügyét. Gogh László * 1951 december 1 ÜJSZ0 A csehszlovák művészei és irodalom nagy sikerei

Next

/
Thumbnails
Contents