Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-11 / 265. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljeteid Bratislava, 1951 november 11, vasárnap 2 Kčs TV. évfolyam, 265. szám Szilárdítsuk hazánk védelmi készségét, növeljük gazdasági erejét, tanuljunk a Szovjetuniótól — így biztosítjuk a békét l A Szovletunió küldöttségének javaslata az ENSz VI. közgyűlésén világháború veszélye elleni intézkedésekről A. I. Visinszkij, a Szovletunió külügyminiszterének beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezetének pírizsi közülésén r m UJ A. J. Visinszkij beszédében ezeket mondotta: „Elnök úr, küldött urak! Ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy kellemes kötelességet teljesítsek és erről a helyről a Szovjetunió küldöttségének nevében üdvözöljem a szabadságszerető francia népet, amely ma másodszor vendéglátóan fogadja közgyűlésünket. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége most a fontos feladatok egész sora előtt áll, amelyek különleges figyelmet követelnek meg a közgyűléstől és az összes békeszerető államoktól. A Szovjetunió küldöttsége világosan tudatosítja, nem feledkezve meg arról a felelősségről, amely az Egyesült Nemzetek Szövetségére hárul, azt az utat illetőleg, amelyet ezeknek a feladatoknak a megoldásánál kiválaszt és azt illetőleg, hogý ezeket a feladatokat hogyan oldják meg. A szovjet küldöttség most épúgy, mint az előbbi üléseken, feladatát abban látja, hogy a közr yülés igyekezetét ráirányítsa a béke és a nemzetközi együttmunkálkodás megszilárdításának útjában álló akadályok eltávolítására, az új világháború veszélyének kiküszöbölésére. Ez most az elsőrendű, legfontosabb feladata, amely az Egyesült Nemzetek Szövetségétől megköveteli az azonnali megoldást. Meg vagyunk győződve arról, hogy nincs más feladat, amelynek sikeres megoldását úgy várnánk és úgy követelnék az emberek milliói és milliói, az összes békeszerető nemzetek, mint ezt! A feladat annál komolyabbá válik, mivel a közgyűlés V. ülése óta eltelt idő során a nemzetközi helyzet még bonyolultabbá vált, mind gazdasági, mind politikai szempontból. A gazdasági helyzet rosszabbodása Nyugaton A kapitalista országok gazdasági helyzete ez idö alatt még jobban megrosszabbodott, ami közvetlen következménye az Atlanti-tömb támadó politikájának, amelyet az USA vezet, valamint más országok agreszszív politikájának is, amelyek ezt a politikát az Amerikai Egyesült Államok állandó nyomására kénytelenek folytatni. Az USA gazdaságának ma betegesen háborús inflációs jellege van, amit a fegyvergyártás állandó fokozása, ugyanakkor a polgári ipari ágazatok korlátozása jellemez. A lázas fegyverkezés maga után vonja a katonai költségvetés emelkedését, a közvetlen és közvetett adók emelkedését, ami még rosszabbá teszi ezen országok lakosságának anyagi helyzetét. A nemzetközi gazdasági helyzet rosszabbodására nem kis befolyása volt és továbbra is nem kis befolyása van a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen alkalmazott diszkriminációs politikának gazdasági téren és mindenekelőtt a kereskedelmi kapcsolatok terén, ami jelentősen megkárosítja a világgazdaságot és az Egyesült Államok gazdaságát is, azonban még inkább Anglia és Franciaország gazdaságát. A gazdasági helyzet súlyos rosszabbodását a kapitalista országokban kénytelenek voltak elismerni ez országok számos vezetőtényezői is. Igy ami az USA-t illeti, nemrégiben az USA elnöke, Truman úr tett Csütörtökön, november 8-án az ENSz párizsi közgyűlésén megnyitották az általános vitát, amelynek keretében felszólalt A. J. Visinszkij, külügyminiszter, a szovjet küldöttség vezetője is. A gyűlés résztvevői, az újságírók és