Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-01 / 257. szám, csütörtök

1951 november 1 UJSZO BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Bevonuló m® gye r bajtársak! Bizonyára tudatában vagytok annak, mit jelent számotokra a mai nap. Mától kezdve teljesíteni kezditek Iiatonai tényleges szolgálatotokat, legszebb és legmegtiszteló'bb hazafiúi kötelességteket. A munka eszközeit felváltottátok fegyverekkel, melyeket a dolgozó nép bíz rátok azzal az üzenettel, hogy szeressétek őket, viseljétek gondját nemcsak a fegyvereknek, hanem minden rátok bízott katonai felszerelésnek. A csehszlovák néphadsereg katonájának legfontosabb feladata az, hogy állandóan fokozza harckészségét, növelje katonai tudományát a szovjet hó'si katonák tapasztalatain okulva. Ugyanakkor politikailag is állandóan fejlődnie kell. Elengedhetetlen követelmény ma, hogy betartsátok a fegyelmet, pontosan és Idejében teljesítsétek parancsnokaitok parancsait abban a tudatban, hogy a munkásnépből, a dolgozók köréből származtok. Ti látni fogjátok azt a nagy változást is, amely a parancsnokok és a katonák viszonya között beállt. És ugyanakkor látni fogjátok azt is, hogy a ml hadseregünkben mindenkinek meg van az önművelődést joga. Népi demokratikus hadseregünk lényegében abban különbözik a régi burzsoá hadseregtől, hogy feladata a dolgozók legszélesebb tömegei érdekeinek védelme, feladata védeni népi demokratilvus államunkat, amelyben a munkásosztály Kommunista Pártunk vezetésével megszüntette a kizsákmányolást, letörte a tőkések araimát. A csehszlovák néphadseregben minden katona és parancsnok állandóan tanul. Tudjuk azt, hogy a burzsoá hadseregben nem engedélyezték az újságolvasást, betiltották az úgynevezett „politizálást". Ma ellenkezőleg érdekünk, hogy minden katona állandóan művelődjön, szélesítse látókörét. Ezért ma egészen más az élet a laktanyákban. Első .naptól kezdve otthonosan érzi magát mindenki, mindent rendben talál, és olyan felszerelést kap, amely méreteinek megfelel. Mindez csak azért lehetséges, mert a dolgozó nép törődik hadseregéve!. Ugyanakkor azonban megköveteli a katonáktól, hogy tanuljanak legjobb barátunktól és szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és hadseregétől. Katon3 bajtársak, minden erőtöket latba kell vetnetek, hogy ezt a nagy feladatot teljes'thessátek! Meg kell fogadnotok, hogy minden erőtökből tanulni fogtok. Példás katonákká kell válnotok, mert a példás katonák dolgozó népünk legjobb védelmezői. A példás katonák népünk legjobb fiai, akik mintaszerűen teljesitik feladataikat a harci kiképzésben és a politikai munkában. Mindannyitoknak tudatosítani kell, hogy a politikai munka erősíti a katonai fegyelmet, az egységek erkö'esi-polltikai erejét, a harci készséget. A Párt alakulat! szervezeteinek egyik fő feladata az, hogy megszilárdítsák az öntudatos^ vasfegyelmet. Ez nagy követelményeket ró a hadsereg minden kommunistájára, mivel ők felelnek elsősorban a Pártnak a hadsereg harci képességéért és felkészültségéért. A CsISz-szervezetek szervesen együttműködnek az alakulatl pártszervezetekkel és $pzdag és örömteljes a CsISz alalnilftti csoportjainak munkája Is. Tagjai állandóan tanulnak a Komszomol tapasztalataiból és