Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-29 / 280. szám, csütörtök

India népei lerázzák másukról a brit imperializmus rabbilincseit Indiában 1952 januárjában választások lesznek. Ezeken a választásokon 180 millió em­bert szólítanak fel arra, hogy mondjon ítéletet az Indiai Nem­zeti Kongresszus Párt ötévi munkájáról. 180 millió ember dönt arról, megmaradjon-e a mai rendszer, vagy pedig egy jobb, szabadabb életet biztosító demokratikus népi hatalom váltsa fel az évszázados elnyo­más és a külföldi imperialista kizsákmányolás rendszerét. India igazi arcát sokan nem ismerik még nálunk. Sokan nem tudják, hogy India, amelyet a burzsoá irodalom az ezeregyéjszaka titokzatos meseorszá­gának, rejtélyes történetek, kincses maharadzsák, osodatevő fakírok, pom­pás paloták és tigrisvadászatok biro­dalmának igyekezett feltüntetni — rengeteg természeti kincsei ellenére — a nyomor és az éhség hazája. India népesség szempontjából Kína után a világ legnagyobb állama. Pa­kisztán lakosságát is beleértve majd­nem 400 millió ember el ebben a ha­talmas ázsiai birodalomban — az an­gol imperialisták és a szolgálatukba szegődött népáruló kormány rabszol­ga uralma alatt. Lenin és Sztálin többször hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom szempontjából milyen fon­tos szerepe van a 400 milliós indiai népnek. Sitálin elvtárs a Keleti Dol­gozók Kommunista Egyetemén 1925­ben elmondott beszédében, világosan megjelölte azt az utat, amelyen India proletariátusának haladni kell a sza­badság felé: „A Kommunista Pártnak nyiltan közös blokkot kell alkotnia a burzsoázia forradalmi szárnyával, hogy ilyenképpen elszigetelje a meg­alkuvó nemzeti burzsoáziát s bevonja a városi é falusi kispolgárok milliós tömegeit az Imperializmus elleni harcba." Az Indiai Kommunista Párt ez év április 19-én a sztálini útmutatás bőlos szavait követve választási kiált­ványt intézett India népeihez. Ebben leleplezi a magát „szocialistának" ne­vező népáruló Nehru-kormány impe­rialístabérenc tevékenységét, s egyben olyan választási programmal lép fel, amely igazi népi demokratikus ural­mat teremtene Indiában. India hosszú évszázadokon át Ang­lia gyarmata volt. Angol alkirály kor­mányozta az ors-ágot, angol tőkések zsákmányolták ki India népeit. Ezek a népek azonban megelégelték az év­százados elnyomást és a sűrű láza­dások hatalmas népmozgalommá nö­vekedtek, amelyek veszedelmes tűz­hánvóvá változtatták India földjét az angol imperialisták számára. Attlee kormánya kénytelen volt engedni a tömegek követelésének és 1947-ben hivatalosan is elismerte az Indiai ál­lam függetlenségét. Ez a „függetlenség" azonban csak látszólagos. India továbbra is a brit nemzetközösség tagja maradt, ipari termelését ma is nagyrészt az angol tőkések tartják kezükben. Igy például az indiai o.ajipar 90 százalékát, a ju­tafeldolgozó iparnak pedig 89 száza­lékát angol „szakértők" ellenőrzik Nem rózsásabb a helyzet a politikai függetlenség szempontjából sem: a Nehru-kormány segíti az imperialisták háborús terveit és kegyetlen terrorral nvom el minden szabadságot és nem­zeti önállóságot követelő mozgalmat A Kommunista Párt választási ki­áltványa így jellemzi azt a „szabad­ságot", amelyet a Nehru-kormány „biztosít" az indiai népnek: „Ez a szabadság azt jelenti, hogy az egy­szerű embernek továbbra is szabad éhesnek és meztelennek, tudatlannak és elmaradottnak, betegnek és hajlék­talannak lennie." A választási előkészületek során a kormánypárt terjedelmes jelentések­kel, dicsekvő számadatokkal és fenn­héjázó tervekkel igyekszik elkendőzni