Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-09 / 263. szám, péntek

UJSZ Ö 1951 november 9 Mit jelent nekünk a pártiskola Á négyhónapos magyarnyelvű párt­Iskola hallgatója vagyok. Az Iskola Kassán van i Bankón, ahol nemrégen a háború előtt még bitang naplopók tanyáztak, itt szórták azt a drága pénzi, amit nem tudtak értékelni. Nem értékelték, mert a szegény mun­kások verejtéke árán könnyen hozzá­jutottak. A dolgozó viszont keveset kapott belőle. Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy ezen az Iskolán résztvehetünk. Ezért elsősorban Is hálás köszönetünket fe­jezzük ki szeretett vezéreinknek. Gott­wald és Sirofcy elvtársaknak, K§S5Ö­netünket fejezzük ki azért, hC^pf ífö­zánkban egyenjogúságban élhetünk. Hallgatótársaim nevében néhány szóval köszönetet mondok a szerkesz­tőségnek, hogy Turi elvtársnő meg­látogatott minket az Iskola megnyi­tása alkalmából. Nagýon örültünk I azoknak az óráknak, amelyeket kö­rünkben töltött. Itt az iskolán minden időnket arra használjuk fel, hogy mi­nél többet tanuljunk. Hasonlóképpen köszönetet mondok hallgatótársaim nevében a rádiónak Is azért, hogy kiküldötte hozzánk munkatársát és vele folytatott beszél­getésünket közvetítette. Nagy előny ma, hogy Pártunk meg­adja a lehetőséget a tanuláshoz, fel­tárja előttünk, hogyan kell élnünk, mit kell tennünk és milyen jogaink vannak. Elhatároztuk, hogy minden erőnk­kel és képességünkkel tanulni fogunk, hogy aztán a tanultakat az életben felhasználva és továbbadva, méltók lehessünk példaképünkhöz, a nagy Sztálin vezette szovjetnéphez! Bárczy Andor, pol. isk. halig., Kassa. yVtuyikásleoelezőiyik írják A Pártiskolázás ivének megnyitása Nagy'égen Október 29-én ünnepélyesen meg­nyílt a Pártiskolázási Év Nagylégen. A Párt azzal a lépésével, hogy a pártonkívülieknek is megadja a mó­dot arra, hogy résztvehessenek az Iskolázáson, Gottwald elvtárs sza­vait tartja szem előtt: „Arccal a tö­megek felé". Igy azoknak is, akik még nem párttagok, alkalmuk lesz közelebbről megismerkedni a Párt vonalával. Ez alkalom politikai né­zeteik fejlesztésére. Minden pártonkívüli büszke lehet arra, hogy látogathatja ezeket az is­kolákat, mert sok olyan kérdés vi­lágossá válik előtte, amelyet eddig vagy nem értett, vagy félremagya­rázott. Ma minden ember annyit ér, amennyit tud. Minden látogatónak a pártiskolán iparkodnia kell, hogy mi­nél többet sajátítson el és így saját t értékét növelje. Igy többet fog érni a társadalom számára is. Ebben a szellemben nyilt meg Nagylégen is a pártiskola. A pártta­gok és a pártonkívüli jelöltek közül alig hiányoztak, csupán azok, akik a falun kívül tartózkodtak. Ebből ar­ra következtethetünk, hogy a szer­vezés jó volt. A megnyitó ünnep a szakszerveze­ti iskola nagytermében folyt le, ame­lyet a hallgatók az ünnepélynek megfelelően előre feldíszítették. A megnyitáson résztvettek a központi szakszervezeti iskola hallgatói is. A megnyitó beszédeket szlovák nyelven Adamek elvtárs, magyarul pedig Zsembergi elvtárs tartotta. Adamek elvtárs beszélt a politikai tudás fontosságáról, amire minden embernek szüksége van, ha öntudatos építője akar lenni hazánkban a szo­cializmusnak. Zsembergi elvtárs többek