Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-24 / 276. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Új győzelmek felé (Jiánytt,Szr)vt>,fény napi két ciklusért Még alig pitymallott, de Nyiko­laj Olagyko már a kerti padon ült és élesítette a fürészt. Az utóbbi időben meglehetősen nyugtalan volt, elgondolkozva, szót­lanul járt-kelt a telepen. Állandóan azon törte a fejét, hogyan lehetne új lendületet adni a versenynek. Tavasszal kezdődött... Amikor szóba került, hogy a bányászok le­velet írnak Sztálin elvtársnak, va­laki azt mondta: vállaljanak köte­lezettséget 10 ezer tonna tervenfe­lüli szénre. Erre Olagyko több vá­jártársával együtt kijelentette: az ö tárnájuk részlege egymaga 5 ezer tonna szenet ad az államnak. A többiek is gondolkozni kezdtek. Vé­gül is úgy határoztak, hogy meg­ígérik Sztálin elvtársnak: idén 20 ezer tonna szenet termelnek terven felül. — Ilyen vállalást öröm aláírni — mondotta akkor Olagyko ... S ahogy teltek a napok, a hetek, úgy lett egyre elégedetlenebb ma­gával Olagyko: Hogy lehetne a a tárnában több szenet kitermelni? Ez a gondolat motoszkált állandó­an a fejében. Át kellene térni a meghosszabbított fejtési lépcsőre és bevezetni a munkabeosztást. Igen ám, csakhogy már nagyon gyen­gék a réteg meddöközetei. Igy nem lehet. Valami mást kell itt kezdeni. Lépéseket hallott. Akim bátyja közeledett feléje a kerti úton. Fél­éve jött el egy Zsitomír-környéki kolhozból, s azóta öccsével dolgo­zik együtt a „Központi Irminő­bar.". — Este beszéltem Szása Szinyel­nyikowal — kezdte Akim. — Azt mondta: „Meg kell indítanunk a harcot a napi két ciklusért. El kell érnünk, hogy a vájár két sávon dolgozzék a maga lépcsőjén*. Ezt mondta szó szerint és hozzátette még: ő ezt vállalja is és kihív téged ver­senyre. — Érdekes... Szóval a meghosz­szabbított lépcső nélkül is meg lehet­ne kétszerezni a termelést? És mit mondott még? Akim már nem hallotta a kérdést. A galambdúcnál babrált. Kinyitotta az ajtócskákat, s a galambok a ház. tetőre szálltak, majd ismét szárnyra keltek és nyílegyenesen húztak a magasba. Sebesen szálltak, akárcsak Nyikoláj gondolatai. Néhány perc múlva a vájár már motorkerékpárján robogott a » Veli­káni!:.akna felé, ahol a Don-medence legjobban kokszosítható szenét bá­nyásszák. csakhogy nem a legkedve­zőbbek a rétegviszonyok. Gyakran bukkannak olyan rétegeikre, amelyek­nél nem boldogulnak a fejtőkalapá­csok. A szénréteg meredeken húzó­dik lefelé, az alsó szállító vágat nagy mélységben van. A bányászok két ak­nán át juthatnak csak le a réteghez: a főaknán és a »vak« aknán keresztül, amely már a bánya belsejében van. — A harmadik lépcsőn fejtesz?— kérdezte Szinyelnyikov. — A harmadikon, a szomszédsá­godban. A te lépcsőd olyan hosszú, mint az enyém. Meglátjuk, ki fejti ki előbb a sávot — Hogy bevezethessük a ciklust az egész tárnában, minden lépcsőn meg kell kezdeni az új módszert. Tegyük fel, hogy te egy vagy két sá­vot fejtesz, de ón elmaradok. Akkor nem lesz ciklus az egész bányában. A rekord az rekord marad, de az országnak napról-napra több és több szénre van szüksége. A ciklusra, az ütemes munkára tehát mindenkinek át kell térnie. Azokban a tárnákban, ahol enyhén lejtenek a szénrétegek, kombájnok és réselőgépek dolgoznak. A rés mély­sége egy ciklusnál 1.8 méter. Mere­dek rétegeknél a rés, illetve a sáv csak 90 centiméter, tehát az előbbi­nek pontosan a fele. Ez is egy cik­lusnak számított régebben, ma azon­ban már itt is 1.8 méter egy ciklus, s hogy elvégezhessék itt a munkát, két sávot kell fejteni egy nap alatt. Az első váltásban fejtették az egyik sávot, a másikba a másik sávot. Ez a munka legalább fél óráig tart. — Kivágod