Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-23 / 275. szám, péntek

A köbölkútfi traktorosok A kuuolkúti traktorosok ; mélyen hallgattak, nem ad- : tak hírt magukról, nem ír- j tak. Ezért most, mi írunk ró- • luk. i Mindenekelőtt néhány kér­désre várunk feletet: Hol a hiba? Mi a siker­telenségetek oika ? Mi a nemtörődömség oka, miért nincs az egész gépállo­máson fegyelem. Nem gondol­játok, hogy ez a helyzet, amely jelenleg nálatok uralkodik, az osztályellenség romboló mun­kájának eredménye? Nézzetek körül gépálllomásotokon, a gépparkban. Meddig akartok a köztulajdonnal így gazdál­kodni? Foglalkozzatok ezzel a kérdéssel amig nem késő! Er­re a kérdésre nemcsak én, de Csehszlovákia minden becsü­letes dolgozó polgára vár! Hogyan képzelitek el a fa­lu szocializálását, a szociális­ta emberhez méltó boldogabb élet megteremtését, szervezett­ség, szervezeti élet, állandó és rendszeres tanulás nélkül? De nocsak egyesek válaszoljanak a kérdésre. Tárgyaljátok meg csoportotokban,, válaszoljatok közösen szerkesztőségünknek Minél előbb ki kell küszö­bölni az eddigi vezetőség elég­telen munkája következtében beállt hibákat, hiányosságo­kat! Meg kell javítani szerve­zetünk tömegpolitikai nevelő munkáját! Be kell biztosítani a Központi Vezetőség által ki­tűzött feladataink megvalósí­tását! Az évi közgyűlésiek első ré­sze 56 résztvevővel nem volt kielégítő, de mégis megtette a kellő intézkedést a további munkákhoz. Mivel a vezetőség tagjainak nagyobbik része no­vember 1-én katonai szolgá­latra vonult be, hogy a szer­vezet ne maradjon sokáig hiányos vezetőséggel, a plé­num úgy határozott, hogy a közgyűlés második részét no­vember 3-án tartjátok meg. Mivel azonban a mindenszen­tek megünneplését hivatalosan november 3-ra tették át. a közgyűlés fontossága és si­kere érdekében a CsISz szű­kebb vezetősége úgy döntött, hogy közgyülésteket november 10-re halasztja el. November 10-ig aztán úgy a CsISz veze­tősége, mint a gépállomás igazgatósága „mindent" meg­tett a gyűlés sikere érdeké­ben. Feltűnő helyekre, ahol az üzemi CsISz szervezet tagjai dolgoznak, kiírták a gyűlés pontos idejét és helyét, pro­grammját és fontosságát. A helyi hangszóróban naponként kétszer közölték, minden tag­gal személyesen is tudatták. A távolabbra eső traktorállo­másokon dolgozókkal pedig intsruktorok segítségével kö­zölték és írásbeli meghívókat is küldtek szét. Biztonság kedvéért és a kögyülés ünne­pélyesebb tétele érdekében ta­nulságos fi'imelőadást is ren­deztek. Az évi közgyűlés má. sodík része mégsem sikerült. Ez nem véletlen! Ebben valószínű a reakció keze van! Az, hogy az EFSz-ek az idö előrehaladottságára való te­kintettel ragaszkodtak ahhoz, hogy a tarktorosok szombaton délután is dolgozzanak az őszi munkálatokon, érthető, jogos és természetes. Igy te­hát azoknak a traktorosoknak, akik a délutáni munka miatt nem mentek a gyűlésre, tá­volmaradásuk igazoltnak te­kinthető. A nagyobbik baj nem itt volt. A hibát máshol kell keresni. Gondosabb vizs­gálatot érdemel például az az eset, amikor a fümelöadás közben rövidzárlat lett a mo­ziban és a jelenlévő ifjúság tekintélyes része ezt kihasz­nálva elhagyta a mozihelyisé­get és a figyelmeztetés elle­nére is szinte tüntetően el­távozott. Amikor a CsISz üze­mi szervezetének elnöke, Tóth elvtárs, névszerint is felszólí­tott néhány ifjat, hogy ma­radjanak még, az egyik ifjú azt válaszolta: „Nekem mára már tovább nem fizetnek!" S elment a többivel. Elvtársak és el v társnők! A gépállomás becsületes dolgo­zói! Ne hagyjátok az ellenség által félrevezetni magatokat. Legyetek éberek. Az osztály­ellenség farizeus módjára ál­arc mögé rejtőzve szépet mu­tat, de célja elégedetlenséget viszályt, fejetlenséget szítani, rombolni s végül gyilkos há­borút kezdeni, hogy minket is ismét, mint azelőtt atyáinkat térdrekényszerítsen, járomba törjön, hogy kizsákmányolhas­son, munkanélküliségbe, nyo­morba, koludulásba, prostuti­cíóba, öngyilkosságba kény­szeri tsen. Beszélgessetek az idősebbek­kel a múltról és jelenről. Ta­nuljatok előadásokból, köny. vekből és a napi sajtóból. Ta­nuljatok csoportosan, mert ami egynek esetleg nagyon nehéz, az többnek, csoport­nak könnyű lehet. Örködjetek szabadságunk és emberséges életünk felett. ' Leplezzétek le a köztetek rej­I tőző osztályellenséget, a hábo­rúra uszító imperialista ügy­. nököket Szétforgácsolódva, : szervezeti élet nélkül azonban j ez nehéz feladat. Éppen azért ; tartsatok rendszeres megbeszé­léseket, szervezeti gyűléseket löltök, illetve kit választtok a csoport új vezetőségébe. Le­gyenek a megválasztandók a mozgalom legjobbjai, akik ed­digi munkájukkal megnyerték és bírják az ifjúság teljes bi­zalmát, akik szorosan össze­forrtak a munkásosztállyal, kitűnnek Pártunk és a Szov­jetunió iránti szeretetükkel. A járási konferencia kiküldöt­teiként a csoport legjobb tag­jait jelöljéték, akik munká­j jukkái' érdemelték ki, hogy a ' járási konferencián képvisel­jenek benneteket. A csoport munkatervét pedig a CsISz Szlovákiai Kongresszusa, a Központi- és a Szlovákiai Központi Bizottság határoza­tai alapján dolgozzátok ki, hogy szervezetünk az építő­munka a nevelés és a kultúr, munka terén is teljesítse fel­adatát. Száraz József. ' Dicsőséges Pártunk vezetésé ; vei vegyétek kezetekbe a sa­i ját és egész népünk ügyét. I A Ti üzemi CsISz-csoporto­. tok évi közgyűlésének máso­dik részét vezetőségiek most í már végérvényesen 1951. de­i cember 1-én délután két órá­ra tűzte ki. Az évi közgyűlés Még egyszer a Cshz gálánlai k ultúrhrígácijáró! második részében három fon­tos feladat áll előttetek: 1. Megválasztani az új ve­zetőséget, 2. megválasztani a járási konferenciá kiküldötteit, 3. jóváhagyni, helyesbíteni, esetleg kibővíteni a csoport munkatervét. Jól gondoljátok meg, kit je­Az Uj Szó október 12-i szá- | mával megjelent Ifjúsági Szemlében „Falvaink színvo- ! nalasabb kultúrműsort vár- ' nak" címmel leközölt kritikai ' cikkemre Dohanek Lajos elv­társ válaszolt Galántáról, 1 amelyhez volna néhány meg- j jegyzésem. Mint az Uj Szó levelezője, kötelességemnek tartottam megírni az említett cikket, melynek minden szavát alapo­san megfontoltam, mielőtt le­írtam volna. Olyan természe­tem van, hogy nem tudok sze­met húnyni a hibák felett, ha­nem megírom a színtiszta igazságot az elkövetett hibák­ról, melyekből én is tanulok, de ugyanakkor tanulhatnak belőle mások is a sajtón ke­resztül. Igy történt, hogy építő kri­tikával igyekeztem felfedni a CsISz galántai csoportja kul­túrbrigádjának vendégszerep­lésekor elkövetet hibákat, hogy a legközelebbi fellépé­sükkor azok ne ismétlődjenek meg. De könnyebb volt Doha­nek elvtársnak elkenni a hi­bákat, mintsem önkritikát gyakorolni. Az eredmény: a vágkirályfai fellépésük. Doha­nek elvtársnak (ahelyett, hogy receptet adott a helyes kritikára vonatkozólag! önkri­tikát kellett volna gyakorolnia és a kultúrbrigád tagjaival meg kellett volna értetnie, hogy a falu dolgozói ma már nem a régi szemmel nézik a kultúrműsort. színdarabokat, azok színvonalát, hanem új, szocialista tartalommal telí­tett kultúrát várnak. Nem szabad a falu dolgozóinak igényeit lebecsülnünk,. Na­gyon csodálkozom azon, hogy Dohanek elvtárs, mint a CsISz járási funkcionáriusa úgy ál­lítja be a dolgot, mintha a műsor csak az én kultűrigé­nyeimnek nem felelt volna meg. Azt hiszem, hogy a do­log másként áll. Erre a hall­gatóságnak a műsorral való elégedetlensége adta meg a választ. A „tanítói kultúrszomjról" emlékszik meg Dohanek elv­társ velem kapcsolatban. Rö­viden csak annyit válaszolok rá, hogy én is napszámos, summás voltam, s nézeteim és ahonnan kikerültem: a nép nézetei között ezen a téren sem lehet semmi különbség. Kovács István Komárom. tanító,

Next

/
Thumbnails
Contents