hathatós segítséget nyu.ftanak a parancsnokoknak felelős munkájuk teljesítésénél. A katonák parancsnokaikban legjobb tanítóikat és tanácsadóikat látják, akik a legtöbbet adják gazdag tapasztalataikból. Igen fontos feladatot tölt be az egységek életében a politikai nevelőszoba, amely a napi foglalkozás után központja a század életének. Ifjúsági szervezeteinknek a hadseregben az a feladatuk, hogy a katonák a politikai nevelőszobában szabad idejüket szervezetten töltsék el. Gondoskodniok kell arról, hogy ezt a szabad időt olyan szórakozás töltse be, amely növeli a katona kultúrálls és politikai fejlődésének ütemét. A bevonulás után igyekeznetek kell elnyerni a Fucsík-jelvényt. Olyan meggyőződéses, optimista és lelkes harcosokká kell válnotok, mint Julius Fucsík nemzeti hősünk volt. A Fucsík-olvasókörökben megismerkedtek a legjobb szovjet írók, valamint a hazai irodalom legkiválóbb műveivel. Ezek a körök is segítséget nyújtanak nektek ahhoz, hogy a katonai szolgálat leteltével úgy térjetek haza, mint szocializmust építő társadalmunk még értékesebb tagjai. Másik feladatotok az, hogy a testnevelés terén, amely a hadsereg életének szerves része, fejlesszétek képességeiteket. Nyerjétek el a Tyrs-képesítőjelvényt. Lát'átok elvtársak, hogy minden lehetőségetek meg van a katonaélet során arra, hogy országunk harcedzett, politikailag fejlett, megbízható őreivé váljatok. Csakis rajtatok múlik, hogy milyen gyorsan fogtok fejlődni, milyen ' gyorsan sajátítjátok el a katonai tudományt, a politikai ismereteket. Fontos az, hogy az első naptól kezdve bekapcsolódjatok a Párt és a CsISz alakulat! szerveinek munltájába, hogy példíls katonai magatartástokkal irányítsátok az öszszes elvtársakat. Csak abban az esetben leszünk képesek teljesíteni azt a nagy feladatot, amelyet dolgozó népünk elénk állított. Néphadseregünk a szovjet hadsereg példája szerint a nemzetköziség szellemében fejlődik és él. Előttetek, bevonuló magyar elvtársak előtt az a feladat áll, hogy munkátokkal, példás viselkedésiekkel, a katonai tudomány gyors elsajátításával, politikai ismereteitek növelésével bebizonyítsátok, hogy hazánk, Csehszlovák Köztársaságunk hű fiai vagytok, hogy készek vagytok a dolgozó nép érdekelért bátran, merészen szembeszállni az imperialisták minden gaz tervével és önfeláldozóan harcolni a szocialista jövőért. jSalogfala büszke délceg fiaira Megvédjük dolgozó népünk vívmányait A vonatban ma reggel különösen nagy volt a lelkesedés, rekruták vidám nótával az ajkukon búcsúztak övéiktől — falujuktól. Az egyik fülkében szovjet komszomoldal hangzik — „Dosvidanja mama ..." Az anyák pedig és velük együtt sokan mások lent integetnek az újoncoknak, néphadseregünk új katonáinak. Pápai László dunaszerdahelyi CsISz-tag is rövidesen leveti a civilgúnyát. Büszke rá, hogy katona lesz. A nép katonája! Azelőtt mint asztalos dolgozott a közüzemben, a CsISzüzemi csoportjának volt az elnöke, azonkívül a járási bizottságban is volt funkciója. Jól dolgozott és ezért kitüntetésként részt vehetett a berlini harmadik Világifjúsági és világbéketalálkozáson. Laci ott is láthatta. hogy az egész világ egységes haladó Ifjúsága milyen hatalmas erőt jelent. — Az amerikaiak békeellenes röpcédulákat