Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-25 / 251. szám, csütörtök

UJ SRN 1951 október 25 hazánk területén Jelentés a minisztertanács ii éséril A Köztársaság kormánya kedden ülést tartott, amelyen örömmel vette tudomásul Zápotoeký miniszterelnök jelentését Wilhelm Pieck elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének érkezéséről, aki a német kormányküldöttség élén állami látogatást tesz a Csehszlovák Köztársaságban és a Köztársaság elnökénél, Klement Gottwald elnöknél. A kormány ez alkalommal annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a látogatás jelentős mértékben járul hozzá a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság dolgozó né pei közötti baráti kapcsolatok megszilárdításához, elmélyítéséhez és ezzel még inkább megerősíti a békének és haladásnak a Szovjetunió vezette világtáborát. A kormány ezután meghallgatta Viliam Široký miniszterelnökhelyet' tes, külügyminiszter jelentését az általános vámés kereskedelmi egyezmények szerződő feleinek genfi üléséről, majd jóváhagyta a csehszlovák küldöttségnek az említett ülésen való eljárását. Široký elvtárs nrnisiterelnökhelysttas, külügyminiszter beszámolója a Köztársaság kormányának ülésén A általános vám- és kereskedelmi egyezmények <zerzadö feleinek genfi üléséről Szeptember 17-én kezdődött az általános vám- és kereskedelmi egyezmények szerződő feleinek hatodik iilése, amelyre Csehszlovákia is, mint az általános egyezmény egyik szerződő fele, kiküldötte küldöttségét. Az ülés az Amerikai Egyesült Államok augusztus 10-i emlékiratával foglalkozott, amelyben az USA bejelentette, hogy elhatározta, hogy visszavonja a Csehszlovákiának nyújtott vámkedvezményeket és azt követelte. hogy az USA és a Csehszlovák Köztársaság közötti rendkívüli körülményekre való tekintettel szüntessék meg mindazokat a kötelezettségeket, amelyek az egyezmény pontjai szerint a két állam között fennállnak. Az CJSA e követelése az általános vám- és kereskedelmi egyezmény azon alapvető megállapításával kerül éles ellentétbe, hogy az egyezmény minden résztvevője egyformán jár el a többi résztvevővel és kölcsönösen nem vezetnek be megkülönböztető intézkedéseket. Hogy az USA mindezek ellenére keresztül vigye akaratát, minden alátámasztás nélkül a rágalmazás és a tények elferdítésének taktikájához folyamodott. Ez elejétől végéig nemcsak koholmány, hanem semmi köze nincsen a kereskedelmi kapcsolatokat rendező általános egyezményhez. Az USA nyilvánvalóan egyáltalában nem akart bizonyítani semmit sem, csak kísérletet tett arra, hogy gazdasági eszközökkel politikai nyomást gyakoroljon és így lehetősége nyíljon más államok belügyeibe beleavatkozni. A Köztársaság kormánya már 1951 szeptember 4-i emlékiratában figyelmeztette az általános egyezmény szerződő felelt az USA szándékára, főleg arra, hogy itt nem csupán az USA-nak a Csehszlovák Köztársasághoz való viszonyáról van szó, hanem a nemzetközi kapcsolatokban elvi jelentőségű dologról. Hangsúlyozta, hogy lehetetlen a nemzetek közötti együttműködés, lehetetlen a békét és biztonságot építeni, ha. megengedjük, hogy a nemzetek közötti mindennemű együttműködés alapját, vagyis a nemzetközi jogot és nemzetközi egyezményeket egyoldalúan valamelyik fél támadó szándékkal lábbal tapossa. Az átvett kötelezettségek iránti tisztelet a nemzetek jogi biztonságának, a békés együttműködésnek és a nemzetközi gazdasági fejlődésnek feltétlen követelménye és nem engedhető meg, hogy a parancs elve érvényesüljön és a szerződések megsértésével egyoldalúan vigyék keresztül akaratukat. A