Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-25 / 251. szám, csütörtök

1951 október 163 - ÜJ SZÖ 3 Az egyiptomi kormány újabb jegyzéke Nagy-Britanniához Széleskara kampány az angol árucikkek bojkottálására Az angol Imperialisták újabb csa­paterősítéseket irányítanak Egyiptomba és újabb provokációs cselekményekkel igyekeznek megfélemlíteni a független­ségért harcoló egyiptomi népet, Port Saidban hétfőn újabb angol zászlóalj és két légelhárító egység szállt partra Az Associated Press jelentése szerint az angolok Szuezen kívül két úttor­laszt emeltek. Minden autót megállíta* nak, az utasokat megmotozzák. Izmai­liában is állásokat építenek ki. Az uta­kon brit csapategységek cirkálnak. Egyiptomi tisztviselők Izmailiában ki­jelentették, hogy gépkocsikon szállított brit csapatok megrohanták A1 Manaisz falut es élelmiszert rekviráltak. Hétfőn Szuez kikötőjében az angol haditengerészet vette át a hajóforgalom irányítását. Az egyiptomi kormány hétfőn újabb jegyzéket intézett Nagy-Britanniához, — jelenti a Reuter A jelentés szerint a kormány a jegyzékben tiltakozik az angolok részéről elkövetett provokáció és a szándékos agresszió újabb cse­lekményei miatt A tiltakozó jegyzék rámutat, hogy az angol katonai hatósá­gok felelősek egy egyiptomi katona megöléséért és egy másik megsebesíté­séért. A londoni rádió szerint a jegy­zék követeli, hogy vonják vissza «z angal csapatokat a vasútállomásokról és egyéb helyekről, amelyeket az angol katonaság nemrég szállt me?. Ugyan­csak a londoni rádió jelentése szerint egész Egyiptomban hétfőn széleskö­rű kampány kezdődött tz angol áru­cikkek bojkottálására. Hétfőre virradó éjszaka Alexandriában, Kairóban, Port Saidban és Szuezben sokezer röpeédulát ragasztottak ki a falakra és üzletekre. A röpcédulák fel­szólítják az egyiptomi lakosságot, ne vásároljon angol árukat. Ali Maliar pasa, volt miniszterelnök vezetésével szenátorokból és képviselőkből álló bi­zottság alakult a passzív mozgalom megszervezésére. Vasárnap a libanoni Trlpoliban —/jelenti a TASZSZ — a béke hfvel szolidaritási tüntetést tartottak az egyiptomi nép mellett. A tüntetés után tartott gyűlésen a szónokok gyűlöletüket fejezték ki az angol-amerikai imperializmussal szem­ben. A rendőrség egy embert Imperia­listaellenes felszólalása miatt letartóz­tatott. A szíriai Homsz és Fama váro­sokban szintén tüntetés volt, amelyen a dolgozók szolidaritást vállaltak az egyiptomi néppel. Amerika célia: Nagy-Britannia hegébe lépni a közelkeleti agresszióban — írja a Zsenminzsibao A Zsenminzsibao, a Kínai Kommu­nista Párt központi lapja hétfőn cik­ket közölt az egyiptomi nép független­ségi harcáról. A lap a többi között hangsúlyozza, hogy az egyiptomi nép imperialistaellenes mozgalma máf át­terjedt a Közép-Kelet más országaira is. Nyilvánvaló, hogy az egyiptomi nép hősies harca lángralobbantotta a középkeleti népek évszazadok óta pa­rázsló gyűlöletét. Ezeknek a népeknek az imperializmus a leggonoszabb el­lensége- Itt az ideje, hogy Egyiptom és a Közép-Kelet népei végetvessenek megalázottságuknak és balsorsuknak. A lap ezután élesen elítéli az angolok fegyveres beavatkozását és hangsú­lyozza: Egyiptom és a Közép-Kelet népei nem ijednek meg az angol bur­zsoázia fenyegetéseitől. A brit imperia­lizmus haldokló vadállat, amely nem képes állni a harcot. Egyiptom és a Közép-Kelet népei — írja a lap — a Nagy-Britannia ellen vívott harcukban ne ringassák magu­kat illúziókban az amerikai Imperia­lizmust illetően. Amerika imperialista hatalom, amelvnek most az a célja, hogy Nagy-Britannia helyébe lépjen a középkeleti agresszióban. Nyilvánvalóan vannak ellentétek a kőzépkeleti hatalo­mért harcoló amerikai és brit imperia­lizmus között. Ha azonban a Közép­Kelet népei illúziókban ringatják magu­kat Amerikával kapcsolatban, akkor ez fájdalmas és keserű következményekkel fog járni rájuk nézve. Egyiptom és a középkeleti népek függetlenségi moz­galma, győzelmének kulcsa abban rej­lik, hogy egyesítsék az egyes orszá­gokban a széles népi tömegeket és csatlakozzanak a többi békeszerető néphez mind a brit, mind az amerikai imperializmus ellen folytatott elszánt harcban. A tömegek hatalmas efeje nélkül az imperialistaellenes mozga­lom nem tud helytállni. Tekintve, hogy Nagy-Britannia továbbra is esapaterô­sítéseket küld a Közép-Keletre, Egyip­tom és a Közép-Kelet népeinek készen kell állniok a harcra és résen kell len­niök az angol csapatok hirtelen táma­dásaival szemben — fejeződik be a Zsenminzsibao cikke. Szviridov elvtárs, a Szovjetunió ausztriai főbiztos a bizottság kiküldését javasolja az osztrák újrafelfegy vérzés ügyében Ketten beszélnek (Ez a beszélgetés Irakban folyik le, két Perzsiából eltávolított an­gol olajipari szakember között az iraki angolellenes tüntetés percei­ben). — Hallod, John? — Hallom, James. — Azt kiabálják, hogy takarod­junk innen a fenébe. Vájjon mit akarnak ezzel mondani? — Nem tudom, James. Ki lát bele ezekbe az irakiakba? A keleti lélek rejtelmei. — £n azt mondom, csomagol­junk. — Hopp meg vanl Ugorjunk át Egyiptomba! — Ott jobb a helyzet, mint Per­zsiában? — Százszor jobbl — Biztos? — Ezerszer jobb! — En azt hallottam, hogy nem jobb. ] — Pedig milliószor jobb! Per­i zsiából a mult héten kidobták az angolokat, Egyiptomból csak jövő i héten fogják. | Koreai hadijelentés A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság főparancsnoksága október 23-án közölte, hogy a koreai népi demokratikus hadsereg egységei szo­ros együttműködésben a kinai önkén­tesek egységeivel az összes fronto­kon sikeresen visszaverték az ameri­kai-angol beavatkozók és a liszdm­manisták heves támadásait és az el­lenségnek súlyos ember- és anyag­veszteséget okoztak. A front középső szakaszán Csor­von tói északra a népi hadsereg egy­ségei sikeresen visszaverték több, mint tíz ellenséges támadást. A front keleti szakaszán Jangtói északra aa ellenség 7 alkalommal erőteljesen tá­madott, de a néphadsereg egységei az összes rohamokat visszaverték. A megvert ellenség visseavonult és a csatatéren több mint 1500 halott és igen sok hadinayag maradt. Október 23-án a légelhárító ütegek és a légi tüzérség 7 ellenséges repülőgépet lőt­tek le. Esek a repülőgépek résztvet­tek Fsnjan, N&mpho, Vamcsu, Sohun, Vonssan, Muncson övezetei békés la­kosságának bombázásában. SzvtrWov altábornagy, a Szovjet­untó ausztriai főbiztosa, a Szövetsé­ges Ellenőrző Taná«s szeptember 28-i és október 12-i ülésén számos bizonyi­tékot hozott fel arra nézve, Kbgy a nyugati megszálló hatalmak és az osztrák kormány Ausztria nyugati tartományaiban katonai intézkedése, ket hajtanak végre. A Mwvjet főbiztos október 17-én le­velet intézett az angol és francia fő. biztoshoz, amelyben javasolja, hogy a Szövetséges Ellenőrző Tanács vala­mennyi tagozata képviselőiből álló bizottság folytasson vizsgálatot aa újrafelfegyverzés tényeire vonatkozó­lag minden övezetben. A Szövetséges Ellenőrző Tanáca szovjet tagozata a szóban forgó kér­dések négyoldalú tanulmányozását javasolja, Ausztria mindegyik őveze. t ének bevonásával az angol-francia javaslat helyett, amely kétoldalú ta­nulmányozást javasolt. Szviridov al­tábornagynak err e a javaslatára a nyugati képviselőktől nem érkezett válasz. Az Imperialisták koreai veszteségei felülmúlják az USA második világháborús veszteségeit Az Üj-Kína hírügynökség külön­tudósltója adatokat közöl az ellenség veszteségeiről. Megállapítja, hogy a koreai középső arcvonalon október 13-a és 15-e között érte el csúcspontját a betolakodók vesztesége, ami napi 5666 főt jelent. Abban az öt támadás­ban, amelyet a kínai önkéntesek és a koreai néphadesereg 1950 október 26-a és 1951 május 21-e között indí­tott, az ellenség 188.937 embert veszi- i tett, ami napi átlagban 94 fő vesztesé­get jelent. Május 22-től szeptember 24-ig Van Fleet úgynevezett „korláto­zott célkitűzésű" nyári hadjáratában az ellenség vesztesége 162.725 fő volt. Van Fleet szeptember 25-én indította meg „őszi offenzíváját", amelynek első tizenhat napja alatt az ellenség 37.703 embert veszített, ami napi átlagban több mint ezer fővel múlja felül a mult évi veszteségeket Az csszekötő tisztek aláírták a fegyverszüneti tárgyalások folytatásával kapcsolatos kérdésekről szóló egyezményt Az összekötő tisztek október 20-i tárgyalásán a koreai és kínai össze­kötő tisztek a megegyezés megköny­nyitése érdekében beleegyeztek abba a javaslatba, hogy a Keszon, Pan­mentien és Munszan közötti útvonal Biindké* oldalán 200 méteres semle­ges sávot létesítsenek. A semleges övezet méreteire vonatkozó Ideigle­nes megegyezést a két küldöttségnek a tárgyalások megújítását követő el. »ö üléne elé terjesztik. A semleges övezet méreteire vo­natkozó megállapodások lényege az, hogy semleges terület as értekezlet övezete: 1000 yard sugarú körformá­jú térség Panmentien körzetében. Ke­szón ét Munszan övezetét három mérföldes térségben semlegesítik. A Keszon. Panrrusctien és Munszan kö­eötti utat és az út mentén mindkét oldalon 200 méter szélességű sávot ugyancsak Nemlegesnek nyilvánítás nak. Aa októberi 21-1 ülésen Ridgway küldöttségének összekötő tisztjei a koreai és kínai összekötő tisztek több­ször előterjesztett követelésére végül is kénytelenek voltak hozzájárulni ahhoz, hogy a semleges övezetek fö­lött eltiltják a katonai repülőgépek közlekedését — kivéve, amikor az időjárási és a technikai viszonyok az ellenőrzést lehetetlenné teszik, A két fél összekötő tisztjei ezzel megegyezésre jutottak a napirend­jükön szereplő valamennyi kérdésben. A hétfői találkozón mindíkét fél összekötő tisztjei aláírták a fegyver­szüneti tárgyalások folytatásával kap csolatos kérdésekről szóló egyez­ményt, a koreai és kínai összekötő tisztek javasolták, hogy a ktUdöttsé. gek október 23-án, kedden 11 órakor folytassák tárgyalásaikat. A másik fél össaekötő tisztjel meg­ígérték, hogy továbbítják feljebbva­lóiknak ezt a javaslatot. Párizsi levél Monsieur Durand a választások után M Durand, a ml átlagfranciánk, akit legutóbb igen dühös hangulat­ban hagytunk el a járási válasz­tások első fordulója előtt, most igen haragos. Tudjuk, hogy a ml oriéansi történelemtanárunk még a júniusi nemzetgyűlési válasz­tások előtt annyira kiábrándult párt­jából — a szociáldemokratákból —, hogy tartózkodott a szavazástól. Azóta ô is, mint a francia kispolgár, ság és értelmiség sok százezer tag­ja, komoly lelki válságon ment át és az események hatása alatt belátta, hogy többé nem elegendő a mogor­va magába zárkózás. Most cseleked. ni kell. Durand barátunk, ez a tépeló. dö, kételyekkel és skrupulusokkal el­telt intellektüel, csak hosszabb töp­rengés, habozás után jutott el oda, ahol legutóbbi levelünkben elhagytuk: annyira kiábrándult a listakapcsolá­sos, erkölcstelen szövetségeket szö­vő. a fasiszta malomra vizet hordó jobboldali szociáldemokratákból, hogy elhatározta: visszalép a harcos CGT szakszervezetbe és az antifasiszta tömbre, a béke és a nemzeti függet­lenség állhatatos harcosaira szavaz. A járási választások második for­dulója után nagy vitája volt a gim­názium igazgatójával, akinek nemrég esett el a fia Indokínában és aki ed. dig szintén a Force Ouvriére szaka­dár szakszervezet tagja és a szociál­demokraták szavazója volt. Meg kell mondani, hogy az igazgatót rendkívül megviselte fia céltalan halála és min. den eszményében megrendülve, nem akar többé közügyekkel foglalkozni. A járási választásokon nem is sza­vazott. Durand ÉJFÉLIG VITATKOZOTT vele. igyekezett meggyőzni őszhajú 1 főnökét és barátját (az igazság az, hogy közben saját maga felé is haj­togatta az érveket) hogy éppen fiá tragikus elvesztésének kell felráznia és cselekedetekre bírnia azok ellen, akik a »mocskos háborúért* felelő­sek. Midőn kiejtette a »sale guerre« kifejezést, kissé megriadt önmagában — »lme, hová jutottam, gondolta, a kommunista ^propagandaszólamot* használom* —, ám gyorsan elhesse. gette a zavaró gondolatot, mert úgy vélte, hogy sszólam ide, szólam oda. ez 0Z igazság!* Mikor kimerülten hazaért a vita után, feldúlt állapotban találta a feleségét, aki az egyik párizsi esti­lap háromhasábos képét tárta férje szemel elé. Valóban megrázó kép Volt! Mrs. Kirkwood, amerikai asi­szony, elvált férjétől A bíróság Tom kisfiúkat neki itélte. A nyáron az amerikai asszony gyermekével együtt Európába utazott, hogy a Nyugat­Berlinben élő nagymamát megláto­gassa. A férj, aki gyűlöli feleségét, megkeresést intézett a francia ható­ságokhoz, k érv Ä Volt felesége ki­adatását, »gyermekrablással« vádolva azt. Persze, ez a légbőlkapott, koholt vád nem ért volna semmit, ha a férj (mellesleg egy newyorki lokál muzsi­kusa) nem mondta volna ki a bűvös iSzézám, nyílj ki«-t, azaz, nem vá­dolta volna a legszörnyűbb bűnnel volt feleségét, egyszóval, ha nem je­lentette Volna fel mint kommunistát! Több sem kellett az amerikai hatá­ságoknak! Azonnal megaveiitottáh a kiadatási eljárást, holott a leghalvá­nyabb bizonyítéka sem volt e vád va, lódiságának, sőt mindenki úgy isme­ri a« asszonyt, mint nem-kommunis­tát. A francia hatóságok — egyéb­ként illegálisan a törványssabta tor­maságork mellőzésével — asonnal el­rendelték a szerencsétlen — akkor éppen betegen fekvő — asszony kia­datását. HORDAGYRA TETTEK és rend örök kíséretében felrakták L e Havre kikötőjében egy New Yorkba induló hajóra. Ezt a megrázó képet mutatta Madame Durand fér­jének. Madame Durand nem egyedül háborodott fel. Az egész francia köz­véleményt megdöbbentett* es a bot­rányos eset, amely újra kegyetlen fényt vetett egyrészt ax embertelen amerikai módisaerekre, másrésat * mai francia kormány raolgaleiküaé­gére. Madame Durand. aki, mint min. den oriéansi lakos, alaposan megelé­gelte a z amerikai megszállók kilen. géseit most érző asszonyi szívvel még jobban megértette, milyen esz­közökhöz folyamodik u amerikai rendszer. A VALASZTASf CSALÁSOK az amerikai megszállás egyre na­gyobb méretei, a megszállók egyre durvább magatartása, az amerikai zsoldba szegődött íríjjeia kormány emberek maroknyi csapatának gerinc telensége, a rohanó infláció, a bizony talan jövő, a reménytelen vietnami háború felrázza a Durandok százez­reit. Rákényszeríti őket a nemzeti függetlenség egyedül járható útjára arra, hogy elfogadják a kommunisták baráti jobbját és velük együtt küzd­jenek, vallási, felekezeti, világnézeti különbség nélkül nemzetük legszen­tebb érdekeiért, a francia civilizáció legjobb hagyományaiért, a pornográf digest-áradat által fenyegetett fran­cia kultúráért. Az események, a min­dennapi élet vitathatatlan meggyőző erővel, a tények ékesszólásával győzi meg a kispolgári tömegeket arról, hogy helyük az élet, a béke oldalán vari. JOL LATJA EZT nz amerikai imperialisták vezető napilapja, a New York Times, amely október 9-i számában igen mélabús hangú kesergésekben ismerte be, hogy a járási választások első fordulója (a második forduló után még nagyobb krokodilkönnyeket hullathat a new­yorki lap...) bebizonyította, »szilárd kommunista kisebbség létezik* Fran­ciaországban. Majd hozzáteszi, 1 ogy »Franciaország nagyon idegenkedve követné a parancsuralom útját* Mi­ért? Azért — mondja az amerikai ciklí —, mert megmaradt a Nagy Francia Forradalom »az az állandó forradalmi tömeg, a Jakobinusok le­származottai, akiket nem lehet asszi­milálni* s ezzel magyarázza, »azok­nak az elemeknek a kitartó szívóssá­gát, akik kommunista mozgalmat tud­nak szervezni egy alapvetően polgá­1 ri, mérsékelt és középosztályokra tá­maszkodó Franciaországban«. A to­vábbiakban az amerikai lap kitanítja a francia csatlóst: »A francia kommu­nizmus sikereinek okai a modern tör­ténelemben vannak és különösen ab­ban, hogy az üzletemberek és a kor­mányok képtelenek munkabét, társa­dalmi juttatások politikai és gazda­sági hatalom formájában megadni a munkásoknak azt ami megilleti őket Sem Francia- sem Olaszország nem tanulta még meg, hogyan kell a ka­pitalizmusból igazságos és méltányos uralmat teremteni mindenki számára. Innen van az, hogy Európa egyik leg­régibb és legfontosabb civilizációja ingatag és gyenge ország. Amint azt a járási választások ismét megmutat­ták. Franciaország még nem talált önmagára*. Monsieur Durand nem olvasta est a cikket, de ha elolvasná, JOL MEGMONDANA VELE' MENYET a névtelen newyorki újságírónak, aki ki akarja tanítani a franciákat arra, hogy lehet »igazságos és méltányos* uralommá varázsolni a tőkés rend­szert... Marshall-tervvel, Atlanti Szövetséggel, termelékenységi műve­lettel* és más csodaszerekkel, ame­lyek máris az örvény szélére sodor­ták Franciaországot. Ami pedig azt illeti, hogy >Fran­ciaország még nem talált magára*, arról is lehetne sokat beszélni Du­rand, a Durand-ok a megmondhatói, hogy igenis egyre inkább magára ta­lál, de abban nem lesz köszönetje az oriéansi cháteauroux-i lapalisse-i, bor­deaux-i megszállóknak... V. R

Next

/
Thumbnails
Contents