a vendégek óriási érdeklődéssel várták A. J. Visinszkij beszédét. Már a gyűlés kezdete előtt megtelt teljesen az ülésterem. Amikor A. J. Vis.inszkij megjelent az emelvényen, hosszantartó tapssal fogadták. Beszédét feszült figyelemmel kísérték és gyakran tapssal szakították meg. ilyen kijelentést. A kongresszusnak adott gazdasági jelentésében az 1951. év első félévéről arról van szó, hogy az infláció az USA-ban az elmúlt évben a nagyfontosságú közszükségleti cikkek árának növekedését okozta, „támogatta a spekulációt és népünk jelentős részére nehéz terheket rótt", — mondotta Truman úr. Aki elég szerencsés volt és növelhette jövedelmét, megtarthatta életszínvonalát. Az országban lévő összes családoknak több, mint fele azonban nem tudta jövedelmét fokozni az 1950. év elejétől az 1951. év elejéig terjedő időszakban és a családok mintegy ötödének jövedelme a valóságban csökkent." Truman úr tegnap ismét kénytelen volt elismerni, — és ezt ma megerősítette Acheson úr, — hogy a lakosság élete megjavításának lehetősége közvetlenül a fegyverkezési teher csökkentésétől függ. Ez az elismerés azonban, — amint ismeretes, — nem akadályozza meg az USA kormányát abban, hogy tovább folytassa dühödt és lázas fegyverkezését és ezzel még roszszabbá, teszi a nép anyagi helyzetét. Ami Nyugat-Európa országainak gazdasági helyzetét, főleg Anglia és Franciaország helyzetét illeti, ez megítélhető az ENSz európai gazdasági bizottságának következtetéseiből is, amelyről az „News States Man and Nation" szeptemberi számában azt olvashatjuk, hogy „az Egyesült királyságbein minden jel arra mutat, hogy az ország gazdasági helyzete rendkívül feszült. Az áruk termelési költségei növekednek és az év végéig a fegyverkezési programm megvalósítása következtében beállott infláció miatt az év végéig nagyon erősen fokoződhatik. Ez a fegyverkezési programm a többi európai országokhoz viszonyítva a legnagyobb." Anglia gazdasági és főleg pénzügyi helyzetét és Nyugat-Európa többi országainak gazdasági és pénzügyi helyzetét a jövőben komoly kellemetlenségek fenyegetik, főleg az új amerikai törvénnyel összefüggésben, amelyet Truman elnök ez év október 26-án írt alá és amely megállapítja, hogy az USA politikája embargo alá helyezi a Szovjetunióba és a Szovjetunióval baráti kapcsolatban álló országokba szállított árukat és megszünteti a Szovjetunióval kereskedelmi kapcsolatban álló és baráti viszonyban lévő országoknak nyújtott pénzügyi támogatást. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni A. Eden Nagybritannia külügyminiszterének a „Foreign Affairs" cimü amerikai lap 1951 áprilisában megjelent cikkére, amely azt írja; hogy „gondolni kell arra, hogy a brit gazdaságnak már a végsőkig feszült és magasabb adőmegterhelése van, mint bármilyen más országnak a világon." Még kifejezőbben hangzott ebben az értelemben az új brit miniszterelnök programmbeszéde, amelyet csak két nappal ezelőtt mondott képviselőházban és amelyben, — a hivatalos sajtószervek szerint, — Churchill úr kijelentette: „Ami a külkereskedelmi fizetéseket illeti, válsígot élünk át, amely alatt nagyobb deficit alakult ki, mint az 1049. évben és sok téren komolyabb, mint az 1947. évben. A mostani félévben évi 700 millió fontsterlinges magasság, külkereskedelmi deficit felé haladunk, jól lehet a tavalyi évben ugyanezen időszak alatt a külkereskedelmi mérlegben mintegy 350 millió fontsterling évi felesleget mutattunk ki. A jövő évben a mostani fejlődés mellett az Egyesült királyság deficitje a telies fizetési mérlegben ,500, sőt 600 millió fontsterlinget ér el. Az arany és dollárkészletek megcsappanása a fontsterling egész körzetében ezt a deficitet jelentősen fokozhatja. Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy sokkal többet vásárolunk, mint amennyit folyó bevételetinkből kifizethetünk. Ez végezetül csupán az állami csődhöz vezethet." Még súlyosabb a kevéssé fejlett országok gazdasági helyzete. Az USA és számos más ország fegyverkezésével kapcsolatban a kevéssé fejlett országokat megfosztották attól a lehetőségtől, hogy saját Iparuk fejlesztésére berendezéseket szerezzenek. Az eladott nyersanyagjaikért járó követeléseik az amerikai, angol és más bankokban befagynak és nem tudják ezeket a követeléseket szabadon realizálni. Ez országok mezőgazdasága hanyatlóban van és nem mutatja a jövő fejlődés jeleit. Az élelmiszerek termelése csökken és számos helyen a lakosság éhségre, betegségekre és kihalásra van ítélve. A politikai helyzet kiélesedése A mult év alatt a politikai helyzet is bonyolultabb lett. Az angol-amerikai támadó Atlanti-tömb tovább kiélezte a külpolitikai kapcsolatokat azon országok közt, amelyekre nagyon kedvezőtlenül hat a háborús hisztéria terjesztése, a lázas fegyverkezés, azok a kísérletek, amelyekkel más nemzeteket atom- és hidrogénbombákkal akarnak megfélemlíteni, amelyekkel az amerikai reakciós vezérek állandóan fenyegetődznek. Az Egyesült Államok és Anglia, amelyek e tömb élén állnak, már majdnem másfél éve agresszív háborút folytatnak Koreában. Acheson úr megkísérelte, hogy a koreai háborúért való felelősséget elhárítsa az USA kormányáról, amely ezt a támadó háborút előidézte és már a múltban is megcáfolt rágalmakat terjeszt Észak-Korea agreszsziójáról. Ezzel már nem kell foglalkozni. Ami a keszoni tárgyalásokat illeti, amelyekről Acheson úr szintén beszélt, vájjon lehet-e legcsekélyebb kétség is a felől, hogy éppen az amerikai tábornok urak, a Mac Artúrok és Ridgwayk, valamint washingtoni védelmezőik kitartóan meghiúsítják ezeken a tárgyalásokon a másik félnek a tárgyalások sikeres befejezésére irányuló törekvéseit? Vájjon nem az amerikai parancsnokság az, amely különféle provokációkkal, a semleges övezet bombázásával és az „úgynevezett tárgyalások" hasonló módszereivel megakadályozza a tárgyalások menetét, mint például nemrégiben az egységek érintkezési vonalának rendezése ürügyével értelmetlen követelést terjesztett elő, hogy a keszoni körzetek, amelyek az észak-koreai egységek kezében vannak, amerikai egységeknek adja át. Lehet-e kételkedni afelől, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások kedvező eredményének biztosítására a legjobb mód az volna, ha az amerikai kormány parancsot adna Ridgway tábornoknak, hogy ne tegye bonyolulttá a tárgyalásokat különféle incidensekkel, hogy ne támasszon mesterséges akadályokat a keszoni tárgyalások pozitív eredményéhez vezető úton? Az Egyesült Államok megkaparintották Tajvan kínai szigetet és a kínai határokat veszélyeztetik. Törekvések észlelhetők, amelyekkel az Északatlanti-tömböt Görögország és Törökország bekapcsolásával, valamint Nyugat-Németország bekapcso' lásával akarják megszilárdítani és ezekre az országokra speciális feladatot bíznak a Szovjetunió elleni agresszív terveik megvalósításánál. Az Atlanti-tömb képviselői nyíltan megsértik a hitleri Németország és -a militarista Japán elleni háború ideje alatt megkötött nemzetközi egyezményeket, amelyek célul tűzték ki a a fasiszta agresszió veszélyének megismétlődése elleni harcot, valamit a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok megszilárdítását. Az Északatlanti-tömb vezető tényezői igy gyorsított ütemben szabaddá teszik az utat agresszív terveik megvalósításához, amelyeket a vezérkarok hivatalaiban dolgoznak ki az Egyesült Államok reakciós köreinek parancsára, amelyek