csehszlovák küldöttség is e*t az álláspontot védte az általános egyezmény szerződő feleinek genfi ülésén. A konferencián e kérdés letárgyaIásakor néhány képviselt ország olyan álláspontot foglalt el, amely arról tanúskodik, hogy nem értenek egyet a világbékét és biztonságot, ibékés együttműködést és kereskedelmi kapcsolatok fejlődését fenyegető amerikai kalandor kormánypolitikával. Azonban azzal már nem törődtek, hogy megvizsgálják, vájjon az USA beadványa indokolva van-e, vájjon egyáltalán az egyezmény betűje és szelleme irányítja-e és kifejezetten kimondották, hogy nem illetékesek és ezeket az állításokat meg sem vizsgálhatják, meg sem ítélhetik. A szerződő felek megértették az USA kormány eljárásának törvénytelenségét, azonban az USA nyomására olyan határozatot fogadtak el, hogy az általános egyezmény meghatározásainak pontjait Csehszlovákia é« az USA között felfügj gesztették. A legkisebb kétség sem fér ahhoz és akinek csak egy kis érzéke van a jog iránt, meg kell, hogy értse, hogy ilyen döntés mindenképpen törvénytelen és nemcsak az általános egyezmény durva megsértését jelenti, nemcsak aláássa annak alapjait, hanem megsérti a jog minden alapvető elvét és aláássa a nemzetközi egyezmények és szerződések komolyságába vetett hitet. Az Egyesült Államoknak ez a lépése azonban politikájukban sem nem új, sem nem elszigetelt jelenség. Ha pillantást vetünk az USA történetére és gyakorlatára, amelyet az utolsó években az általános egyezmények és általában a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokhoz való viszonyában folytatott, lelepleződik előttünk, mi a célja az Egyesült Államok e lépésének, 1946 óta az Egyesült Nemzetek pódiumán különféle tárgyalások folytak le, amelyek odairányultak, hogy a békés nemzetközi kapcsolatok kiterjesztéséhez szükséges gazdasági környezetet megteremtsék. így került sor a vámokról és a kereskedelemről szóló általános egyezmény megalkotására, amelynek célja az eredeti nyilatkozatok szerint fokozni az életszinvonalat, biztosítani a teljes foglalkoztatottságot, kiterjeszteni a termelést és az árucserét. E célból el kellett volna hárítani az útból a nemzetközi kereskedelem minden akadályát és a megkülönböztető politikát. A Csehszlovák Köztársaság, amely a kezdet kezdete óta aktívan bekapcsolódott a nemzetközi gazdasági tárgyalásokba, 1948 március 21-én aláirta az általános egyezményt, amelyet ugyanez év április 20-án már érvénybe is léptetett. Amikor Csehszlovákia ezt a lépést megtette, külpolitikájának azon elvi irányvonalából indult kl, amelynek lényege a világbéke fenntartásáért és elmélyítéséért való erőfeszítés. Azon szilárd meggyőződésből indult ki, hogy a nemzetek és államok közötti gazdasági kapcsolatok, amelyek elsősorban a nemzetközi árucserében nyernek kifejezést, anyagi bázist alkotnak, amelyen sikeresen kifjelődhet a különböző gazdasági és társadalmi rendszerek országai közötti diszkrimináció nélküli békés együttműködés az egyenlőség és az állami önállóság iránti tisztelet alapján, anélkül, hogy beavatkoznának az egvcs államok belügyeibe. Csehszlovákia az egyezmény aláírásának napja óta pontosan betartotta az általános egyezmény pontjait és az egyezmény többi szerződő feleinek egyike sem panaszkodott soha, de oka sem volt Csehszlovákia el járása miatti panaszra. Most azonban felvetődik az a kérdés, hogy milyen indítóokok vezették az Egyesült Államokat az általános egyezményben való részvételre és milyen célokat követett Itt. Csak egy naivember kételkedhetett abban, hogy az USA-nak az általános egyezménnyel