a második alapot is? — kérdezte Alekszejev, a részleg vezető­je. — Feltétlenül. Két sávot akarok megcsinálni. — Nagyszerű. Majd gondoskodom róla, hogy elegendő polcoló anyago­tok legyen. Átment Szinyelnyikovhoz. — Te még az alappal bajlódsz? — kérdezte. — Az alappal, de már a második­kal. Olagyko hol tart? — Ö már kivágta a második alapot is. Hm! Szóval ez a megoldás ? Ti ket­ten bebizonyítjátok, hogy a ciklust egy műszak alatt is el lehet végezni, ha a vájár két sávot vág. Persze, eh­hez több fa kell, több sűrített levegő, s gondoskodnunk kell a folyamatos, gyors szállításról is. Erre majd nekem lesz gondom. Műszak végén Szinyelnyikov meg­látogatta Olagykot, aki éppen a kö­vetkező váltás vájárával vitatkozott. — Mi az? — mosolygott. — Téged a lábadnál fogva kell kihúzni. — Engedj, egy-két perc és én is végzek. — válaszolta Olagyko. Néhány perc múlva ő is befejezte a második sávot. — És nálad? — kérdezte. — Minden rendben, — nyugtatta meg Szinyelnyikov. Amikor kiértek a tárnából, egetverő hurrázással fogadták őket a bányá­szok. — Most már beválthatjuk a Sztálin elvtársnak tett ígéretünket! — mon­dották boldogan a bányászok. — Ha nektek sikerült, nekünk is sikerül. S ezzel megindult a harc a napi két ciklusért. A teljesítmény napról nap­ra emelkedett, s a legutóbbi értékelés után már a velikaniak kapták meg a Vorosilovgrádi Szénkombinát vándor­zászlaját. A kolhoztagok szeretik a könyveket Községünk nagy átalakulás ide­jét éli át. Több új gazdasági épít­kezés közül kiemelkedik a Ttolhoz villanyerőművének épülete, rádió központ, klubépület állandó film­berendezéssel. Ma már úgyszólván minden családban villanyvilágítás van és mindenütt rádiót hallgat­nak. A klubban gyakran fellépnek különféle művészvendégek és mű­kedvelők. Mindennap van filmelő­adás. A kolhoztagok nagy érdeklődést tanúsítanak az irodalom iránt. Én magam már régen előfizetője vagyok a községi könyvtárnak és minden szabadidőmet olvasásra fordítom. Tavaly például több re­gényt, politikai és gazdasági szak­irodalmi művet olvastam el. Ol­vastam például a »Csendes Don«-t Solochovtól, és a háború utáni munkákból az »Aratás«-t és »Tá­vol Moszkvától«-t, valamint sok más egyéb művet is. (Egy kolhozista leveléből) t i A cimljanszki vízierőmű építkezésé­nek dolgozói még áprilisban levelet küldtek Sztálin elvtársnak, amelyben felelősségteljes kötelezettséget vállal­tak. A evü aláírásának napja fordu­lópontot jelentett az építkezés törté­netében. Valamennyin éreztük: az aláírástól kezdve kétszeres, három­szoros munkalendülettel kell dolgoz­nunk, hogy becsülettel teljesíthessük vállalásunkat. Egyik legfontosabb feladatunk volt, hogy a vízierőmű és a bukógát beto­nozási munkálatait olyan mértékben végezzük el, ami lehetővé teszi majd szeptember végén a Don vizének új mederbe terelését. A felajánlások teljesítéséért indult szocialista munkaverseny az építkezés minden körzetében nagy lendületet vett. A technika még jobb kihasználá­sa és a gyorsított ütemterv szerinti munka érdekében megszervezték az exkavátorkezelők és a gépkocsiveze­tők komplex versenyét. A verseny eredményeképen Szimak, Ivanov és Zagorodnij élenjáró gépészek „Ura­lec"-exkavátorral 3000 köbméter föl­det emelnek ki műszakonként. Az utóbbi időben az egy nap alatt meg­mozgatott föld mennyisége elérte a 2200—240.000 köbmetert. A cimljanszki vízierőmű építkezésé­nek kollektívája eredményes munká­jáért a második évnegyedben meg­kanta a minisztertanács vándor „Vö­rös Zászló"-]'át. Ezt az elsőséget bi­zony nem volt könnyű kiharcolni. A pártszervezetek és a szakszervezetek az építkezés igazgatóságával együtt azon voltak, hogy állandóan javítják a szocialista munkaverseny irányítá­sát. Hogy szeptember végén új medrébe terelhessük a Don vizét, augusztus 1-től kezdődően több mint 200.000 köbméter betont kellett beépítenünk, ezenkívül körülbelül másfélmillió köb­méter földet mozgattunk meg, lefek­tettünk 50.000 négyzetméternyi „rő­zsetakarót", 40.000 köbméternyi kő­gátat építettünk és kiköveztünk mint­egy 30.000 négyzetméternyi martot. Ezenkívül 50.000 köbméter kavics és kőanyagot kellett a folyamba zúdíta­nunk, hogy feltölthessük a régi med­ret elzáró kőpadkát. Augusztus végén valamennyi épít­kezési körzet dolgozója az alapárok építkezését végző 3. és 7. körzet se­gítségére sietett. Az alapárokba össz­pontosították a nagy hatásfokú gépe­ket is. Ezen az aránylag kis területen 19 exkavátor, 35 buldozér, 20 talaj­nyeső, 47 különböző darú és még sok más gép dolgozott. Az anyagszállítást mintegy 500 tehergépkocsi végezte. Hősi munka folyt ezekben a napok­ban az alapárokban: a karcsú arma­túravázakat meglepő gyorsasággal lepte el a beton, szemlátomást nőttek a támfalak, amelyeket azután bebur­koltak kőlapokkal. Az építők a bukó­gát végén igen rövid idő alatt körül­belül 15.000 csuklópánttal összekap­csolt vasbetonlapot helyeztek el. A gát külső oldalá ól rendkívül bonyo­lult körülmények között többszázezer köbméter földet szórtak a betonszek­rényekbe. Ezt a munkát néha derékig vJj&Sfl végeitek • dolgozók Különösen fellángolt a munkaver­seny szeptember első napjaiban. A kommunizmus nagy építményének részvevői egy emberként elfogadták a Szovjet Békevédelmi Bizottság tel­jes ülésének határozatát és sztahano­vista békeműszakot kezdtek az alá­írásgyűjtés alkalmából. Az alapárokban hihetetlenül rövid idő alatt nagy feladatokat végeztek el: kiemeltek 7 millió köbméter földet és harmadfélmillió köbméternyi földtöl­tést építettek. Az itteni építményekbe 700.000 köbméternyi betont és 55.000 tonna armatúravasat építettek be és kiszivattyúztak az alapárokból 65 mil­lió köbméter vizet. A cimljanszki vizierőmű építői az első legfontosabb feladatot sikeresen elvégezték s szeptember 22-e óta már új medrében folyik itten a Don vize. A régi folyómedret eltorlaszoltuk s a Don egész vízmennyisége már a duz­zasztógát két fenéknyilásán át zúdul az óriási medencébe, onnan pedig to­vább, a régi Don-meder irányába. A beépített sokszázezer köbméter betont ö.ökre elborította a víz, A munka azonban még korántsem fejeződött be. Kollektívánk most ké­pességének teljes latbavetésével In­dul harcba új győzelmek felé. Még az j eddiginél is szélesebb fronton indít­juk meg a szocialista munkaversenyt, hogy szilárdan tartsuk kezünkben a minisztertanács vándor Vörös Zász­laját. V. Barabanov, a cimljanszki vfzíerőmfi építke­zésinek Vbiet^í, Tanuljunk a Szovjetuniótól... A Kaganovlcs-üzem mellett Ipariskola van, ahol • gyárat: részére képzett kádereket nevelnek. Képünk ennek az Iskolának esztergályos-képző műhe­lyét ábrázolja. Az Ural-folyó Jobbpartján Ivről-évre nő a magnltogorszki fémmunkások dj Yirottb Képűnkön új város lakóházai láthatók. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában köztársaságunk dolgozói kü­lönféle előadásokat hallanak a világ első szocialista államáról, a Szovjet­\ ur.ldré!, amelynek népe már a kommunizmust építi hazájában. A Szovjet­unió népei akár ipari, mezőgazdasági, akár tudományos téren dolgoznak, egyformán szeretik hazájukat és büszkék arra, hogy a béketábor élén a nagy Sztálin vezetésével a Szovjetunió áll. Alábbi képeink a Szovjetunió népeinek boldog életét ábrázolják. köztársaság egyik községének kolhoztagjai a kolhoz olvasóköré­ben újságot olvasnak és szórakoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents