Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-24 / 250. szám, szerda

W51 október 24 UJSZÖ Nádszeg dolgozóit nem tudom elfelejteni azóta, hogy jelen voltam azon az ünnepen, amelyen zsúfolt kultúrtermükben fogadták a szovjet kolhozparasztok küldötteit és láttam a szövetkezeti tagok izgalomtól kipirult arcát, Sárkány elvtá's is ott ült a feldíszített emelvényen a szovjet kolhozparasztok között és amikor felállt, hogy megnyissa a vitát, ezeket mondotta megindult hangon: — Boldogságomban nem tudom méltóan kifejezni örömömet azért a kitüntetésért, hogy a világ első szocialista államának, a nagy Szovjetuniónak a képviselői itt ülnek mellettem. Itt ülnek drága barátaink, ezer és ezer kilométert tettek meg csak azért hogy megismertessenek bennünkte azokkal az eredményekkel, amelyeket 6Úlyos harcok árán elértek hazájukban. Nagy ünnep nekünk ez a nap, a felszabadulás után a legnagyobb ünnep. Láthatjátok elvtársak, hogy a legjobb, legdrágább barátaink érkeztek ma hozzánk azért, hogy kézenfogva vezessenek bennünket tovább a tartós béke útján. Hálával és' szeretettel köszöntjük drága vendégeinket, hálával és szeretettel köszöntjük a béke nagy őrét, a bölcs Sztálint E rövid beszéd után az egésiz hallgatóság egy emberként állt fö) és viharos lelkesedéssel éljenezte a világ Nád szeg dolgozói szenvedélyesen szeretik szövetkezetüket A kis- és középparaszt biztosan csak a szövetkezet széles tábláin állhat dolgozóinak nagy vezérét, a bölcs Sztálint. Szép volt ez a rövid beszéd, a legszebb azonban mégis az volt, ahogy ezt Sárkány elvtárs elmondotta. Ugy tetszett, mintha a szovjet küldöttek új hanggal ajándékozták volna meg Sárkány elvtársat. Tisztán csengett ez a hang, az ünnep légkörével töltötte be az egész nádszegi kultúrtermet és a hit és derű, amely a fiatal elnök mosolygó, lelkes arcáról sugárzott, a felszabadult paraszt örömét és háláját fejezte ki a Szovjetunió iránt. Azon az estén már a vita lezajlása után 6em lehetett Sárkány elvtárshoz közel férkőzni, mert a szovjet kolhozparasztok körülvették és minduntalan volt valami kérdezni valójuk tőle, amit egy tolmács á'landóan közvetített. F.z a találkozás olya. benyomást keltett, mintha csak testvérek akadtak volna egymásra hosszú évekig tartó távollét után. Felejthetetlen élmény volt ez nemcsak a nádszegi dolgozók számára hanem a szovjet kolhozisták srámára is. Amint később kiderült, a szovjet kolhozisták kijelentették, hogy a magyar falvak látogatása során a legjobban a nádszegi szövetkezet tetszett nekik. Állításukat azzal indokolták, hogy a nádszegi vezetők szenvedélyesen szeretik szövetkezetüket és a munka irányítása jó, megbízható kezekben van. A szovjet kolhozistáknak ez az állítása a szó nemes értelmében megfelel a valóságnak. A nádszegi szövetkezet, amely mind a tavasz:, mind az őszi munkálatok elvégzésében első helyen áll a ga'ántai járásban, még az év elején ledobta magáról a kulákság jármát, félreállította régi vezetőjét, aki úgy vélte, hogy a szövetkezet csak arra jó, hogy nekt búsás hasznot hozzon és megválasztotta a Párt segítségével Sárkány elvtársat, a volt cselédet, a volt bérest, elnökéül. El kell ismerni, hogy ami a szövetkezeti kérdést illeti, a helyi pártszervezet nem ismert megalkuvást, céltudatosan követte a Központi Bizottság útmutatását, hogy asz öve t k ez e tne k a kis- és középgazdáknak érdekeit kell szolgálnia, íizoknak az életszínvonalát kell feljavítania, akik állandóan el voltak nyomva, akik ki voltak zsákmányolva a kapitalista rendszerben. Sárkány elvtárs elnökké választása tehát nem volt véletllen, hanem előre megfontolt szándékkal történt a Párt és szövetkezeti tagok hozzájárulásával. Csőzs elvtárs, a pártelnök, irányítása mellett Sárkány elvátrsat a Párt elküldte egy háromhetes tanfolyamra, hogy