Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-03 / 259. szám, szombat

III %M E 1051 ncverüber 3 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója tiszteletére november 4-én ünnepélyesen megnyitják a Szövetségi Vasútvonal ifjúsági szakaszát (g. 1.) A Csehszlovák Ifjúsági Szö- l — Milyen dolgosak ezek a gyere­vetség lelkes brigádosai és a vasút alkalmazottai 19 hónapi kemény mun kával befejezték a Szövetségi Vasút II. ifjúsági szakaszának építését. Hősiesen dolgoztak az ifjú brigá­kek — jegyzi meg Demján bácsi.— örül az ember, amikor rájuk néz. — Azért dolgoznak örömmel — mondja társa —, mert tudják, hogy saját boldog jövőjüket épitik. Ne­ijedtsége megkönnyebbült nevetésre változott. A vigyázatlan kislány nem esett mélyre. Az alsósor deszkában megkapaszkodott. Kissé savanyú ne­vetéssel tápászkodott fel. Nadrágja hátulsó részét tapogatta. Bizonyára megütötte kissé magát. Kati a losonci Tatra-bútorgyárban dolgozik. Egy hónappal ezelőtt jött ide. Nagyon sajnálja, hogy ilyen ha­mar eltelt az idő. — Olyan jól éreztem itt magam — mondja lcedveggn csengő hangján —, nagyon víg közössági életet él­tünk a munkahelyen és a táborban. Munkaversenyben dolgoztunk. Min­den este közösen megbeszéltük a munkaverseny részleteit. Kultúresté­ket, politikai megbeszéléseket tartot­tunk. Előadások voltak a szovjetem­berek életéről és munkájáról, a kom­munizmus nagy építkezéseiről. Kul­túrbrigádokkal jártunk a környező falvakba, ahol nagyon megszerettek bennünket. Gallo Pál, Mocsikon Kristóf, Mil­ko Zoltán és Milko László nagy ács­fürésszel fürészelik a híd végénél a a vastag talpfát. Az utolsó darabo­kat rakják le. dosok, sokszor nehéz körülmények között. Fűtötte őket a lelkesedés, hogy munkájukkal gazdasági életünk fö ütőerét épitik. Szorosabbra fűzik szövetségünket a baráti Szovjetunió­val. Tudatában voltak, hogy munka- j jukkái Szlovákia iparának kiépítését I és a Kohókombinát felépítését segí- j tik elő. Az ifjúság lelkes munkáját ' teljes siker koronázta. Munkájuk gyümölcse az acélosan csillogó sín­párok, hatalmas vashidak, állomá­sok, őrházak, közel két hónappal a kitűzött határidő előtt elkészültek. Gyönyörű ajándéka ez új gottwal­di ifjúságunknak a Nagy Októberi Forradalom 34. évfordulójára és a Szovjetbarátság Hónapjára. Boldogan készülnek a brigádosok a sikeresen végzett munka után a vasúti szakasz ünnepélyes átadásá­ra, ami a kormány és a Megbízottak Testülete tagjainak, a Szlovákiai Kommunista Párt, az Ifjúsági Szö­vetség képviselőinek, külföldi vendé­geknek, a Nemzeti Front és a had­sereg kiküldötteinek részvételével fog végbemenni november 4-én. A tábor főbejáratánál gipszből ké­szült hatalmas szobrok körül felál­lított emelvényeken fiatal főiskolások dolgoznak. A szobrok a brigádosok hősi munkáját fogják ábrázolni. Ko­moly figyelemmel végzik munkáju­kat az ifjú művészek. Beléöntik az alakokba minden tehetségüket, hogy az ünnepélyen a szobrok méltóan ki­fejezésre juttassák azt a hősies mim­kát, amelyet ifjúságunk végzett. Schichmann László, Kulich János, Balgov és Csutek főiskolások hajnal­tól késő estig dolgoznak, hogy rövid idő alatt elkészülhessenek a szob­rokkal. A bejáratnál épülő díszkapu mel­lett az őszi napsugár fényében ra­gyog az egyik kész szobor. Schich­mann László, 22 éves akadémikus müve. Fiatal CsISz-tagot ábrázol a szobor. Arcán az ifjúság lelkesedése ragyog. Bizakodó tekintete a távolba néz, mintha már látná a látóhatár szélén a HUKO magaskemencéinek sugárzó fényét és a sínpárokon szá­guldozó vonatokat. Az első tábor nagytermét két fiú és két leány díszíti. Munka közben vidáman énekelnek. Drapériákat, szallagokat, képeket szögeznek a fal­ra. Egy kékinges, 15 éves lányka ko­moly arccal meszeli a falat hófehér­re. A tábor melletti tágas térségen, a sportpálya mellett nagy a sürgés­forgás. Leányok, fiúk talicskáznak, egyengetik a talajt. Kavicsot tere­getnek szét a földön. Motorosfűrész működik a térség szélén hangos pö­fögéssel. Demján Mihály helybeli ács dol­gozik a fürész mellett, néhány idő­sebb ácstársával. Néha odanéznek a fiatalok szorgos munkájára. la 17 éves eperjesi fiú vezeti a cso­portot. — Nem tudtunk a táborban nyu­godni — magyarázza nagy komolyan Janik József vasutasnak, aki a bri­gádosok munkáját vezeti. — A sze­gecselőgép messzehangzó zúgása ide­csalt bennünket. Ugy-e fiúk? — for­dul a mellette álló Vernatsky János­hoz és Formela Tamáshoz, mire azok helyeslően bólintanak. — Ha többen vagyunk, gyorsabban megy a mun­ka — teszi hozzá a 16 éves Formela. Janik bácsi örömmel néa-a sietfstöl kipirult arcú fiúkra és rögtön be­osztja őket a szerelőcsoportokhoz. Az új, gyönyörű vasútállomáson a brigádosok büszkén mutatnak a sínpárokra. — Ezek a mi sineink — mondja ragyogó arccal az egyik munkaruhás fiatal. Mi csináltuk. Alig pár méterre as állomástól ala­csony barakképületek ablakai barát­ságosan világítanak az estében. Csi­nos kislány áll a bejáratnál az őrtál­ló katona komolyságával. Vidám zajongás hallatszik az ud­varról. Már egészen sötét van, de egy csomó fiú még most is vígan üti a röplabdát. Az ablakokon keresztül látni lehet a kivilágított szobákat. Példás rend van mindenütt. Az egyik szobában néhány fiatal lány és fiú körben ülnek. Komoly arccal beszél­getnek. A munkaverseny utolsó he­tét beszélik meg közösen. Azon ta­nácskoznak, hogyan lehetne vissza­szerezni a győztes brigád lobogóját, amelyet most az első tábor nyert meg. Az udvaron felállított zászlóruda­kon vígan lengedeznek az esti szél­ben a lobogók. Hangos nótaszó hal­latszik ki a konyha melletti kis helyi­ségből. Nagy kondérok körül fiatal fiúk és lányok krumplit hámoznak künk, amikor gyermekkorunkban ki­mentünk a kulák földjére kapálni, persze, hogy kényszeredetten ment a munka, mert tudtuk, hogy a kulák hízlalására dolgozunk. Az elárusító bódék hosszú sora hú­zódik a térség szélén, az ácsok szor­galmas munkája nyomán. Vasárnap ünneplő ruhába öltözött tömeg hul­lámzik majd az árukkal bőségesen megrakott bódék körül. A tábortól nem messze, a hatal­mas vashídon még lázas munka fo­lyik. Most végzik el rajta az utolsó munkálatokat, hogy az ünnepélyre a híd teljesen elkészüljön és ki le­gyen próbálva, A szegecselőgépek hangos kopácsolásától visszhangzik a környék. Kis vasmelegítő kohó tü­ze fénylik a hid közepén a lassan alá­szálló alkonyatban. A breznói vas­müvek alkalmazottai dolgoznak a szerelésnél. Fiatal brigádosok segíte­nek nekik munkájukban. Reggeltől késő estig megállás nélkül megy a munka. Kötelezettséget vállaltak a dolgozók, hogy pontos időre befejezik munkájukat. Franyó János csoport­vezető vezeti a szerelést. — Üzemünk egy kissé késve szál­lította az alkatrészeket. Azért vál­laltunk kötelezettséget — mondja —, hogy a késést behozzuk és-a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára a híd teljesen elkészüljön. Az ügyes brigádosok a hídon már végig lefektették a talpfákat. Most vastag padlódeszkákat helyeznek el melléjük, hogy a sínek szerelésénél arra állhassanak. Csinos barna lány­ka hordja barátnőjével a deszkákat. Hirtelen ijedten felkiált. Barátnője vigyázatlanul félrelépett és lecsúszott a hídról. Megrévülve ugrott oda, de a holnapi ebédhez. Munka közben szebbnél szebb nótákat dalolnak, vi­dáman tréfálkoznak. Az egyik fiú csipkelődve jegyzi meg, hogy Király­helmecről mutatóba elküldték ide a legszebb lányokat. Mire az egyik ki­rálhelmeci kislány önérzetesen nyel­vel vissza: — Nem küldött minket ide senki, önként jöttünk. A főtábor tágas kultúrtermében az ifjúság politikai vezetője büszkén, csillogó szemekkel jelenti ki, hogy a brigádosok 17 százaléka élmunkás­jelvénnyel távozott az építkszésről. — Kezdettől fogva arra töreked­tünk — mondja —, hogy közösségi életre neveljük a fiatalokat. Célunk az volt, hogy minden brigádos meg­értse, miért dolgozik. Az eredményen láthatjuk, hogy munkánkat teljes egészében siker koronázta. Kiváló agitátorok vannak a fiatalok között. A velünk együtt dolgozó idősebb vas­úti alkalmazottak is nagyon sokat tanultak a fiatalok önfeláldozó mun­kájából. Az építkezésben résztvevő 18 ezer brigádos főleg Kelet-Szlovákiából ke­rült ki. Minden egyes brigádos mun­kaversenyben dolgozott, amelyről na­ponta hosszú megbeszélések voltak­Minden jelentős ünnepre, a komszo­molcok példáját követve, példás kö­telezettségvállalások voltak. A leg­szebb kötelezettségeket a hídépítés­nél vállalták, ahol a legrosszabb idő­ben is megállás nélkül folyt a mun­ka. Fiatal lányok önként vállalkoz­tak arra, hogy éjjeli műszakban is dolgoznak. Ennek köszönhető, hogy a hídépítést határidőre befejezhetik. A koreai árvák részére ledolgozott kö­telezettségvállalás eredménye 120.000 koronát tesz ki. A környék arculatát, a lakosság gondolkodását teljesen megváltoztat­ták a brigádosok. Fellendítették a helyi szervezetek és a szövetkezetek működését. Kultúrbrigádok járták a * falvakat és elmélyítették az ifjúság kapcsolatát a lakossággal, akik örömmel készülnek a brigádosokkal együtt a vasút ünnepélyes megnyi­tására. Az ünnepélyes átadás lesz a ml fe­leletünk Sztálin elvtársnak, a Szov­jetunió nagy vezérének szavaira — mondták a brigádosok. A Szovjet­unióval való örök és megbonthatat­lan barátságunk jegyében ünneplünk vasárnap. Az ünnepély az új gott­waldi ifjúság erejének megmutatá­sa és a béke nagy manifesztációja lesz. — Vasárnap is dolgozunk — be­széli Milko Laci, 18 éves csetneki fiú. — Minél előbb be akarjuk fejez­ni a munkát, hogy több időnk legyen az ünnepély előkészületeire. Az ün­nepélyes átadás után az Ifjúsági Duzzasztógátra megyünk dolgozni. Az itt szerzett tapasztalatokat az ot­tani építkezéseknél is értékesíteni fogjuk. A negyedik táborban már 45-en jelentkeztek az Ifjúsági Duz­zasztógátra és a HUKO-ra, de a többi táborokban is hasonló lelkes készü­lődés folyik. Egymással versenyeznek a táborok, honnan, jelentkezik a leg­több brigádos nagy szocialista épít­kezésünkre. Ezideig már közel száz jelentkező van. Nagy csoport 15 év körüli fiú igyekszik szaporán a híd felé. A dél­előtti műszak dolgozói. Visszajöttek segíteni a szerelöknek, Ferencz Bé­- -i

Next

/
Thumbnails
Contents