Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)
1951-11-18 / 271. szám, vasárnap
m sm 1951 november 18 Utóhangok Révai elvtárs itileki beszédéhez A füleki Kovosraalt dolgozóiról tudnunk kell, hoT valamennyien kivétel nélkül megrendelik a pártsajtót és ennek köszönhető az, hogy bá. az évi terv teljesítéséhez 170 munkaerő hiányzik, mégis december 20-ig teljesíteni fogják 100 százalékosan a tervet. A pártsajtónak köszönhető továbbá az is, hogy amikor egy füleki munkás százalékokról beszél, akkor nem számokat lát maga előtt, hanem ünnepnek egyetlen fontos mozzanata sem. Gyönyörű látvány volt ez a kép, amelyet az őszi nap ragyogó fénye izzó arannyal vont be. A füleki munkások arcán, akik az emelvény felé emelték tekintetüket büszkeség, bátorság ragyogott, úgy álltak ott, olyan komolyan és olyan szilárdan, mint a szocialista építőmunka őrei, mint a tartós béke Révai elvtárs a füleki élmunkásokkal beszélget. munkát, fokozott munkateljesítményt. A felvilágosító munka a Kovosmalfi ban napirenden van, erről gondo kodik mind a pártszervezet, mind az üzemtanács. A tizedesek, a pártbízalmiak munkahelyükön tartják meg naponta tízperces röpgyűlésdket és Sztálin elvtárs legutóbbi nyilatkozatát összüzemi gyűlésen vitatták meg egymás között a füleki dolgozók. Érthető ilyen körülmények között, hogy Révai elvtárs beszédét öntudatos munkásokhoz méltóan fokozott érdeklődéssel hallgatták és minden szavát mélyen emiékézétükbe vésték. Aki jelen volt Révai elvtárs lelkes fogadtatásánál, az láthatta, hogy a füleki munkásság a munkahelyén maradt mindaddig, amíg Révai elvtárs át nem lépte az üzem küszöbét. Csak, amikor Supka igazgató és Nagy elvtárs az üzem kapujánál üdvözölték Révai elvtársat a munkásság nevéőrei. Kérges, kidolgozott kezükön még ott izzott a munkaverseny heve, így hallgatták Révai elvtárs beszédét. A füleki dolgozók zöme a beszéd tartama alatt, amely több mint 1 óra hoszszat tartott, mindvégig mozdulatlan maradt, mintha gyökeret vert volna Irbuk és egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatták Révai elvtárs mondanivalóját. Révai elvtárs Füleken tartott beszéde ragyogó példája annak, milyen fegyverekkel harcol egy békeharcos, aki szívének minden dobbanásával a sztálini békepolitikát követi. A füleki munkásság a beszéd után ébredt rá arra, hory Révai elvtárs látogatása a legszebb és a legértékesebb békegyülést varázsolta elébük. Derű és elégedettség sugárzott a füleki dolgozók arcán, amikor megkérdeztem tőlük, hogy tetszett Révai elvtárs beszéde. Révai elvtárs beszéA Kovosmalt dolgozói feszült figyelemmel kísérik Révai elvtárs beszédét. ben, hagyták abba a munkát, hagyták el munkahelyüket. Mire Révai elvtárs az emelvényre ért, — ez a kaputól közel száz lépésnyire volt, — a füleki dolgozók sűrű sorokban vették körül az emelvényt. Az udvar percek alatt a dolgozók ezreivel telt meg. A fiatalok, a tanoncok az épületek tetején, az udvaron lévő fák ágain ágaskodtak, hogy jobban lássanak, hogy figyelmüket ne kerülje el ennek az dének utolsó szavai alig hangzottak el, azon nyomban Kosec elvtárshoz fordulok, aki egy -rccei ezelőtt átadta Révai elvtársnak az üzem sajátkészítésű ajándékát. Kosec elvtárs jókedvű, a most szerzett benyomások ünnepi izgalmaitól. Mosolyogva mondja: — Hidd el, még nem tudtam mindent alaposan átgondolni, amit Révai elvtárs mondott nekünk. Az ő mondanivaló a biztosan hónapokig beszéd tárgya lesz a füleki munkásság közt. Egyet azonban máris megállapítottam, hogy várakozásunkban nem csalódtunk. Mi, füleki munkások Révai elvtársban kiváló hékeharcost láttunk és most kiderült, hogy még kiválóbb, mint amilyennek