Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-31 / 256. szám, szerda

Világ proletárjai egyesül'.ietek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 október 31., szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 256. szám A CSEMADOK a Kohászati Kombinátért A CSEMADOK minden tasia, minden magyar dolgozó vegye ki részét a szocialista építkezésből „A CSEMADOK a HUKO-ért" jelszó alatt tartotta meg a CSEMADOK kassai kerülete október 28-1 értekezletét a Slovan nagytermében, amelyet Kassa város és kerülete magyar dolgozói sűrű sorokban töltöttek meg. Az értekezlet forró ünnepi légköre bebizonyította, hogy a magyar dol­gozókban őszinte vágy és erős akarat él, hogy megvalósítsák a CSEMA­DOK országos közgyűlésének határozatát, amely többek között igy szól: „Célkitűzéseink gyakorlati megvalósítása közben összhangba hozzuk fel­adataink mindegyikét a többi feladattal és az így kifejtett munkásságun­kat egy közös nagy cél elérésére, a tartós béke kivívására, a szocializ­musnak hazánkban való felépítésére, ötéves tervünk fokozott feladatainak gyakorlati teljesítésére és túlteljesítésére, valamint a Szovjetunió iránti hűségünk és szövetségünk megszilárdítására fogjuk irányítani." A CSEMADOK kassai helyi szervezetének értékes és szép kultúrpro­grammja után, melyet szavalatok és népdalok tarkítottak, Vajda elvtárs nyitotta meg a gyűlést. Vajda elvtárs, mintán üdvözölte a meghívott vendégeket, méltatta az értekezlet célját, amely arra van hívatva, hogy elősegítse a HUKO minél előbbi felépítését. Beszédében hangsúlyozta: „Tudjuk, hogy az ellenség résen van és a munkások leigázására törek­szik. Nem várhatjuk a békét és hazánk megvédését mástól, csak saját­magunktól. Éppen ezért — folytatta _ mindent el kell követnünk, hogy Pártunk irányítása szerint hazánkat megerősítsük, erre kötelez az elesett hősök emléke és főleg a szovjetkatonák hősles harca, akik életüket áldoz­ták azért, hogy mi szabadon építhessük munkáshazánkat. A megnyitó után Lőrincz elvtárs a kultúrtársak viharos tapsa kísére­tében emelkedett szólásra. Lőrincz elvtárs így kezdte beszé­dét: — Kedves kultúrtársak, kultúr­társnők, drága elvtársak és elvtárs­nők! A mai napon, október 28-án van az évfordulója annak, hogy az első Csehszlovák Köztársaság mint önál­ló állam megalakult. Fontosnak tar­tom, hogy a mai értekezletünkön né­hány szóval megemlékezzünk erről az eseményről és egyben visszapillan­tást vessünk az első Csehszlovák Köztársaságra. Kopecký elvtárs a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 30-ik évfordulóján a következő szavakkal jellemezte az úri demokráciát. „A cseh burzsoázia az első világ­háború előtt sohasem gondolt önálló cseh vagy csehszlovák államra. Az első világháború előtt csupán egyet­len ember volt, aki a cseh és szlovák nemzet számára sürgette az állami önállóságot és ez J. V. Sztálin volt, aki „Marxizmus és nemzetiségi kér­dés" című írásában 1913-ban élénk figyelmet szentelt a csehek és szlo­vákok sorsának az Osztrák-Magyar Monarchiában és Lenin tanításának szellemében rá is vonatkoztatta a nemzetek önrendelkezésének jogát. A cseh burzsoázia, mely politikájában a cseh szociáldemokráciához volt köt­ve, az első világháború idején és még a háború utáni évek hosszú során át is a legszolgaibb fekete-sárga szelle­met ápolta. Az első imperialista vi­lágháború kitörése után az 1914-es évben a cseh burzsoázia „az osztrák­magyar haza védelmét" hangoztatta. A háború további éveiben támogatta a német-osztrák imperialistákat, bű­nös rablóhadjáratukban." Azért idéztem Kopecký elvtárs­nak azt a feljegyzését, hogy le­győzzem azokat a hamis nézeteket, amelyek kialakultak az első Köz­társaság megalakulásakor. Az el­múlt évek bebizonyították, hogy a cseh és szlovák burzsoáziának a Csehszlovák Köztársaság mega akulásához semmi köze nem volt A cseh és szlovák dolgozó nép volt az, amely az önálló Köztár­saságot akarta és meg is alakí­totta, az orosz kommunisták ta­pasztalatain okulva, az orosz nép nemzeti függetlenségi harcából tanulva, mert példaként állt előt­te Sztálin és Lenin nemzeteinek dicső függetlenségi harca. Az első világháborúban a duklai­szorosnál átment az oroszokhoz egy cseh ezred és ezt az ezredet töröl­ték később az osztrák-magyar ezre­dek sorából. 