dobáltak az Ifjúsági Találkozón, — mondja Laci. — De mink eltapostuk őket és hasonlóan letiporjuk azokat, akik dolgozó népünk békés életére törnek. Laci még arról is beszélt, hogy Dunaszerdahelyen hogyan folyt le az újoncok járási aktívája. — A „Partizán" szálló nagyterme megtelt fiatal dolgozókkal. Sokan gyűltünk össze. Smida elvtárs megnyitó beszéde után Ilasana tiszt elvtárs szólalt fel, majd Steckler elvtárs szavait is lelkes tapssal üdvözöltük. A beszédekben az előadó elvtársak világos képet adtak a hadsereg küldetéséről a múltban és a jelen időben. Mi, akik most tényleges katonai szolgálatra bevonulunk, meg vagyunk győződve arról, hogy a béke katonái vagyunk. Mi megvédjük dolgozó népünk vívmányait, megvédjük azért, mert a népből eredünk és a népnek szolgálunk. Az újoncok járási aktíváján kultúrműsorával fellépett a gimnázium tamburaegyüttes és a dunaszerdahelyi közüzem CsISz kultúresoportja is. Előadták a „Becsületszó" című egyfelvonásos színdarabot. Az előadás legfiatalabb szereplője, Egry Lacika úttörő szép játékjával jól érzékeltette a fiatal piros nyakkendős úttörők jellemét. Lacika jelenleg az iskolában szorgalmas tanulásával megismeri hazáját, az úttörő szervezetben, majd később a CsISz-ben szocialista hazafiasságra nevelik öt és amikor felnő, ő is elmegy katonának hogy harci készséget szerezzen és hazája bátor védelmezőjévé váljon. — Az aktíva zárórészében az újoncok nevében megfogadtam — mondja Pápai Laci, — hogy példásan fogjuk teljesíteni kötelességünket és igyekezni fogunk minél jobban megtanulni a katonai ismereteket. Tudom, hogy ezt mindannyian teljesítjük, ismerem bajtársaimat. Én magam is azon leszek, hogy megközelítsem tündöklő példaképünket, a szovjet katonát. Balázsfáról többek között Orosz Gyurka utazik a vonatban. Kedves legény, szórakoztat bennünket. Mikor egy héttel ezelőtt találkoztam vele, már akkor készülődött erre a napra, alig várja, hogy katona legyen. Szeme sugárzik az örömtől és lelkes szavakkal mondja nekem: — Meg kell szereznem a „példás katona" jelvényt. Sokat fogok tanulni, hogy méltó legyek viselésére. Németh Sándor CsISz-tag, az ekecsi állomáson bátyját búcsúztatja, ő még fiatal, alig 19 éves, de már traktoros és munkájával harcol a békéért, bátyja pedig, aki bevonul, éberen fog őrködni és védeni fogja fegyverrel a kezében az ő és egész dolgozó népünk munkájának gyümölcsét — a munkásosztályunk vívmányait. — Én magam is bevonulok. Amikor a rendeltetési helyemre érkeztem, két katonával találkoztam a pályaudvaron, ök fogadtak engem és a többi bajtársaimat. Az egyiknek a mellén ott tündöklött a „Példás katona" jelvény. Mint gyermekkoromban a fényes kirakatra, úgy mutattam rá a jelvényre, de nem az édesanyám szoknyáját fogtam,

v hanem bajtársam vállát és büszkén jelentettem ki: — Gyurka, lekapcsolódunk a jelvényszerző versenybe, példás katonának kell lennünk, sokat kell tanulnunk, követni fogjuk a szovjet komszomolok dicső példáját. Szocialista hazafiassággal, öntudattal eltelve erőssé tesszük hadseregünket. Gottwald elvtárs szavaira gondoltam ekkor, aki arra tanít bennünket, hogy a kapitalisták jól meggondolják, hogy békés országokat megtámadjanak akkor, ha erősebbel állnak szembe. D. V. Lassan sötétedni