Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-25 / 251. szám, csütörtök

—— III sz® ­Munkateljesítményeink fokozásával érhet g ük el a szovjet kolhozok eredményeit 1951 október 25 A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 34. évfordulója alkalmából ha­zánkban is n'agy ünnepségek lesznek, melyeket járásunkban az őszi munkák jó és gyors befejezése közben fogunk előkészíteni. Tudnunk kell azt, hogy mit hozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a szovjetnépnek, amely évszázadokon keresztül a legbarbárabb elnyomás alatt sínylődött és hogy mit hozott a világ egész munkásnépének. A mult évben az a kitüntetés ért. hogy a mezőgazdasági küldöttséggel a Szovjetunióban járhattam. Most, ami­kor ünrepelnj fogjuk az Októberi For­radalom 34. évfordulóját, szeretném felidézni azokat az élményeimet, ame­lyeket a Szovjetunióban éltem meg és elmondani mindent, amit a Szovjet­unióban láttam, amiről a Szovjetunió­ban meggyőződtem. Szovjet elvtársaink elmondották, hogy az Októberi Forradalomnak, a kommunista bolsevik pártnak, Lenin és Sztálin el-társnak köszönhetik, hogy megszabadultak az embertelen elnvomástól. amelyben a cári uralom alatt volt részň'k. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meghozta sza­badságukat és lehetővé tette, hogy igazán tulajdonosaivá váljanak hazá­juk földjének. — Ma már a magunk lábán járunk. — mondotta az egyik kolhoztag. — Nagytábla földjeinken munkánk kö­vetkeztében megerősödtünk és ma már a helyi traktorállornások segítségével és a munka jó megszervezésével na­gvon szép hektáronkénti hozamot érünk el. — Sikereink másik oldala, — mon­dotta egy másik kolhoztag, — a munka jó megszervezése. A kolhozban brigá­dokat alakítunk, amelyek megint cso­portokra oszlanak. Az egyes brigádok állandó földterületen dolgoznak. Mi minden munkát normák szerint vég­zünk. ütünk folyamán meggyőződtünk ar­ról, hogy a Szovjetunióban tényleg minden munkát normák szerint vé­geznek. A normák aztán egységekre oszlanak fel az egyes munkák köny­nyebb, vagy nehezebb volta szerint A munkaegységek értékét a kolhoz taggyĹlíse állapítja meg. A kolhoz jövedelméből tehát minden kolhoztag érdeme szerint részesál. A kolhoz taggyűlése egész évi ter­melési és pénzügyi tervet készít, mely­nek alapján szerződést kötnek a trak­torállomással a géppel végzendő mun­kák elvégzésére. A szerződést mindkét fél alaposan megtárgyalja és csak az­tán fogadja el. A kolhoz évi jövedelmét szintén a tervbe lefektetett pontok szerint osztják szét: állami beszolgáltatás, vetőmag, állatetetés, munkaegységek értéke, szo­ciális alap, a kolhoz fejlesztésére szük­séges mennyiség, a traktorállomás munkájáért járó rész, stb. A fennma­radt gabonát a kolhoztagok az állami szövetkezetekben szabad áron értéke­síthetik. Ennek a nagyszerű beosztás­nak köszönhető, hogy a szovjet kolhoz­tagok életszínvonala a legmagasabb a világon. Nagyon röviden vázolva így néz ki egy szovjet kolhoz gazdasági szerke­zete, melv példaképe kell, hogy legyen a mi Egységes Földmwves Szövetkeze­teinknek. Most pedig röviden rámutatok arra, hogy milyen hiányosságok fordulnak elő még a mi szövetkezeteinkben. Ezt azért teszem, mert a Szovjetunióból hazatérve kötelezettséget vállaltunk, hogy a kolhozokban szerzett tapaszta­latainkat tovább adjuk szövetkezeteink­nek és egyénileg gazdálkodó kis- és