Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-09 / 237. szám, kedd

oj %m 1951 október 9 Klemen! Gotfwafd kéztérsaiági el mk távirata ISI NDK marni ürnm alkafmáliói Klement Gottwald, Köztársaságunk elnöke a Német Demokratikus Köz­társaság államünnepének alkalmából Wilhelm Pieckhez, a Német Demokrat tikus Köztársaság elnökéhez a követ­kező táviratot intézte: Ualhelm Pieck elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának második évfordulója alkalmából nevemben és az egész csehszlovák nép nevében szívélyes üd­vözleteimet és őszinte szerencsekívá­nataimat küldöm. A Német Demokratikus Köztársaság, amely már két év óta sikerrel fejti ki békés építő törekvéseit, rendületlenül áll a béke táborában, a Szovjetunió vezetése alatt, mint a demokratikus békeszerető erők további megszilárdí­tásának és kifejlesztésének hatalmas támaszpontja Németországban. A NDK komoly akadályt jelent az ame­rikai imperialisták azon törekvésében, hogy Németországot európai támadó terveikbe bevonják. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása két országunk közötti kölcsönös viszony történetében új kap­csolatok kezdetét jelentette, amelyek őszinte barátságon és együttműködé­sen alapulnak és szilárdan támasz­kodnak közös barátunk, a Szovjetunió es a nagy Sztálin iránti rendíthetet­len szeretetre és hűségre. A csehszlo­vák nép örömmel kíséri figyelemmel az önök országában elért sikereket, amelyeket az építésben elérnek és minden erejével támogatja és tovább­ra Is támogatni fogja a Német De­mokratikus Köztársaság és az összes békeszertő németek rendíthetetlen erő­feszítéseit, amelyekkel az egységes, független, demokratikus és békeszere­tő Németország felépítésére — az euróoai tartós béke fő előfeltételének kiépítésére törekednek. Saját nevemben és az egész cseh­szlovák nép nevében kívánom az Önök országának, s önnek személye­sen, valamint az összes becsületes né­met békeharcosnak, hogy e békés erő­feszítéseiket teljes siker koronázza. KLEMENT GOTTWALD, a Csehszlovák Köztársaság elnöke A Német Demokratikus Kifatársas^ ­szövetségesünk a vitái Sséke megszifárdiásáérf folytatott harcban A Német Demokratikus Köztársaság második Prágában évfordulójának ünnepségei A Béke Hívei Csehszlovák Bizott­sága október 5-én, pénteken a prágai Községháza Smetana-termében ün­nepi estet rendezett a Német Demo­kratikus Köztársaság megalapításá­nak második évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepi esten a csehszlovák kormány nevében Ladislav Kopŕiva nemzeti biztonságügyí miniszter be. szédet mondott, melyben többek kö­zött ezeket mondotta: „Melegen ér­tékeljük azt a tényt, hogy szom­szédaágunkban, Németországban, ahonnan gyakran hallottuk és ke­ményen éreztük a D rang naeh Osten hírhedt imperialista jelszavát, ahon­nan évszázadokon keresztül nemze­teinket & leigázás és pusztulás fe­nyegette, demokratikus állam kelet­kezett, amellyel együtt dolgozhatunk és amellyel való baráti kapcsolataink alapján számithatunk hazánk biz­tonságának megszilárdítására. A ml népünk és a német nép kö­zös ellensége — mondotta továbbá Kopŕiva miniszter, — ma az ameri­kai imperializmus. Amilyen mélyen gyűlöljük az amerikai imperializmus ném» szövetségeseit, oly baráti ér­zéseket táplálunk a haladó németek iránt A német békeharcosokat forró rokonszenvünk kíséri. Joggal gyöke­resedtek meg népünk tudatában a barátság érzései a Német Demokra­tikus Köztársaság iránt, amely a jö­vő egységes békeszerető Németország alapját képezi. A Német Demokratikus Köztársa­ságnak, jó szomszédunknak, a béke tábora tagjának sikerei a mi sike­reinket is jelentik. Ezekben a sike­rekben azt látjuk, hogy a szabad nemzetek családjában a hatalmas és naponta növekvő és erösödő béketá­borban