nyomorpolitikájának gyászos követ­kezményeit. De az utcákon életem, la­kás és munka nélkül lézengő emberek milliói; a rohamosan emelkedő árak; az egyre súlyosabbá váló adók és terhek megcáfolhatatlanul bizonyítják a Nehru-kormány hazug demagógiá­ját AZ INDIAI NYOMOR OKAI India népei éheznek és nyomorog­nak, bár a forró égövi éghajlatú In­dia elsősorban mezőgazdasági állam lakosságának 85 százaléka földműve­léssel foglalkozik. Pendzsab és Ben­gália végtelen síkságain, a Dekán­fennsík termékeny fekete talajában, a folyók völgyében és a tengerparti al földeken bőséges termést ad a gyapot, rizs, búza, cukornád, kukorica, köles, banán, kókuszpálma, len, mák, tea és kávé. A szovjet tudósok kiszámították, hogy Indiában egy év alatt háromszor lehetne aratni és annyi gabonát lehet­ne termelni, amennyi egész földünk lakosságának szükségleteit fedezné. Joggal tehető fel tehát a kérdés: miért éhezik mégis évről-évre több mint 130 millió indiai lakos, miért hal éhen Indiában évente 2 és félmillió gyermek? Mert a Nehru-kormány — bár a fe­jedelemségeket egyesítette — továbbra is számtalan intézkedéssel biztosítot­ta a feudális kizsákmányolást. Mert a Nehru-kormány nem kobozta el a fejedelmek földjét és több mint 4 mil­liárd rupiat fizetett ki a kiosztott föl­dek volt tulajdonosainak földváltság címén. Mert a Nehru-kormány támo­gatja a maharadzsákat és nagyherce­geket, akik még ma is hatalmas kiter­jedésű birtokokkal rendelkeznek. Az indiai paraszt ma is azzal a fa­ekével szántja fel földjét, amelyet nagyapjától örökölt. A Nehru-kormány pedig — ahelyett, hogy modern mező­gazdasági felszereléssel látná el az országot — 5 milliárd 380 millió rú­piát költött el külföldön — főleg Amerikában — élelmiszervásárlásra. Az angol gyarmatosok rablógazdál­kodása miatt az öntözőcsatornák tel­jesen tönkrementek s a föld 47 száza­léka most is megműveletlenül áll. Az indiai parasztok legnagyobb részének 2 hektárnyi földje van, amelynek évi hozama alig éri el a 60 font sterlinget. Ebből még az adókat sem tudja fi­zetni, hogyan tudna hát új szerszámo­kat vásárolni? Igy aztán nem csoda, ha a paraszt egyre jobban eladósodik; egyre jobban belekeveredik az uzsorások hálójába, míg végül teljesen elűzik földecskéjé­ről. 1947-ben, amikor a Nehru-kormány uralomra jutott, nagy hangon ígérte, hogy megvalósítja a földreformot, megszünteti az uzsorakarr^tot, eltörli a parasztok adósságait és felosztja a nagybirtokokat. A parasztok kétségbeejtő helyzete azonban azóta sem enyhült. Most is ugyanolyan nagy adókat kell fizetnie, mint régen, éppen csak annyi a vál­tozás, hogy a zamindárok (uzsorá­sok) helyett, az állam rabolja el min­den jövedelmüket. Ipari téren is ugyanilyen nyomorú­ságosak az állapotok Indiában. Milliók járnak rongyokban, míg a textilmágnások 800 millió yard szö­vetet szállítanak külföldre. A gyárak csökkentik termelésüket, hogy mester­séges áruhiányt idézzenek elő. A gyá­rosok bankbetétjei egyre nőnek, a munkásoknak pedig egyre nyomorúsá­gosabb bért fizetnek. Spekulánsok és a feketepiac hiénái felvásárolnak min­den árukészletet s adják tovább uzso­raáron. Nehru kormányzati rendszerét a kor­rupció és a megvesztegethetőség jel­lemzi. Míg a nép éhezik és nyomorog, az imperialisták, a volt fejedelmek, földesurak, monopolisták és spekulán­sok dúskálnak a jólétben és szabadon fosztogathatják, terrorizálhatják a né­pet. A KOMMUNISTÁK A NÉP SZABAD­SAGAÉRT FOLYO HARC ÉLÉN A Nehru-kormány vad kommunista­ellenes hajszája ellenére, egyre na­gyobb tömegek kapcsolódnak be a sztrájkokba, az imperialistaellenes til­takozó