közéoföldműveseknek. Ezt a feladatot előadássorozatban teljesítettük és meg­állaoíthatjuk. hogy előadásaink sikerrel jártak, mert több szövetkezet áttért magasabb típusra, kibővült a taglétszám, új szövetkezetek alakultak, stb. Nem tudtuk azonban még a mai napig sem elérni a várt eredményt, mert még mindig nagyon sok kis- és közép­A zsigárdi földművesek vegyenek példát a szelőceíektől Zsigárd község lakossága túlnyo­mórészt földművesből álL Annak e-1 lenére, hogy itt már III. tipusú szö­vetkezet van, még mindig Sokan gaz­dálkodnak egyénileg. Igy történt az­tán, hogy a község az idén sem tudta százszázalékra teljesíteni beszolgál, tatást kötelezettségét. A szövetkezet azonban idejében nemcsak teljesítet, te, hanem túlteljesítette a reá ľótt feladatokat. Az egyénileg gazdálko­dók jól tudják ezt, mégis valahogy vonakodnak a szövetkezetbe való be­lépéstől. Ezt a körülményt figyelembe véve kimentünk Zsigárdra Sebő elvtárssal a CSEMADOK nyitrai kerületi tit­kárával és népgyűlést tartottunk, amelyen elég szép számban megjelen, tek a kis- és középföldmüvesek. Kö­zülük többnek csak 1—2 hektár földje van és azonkívül még vala­melyik kulák földjeiből vett bérbe. Sebők elvtárs szólalt fel elsőnek "és megmagyarázta, miért előnyös a szövetkezeti nagytermelés. Rámuta­tott arra, hogy a nagyban való gaz­dálkodás bevezetése -mennyire fontos, mert hisz mi mindennap több cipőt, több ruhát követelünk, tehát nekünk is arra kell törekedni, hogy mennél többet kitermeljünk a gyári munká­sok és egész dolgozó népünk számá­ra. Már maga ez a példa is világo­san mutatja, hogy mennyire elavult a kisparcellákon való egyéni gazdál­kodás, hogy az egyénileg gazdálkodók nem tudták teljesíteni beszolgáltatási kötelezettségüket. Már pedig a kon­tingensek kiírásánál a jövő évben az EFSz-hez fogunk igazodni, amely többet tud termelni és így többet tud beszolgáltatni a közellátásra. Mit fognak akkor tenni az egyénileg gazdálkodók ? A zsigárdi földművesek bizonyára annak a pár kuláknak a befolyása alatt állnak, akiktől a földet bérelik és akiket a hideg ráz, ha a szövet­kezetet gyarapodni látják. A kis. és középföldmüvesek attól tartanak, hogy ha be is lépnek a szövetkezet­be, a kulákoktól mégsem veszik, el a bérbeadott földeket, mert hát a szövetkezetnek van elég földje, annyi, hogy alig bír vele. De ugyanakkor nemgondolnak arra, hogy a szövet­kezet annak ellenére is, hogy nincs elég munkaereje, birtokába veszi az ilyen földeket, mert a népi demokrá­ciában létezik kölcsönös kisegítés. A szomszédos Pered községben pél­dául működik egy jó szövetkezet, amely szívesen kisegíti a zsigárdi szövetkezeti tagokat is. Feltettem a kérdést, hogy mondják meg őszintén, mi tartja őket vissza a szövetkezetbe való belépéstől? Ekkor az egyik földműves felállt és kijelen­tette, hogy ő megmondja, csak be ne csukassuk A végén kisült, hogy azért nem -akar belépni a szövetkezetbe, mert van egy rossz lova és egy rossz tehene és ezeket »sajnálja«. Arra nem gondolt az illető, hogy ahogy öregszik munkaképessége napról-nap­ra csökken és hogy a szövetkezetben kaphatna könnyebb munkabeosztást, amit minden na­gyobb nehézség nélkül el tudna vé­gezni. E mellett pedig egy egész nagy állatállománynak lenne egyen­lő tulajdonosa a többi szövetkezeti taggal együtt. Hasonlóképpen gondolkodnak a töb­bi zsigárdi földművesek is. De ez nem az ő hangjuk, hanem a kulákság hangja, amely közibük férkőzött, hogy rajtuk keresztül ártson a socia^ lizmus építésének. Érdekes még az is, hogy az egyénileg gazdálkodók milyen fájó szívvel emlegetik azt, hogy ne­kik alig van gabonájuk és egyik­másik szövetkezeti tag pedig mi­lyen sok gabonát vitt haza a szö­vetkezetből ledolgozott munkaegy­ségei után. Zsigárdi földművesek, ne hallgassa­tok a kulákokra és a spekulánsokra. Vegyetek példát a szelőcei dolgozó parasztoktól, akik két hét alatt csak­nem mindannyian rátértek a szövet­kezeti gazdálkodás útjára, arra a gaz­dálkodásra. amely megszabadítja őket a gondoktól és a terhektől és egyúttal a nehéz munkától, de ugyanakkor bő jövedelemhez is juttatja őket. CSANDAL ISTVÁN Alsószeli földműves gazdálkodik egyénileg. Meg­lévő szövetkezeteinkben is még minőig vannak hibák, főleg a normák és az állandó munkacsoportok megszerv.*zése körül. A normák helyes ellenőrzése na­gyon fontos, mert egyedül csak a munkateljesítmények fokozása az az út, amelyen utolérhet­jük a szovjet kolhoztagokat. Nem sza­bad megengednünk, hogy laza nor­mák hátráltassák szövetkezetünk fej­lődését. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 34. évfordulójára kötele­zettséget vállalok arra, hogy az ünnep­ségeket kibővítjük a szovjetnép iránti szeretet és barátság elmélyítésével. Előadások keretében méltatni fogjuk a szovjet kollektív gazdálkodást és a vi­lág legfejlettebb agrotechnikáját, a szovjet agrotechnikát. ARVAI JÓZSEF, a nagymegyeri EFSz elnöke. Habár nehézségeink vannak, azok nem olyan nagyol* hogy ne lehetne őket legyőzni Fél községben is nemrég megala­kult az Egységes Földműves Szö­vetkezet. A falunak 98 százaléka szövetkezeti tag. Csakhogy nagyon sok a kezdeti nehézség, amit le kell küzdeni. Elsősorban is nálunk a földek szikesek és mivel a szövetkezet ké­sőn alakult meg, csak későn'tudjuk az őszi vetést is befejezni, ami bi­zonyára megmutatkozik a jövő évi termésben is. Ezt a kérdést talán úgy lehetne megoldani, hogyha több gépet kapnánk és ha a gépeket igazán hozzáértő emberek kezelnék, hogy legalább részben lehessen be­hozni a hátramaradást. A másik nehézség az, hogy a szö­vetkezeti tagok között még sokan vannak hitetlenkedők, akik azt hi­szik, hogy a szövetkezetbe való be­lépéssel elveszítették földjüket és hogy a szövetkezet csak munkát ad. Ezeknek a hitetlenkedőknek meg kell érteniök azt, hogy a szövetke­zetben is a sajátmagukí" gazdál­kodnak, csakhogy jobb munkafelté­telek közt és jobb megszervezéssel, mint egyénileg gazdálkodó koruk­ban. A szövetkezet megalakulása­kor sokan nagyobb mennyiségű földterülettel is a szövetkezet tagjai­vá váltak. Ezek csak földjeiket ad­ták be, de sajátmaguk szétszéled­tek. Meg az állatállományuk is elég alacsony. Nagy hiba az, hogy ha a fentemlített tagoktól, vagyis azok­tól, akik sajátmaguk nem dolgoz­nak, csak a földjeiket adták be, valamilyen segítséget kérünk, akkor . képesek hazudozni, vagy gé­peiket eldugdosni, csak hogy ne kelljen segíteniök a szövetkezetnek. Kezdeti nehézségeink a fentiek szerint elég nagyok. Nem olyan na­gyok azonban, hogy le ne lehessen őket győzni. Jó munkafegyelemmel sok mindent el lehet érni. TÖTH PÉTER, Fél. Levelezőink a beszolgáltatást szabotáló kulákokről A dunaszerdahelyi járási Nemzeti Bizottság büntető bizottsága újabb kulákok és szabotálok felett hozott ítéletet. Az első Gódány Arpád pódatejedi lakos, aki 70 mázsa bxXza helyett csak 45 mázsát, 35 mázsa árpa helyett pedig csak 20.72 mázsát szolgálta­tott be. Ezenkivül nem tartotta be a vetési tervet és 1.50 hektár földet bevetetlenül hagyott. Az állattenyész­tésben is szabotált. Az öszi munkákat pedig mégcsak meg sem kezdte. A második Gódány Tibor ugyan­csak pódatejedi lakós, aki hanyag gazdálkodása következtében megany­nyit sem tudott kitermelni, amennyi a beszolgáltatási kötelezettsége tel­jesítésére elég lett volna. Végül pedig Végh Ignác, várkonyi lakós felett ítélkezett a büntetöbi­zottság, aki nem tartotta be az előírt vetési területet és szabotálta beszol­gáltatást kötelezettségének teljesíté­sét. 70 mázsa búsa helyett csak -48 mázsát, 30 mázsa rozs helyett 16.75 mázsát és mázsa árpa helyett csak 32.12 mázsát szolgáltatott be. Hasonlóképpen szabotálta a sertés, hús beszolgáltatást is. Nem tartotta be az előirt állatállományt sem, 8 tehén helyett csupán csak ötöt tar­tott. Mivel a vádlottak védekező érvei alaptalanok voltak és tisztára kide­rült. hogy itt szántszándékos szabó, tálásról van szó, a biintetöbizottság Gódány Árpádot 3 havi szabadság­vesztésre és 30.000 korona pénzbünte­tésre és vagyonának elkobzására, Gó­dány Tibort 3 hónapi szabadságvesz. tésre és birtoka elvesztésére, Végh Ignácot pedig S hónapi szabadság­vesztésre és 10.000 korona pénzbün­tetésre Ítélte. STEKLER RUDOLF a dunaszerdahelyi járási Nemzeti Bizottság büntetöosztályának el­nöke. * A vágsellyei járásban lévő Szelöce községben lakik Oriskó István spe­kuláns, akinek nagyon szívügye a jólét, csakhogy nem a köz jóléte, ha. nem sajátmagának a jodolga. Oriskó Istvánnak nagyon tetszik az, hogy a munkás a gyárban egyre több árucik­ket készít., amit aztán szívesen vásá­rol. Csakhogy az a baj, hogy az nem. tetszik neki, hogy neki is vámnak kötelességei a munkásosztállyal szemben, mint például a gabonabe­szolgáltatás. Oriskó Istvánnak nem tetszik az, hogy a kontingensre be­szolgáltatott gabonáért csa,k az ál­lam által megállapított árat kapja. Ez nem elég neki, ö többet akar ke­resni a feketepiacon. Ha valaki meg. említi neki, hogy ezt vagy azt be kel­lene szolgáltatnia, azonnal elhagyja jókedve és siránkozni kezd, hogy nincs, nem termett neki. Ha olyan ember hallgatnás iránkozásait, aiki nem ismeri, bizony csak megsajnál­ná a szegény spekulánst. De nézzük csak meg, hogy mi is a helyzet Oris. kó esetébe n f Kiderült, hogy Oriskó István kü­lönféle helyeken gabonát rejteget. Megtaláltak nála 7 mázsa zabot, 15 mázsa árpát, 8 mázsa búzát, továbbá 75 kg hagymamagot, egy nagy láda lisztet amely már összekeményedett. Oriskó István egyáltalán nem törő­dött azzal, hogy a rejtegetett áruval a dolgozókat rövidíti meg. O csak ar­ra törekedett, hogy neki mennél több legyen, hogy ö hörcsög módjára men­nél többet tudjon összehalmozni. Ha megkeményedett a lisztje akkor fel­használta sertésetetésre. Ideje lenne, hogy a népiközigazga­tás rendet termetsen ezzel a speku­lánssal és szabotálóval. + Sztranák József mocsonok-királyi 14 hektáros spekuláns is a dolgozó nép ellenségei közé tartozik. A ne­vezett ugyanis nem teljesítette beszól gáltatási kötelezettségét és amikor felkeresték az elvtársak, akkor meg. esküdött, hogy azon a két zsák gabo­nán kívül, amit az elvtársak előbb találtak nála, nincs