a legyőzhetetlen Szovjetunió vezetésével és segítségével hazánkat biztonságban alakítjuk át a szocia­lizmus boldog országává. Ladislav Kopŕiva nemzeti bizton­ságügyi miniszter beszéde után, amelyet a jelenlévők hosszantartó, lelkes tapssal fogadtak, Fritz Gros­se, a Német Demokratikus Köztársa­ság prágai nagykövete emelkedett szólásra. „A Német Demokratikus Köztár­saság megalapításának második év­fordulóját — mondotta Grosse nagy­követ — Köztársaságunk egész la­kossága büszkén és a jövőbe vetett hittel ünnepli meg. Hazánk nyugati részében a békeszerető emberek tu­datában vannak annak, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság alap­ját képezi az egységes demokratikus és békeszerető Németországnak. A nyugatnémet lakosság felismeri, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az utóbbi években nagy gazdasági sikereket és szociális haladást ért el. Németország demokratikus erői következetesen törekedtek Németor­szág egységesítésére és a német né­pet szolgáló békeszerződés megköté­sére. Míg a Szovjetunió teljes mér­SZO?gCE5ZTél ÜZENETE* G. KIúra: Kérésével forduljon a Magyar Könyvtár kiadóvállalatához, Bratislava, Benešova 29. T. H. Bra­tislava: Nincs mitől tartania, ha munkája ide köti, akkor nem érheti kellemetlenség. Borostyán Antal: Nem tudjuk, milyen nyugdíjról vaj| szó és az iratokról sincs tudomá­sunk. Helyes lenne, ha megírná ne­künk részletesen, miről van szó és akkor esetleg a neve és születési év­száma után tudnánk az ügyét előre­lendíteni. B. József Pelsőc: Kérjük, máskor semmiféle iratokat ne küld­jön a szerkesztőségbe. Az élmunkás­könyvét visszaküldjük, ami pedig sú­lyos betegsége miatt a szanatórium­ba vagy fürdőhelyre való beutalását illeti, ahhoz okvetlenül fontos, hogy beküldje nekünk iratainak számát, máskép nem tudunk ügyében eljárni. Ha az orvos azt mondta magának, hogy be van valahova utalva, akkor szükséges, hogy az erre vonatkozó iratainak számát megkapjuk. Kúszó János: Határozottan tehetségesnek tartjuk. Két beküldött verse azt bi­zonyítja, hogy van íráskészsége. Na­gyon ajánlatos, hogy többet olvas­son, főleg szovjet szépirodalmi müve­ket. M. József Naszvad: Versedet azért nem közölhetjük, mert az tisz­ta próza. Szerintünk a leghelyesebb az lenne, ha mindarról, amit gondolsz és tapasztalsz, prózában írnál és mi írásaidnak szívesen helyet adunk. K. tékben támogatta ezeket a törekvé- József vájár: Ne csodálkozz azon, seket, a nyugati nagyhatalmak Né­metország szétdarabolásának politi­káját folytatták tervszerűen. Az Amerikai Egyesült Államok a hitleri agresszió örököseiként léptek fel és a világháború előkészítésének útján haladnak, amelyben Nyugat-Német­országnak szánják a fő szerepet. Grosse nagykövet ezekután rámu­tatott azokra az országépítő sikerek­re, amelyeket a Német Demokrati­kus Köztársaság kétéves, majd öt­éves tervének teljesítése folyamán elért, majd így folytatta: „A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya nagy lelkesedéssel fogadta a prágai konferencia nyilat­kozatát, amikor 1950 november 21-én a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok külügymi­niszterei megmutatták az utat Né­metország egységének felújításához. A prágai határozatok értelmében Ottó Grotewohl kormányelnök 1950 december 1-én Adenauerhez, a bonni külön kormány elnökéhez levelet in­tézett, amelyben a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányának készségét tolmácsolta arra, hogy hajlandó a bonni kormánnyal tár­gyalni az össznémet alkotmányozó tanács megalakításának összes kér­déseiről. Grotewohl javaslatát, ame­lyet Nyugat-Németország lakossága nagy lelkesedéssel fogadott, Adenauer amerikai urai parancsára elutasítot­ta. A népszavazás azonban, amelyet Adenauer kormányának tilalma el­lenére Nyugat-Németországban nagy sikerrel megtartottak, azt bizonyí­totta, hogy a nyugatnémet lakosság túlnyomó többsége békét akar és el­utasítja Adenauer újrafelfegyverzé­si politikáját. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának kezdeményezésére a népparlament újból felhívást inté­zett a nyugatnémet szövetségi par­lamenthez az össznémet tanácsko­zások megvalósítására, amelyeken megbeszélnék a szabad demokrati­kus össznémet nemzetgyűlési válasz­tásokat, valamint a Németországgal kötendő békeszerződés megkötésének meggyorsítását és az összes megszál­ló csapatok Németországból való ki­vonását. A Német Demokratikus Köztársa­ság második évfordulója ismét kö­telezi az összes németeket, hogy még nagyobb határozottsággal folytassák békeharcukat. B mellett a Szovjet­unióval és a népi demokratikus or­szágok békeszerető nemzeteivel való barátság további elmélyítése és meg­szilárdítása képezi a legbiztosabb alapot a német nép boldog jö­vőjéért folytatott harc újabb sike­reihez — fejezte be beszédét Gros­se nagykövet. Fritz Grosse nagykövet beszédét az tinnepri gyűlés Klement Gottwald | köztársasági elnök, Wilhelm Pieck és Sztálin generalisszimusz lelkes él­tetésével fogadta. Az Ünnepi est második részében a cseh filharmonikus zenekar zene­számokat adott elő, ugyanakkor a cseh énekkar előadta a haladó né­met zeneszerzés hatalmas müvét, a „Mansfeldi oratoriumot". Az ünnepi est a világbéke meg­szilárdításáért és két ország nemze­tei közötti barátság elmélyítéséért folytatott hatalmas manifesztáció yiolt. ^Szegény asszoľty múltja Anyám elnyiitte életét, e sötétre festett ruhát s tönkreverték az álmait gazdag és gonosz ostobák. A szegénység iszapjában mélyen és korán elmerült, borúban barna homlokára egy megcsalt élet árnya ült. Sorsa milliók sorsa volt s bánattal fonta be a földei, átka milliók átka volt, kiket az urak meggyötörtek. Szemében még most is őrzi kínját a messzi, meszi múltnak s ha elerednek könnyei nehéz gyöngyökként hullnak, hutlnah. DÉNES GYÖRGY Széljegyzetek egy remek könyvhöz NYiKOLAJEVA: „AZ ARATÁS" hogy az üzem visszatartja kérvénye­det, amelyben elhelyezésedet kéred más üzembe, mert tudnod kell azt, hogy minden üzem ragaszkodik jó munkásaihoz, így hát hozzád is ezért i ragaszkodnak. Mi ilyesmibe nem tu-1 elünk beleavatkozni. M. D,Komárom: A vers felületes, nem közölhető. Her­Sfot: Beküldött verseden sokat mulat­tunk, sajnos, nem közölhető. Olyan kifejezések vannak benne, amelyeket a nyomdafesték nem bír el. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne le­gyünk ízléstelenek. Tény az, hogy van egészséges humorod és ez ügye­sen, tapintatosan felhasználva nagy és komoly értéket Jelent. Érdeklő­déssel várjuk további jelentkezésedet. Komáromi járás: Ahhoz, hogy meg­kapja a házassági segélyt, okvetlenül fontos, hogy öt évig betegsegélyzöje legyen. K. Vince Handlova: Ügyed­ben eljárunk és mindent elkövetünk, hogy megkapd azt, ami jogosan jár neked. B. László: Próbáld benyújtani kérvényedet a Nemzeti Bizottság ajánlásával. Lehet, hogy eredmény­nyel jár. Lévai Dezső: Versed hatá­rozottan jobb, mint előbbi költemé­nyeid, ezért teljes egészében le is kö­zöljük. „Munka után." A pozsonyi vár ódon kőfalánál (letűnt világból már csak ez maradt) állok vig kedélytől pirosodó arccal a búcsúzó napsugarak alatt. Egy órája tán, hogy munkám befejeztem s most zengem a dolgozók énekét homlokomra hüs levegő árad: tűnődöm s méregetem örömöm hevét. Lenn a mélyben a Duna vize csillog baloldalán lélekzik a város, mint roppant tüdő friss vérrel telítve fiatal testembe új erőt sugároz. Az élet ma oly györü e földön, amilyen eddig nem volt még soha népünk azért tud élni, fejlődni, mert köztünk járt