Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-14 / 267. szám, szerda

1951 november 16 UJSZG Párizsban megkezdte működését a tzavazógepezet A mult héten kezdte meg munkáját az ENSz közgyűlésének igazgató bizottsága, amelynek az a feladata, hogy megtárgyalja az előzetes tárgyalási programmot és e programmal kapcsolatos kérdések kiegészítő jegyzékét, amelyet azután a közgyűlés elé terjesztenek. E tisztán napirendi kérdések megtárgyalásánál is működésbe lép az amerikai szavazógépezet, amely egyrészt elfogad olyan javaslatokat, amelyek hazugságokon és koholmányokon alapulnak, másrészt azonban nem hajlandó a közgyűlés programmjába felvenni azokat a jogos javaslatokat, amelyek leleplezik az imperialista politika reakciós és gonosztevő voltát. Az ENSz hatodik közgyűlésének Igazgató bizottsága november 9-iki első ülésén folytatta a vitát arról, hogv az előzetes tárgyalási programm melyik pontjait foglalják be az ENSz hatodik közgyűlésének tárgyalási programmjába. A bizottság megtárgyalta a kanadai küldött javaslatát, amelyet Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői támogattak és amelyben a közgyűlésnek azt ajánlja, hogy halassz^ el - azon kérdésnek megtárgyalásai vájjon a tárgyalási programmbá besorozzák-e az arab államoknak panaszát arról, hogy Franciaország Marokkóban megsérti' az Egyesült Nemzetek alapokmányát és az emberi jogokról szóló nyilatkozatot. Az arab államok — Egyiptom, Szíria, Irak és Jemen képviselői — határozottan kitartottak amellett, hogy a marokkói kérdést sorolják be a közgyűlés tárgyalási programmjába és a kanadai javaslattal szemben foglaltak állást. J. A. Malik szovjet küldött, a kanadai javaslat ellen szólalt fel, amelynek az a célja, hogy lehetetlenné tegye, hogy a közgyűlés megvizsgálja a marokkói kérdést. Malik hangsúlyozta, hogy az igazgató bizottságnak a tárgyalási rend 40. pontjához kellene Igazodnia, ha ez a rend útmutatóul van hivatva szolgálni és ha ezt a rendet nem akarják megsérteni úgy, mint azt gyakran megteszik önkényesen azok, akik megkísérlik az Egyesült Nemzetekre saját akaratukat rákényszeríteni. Malik hangsúlyozta, hogy * kanadai küldött javaslata egyáltalán nem indokolt, és ellentétben áll a tárgyalási renddel Maga a kanadai küldött és azok, akik megkísérlik őt támogatni, nem mondhatnak semmi konkrétet, amivel megmagyarázhatnák, miért kell elutasítani a napi programm e pontjáról szóló vitát és miért ne kapcsolják be a marokkói problémát a tárgyalási programmba. Malik azt mondotta, hogy ezen a gyűlésen a tárgyalási renddel összhangban kell határozni és a marokkói prolémát fel kell venni a tárgyalási programmba. Más országok számos képviselői kijelentették, hogy nem értenek egyet a kanadai küldött javaslatával. Azonban a szavazógép működésbe lépett és hat szavazati többséggel elfogadták a kanadai javaslatot. Négy állam képviselői, elsősorban a Szovjetunió és Lengyelország képviselője, a Javaslat ellen szavaztak. Négy állam képviselője tartózkodott a szavazástól. Ezután az elnök tárgyalásra terjesztette elő az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország javaslatát, amely szerint a közgyűlés tárgyalási programmjába sorolják be a következő kérdést: „nemzetközi pár tatlan bizottság kinevezése az Egye sült Nemzetek felügyelete alatt, amely kivizsgálná a német szövetségi Köz társaságban, Berlinben és Németor szág szovjet övezetében és megálla pítaná, hogy fennállnak-e az összes övezetekben a valóban szabad válaáztások megvalósításának feltételei." E javaslat ellen J. A. Malik szovjet képviselő felszólalt és- kijelentette: „A szovjet küldöttség az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia ország kormányainak azon javaslata ellen van, hogy a fentemlített kérdést a tárgyalási programmba sorozzák. Ezt a javaslatot nem lehet elfogad ni a következő okok miatt: 1. Németország kérdése nem tartozhat az Egyesült Nemzetek hatáskörébe, mert a Németországról fennálló egyezmények, amelyeket a nagyhatal mak képviselői aláírtak, megállapít ják, hogy a német kérdés vizsgálatát és rendezését csakis azon egyezményekben megállapított módon lehet végrehajtani, amely' egyezményeket a három hatalom javaslata megsért. 2. A három nagyhatalom javaslata ellen tétben áll az Egyesült Nemzetek alap okmányának 107. cikkelyével, amely kimondja: „Ha olyan állán elleni akcióról van szó, amely a második vi lágháború alatt ez alapokmány bármelyik aláírójának ellensége volt, e charta szerint ez az akció nem ki fogásolható és a cahrta ezt az akciót nem akadályozz^, ha ezt az akciót e háború következményeképpen azok a kormányok végzik, vagy hagyják jóvá amelyek ezért az akcióért felelősek.' Nem nehéz belátni, hogy az Egyesült Államok javaslata arra irányul, hogy az Egyesült Nemzetek törvényellenes beavatkozást hajtsanak végre a német kérdés békés rendezésének ügyében, amely teljesen azon kormányok hatáskörébe tartozik, amelyek felelősek azon állammal szemben végrehajtott akcióért, amely a második világháború alatt ellenségük volt. Az ilyen ja vaslat egyben arra irányul, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét az agresszív politika eszközéül használják fel. 3. Németországot nem szabad kultúrálatlan, jogtalan és elmaradt gyarmatnak tekinteni, ahol nincsenek politikai pártok és ahol nem voltak parlamenti választások. Németország több,'' mint száz éven át a parlamentáris rendszer feltételei között élt. általános választásokkal és szervezett politikai pártokkal. Ezért a német nemzet megsértése volna, ha olyan követeléseket terjesztenének eléje, amelyeket rendesen oly elmaradott országok elé terjesztenek, mint Tunisz vasrv Marokkó. 4. Ezzel kapcsolatban Churchill újabb terheket ró a brit dolgozókra A nagytőkésekből álló ChurchillItormány nem tudja elleplezni azt a tényt, hogy az óriási fegyverkezési programm, amelyet folytatni akar, a brit dolgozók életszínvonalának állandó csökkenését okozza. A hagymányos trónbeszédből, amelyet az alsóházban olvasnak fel, mint az új kormány programmját, kitűnik, hogy a brit dolgozók helyzetük további rosszabbodásával számolhatnak. Churchillnak el kellett ismernie, hogy a jövőben nem lehet biztosítani azt a csekély hűsfejadagot sem, amelyet november 11-iki hatállyal ismét 11%-kai csökkentettek. »Hideg otthonok és az élelmiszerfejadagok állandó csökkentése — írja a Daily Worker című lap — fogják elsősorban jellemezni az infláció elleni drasztikus rendszabályokat* amelyeket Churchill bejelentett. Adenauert Párizsba hívták Az USA, Nagy-Británnia és Franciaország külügyminiszterei a ^bonni kancellárt* meghívták Párizsba, hogy résztvegyen a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséröl szóló washingtoni egyezmény végrehajtásának megtárgyalásában. Ezzel a kihívó tettükkel a nyugati hatalmak legjobban bizonyítják, hogy mily értékük van az ENSz ülésén mondott békeszólamaiknak. Adenauernek Párizsba való provokációs meghívása, Adenauernek a nyugati megszálló hatalmak főbiztosaival való titkos tanácskozásai után következett be, amelyeken Nyugat-Németországnak a támadó Atlanti-tömbbe való besorolásának kér. déseiről és az új náci »Wermacht« újjáépítéséről tárgyaltak. A bor-ni ^kormánypártok* vezéreivel való megegyezés után Adenauer azt javasolja, hogy az úgynevezett Atlantihadsereg keretében egyelőre 12 nyugat-német zsoldos hadosztályt állítsanak fel, tehát összesen 360 ezer főnyi legénységet, mert a belga hadügyminiszter kijelentése szerint az Atlanti-hadsereg minden egyes hadosztálya 30 ezer főből fog állni. a szovjet küldöttség szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a szovjetkor mány támogatja a német demokrati kus erőknek Németország egyesítésé re szo oráló java latait, a nemzetgyűlés össznémet választásai útján azzal a céllal, hogy megterer 'sék az egysé ges, demokratikus és békeszerető Né metországot, valamint támogatja a Németországgal va'ó békeszerződé: gyors megkötését, amit az összes megszálló csapatok visszavonása kö vetne. Ami a szabad választások meg valósításának feltételeit illeti égés/ Németország területén, e feltételek felülvizsgálását a legjobban a néme tek maguk végezhetik el a Kelet- és Nyugat-Németország képviselőibő alakult bizottságok útján, a Német országot megszálló négy nagvhata lom ellenőrzése • alatt,' mégpedig akkor, amikor ezt a németek maguk szükségesnek fogják tartani. A lengyel kiküldött is támogatta a szovjet küldöttség nyilatkozatát. Malik szovjet képviselő ezután hangsú lyozta, hogy teljesen világos, hogy ilyen javaslatot azért nyújtanak be hogy a német népnek és képviselőinek lehetetlenné tegyék, hogy egy asztal nál találkozzanak és megtárgyalják Németország egyesítésének kérdését az össznémet nemzetgyűlési választások útján, valamint a Németországgal való békeszerződés gyors megkötésé nek kérdését, továbbá, hogy megaka dályozzák, hogy a németek a maguk kezükbe vegyék Németország egysé gének felújítását demokratikus és bé kés alapokon. Az amerikai szavazó gépezet rákényszerítette az igazgatóbizottságra a német kérdésnek napirendre tűzését. Az igazgató-bizottság továbbá ajánlotta a közgyűlésnek, hogy a tárgyalási programmba vegye fel a Szovjetunió javaslatát: »az új világháború veszélye elleni intézkedések ről valamint a béke és nemzetek közötti barátság megszilárdításáról*. Az igazgató-bizottság további gyűlésein is észrevehető volt az imperialista tömb igyekezete, hogy a közgyűlés tárgyalási programmját olyan kérdésekkel töltse be, amelyek segítenék a Szovjetunió és a népi demokra tikus országok elleni rágalmak szaporítását és amelyek eltérítenék a figyelmet azokról a kérdésekről, amelyek valóban hozzájárulnának a nemzetközi együttműködés megszilárdításához. Igy a szavazógépezet elutasította a Szovjetunió azon javaslatát, hogy tűzzék napirendre Kína kormányának az ENSz-ben való képvise letét. Malik hangsúlyozta, hogy véget kell vetni az ENSz agresszív csoportjai igazságtalan és törvényellenes viszonyának a nagy kínai néppel szemben. A bizottság ezután határozatot hozott, hogy a tárgyalási programmba vegyék fel az UŠA, NagyBritannia és Franciaország közös javaslatát, amelynek célja állítólag »az összes fegyveres erők és fegyverek, beleszámítva až atomfegyvereket, — rendezésének, korlátozásának és egyenletes csökkentésének* megkezdése. A titóista klikk képviselője ezután azt javasolta, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni rágalmazó panaszt, amely szerint Jugoszláviát ez orszá^pk felől veszély fenyegeti, tűzzék szintén napirendre. Ez a jugoszláv nagyiejűek újabb provokációja, amely hazugságon, rágalmazáson alapul. Alalik rámutatott arra, hogy a Tito-Rankovics és Kardelj klikkjének uralnia alatt álló jugoszláv kormány már régen az ellenséges politika útjára lépett a Szovjetunióval és a néjji- demokratikus országokkal szemben, már régen átalakult az angol-amerikai tömb agresszív politikájának eszközévé. Jugoszláviát és a jugoszláv népet, — hangsúlyozta Alalik, — a valóságban az fenyegeti, hogy az amerikai monopolisták betörnek Jugoszláviába és Jugoszláviát az amerikai imperializmus