neki egy szem gabonája sem. Csakhogy mégis más­kép történt. Találok nála 6 zsák ga­bonát elrejtve a pelyva között, söt honnan honnan sem 150 kg liszt is előkerült. A padláson pedig 200 liter bor húzódott meg a gerendák kö­zött. Azt kérdezzük, hogy akadtje már szőlőtermelő, aki a bort a pad­láson tartotta, főleg akkor, ha gyö­nyörű pincéje van. Ugylátszik Sztra­nák József újítást talált fel a bor elraktározására. A további kutatás folyamán Sztranák szalmájában több kícsépeletlen gabonát, rozst és zabot találtak. A kulák ugyanis csak any­nyi gabonát csépelt ki, amennyire sajátmagának szüksége volt önellá­tásra, a többit pedig hagyta elrot­hadni a szalmakazalban. Azzal szá­molt, hogy a munkásosztály sohasem jön rá a z ö mesterkedésére. Csak. hogy ez alkalommal tévedett. Sztra­nák József megkapja büntetését és odakerül, ahol már régen lennie kel­lene. DUSEK JAROSZLAV az SzKP nyitrai kerületi bizott. ságának dolgozója. -¥­Zsigárd községben még mindig nem teljesítették a gabonabeszolgál­tatási kötelezettséget. A község ve­zetősége elhatározta tehát, hogy utá­na néz egy kicsit a dolognak. Az egyik spekulánsnál több helyen eldu­gott gabonát találtak. Az illető nyil­ván azzal a céllal rejtette el gaboná­ját különféle helyekre, hogy Ha vé­letlenül valamit meg is találtaik belő­le, még akkor is maradjon feketé. zésre. Csakhogy amilyen raffináltak a spekulánsok, épp oly ügyesek a nép érdekeit védő felvásárlók is. Ez v 0lt a szerencsétlensége Dicsér Mihály zsigárdi lakosnak is. Amint a felvásárlók egyike beszéli, mindjárt szemükbe tünt, amikor az udvarra betértek, hogy a gazda na­gyon kedvesen, szinte hizelgöen fo­gadta a bizottságot. Az is mindjárt meglátszott, hogy valami leplezhe­tetlen félelem uralkodik rajta. Már. pedig akinek tiszta a fejéalja, an­nak nincs mitől félni, — mondja a közmondás. Sajnos, Dicsér szabotá­lónak volt miért félnie. O ugyanis ed. dig egy szem gabonát sem adott be. Inkább eldugdosta a szalmazsákja alá, még azzal sem törődve, hogy így fekhelye egy kicsit keményebb lesz. Neki az volt a fontos, hogy a dol. gozó nép ellátásában, zavart idézzen elő. Az egyik ágyban búzát talált a bizottság, a másikban pedig kuko­ricát. Mindkét helyen egy-egy réteg szalmával takarta el a rejtett kin. eset és nyugodtan aludt rajta, mert biztos volt, hogy azt ott ugyan sen­ki meg nem találja. A kutatás tovább folyt. A trágyában, egy ládára akadt a bizottság. A láda búzával volt te­le. Sőt mi több, még olyan gabona is előkerült, amely tyúktrágyával volt összekeverve. Es mikor a szal­makazalra került a sor, akkor még nagyobb mennyiségű árpa került napvilágra. Kukoricáját a spekuláns cukorrépa levéllel, meg cukorrépa fejjel takarta be az udvarán. Ilyen gazságokat követett el Di­csér Mihály és még több elvetemedett zsigárdi társa. A dolgozó földműve­sek bizonyára észreveszik ezeket a dolgokat és rájönnek végr e arra, hogy miért nem szabad az ilyen Di­csér Mihály okra hallgatniok. Ok ter­mészetesen meg akarják akadályozni azt, hogy a földművesek belépjenek a szövetkezetbe, vagyis hogy a köny­nyebb életet válasszák. Nekik érde­kük, hogy ki-ki tovább robotoljon, csakhogy mennél tovább élhessenek más munkájából. Csakhogy az ilyen spekulánsokkal népi törvényünk kö­nyörtelenül leszámol. (Levelezőnktől). A kulák nem tudja visszatartani a fejlődést

Next

/
Thumbnails
Contents