kezdett. Szabó Barna szaporán igyekezett hazafelé az állomásról. Zsolnától Balog, falváig hosszú az út, alaposan megéhezett. Fütyörészve lépett be a kapun, előre örvendezve a jó vacsorának. Kishúga futott ki eléje. Megjött a behívó, újságolta lelkendezve bátyjának. Barnának megdobbant a szíve, örömteli büszkeség ömlött el rajta. Lám, mégsem feledkeztek meg róla. A többiek még a hét elején megkapták, azóta kidüUesztett mellel járkálnak az utcán. Alig tette le táskáját, anyja mái nyújtotta neki a borítékot. Izgatottan bontotta fel, miközben anyja arcára tekintett. Nem látott rajta szomorúságot. Inkább mintha büszkeség csillogott volna az anyai szemekben, ahogy kipirult arcú fiára nézett. — Minek is szomorkodna, — gondolta a fiú, — nem megyek rossz helyre. Elmúlt az az idő, amikor félni kellett a katonaságtól. Eszébe jutott, mennyire zokogott az anyja, amikor legidősebb fiának, Pistának hozta a behívót a kisbíró. Bizony — gondolta Barna, — akkor volt is miért zokognia. Akkor á tisztek értették a módját, hogyan kell pokollá tenni a katonák életét. Sietve megvacsorázott. Alig nyelte le az utolsó falatot már indult is. kifelé. — Még úgyszólván haza sem jöttél, már elmész? — zsörtölődött az anyja. Leugrok egy kicsit az emberek közé, nemsokára hazajövök — szólt vissza az ajtóból. Hogy tudott volna üyen nagy újsággal otthon maradni, fúrta volna az oldalát, ha nem beszélheti meg a többiekkel. No meg azzal a bájos, szőkehajú kislánnyal is, aki az esti vonattal szokott hazajárni Rimaszombatból, sürgősen tudatni kell az örömhírt. Szegényke, biztosan elpityeredik majd — motoszkált Barna fejében. A falu közepén lévő kishldon szoktak esténként összegyűlni a legények. Mikor Barna odaért, már jónéhányan üldögéltek a fehérre meszelt alacsony korláton. Cigaretta tüze parázslott a félhomályban. Halk beszélgetés, barátságos csipkelődés, tréfálkozás folyt. — Van-e már katonaláda? — fogadták Barnát köszönés helyett. Falun gyorsan terjed a hír. Már mindenki tudott a Barna behívójáról. Van a bátyámnak, — felelte Earna, — jó lesz az nekem Is. A bátyja nyáron szerelt le. Kezet fogott a fiúkkal, rágyújtott és letelepedett a kemény kőpadra. Nyolcan kaptak behívót a faluban. Hárman közülük nősek. Szabó Pista, Oravec Laci és Lukács Laci. De ha valaki azt gondolná, hogy feleségük szoknyája mellől nehezebben szakadnak el, az nagyon téved. Szabó Pista határozottan örült a behívónak. Miért sajnálkozna. A feleségemről gondoskodnak, szocialista hazánkban a katonák hozzátartozói olyan segélyezést kapnak, amiből nyugodtan megélhetnek. Szabó István párttag, a korláti kőbánya dolgozója. Tudatában van, hogy a katonai szolgálat az állampolgárok legfontosabb kötelességei közé tartozik. — A békét szilárdítjuk meg azzal, ha jó katonák leszünk, — mondja a csoport közepén. — Sztálin szavait kell jól emlékezetünkbe vésnünk, amit az atombombáról mondott: „A támadó ellenséget teljes fegyverzetben kell fogadni." Ez ránk is vonatkozik. Minél jobb lesz harci felkészültségünk, annál jobban fognak félni tőlünk ellenségeink. Barátja, Lukács Laci, helyeslően bólint. — A mi hadseregünk a béke hadserege, — mondja. — Éppen most olvasok egy könyvet „A béke őrségén". A csehszlovák katonák életéről