tömegmozgalmakba. A jelen­legi kormány uralomra jutása óta el­telt 4 év alatt India dolgozói meg­győződtek arról, hogy a Nehru-kor­mány a nép ádáz ellensége. Csupán 1948-ban 1634 gazdasági sztrájk volt. Indiában. Ezekben a sztrájkokban több mint 1.300.000 munkás vett részt. Az - U J S10 2 —BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG. í^Caloiialeoelező'mk írják Kötelezettségvállalásaink főparancsnokunk Klement Gottwald elvtárs születésnapjára Nemrégiben ünnepeltük Klement Gottwald köztársasági elnökünk 55. születésnapját. Gottwald elvtárs már mint fiatalember megtalálta a helyes utat, amelyen haladva a dolgozó nép érdekeiért küzdött, ismerve a munkás helyzetét, érezve a munkásság kizsák­mányoltságát. Gottwald elvtárs a Csehszlovák Kommunista Párt meg­alakításánál, mint aktív szervező dol­gozott, majd később könyörtelen har­cot kezdett a Pártba befurakodott romboló elemek ellen, 1929-ben lelep­lezte ezeket, kezébe vette a Párt irá­nyítását és azóta is az ő bölcs irá­nyításával értünk el máig. Gottwald elvtárs a burzsoá köztár­saság idején a válság éveiben is a parlamentben, mint képviselő rámuta­tott a kormány bűneire, átkos politi­kájára és egyben megmutatta a he­lyes utat is, megmutatta, hogy a gaz­dasági válság gyógyszere a rendszer­változás. / NAGY HARCOT VÍVOTT Gottwáld elvtárs Benesékkel és az áruló bur­zsoáziával a müncheni időkben is, amikor az ország létéről volt szó. A burzsoázia ekkor is félt a munkás­osztálytól, inkább akarta a nácikat. Gottwald elvtárs világosan feltárta, hogy a Szovjetunió szükség esetén Csehszlovákia segítségére siet, de a burzsoázia ezt a segítséget vissza­utasította. A dolgozók készen álltak hazájuk megvédésére, de az urak el­árulták azt. Klement Gottwald elvtárs a meg­szállás idején folytatta harcát. Moszk­vából irányította dolgozóink illegális munkáját és már ott hozzáfogott, hogy lefektesse a felszabadulás utáni fejlődés irányvonalát. Moszkvából hazatérve Gottwald elvtárs volt az, aki következetesen harcolt a gyárak, bányák, kohók és a bankok államosí­tásáért, azért, hogy a föld annak ke­zébe jUKon, aki megmunkálja. Az ő vezetésével teljesítettük később két­éves tervünket és így helyrehoztuk a háborúban elszenvedett károkat és hozzáfoghattunk az ötéves tervhez, amely átformálja hazánkat. Gottwald elvtárs, aki már a mult Csehszlovák Köztársaság idejében felszólalt Szlo­vákia iparosítása érdekében, a felsza­badulás után következetesen keresz­tülvitte azt, hogy Szlovákia Iparosí­tása megkezdődött. Az ötéves terv folyamán Szlovákia fejlett ipari or­szágrésszé változik és ezt Pártunk­nak és vezérének Gottwald elvtársnak köszönhetjük. EZÉRT ÜNNEPELTÜK meg olyan nagy lelkesedéssel 55. születésnapját. mert hiszen egész életét a dolgozó nép érdekeinek áldozta és ma is min­den igyekezetével azon van, hogy ha­zánk valamennyi dolgozójának minél nagyobb darab kenyér jusson. Gott­wald elvtárs egyben ma a világbéke egyik nagy harcosa. Az ő parancsnok­sága alatt épül ki a legyőzhetetlen szovjethadsereg példája szerint a bé­ke védelmezője. Néphadseregünk. Mi itt a laktanyában nemcsak kul­túrműsorral tettük emlékezetessé ezt a napot. Minden katona erre a napra egyéni kötelezettséget vállalt. Én ez alkalomból felkértem egy-két bajtár­samat, mondják el, milyen felajánláso­kat tettek. Sípos András bajtársam ezeket válaszolta: — Szegény munkáscsalád tagja va­gyok. Pásztovce a szülőfalum. A Párt segítségével tanultam meg a traktorvezetést és az otthoni EFSz­ben, mint traktoros dolgoztam. Kere­setem nagyon jó volt. És tudom, hogy ezt a jó életet szintén Pártunk­nak és Gottwald elvtársnak köszön­hetem. Éppen ezért ezen a napon, amikor már nem a traktoron ülök, ha­nem, mint katona puskával kezemben képezem magam, kötelezettséget vál­lalok, hogy elsajátítom a szlovák nyelvet, a parancsokat mindenkor a legjobban fogom teljesíteni s jó lö­vésszé válok. KARDOS KALMAN bajtárs, aki a komáromi dunai hajózásnál dolgozott és most átképzésre vonult be, szintén kötelezettséget vállalt: elsajátítja a szlovák nyelvet, példásan fogja telje­síteni kötelességeit, segítségére lesz bajtársainak. BABOS JÓZSEF, aki az alsószeli negyedik típusú EFSz-nél dolgozott és akinek apja uraságŕ cseléd volt, nagyon jól tudja, mi volt a kapita­lista kizsákmányolás és mit hozott neki a felszabadulás. Azóta megvál­tozott az élete, most már senki sem áll a háta mögött, nem zavarja senk' a munkában és nem veszik el munká­ja gyümölcsét, mert az EFSz-ben magának dolgozik. Munkája után megkapja a neki járó jutalmat, egy év alatt megkeres 56.000 koronát és még az osztalékból is részesül. Igy gond nélkül él. A kötelezettségválla­lással kapcsolatban ezeket mondotta­Azért vállalok én is kötelezettséget mivel tudom, hogy családom és az egész dolgozó nép nyugodt munkáján őrködöm, mint a néphadsereg tagja Vállalom, hogy elsajátítom a szlovák nyelvet, példás katona leszek, minden parancsot teljesítek és a lövészetben jó eredményeket érek el. KATONA SÁNDOR nádszegi föld­műves család tagja. Tizenhármán vol­tak testvérek és bizony tudja, mi volt a helyzet azelőtt. Családjukban a régi rendszer idején nem volt még betevő falat sem, ma pedig az állam gondos­doskodik a családról és ezért ő is kö­telezettségeket vállal, hogy elnyeri a TOZ-jelvényt, példás katona lesz, tel­jesít minden parancsot. De ugyanilyen kötelezettségeket vállalt a laktanyában mindenki, hiszen valamennyien tudjuk, mi a különbség a mai és a régi katonai rend között: Míg azelőtt a katonák a kapitalisták érdekeit voltak kénytelenek védelmez­ni, most boldog jelenüket védik. CSANDAL ISTVÁN közkatona. (Jzeypaerasztás Mint minden dolgozó fiatalnak, nekünk ie az volt a fö kívánságnnJc, hogy néphadseregünk tagjai lehes­sünk. Ez a kívánságunk teljesült. Az ország minden részéből összejöt. tünk, hogy egy akarattál közös cél felé haladjunk. Egy nap megtudtuk az örvendetes hírt is. Másnap fegyverosztás lesz. A munkásosztály kezünkbe adja, rámk bízza (» fegyvert, hogy védjük az igazságot, a munkásnép jogait. Komolyan vesszük azt, hogy a mun­kásosztály megbízik bennünk. Igy például Ország Zoltán elvtárs, aki civilben, mint betonozó élmunkás dol­gozott és 120—125%-ra teljesítette normáját, kifejezte örömét azon, hogy a munkásosztály méltóknak ta­lált minket bizalmára. Novotný Old­rich elvtárs is örömei fogadta ezt a hírt. ö is, mint mi valamennyien, tu­datában van annak, hogy a fegyver átvétele újabb kötelességeket jelent. De ezek a kötelességek is büszkeség­gel töltik el szivünket. Másnap lázasan vártuk az eseményt, örömmel készültünk fel, majd egy szépen kidiszített termeben megkezdő­dött a fegyverek ünnepélyes átadása. Az egyik tiszt-elvtárs beszédet mon­dott az esemény nagy jelentőségéről és ezután átvettük a puskákat. Nem lehet leírni azt az érzést, amely egy dolgozót eltölt akkor, amikor kezébe fogja a fegyvert, hü bajtársát, ame­lyet a munkásosztály adott kezébe. Valamennyiünket eltöltött az a tudat, hogy az igazság harcosai vagyunk, és valamennyiünk ígéretet tettünk ebben a pillanatban, hogy kiérdemeljük a munkásnép bizalmát, példás katonák­ká leszünk. Éberen figyelni fogjuk az angol-amerikai háborús uszítók min­den mozdulatát. OLAH KAROLY közkatona. elmúlt évi nagy Bombay-i sztrájk al­kalmával 250.000 textilmunkás több hónapon át sztrájkolt. Harcuk támo­gatására 700.000 munkás tartott egy­napos tüntető sztrájkot. Az Indiai Parasztszövetség köz­ponti tanácsa — amint a Telepress szeptember 29-i jelentésében közli nemrégiben tartotta meg köz­gyűlését Kalkuttában. A közgyűlés, bár a szövetség vezetői közül töb­ben már hónapok óta le vannak tartóztatva, elhatározta, hogy to­vább folytatja a harcot az áreindák csökkentéséért, a hűbéri rendszer megszüntetéséért és a parasztok jogaiért. A közgyűlés részvevői he­lyeselték a telengáni paraszbmoz­galmat, ahol India történetében első ízben vették el a földet erő­szakkal a földbirtokosoktói és osz­tották ki a parasztok között. A telengáni parasztok az Indiai Kommunista Párt vezetésével a kormány minden rendörterrorja el­lenére megtartották a földet, ame­lyet a kormány el akart rabolni tő­lük. Ahogy közelednek a választások, úgy erősödik az Indiai Kommunis­ta Párt, ugy válik egyre bizonyta­lanabbá a kormány helyzete. A Dai­ly Worker október 5-i számában nagy aggodalommal állapítja meg, hogy „Uj hang csendült fel Indiá­ban és ez a hang rendkívül nagy jelentőségű intelem a Kongresszus Párt politikusai számára. A munká­sok, parasztok, diákok hangja ez, akik most kezdik egyesíteni erőiket és egyre hangosabban olyan kor­mányt követelnek, amelyben bízik a nép." Az indiai nép imperialistaellenes szabadságharcát az Indiai Kommu­nista Párt vezeti, amely a békehar­cot állította programmjának leg­fontosabb céljául. Választási kiált­ványa a dolgozókhoz szól — mun­kások, parasztok, értelmiségiek, kis­polgárok és hivatalnokok sokmilliós tömegeihez, akik tudják, hogy sé­relmeiket csak egy népi demokrati­kus kormány tudja megoldani. Az indiai dolgozóik tudják, hogy az eljövendő választásokon csak akkor érhetik el céljukat, ha nem forgácsolják szét erejüket. Ezért határozták el az Indiai Kommunis­ta Párt, az indiai munkás-paraszt párt és a baloldali szocialista cso­port nemrégiben megtartott közös értekezletükön, hogy a választáso­kon közös frontot alkotnak. A kormány a legvadaJbb terrorral válaszol az indiai dolgozók egység­mozgalmára. A Kommunista Párt tagjainak ezrei sínylődnek börtön­ben; a dolgozókat megfosztják sza­vazati jogától; sokhelyütt illegali­tásba kényszerítik a kommunistá­kat. Mindez azonban nem akadá­lyozza meg az indiai kommunistá­kat abban, hogy tovább küzdjenek népük szabadságáért és jogaiért. Az az indiai kommunisták vá­lasztási előkészületeket egybekap­csolták az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő aláírásgyűjtési mozgalommal. Az országszerte ki­bontakozó békeharcban az indiai nép legszélesebb tömegei kapcsolód­tak be. „El a kezekkel Koreától 1" „Korea a koreaiaké!" „El a kezek­kel Kasmírtól!" — kiáltják a bé­kéért tüntető indiai dolgozók az amerikai és angol imperialisták fe­lé, akik Indiát és Kasmirt is a Szovjetunió elleni támaszponttá szeretnék kiépíteni. Amint az Indiai Kommunista Párt nyilatkozata megállapítja: „India ma az utolsó a legnagyobb ázsiai félgyarmati függő országok közül." De az indiai nép nem akar továbbra imperialisták rabszolgája maradni. A nagy kínai nép példája India népeinek is megmutatta a szabadsághoz és nemzeti függet­lenséghez vezető űtat. India népei már elindultak ezen az úton s mint az ázsiaszerte fellángoló antiimpe­rialista mozgalmak bizonyítják, el­jön az idő, amikor szabad, független népként csatlakoznak a békeszere­tő népéknek nagy Szovjetunió ve­zette családjához. S. D.

Next

/
Thumbnails
Contents