Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-17 / 270. szám, szombat

OJ sin 1951 november 17 c/tlois. tyiváSjeU. A Faluszínház november 9-én mutatta be a Jírásek-centennárium alkaL m

.lb

.'l magyar nyelven Alois Jírásek

„Az apa" című drámáját a bratislavai Nová Scénában, a Szlovák Nemzeti Színház kamaraszínpadán. A bemutatót a következő előadás vezette be: Goikij, a nagy orosz proletárköltő, a szocialista realizmus atyja, a színdarabírással foglalkozik egyik tanulmányában és ebben azt írja, hogy a kommunisták kulturális tevékenysége, — ideértve a drámaírást is •— harcot jelent az emberért és e harc a végből folyik, hogy felszabadítson mindazoktól az „aljas tulajdonságoktól, szokásoktól és előítéletektől" — ezek a nagy Gorkij tulajdon szavai,— amelyekkel az elkorcsosult kapitalizmus fertőzte és fertőzi az embert. A kapitalizmus szülte telhetetlen kapzsiságot, elvakult gyűlölködést és nyárspolgári korlátoltságot megbélyegző jelenetek sorozata fog a mai 'estén, Itt a színpadon, szemünk előtt leperegni. Falusi környezetben játszó, komor hangulatú, de számunkra nagyon tanulságos darabot mutat be a Faluszínház színészgárdája. A darab szerzője az utolsó 100 esztendő cseh irodaimának egyik legtermékenyebb és legnagyobb hatású alkotó munkása: Alois Jírásek. A mostani 1951-es évre esik Alois Jírásek születésének századik évfordulója, ünneplik ezt nemcsak hazájában, hanem a Szovjetunióban és a népi demokráciákban is. A prágai Jírásekünnepségfken nemrég a Magyar írószövetség képviseletében nem kisebb személyiség jelent meg, mint Illés Béla, a regényíró, a budapesti Jírásek-ünnepélyre pedig . Csehszlovák írószövetség Andrej Plávkát, a jeles szlovák költőt küldte ki. A csehszlovákiai nrgyar dolgozók Jírásek iránti tiszteletének, művei iránti megértésének kifejezésére ad alkalmat a mai este, melyen a kiváló cseh író egyik drámai alkotása, „Az apa" kerül bemutatóra. A színműfrás Jírásek írói tevékenységének csupán egyik, bár fontos, de nem fő jelentőségű szakasza. Számos színdarabot írt, legnagyobb hatást azonban, mint regényíró történeti regényekkel ért el. Gottwald elnökünk 1948 novemberében fogadta Nejedlý elvtárs iskolaügy! minisztert, aki mint irodalomtöri nész több alapvető jelentőségű tanulmányt írt Jírásek műveiről és életéről. Elnökünk utalt arra, hegy a fasiszta megszállás alatt tilos volt Jíráseket kiadni, ezért jelenleg hiány mutatkozik Jlrásek-művekben. pedig arra van szükség, hogy a nép Jíráseket még többet olvassa, mint azelőtt, hogv hatása még szélesebb néprétegekbe behatoljon. G twald elvtárs Jírásek alkotásait, mint a gazdasági építéssel párhuzamosan folyó kulturális építés nagyon értékes támogatóit becsüli, mivel Jírásek történeti regényeivel haladó hagyományokat ápol: a cseh parasztság XV. századbeli dicsőséges huszita forradalmát és harcait s a cseh nemzeti megújhodásnak a XVIII. század végére és a XIX. század elejére eső korszakát emeli ki. Jírásek ezekkel a műveivé ellensúlyozta annak a lakájtörténetírásnak hatását, amely a cseh állami önállóságot letörő reakció által teremtett temetői csendet, a gazdasági. politikai és kulturális megkötözöttséget állította oda zavartalan nyugalmú és históriai magaslatot jelentő korszak gyanánt. Jírásek tehát a nemzeti hagyományok, a kulturális örökség annyira fontos átértékelésében és éló gyü mőlcsöztetésében a népnevelők, a tanítók és az ifjúság számára felbecsülhetetlen, egyedülálló segítség. Ez a kiváló költő, mint ember végtelenül rokonszenves jelenség, ö benne vo'.taképepn két lény lakott. Egy tudós történész, aki bámulatos históriai tájékozottságra tett szert s a dolgozók és a felszabadulásért harcolók oldaláról hatolt be a társadalmi fejlődés megértésébe, és ezt a fáradhatatlan adatgyűjtőt kiegészítette a művész, aki szemlé'etessé és vonzóvá tudta tenni az olvasó tízezrei számára a tudós felismeréseit. És mindezeken túl e^y harmadik életet is élt Jfrísek: Litomvšeulben 