Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-17 / 270. szám, szombat

1951 november 17 UJSI0 cfltnya- és cseeäLemo&édeľem egy magyar izöoeihtSLeti váróiban Tíz esztendővel ezelőtt a népelnyomó, Horthy-rendszer parlamentjében dr. Kuszka István „örökös főrendiházi tag", azzal dicsekedett: „az én túrkevei parasztjaim olyan kemény fából vannak faragva, hogy az asszony reggel kimegy kapálni, déltájt megszüli a gyermekét, leteszi egy kupac tövébe, eszik valamit aztán tovább kapál!" Arról természetesen nem beszélt az „örökös főrend úr", hogy abban az időben 17.4 százalék volt a csecsemőhalandóság és 14.4 százalék a szülés közben meghalt terhes anyák száma, Hogy egyetlen nyáron huszonhét gyermek pusztult el torokgyíkban, tizenhárom vörhenyben, tizenhat tífuszban, négy himlőben és 211 bélhurutban. Ma, a népi demokrácia első szövetkezeti városában újonnan felépített, modernül felszerelt, kényelmes és otthonias Egészségházban szülnek a parasztasszonyok. Túrkevén már nemcsak, hogy a földeken vagy a tanyákon nem szabad szülni, hanem még benn a városi lakóházakban sem, minden szülés levezetése a városi szülőotthonban történik, dr. Berentei Ernő Kossuth-díjas szakorvos felügyelete alatt, az Egészségház kiképzett védőnőjének, szülésznőinek és lelkes egészségügyi ápolószemélyzetének közreműködésével. Az elmúlt évben, 1950-ben még 36 úgynevezett „külső szülés" folyt le a tanyákon és 273 benn az Egészségházban. ebben az évben, azaz annak első öt hónapjában már csak a szülőotthonban szültek az anyák, 159 egészséges gyermeket. A szülőotthonban tíz napig fekszik a szülőanya. Az otthon ad neki teljes ellátást, ha netán szükséges, gyógyszert, tiszta ágyneműt vadonatúj csecsemőkelengyét. Mindezt díjtalanul. Ha komplikáltabb eset adódik, talpon van az egész Egészségház. Előfordult, hogy egy 1.05 kiló súlyú koraszülött gyermeket is megmentettek. Húsz napig melengették hőpalackok között és táplálták óránként Farkas Lajoskát, a ballapusztai állami gazdaság egyik dolgozójának koraszülött csecsemőjét, akihez amikor már anyjával együtt hazament, még két hónapon keresztül kijártak a védőnők anyatejet vinni a kicsinek és minden másnap kijárt az orvos figyelni, ellenőrizni a gyermek fejlődését. Az anyatej-akció a túrkevei Egészségház egyik legsikeresebb intézménye. A tejben bővelkedő fiatal anyák örömmel és készségesen adják át fölöslegüket a védőnőknek, akik orvosi előírás szerint a legszigorúbb higiéniai szabályok betartásával űrmértékre beosztott kis palackokba gyűjtik össze az anyatejet és kiosztják a tejszegény anyák gyermekeinek, vagy más módon veszélyeztetett csecsemőknek. Veszélyeztetett csecsemőknek tekintenek és ilyennek tartanak nyilván a túrkevei Egészségházban minden koraszülöttet, táplálkozási nehézségekkel küzdő, gyengén fejlett vagy betegségre hajlamos lassan növő apróságot. Az anyatejet ingyen osztják szét a rászorultak között, de aki átadja az Egészségháznak, az pénzt kap érte. Egy liter anyatejért, ha palackokba gyűjtik, 15 forintot, ha szoptat a „tejanya", 20 forintot fizet ki az Egészségház. 