között beszélt arról, hogy még nem olyan régen ebben a kastélyban a gróf urak dorbézolták el azt, amit a szegény­parasztság verejtékes munkájával kitermelt. Ma ugyanaz a munkásság tanulni jön ide, hogy megtanulja megvédeni hazáját mind a belső, mind a külső ellenség ellen, megta­nulja megismerni igazi ellenségét és így hamarabb megtisztíthassa sorait a még lappangó ellenségtől falvain­kon, attól az ellenségtől, aki suttogó propagandával próbál romboló mun­kát végezni az EFSz-ek elten. Természetesen a kulákságnak nem I tetszik az, hogy már minden kis- és középparaszt az EFSz-be tömörül és így nekik is dolgozniok kell, mert már nincsen számukra olcsó munka­erő. Az egykori olcsó munkaerőknek ma az Egységes Földműves Szövet­kezetben tisztességes megélhetésük A megnyitó beszédek után a hall­gatókat felszólították, hogy minden­ki olyan tanfolyamra jelentkezzék, amilyen az anyanyelve. Ezután vita következett, melynek során több hoz­zászóló helyesléssel nyilatkozott a pártiskolázás megkezdéséről. Befejezésül a központi szakszerve­zeti iskola hallgatói kultúrműsoruk­kal tették ünnepélyesebbé az estét. Forradalmi dalokat és népdalokat ad­tak elö, ami fokozta a j hangulatot. Innen-onnan egy-egy jó forradalmi dal után megjegyzések hangzottak el: „Mi is megtanuljuk". Igen, elv­társnők és elvtársak, megtanuljuk, énekszóval, jókedvvel építeni a szo­cializmust hazánkban! A Kommu­nista Párt kijelölte nekünk az utat, | amelyen örömmel haladunk, mert' tudjuk, hogy ez az az út, amely bol­dogabb és szebb jövőnk felé vezet. A kultúrműsor befejezése után mindenki megelégedve ment haza és a tagok ígéretet tettek, hogy a no­vember 4-én kezdődő előadásokról egyikük sem fog hiányozni. Agonás János, a közp. szaksz. isk. hallgatója, Nagylég. Alojz Jírá e fa „Az apa" című színjátékának ünnepi előadása a Nemzeti Színház U Színpadán A Faluszínház magyar művész­együttese 1951 november 9-én 19 órai kezdettel a bratislavai Nemzeti Szín­ház Üj Színpadán a „Jirásek év" al­kalmából Alojz Jirásek, a nagy cseh realista regény- éö színműíró szüle­tésének százéves évfordulója tiszte­letére bemutatja a nagy cseh írónak i egyik legdrámaibb alkotását, „Az apa" cimü színjátékát. A CSEMADOK Központi Bizottsá­gának védnöksége alatt színre kerü­lő darabot Fellegi. István fordította magyarra és rendezte. Társrendező Husvár Ferenc, díszlettervező Jaker­le László. A „Vörös nyakkendő" bemutatója A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából a Szovjetbarátok Szövetségének védnöksége alatt a Faluszínház magyar művészegyütte­se a Nemzeti Szinház Új Színpadán (Nová Scéna) 1951 november 9-én 14 órai kezdettel ünnepélyes előadás keretében bemutatja Szergej Michal­kovnak a szovjet úttörőmozgalom hu­szonötödik évfordulójára írott „A vö­rös nyakkendő" cimü ifjúsági szín­játékát. Michalkov színjátéka az út­törők becsületességéről fest Igen ha­tásos és megható jelenetekben bő­velkedő képet. Az előadás rendező­je H. Buday Mária, díszlettervezője pedig Jakerle László. Az előadás előtt bevezető beszédet Bojsza Imre elvtárs, a „Svet Socia­lizmu" főszerkesztője mond. Új tanoncotthonban az örömteli jövő leié Ezelőtt néhány hónappal még mint a középiskola tanulója szorgalmasan tanultam az iskolapadban. Már akkor is azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy géplakatos leszek, és végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy beállok géplakatos tanoncnak. Ezelőtt két hónappal léptem iát többi tanonctársammal együtt a ta­noncképző kapuját. Eleinte azt gon­doltam, hogy a géplakatos csak az ajtózárakkal bíbelődik. Most azonban,, hogy már kissé kiismerem magam, úgy látom, hogy a géplakatos mes­terség a legszebb mesterség a vilá­gon. Ez a szakma az ipar szocia lista fejlődésével állandóan halad a tökéletesedés felé. A tanoncképző vezetősége, az üzem vezetőségével karöltve, az üzemi párt. és szakszervezet irányításával nagy figyelmet fordít a fiatal munkaerők kiképzésére. Ma már az inas a mű­helyben nem felesleges leltári tárgy, hanem a munkaközösség egyenrangú tagja, aki ha jól tanul, 3 év helyett 2 év alatt gégéddé válhat. Ha pedig letette a ségédvizsgát, nem lesz föl­dönfutó munkanélküli, mert a nép­köztársaság minden egyes munkásról gondoskodik. Elmúltak már azok az idők, amikor a munkásnépet a szipo­lyozó tőkések büntetés nélkül kizsák­mányolhatták. Tizenhatéves korom ellenére .iš világosan látom, hogy ma már magunknak gazdálkodunk úgy, ahogy azt a jövőnk biztonsága meg. kívánja Szeretnék még arról is beszámolni, hogy például a mi műhelyünkben mennyire megállják helyüket a szo­cializmus építésében a női munka­erők is. Vannak köztük nagyon ügyes vasipari tanulólányok, például Duko­vá Mária, Mi tűnik Ilona, Árbetová Éva és még néhányan, akik már na­gyon ügyesen forgolódnak a legmo­dernebb gépek körül, mintha életük­bea nem tettek volna egyebet. Minden tanonsnak meg van nálunk a saját munkaasztala, szerszáma stb. A műhelyben a legmodernebb gépe­kot szerelték fel, és munkánkban nagy türelemmel segítenek nekünk nevelő­ink. Megmutogatják, hogy mit hogyan kell csinálni. Három napig dolgozunk a műhelyben, és három napig tanu­lunk a tanoncképző tanteremben., Ott sajátítjuk el a géplakatos szakma alapelveit. Azon, iparkodom, hogy 2 év alatt letegyem a vizsgát, és aztán 2 éves mesteri iskolába menjek ta­nulni. Minél többet akarok tudni, hogy munkahelyemen mint egész em­ber és jó gazda helytállhassak. A mi tanoncéletünk nemcsak a mű­helyben szép és örömteljes, hanem szabad délutánjainkon is. Sokat spor­tolunk, este pedig vagy ayiagy kul­túrteremben van előadás, vagy elme­gyünk moziba, színházba, többnyire az idősebb gondoskodó szaktársak kí. séretében. Sokat foglalkoznak velünk az idősebb szaktársak, de nem ügy, mint régen a régi mesterek, nem pofonokkal és rúgásokkal irányítják az inast, hanem mindig csak szép szóval és okos útbaigazítással vezet­nek minkét a helyes úton. Hálás szeretetünket fejezzük ki, mi tanoncok munkásosztályunknak, népi kormányunknak, és legelső mun­kásunknak, Gottwald elvtársnak és biztosítjuk, hogy szorgalmas tanulás­sal olyan emberekké válunk, akik a szocializmus építésében és a világ, békéért folyó harcban megállják he­lyüket. MORÄVIK MILAN, géplakatos tanonc. Rendbehozták a gútai nemzeti iskolát A gutal ül. nemzeti Iskola már romokban hevert, de az 1951. év fo­lyamán gyönyörűen rendbehozták, úgyhogy most mindenki megnézheti. Izsák elvtárs, az iskola gondos igaz­gatója, büszke is rá, hogy a gútai gyerekek ilyen szép iskolába járhat­nak. Izsák elvtársról különben is el­mondhatjuk, hogy jó munkát végez, minden pillanatot arra használ fel, hogy a tanuló ifjúság érdekében tevé­kenykedjék. Mi, tanítók példát vehe­tünk róla és igyekeznünk kell úgy végezni munkánkat, úgy nevelni az új nemzedéket, hogy az egészséges, szocialista szellemben vigye majd to­vább, előre a dolgozó nép győzelmes zászlaját. CZANIK LÁSZLÓ tcmító, Gúta Tisztelt szerkesztőség! A nyítrai cukorgyár magyar mun­kásai nevében azzal a kéréssel kül­döm e levelemet, hogy szíveskedje­nek azt a mi legkedvesebb lapunkban, az Uj Szóban közölni. Sokan vagyhnk itt magyar dolgozók, csak Nyitra­egerszegről 140 ember. Mindegyiknek a zsebében ott van mindennap az Uj Szó, amelyet munkaszünetben a legnagyobb figyelemmel átolvasunk. Mivel munkaversenyben vagyunk a többi cukorgyárakkal, mindig közösen tárgyaljuk meg a termelési eredmé­nyeket, hogy méltó helyet harcolhas­sunk ki a versenyben. Békekampányunk lendületes tem­póval halad előre és bár még csak a kampány kezdetén vagyunk," hatalmas raktáraink örvendetesen telnek A munkaeredményeket állandóan fokoz­zuk, teljesítményünk jelenleg 140— 160 százalék között van. Minden egyes dolgozótársunk tudatában van a társadalommal szemben fennálló nagy felelősségének. Tudjuk, hogy magunknak dolgozunk és képessé­geink szerinti munkánkkal közremű­ködünk abban, hogy dolgozó társadal­munk, családjaink és gyermekeink ré­szére boldog karácsonyt készíthes­sünk elő. Cukorgyárunk összes magyar dol­gozói nevében szeretettel köszöntjük az Uj Szót. KOTREBA FERENC, Nyitra. Egyre jobb a dolgozók helyzete örömünnepet ült Terbegec község, amely a kékkői járás ipolysági. kör­zetében fekszik. De nemcsak Terbegec dolgozói ünnepeltek, hanem a szom­szédos községek lakosai is. Vala­mennyien örömüket és hálájukat fe­jezték ki azért, hogy Terbegec és Po­tor között életszínvonalunk emelke­désének újabb jeleként megindult az autóbuszközlekedés. Díszkapuval és virágcsokrokkal üdvözölték az első autóbuszt, amely lehetővé teszi Ter­bjgec, Gyürk, Kőkeszi, Sirak, Szelény és Tacsókeszi dolgozóinak, hogy fá­radság nélkül utazhassanak munka­helyeikre. Látják Terbegec és a szom­szédos községek dolgozói, hogy amit nem adott meg nekik a kapitalizmus, azt most a szocializmus igyekszik ne­kik nyújtani. Köztársaságunk, Pár­tunk és bölcs vezére, Klement Gott­čald elnök elvtárs vezetésével min­denkor és mindenben a dolgozó nép javára 1 törekszik. A háborúra uszítók és a dolgozók vérére szomjazó imperialisták, akik épülő hazánkat újra romokká szeret­nék változtatni, láthatják, hogy ná­lunk, mint a szocializmus többi orszá­gaiban Is a békés építőmunka, a dol­gozók életének javítása a cél és nem az öldöklő fegyverek gyártása. Mi mindnyájan békében akarunk élni, és fegyver helyett a kalapácsot, a kaszát és a tollat vesszük a kezünkbe. A mi egyik fegyverünk a pártsajtó, amely építőmunkánkban mindannyiunk út­mutatója és segítőtársa. Nekünk, dolgozóknak jelszavunk a béke és táborunk legyőzhetetlen. Ter­begec dolgozói is a béke dalával üd­vözölték az autóbusszal érkezett ki­küldötteket és ismételten kifejezésre juttatták békevágyukat. Az autóbtisz­avató ünnepségbe a CSEMADOK he­lyi csoport tagjai is bekapcsolódtak. HORVÁTH PAL Tőrincs. Fekeíe gyémántunk: a szén Amikor a villamoson ülünk, vagy otthon felgyujtjuk a villanyt, bekap­csoljuk a rádiót és leülünk a jó me­leg kályha mellé, nem gondolunk ar­ra, hogy bányászaink milyen erőfeszí­tést fejtenek ki, hogy országunk napi energiaszükségletét fedezzék. A bá­nyászatban munkaerőhiány van. Bő­ven van szenünk, csak kevés a mun­kaerő kitermeléséhez. Ezért nem tel­jesítettük a tervet. Nem győzünk any­nyit termelni, amennyire szükségünk van. Éppen ezért Pártunk, Csehszlo­vákiai Kommunista Pártja és kormá­nyunk kiadta a jelszót: segíts Oszt­ravának. Mi, a bratislavai üzemek dolgo­zói megértettük a felhívás jelentősé­gét és nagyszámban jelentkeztünk brigádra a szénbányákba. Még októ­ber 10-én 130-an indultunk el. Ez volt az első csoport. Bevallom, az elején egy kicsit idegenül éreztük magunkat, hiszen legtöbben csak fényképen lát­tunk eddig bányát. Estére érkeztünk meg Ösztravába. Másnap orvosi vizs­gálat volt. Itt találkoztunk az or­izág minden részéből jött brigádosok­kat. Innen új munkahelyeinkre kerül­tünk az egyes tárnákba. Mi bratisla­oaiak, körülbelül negyvenen, a Cseh­szlovák , Hadsereg-tárnába kerültünk Szép világos és tiszta szobák vár­tak ránk a bányatelepen. Tiszta fehér ágyak, takarók, hatan voltunk egy szobában. Ellátásunk kitűnő. Sokan meg sem tudunk Mindent enni, dél­ben, este húsétel. Másnap már beosz­tottak minket a reggeli váltásba. Reg­gel félötkor mindannyian talpon vol­tunk. Háromnegyed hatkor kezdődött meg a leszállás. Kétszáz méter mély­ségbe mentünk le. Bányászlámpáink fénye elveszett a hatalmas villany­lámpák fényében. De ahogy a bánya belseje felé mentünk, elmaradtak a villanyfények és a bányászlámpák vi­lágították meg az útat. A folyosók el­ágazásainál nehéz vasajtókat láttunk. Ezek arra vannak, amint megtudtuk hogy a tárnába mesterségesen jutta­tott levegő egyenletesen oszoljon el. A kitermelt szenet futószalag szál­lította a csillékig. A szén kitermelé-. sének helyén vastraverzek álltak, úgy hogy a beomlástól nem kellett félni. Itt is láttuk, hogy Pártunk és kormá­nyunk nagy súlyt fektet a munkások egészségére. Minden óvóintézkedést megtesz, hogy a bányászok biztonsá­gosan dolgozhassanak. Október 29-től új munkabérrend­szer lépett életbe, amely lehetővé teszi, hogy ha a bányász 100%-ra tel­jesiti tervét, akkor 250—400 koronás napi kereset helyett a kétszeresét ke­resse meg. Amilyen arányban emel­kedik a tervteljesítés százalékszáma, még gyorsabban emelkedik a fizetés. Mi brigádosok már az első nap kiter­meltük a ' 100%-ot. Ebből is látható, hogy ma már nem olyan rettenetesen nehéz a bányászmunka, mint a kapi­talista rendszerben volt, amikor is a bányatulajdonosok nem törődtek a bányászokkal és biztonságukkal, mivel nem számított szemükben az ember­élet. Ma a gépek nagy segítséget je­lentenek nekünk. Ezért, elvtársak, gyertek közénk, segíteni Osztravának bányászaink oldalán, harcolni a szén­kitermelés fokozásáért. NOVOSAD JÓZSEF munkáslevelező, Osztrava

Next

/
Thumbnails
Contents