elképzeltük. Nézd, hallottad te is a beszédét, nagyjában az itteni magyar dolgosókhoz szóit, mégis úgy érzem, hogy tanácsaival a szlovák dolgozókhoz is fordult, egyszóval hozzám is, a Besztercebánya környékéről származó szlovákhoz, aki évek hosszú sora óta együtt élek a magyar dolgozókkal. Amikor Révai elvtárs azt a tanácsot adta a magyar dolgozóknak, hogy velem, egyszóval a szlovák munkássággal és parasztsággal összefogva építsék az uj Csehszlovákiát, úgy éreztem, hogy szavai hozzám is szólnak és szólnak általában a szlovák dolgozókhoz, hogy a magyar dolgozókkal összefogva építsük gyönyörű hazánkat a HUKO-n épúgy, mint hazánk minden táján, ahol a szocializmust építik. — Révai elvtárs szavai a szivembe hatoltak. — folytatta Kosec elvtárs,— amikor megmagyarázta nekünk, hogyan szeressük a Magyar Népköztársaságot. Soha még a szocialista szeretetet így, ilyen pontosan nem fogalmazták meg, mint Révai elvtárs. Azt mondotta nekünk, hogy hazánk építésével fejezzük ki a Magyar Népköztársaság dolgozóihoz fűződő szeretetünket. Mi az ő tanácsát meg is fogadjuk. Révai elvtárs megmagyarázta, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozóinak az az érdeke, hogy Csehszlovákia erős legyen, nekünk pedig nem kevésbé érdekünk az, hogy a Magyar Népköztársaság erős legyen, hogy megvédje határait a leskelődő ellenségtől, Titótól, a láncos kutyától, a jugoszláv nép árulójától. A szeretetnek ez a megfogalmazása pontos kifejezője volt annak a békeharcnak, amit ni csehszlo- ' iai dolgozók és a Magyar Népk : társaság dolgozói lankadatlan energiával folytatunk. Révai elvtárs beszéde igazi békebčszéd volt. Mondanivalója nemcsak számomra, hanem valamennyi füleki dolgozó számára felejthetetlen élményt jelentett. Valamennyit jól ismerem, hisz hosszú évek óta együtt d sózunk. Láttam az arckifejezésüket, amint hallgatták Révai elvtárs beszédét és merem állítani, hogy Rév«"i elvtárs szavai örökre az emlékezetükbe vésődtek. Mélyen meghatott mindaz, amit mondott nekünk. Véleményem pontosan egyezik Révai elvtárs véleményével és beszédének éppen ez volt a veleje. Sokan éreztük, hogy ezek a ml gondolataink tulajdonképpen, csak nem tudjuk őket így kifejezni. Egyszóval Révai elvtárs a szivünkbe látott, a mi szívünkbe, akik minden tettünkkel a békét óhajtjuk és nem tévedek, amikor azt állítom, hogy azért látott ő a mi szívünkbe, mert ismeri életünket, itt járt és harcolt a mi Pártunkkal karöltve elnyomóink, kizsákmányolóink ellen. Ez a döntő tény teszi oly hitelessé, oly értékessé számunkra Révai elvtárs minden szavát Ezt a véleményt juttatta kifejezésre Nagy István elvtárs is, a magyar Kommün és Pártunk egyik kiváló harcosa. Nagy elvtárs életét eltéphetetlen szálak fűzik a füleki Kovosmalthoz. Lankadatlan energiával harcolt a füleki munkássággal a Benesérában Hulitáék ellen és ugyanolyan energiával dolgozik most is, mint üzemtanács elnök, felszabadult hazánk újjáépítésén. Akkor is, ma is hiánytalanul élvezte a munkásság bizalmát. Nagy elvtárs híven őrzi azokat a hagyományokat, amelyekre Révai elvtárs beszédében hivatkozott, hogy összekapcsoljuk és szorosabbra fűzzük a csehszlovák és magyar dolgozók érdekeit. Révai elvtárs beszédében hangoztatta, hogy ezeket a hagyományokat ápolni, gondozni kell. I Nos, Nagy elvtárs ápolta, gondozta és él is mélyítette azokat. Nagy elvtárs Révai elvtárs beszédéről a követ-kezőket mondotta: — Arai megragadott és mindvégig fogvatartot-t engem Révai elvtárs beszédében, az a teljesség, a megbonthatatlan egység volt. Bármiről is beszélt, szavaiban végeredményben a sztálini nemzetiségi politika, a béke politikája jutott kifejezésre. Mondanivalóját