1950-ben 10.000 forintot fizettek ki anyatejért a túrkevei védőnők: az erre a célra létesített állami alapból. Bíró Imréné dolgozó parasztasszony, aki a Szegő-utca 3. szám alatt lakik, első szülése után saját kicsinye táplálása mellett, annyi tejet adott az Egészségháznak, hogy összesen 3.200 forintot kapott érte. Varrógépet, az urának kerékpárt, mindkettőjüknek ruhát, takarókat, gyermekholmit vásárolt a rendkívüli jövedelemből. A palackokba gyűjtött anyatejet a védőnőnek, Henel Terézia és Nyerges Klára, mindén nap kétszer hordják ki kerékpáron a városba, még a legtávolabbi tanyákra is, pedig ezek 15—18 kilométer távolságra esnek az Egészségháztól. A bélhurut, amely valamikor százával szedte nyaranta áldozatait, a túrkevei csecsemők közül, a szövetkezeti városban teljesen megszűnt. 1950-ben egyetlen gyermek sem halt meg bélhurutban Túrkevéií. Az Egészségházban a bennfekvés tíz napja alatt, naponta kétszer tart ellenőrző vizsgálatot az orvos. Minden csecsemőről orvosi kartotéklap készül és az otthonból való eltávozás után is valamennyit szüntelelenül figyelik, ellenőrzik. Minden gyermek BCG oltásban részesül. Hat. éves koráig hetenként orvosi ellenőrző vizsgálatra kerül, ha egészséges, benn a rendelőben, ha beteg, kimegy hozzá az orvos. Amennyiben szükséges, azonnali díjtalan kezelést, ingyen gyógyszert kap. I Az Egészségházban rendszeres tanácsadó-szolgálat működik a terhes anyák és csecsemők számára. A terhes anyákat hetenként egyszer fogadja a város Kossuth-díjas szakorvosa. .Minden rendelésen átlag 20—25 anya jelenik meg. A jelentkezőkről törzslapot nyitnak, rendszeresen mérik súlyukat, vérnyomásuk magassságát, állandó Wassermann-vizsgálat esetén procainos-penicilin injekciót kapnak, a a terhes anyák ugyancsak díjtalan fogkezelésben részesülnek, még akíor is, ha tagjai a Társadalombiztosító Intézménynek. Ingyenes röntgenvizsgálattal, a csontrendszert fejlesztő mesterséges tápanyagokkal, injekciókúrákkal, Dvitamin drazsék kiosztásával segíti a terhes anyákat az Egészségház. Szülés után két héttel kötelező a gyermekágy utáni orvosi vizsgálat. A csecsemő-tanácsadás szolgálatát dr. Rácz Sándor látja el hetenként egy napon. E°y-egy rendelésen 35—40 a jelentkezők száma. A csecsemőket költsé<rmentesen látják el bármilyen gyógyszerrel, vagy tápszerrel, csukamájolaiial, tejporral, stb. A rászorulók vándorkelengyét kapnak. A kicsinyek gondozására, étkezésére, betegségük esetén ápolásra, környezetük egészségügyi felülvizsgálatára és ruházatuk és lakóhelyük tisztaságára rendszeres ellenőrző látogatásokat tesznek az orvosok és védőnők mind a városban, mind a tanyavilágban. A tizenhárom és félezer lakosú Tűrkevén 1950-ben mindössze egy csecsemő halt meg. L. KVITKO: 3Cú /hú zb ä t e s S Huszonkét pufók gyerek Fehér házban szendereg, Fent, az ajtószárny felett Vörös zászlók lengenek, Huszonkét virgonc legény Hangoskodik, gőgicsél, S ameddig a szemük lát, Övék ez nagyvilág. Huszonkét kis fehér párna, Futkározó sugarak, Fehér bölcsök ölé tárva, Benne lágyan ringanak. Kitárul a kapuk szárnya, Betódulnak a mamák, S huszonkét vidám mamácska Táplálja a magzatát. cA ih ab Oxikatex Két hónappal ezelőtt Léván a régi babagyár alapjaiból megalakull 30 munkásnővel a Babatex Nemzeti Vállalat. Ma már ez az üzem 70 munkásnővel dolgozik és nagyon szép eredményt tudnak felmutatni munkateljesítményükkel. Az