Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-15 / 268. szám, csütörtök

1951 november 15 Normaszílárdítás és újítómozgalom UJ SZÖ Asszonyaink harca a békéért és a szocialista építésért A Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága vasárnap tartotta meg munkaértekezletét, amelyen résztvettek a Központi Bizottság tagjai, a Csehszlovákiai Nőszövetség prágai kiküldötte; és Szlovákia női funkcionáriusai. A munkaértekezlet, amely mindvégig a leglelkesebb hangulatban folyt le, visszatükrözte Szlovákia női dolgozóinak fejlettségét és mély megértését a béke és a szocializmus ügye iránt. Szlovákia minden részéről összegyűlt elvtársnök gazdag tapasztalatokról számoltak be és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Csehszlovákiai Nőszövetség, egyik legfontosabb tömegszervezetünk, minden nehézség és hiányosság ellenére, amelyek még a mai fejlettségi fokon megmutatkoznak, gyönyörű és konkrét eredményekről számolhat be. A felmerült nehézségekkel szemben pedig olyan határozott és optimista álláspontot foglalnak el asszonyaink, hogy ez maga biztosíték arra, hogy ezeket az akadályokat legyőzik és valóban közös alkotói lesznek új szocialista hazánknak. \ A kiküldötteket és vendégeket Lávová elvtársnö, a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának alelnöknöje üdvözölte. Szívből jövő, lelkes ünneplések közepette, amelyek a Csehszlovákiai Nőszövetség elnökének szoros és meleg kapcsolatát bizonyítják a női dolgozókkal, Bachrata képviselőnő megkezdte beszámolóját. Beszéde első részében a nőmozgalom legfontosabb szakaszával, a békeharccal foglalkozott: „Harcolni a békéért azt jelenti, hogy építeni hazánkat, építeni annak iparát, mezőgazdaságát, hogy minden vonalon hazánk gazdasági alapja szilárd legyen, minél nagyobb mértékben fokozni harcászati tudományát és katonai erejét" — mondot ta Bachrata elvtársnö, majd Sztálin generalisszimusz szavait idézte: „Az agresszorokat teljes fegyverzetben kell fogadni." Az asszonyok részvétele és segítsége az ötéves terv teljesítésében. Ez volt a következő fontos kérdés, amellyel Bachrata képviselőnő foglalkozott. A Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának utolsó ülésén határozatot fogadott el abból a célból, hogy a munkatoborzás feladatait jobban fogja teljesíteni és külön tájékoztató irodát rendez be az asszonyok munkatoborzása céljaira. Ilyen módon sikerült a Csehszlovákiai Nőszövetségnek újabb ezer és ezer nőt megnyernie. Konkréten 1950 május 1-én a tájékoztató iroda útján a hivatalokban 6200 nő kapcsolódott be a munkafolyamatba és további 9200 nő érdeklődött munka után. — És azok, akik bekapcsolódtak a munkafolyamatba, — mondotta Bachrata elvtársnö, — valamint a többiekkel is a legszorosabb kapcsolatot kell fenntartanunk. El kell ismernünk, hogy új munkájukban vannak nehézségeik, s segítségükre kell lennünk, hogy fejlődjenek és szakmunkások legyenek. Fel kell ébreszteni bennük az önt:-latot, minden nehézségükkel meg kell ismerkedni és el kell őket távolítani. A dolgozó esszonyok és általában a r k iránti gondoskodást fokozni kell: — Ha azt akarjuk, hogy az aszszoiyok sílma a termelésben emelkedjen és ha a=t akarjuk, hogy egyáltalában, fokozzuk a nök bekapcsolását a munkába, javítanunk kell a dolgozó asszonyok feletti gondoskodást. Tehermentesítenünk kell őket p z aprólékos és terhelő háztartási gondoktól. — A Nemzeti Bizottságok ülésein bátran rá fogunk mutatni és beszélni fogunk száz és száz polgárunkkal a népi köeigaag&táa hiányosságairól és javaslatokat fogunk termi ezeknek a kiküszöbölésére. Fokozottabb mértékben kell törődnünk a meggyőző munkával, javítanunk kell az asszonyok széles tömegének politikai nevelését. A mi gyűléseinkre állandóan meg fogjuk hívni az összes nőket, sőt arról is fogunk gondoskodni, hogy ne csak a Csehszlovák Nőszövetség asszonyai vegyenek ezeken részt, hanem minden nő. Bachrata Helena képviselőnő továbbá nagyjelentőségű határozatról számolt be. A Csehszlovákiai Nőszövetség a magyar nemzetiségű asszonyok politikai nevelésének biztosítására és azoknak a szocialista építőmunkába való bekapcsolódása érdekében január 1-én magyarnyelvű képes folyóiratot ad ki „Ä dolgozó nő" cimmel. Ezenkívül nyomatékosan felhívta a magyar járások funkcionáriusainak figyelmét, hogy különös gondot szenteljenek a magyar nemzetiségű asszonyoknak, akiknek részvétele és lelkes munkája nélkülözhetetlen hazánk szocialista építésében. A Csehszlovákiai Nőszövetség helyi szervezeteinek munkáját meg kell javítani. / Ezzel a ponttal kapcsolatban Bachrata Helena elvtársnö foglalkozott a választott szervek aktivizálásának kérdésével és leszögezte, hogy a Csehszlovákiai Nőszövetség bizottságait mozgósítani kell. — A Csehszlovákiai Nőszövetség választott szerveinek közeli kapcsolatot kell teremteni a Csehszlovákiai Nőszövetség tagságával és a többi asszonyokkal. Ennek az elérése céljából a helyi szervezetekben fogadó órákat vagy napokat vezetünk be és ezeken a beszélgetéseken a Csehszlovákiai Nőszövetség elnökségének tagja nemcsak hogy meg fogja hallgatni a panaszokat, hanem azokat a javaslatokkal együtt az illetékes szerveknek átadja a leggyorsabb elintézés végett. Bachrata képviselőnő továbbá rámutatott arra, hogy attól sem kell félni, hogy esetleg egyes nök ezeken a beszélgetéseken eltúlozzák az igazságot. Figyelmesen meg kell hallgatni, hogy mit mondanak, mérlegelni kell ezzel kapcsolatban mindent, hogy amit mondanak, megfelel-e valóságnak. Ezeknek a dolgoknak utána kell járni és a legközelebbi gyűlésen választ kell adni az asszonyoknak az eredményről. Bachrata Helena elvtársnő beszédének befejező részében néhány fontos feladatot érintett, amelyek a legközelebbi napokban a nőkre várnak: a karácsonyi akció, a koreai gyűjtési akció és ismételten rátért a béke megőrzésének ügyére és idézte Sztálin elvtárs szavait: „A béke ügyét megvédjük és megőrizzük, ha a nép a saját kezébe veszi a béke megőrzésének az ügyét és kitart mellette." — Elvtársnők, mi, akik Szlovákiában az élgárdát képviseljük az aszszonvok között, — mi a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának tagjai jól, jobban, mint eddig, meg kell szerveznünk politikailag munkánkat. Ügy kell megszerveznünk, hogy minden asszony, azok is, akik a legtávolabbi falvakban élnek, tudják, hogy nekünk nincsen nagyobb, nincsen szentebb kötelességünk, mint a béke és a szocializmus harcosává válni. Éppen ezért, drága elvtársnők, éljen és erősödjék a haladó emberiség ereje, éljen, győzzön a béke! Hosszú évekig éljenek azok, akik minket a még boldogabb jövő felé vezetnek, a mi drága tanítóink és vezéreink Sztálin és Gottwald elvtársak! Bachrata Helena képviselőnő utolsó szavai után a megjelentek felugrottak helyükről és viharos lelkesedéssel kiáltottak: „Éljen Sztálin! Sztálin a béke",' "Sztálin—Gottwald"! L«ti««t«déettkkel megpecsételték fut t,.*;.-. , *v. . J.fa mély meggyőződésüket, hogy a mi békénk biztosítéka a Szovjetunió, a mi szabadságunk alapja a szovjet hadsereg, amely a Nagy Honvédő Háború idején felszabadított bennünket. Bachrata elvtársnö beszámolója a megjelentekben mély hatást keltett és ennek visszhangja volt a vita, amelyen harminc kiküldött vett részt és amely megmutatta a kiküldöttek szilárd eltökéltségét, hogy a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának határozatait sikerre vigyék. Franyo Vera elvtársnő, a Csehszlovákiai Nőszövetség kassai kerületének oktatója, ünnepélyesen bejelentette, ihogy Korompán megnyitották az első bányásztanoncotthont. A Csehszlovákiai Nőszövetség kassai kerülete az iskolát szép szovjet könyvekkel ajándékozta meg. A Csehszlovákiai Nőszövetség kassai kerületének oktatója továbbá beszámolt arról, hogyan kapcsolódtak be Rozsnyó járás asszonyai a brigádtoborozásba, valamint az állandó munkaerők toborzásába, a bányászlakésok építkezésére. Agitkettősök segítségével egy hét leforgása alatt 240 nőt nyertek meg brigádmunkára, Alsósajón 12 állandó munkaerőt szereztek. A szénbánya dolgozói lakásépítési akciójára 60 brigádost nyertek meg és 7 állandó munkaerőt. Franyo Vera elvtársnö felszólalását a következő szavakkal fejezte be: — Mi hálára vagyunk kötelezve kormányunknak és szülő Kommunista Pártunknak azért a gondoskodásért,. amellyel az évszázadokon át elmaradt Kelet-Szlovákiát elinditotta a fejlődés útján. Nagy érdeklődés közepette állt a mikrofonhoz Gecelovszká elvtársnö Kassáról, aki Bachrata elvtársnö beszámolójának azon részére hivatkozott, amely felhívja a nők figyelmét hazánk legfontosabb szocialista építésére, a Kohászati Kombinátra. — A mi feladatunk az, — mondotta Gecelovszká elvtárnő Kassáról, — hogy minél nagyobb számú nőt tudjunk mozgósítani a Kohászati Kombinátra akár rövid vagy hosszúlejáratú brigádokra, akár mint állandó munkaerőt. Munkánk további részét arra kell irányítani, hogy a nők minél intenzívebb bekapcsolásával a munkafolyamatba a férfiakat felszabadítsák az adminisztrációkból a Kohászati Kombinát részére. Toborzási munkánkban nagyon sok akadályba ütközünk az üzemekben. Az üzemek nagy része húzodozik attól, hogy idősebb nőket vegyen fel munkába azzal a megokolással, hogy nekik már vannak betanult és bedolgozott munkásaik. Azonban reméljük, hogy a Szlovákiai Kommunista Párt a járási bizottság segítségével ki fogja küszöbölni ezeket a nehézségeket és még más fontosabb kérdéseket is megold. A Nemzeti Bizottság bratislavai kerületének élelmezési előadója, Zaturecká elvtársnö érdekesen és konkréten világította meg az élelmezési kérdéseknek úgynevezett „nehézségeket". Hivatkozott Zápotocký elvtárs beszédére, amelyben rámutatott arra, hogy 1946 óta hatszorosára emelkedett húsfogyasztásunk. Közben az emberek nem beszélnek másról, mint hiányokról. De elfelejtik azt, hogy a vásárlóerő oly nagy még ma is, hogy nem a szükségletek szerint vásárolnak, mert ha megfigyeljük elseje • után az üzleteket, akkor nők, mint a megszállottak járnak üzletröl-üzletre, s mindent felvásárolnak. A dolgozóknak nemcsak a vásárló ereje növekedik, hanem az igényük is. Éppen azért, hogy ezeket az igényeket kielégíthessük, iparosítjuk Szlovákiát, ezért fejlesszük az Egységes Földműves Szövetkezeteinket és azért állnak versenybe élmunkásaink és sztahanovistáink, többet és olcsóbban akarunk termelni. Ezt a törekvésünket asszonyainknak minden vonalon támogatniok kell. TOKI MÁKJA A szocializmus építésénél hazánkban az egyik legfontosabb kérdés a munkatermelékenység fokozásának kérdése. Az új társadalmi rend győzelmét csak az biztosíthatja, ha a Szovjetunió példája szerint minden ipari ágazatban, épúgy mint a mezőgazdaságban, sokkal nagyobb munkatermelékenységet érünk el, mint amilyet a kapitalista rendszerben elértek a dolgozók. Ezért olyan nagyjelentőségű a normák szilárdítása is, hiszen új munkamódszerek bevezetésével, a munka új megszervezésével, gépesítéssel, és tekintetbe véve az emberek ömudatosságának fokozását, új viszonyukat a munkához, bizonyos idő múlva min-, den norma avult lesz, hátráltatja és fékezi a termelő erők fejlődését. A normák szilárdításáról és az újítómozgalomról írnak dolgozóink leveleikben. Soós Károly, az apátfalusi Polana dolgozója ezeket irja: A múltban a munkás nem volt érdekelt fél a termelésnél, az urak nem is szerették, ha foglalkozni mert a termelés kérdésével és a munkás nem is akart beleszólni. Ma megváltozott a helyzet, mert a dolgozók vették kezükbe é'etük irányítását. A kritika és önkritika a dolgozók fegyvere l»tt. Szocialista építésünk megköveteli, hoirv mindenki vegye ki részét a munkából és mi mindenkinek tudunk munkát inyujtani. Azonban, ho<ry gyorsított ütemben éoíthessi'k fel a szocializmust, hogy biztosíthassuk a rendes életet, ahhoz szükséges, hogy túllépjük a kapitalista rendszer munkatermelékenységét. A Szovietunió 34 éves fennállásának bevrlt taoasztalatait kell nálunk is 100 százalékosan érvénvesíteni, hogv elérjük a szovietember élet- és kulturális színvonalát. Sok taoasztalatot átvettünk már a Szovjetuniótól, de még többet kell átvenni. Sokan még mindig nem tudják megérteni, hogy a jólét csak a többtermelés, minden ember szorgalmas munkája révén érhető el. Csak fgy építhetjük fel a gyárakat, munkáslakásokat, üdülőket, kultúrházakat, gyermekotthonokat és más építkezések százait, amelyek a dolgozók életüket szebbé és boldogabbá teszik. Ezt akarja megvalósítani Gottwald elvtárs vezetésével Pártunk és népi kormányunk, ennek érdekében kell azon munkálkodnunk, hogy a Szovjetunió ban bevált munkamódszereket felhasználjuk nálunk is. A termelés fokozása mindannyiunk érdeke. Sok helyen a régi normák és munkamódszerek csak akadályozzák a termelís fokozását. Sokan ezzel meg is elégednek, nem fejtik ki teljes tudásukat és szorgalmukat, nem gondolnak arra, hogy odaadó munkájukkal többet fognak termelni és így a termelt áru is olcsóbbá válik és ők maguk is többet vásárolhatnak. Üzemünkben Is mutatkoznak ilyen jelenségek. Minden dolgozó segítségére van zükség, hogy feltárjuk a munkahelyeken észlelt hiányosságokat és ugyanakkor rámutassunk a sikerekre is. Csak így tudjuk a hiányokat kiküszöbölni, a sikereket pedig terjeszteni mindannyiunk érdekében. Mint kö etendő példát hozom fel a pártonkívüli Banyár munkatársunkat, a lakatosműhely egyik mesterét, aki a kezdeti nehézségek ellenére is elhatározta, hogy csökkenti a költségeket és fokozza a termelést. Ahogy, Banyár elvtársat ismerjük, a vállalt feladatát >A Jirásek év« alkalmából a Falujáró Színház magyar művészi együttese e hó 9-én, pénteken a bratislavai Nemzeti Színház Üj Színpadán előadta Alojz Jirásek >Az apa« című színmüvét, ajmelyet a darab rendezője, Fellegi István fordlított magyarra. Az előadás előtt a bratislavai CSEMADOK képviselője, dr. Sas Andor egyetemi tanár mondott beszédet, amelyben rámutatott Jirásek irodaimi müveinek magas eszmei tartalmára. Az előadás után az 1951-1952. > Színházi Aratás-tanács* vitát tartott. sikeresen meg is oldja, a lakatosmflhelynek rábízott csoportja pedig rácáfol a maradi gondolkodásúakra. Mihály Dezső a füleki Kovosmaltból az üzem újítómozgalmával kapcsolatban a következőket írja le: Az újítómozgalom üzemünk életében nagy változásokat okozott. A dolgozók a gép mellett gondolkodni kezdtek azon, hogyan lehetne a munkát megkönnyíteni, a termelést fokozni, a termékek minőségét javítani és ugyanakkor olcsóbbá is tenni a termelést, egyszóval, hogyan lehetne a munkát észszerűsíteni. És fgy lassanként egy-két sikerültebb újítási javaslat hatására az egész üzem belekapcsolódott ebbe a nagy mozgalomba, amelyet újítómozcalomnak hívunk. Megalakult az üzemi újítási bizottság, amelynek feladata dönteni az újítási javaslatokról. És egyben megalakult az újítók egyesülete, amely minden hónapban gyűlést tart az időszerű, üzemet érintő kérdésekről és újítási javaslatokról. Megalakult a racionalizációs bizottság is, amely a vitás újítási javaslatok kérdésében dönt. 1951 augusztus 1-tó'I az újítási javaslatok mielőbbi elintézése céljából megalakultak a műhelyek újító bizottságai is. És így az illetékes műhelyhez tartozó újítási javaslatokat az odatartozó bizottság is elintéz-' heti, csak a műszakilag bonyolultabb javaslatok kerülnek az üzemi újító bizottság elé. Hála a dolgozók megértésének, szépen haladunk, fejlődünk ezen a téren. A termelés fokozása, az anyag- és időmegtakarítás, a magasabb munkabér, az államvagyon növekedése, ez nagyrészt újítóink érdeme. És hogy üzemünkben sikeresen befejeztük a normaszilárdításokat, azt is sokban újítóink és dolgozóink megértésének köszönhetjük. 1947-ben csak 15 újítási javaslatot adtak be dolgozóink, 1948-ban már huszonöt újítási javaslat lett benyújtva és ez 320.000 korona évi megtakarítást jelentett. Az újítók 24.800 korona jutalmat kaptak. 1949-ben á dolgozók Igyekezetét még nagyobb siker koronázta. Az eredmény: 120 újítóiavaslat (tehát majdnem ötször annyi, mint 1948ban), 1,388.000 korona évi megtakarítás és az újításokért 157.000 korona jutalmat fizettek ki. 1950-ben látszólagos hanyatlás állt be ezen a téren, mert csak 106 újítási javaslatot nyújtottak be, ellenben az évi megtakarítás 4.142.000 koronát tett ki/ tehát az 1949-es évi összeg háromszorosát. Az újítóknak 115.000 koronát fizettek ki. 1950-ben az újítási javaslatok benyújtásának havi átlaga 9 volt. 1951-ben értük el a legjobb eredményt. Az augusztus végéig beadott tíiítási javaslatok száma 142 volt, tehát már az év közepén jóval több mint a mult évben. Az üzem életében a legjobb havi eredményt ez év júniusában értük el, amikor újítóink 44 újítási javaslatot adtak be. Augusztus végéig a havi átlag 18 újítási javaslat volt, tehát kétszerese a tavalyi átlagnak. Azt hiszem, ezek az adatok fényesen igazolják azt a fejlődést, amely lehetővé tette számunkra, hogy mint élmunkás-üzem — „olcsóbbat, jobbat, többet" — jelszóval bátran és büszkén odaállhatunk a békéért, s a szocializmusért küzdők soraiba. A vitát Drahos Zselensky, a Falujáró Színház művészigazgatója nyitotta meg. A vitán résztvettek Egri Viktor drámaíró, a Színházi Aratásnak szlovákiai magyar hivatásos együttesei számára létesült tanácsának elnöke, valamint Mikulás Huba, a Nemzeti Színház színjátszó együttesének tagja, államdíjas kitüntetett, Tibor Rakovszky és Kudlács, a Nemzeti Szín. ház rendezői. A tanács pozitíven értékelte a darab előadását és rámutatott nagy nevelő küldetésére falvaink on. Jirásek: „Az apa" című színművének magyar előadása a Nová Scéna színpadán