Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-03 / 259. szám, szombat

s UJSZ0 1951 december 3 (Thdtiiü há esi isméi meqnij uqjôdôtt, kfrgjj, helyesen eieLekedett Sztálin elvtársnak a moszkvai Pravda munkatársának adott nyilatkozata nagy visszhangra talált losonci járás községeiben. A földműveseit tömegesen tértek át e nyilatkozat hatására a szövetkezeti gazdálkodásra. Itt van például Kalonda, Panyidaróc, Podrecsán, Miksi, Tamásfalva, Rapovce és Jelsőc. Ezekben a községekben ugyan már léteztek EFSz-ek, csakhogy nagyon gyenge alapokon, álltaik. A földművesek ugyanis mindent nagyon megfontolva cselekednek 4b amiig a közös munkának konkrét eredményét nem látták, addig húzódoztak a szövetkezettől. A tél folyamán azonban a ka. londai földművesek tanulmányi kirándulásra mentek Nagytőrére, hogy ott meggyőzödjenek a közös munka eredményeiről. Az ti t nagy sikerrel járt, mert a kalondaiak hinni sem akartak szemüknek, mindenféleképpen ellenőrizni, akarták, hogy nem véletlen-e amit ott látnák. A második jelentős esemény a losonci járás földművesei számára az volt, amikor a tocsnicai EFSz eredményeit látták. Ezekután már nem kételkedtek. Tömegeseti léptek be a földművesek a III. típusú EFSz-be. Nézzük csak közelebbről, mi a helyzet Kalondán f Kalonda egy Ipoly-menti kisközség, területe 800 hektár. A faluban összesen 48 gaz. dasági egység volt. A földművesek sok száz kis parcellán, különböző dűlőkön gazdálkodtak. A községben állami gazdaság is van, amely azonban szintén kis parcellákon gazdálkodott, összesen 180 darabon. Természetesem ilyen körülmények között nem lehetett valami szép eredj' ményeket elém*. Ma már megváltozott a helyzet a faluban. A 4t gazdasági egységből 45 aláirta a szövetkezeti gazdálkodást. Az egé9z község határában végrehajtották m földek• tagosítását. Igy aztán most már az állami birtok is, meg a szövetkezet is egyesített nagy táblákon gazdálkodik. A szövetkezet kissé megkésett a munkákkal, de aztán annál nagyobb lendülettel iparkodott behozni a késést. Még csak október 7-én írták alá a közös gazdálkodást, de már akkor azt is elhatározták, hogy állataikat október 15-re összeadják. Ez meg is történt. Ma már 25 fejőstehén. 21 vemhes tehén, 11 vemhga üsző, 22 két éven aluli növendékállat, Ifi növendékbika, 80 jármos ökör és tinó és 28 ló közös istállóban van elhelyezve. A nagyobb istálló javítási munkálatokat természetesen üyen rövid idő alatt nem lehetett megvalósítani, de az ősai vetés befejezése után ezt is sorra veszik a Szövetkezeti tagok. Ugyancsak az őszi munkák befejezése után tervezik az állatállomány felfrissítését, mégpedig oly módon, hogy bizottságot alakítanak, amely ellenőrzi, hogy melyik állatokat érdemes továbbtartani és melyikeket kell kiese, rélní magasabb hasznossággal biró állatokkal, jelenleg a fogatok száma is sok, ezért a bizottság javaslatot tesz a taggyűlésnek a fogatok csökkentésére. A nem megfelelő állatokat átadják a földműves raktárszövetke. eetnek és helyükre fejősteheneket és hasasüszőket vásárolnak. Ugyan, igy járnak él a felesleges fogatokkal is. A szövetkezeti tagok elható r

0zták, hogy az állatállomány hiányzó mennyiségét, amit az okozott, hogy minden tag egy-egy tehenet meghagyott magának, pótolni fogják. A beadott állatokat mindenki nél felbecsülték, de ügy határoztak, hogy nem fizetik ki az állatok teljes árát, hanem csak előleget adnak rája. A legmagasabb előleg 1.500 korona. Akadtak a tagok között olyanok, akik kérték, hogy állataik árát azonnal fizess