13 éven át. Prágában 20 évig működött mint középiskolai tanár. Ezzel kapcsolatban Jírásek re idézhetjük és vonatkoztathatjuk József ' Attilának szavait: 6 egész nemzetét tanította, de nem közéniskolá., fokon, vagyis nem a reakció és a burzsoá-nacionalizmus ideológiája szerint. Termékenységben és áradó elbeszélő adományban Jírásek Jókaira, a parasztság mozgalmai és forradalmai iránti érdeklődésével pedig Eötvös Józsefre emlékeztet. A huszita mozgalom, mely mélysége sen vonzotta Jírásek alkotó képzeletét, a hűbérrendszer ellen forduló paraszt- és részben polgári-népiplebejus forradalom volt a XV. században Akkor vallási ideológiával lehetett csak megmozdítani a tömegeket politikai és gazdasági harcra. A huszita forradalom 1419-ben tört ki, Csehország és Magyarország akkori közös uralkodója, Luxemburgi Zsigmond, a magyar hűbérurak segítségével keresztes hadjáratot vezet a husziták ellen, sikertelenül, és a harc átterjed Szlovenszkóra, közben a magyar parasztság rokonszenvvel fogadja é£ magáévá teszi a huszita tanokat. Huszita papok készítík a XV. sz. derekán az első magyarnyelvű bibliafordítást. A husziták propagandája szítja fel az 1437-es erdélyi parasztlázadást, a legerősebb parasztmozgalmat Dózsa felkelése előtt. 1434-ben Csehországban Zsigmondnak sikerült letörni a radikális huszita parasztságot, a táboritákat, azáltal, hogy egyezségre lépett az áruló huszita nagypolgársággal Az eltiport táboriták mozgalma azon ban tovább élt és küzdött az akkori Magyarország hegyvidékén egészen a XV. század hatvanas éveiig. A magyarországi huszita küzdelmeknek vannak kűtonböző szakaszai és vezetői. Más vezér volt Blasko, a huszita közember, aki 1430-ban cseh és magyar katonákkal bevette Trnavát és a Mátyusföldig nyomult előre és más volt Giskra, akit a magyar főurak befogadnak maguk közé, aki condottiere-típus volt és utóbb a husziták ellenfeleinek oldalán is szolgálatot vállalt. A Magyarországon harcoló husziták története szoros kapcsolatban állt Hunyadi Jánossal és Korvin Mátyással. Mindketten szerepelnek Jírásek Bratstvo című 3 kötetes regényében (1899—1909), mely Zsizska és Holy Prokop Magyarországba benyomult katonaságának, a táboriták megmaradt egységeinek történetéve! és sorsával foglalkozik. A huszitizmus keletkezését a magyar diákok által is sűrűn felkeresett XV. századbeli Prágában a Mezi proudy (1887—1892) a huszita parasztkatonaság nagyszerű teljesítményei Zsizska vezetése alatt a „Proti všem" című regény mutatja be. Köztársaság! elnökünk, Gottwald elvtárs, miért figyelmeztette a mostani centennárium előkészületeinek megindítójaként a cseh értelmiség vezető ténvezőit már 1948 őszén arra. hogy Jírásek műveit nagy példányszámban és olcsó áron el kell juttatni a dolgozó nép kezébe. Azért tette ezt, mivel e kiváló cseh iró, amint mondottuk, regényeiben azokat a haladó nemzeti hagyományokat idézi fel, amelyek ma is éltetően időszerűek és frissek és a népi demokrácia építő igyekezetét még öntudatosabbá, még gyökeresebbé, még acélosabbá teszik. A magyar dolgozóknak tőbb okuk van rá, hogy bekapcsolódjanak a Jírásek-centennárium ünneplőinek táborába. A huszita kulturális és szociális örökség, amelyet Jírásek, művészetének eszközeivel, és a történelmi igazságnak megfelelően kiemelt, a magyar társadalmi és művelődési fejlődésben, mint haladó <-rő igen jelentékeny szerepet játszott az újkor küszöbén. Erről a tényről soviniszta beállítottságú polgári történetírás, vagy hallgatott, vagy hamis képet festett. Jíráseket csodálkozás és elégedettség fogná el, ha a felszabadulás óta megjelent magyarnyelvű marxista történelmi munkákban olvashatna a huszita mozgalmak áthullámzásáról a XV. század magyar társadalmában. Ezekben a munkákban nemcsak "Giskra és Hunyadi János, nemcsak Podjebrád György és Korvin Mátyás kapcsolatairól van szó, hanem az akkori magyarországi alsópapság radikalizálódásáról Husz tanainak hatása alatt és a magyar parasztság pozitív