a szovjet katona. Kezünk alatt épülnek a gyárak vállunkról leráztuk az elnyomást, selymes füvű, dús gyümölcsöskertté alakítjuk Csehszlovákiát. Sztálini eszme világít előttünk, s munka után felcsendül dalunk. Nincs hatalom, mely minket megdönteni tudna mert erősek vagyunk és győzni akarunk. Szabó Sándor: Kérésednek eleget teszünk, utána nézünk, hogy miért nem kaptál eddig választ kérvényed­re és vájjon kérésed jogos-e. Üttörő leszek: Novellád ügyes írásmű, csu­pán Nagy Péter, Erzsi édesapjának magatartását kifogásoljuk benne. T. i. nincs megindokolva az, hogy miért oly szigorú kislányához. Éppen ezért későbbi viselkedése nem váltja ki az olvasóból azt a hatást, amit szeret­nél. Vysoké Mýto: Versedet, bármily becsületes szándékkal írtad, nem kö­zölhetjük, mert mindezt nyugodtan prózában is megírhattad volna. Töb­beknek: Kisérjék figyelemmel lapunk hasábjait, a közeli napokban vála­szolunk levelükre. Ennak a cikknek nem az a célja, hogy ismertesse ós méltassa a címben megnevezett regényt. A cikk célja felhívni a figyelmet arra, hogy „Az aratás"-t mindenkinek el kellene ol­vasnia. Miért? Többek között ezért: Nyikolajeva remekül mutatja meg a mai szov^etembert. Nem a ma már tíz-, sőt százezerszámra a milliók kö­zül kimagasló szovjeitembereket, a nemzetközileg, vagy országszerte is­mert szovjetembereket. Nyikolajeva a milliók közül való, elmaradt, fel­emelkedő, majd élrekerülő kolhoz embereinek életét — munkáját és ma­gánéletét — tárja elénk. Húsból és vérből való embereket. Vannak eré­nyeik, nagy és kis erényeik s ugyan­akkor fogyatékosságaik, hibáik is. A szovjet valóság 6 mindenekelőtt a Párt hol láthatóan, hol szemmel nem láthatóan, irányt ad működésüknek, se­gíti, átalakítja és vezeti őket a bol­dogság felé. Megkeresi és fejleszti jótu'ajdonságaikat, megkeresi és meg­találja hibáikat. Simogat, buzdít, kor­hol, ha kell és szigorú, de mindig ne­vel. Gyönyörűség figyelemmel kísérni például a szertelen és fegyelmezet­len „nohiszen"-Froszkát, iki a re­gény kezdetén gumicsizmájával meg akarja hódítani a kerületi párttitkárt, és még sokáig így beszél: „Mit ne­kem az a brigád? Arra én fütyülök!". „Hogy jövünk ml ahhoz, hogy az ô rozsukat trágyázzuk, megöntözzük? Nojszen, még mit nem!" És a végén ugyanét á Froszka egy kombájncso­port vezetője. Vagy a féktelen Petro, aki ivott is, a munkából is kivonta magát és a végén az elhúnyt komszo­molvezető szellemében egyik legjobb szervezője az ifjúságnak. Megrendítő a gyűlés, amelyen a kol­hozelnök lemondatja apját a kolhoz­malom vezetéséről és a gyűlés a le­mondást nem fogadja el. A mai szovjetvalóság szinte kéz­zel fogható, amikor Vaszífissza Ml­hajlovna anyónak a juhnyáj gondozá­sa terén kifejtett jó munkájáért juta­lomképpen a kolhoz nyájából a leg­szebb bárányokat akarják odaadni. Köztük a legszebb és legjobb bárányt, „Beljankát": „Hát pedig Beljankát nem adom", jelenti ki Vaszilissza anyó felháborodottan és határozottan, mintha nem neki, hanem valaki más­nak szánták volna a bárányt. „Bel­jankát nem engedem el magam mel­lől! Hogy elvigyék az én legszebb barikámat? No, még csak az kellene! ... Még mit nem? Én bizony nem en­gedem!" Magyarázzák Vaszilissza mamának: „Hiszen mi neim akárkinek adjuk. Ép­pen a te házadba akarjuk vinni." Vaszilissza anyó felháborodva vála­szol: „Az én házam ez itt ni!" és a juhfarmra mutat. A regény mellékalakjaiból ragad­tunk ki találomra néhány példát. Ta­lán nem is a legjellemzőbbeket. A re­gény hőse? Tulajdonképpen nincs is hőse. Hősei vannak. S nem kettő, nem három, nem öt. Csak néhányat soro­lunk fel: a kolhozelnök, felesége, Sztyepán traktorista, a kombájnista Nasztaja, a kerületi párttitkár, fele­sége, a Komszomol titkára, a tanító­nő, Kszjusa, a legjobb