üzem dolgozó női védnökséget vállaltak a lévai IV típusú Egységes Szövetkezet felett és ezen kötelezettségüknek lelkes brigádmunkával tesznek eleget. Ezideig már a köveikező brigádokkal támogatták az EFSz-t: A bolgár kertben zöld séget kapáltak, kétszer résztvettek a Nyúl-völgyben a kukoricakapáláson, a szántói állami birtokon borsószedésben dolgoztak. Alsóréten résztvettek a rizsaratásban- és Ó-Léván háromszor szedtek répát. Különösen az utóbbi helyen dicséretet kaptak a gvors, szép és eredményes munkájukért. Ezenkívül már kultúrbrigádja Is van ennek a női munkaközösségnek A kultúrbrigád már két ízben sikeresen szerepelt, még pedig a szövetkezeti napon és a hadsereg napján. A kultúrbrigádnak jól fejlődő énekkara van. Jövőre nagyobb munkatervet dolgoztak ki, azonban ennek a keresztülvitele mé^ nehézségekbe ütközik Hogy ezt a tervet megvalósíthassák, az üzem dolgozóit oolitikailag nevelni kell. Ennek érdekében már összeköttetésbe léptek Antal elvtárssal a nyitrai kerületből és ő megígérte, hogy az üzem minden dolgozóját rövidesen politikai iskolába fogják küldeni. A további munka tervezésénél azt is megállapították, hogy a munka megszervezése nincs jól megoldva, és ezért új üzemvezetőséget választottak. Az új vezetőség tagjai Baidik Istvánné, Zavadel Erzsébet, Belovicsné és Raksányiné. Ezek a dolgozók szaktudásukkal és jó munkájukkal nagyben elősegítik az üzem fejlődését. Az üzem a sajtókampányban is résztvesz és eddig a következő eredményt érték el. A munkahelyre jár 12 Pravda és 28 U j Szó és á többi dolgozóknak haza jár az újság. Az összeredménv, hogy 70 dolgozó kettő kivételével olvasója és előfizetője a oártsajtónak. Raksányi elvtársnő 28 előfizetőt gyűjtött a Fáklya kultúrpolitikai folyóiratra. Reméljük, hogy az új vezetőség segítségével a jövőben munkateljesítményünkkel, kultúrbrigádunkkal és a mezőgazdasági brigádunkkal még szebb eredményeket fogunk felmutatni. Krausz Sára munkáslevelező, Léva. Fokozzuk a népnevelő munkát a pártonkívüli tömegek között — Rózsi, maga nem szereti a gyerekeit! — fordult hozzám egy öreg munkás, amikor anyaszabadság után visszatértem a Teslába. Egy kissé meghökkentett ez az állítás és bár nyelvemen volt a válasz, szerettem volna, ha az öreg, akit jó munkájáért tisztelek-becsülök — jobban kifejtette volna a dolgot. — Miért? — Mert a gyerekek még kicsinyek, maga olt hagyja őket idegenekre és bejön dolgozni. — Nem jól látja a dolgot, elvtárs, — feleltem — lássa, éppen fordítva van. azért jöttem be dolgozni, mert nagyon szeretem a gyermekeimet. Nézze csak, a munkámmal a szocialista hazát erősítem és a békét, és ebből is a gyermekeknek lesz haszna, a keresetemmel emelem a család életszínvonalát, most igazán gondtalanul élünk. Ami pedig a gyerekeket illeti, uzok olyan környezetben vannak és olyan gondozást kapnak a bölcsődéhen és a napközi otthonban, amit én nem tudnék nyújtani nekik. — Igaz, igaz — bólintott elgondolkodva az öreg. En folytattam: — Egy anyának nincs forróbb kívánsága, mint a béke. Ezért dolgosunk, munkánkkal ezért harcolunk. Es ha este egy kicsit fáradt vagyok, megjelennek szemem előtt a koreai anyák és gyermekek, egyszerre elmúlik a fáradtság és elhatározom, hogy még