é3 kiképzéséről szól. Szép képek is vannak benne a katonák életéből. Gyönyörű kultúrtermek, ahol politikai képzettségüket fejlesztik a katonák, munka után társasjátékokkal, olvasással szórakoznak. Képek a harci kiképzésről, gyakorlatokról és a katonák sportéletéről. Az ember szinte türelmetlenül számolja a napok múlását Már ott szeretnék lenni. Lukács Lad, a Szövetségi Vasútvonal építésén dolgozott, mint ácssegéd. Nagyon jól keresett Alig pár hete nősült meg, felesége vasúti tisztviselőnő. Nyugodt szívvel készül a bevonulásra, mert tudja, hogy felesége semmiben sem fog hiányt szenvedni. Nincs mitől félnie. — A komám is azt mondta, amikor itthon volt szabadságon, hogy olyan jó dolga még soha sem volt mint a katonaságnál. Szinte sajnálkozott, hogy már csak egy éve van hátra, — mondja vidáman. A harmadik bevonuló családapa, Oravec László, a füleki zománcgyár alkalmazottja. Igaz, hogy még pár hónap kell ahhoz, hogy valóban családapának érezze magát. ö a legidősebb a regruták között. Tulajdonképpen már tavaly be kellett volna rukkolnia, de nagy bánatára nem kapott sorozólevelet. Anélkül is elment a sorozóbizottság elé, de ahogy mondta, , xpír nélkül nem érvényesült". A nőtlenek még vidámabban készülődnek. Balog Ernő olyan büszke, mióta megkapta behívóját mintha nem is közlegénynek menne, hanem legalább is ezredesnek. — Lehet belőlem még katonatiszt Is, — jelenti ki önérzetesen. — Ma már nem számít az, hogy cigánynak születtem. Akinek van kedve a tanuláshoz, érvényesülhet ^mindenütt, ha feketébb is a bőre. Kollegája Balog Gyula, akivel együtt égetik az edényt a fülek! zománcgyár kemencéjénél, hasonlóan gondolkozik. Pedig eleinte félt egy kicsit a katonaélettől. Különösen amikor apja olyan hátborzongató történeteket mesélt a régi katonáskodásról, a nyers feljebbvalókról, akik gyönyörűségüket lelték a katonák kínzásában. De mióta nyáron leszerelt barátaival beszélt teljesen megváltozott a véleménye. Mindenki örömmel emlékezett meg a katonai szolgálatról, a legénységet szerető tisztekről, a kiképzés örömeiről, a férfias sportokról és szórakozásokról. Gyuris István, meg Szabó Karcsi a sorozás óta egyébről sem beszéltek, csak eljövendő katonaéletükről. Tervezgettek, katonáregényeket olvasgattak. Előre felkészültek nagy feladatukra. Karcsi őszinte lelkesedése átragadt édesanyjára is, aki egyáltalán nem szomorkodik azon, hogy fia két évre eltávozik mellöle. — Csak haszna lesz belőle a fiúnak — emlegeti. — A katonaságnál most csak jót tanulnak. Vidám regrutamulatsággal vesznek búcsút az újoncok a falutól és a falusiak is örömteli szívvel búcsúznak a daliás legényektől. Pattogva húzza a talp alá valót a Jostyi bandája. Büszkén, csillogó szemekkel néznek táncosaikra a kipirult aroú leányok. — Könnyű nekik, — mondja egy fiatal gazda szomszédjának, a vi. dám táncosokat íré zve. — Könnyű szívvel mehetnek el. A katonaságnál is jó dolguk lesz, meg a családjukról is gondoskodik az állam. Ml persze sírva vígadtunk bevonulás előtt ugye szomszéd ? Balogfalva büszke délceg fiaira, akik lelkesedve mennek el, hogy" fegyverrel a kezükben őrködjenek békés építömunkánk és boldog életünk felett. G. L. ISeoonuló magyar újoncok — oáljalok néphadseregünk példás kalonáioá! a.