fejőlány, a „villanymérnök", aki, amikor rendbe­hozta a kolhoz villanytelepé't, ezt mondja: „Csak a régi időkben látszott nagy vívmánynak, hogy ah! — vil­lany ég a parasztházakban! Mi többet várunk a vilianyteleptől. Be akarjuk fogni, mint egy jó igáslovat. Azt akarjuk, hogy tonnaszámra csépelje a gabonát. Hogy vizet hajtson a far­mokba. Hogy gerendát fűrészeljen és zöldséget öntözzön." Megemlíthetnénk a Ks Dunyáskát, aki így üdvözM a keirületi párttitkárt: „Én ismerlek ám téged... te küldtél nekünk díszeket az újévi fenyőfára ... Te vagy a kerületi." A kerületi párt­titkár kérdezi: „Aztán mi az a „kerü­leti?" Dunyáska rögtön válaszol: „A kerületi az, ahol Sztálin néz ki az ab­lakon" (Dunyáska ugyanis május el­sején a kerületi pártbizottság ablaká­ban Sztálin elvtárs képét látta.) Du­nyáskának megvannak a politikai né- ' zetei és tervei is. Idézünk Nyikolajeva könyvéből: — Churchill nagyin rossz ember! , — jelentette ki egyszer mindenki füle i hallatára, vacsoraközben. — Ha meg­növök, elkergetem. — Hova kergeted? — érdeklődött Valentyina. Dunyáska nem maradt adós a vá­lasszal. — A Szaharába! — És mit fog ott csinálni? Dunyáska most se jött zavarba Churchül sorsát jóelőre megszabta. — Szélmalmokat fog építeni, hogy a tengerből vizet hajtson a mi far­munkba. Egyszóval: a regény „fiősei" közül felsorolhatnánk még egy tucatnyit. Mi jellemzi legjobban a mai szov­jetembert? Közös és egyéni érdekei­nek egysége. Nyikolajeva mesterien mutatja ezt meg könyvében. Főleg azért, mert bátran nyúl az úgyneve­zett „nehéz kérdésekhez". Akár politii kai, akár gazdasági, akár magán­életi „nehéz kérdésekről" van szó. Bátran felveti őket, valósághűen meg­rajzolja, milyen bonyolult helyzeteket teremt sokszor a munka is, a magán­élet is. Például a családi élet, a sze­relem, a mult csökevényei, stb. Nyiko­lajeva megmutatja, a szovjetvalóság hogyan oldja meg nemcsak az olyan kérdéseket, hogy az elmaradt kolhoz­ból élenjáró kolhoz legyen, hanem a legbensőbb, legegyénibb problémákat is. A regény azzal kezdődik, hogy visszatér a férj, akit hivatalosan ha­lottnak nyilvánítottak. A feleségével való legelső találkozáskor ágyánál ta­lálja felesége új élettársát. Mindket­ten kommunisták. Mindketten szere­tik az asszonyt. Avdota, a feleség, szereti férjét, de igazi boldogságát először új élettársában találta meg. Gyermekei, férjének gyermekei. Bo­nyolult, nehéz helyzet. Nyikolajeva megmutatja, a szovjetvalóság hogyan oldotta meg ezt a nemkönnyű kér­dést. A regény hitelesen és szemlélte­tően mutatja meg a Párt, a pártszer­vezet és az egyes kommunisták sze­repét nemcsak az orezág, nemcsak a terület, vagy kerület, vagy akár a kolhoz életében, hanem úgyszólván minden szovjet polgár folyamatos fej­lődésében. Nyikolajeva gyönyörűen mutatja meg, míikkora erö, egy még akár csak három kommunistából álló pártszervezet is, „Az aratás" számta­lan kitűnő példáját adja a kommu­nista vezetésnek, a kommunista példa­adásnak, a tömegekkel való kapcsolat­nak, annak, hogyan lehet és kell a tömegeket bevonni a szocialista építő­munkába. Annak, hogyan kell a szé­les tömegeket az államhatalom cse­lekvő részeseivé tenni. Annak, mft jelent ismerni a Párt és a kormány határozatait, „feldolgozni", népszerű­síteni és megvalósítani ezeket a hatá­rozatokat. Amellett a könyvet nem lehet le­tenni. Az utolsó oldalnál sajnálod, hogy nincs tovább A könyvet ismertetni és méltatni mások fogják. Mi elbben a cikkben esak arra akartuk felhívni a figyel­met: nagyon kívánatos, hogy minél többen olvassák, Nyikolajeva „Az ara­tás" című, egyes fogyatékosságai el­lenére is remek könyvét. Kassai Géza. WmMMWM M< W Wtt MMM WH MWI WtM * ^/Megjeleni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents