Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-29 / 280. szám, csütörtök

India népei lerázzák másukról a brit imperializmus rabbilincseit Indiában 1952 januárjában választások lesznek. Ezeken a választásokon 180 millió embert szólítanak fel arra, hogy mondjon ítéletet az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt ötévi munkájáról. 180 millió ember dönt arról, megmaradjon-e a mai rendszer, vagy pedig egy jobb, szabadabb életet biztosító demokratikus népi hatalom váltsa fel az évszázados elnyomás és a külföldi imperialista kizsákmányolás rendszerét. India igazi arcát sokan nem ismerik még nálunk. Sokan nem tudják, hogy India, amelyet a burzsoá irodalom az ezeregyéjszaka titokzatos meseországának, rejtélyes történetek, kincses maharadzsák, osodatevő fakírok, pompás paloták és tigrisvadászatok birodalmának igyekezett feltüntetni — rengeteg természeti kincsei ellenére — a nyomor és az éhség hazája. India népesség szempontjából Kína után a világ legnagyobb állama. Pakisztán lakosságát is beleértve majdnem 400 millió ember el ebben a hatalmas ázsiai birodalomban — az angol imperialisták és a szolgálatukba szegődött népáruló kormány rabszolga uralma alatt. Lenin és Sztálin többször hangsúlyozta, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom szempontjából milyen fontos szerepe van a 400 milliós indiai népnek. Sitálin elvtárs a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén 1925ben elmondott beszédében, világosan megjelölte azt az utat, amelyen India proletariátusának haladni kell a szabadság felé: „A Kommunista Pártnak nyiltan közös blokkot kell alkotnia a burzsoázia forradalmi szárnyával, hogy ilyenképpen elszigetelje a megalkuvó nemzeti burzsoáziát s bevonja a városi é falusi kispolgárok milliós tömegeit az Imperializmus elleni harcba." Az Indiai Kommunista Párt ez év április 19-én a sztálini útmutatás bőlos szavait követve választási kiáltványt intézett India népeihez. Ebben leleplezi a magát „szocialistának" nevező népáruló Nehru-kormány imperialístabérenc tevékenységét, s egyben olyan választási programmal lép fel, amely igazi népi demokratikus uralmat teremtene Indiában. India hosszú évszázadokon át Anglia gyarmata volt. Angol alkirály kormányozta az ors-ágot, angol tőkések zsákmányolták ki India népeit. Ezek a népek azonban megelégelték az évszázados elnyomást és a sűrű lázadások hatalmas népmozgalommá növekedtek, amelyek veszedelmes tűzhánvóvá változtatták India földjét az angol imperialisták számára. Attlee kormánya kénytelen volt engedni a tömegek követelésének és 1947-ben hivatalosan is elismerte az Indiai állam függetlenségét. Ez a „függetlenség" azonban csak látszólagos. India továbbra is a brit nemzetközösség tagja maradt, ipari termelését ma is nagyrészt az angol tőkések tartják kezükben. Igy például az indiai o.ajipar 90 százalékát, a jutafeldolgozó iparnak pedig 89 százalékát angol „szakértők" ellenőrzik Nem rózsásabb a helyzet a politikai függetlenség szempontjából sem: a Nehru-kormány segíti az imperialisták háborús terveit és kegyetlen terrorral nvom el minden szabadságot és nemzeti önállóságot követelő mozgalmat A Kommunista Párt választási kiáltványa így jellemzi azt a „szabadságot", amelyet a Nehru-kormány „biztosít" az indiai népnek: „Ez a szabadság azt jelenti, hogy az egyszerű embernek továbbra is szabad éhesnek és meztelennek, tudatlannak és elmaradottnak, betegnek és hajléktalannak lennie." A választási előkészületek során a kormánypárt terjedelmes jelentésekkel, dicsekvő számadatokkal és fennhéjázó tervekkel igyekszik elkendőzni nyomorpolitikájának gyászos következményeit. De az utcákon életem, lakás és munka nélkül lézengő emberek milliói; a rohamosan emelkedő árak; az egyre súlyosabbá váló adók és terhek megcáfolhatatlanul bizonyítják a Nehru-kormány hazug demagógiáját AZ INDIAI NYOMOR OKAI India népei éheznek és nyomorognak, bár a forró égövi éghajlatú India elsősorban mezőgazdasági állam lakosságának 85 százaléka földműveléssel foglalkozik. Pendzsab és Bengália végtelen síkságain, a Dekánfennsík termékeny fekete talajában, a folyók völgyében és a tengerparti al földeken bőséges termést ad a gyapot, rizs, búza, cukornád, kukorica, köles, banán, kókuszpálma, len, mák, tea és kávé. A szovjet tudósok kiszámították, hogy Indiában egy év alatt háromszor lehetne aratni és annyi gabonát lehetne termelni, amennyi egész földünk lakosságának szükségleteit fedezné. Joggal tehető fel tehát a kérdés: miért éhezik mégis évről-évre több mint 130 millió indiai lakos, miért hal éhen Indiában évente 2 és félmillió gyermek? Mert a Nehru-kormány — bár a fejedelemségeket egyesítette — továbbra is számtalan intézkedéssel biztosította a feudális kizsákmányolást. Mert a Nehru-kormány nem kobozta el a fejedelmek földjét és több mint 4 milliárd rupiat fizetett ki a kiosztott földek volt tulajdonosainak földváltság címén. Mert a Nehru-kormány támogatja a maharadzsákat és nagyhercegeket, akik még ma is hatalmas kiterjedésű birtokokkal rendelkeznek. Az indiai paraszt ma is azzal a faekével szántja fel földjét, amelyet nagyapjától örökölt. A Nehru-kormány pedig — ahelyett, hogy modern mezőgazdasági felszereléssel látná el az országot — 5 milliárd 380 millió rúpiát költött el külföldön — főleg Amerikában — élelmiszervásárlásra. Az angol gyarmatosok rablógazdálkodása miatt az öntözőcsatornák teljesen tönkrementek s a föld 47 százaléka most is megműveletlenül áll. Az indiai parasztok legnagyobb részének 2 hektárnyi földje van, amelynek évi hozama alig éri el a 60 font sterlinget. Ebből még az adókat sem tudja fizetni, hogyan tudna hát új szerszámokat vásárolni? Igy aztán nem csoda, ha a paraszt egyre jobban eladósodik; egyre jobban belekeveredik az uzsorások hálójába, míg végül teljesen elűzik földecskéjéről. 1947-ben, amikor a Nehru-kormány uralomra jutott, nagy hangon ígérte, hogy megvalósítja a földreformot, megszünteti az uzsorakarr^tot, eltörli a parasztok adósságait és felosztja a nagybirtokokat. A parasztok kétségbeejtő helyzete azonban azóta sem enyhült. Most is ugyanolyan nagy adókat kell fizetnie, mint régen, éppen csak annyi a változás, hogy a zamindárok (uzsorások) helyett, az állam rabolja el minden jövedelmüket. Ipari téren is ugyanilyen nyomorúságosak az állapotok Indiában. Milliók járnak rongyokban, míg a textilmágnások 800 millió yard szövetet szállítanak külföldre. A gyárak csökkentik termelésüket, hogy mesterséges áruhiányt idézzenek elő. A gyárosok bankbetétjei egyre nőnek, a munkásoknak pedig egyre nyomorúságosabb bért fizetnek. Spekulánsok és a feketepiac hiénái felvásárolnak minden árukészletet s adják tovább uzsoraáron. Nehru kormányzati rendszerét a korrupció és a megvesztegethetőség jellemzi. Míg a nép éhezik és nyomorog, az imperialisták, a volt fejedelmek, földesurak, monopolisták és spekulánsok dúskálnak a jólétben és szabadon fosztogathatják, terrorizálhatják a népet. A KOMMUNISTÁK A NÉP SZABADSAGAÉRT FOLYO HARC ÉLÉN A Nehru-kormány vad kommunistaellenes hajszája ellenére, egyre nagyobb tömegek kapcsolódnak be a sztrájkokba, az imperialistaellenes tiltakozó tömegmozgalmakba. A jelenlegi kormány uralomra jutása óta eltelt 4 év alatt India dolgozói meggyőződtek arról, hogy a Nehru-kormány a nép ádáz ellensége. Csupán 1948-ban 1634 gazdasági sztrájk volt. Indiában. Ezekben a sztrájkokban több mint 1.300.000 munkás vett részt. Az - U J S10 2 —BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG. í^Caloiialeoelező'mk írják Kötelezettségvállalásaink főparancsnokunk Klement Gottwald elvtárs születésnapjára Nemrégiben ünnepeltük Klement Gottwald köztársasági elnökünk 55. születésnapját. Gottwald elvtárs már mint fiatalember megtalálta a helyes utat, amelyen haladva a dolgozó nép érdekeiért küzdött, ismerve a munkás helyzetét, érezve a munkásság kizsákmányoltságát. Gottwald elvtárs a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításánál, mint aktív szervező dolgozott, majd később könyörtelen harcot kezdett a Pártba befurakodott romboló elemek ellen, 1929-ben leleplezte ezeket, kezébe vette a Párt irányítását és azóta is az ő bölcs irányításával értünk el máig. Gottwald elvtárs a burzsoá köztársaság idején a válság éveiben is a parlamentben, mint képviselő rámutatott a kormány bűneire, átkos politikájára és egyben megmutatta a helyes utat is, megmutatta, hogy a gazdasági válság gyógyszere a rendszerváltozás. / NAGY HARCOT VÍVOTT Gottwáld elvtárs Benesékkel és az áruló burzsoáziával a müncheni időkben is, amikor az ország létéről volt szó. A burzsoázia ekkor is félt a munkásosztálytól, inkább akarta a nácikat. Gottwald elvtárs világosan feltárta, hogy a Szovjetunió szükség esetén Csehszlovákia segítségére siet, de a burzsoázia ezt a segítséget visszautasította. A dolgozók készen álltak hazájuk megvédésére, de az urak elárulták azt. Klement Gottwald elvtárs a megszállás idején folytatta harcát. Moszkvából irányította dolgozóink illegális munkáját és már ott hozzáfogott, hogy lefektesse a felszabadulás utáni fejlődés irányvonalát. Moszkvából hazatérve Gottwald elvtárs volt az, aki következetesen harcolt a gyárak, bányák, kohók és a bankok államosításáért, azért, hogy a föld annak kezébe jUKon, aki megmunkálja. Az ő vezetésével teljesítettük később kétéves tervünket és így helyrehoztuk a háborúban elszenvedett károkat és hozzáfoghattunk az ötéves tervhez, amely átformálja hazánkat. Gottwald elvtárs, aki már a mult Csehszlovák Köztársaság idejében felszólalt Szlovákia iparosítása érdekében, a felszabadulás után következetesen keresztülvitte azt, hogy Szlovákia Iparosítása megkezdődött. Az ötéves terv folyamán Szlovákia fejlett ipari országrésszé változik és ezt Pártunknak és vezérének Gottwald elvtársnak köszönhetjük. EZÉRT ÜNNEPELTÜK meg olyan nagy lelkesedéssel 55. születésnapját. mert hiszen egész életét a dolgozó nép érdekeinek áldozta és ma is minden igyekezetével azon van, hogy hazánk valamennyi dolgozójának minél nagyobb darab kenyér jusson. Gottwald elvtárs egyben ma a világbéke egyik nagy harcosa. Az ő parancsnoksága alatt épül ki a legyőzhetetlen szovjethadsereg példája szerint a béke védelmezője. Néphadseregünk. Mi itt a laktanyában nemcsak kultúrműsorral tettük emlékezetessé ezt a napot. Minden katona erre a napra egyéni kötelezettséget vállalt. Én ez alkalomból felkértem egy-két bajtársamat, mondják el, milyen felajánlásokat tettek. Sípos András bajtársam ezeket válaszolta: — Szegény munkáscsalád tagja vagyok. Pásztovce a szülőfalum. A Párt segítségével tanultam meg a traktorvezetést és az otthoni EFSzben, mint traktoros dolgoztam. Keresetem nagyon jó volt. És tudom, hogy ezt a jó életet szintén Pártunknak és Gottwald elvtársnak köszönhetem. Éppen ezért ezen a napon, amikor már nem a traktoron ülök, hanem, mint katona puskával kezemben képezem magam, kötelezettséget vállalok, hogy elsajátítom a szlovák nyelvet, a parancsokat mindenkor a legjobban fogom teljesíteni s jó lövésszé válok. KARDOS KALMAN bajtárs, aki a komáromi dunai hajózásnál dolgozott és most átképzésre vonult be, szintén kötelezettséget vállalt: elsajátítja a szlovák nyelvet, példásan fogja teljesíteni kötelességeit, segítségére lesz bajtársainak. BABOS JÓZSEF, aki az alsószeli negyedik típusú EFSz-nél dolgozott és akinek apja uraságŕ cseléd volt, nagyon jól tudja, mi volt a kapitalista kizsákmányolás és mit hozott neki a felszabadulás. Azóta megváltozott az élete, most már senki sem áll a háta mögött, nem zavarja senk' a munkában és nem veszik el munkája gyümölcsét, mert az EFSz-ben magának dolgozik. Munkája után megkapja a neki járó jutalmat, egy év alatt megkeres 56.000 koronát és még az osztalékból is részesül. Igy gond nélkül él. A kötelezettségvállalással kapcsolatban ezeket mondottaAzért vállalok én is kötelezettséget mivel tudom, hogy családom és az egész dolgozó nép nyugodt munkáján őrködöm, mint a néphadsereg tagja Vállalom, hogy elsajátítom a szlovák nyelvet, példás katona leszek, minden parancsot teljesítek és a lövészetben jó eredményeket érek el. KATONA SÁNDOR nádszegi földműves család tagja. Tizenhármán voltak testvérek és bizony tudja, mi volt a helyzet azelőtt. Családjukban a régi rendszer idején nem volt még betevő falat sem, ma pedig az állam gondosdoskodik a családról és ezért ő is kötelezettségeket vállal, hogy elnyeri a TOZ-jelvényt, példás katona lesz, teljesít minden parancsot. De ugyanilyen kötelezettségeket vállalt a laktanyában mindenki, hiszen valamennyien tudjuk, mi a különbség a mai és a régi katonai rend között: Míg azelőtt a katonák a kapitalisták érdekeit voltak kénytelenek védelmezni, most boldog jelenüket védik. CSANDAL ISTVÁN közkatona. (Jzeypaerasztás Mint minden dolgozó fiatalnak, nekünk ie az volt a fö kívánságnnJc, hogy néphadseregünk tagjai lehessünk. Ez a kívánságunk teljesült. Az ország minden részéből összejöt. tünk, hogy egy akarattál közös cél felé haladjunk. Egy nap megtudtuk az örvendetes hírt is. Másnap fegyverosztás lesz. A munkásosztály kezünkbe adja, rámk bízza (» fegyvert, hogy védjük az igazságot, a munkásnép jogait. Komolyan vesszük azt, hogy a munkásosztály megbízik bennünk. Igy például Ország Zoltán elvtárs, aki civilben, mint betonozó élmunkás dolgozott és 120—125%-ra teljesítette normáját, kifejezte örömét azon, hogy a munkásosztály méltóknak talált minket bizalmára. Novotný Oldrich elvtárs is örömei fogadta ezt a hírt. ö is, mint mi valamennyien, tudatában van annak, hogy a fegyver átvétele újabb kötelességeket jelent. De ezek a kötelességek is büszkeséggel töltik el szivünket. Másnap lázasan vártuk az eseményt, örömmel készültünk fel, majd egy szépen kidiszített termeben megkezdődött a fegyverek ünnepélyes átadása. Az egyik tiszt-elvtárs beszédet mondott az esemény nagy jelentőségéről és ezután átvettük a puskákat. Nem lehet leírni azt az érzést, amely egy dolgozót eltölt akkor, amikor kezébe fogja a fegyvert, hü bajtársát, amelyet a munkásosztály adott kezébe. Valamennyiünket eltöltött az a tudat, hogy az igazság harcosai vagyunk, és valamennyiünk ígéretet tettünk ebben a pillanatban, hogy kiérdemeljük a munkásnép bizalmát, példás katonákká leszünk. Éberen figyelni fogjuk az angol-amerikai háborús uszítók minden mozdulatát. OLAH KAROLY közkatona. elmúlt évi nagy Bombay-i sztrájk alkalmával 250.000 textilmunkás több hónapon át sztrájkolt. Harcuk támogatására 700.000 munkás tartott egynapos tüntető sztrájkot. Az Indiai Parasztszövetség központi tanácsa — amint a Telepress szeptember 29-i jelentésében közli nemrégiben tartotta meg közgyűlését Kalkuttában. A közgyűlés, bár a szövetség vezetői közül többen már hónapok óta le vannak tartóztatva, elhatározta, hogy tovább folytatja a harcot az áreindák csökkentéséért, a hűbéri rendszer megszüntetéséért és a parasztok jogaiért. A közgyűlés részvevői helyeselték a telengáni paraszbmozgalmat, ahol India történetében első ízben vették el a földet erőszakkal a földbirtokosoktói és osztották ki a parasztok között. A telengáni parasztok az Indiai Kommunista Párt vezetésével a kormány minden rendörterrorja ellenére megtartották a földet, amelyet a kormány el akart rabolni tőlük. Ahogy közelednek a választások, úgy erősödik az Indiai Kommunista Párt, ugy válik egyre bizonytalanabbá a kormány helyzete. A Daily Worker október 5-i számában nagy aggodalommal állapítja meg, hogy „Uj hang csendült fel Indiában és ez a hang rendkívül nagy jelentőségű intelem a Kongresszus Párt politikusai számára. A munkások, parasztok, diákok hangja ez, akik most kezdik egyesíteni erőiket és egyre hangosabban olyan kormányt követelnek, amelyben bízik a nép." Az indiai nép imperialistaellenes szabadságharcát az Indiai Kommunista Párt vezeti, amely a békeharcot állította programmjának legfontosabb céljául. Választási kiáltványa a dolgozókhoz szól — munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok és hivatalnokok sokmilliós tömegeihez, akik tudják, hogy sérelmeiket csak egy népi demokratikus kormány tudja megoldani. Az indiai dolgozóik tudják, hogy az eljövendő választásokon csak akkor érhetik el céljukat, ha nem forgácsolják szét erejüket. Ezért határozták el az Indiai Kommunista Párt, az indiai munkás-paraszt párt és a baloldali szocialista csoport nemrégiben megtartott közös értekezletükön, hogy a választásokon közös frontot alkotnak. A kormány a legvadaJbb terrorral válaszol az indiai dolgozók egységmozgalmára. A Kommunista Párt tagjainak ezrei sínylődnek börtönben; a dolgozókat megfosztják szavazati jogától; sokhelyütt illegalitásba kényszerítik a kommunistákat. Mindez azonban nem akadályozza meg az indiai kommunistákat abban, hogy tovább küzdjenek népük szabadságáért és jogaiért. Az az indiai kommunisták választási előkészületeket egybekapcsolták az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő aláírásgyűjtési mozgalommal. Az országszerte kibontakozó békeharcban az indiai nép legszélesebb tömegei kapcsolódtak be. „El a kezekkel Koreától 1" „Korea a koreaiaké!" „El a kezekkel Kasmírtól!" — kiáltják a békéért tüntető indiai dolgozók az amerikai és angol imperialisták felé, akik Indiát és Kasmirt is a Szovjetunió elleni támaszponttá szeretnék kiépíteni. Amint az Indiai Kommunista Párt nyilatkozata megállapítja: „India ma az utolsó a legnagyobb ázsiai félgyarmati függő országok közül." De az indiai nép nem akar továbbra imperialisták rabszolgája maradni. A nagy kínai nép példája India népeinek is megmutatta a szabadsághoz és nemzeti függetlenséghez vezető űtat. India népei már elindultak ezen az úton s mint az ázsiaszerte fellángoló antiimperialista mozgalmak bizonyítják, eljön az idő, amikor szabad, független népként csatlakoznak a békeszerető népéknek nagy Szovjetunió vezette családjához. S. D.