kapcsolatos tervei lényegesen nem különböztek általánso gazdasági politikai terveitől abban a bizonyos korszakban és az általános egyezmény terén követett amerikai célok ugyanazok voltak, mint más gazdasági politikai tevékenységük céljai. Bizonyára nincsen kölcsönös öszszefüggés nélkül az a tény, hogy az Egyesült Államok megközelítőleg azonos időben írják alá a vámokról és a kereskedelemről szóló általános egyezményt, amikor lefolynak a gyászosan megbukott Marshall-terv tárgyalásai. Ma már senki előtt sem titok a Marshall-terv és céljainak igazi jellege. A történelem világosan bebizonyította azt, hogy a Marshall tervet mint az amerikai tőke kivitelének eszközét, mint az USA más országok gazdasági életébe való behatolásának eszközét teremtették meg. A történelem ugyancsalt megcáfolhatatlanul igazolta azt, hogy ezen erőfeszítések értelme semmi más, mint a támadás előkészítése, a támadó háború előidézését lehetővé tevő feltételek megteremtése a béketábor erői ellen és az amerikai világuralmi törekvések támogatása. Ugyancsak nem összefüggéstelen az sem, hogy közvetlenül az általános egyezmény aláírása után az Egyesült Államok elnöke, Truman bejelentelte a kongresszushoz intézett üzenetének 4. pontjában, hogy az amerikai politika az elmaradott országok gazdasági életébe való behatolást tűzi kl céljául, továbbá az amerikai tőke kihelyezését a kiviteli és behozatali bank közvetítésével és a fejletlen országok nyers<mvag- és munkaerőforrásainak fokozott kizsákmányolását ismét csak a háborús szükségletek szolgálatára. Valóban az amerikai kereskedelem és vámpolitika története azt bizonyítja, hogy az USA részvétele az általános egyezményben távolról sem a nemzetközi gazdasági együttműködés vagy a termelés és az árucsere kiterjesztésének érdekeiből fakadt. Azt bizonyltja, hogy az USA éppen ellenkező célokat követ és az általános egyezménnyel ugyanazon politika eszközéül akarja felhasználni, amelyet a Marshall-terv, Truman 4. pontja és más politikai intézkedések szolgálnak, amelynek célja a nemzetközi kapcsolatok meggyöngítése, a diszkrimináció, más nemzetek leigázására irányuló politika, támadás és háború. Az USA már 1948 március 1-én az általános egyezmény pontjaival szöges ellentétben lévő megkülönböztető kiviteli eUenőrzést vezetett be, amelynek lényege az volt, hogy a kivitelt betiltották néhány ország felé, többek között Csehszlovákia felé is. Ennek az intézkedésnek nem volt semmiféle gazdasági indoka, hanem — mint ahogyan az említett törvényhez csatolt okadatoló jelentés maga mondotta — az Egyesült Államok kiviteli korlátozásának célja, az amerikai lriilpolitika támogatása volt. Az Egyesült Államok nemcsak Csehszlovákiával szemben hajtották végre a megkülönböztetés politikáját, hanem kezdettől fogva egyre világosabban tűnt ki, hogy az általános egyezményt más országokkal szemben ls csupán addig tartják be, amíg nekik megfelel. A szerződéses kötelezettségekhez való viszony ilyen példáját szolgáltatja az amerikai Kongresszus július 31-1 intézkedése, amely betiltotta a zsírok és olajak, vaj, sajtfélék és más tejtermékek, valamint a rizs behozatalát állítólag nemzetbiztonsági okokból. Howe, kanadai kereskedelmi miniszter szeptember 17-1 megnyitó beszédében az általános vám- és kereskedelmi egyezmény szerződő felelnek genfi ülésén megengedte magának azt a mei?jegyzést, hogy: „,.. világos, hogy az állam védelmét és a nemzeti biztonságot szolgáló termelésnek igen kevés köze van a sajt behozatalához". Hollandia és Dánia az Egyesült Államok elleni panaszának tárgyalásakor azután K. L. Press úr, Uj-Zéland képviselője szeptember 25-én hozzátette ehhez, hogy: „...az általános egyezményben más jogokat állapítanak meg a nagy országok és másokat a kis országok számára". Mint ahogyan az Egyesült Államok küldöttsége maga ls beismerte (GATT IRAT 6. szám, 28-as fejezet, Szeptember 1-ről és 2-ről), az Egyesült Államok kongresszusának intézkedése az általános egyezmény megsértését jelenti és az európai országokat körülbelül 16—20 millió dollárral kárositja meg, közttik Dániát kb. kétmillió dollárral, Hollandiát egymillió dollárral és Olaszországot egymillió dollárral. Az egyezmény keletkezése óta a szerződő felek ülésein sok súlyos panaszt tárgyaltak meg, melyek mind az Egyesült Államok szerződésszegésével voltak kapcsolatban. Az USA politikáját és eljárását az általános egyezménnyel szemben és annak megszegését küldötteinken kívül nyilvánosan elítélték Kuba, Haiti, Dánia, Franciaország, Olaszország, Finnország, Kanada, Uj-Zéland és Ausztrália küldöttei is. Az USA nemcsak maga állandóan fokozza a béketábor országai ellen irányuló megkülönböztető politikáját, hanem más országokat ls arra kényszerít, hogy akaratuk ellen és legsajátosabb érdekeik ellenére kövessék őt. E mellett nem átallja a szövetségeseire gyakorolt erőszak seminő formáját sem, ügy hogy még egy olyan konzervatív angol folyóirat, mint az „Economlst" is kénytelen volt augusztus 25-1 számában megírni, hogy „ ... a szövetségesekre gyakorolt erőszakos nyomásnak ez a módja új és rendkívül ízléstelen" és feltételezi, hogy „ ... Amerika szövetségesei vagy nem lojálisak, vagy képtelenek arra, hogy önmaguk döntsenek arról, hogy milyen a nyereség- és veszteség-mérlegük a kommunista országokkal váló árucsereforgalmukban — egyszóval hogy vagy ostobák, vagy tolvajok". Az utóbbi időben, amikor az Egyesült Államok már támadó politikát folytatnak, amikor a nemzetközi kapcsolatokban bevezették a gyakorlatba a könyörtelen erőszak politikáját, nem törődve a nemzetközi joggal és az egyezményekkel, ebben az Időben az USA ellenséges, megkülönböztető politikája a kereskedelmi és gazdasági területek terén is kicsúcsosodott. 1951 június 5-én az amerikai kongresszus törvényt szavazott meg, amelyben elrendeli, hogy a kormány vonja vissza az SSSR-rel és a népi demokráciákkal kötött kereskedelmi szerződéseit és szüntesse meg azokat a vámkedvezményeket, amelyek ezeket az országokat az USA-ban megillették. Csehszlovákia esetében is nem újították meg az 1939-ben, 3 nappal a náci megszállás után megszüntetett gazdasági egyezményt, amivel bizonyítékát adták annak, hogy elismerik Csehszlovákia megszállását. Az Egyesült Államok ezzel kíméletlen cinizmussal szétrombolt minden ünnepélyes kötelezettségvállalást. Mindezen tények ismeretében nincs kétség afelől, hogy az Egyesült Államoknak nem számit az általános egyezmény egyetlen elve sem, hogy az USA gazdasági és kereskedelmi kapcsolatalt nem a békés együttműködés megszilárdítására és elmélyítésére használja fel, hanem az USA kormánya: 1. a nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmények elveit megsértve, e kapcsolatokat más államok belügyeibe való egyre kíméletlenebb beavatkozásra használja fel, 2. saját szempontját és érdekelt, amelyek szöges ellentétben állnak e nemzetek sajátos érdekeivel, rákényszeríti másokra, 3. a kapitalista országok gazdasági életét az amerikai monopoltőke érdekelnek alárendeli, 4. az ENSz chartájának céljaival ellentétben minden eszközzel gyengíti az ENSz többi tagállamait, hogy ezeket az országokat először gazdasági, később politikai függetlenségüktől és önállóságuktól megfossza, 5. arra törekszik, hogy más államok kormányalt megdöntse és a durva erőszak különféle formáit használja fel arra, hogy ezen országokban az USA kormányának érdekei és akarata szerint hajló engedelmes kormányokat alakítson, 6. visszaél a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal és felhasználja őket a harmadik világháború előkészítésére az európai és ázsiai nemzetek, mindenekelőtt az SSSR és a népi demokráciák elleni háborús támadás előkészületeire. Csehszlovákia szembeszáll a háború gaz politikájával és továbbra is a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejlesztésének következetes politikáját követi, tekintet nélkül más országok társadalmi rendszerére. Csehszlovákiát nem lehet fenyegetésekkel megijeszteni és a megkülönböztetés gaz politikáját a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való gazdasági együttműködés még szorosabbra vonásával fogja kivédeni. Éppen a béketábor országai közötti kapcsolatok mutatják, milyen eredményeket érhet el a békeszerető államok közölt! gazdasági együttműködés. A minden áron kizsarolt haszon utáni hajsza, a gyengébb fél gazdasági és politikai leigázása helyett itt őszinte együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás van, amely minden résztvevő felet kölcsönösen megerősít és elő> készíti számukra az útat a maga sabb életszínvonal és a háború, váí ság és kizsákmányolás nélküli boS dogabb élet felé. Tekintettel arra, hogy az USA durván megsértette az általános kereskedelmi- és vámegyezményt éa megszüntette azokat a kedvezményeket, amelyeket ezek alapján Csehszlovákia élvezett, Csehszlovákia kormánya elhatározta, hogy 1951 szeptember 1-től életbelépő érvénnyel megszünteti azon vámkedvezmények érvényességét, amelyeket a Köztársaság 1947-ben biztosított az Amerikai Egyesült Államoknak. Csehszlovákia kormánya azonban béke külpolitikájának szellemében, amely minden állammal a kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztéséneik politikáját követi az egyenjogúság és kölcsönös kedvezmények alapján érvényben hagyja az általános egyezmény minden más szerződő felére vonatkozó vámkedvezményeket. Dunaszerdahelyi brigádosok leve!

e Široký elvtárshoz Dunaszerdahelyről nemrég brigádos lányok mentek a korompai építkezésekre, hogy ott odaadó munkájukkal segítsék a tervezett feiadatok teljesítését. A korompai építkezés vezetősége levelet küldfitt a CsISz dunaszerdahelyi árási bizottságának, melyben közli, hogy a dunaszerdanelyi brigádoslányok nagy munkateljesítményükkel és lelkes építő igyekezetükkai példát mutatnak az építkezés valamennyi dolgozójának. A brigádoslányok nagyon büszkék elért sikereikre és munkájuk eredményeiről a következő levelet küldik Široký miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter elvtársnak: „Tisztelt Siroky elvtárs! Mi, dunaszerdanelyi CsISz-tagok, akik jelenleg a Csehszlovák Építkezési vállalat korompai üzeménél brigádon vagyunk, értesítünk elvégzett munkánk eredményéről. Mi itt az állami bérkatalógus szerint dolgozunk és normánkat 217 százalékra teljesítettük. Örömmel veszünk részt Köztársaságunk építésében és teljesítményünkkel adunk választ a háborús uszítóknak és a belföldi reakciónak. ígérjük, hogy továbbra is úgy fogunk dolgozni, ahogy ez CsISz-tagokhoz, Gottwald elvtárs ifjúságához illik. Felhívjuk a brigádon dolgozó többi CsISz-tagokat, hogy normáik túlteljesítésével harcoljanak a világbékéért. Krizsan Anna, Nagy Krisztina, Fodor Katalin. Csákány Gizella, Soós Erzsébet, Berkovsky pi» roska. i