e ki a szövetkezet, de a többiek meggyőzték őket arról, hogy az miért lenne kedvezőtlen a szövetkezet számára. A tagok ugyanis nem akartak kölcsönt felvenni. Rubint János közép gazda helyesen rámutatott arra, hogy az állatok a szövetkezetben is a földműveseké maradnak, tehát az a fontos, hogy a közös gazdálkodás jól menjen. Rubint János érvelése meggyőzte a földműveseket. Számolgatták. A számok bebizonyították azt, hogyha kölcsönt venne fel a szövetkezet, akkor azért sok kamatot kell fizetni. Így aztán megállapodtak abban, hogyha valamelyik szövetkezeti tagnak rendkívüli ok miatt pénzre lenne szüksége, akkor az illető kap pénzt. Az állatok teljes árát majd akkor fizetik ki, amikor a szövetkezet már megerősödött. A kalondai szövetkezeti tagok két állandó munkacsoportot alakítottak: egyik a határban dolgozik, a másik pedig az állattenyésztésben. A földmunkákat legnagyobbrészt a trak. torállomás végzi el, amellyel máris megkötötték a szerződést. A traktorállomás egy elsőrendű szovjetgyártmányú traktort bocsájtott a szövetkezet rendelkezésére. A traktort Kovács Antal kezeli, aki egyike o legaktívabb szövetkezeti tagoknak és büszke arra, hogy ma már ne-m lovakkal szánt, hanem vaspa. ripával. Az egyik alkalommal Rubint ~Lajos bácsi, aki elég hosszú ideig mérlegelte, hogy vájjon jót hoz-e a szövetkezet, ráült a traktorra, amely éppen a legnagyobb gyomot szántotta. Alig fordultak kettőt, Rubint bácsi leszállt és megkönnyebbülve mondotta: xMost tényleg megnyugszom, helyesen cselekedtem, amikor beléptem a szövetkezetbe. Hámysttor kellett volna nékem ezen a földön az ökrökleél körülballagni, hogy felszántsam ezt a dombot, így még ez a lánctalpas egy-kettőre elvégzi a munkát.« Ma már a kalondai szövetkezei tagok a vetést is befejezték. Gyakran hallani olyan beszédeket, hogyha még egyénileg gazdálkodnának, akkor ugyan még senki sem lenne kész a faluban az őszi vetéssel. A taggyűléseken is mindig élénk vita folyik. A szövetkezeti tag

0k tovább folytatják a tervezgetést, hogy most mór összeadják a mrtéseket is, csakhogy először még a közös ólat át ketl alakítani. A tél folyamán baromfifarmot is akarnak létesíteni. A szövetkezeti tagok között vannak ugyanis ezermesterek, akik a semmiből is tudnak építmi. Uj épületek építésére majd. csak akkor kerül sor, ha a szövetkezet gazdaságilag megerősödik. Addig az ezermesterek fognak a régiekből átalakítgatni. Ez a helyzet Kalondán. Most nézzük csak mi újság a szomszédos Rapp községben. Itt szintén teljes lendülettél folyik a munka. Ez év márciusában egy kisebb csoport megkezdte a közös gazdálkodást, egyrészt saját földjeiken, másrészt pedig egy kuláktól elkobzott földeken. Március óta a közös gazdálkodók száma megszaporodott. Két földműves kivételével az egész falu szövetkezeti tag. És így tovább sorolhatnám Miksit, Panyidarócot, Podrecsánt, Jelsőcöt stb., ahol szintén most tértek át a III. típusa munkamódszerre. Ma már a losonci járás községeiben vígan folyik a közös gazdálkodás a nagy egyesített táblákon. TÓTH B. JÁNOS, Besztercebánya, , / Az ipolynyéki állami birtokon már a mélyszántást végzik, az ipolysági állami birtokon pedig még a cukorrépa betakarítását sem ie ezték be Az Ipolysági állami birtokok igazgatóságához tartozó puszták közül az ipolynyéki gazdaságban elsőnek végeztek az őszi termények betakarításával és a hídvégi birtokrész kivételével az őszieket is százszázalékra elvetették. Hogy időben végeztek az fcsszes őszi munkákkal, az annak tulajdonítható, hogy a birtok minden dolgozója megértette, hogyha a vetést annak ideje és rendje szerint végzik el, azzal saját maguknak tesznek jót, mert a jövőben még jobb terméseredményt érnek el. Egyes állami birtokokon a legtöbbször a munkaerőhiányra hivatkoznak. Ugyanakkor nem fordítanak elég gondot és nem szentelnek elég időt a munka jó megszervezésére. Pedig ebben rejlik a titka minden eredménynek. Éppen ezért haladnak ilyen jól az őszi munkákkal az ipolynyéki állami birtokon, mert a munkákat jól megszervezték, hogy előre kidolgozott terv szerint dolgoztak. A termények betakarításával egyidejűleg végezték a vetést is. Ugyanakkor külön munkacsoportok dolgoztak a répaszedésnél, a kukoricatörésnél és a burgonyaszedésnél is. A cukorrépát a szedés előtt kiszántották, hogy így könnyítsenek a dolgozók munkáján, mert a répaszedés, különösen, ha kemény a föld, kézierővel nagyon hosszadalmas. Igy azután két pár lóval 10 hektáron 1—2 nap alatt kiszántották a répát, a tisztításhoz pedig Hidvégröl kaptak brigádmunkásokat. A tisztítás után azonnal beszállították