nyíltság, őszinteség jellemezte. Igazi bolsevikhez méltóan egyetlen Szoros együttműködésünk testvéri egységbe kovácsolja nemzeteink dolgozóit A napokban a csehszlovák és a magyar nép vezető tényezői összejöttek, hogy megtárgyalják az előfeltételeket ahhoz, hogy a két nép szoros baráti viszonyát az eddiginél még jobban elmélyítsék. A népi demo kratikus Magyarország kormányküldöttsége meglátogatta hatónkat Révai elvtárs vezetésével. Ezen a találkozón aláírták a két ország közötti kulturális egyezményt. A két ország kormánya és dolgozó népe Lenin és Sztálin zászlaja alatt közös célért harcol hazájában a békés építés jegyében. Történelmi jelentőségűnek nevezzük ezt a találkozót, mert a csehszlovák és a magyar nép megint közelebb kerül egymáshoz. Nap-nap után erősebbek vagyunk, szorosabb egységbe tömörülünk, összekötő kapcsai vagyunk annak a tábornak, amely a Szovjetunió gazdag tapasztalatai nyomán építi a béke nagy művét, a dolgozó ember számára, a szocializmust. Itt nálunk, Gottwald elvtárs Csehszlovákiájában és ngvanígy Rákosi elvtárs Magyarországán ma már üj életet élnek a dolgozó milliók. A dolgozó nép leszámolt mindazzal, amit a régi rendszerek rákényszerítettek, leszámolt a népbutítással, az álhazafisággal. Az idő a szocializmus felé haladó, nemzetiségre és anyanyelvre különböző, de egy akaraton lévő* két országban kiformálta az új szocialista embert, felemelte az évszázadokon keresztül nyomorba süllyesztett dolgozót. Az urak, a magyar, cseh és szlovák urak nem vették a dolgozót emberszámba, hanem élősködtek rajtuk, mint dögkeselyűk és szívták a vérüket. Az urak garázdálkodásának vége szakadt, amikor a hős szovjet katonák kiverték hazánkból és a népi demokratikus Magyarországból a fasiszta fenevadakat. Szabadok lettünk. Bányáinkat és gyárainkat ma már a munkások vezetik és beigazolódott, hogy a munkások jobb vezetők, mint az urak. A délszlovákiai földek ma a munkásoknak termelnek több kenyeret. Nálunk és a szocializmus országaiban a munka megbecsülést, jobb életet biztosít mindenkinek. Igy van ez a Magyar Népköztársaságban is, ahol a magyar munkások leszámoltál! a múlttal és építik jövő;jüket, a magyar dolgozó nép büszkeségét, Sztálin-várost. Mi, csehszlovákiai magyar dolgozók nagy figyelemmel kísérjük magyarországi elvtársaink sikereit és örülünk annak, ha a magyar dolgozók felépítenek és üzembe helyeznek egy-egy gyárat. Hogyne örülnénk, hiszen aki ma Magyarországát építi, az nekünk legbensőbb barátunk, testvérünk. Révai elvtárs füleki nagy beszédében Dél-Szlovákia magyar dolgozóihoz szólva ezeket mondotta: „Ha szeretitek Magyarországot, nem a régit, ne az urakét szeressétek." Révai elvtárs szavaira meg kell mondanom, hogy az urak Magyarországát sohasem szerettük. Ellenben szeretjük a ma Magyarországát, Rákosi elvtárs és a magyar dolgozó nép Magyarországát. Tudjuk, hogy vannak olyanok is, akik az urak Magyarországát jobban szerették, és krokodilkönnyeket hullatnak, visszasírják a számultra oly jó világot, d© mi ismerjük ezeket a jó madarakat, ezek nem mások, mint Horthy gyászvitézei, avagy Szálasi nyilas pribékjei. Az űri rendszert egyetlen becsületes dolgozó sem sajnálja, sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon. Éppen azért Révai elvtárs füleki nagy beszédét minden csehszlovákiai magyar munkás, paraszt és dolgozó értelmiségi magáévá teszi, Kell, hogy dolgozóink tudatába hatoljanak az elhangzott tanító szavak. Bárhogy is acsarkodnak ránk a nyugati imperialisták, hiába fenik a fogukat, hiába legénykednek, ml tudjuk, hogy a nagy bátorság mögött félelem bújik meg, féltik a millióikat, amelyeket a munkások kizsákmányolásával harácsoltak. Ott Nyugaton a halálgyárosok között megtalál.iuk a népi demokratikus országokból kisöprűzött bérgyilkosokat, akik az imperialisták szolgálatába szegődtek, abban a reményben, hogy majd az imperialisták segítenek nekik visszaszerezni elvesztett uralmukat. Ez azonban egészen nevetséges reménykedés. Mert az imperialisták örülnek, ha saját uralmukat fenn tudják tartani, amely már is ingadozik, mint valami gyenge tákolmány. Tákolmány is, mert a kapitalizmus az imperializmus stádiumában rothadó tákolmány, minden pillanatban a szétesés veszély© fenyegeti. Persze nem magától esik széjjel, hanem széjjel kell rúgni. Ha megtámadnak minket, széjjel is rúgjuk, ahogy a győzelmes szovjet hadsereg széijelrűgrta a hitleri fasizmust. A cseh, szlovák és magyar dolgozó nép közös érdeke a szocialista haza építése és annak megvédése. Mi csehszlovákiai magyar dolgozók meg is védjjik azt, amit hazánkban cseh és szlovák elvtársainkkal közösen építünk. Igy valósítjuk meg a gyakorlatban azt, amit Révai elvtárs mondott: „Ha közös a cél, ha közös a barát, ha közös az ellenség, akkor együtt kell, hogy menjünk vállvetve, egymás kezét fogya, életre, halálra." Ha megfogadjuk Révai elvtárs tanácsát és örök időre a nagy Sztálin vezette Szovjetunióval, a népi demokratikus Magyarországgal, a többi népi demokratikus nemzetekkel szövetségben és a kapitalista országok kizsákmányolt békeszerető emberelvei karöltve, mindörökre a közös célok érdekében fogaink harcolni a szocializmus békés építéséért, a kapitalista támadók ellen, a világ népeinek szabadságáért, mert aki Csehszlovákiát és Magyarországot építi, az a világbékét védelmezi. Hoksza István. percig sem titkolta előttünk, hogy a szocialista építőmunka nehézségekkel, akadályokkal jár, de ugyanakkor rámutatott arra is, hogy ezek a nehézségek merőben más fajta nehézségek, mint a múltban voltak. A múltban kenyérgondokkal küzdöttünk. a falat kenyérért küzdöttünk éhesen és nagyon keservesen. Ma viszont felszabadult hazánkban munkaerőhiánnyal küzdünk és biztos, hogy ezt a problémát is rövidesen le fogjuk küzdeni. — Láttam, — folytatta Nagy elvtárs, — hogy a mi munkásaink rendkívül hálásak voltak Révai elvtársnak, hogy kertelés nélkül beszélt arról is, hogy nálunk épúgy, mint a népi demokratikus Magyarországon vannak dolgozók, akik még nem eléggé öntudatosak és nem látják tisztán, hogy mást jelent a kapitalizmusnak és mást jelent a munkásosztály államának dolgozni. Egyszóval Révai elvtárs a valósághoz híven tárta íel a békeharc feladatait, rámutatva a burzsoá-nacionalizmus fekélyére, amely mindenütt veszélyes, bárhol is üti fel a fejét. Es igef. heljífseu mutatott rá arra is, hogy ml magyarok először a magunk házatáját seperjük tisztára; a magunk sorait tisztítsuk meg a veszélyes elemektől, akik a kulákok felé, a reakció felé húznak, <• azért, mert magyarok. Igen, ahogy Révai elvtárs mondotta: Csakis közös harcban, közös munkában a szlovák dolgozókkal, a szlovák elvtársakkal érhetünk el eredményeket a közös ellenség ellen. — A nehézségek tudatában csupa hit és erő sugárzott Révai elvtárs szavaiból. Ezt a hitet és erőt valamennyien éreztük, akik a munkásosztályhoz tartozunk, akik bízunk Pártunk vezetésében, akik a Szovjetunió békepolitikájára támaszkodunk. Nem véletlen, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barát-ág Hónapjában írták alá a csehszlovák-magyar kultúregyezményt Ez az egyezmény a béketábor erősödését jelenti, népi demokráciánknak és a Magyar Népköztársaságnak további erősödését. Erről győzött meg valamennyiünket Révai elvtárs nagy jelentőségű beszéde. Szabó Béla. \