1916-ban hasonló haj­landóságot mutatott egy másik cseh katonai alakulat, ezért szüksé­gesnek mutatkozott ezt az ezredet is törölni a Monarchia hadseregé­nek soraiból. Ez év folyamán már állandóan emelkedett a háború el­leni hangulat a cseh és szlovák dolgozók között. 1917-ben vérfürdő­vel nyomták el a prosztejovi mun­kások harcát. Május elsején Prágá­ban, Plzenben, már heves összetű­zésre került a sor az elnyomókkal. Ugyanebben az évben sor került a fémmunkások sztrájkjára, ezt kö­vették a prágai, plzeni, osztravai sztrájkok. Ezek a harcok a dicső Októberi Forradalom hatása alatt egyenes irányba fejlődtek a függet­lenség kivívására. Tehát ide nyúlnak vissza az első Köztársaság megalakulásának gyö­kerei, amit a további események is bizonyítanak. 1918-ban Prágában százötvenezer munkás sztrájkol. Plzeňben és a többi ipari közpon­tokban ugyancsak sztrájkba léptek a dolgozók. A munkások ráébredtek hogy egyedül ők vívhatják ki az önálló Köztársaságot. Ugyanakkor az imperialisták is rájöttek, ha nem ismerik el az önálló Csehszlovákiát., akkor a nép kezébe kerül a hata­lom éppúgy, mint a Szovjetunióban és ezért a hazai burzsoázia az im­perialisták segítségével azon volt, hogy a maga hatáskörébe vonja az önálló Csehszlovákiát. 1918 október 28-án megalakult az önálló Csehszlovák Köztársaság Majd november 14-én megalakult az első kormány Kramáŕ, Švehla Rasin, Benes vezetésével. Ez a kor­mány a tömegek hatása alatt tett némi gazdasági és szociális enged­ményeket. Igy törvénybe iktatták a 8 órás munkaidőt, megígérték a munkanélküli segélyt, továbbá be­vezették a lakásbérlők védelmét. 1919 Júniusában a községi válasz­tásokból a szocialista pártok győz­tesen kerültek ki, a szavazatok 54 százalékát kapták meg. Ez azt je­lentette a gyakorlatban, hogy a szo­cialisták kezébe megy át a hatalom és ekkor e döntő napokban Tusár vette kezébe a vezetést és olyan kormányt alakított, amelyben a legfontosabb tárcákat a burzsoá képviselőinek kezében hagyta. A munkásosztály látta, hogy mit jelent ez az opportunista és munkásellenes kormány és ezért 1920-ban a XIII. kongresszuson a baloldal támadásba ment át. Ily módon a párt két részre szakadt. Erre a pillanatra várt a burzsoá­zia, hogy lecsapjon a munkás­mozgalomra. Tusar, az áruló sjjocdem vezér lemondott, félre­állt, hogy útat engedjen a bur­zsoá, kormánynak és 1920-ban Masaryk megbízta Cernyt, a régi osztrák bürokratát az új kor­mány megalakításával. Ez meg­kezdte a harcot a baloldal ellen, elfoglalta Prágában a népháMat. A Csehszlovák-Szovjet Barátság hónap á b* n forduljunk még jobban az élenjáró szovjet technika és tudomány tapasztalatai felé! Olvassátok és terjesszétek az U J SZÓ-t, mert e tapasztalatok átvételére tanít! f~ UĹigyúll már a halódik csillag! a munkásosztály az első köztársaságban is arra törekedett, hogy a hatalmat a kezébe vegye és a Nagy Októberi Forradalom min­tájára irányítsa a vezetést. Ez nem valósulhatott meg, az volt a nagy akadálya, hogy nem volt a munkás­osztálynak vezető pártja, nem volt a Kommunista Párt. A hívatalnok-korjnány nagy terror­ral kezdi munkáját a munkásosztály ellen. Megkezdődnek a sortüzek Mos­ton, Kosúton, Krompachon. Moston öt munkás vesztette életét és számos sebesült maradt a tett színhelyén. Igy dőlt el a hatalom sorsa és azok­nak a kezébe került, akik az országot átjátszották Hitlernek. Ezt az úri köztársaságot, ezt az úri demokráciát legjobban Ilja Erenburg orosz író jel­lemezte, aki az első köztársaság ide­jén, amikor itt járt, egy beszélgetés alkalmával rávilágított arra, mi a kü­lönbség a Szovjetunió és az úri de­mokrácia között. — A különbség abban nyilvánul meg, — mondotta Ehrenburg, — hogy nálunk a Szovjetunióban a grófi, hercegi címeket meghagyták, de a va­gyonukat elkobozták, itt viszont elko­bozták a grófok és gyárosok rangját, de a vagyonukat meghagyták. Ez a lényeges különbség a kettő között és ezek voltak az okai munkás­osztályunk szenvedéséinek és elszánt harcainak. A nyugati kapitalista orszá­gokban és a régi köztársaságban óriá­(Folytatás a 2. oldalon.) Nem történt csoda. Csak az osztrava-karvínl szénvidék bányá­szainak harcához felmérhetetlen se­gítséget küldött a Párt. A Központi Bizottság legutóbbi határozata a szén vidék termelékenységének emelésé­ről, új lendületre buzdította e forra­dalmi multd harcos vidék dolgozói­nak erőfeszítéseit és így történt meg az, hogy egy héttel a Központi Bi­zottság határozatának nyilvánosság­rahozatala után egymásután gyúltak ki a csillagok a legfontosabb tárnák fölvonó tornyain, vörös ragyogásuk­kal büszkén hirdetve, hogy a bánya egyenletesen, mindennap teljesíti a tervet. És tegnap kigyulladt a hato­dik csillag is, folytatva a rohamrain­duló osztravai tárnák győzelmes so­rát. A „Csehszlovák Hadsereg" tár­nája volt ez, amely október 26-án teljesítette először napi tervét. A hat csillag most ott ragyog a „Péter Bez­rué", a „Május elseje", a „Szvoboda tábornok", a „Csehszlovák Hadse­reg", az „osztravai Hlubina" és a „Zsófia"-tárnák fölött és azt bizo­nyítja, hogy teljesíteni lehet Gott­wald elvtárs felemelt ötéves tervét és teljesíteni is kell, hogy meggyor­sítsuk a termelést és minél előbb fel­építsük a szocializmust hazánkban. A Zsófia-tárna, amely az ötödik volt a terv teljesítőinek sorában, ezer meg ezer tonnával maradt adó­sa a Köztársaságnak. Nagyon nehe­zen távolították el a műszaki akadá­lyokat, amelyek akadályozták a terv egyenletes teljesítését. Kevés volt az 8 üres csille, akadozott a bányafa szál­lítása és így az aknákat nem Is épí­tették egyenletesen a vájárok után. A Zsófia-tárna kommunistái a Köz­ponti Bizottság határozatának segít­ségével összejövetelükön fontos dol­gokról beszélgettek. Elmondottált, micsoda gondoskodást szentel a Párt és a kormány az osztravai bányászok nak, és becsület kérdésének jelen­tették kl azt, hogy méltó feleletet adjanak a nép kormányának. S a fe­lelet így hangzott: Mindent megte­szünk, hogy a felvonó tornya fölött már holnap ott ragyogjon az ötágú vörös csillag. Igy felelünk a Pártnak és a kormánynak. És a Zsófia vájárjai a műszakiak­kal együtt nekiláttak a műszaki hi­bák kiküszöbölésének s a brigádosok­kal együtt még szorgalmasabb mun­kába kezdtek. A csillepark hiányait úgy távolítják el, hogy a harmadik műszakban is felszínre szállítják a szenet, amit eddig nem csináltak. És október 24-én a Zsófla-tárnai jelentette, hogy 100.1 százalékra tel-' jesítette tervét és a harmadik mű­szakra siető bányászok örömmel siet­tek a munkába, mert a sötét osztra­vai éjszakában a Zsófia ormán is ott ragyogott a csillag. Hogyan lehetséges ez? — kérdezi a tájékozatlan szemlélő: Néhány nap­pal ezelőtt, még beszélni sem lehe­I tett arról, hogy egyenletesen teljesít­sék a felemelt tervet és ma? Mi tör­tént közben? Hiszen a folytonos ciklusban való fejtést még nem kezd­ték meg, a párthatározat szerint még nem dolgoztak az új normákra, csak október 29-én a hajnali óráktól kapják az új normák szerinti föl­emelt fizetést, a Donbasz-kombájnok még csak e hónap végén harapnak bele először a telérekbe. A villamosí­tás a kormány ütemterve szerint mg nem vehette kezdetét, a szállí­tás diszpécser-szolgálata még csak a jövő zenéje és mégis az első hat tár­na úttörői máris teljesítik a felemelt tervet. Megkíséreljük megmagyarázni, mi történt. Az osztrava-karvíni vidékre érkezett a kormány meghatalmazott­ja, Noszek elvtárs, régi kladnól bá­nyász. Noszek elvtárs sorra járta a bányákat és elbeszélgetett a bányá­szokkal, hogyan Is volt régen és mit kíván tőlük a béketábor most. Be­szélt nekik a szovjet bányászokról é« a pártszervezeted segítségével meg­indította az Igazi tömegpolitiliai munkát. A bányászok megérte ték, hogy rajtuk múlik, vagy rajtuk áll Sztálin elvtárs szavainak teljesítése: „A béke fenntartható, ha a népek maguk veszik kezükbe a béke ügyét és kitartanak mellette örökké." És az osztravai bányászok kezük­be vették a béke megőrzésének ügyét. Üj lendülettel Indultak a harc­ba, a fennálló akadályok nagy részét a szocialista munka rohamlendületé­vel kiküszöbölték és a tárnák ormán kigyulladtak a vörös csillagok. És ahol még nem gyúltak ki, pl. a Klement Gottwald-tárnán, Nősek elv­társ ide is ellátogatott. Elmondta a bányászoknak, mire kötelezi őket az, hogy a tárna Klement Gottwald ne­vét viseli. Beszélt nekik a szénfejtés emelésének lehetőségeiről és hang­súlyozta azt, hogy a párt- és kor­mnvhatározat matematikai pontos­sággal jelöli meg, hogyan és mikor térjenek át a korszerű fejtésre, a ciklusos grafikon szerinti munkára. Megmondta nekik, hogy megvan minden előfeltétel arra, hogy a Köz­társaság iránti tartozásukat letör­lesszék. Csak rajtuk áll, mikor törté­nik ez meg. És a Klement Gottwald tárna dolgozói szent, kötelező ígére­tet tettek. A bánya bebizonyítja azt, hogy méltó Klement Gottwald nevé­re és a legrövidebb időn belül a fel­vonó tanyán kigyullad a vörös öt­ágú csillag. „Ünnep lesz számunkra az, amikor ott ragyog majd az éjszakában és ígérjük Neked, Gottwald elvtárs, hogy soha sem engedjük kialudni." Ez a története annak, hogy néhány napon belül elmondhatjuk: az Osztra­va-karvíni szénkörzet egyenletesen teljesíti tervét. De ez kevés. Mert, mint a párthatározat mondja, az ipa­rosítás ütemét, a szocialista építés lendületét állandóan gyorsítanunk kell. És ez jelentős mértékben az Osztrava-karvíni szénvidéktől függ. Ezért meg kell indítani a harcot a határidőkért. A Hlubina e hónap vé­gén kezdheti meg a Donbasz-kom­bájnnal való fejtést. De a Hlubina bányászai megértették azt, hogy egy hónap hosszú Idő és kötelezettséget vállaltak, hogy megrövidítik a gépe­sítés határidejét és máris kihívták más aknálvbányászait, komhájnke­zelőlt, lépjenek versenybe, hogy a Donbasz-gépek, a szocialista építés óriási széntankjai minél előbb meg­kezdhessék a munkát és minél előbb onthassák a tonnák ezreit, amelye­ket új gyáraink hatalmas kazánjai éhesen várnak. A párthatározat minél előbbi vég­rehajtása annyit jelent, hogy nagy csatát nyerünk a béke megőrzéséért folytatott harcban és hatalmasan erősítjük a Sztálin vezette béketá­bor egyik láncszemét, szabad, szocia­lizmust építő hazánkat, a Csehszlo­vák Köztársaságot. Az osztravai bányászok harca .je­lentse új, nagyszerű munkalendület kezdetét. Gyárainkban, szövetkeze­teinkben, állami birtokainkon, gépál­lomásainkon, mindenütt, ahol az or­szág építő ereje forr, gyúljanak ki az építők lelkében a gottwaldi terv idő­előtti teljesítését jelző vörös csilla­gok és fényükkel árasszák el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójához közeledő munkáshazát. Az Októberi Szocialista Forradalom évfordulója a nemzetközi munkásosz­tály legnagyobb ünnepe, mert ezen a napon sikerült elsőízben sebet ütni az imperializmus testén, ezen a napon a világ egyhatodán győzelmes menetre indultak százmilliós töm-'-ek. Exért e nagyjelentőségű ŕvfordnló alte'má­val az újabb kötelezetts^'-v * "'-^sok hatalmas és Iendiil?t?s h-"'—-»ával kezd'ünk harcba a "ottr.""' ** Äves terv harmadik tervévére'- ''"Mőtti teliesítéért, a Nagy For­radalom méltó megünnepléséért. HORVÁTH LÄSZLÔ

Next

/
Thumbnails
Contents