gyarmatává változtatják. Az amerikri szavazógépezet azonban keresztülvitte a javaslat elfogadását, hogy a titóista rágalmazó panaszt a tárgyalás napirendjére tűzzék. A Szovjetunió és Lengyelország a javaslat ellen szavaztak. i A gyűlés végén az igazgató-bizottság a közgyűlés politikai albizottságainak megalakítását határozta el és a tárgyalási napirendre besorolt kérdéseket az egyes bizottságoknak osztotta ki. A Szovjetunió béke avasBatainaľi hatalmas visszhangja A moszkvai Pravda párizsi tudósítója az ENSz közgyűlése hatodig ülésezésének megnyitásáról hírmagyarázatában többek között ezt írja: „A francia közvélemény úgy értékeli Visinszkij beszédének jelentőségét, mint a békeharc új szakaszát. A reakciós sajtó, amely az amerikai pénzmágnások szolgálatában áll, — írja Zsukov, — ezt a beszédet, amint várható volt, haragos lármával fogadta. A háborús gyújtogatok elveszítik önuralmuk utolsó maradványát is. ha arra gondolnak, hogy a szovjet küldöttség vezetője elsöpörte azt az álcázott kulisszaépületet, amely homlokzatán „az amerikai fegyverkezési terv" felirattal Truman és társainak szándékait leplezi, amelyek a" háborús előkészületek fokozására irányulnak. A háborús gyujtogatókat azonban még jobban feldühíti az a szembetűnő tény, — folytatja Zsukov, — hogy a Szovjetunió küldöttsége által benyújtott szovjet javaslatok végképp falhoz állítják őket. Az imperialista politiku sok megértik, hogy ezeket a javaslatokat az egész világ nemzetei lelkesen üdvözlik, mert a szovjet küldöttség által javasolt programm a nemzetközi ellentétek,, gyors, igazságos és békeszerető megoldásának reális biztosítékát nyújtja. ^sukov továbbá rámutat arra, hogy az 'amerikai propagandista trükkök csődje, amelynek az állami departement „agytrösztje" volt a szerzője, annál jelentősebb, mert e propaganda szerzői tervezett tevékenységüknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A közgyűlés ülésének előestéjén az amerikai tájékoztató szolgálat napi közlönye, amely Párizsban jelenik meg, és nyilvánvalóan nem az olvasók széles rétegei számára, hanem e beavatottak szűk köre számára van szánva, azt írja, hogy nagy jelentősége lesz az úgynevezett „kollektív biztonság" kérdésének, amely a napi programm ülésének 18. pontjd alatt szerepel. Arról van szó, hogy továbbfejlesszék azt a programmot, amelyet az amerikai küldöttség már az előző ülésen benyújtott. Ez az ENSz katonai elnyomó intézkedések eszközévé átalakításának programmja azon államokkal szemben, amelyek bármily ok miatt nincsenek az Egyesült Államok szája ízére. ~ . Senki előtt sem titok, — jegyzi meg a tudósító, — hogy az úgynevezett „kollektív biztonság" érdekében megalakult bizottság már elkészítette a beszámolót, amely további konkrét lépéseket tartalmaz az ENSz-nek amerikai csendőrré való átalakítása útján. Ezért az állami departement »agytrösztje" mielőtt a napi programm kényes kérdésére került volna . a sor, amelyet a „kollektív biztonság"-ra szolgáló intézkedések felületes elnevezésével illettek, elhatározta, hogy ködfüggönyt alakit az USA állítólagos békeszeretetéről szóló frázisokból. Ezért Truman és utána mindjárt Acheson is kijelentették, hogy hajlandók a fegyverkezés, csökkentésének kérdéséről tárgyalni. Érdemes volt a Chaillot-palotában látni, — folytatja Zsukov, — Acheson hogyan sápadt és pirúlt, amikor a teremben felharsant a nevetés és amikor sokan tapsoltak a szovjet küldöttség vezetőjének, aki éles szatírával szétzúzta a „három nagyhatalom" javaslatai. Nevettek a vendégek, nevettek az újságírók, sőt nevettek sokan a küldöttek közül is, akik előre tudják, hagy akarva-nemakarva a „hármas" javaslatra kell szavazniok, mert vazallus helyzetük arra kényszeríti őket, hogy felemeljék kezüket akkor is, ha azt látják, Jiogv az amerikai küldöttség abszurd követelményeket diktál. A moszkvai Pravda tudósítója cikkében rámutat arra, hogy Visinszkij beszédében leleplezte a „három nagyhatalom kijelentésének" igazi lényegét, amely gondosan kikerüli az atomfegyverek eltiltásának kérdését. Ha ezt a nyilatkozatot akár nagyítóval is vizsgáljuk, nem találunk benne semmi mást, mint azt, hogy a nyilatkozat szerzője, épúgy, mint azelőtt, Acheson-Baruch-Lilienthal dicstelen tervét védelmezi, amelynek célja, amint ismeretes, nem az atomfegyverek termelésének eltiltása, hanem ellenkezőleg, törvényesítése és a termelés amerikai monopóliumának megteremtése. Tény az, hogy az állami departement „agytrösztje" csődöt mondott, — írja továbbá Zsukov. — Azon kísérletei, hogy „átvegye a kezdeményezést", tmelynek az amerikai propaganda már előre nagy reklámot csinált, teljesen csődöt mondottak. Az amerikaiak nyilvánvalóan az USA-tól függő országok képviselői között találnak bizonyos számú hízelgőt és talpnyalót, akik a „hármas nyilatkozatot" dicsérni fogják és rászavaznak. Azonban Acheson úr ne részegítse meg őket szavaival. A nemzetek nem kereskednek becsületükkel és szabadságukkal. A nemzetek nem akarnak amerikai járom alatt élni, épúgy, mint ahogy nem akartak Hitler járma alatt élni. Éppen ezért a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde, aki nemcsak a háborús gyújtogatok cselszövéseit leplezte le, hanem kitűzte a békeharc konkrét programmját is, széleskörű visszhangot keltett az összes országok haladó néptömegeinek körében. Nem kétséges, — írja befejezésül Zsukov, — hogy az új békeütközet, amelyet november 8-án kezdett meg a szovjetküldöttség, hozzájárul az új világháború imperialista agresszív kezdeményezői gonosztevő terveinek meghiúsításához. Angol katonákat börtönbe vetnek, mivel nem akarnak a tüntető egyiptomi népre löni A Telepress Tel-Avivből közli, hogy sajtótudosítás szerint a Szuezi-csatorna övezetében 191 angol katonát bebörtönöztek, mert megtagadták, hogy a mult héten Izmailiában tüntető egyiptomi munkásokra löjjenek. Az angol katonák tiltakoztak társaik bebörtönzése ellen és az egyiptomi nép nemzeti felszabadító mozgalmával való szolidaritásukat hangoztatták. A Szuezi-csatorna övezetében elhelyezett angol katonai táborokban röpiratokat terjesztenek, amelyek az egyiptomi néppel való szolidaritásukat fejezik ki. Az angolok további egyip^ml bázisokat szállnak meg November 9-én az egyiptomi kormány a brit kormányhoz újabb jegyzéket intézett, amelyben a legélesebben tiltakozik az ellen, hogy csapaterősítések megérkezése után a brit katonaság saját szuezi körzetén kívül eső körzeteket szállt meg, főleg Port-Said, Xzmajlia és Szuez városokat és ezzel hatalmukba kerítették az ország legfontosabb közlekedési útjainak ellenőrzését. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a brit katonai parancsnokság megkísérli az egyiptomi nép és kormány akarata ellenére a szuezi körzetet katonai támaszponttá átalakítani <s hogy NagyBritannia így Egyiptom akarata ellenére igyekszik megvalósítani e négy nagyhatalom, USA, Nagy-Británnia, Franciaország és Törökország azon javaslatát, hogy a Közép-Keleten katonai parancsnokságot létesítsenek, amit az egyiptomi kormány el. utasított. A jegyzék végezetül rámutat a további erőszakosságokra, amelyeket a brit katonák az utóbbi napokban elkövettek és hangsúlyozza, hogy ezek az erőszakosságok a náci gonosztettekre emlékeztetnek, amelye, ket az utolsó háború alatt követtek el. Ezek az erőszakosságok, — írja végezetül a jegyzék, — az egyiptomi nép ellenálló mozgalmát csak még jobban fokozzák.