viszonyulásáról a huszita forradalom táborita szárnyához és a cseh parasztkatonasághoz. Mindezeken túl a Jírásekcentennárium újabb alkalom a testvéri együttműködés és a kulturális kölcsönösség dokumentálására a magyar és csehszlovák népi demokrácia kő zött. A feudalizmus és a kapitalizmus századokon át rá tudott kényszeríteni népeket, hogy közös politikai fedél alatt, ugyanazon állam házában éljenek, de az együttélés folyamán a népek dolgozói mégse közeledjenek egymáshoz, hanem a szoros térbeli közelség ellenére maradjanak egymástól idegenek, sőt. egyik a másiknak szolgaságban tartására is felhasználható legyen. Épp erre figyelmeztet bennünket a Jírásek ápolta huszita hagyomány, mint olyan kor szak öröksége, amelyben a magyar és a csehszlovák parasztság és a haladó értelmiség között népi kapcsolat állott fenn. A népi demokráciák korának kellett .eljönnie, hogy eloszlassa azt a mesterséges ködöt, amellyel a hűbéri és a tőkés uralkodó osztályok annyi évszázadon át egymás közvetlen szomszédságában élő nép'tek látását elhomályosították, a népi demokráciák tették lehetővé, hogy e népek végre elfogulatlanul egymás szemébe nézhetnek, kezet foghatnak testvéri együttélésre és vállvetve végzendő, azonos célú munkára. De térjünk vissza a most előadandó darabhoz, Jíráseknek „Az apa" című darabjához. Van ebben hatalmas drámai feszültség és ezt kívánjuk, szívesen látjuk a színpadon, mert hiszen valóságos életünk tele van a régi rossz elleni küzdelem, az új embert kiformáló munka és a társadalomépítő feladatok teüesftésének feszültségével. A darab meséíe falusi Romeo és Júlia történetnek indul. Két egymással súrlódó parasztcsaláddal, Kopeckyékkel és Gvivisékkel Ismerkedünk meg s egy Gyivisek-fiú, Ján és egy Kopecky-leány, Anna a család! torzsalkodások ellenére Is közelednek egymáshoz, megszeretik egymást. Komoly vonzalomról van szó. A fiatalok házasságát azonban lehetetlenné teszi Gyivisek Ján apja, ez a telhetetlen szerző ösztöntől feszített parasztember, váltóuzsorás és lelketlen aoa. Fia választottjának szüleit anyagilag tönkreteszi, házukat elárverezteti és ennek az elvadult apának rossz példájára. kisebbik" fia késsel támad a leány öccsére és az összecsapás a támadóra nézve halálos kimenetelű. Shakespeare darabjában a fiatalok házasságának ellenzője Júlia apja, Jírásek darabjában pedig a falusi Romeo-é. Shakespeare-nél a két család ellenségeskedését elvadító gyilkosság a drámai cselekvény kiinduló pontja, míg Jírásek drámájában a gyilkosság később bekövetkező szerencsétlen eset. Jírásek drámájának végén mindenki boldogtalan, Ján búcsút vesz Annától és pannak megv, Kopeckyék nyomorognak. Gyivisek pedig, aki gyermekeinek boldogságát tönkretette egyedül marad, minden tőrtetése értelmetlenné válik számára. A két ellenséges család kőzött a kapitalizmus tépett fel áthidalhatatlan szakadékot. Hallunk arról, hogy az egyik oldaíon iparvállalatba fektetett tőke elvesztése okozott anyagi romlást, a másik oldalon pedig a parasztembert kiforgatja emberségéből, elvadítja a kezében levő váltó behajtásának lehetősége és az így okozható rombolás. A paraszti individualizmus és a tőkés pénzsóvárság által megfertőzött falu életének kilátástalan feldultságát semilyen csillapító, megnyugtató akkord nem enyhíti a darab végén. A kulák erőszakoskodás, a szenynyes kulák ösztönök ősi hagyománya kísért fel Az apában, megsokszorozva a pénzgazdaság kapzsiságot és önzést felburjánoztató hatásával. Eszünkbe jut Ady költeménye a régi falvakról, amelyeket „volt erdők és ó-nádasok" kísérteties kSdbozótja vesz körül, a bozótban ragadozó vadak tanyáznak, fény, lámpaláng sehol sem világít és a kapitalizmus új hínárja tesz használhatatlanná köröskörül minden kivezető útat. Ml azonban tudjuk, hogy van kivezető út: ez pedig a kulák mentalitás kiküszöbölése a falvakból és a szocialista munka öntudatára ébredt falusi dolgozók versengése nem egymás ellen és egymás megrontására, hanem az együttes társadalmi munka, a szövetkezeti termelés áldásos eredményeinek fokozására. Dr. SAS ANDO/t. Felvirágzik az igazi népi művészet a szocializmus világában Életszínvonalunk fokozott emelkedésével együtt jár dolgozó népünk kultúrszínvona'iának emelkedése is. Ma már a dolgozó ember mindennap olvas újságot vagy könyvet, rádiót hallgat, s ha lehetősége nyílik rá, moziba vagy színházba megy. Mindezt az teszi lehetővé, hogy mindenki munkája után meg tud élni és keresetéből jut kulturális szükségletének kielégítésére is. Mennél többet tanul a dolgozó nép, annál jobban megérti a fejlődés menetét, annál szakszerűbben tudja építeni a szocializmust és ezzel védi a békét is. A dolgozó a biztos jövőt látja maga előtt, ennek öröme tetteiben is megnyilvánul. Ilyen őrömből fakadó tevékenység a napjainkban lefolyó népi kultúrverseny is, amelyet a CSEMADOK kezdeményezett. Sok községben rendezik meg ezeket a kultúrversenyeket és sok népi tehetség tör magának utat, élve az adott lehetőségekkel. A nyitrai kerületben Oroszkán és Csatán rendeztek ilyen kultúrversenyt. Oroszkán a napi nehéz munka után bekapcsolódtak a kultíjrmunkába a cukorgyár dolgozói, minden este tánc- és énekpróbákat tartottak. Csatán egy tizenhét éves lány tanította be szakszerűen a népi táncokat. Lelkiismeretesen tanult és gyakorolt mindenki. Mikor a bemutatóra sor került, lázas izgalomban léptek a színpadra, attól félve, hogy nem nyerik meg a közönség tetszését, de a műsor nagyszerűen sikerült. A közönség meglátta a különbséget az álkultúra és az igazi népi kultúra között. Feszült figveiemmel követték az egyes táncokat s hatalmas tapsviharral jutalmazták a szereplők igyekezetét. Csatán különösen szépen táncoltak. A dolgozó nép fiai valóban szebben táncolnak, mint a letűnt kor kifestett dámái, természetesebben mozogtak, mint az urak elkényeztetett csemetéi. Oroszkán a „Szökik a menyaszszony" című egyfelvonásos színmű előadása ragadta meg legjobban a figyelmet, valamint a régen feledésbe ment eredeti oroszkai „tapsikolós" tánc és a „kanásztánc" is. De szépen szerepeltek a népdalénekesek is. A legnagyobb sikert a kanásztánc aratta. A szereplők eredeti hosszúruhás oroszkai népviseletben táncoltak, ami a táncok hatását még jobban fokozta. A „Szökik a mennyasszony" előadása olyan természetesen hatott, mint a napi élet folyása. A szereplők egyszerű s bátor fellépésükkel bebizonyították, hogy népünknek van osztályöntudata, bátor s nem megalkuvó. Bebizonyult, hogy a munkás is jól tud mozogni a színpadon, beszédének hangsúlya természetes és fesztelenül jelenik meg a nézők előtt. A jzokása! pedig szépek és értékesek, nyugodtan mondhatjuk, hogy művésziesek. A volt uralkodó rendszerek évszázadokon át elnyomták a népi kultúra fejlődését, mert féltek attól, hogy ez segíti a dolgozó nép öntudatra ébredését. A mi kultúránk és művészetünk ezért csak a felszabadulás után virágozhatott ki. A CSEMADOK oroszkai helyi csoportja Ipolypásztón is előadta műsorát. Ipolypásztó községben a lakosságnak kilencven százaléka tagja az EFSz-nek. A CSEMADOK helyi csoportja azonban csak most tartotta ott alakuló gyűlését. Ezt a gyűlést mentek megnézni az oroszkaiak. Százötven taggal alakult meg a helyi csoport és hetvenen most két nap alatt jelentkeztek. A pásztói előadáson a helyi csoport is fellépett gazdag n' f táncműsorral és népi énekekkel. A termet a falu lakossága zsúfolásig megtöltötte és az elhangzott beszédeket, valamint a gyűlés után keidődő kultúrműsort nagy lelkesedéssel hallgatta végig. Ez természetes Is, mikor a nép a félig feledésbe ment táncait látta előadni. A megalakult hely! csaport szocialista kultúrát fog adni a pásztói dolgozóknak és megvilágítja előttük a jobb élethez vezető utat. Mint minden községben, úgy Itt ls, a helyi csoport az igazi szocialista népi kultúra fegyverével megerősíti a község lakosságát, hogy vele tartósan biztosítsa a békét s a dolgozó nép hatalmát. Bagota István. HM

tMHWH»MW

WH

»

MI

HII

MM

»I

Mt

M

II

H Vigyázz Sötét éjben bozót zizzen, álnok kígyó hangja szisszen. Simán beszél hazug nyelve, ölni akar gyilkos terve. Éles Jegyver a kezében, vedd el t öle melegében. Külföld kéme, vigyázz rája! Ne sajnáld öt, tiporj rája! Süttö Imre, Ligetfalu, KULTŰRHIREK A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBÓL A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG megalakulásának 2. évfordulóján Pieok elvtárs kiosztotta az állami dijakat a legkiválóbb tudósok, írók és művészek közt. Dijat kapott többek között Martin Andersen Nexö, Anna Seghers, Berthold Brecht. A K3NAI NÉP nagy ünnepségek keretében emlékezett meg Lu Szin a nagy kínai népi iró halálának 15. évfordulójáról. A pekingi állami könyvtárban kiállítást rendeztek mü. veiből. Lu Szin egykori lakóházát múzeummá alakították át, szülővárosában pedig színházat neveitek el róla. A Lu Színről szóló cikkek meg. említik, hogy ö volt a régi és az új kinai irodalom legjobb ismerője, aki a klasszikus orosz és szovjet irodaimat is sokat tanulmányozta. Az albán zeneszerzők és festőművészek alkotó munkájukat az Albán Munkapárt megalakulása tizedik év^rdulójának tiszteletére ajánlják fel. Konsztantin Tráko zeneszerző legújabb szerzeménye »A pártnak — Envernek* cimü kantáta. A többi albán zeneszerző is ennek az évfordulónak szellemében dolgozik. Nedzsmedin Zájmi festőművész két képen dolgozik, az egyik a Nemzeti Felsza. baditó Háború hős kommunistáit ábrázolja. AvduXla Emini Enver Hodzsa uj arcképét festi. Több albán festő, művész a párt tízéves harcaiból kiragadott eseményt örökíti meg. November 7-én nyílt meg a jászberényi Jász Múzeum állandó kiállítás. Ez a kiállítás a hely. a város és vidéke történetét szemlélteti, kezdve a történelem előtti kor régészeti anyagával, a város történeti anyagán keresztül a legutóbbi időkig. Igen értékes iparművészeti é* ötvöstárgyak is szerepelnek a kiállításon* A mult század nagy magyar művésznőjének, Dérynének ruháiból, haszná. lati tárgyaiból ls szép gyűjteményt mutatnak be. Erkel Ferenc 1867-ben Irta Dózsa Györgyről, szóló zenedrámáját. Színrehozatalának gondolata a felszabadulás óta foglalkoztatja a budapesti Állami Operaház vezetőit Farkas Ferenc zeneszerző a magyar rádió megbízásából kivonatolta az alig ismert operát. A zenei betanítást Polgár Tibor végzi, a főszerepeket Osváth Júlia, Jámbor László és Szabó Miklós éneklik. Bemutatására már a legközelebbi időben sor kerül.