erősebben kell harcolni a békéért. Fokozni kell a népnevelő munkát a pártonkívüli tömegek között, beszélnikell az emberekkel és meg kell győzni őket »jöjjenek minél többen a termelésbe. a gyermekeket bízzátok gyönyörű napközi otthonainkra, bölcsődéinkre, ahol szakszerű felügyelet alatt igazi emberekké fejlődnek. Gondolkodjunk el Sztálin szavain és fokozzuk harcunkat, éppen gyermekeink boldog jövőjéért. HE1MLER ROZS] munkáslevelező, TESLA <iAz. oUt éfteime JŰLIA JEGÓSINA Este a rjázányiak a barakk mellett gyűltek össze és régi orosz és forradalmi dalokat énekeltek. Valamikor a mi tanítónk is ilyenekre tanított bennünket. A kórusnak nem voltam tagja, mert a hangom nem volt jó. De azért szabad időmben se akartam elmaradni a brigádtól. Egyszer azt ajánlottam, hogy tanuljanak be valamilyen színdarabot. Ötletemnek mindenki örült és hosszú előkészületek után erre is sor került. A darab nem volt valami tökéletes mű. A főhőse egy forradalmár volt, aki a zsandárok ellen harcolt, sztrájkra szólította a munkásokat és a végén hősiesen elpusztult. Én a forradalmár feleségét játszottam. És, állítólag — jól játszottam. Még pedig azért, mert egyáltalában nem „játszottam" a szerepet. Elfeledkeztem arról, hogy a színpadon vagyok, szemem előtt forradalmár apámat láttam, amilyennek elképzeltem őt és így szavaim és könynyeim őszinték és valódiak voltak. A végén a közönség velünk énekelte az Internacionálét. Attól a naptól kezdve, amikor az építkezésnél dolgozni kezdtem, éreztem: én is hasznos ember vagyok. Később családi okokból újból viszszatértem Ufába. Amikor elmentem a munkaközvetítő épületébe, láttam. ott egy tröszt helyezkedett el. Lámlám, mégiscsak igaza volt az agitátornak, hogy vége lesz a munkanélküliségnek. Az épület hirdetőtáblájára ezt a felhívást ragasztották ki: „A következő foglalkozási ágakban kerestetnek munkások" .. És hosszú jegyzék következett a szakmákról. Férjemnek is jól ment a sora. Anynyi munkája volt, hogy alig győzte. Szépen kiöltözködött, új lakást bérelt, még biciklit is vett. Kijelentette, hogy már semmi szükségünk sincsen arra, hogy én is dolgozzak. Üljek csak szépen otthon. Üjból csak háziasszony lettem. De engem nagyon vonzott a munka és a kollektív élet. És hiába beszélt le róla a férjem, mégis válaltam munkát. Takarítónő lettem egy étkezdében. Ott egyszer egy felhívást láttam: „Megkezdődött a felvétel a munkásiskolába. Munkások, munkásnők, menjetek tanulni!" Annyira vágyakoztam tanulni, hogy ezzel a gondolattal aludtam el és ezzel ébredtem. Összeszedtem bátorságomat és elmentem az éttermi munkások szakszervezetébe. — Tanulni szeretnék — mondtam az elnöknőnek. — Nagyon kérem, vegyenek fel az esti munkásiskolába. Az elnöknő megkérdezte, milyen képzettségem van és van-e családom, és amikor mindent elmondtam neki, így szólt: — Nem tudsz te megbirkózni a munkásiskolával. Hiszen majdnem írástudatlan vagy. És gyereked és férjed is van. Hagyd csak te a ta nulást! Kimentem a szobából, a falnak támaszkodtam és halkan sírni kezdtem. Hirtelen valaki megérintette a vállamat, Vasziljev volt, a Népétkeztetés vezetője. A vezetőség előtt mindig valami félelmet érezitem, de mert láttam, hogy Visziljev barátként néz rám, őszintén elmondtam neki mindent. Végighallgatott, elkomolyodott és megkért, hogy várjak egy percet. Bement az irodába, hangosan és haragosan beszélni kezdett a szakszervezeti elnöknővel. Az ajtó kissé nyitva maradt és mindenit hallottam. — A Párt szempontjából nagyon helytelenül jársz el — mondta haragosan Vasziljev. — Nem jelent semmit, hogy majdnem Írástudatlan. A forradalom mindenki előtt megnyitotta az útat a tudás felé. Tudod, mit mondott Lenin elvtárs ? Azt mondta hogy minden szakácsnőt meg kell tanítani arra, hogy országot tudjon kormányozni ... Te pedig Jegósinát még a munkaiskolára sem akarod engedni! Tovább már nem is hallgattam, annyira elcsodálkoztam Lenin elvtárs mondásán. Később kijött Vasziljev és azt mondta: — Minden rendben van, Jegósina. Elmehetsz a munkásiskolára. Az étkezdében az elvtársak valamennyien nagyon örültek elhatározásomnak. A kezemet szorongatták, bátorítottak. Felmentettek az esti munka alól. Megköszöntem Vasziljev elvtársnak baráti gondoskodását, de ö elhárította magától: — Ugyan, Jegósina elvtársnö! Hi szén ezt nem én csináltam. Van egy kormányhatározat, hogy segítsük azokat, akik tanulnak! Fjodor kétkedéssel fogadta tervemét: — Nem sül ki belőle semmi jó — mondta. — Az első hónapban kiraknak majd. Nem bírod te a tanulást. Az első időben csakugyan nagyon nehezen ment a tanulás. De Fjodor jóslata nem vált be, mert mindenkinél jobban tanultam. De a tudást nagyon meg kellett szenvednem. Reggel és egész nap a munka, utána Mityával foglalkozni és a háztartást rendbehozni, este pedig előadásokra menni! Nem volt időm a házifeladatok elvégzésére sem. Nagyon figyelmesen hallgattam az előadásokat. Az előadó minden szavát mohón fogtam el és útközlben hazafelé, gondolatban már meg is csináltam a feladatokat. 1928-ban felvettek jelöltnek a Pártba. Akkor még nem nagyon értettem a politikához de a szívem mégis a bolsevikok közé húzott. Hittem a Pártban és tiszta szívemből vonzódtam feléje. A felvételi ^kérvényt három napig írtam, mert azt akartam, érződjék szavaimból, miért is akarok a bolsevikok közé kerülni. Az első ajánlást attól a Vasziljevtöl kaptam, aki az iskolába felvétetett. Végre sok küzködés és nehézség után befejeztefrn a tanulást és a bizonyítványaimat átküldték a szverdlovszki fémipari főiskolának. Fjodor nagyon megharagudott és azt mondta: — Hogy gondolod ezt? Azt hiszed, majd engem is magaddal cipelsz az Uraiba? Az én türelmem most már véget ért. Választanod kell a családod és a tanulás között! Nagyon elszomorított, mert láttam: családi életem csakugyan felbomlik, ha elmegyek. Elutaztam Szverdlovszkba, hogy visszakérjem az irataimat. Elmentem a fémipari főiskolára és megmondtam: családi okok miatt kénytelen vagyok abbahagyni a tanulást. De a főiskola vezetősége nem akarta visszaadni az irataimat. — Csak tanulj! — bíztattak. — Majd később még meg is köszönöd ezt nekünk. De én mégis visszavettem az iratokat. Amikor kiléptem az intézetből, nagyon szomorú lettem. Vége, vé-re már az álmaimnak! Mentem az utcán. Az egyik épületen egy felírást láttam: Uráli Energetikai Technikum ... Bementem, gyorsan megírtam egy kérvényt és átadtam a titkárnak. Nagyon sok volt a jelentkező, több, mint ahány hely. (Folytatjuk)