a cukorrépát. Burgonyát nem termeltek nagy területen, mert a földek nem igen alkalmasak a burgonya termelésére. Egyedül a korai burgonya, ha rászolgál az időjárás, nagyon szépen megnő. Volt is két hektár korai burgonyatermés, melyet még augusztusban felszedtek és a közellátás részére leszállítottak. — A kukoricánk nagyon szép volt — mondja Kompan Tamás. — Különösen a heterózis kukoricánk volt szép, amelyből 5 hektárt termeltünk. Sárga és lófogú kukorica keresztezéséből nyertük, mégpedig úgy, hogy három sorba vetettünk sárga kukoricát és minden negyedik sorba pedig lófogút. A heterózis kukoricánál az az előny, hogy gazdag termést ad, mint a lófogú, de ugyanakkor a minősége megfelel a sárga kukoricáénak. A Jövőben már nagyobb területen tervezik a heterózis kukoricát. Kompan Tamás büszkén meséli, hogy a közönséges kukoricában is nagyon szép lett a hektáronkénti hozam. Összesen 10 vagon kukorica termett 30 hektár földterületen. Hogy ilyen szép eredményt értek ei ezen az aránylag dombos vidéken, az a jő munka eredménye. Megadták a földnek, ami kell és a kukorica kapálását sem hanyagolták el. Annak ellenére, hogy a vetésnél nem használhattak agregátot, jól megszervezett munkával még így is a tervezett időnél hamarabb végeztek a vetéssel, a termények betakarítása után és az őszi vetés befejeztével megkezdték a tavasziak alá a mélyszántást Egész más a helyzet az ipolysági állami birtokon, ahol nem szervezték meg eléggé ezeket a munkákat és bizony ennek hatása érezhető is. Hogy azután az ősziek betakarításánál hiányok ne mutatkozzanak, állandóan brigádosokra van szükség. — Ha nem kaptunk volna a helyi állami Iskolától brigádosokat — mondja Major elvtárs, az üzemi bizottság elnöke —, bizony répából még elég sok volna a szednivaló. De igy aztán pár nap alatt végzünk majd a répaszedéssel, mert 150 brigádos dolgozik a répaföldeken. A mult hét szombatján pedig az igazgatóágon dolgozó adminisztratív erők szintén brigádmunkával segítettek a répaszedésnél. Mindezek ellenére meg kell, hogy Javítsák a munkájukat a vezető elvtársak az ipolysági állami birtokon és nem szabad, hogy olyan dolgok előforduljanak, mint a múltban történt. Az Ipolysági igazgatósághoz tartozó birtokrészeken a traktoristák még mindig normák nélkül, órabérre dolgoznák. Ez bizony nem helyes, mert így a traktorosok fizetése aránylag alacsony, meg aztán a munkateljesítmény sem kielégítő és a gépek sincsenek kellően kihasználva. Többször megtárgyalták már az igazgatóságon, hogy a normákat a traktorosoknál a legrövidebb időn belül rendezni kell, de a dolgok mindig csak húzódnak. Bencsók Lajos, az állami birtokok normarendezője is már többször javasolta, hogy csak úgy javulhat meg a munka a birtokon, ha a normákat rendezni fogják. A mult héten azután egy este gyűlésre hívták össze a traktorosokat. No, de az is olyan szervezetlenül történt, hogy az egyik pusztáról megjelentek a traktorosok, a másikról nem A hibát ott követték el, hogy nem tudatták idejében a traktorosokkal, hogy az igazgatóságon gyűlés lesz. Maga az igazgató is csak a gyűlés megkezdése előtt tudta meg, hogy miről is van szó. Igen ám, ha megtartották volna a gyűlést! A felsőszemerédi traktorállomásról is megjelent a normarendező, hogy kisegítse Bencsók Lajost, csak a traktoristák nem jelentek meg teljes számban. Igy azután a megbeszélést megint elhalasztották. A megjelent traktoristák szinte felháborodva távoztak, ami érthető is, mert az egésznapi munka után az esti pihenő helyett 10—12 kilométerről mentek Ipolyságra— hiába. Pedig megérkezésükkor mind örömmel mondogatták egymás között, hogy ideje, hogy már rendezni fogják a normákat, így legalább tudjuk, miért dolgozunk. De amikor megtudták, hogy a gyűlést megint csak elhalasztják, ez bizony nagyon rosszul esett nekik. A jó szervezőmunka az alapja mindennek. Ha a birtok vezetősége felismeri, hogy legfontosabb és legsztikségszerübb a munka megszervezése, akkor rövidesen megváltozik az ipolysági állami birtok és igazi pédaképül szolgálhat majd az Egységes Földműves Szövetkezeteknek. Az ipolynyéki szövetkezetben meg kell gyorsítani az őszi munkákat Az ipolynyéki határban a szövetkezet földjeiről már messziről hajlatszik a Sztalinyec dübörgése. A hernyótalpas traktor hatalmas erővel dolgozik s akkora hantokat hasít a kemény földben, akár egy nagy söröshordó. Az ember az első benyomásra arra gondol, hogy talán a nagy szárazság következtében ekkorák a hantok. Pedig nem. A szövetkezet tervei szerint 10 hektáron szőlőt fognak termelni és az alá készítik elő a földet. Tudvalevő, hogy a szőlőoltványok kiültetése előtt meg kell forgatni a< földet. A múltban ez ásóval, megfeszített emberi erővel ment végbe. A nagyüzemi gazdálkodásban azonban már gépierővel csinálják, esetleg gőzekével, mert a hernyótalpas Sztalinyec kivételével egy traktor sem tudná elvégezni ezt a munkát. Ez is kézzelfogható bizonyíték arra hogy a szövetkezetben milyen óriási munkaenőmegtakaritást jelent a gép. A traktoron két kezelő van, akik felváltva vezetik. Míg az egyik vezet, addig a másik az ekére felügyel. Kozma János és Deák Ferenc, a két „testvér*' féltő gondossággal kezelik a traktort s úgy vigyáznak rá, akár a szemük fényére. Tavasz óta dolgoznak a traktoron, de ezen idő alatt a kisebb hibáktól eltekintve komolyabb üzemzavar nem fordult elő. Amint Kozma a traktorról beszél, észrevehető, milyen büszke arra, hogy annak a traktornak vezetője, amelyet a baráti Szovjetunió adott nekünk, hogy könnyebbé tegye munkánkat és segítsen a szocializmus építésében. — Amióta a szőlő alá készitjük a földet — mondja Kozma János —, nap, mint nap járnak ide a faluból az egyéni gazdálkodók, de még a gépesített gazdálkodás legnagyobb ellenségei, a kulákok is. Sokszor úgy elnézik, hogy tátva marad a szájuk. Csak egymásnak mondogatják: „No még ilyent! Ez aztán igazi ördöngös masina. Hisz úgy viszi azt a két ekét, akár a semmit". Bizony, ezek után több egyéni gazdálkodó töri a fejét azon, hogy mégis csak jó volna belépni a szövetkezetbe, mert a szövetkezeti gazdálkodás segítségére van a dolgozó parasztoknak. Nem is volna itt semmi hiba és állandóan nőne a szövetkezeti tagok száma, ha a szövetkezet jobb példát mutatna az egyénileg gazdálkodóknak. Nem úgy, mint az őszi munkáknál is, amikor kissé megkéstek a termények betakarításával. Traktor ugyan volt elegendő, csak az a baj, hogy a traktorosbrigád tagjai nem kezelik kellően a traktorokat és ezért a 10 traktor közül csak 3 üzemképes. — A cukorrépa szedésénél is nagyon sok munkaerő kellett — mondja Dobos elvtárs, a szövetkezet elnöke —, mert nem kaptunk cukorrépa szántóekét sem. Több ízben fordultunk kérésünkkel a szemerédi traktorállomáshoz abban a hiszemben, hogy majd megkapjuk az igért gépet, de bizony az ígéret csak ígéret maradt. Hiba a traktorállomáe részéről, hogy a szövetkezetnek nem akkor adja a gépet, amikor a szövetkezetnek arra a legnagyobb szüksége van. Az ipolynyéki szövetkezet elég nagy földterületen gazdálkodik és igy nagyon pontos és jól megszervezett munkacsoportokra volna szükség, hogy a vetést zavartalanul folytassák. Az idáig elvetett 40 hektár őszi árpán, 60 hektár rozson és 70 hektár búzán kívül még 60 hektár búzát kell elvetniök. A vetést hátráltatja az is, hogy a határ dimbes-dombos és nem használhatnak agregátot. Egy géppel pedig nem lehet annyit végezn, mintha három gépet húzna a traktor. No, meg az ősziek vetésénél észlelhető volt az is, hogy a tagokban nem volt meg a felelősségérzet és a közösségi szellem Példa erre Molnár Ernőnek, a szövetkezet raktárosának esete is, aki pácolatlan magot adott ki vetni. Bizony, ha a többi tagok észre nem veszik, pácolatlanul vetették volna el a búzát. Szükséges tehát, hogy a szövetkezet minden egyes tagja szívén viselje a szövetkezet dolgait s nem szabad mindent csak a szövetkezeti elnök nyakára hagyni. Hisz a szövetkezet elnöke is csak egy ember és ha teljesen magára hagyják, bizony nem fogja tudni a szövetkezetet vezetni azon az úton, amelyen a falu dolgozó kis- és középparasztjainak haladniok kell. MÉRT FERENC.