új világháborúra vágynak. Abból a célból, hogy a közvéleményt becsapják és igazi agresszív szándékait elleplezzék, aa elnök, a miniszterek, szenátorok és más politikai és közéleti tényezők az USAban azt hajtogatják, hogy állítólag a Szovjetunió veszélyezteti az USA biztonságát. Erre a célra fel akarják használni azt a nemrég tett próbát, amelyet a Szovjetunióban az atombombával végeztek a különféle kaliberű bombákkal és amint azt J. V. Sztálin a moszkvai Pravda tudósítójának az atomfegyverekről adott nyilatkozatában mondotta, — a jövőben is végezni fognak országunknak az angol-amerikai agresszív tömb támadásai elleni védelem tervének keretében. A moszkvai Pravda tudósítójának adott válaszában leleplezte e riadó teljes indokolatlanságát és azt mondotta, hogy ilyen vészriadóra semmi ok nincs. „Az amerikai személyiségeknek feltétlenül tudniok kell, — mondotta J. V. Sztálin, — hogy a Szqyjetunió nem csupán az atomfegyverek alkalmazását ellenzi, hanem az eltiltását, gyártásának beszüntetését is kívánja" és hogy „ha az USA nem szándékozik megtámadni a Szovjetuniót, akkor az amerikai személyiségek riadalmát indokolatlannak és képmutatónak kell tekinteni, mert a Szovjetunió nem gondol arra. hogy valaha is megtámadja az USA-t vagy bármily más országot." Az USA politikája aláássa az ENSz tekintélyéi A Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben folytatott ellenséges politikájával az Atlanti-tömb, — itt is főleg az Egyesült Államok nyomására. — megkísérli az Egyesűit Nemzetek Szervezetét is felhasználni azáltal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésére és más szerveire olyan határozatokat kényszerít, amelyek megsértik azokat a határozatokat., amelyeket a közgyűlés előző ülésein hagyott jóvá. A Szovjetunió küldöttsége azzal a szándékkal, hogy az új háború veszélyét elhárítsa és biztosítsa a nemzetek békéjét és biztonságát, a közgyűlés V. ülésezésén rámutatott arra, hogy a közgyűlés ezzel megsérti a^Egyesiilt Nemzetek Szervezetének fő alapelveit és kitartott a mellett, hogy fogadják el a Szovjetunió és a népi demokratikus országok által benyújtott javaslatokat, amelyek a béke megszilárdítására és az atomfegyverek eltiltására, — hangsúlyozom, hogy nem korlátozására', — amiről Truman és Acheson beszélnek, hanem teljes és feltétlen eltiltására, valamint az atomenergiának békés célokra való használata feletti szigorú nemzetközi ellenőrzés bevezetésére és a háborús propaganda betiltására irányulnak. A szovjet küldöttség ezzel egyidőben kitartott a mellett is, hogy a közgyűlés hozzon határozatot a koreai háború azonnali véget vetéséről, amelyet a koreai népre az amerika-brit beavatkozók kényszerítettek, valamint a Kinai Népköztársaság elleni agreszszív akció beszüntetéséről és más fontos kérdések egész soráról. Az ENSz megsérti az Egyesült Nemzetek okmányának alapelveit A közgyűlés nem haladt ezen az úton. Éppen ellenkezőleg, az ENSZ elveitől és céljaitól még jobban eltérő útra tért. A mult ülésen egész sor támadó jellegű határozatot fogadott el, melyeknek agresszív mivoltáról nem lehet kételkedni a szerzők és a kezdeményezők ama törekvése ellenére sem, hogy a „közös békeakció", „a béke tetteket kíván" stb., szép frázisokkal akarják eredeti terveiket leplezni. A közgyűlésnek az úgynevezett blokád bevezetésére és a Kínába szállított áruk zárlatának kijelenté, sére vonatkozó közös intézkedéséről szóló határozat, az a szégyenteljes határozat, amely a Kínai Népköztársaságot támadónak minősítette, éa az a nem kevés'obé szégyenteljes határozat, amely a koreai amerikai parancsnokságot arra hívja fel, hogy egész Koreában biztosítsa az „állandó helyzetet" más szóval, hogy /