Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-24 / 276. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Új győzelmek felé (Jiánytt,Szr)vt>,fény napi két ciklusért Még alig pitymallott, de Nyikolaj Olagyko már a kerti padon ült és élesítette a fürészt. Az utóbbi időben meglehetősen nyugtalan volt, elgondolkozva, szótlanul járt-kelt a telepen. Állandóan azon törte a fejét, hogyan lehetne új lendületet adni a versenynek. Tavasszal kezdődött... Amikor szóba került, hogy a bányászok levelet írnak Sztálin elvtársnak, valaki azt mondta: vállaljanak kötelezettséget 10 ezer tonna tervenfelüli szénre. Erre Olagyko több vájártársával együtt kijelentette: az ö tárnájuk részlege egymaga 5 ezer tonna szenet ad az államnak. A többiek is gondolkozni kezdtek. Végül is úgy határoztak, hogy megígérik Sztálin elvtársnak: idén 20 ezer tonna szenet termelnek terven felül. — Ilyen vállalást öröm aláírni — mondotta akkor Olagyko ... S ahogy teltek a napok, a hetek, úgy lett egyre elégedetlenebb magával Olagyko: Hogy lehetne a a tárnában több szenet kitermelni? Ez a gondolat motoszkált állandóan a fejében. Át kellene térni a meghosszabbított fejtési lépcsőre és bevezetni a munkabeosztást. Igen ám, csakhogy már nagyon gyengék a réteg meddöközetei. Igy nem lehet. Valami mást kell itt kezdeni. Lépéseket hallott. Akim bátyja közeledett feléje a kerti úton. Féléve jött el egy Zsitomír-környéki kolhozból, s azóta öccsével dolgozik együtt a „Központi Irminőbar.". — Este beszéltem Szása Szinyelnyikowal — kezdte Akim. — Azt mondta: „Meg kell indítanunk a harcot a napi két ciklusért. El kell érnünk, hogy a vájár két sávon dolgozzék a maga lépcsőjén*. Ezt mondta szó szerint és hozzátette még: ő ezt vállalja is és kihív téged versenyre. — Érdekes... Szóval a meghoszszabbított lépcső nélkül is meg lehetne kétszerezni a termelést? És mit mondott még? Akim már nem hallotta a kérdést. A galambdúcnál babrált. Kinyitotta az ajtócskákat, s a galambok a ház. tetőre szálltak, majd ismét szárnyra keltek és nyílegyenesen húztak a magasba. Sebesen szálltak, akárcsak Nyikoláj gondolatai. Néhány perc múlva a vájár már motorkerékpárján robogott a »

Velikáni!:.akna felé, ahol a Don-medence legjobban kokszosítható szenét bányásszák. csakhogy nem a legkedvezőbbek a rétegviszonyok. Gyakran bukkannak olyan rétegeikre, amelyeknél nem boldogulnak a fejtőkalapácsok. A szénréteg meredeken húzódik lefelé, az alsó szállító vágat nagy mélységben van. A bányászok két aknán át juthatnak csak le a réteghez: a főaknán és a »vak« aknán keresztül, amely már a bánya belsejében van. — A harmadik lépcsőn fejtesz?— kérdezte Szinyelnyikov. — A harmadikon, a szomszédságodban. A te lépcsőd olyan hosszú, mint az enyém. Meglátjuk, ki fejti ki előbb a sávot — Hogy bevezethessük a ciklust az egész tárnában, minden lépcsőn meg kell kezdeni az új módszert. Tegyük fel, hogy te egy vagy két sávot fejtesz, de ón elmaradok. Akkor nem lesz ciklus az egész bányában. A rekord az rekord marad, de az országnak napról-napra több és több szénre van szüksége. A ciklusra, az ütemes munkára tehát mindenkinek át kell térnie. Azokban a tárnákban, ahol enyhén lejtenek a szénrétegek, kombájnok és réselőgépek dolgoznak. A rés mélysége egy ciklusnál 1.8 méter. Meredek rétegeknél a rés, illetve a sáv csak 90 centiméter, tehát az előbbinek pontosan a fele. Ez is egy ciklusnak számított régebben, ma azonban már itt is 1.8 méter egy ciklus, s hogy elvégezhessék itt a munkát, két sávot kell fejteni egy nap alatt. Az első váltásban fejtették az egyik sávot, a másikba a másik sávot. Ez a munka legalább fél óráig tart. — Kivágod a második alapot is? — kérdezte Alekszejev, a részleg vezetője. — Feltétlenül. Két sávot akarok megcsinálni. — Nagyszerű. Majd gondoskodom róla, hogy elegendő polcoló anyagotok legyen. Átment Szinyelnyikovhoz. — Te még az alappal bajlódsz? — kérdezte. — Az alappal, de már a másodikkal. Olagyko hol tart? — Ö már kivágta a második alapot is. Hm! Szóval ez a megoldás ? Ti ketten bebizonyítjátok, hogy a ciklust egy műszak alatt is el lehet végezni, ha a vájár két sávot vág. Persze, ehhez több fa kell, több sűrített levegő, s gondoskodnunk kell a folyamatos, gyors szállításról is. Erre majd nekem lesz gondom. Műszak végén Szinyelnyikov meglátogatta Olagykot, aki éppen a következő váltás vájárával vitatkozott. — Mi az? — mosolygott. — Téged a lábadnál fogva kell kihúzni. — Engedj, egy-két perc és én is végzek. — válaszolta Olagyko. Néhány perc múlva ő is befejezte a második sávot. — És nálad? — kérdezte. — Minden rendben, — nyugtatta meg Szinyelnyikov. Amikor kiértek a tárnából, egetverő hurrázással fogadták őket a bányászok. — Most már beválthatjuk a Sztálin elvtársnak tett ígéretünket! — mondották boldogan a bányászok. — Ha nektek sikerült, nekünk is sikerül. S ezzel megindult a harc a napi két ciklusért. A teljesítmény napról napra emelkedett, s a legutóbbi értékelés után már a velikaniak kapták meg a Vorosilovgrádi Szénkombinát vándorzászlaját. A kolhoztagok szeretik a könyveket Községünk nagy átalakulás idejét éli át. Több új gazdasági építkezés közül kiemelkedik a Ttolhoz villanyerőművének épülete, rádió központ, klubépület állandó filmberendezéssel. Ma már úgyszólván minden családban villanyvilágítás van és mindenütt rádiót hallgatnak. A klubban gyakran fellépnek különféle művészvendégek és műkedvelők. Mindennap van filmelőadás. A kolhoztagok nagy érdeklődést tanúsítanak az irodalom iránt. Én magam már régen előfizetője vagyok a községi könyvtárnak és minden szabadidőmet olvasásra fordítom. Tavaly például több regényt, politikai és gazdasági szakirodalmi művet olvastam el. Olvastam például a »Csendes Don«-t Solochovtól, és a háború utáni munkákból az »Aratás«-t és »Távol Moszkvától«-t, valamint sok más egyéb művet is. (Egy kolhozista leveléből) t i A cimljanszki vízierőmű építkezésének dolgozói még áprilisban levelet küldtek Sztálin elvtársnak, amelyben felelősségteljes kötelezettséget vállaltak. A evü aláírásának napja fordulópontot jelentett az építkezés történetében. Valamennyin éreztük: az aláírástól kezdve kétszeres, háromszoros munkalendülettel kell dolgoznunk, hogy becsülettel teljesíthessük vállalásunkat. Egyik legfontosabb feladatunk volt, hogy a vízierőmű és a bukógát betonozási munkálatait olyan mértékben végezzük el, ami lehetővé teszi majd szeptember végén a Don vizének új mederbe terelését. A felajánlások teljesítéséért indult szocialista munkaverseny az építkezés minden körzetében nagy lendületet vett. A technika még jobb kihasználása és a gyorsított ütemterv szerinti munka érdekében megszervezték az exkavátorkezelők és a gépkocsivezetők komplex versenyét. A verseny eredményeképen Szimak, Ivanov és Zagorodnij élenjáró gépészek „Uralec"-exkavátorral 3000 köbméter földet emelnek ki műszakonként. Az utóbbi időben az egy nap alatt megmozgatott föld mennyisége elérte a 2200—240.000 köbmetert. A cimljanszki vízierőmű építkezésének kollektívája eredményes munkájáért a második évnegyedben megkanta a minisztertanács vándor „Vörös Zászló"-]'át. Ezt az elsőséget bizony nem volt könnyű kiharcolni. A pártszervezetek és a szakszervezetek az építkezés igazgatóságával együtt azon voltak, hogy állandóan javítják a szocialista munkaverseny irányítását. Hogy szeptember végén új medrébe terelhessük a Don vizét, augusztus 1-től kezdődően több mint 200.000 köbméter betont kellett beépítenünk, ezenkívül körülbelül másfélmillió köbméter földet mozgattunk meg, lefektettünk 50.000 négyzetméternyi „rőzsetakarót", 40.000 köbméternyi kőgátat építettünk és kiköveztünk mintegy 30.000 négyzetméternyi martot. Ezenkívül 50.000 köbméter kavics és kőanyagot kellett a folyamba zúdítanunk, hogy feltölthessük a régi medret elzáró kőpadkát. Augusztus végén valamennyi építkezési körzet dolgozója az alapárok építkezését végző 3. és 7. körzet segítségére sietett. Az alapárokba összpontosították a nagy hatásfokú gépeket is. Ezen az aránylag kis területen 19 exkavátor, 35 buldozér, 20 talajnyeső, 47 különböző darú és még sok más gép dolgozott. Az anyagszállítást mintegy 500 tehergépkocsi végezte. Hősi munka folyt ezekben a napokban az alapárokban: a karcsú armatúravázakat meglepő gyorsasággal lepte el a beton, szemlátomást nőttek a támfalak, amelyeket azután beburkoltak kőlapokkal. Az építők a bukógát végén igen rövid idő alatt körülbelül 15.000 csuklópánttal összekapcsolt vasbetonlapot helyeztek el. A gát külső oldalá ól rendkívül bonyolult körülmények között többszázezer köbméter földet szórtak a betonszekrényekbe. Ezt a munkát néha derékig vJj&Sfl végeitek • dolgozók Különösen fellángolt a munkaverseny szeptember első napjaiban. A kommunizmus nagy építményének részvevői egy emberként elfogadták a Szovjet Békevédelmi Bizottság teljes ülésének határozatát és sztahanovista békeműszakot kezdtek az aláírásgyűjtés alkalmából. Az alapárokban hihetetlenül rövid idő alatt nagy feladatokat végeztek el: kiemeltek 7 millió köbméter földet és harmadfélmillió köbméternyi földtöltést építettek. Az itteni építményekbe 700.000 köbméternyi betont és 55.000 tonna armatúravasat építettek be és kiszivattyúztak az alapárokból 65 millió köbméter vizet. A cimljanszki vizierőmű építői az első legfontosabb feladatot sikeresen elvégezték s szeptember 22-e óta már új medrében folyik itten a Don vize. A régi folyómedret eltorlaszoltuk s a Don egész vízmennyisége már a duzzasztógát két fenéknyilásán át zúdul az óriási medencébe, onnan pedig tovább, a régi Don-meder irányába. A beépített sokszázezer köbméter betont ö.ökre elborította a víz, A munka azonban még korántsem fejeződött be. Kollektívánk most képességének teljes latbavetésével Indul harcba új győzelmek felé. Még az j eddiginél is szélesebb fronton indítjuk meg a szocialista munkaversenyt, hogy szilárdan tartsuk kezünkben a minisztertanács vándor Vörös Zászlaját. V. Barabanov, a cimljanszki vfzíerőmfi építkezésinek Vbiet^í, Tanuljunk a Szovjetuniótól... A Kaganovlcs-üzem mellett Ipariskola van, ahol • gyárat: részére képzett kádereket nevelnek. Képünk ennek az Iskolának esztergályos-képző műhelyét ábrázolja. Az Ural-folyó Jobbpartján Ivről-évre nő a magnltogorszki fémmunkások dj Yirottb Képűnkön új város lakóházai láthatók. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában köztársaságunk dolgozói különféle előadásokat hallanak a világ első szocialista államáról, a Szovjet\ ur.ldré!, amelynek népe már a kommunizmust építi hazájában. A Szovjetunió népei akár ipari, mezőgazdasági, akár tudományos téren dolgoznak, egyformán szeretik hazájukat és büszkék arra, hogy a béketábor élén a nagy Sztálin vezetésével a Szovjetunió áll. Alábbi képeink a Szovjetunió népeinek boldog életét ábrázolják. köztársaság egyik községének kolhoztagjai a kolhoz olvasókörében újságot olvasnak és szórakoznak.