tudásban gyarapodjék és önbizalmában megerősödjék. Az volt ugyanis a helyzet, hogy Sárkány elvtársnak aggodalmai voltak, vájjon te/jesíteni tudja-e mindazokat a feladatokat, ameilyeket Pártunk és népi demokráciánk megkövetel minden szövetkezet vezetőjétől. Aggodalmait megérthetjük, ha meggondoljuk, hogy 14 éveg kora óta állandóan kulákoknál szolgált, kulákok nyomták el, parancsolgattak neki éjjel-nappal olyan bérért, amely ma szinte nevetségesnek hat. A bére 1934-től 1940-ig évente kétVáltás fehérnemű és 800 korona volt, emellett két mázsa mosógabona és lakás az istállóban. Hat éven keresztül gürcölt ezért a bérért a nádszegi Juhos Ferenc 60 holdas kuláknáL Amikor húszesztendős korában keveselte ezt a fizetséget, Juhos kulák kiadta az útját, mert azt mondotta, hogy jó lesz neki olyan szolga, aki nem olyan igényes. És hat év után elment tőle csak azért, hogy egy másik kulákhoz szegődjék el, Győri Miksa 40 holdas kulákhoz, és tovább gürcölt egypengős napi bérért, illetve 360 pengőért évente. két váltás fehérneműért és a kétmásza mosógabonáért. Az éhbétt az egész kapitalista világ rendben levőnek találta, ezt a pokoli munkaviszonyt úr és 6zo]ga között, még a pap is megáldotta és tiszteletnek örvendett a kuiak az egész faluban, a szolga pedig szolga maradt az istállóban és bent a templomban is. A szolgaság e súlyos emlékeivel megterhelve, az elnyomatás mély verméből hozták őt felszínre a felszabadu'ás utáni évek és megélte, hogy a Párt segítségéve] a szövetkezet élére került. A helyi pártszervezetnek ez a merész és bátor lépése természetesen azt hozta magával, hogy Nádszegen az osztályharc sokkal erősebben kiéleződött. sokkal szemléltetőbben, mint másutt. A kulákok azon az állásponton voltak, hogy hát egy „ilyen béres" fog a faluban, az ő faluiukban dir'gálni? ... Egy „ilyen senki"? ... Ezt a felfogást nem tartották meg csak maguknak, házi használatra, hanem terjesztették faluszerte és megmérgeztek ezzel néhány tudatlan kis- és középpaťa6ztot is. Ezek a kulákok odáig merészkedtek, hogy a beszolgáltatást szabotálták, továbbá azt is megtették, hogy Sándor Vendel kisgazdát névtelen levéllel fenyegették meg, amikor neszét vették annak, hogy kilenc kiséa középgazda társával be akar lépni a szövetkezetbe. Azzal fenyegették meg, hogy kitekerik a nyakát, ha a szövetkezeihez mer csatlakozni. Persze, ezekután Sándor Vendel visszalépett és pedig azért mert még nem tudja, hogy a munkásosztály van hatalmon, mert még nem tudja, hogy ilyen zsaroló kulákokkafl könnyen el lehet bánni. A nádszegi kulákokat, névszerint. Juhos Frencet, Juhos Móricot, Győri Boldizsárt és a többieket düh rágja; pusztítani és rombolni szeretnének. Nemrégen például egy gyűlés volt a szövetkezetben, hogy a harmadik típusról a negyedik típusra térjenek át. A tagság 95 százaléka persze meg is szavazta az átlépést, ám pgv hét múlva, am'kor meg akarták ünnerielni ezt a naoot, munkába léptek a kulákok cinkr>síilkkal és azt terjesztették a nép között, hogy a negyedik típusú szövetkeeet a családi házakra is ráteszi a kezét — Persze, nem erőltettük tovább a dolgot — nevet Csősz elvtárs —, mert hiszen mi most a negyedik típus szerint gazdálkodunk, de ezeket a méregkeverőket mégis el fog-juk intézni. Már látjuk, hogy ezeknek nem használ a szép szó. ezeknek tettekkel meg kell mutatni, hogy mit jeleni a dolgozó nép halalma Nem bírják elviselni azt, hogy ma mi, dolgozók intézzük a falu dolga't úgy, ahogy a mi érdekeink megkívánják. Sok borsot törnek az orrunk alá... De nem sokáig. Osztályharc ez, jól tudjuk és ezt a harcot elvtársak mód ián, következetesen fogjuk végrehajtani. -— Gonoszságuk nem ismer határt — folytatja Csősz elvtárs. — Már úgy fenyegetődznek, úgy zsarolnak, mint Truman az atombombával. Teljesen meghülyültek gőgjükben és gyűlöletükben. Megfeledkeznek arról is, hogy rájuk csaphatunk, amikor akarunk. A mi egyetlen szenvedélyes vágyunk az, hogy szövetkezetünket felvirágoztassuk. Olvan szövetkezetet akarunk, hogy minden tagnak, minden 'dolgozónak biztosítva legyen a kényelmes megélhetése, mint ahogy ez már a szovjet kolhozokban megvalósult. És merem állítani, hogy Nádszeg valamennyi kisés középgazdája szíve mélyéből hozzánk húz, hisz látják, hogy a szövetkezeti tagok milyen szépen keresnek, látják, hogy soha még egy paraszt olyan gondtalanul nem élt, mint ma nálunk a szövetkezetben. Kérlek, eredj a szövetkezetesek közé és kérdezd meg tőlük, mennyi jut nekik a közös haszonból. Hallgattam a jó tanácsra és elindultam az újonnan épült,' villannyal, önmüködö itatóval ellátott istállóhoz. Az úton arra gondoltam, hogv lám. a közös munkából így nőnek ki az öntudatos szövetkezeti ta^ok, a munkásosztály igazi, elszakíthatatlan szövetségesei, akik bátran és felelősségteljesen, megalkuvás nélkül vívják meg falvaikban a harcot a kuláksággal, az osztályellenséggel. Ám senki se higgye, hogy csak a szövetkezet és a pártszervezet vezetői ilyen öntudatosak. Nem, Nádszegen egyre nőnek, egyre szaporodnak az öntudatos dolgozók. Itt van például Tóth Dénes,-38 éves szövetkezeti tag, akire 19 fejőstehén van bízva, ö gondozza, feji és eteti öke;t. Naponta több mint két munkaegységet végez. Havi keresete meghaladja a 6000 koronát, ami egyelőre teljes jövedelmének 50 százalékát teszi ki és e mellett megkapja a munkaegységgel járó természetbeni jutalmat is. Ragyogó jövedelem. Az éwégi elszámolásnál ki fog derülni, hogy havi jövedelme meghaladja a 13,000 koronát. Tóth Dénes kemény és komolyarcú dolgozó. Látni rajta, hogy pontosan tudja, hogy mai jólétét a szovjet felszabadító hadseregének köszönheti. Tudja azt is, hogy mai jólétünk a Nagy Októberi Forradalom vívmányaiból táplálkozik és végül azzal is tisztában van, hogy az osztályharc még egyre tart és egyre kiéleződik. Tóth Dénes arcvonásai azért kemények, mert keserves tapasztalatai vannak és gyerekkori emiékel mint tövisek, úgy ágaskodnak benne. Az o történetét érdemes meghallgatni Válogatott, kerek mondatokban mondja el csoportosítva az eseményeket, mintha mr- rég készülődött volna arra, hogy szavakba öntse egyszer azt a sok keserűséget, amiben a kizsákmányolók részesítették. Emlékei elevenek és nyilván azért őrizte meg őket, hogy bátran és elszántan tudjon harcolni az osztályellenség ellen. — Apám háromholdas kisgazda volt — kezdi tömören és röviden. -— Öten voltunk testvérek. Nagyon nehezen éltünk. Alig lettem nyolc esztendős, apám máris „bérbeadott" egy kuláknak, akinek a libáit őriztem. E munkámért a kulák egy vacak öltözet ruhát vásárolt nekem. Ez volt a fizetség egy évi pásztorkodásárt. Keserves élet volt ez, alig emlékszem beiine valami jóra. ( Oly nehezen éltünk, hogy apám kénytelen volt hitelt felvenni a bankban földjeire. Munkájával nem bírt annyit keresni, hogy az öt apróság bendőjét teletömje. A bank a paraszt életében akkor olyan volt, mint egy ragadozó cápa. Apámnak eleinte csak a lába volt a cápa szájában, aztán szőröstül-bőröstül felfalta. Attól a perctől kezdve ugyanis, amikor apám átlépte az előkelő bank küszöbét, állandó keserves vívódás volt az egész család élete. Dolgozhatott, gürcölhetett, amennyit csak bírt, de annyit se keresett, hogy a kamatokat ki tudta volna fizetni. Arról pedig szó sem lehetett, hogy a tőkét törlessze. Igy történt aztán, hogy a tőke egyre nőtt és a bank egy szörnyű napon elárvereztette apám három hold földjét. Vagyona így került aztán a kulák kezébe. A föld, amelyre támaszkodtunk, kicsúszott alólunk. Ezért mondom, hogy az a kisgazda, aki azt állítja, hogy kis földje az övé volt, arra építhetett, arra túmaszkodliatott, az nem mond igazat. A föld sohasem volt az övé. Mindannyiunk alatt ingott az a kis pár hold. És bizony a kulák lesben állt, hogy a megfelelő időben rátehesse a mancsát. A közösség földjén, ahol az Ingyen élők, a kizsákmányolók hatalma teljesen megszűnt, s mindenki elvégzett munkája után részesül a közös haszonból. — Nincsenek napi kenyérgondjaink egyikünknek sem — szól közbe Puskás Rudolf 45 éves földműves, akinek az apja 7 holdas gazda volt. — Olyan nyomorúságban éltünk azelőtt, hogy az ősszel bevetett földet tavasszal haszonbérbe kellett kiadnunk, hogy kenyérhez jussunk. A helyzet az volt, hogy bármennyit is dolgoztunk, mindig hitelből éltünk. Szégyenteljes helyzet volt. Az ember ma ezt nem is érti. Mert évekig bizony úgy is volt, hogy feleségemnek kellett mennie az uradalomba dolgozni, mert a női munkaerő egy koronával olcsóbb volt. Természetes, hogy Puskás Rudolf ezeket a nyomorúságos napokat nem tudja elfeledni, ha összehasonlítja mai életével. Puskás a nádszegi szövetkezet állatállományának felelőse. Az ő gondjaira van bízva 150 darab szarvasmarha, 26 ló, 185 sertés, 335 bárány és a farm 640 baromfival. Jövedelme havonta ugyancsak meghaladja a 12.000 koronát. És ehhez még megkapja a természetbeni járulékot, amely az idei félévre 23 mázsa gabonát tett ki. Mindketten, Puskás is, Tóth is háztáji gazdálkodást is folytatnak ptthon. Fejedelmi életet élnek ma ezek a felszabadult szövetkezeteseink, akik a kapitalista érában egy cigarettára sem tudtak rágyújtani és csurgott a nyáluk, ha látták, hogy valaki dohányzik. Amikor felteszem nekik azt a kérdést, vájjon tudják-e, kinek köszönhetik ezt a gondtalan jólétet, mindketten egyszerre válaszolják : — A Szovjetunió felszabadító hadseregének. — És Pártunknak — teszi hozzá Tóth Dénes. — Tagjai vagytok a Pártnak? — kérdem. — Nem, — hangzik a válasz. És itt látom a helyi pártszervezet hiányos munkáját, hogy ezeket a becsületes dolgozókat még nem vonta be a Pártba. Amikor ezt később szóvátesszük Csősz Lajos elvtársnak, a pártszervezet elnökének, beismeri hibáját és azzal indokolja, hogy eddig minden figyelmét arra tet megszilárdítsa, megerősítse, összpontosította, hogy a szövetkezeCsősz elvtárs hangsúlyozza, hogy ő éjjel-nappal nem tud egyébre gondolni, mint a szövetkezetre és arra, milyen módszerrel szerelje le minél előbb a szövetkezet ellenségit. * — Hidd el nekem — mondja Csősz elvtárs — szenvedélyesen szeretem a szövetkezetet. Nincs okunk kételkedni szavaiban, mert értelmes, öntudatos elvtársnak hat és célját, hogy a szövetkezet biztos kezekben legyen, el is érte. Tóth elvtársnak felteszem azt a kérdést, olvasta-e Sztálin nyilatkozatát az atombombáról. Erre Tóth elvtárs, nagyon bölcsen és elégedetten mosolyog. Mosolya meglágyítja kemény arcvonásait és szó szerint idézi a következő szöveget: „Teljes fegyverzetben kell fogadni az agresszort", — majd így folytatja: — Én nemcsak ezt a számot tettem félre, hanem az előbbit is, amely Sztálin elvtársnak a tartós békéről szóló nyilatkozatát közölte. Rájöttem arra, nem elég, ha az ember egyszer olvassa el Sztálint. Sokszor, nagyon sokszor kell őt olvasni. Az ember az ő szavaiban mindig valami újat és újat fedez fel. Nincs egyetlen dolgozó a világon, akinek a szive nc dobogna az örömtől, ha Sztálint olvassa. Én Sztálin nyilatkozataiból nagyon sokat tanultam Azt tanultam, hogy a mi igazi és hatásos fegyverünk a munka, a közös építés és Sztálin nyilatkozatából azt vettem ki, hogy a Szovjetunió nem szívesen nyúl az atombombához, mert az atomerőt is békés építöeélokra akarja felhasználni. De ha kell, akkor igenis teljes fegyverzetben várjuk azokat a rohadt imperialistákat, £kik, a mi életünkre törnek. Sztálin nyilatkozatában minden dolgozó nemcsak erőt és hitet meríthet, hanem megtanulhatja a harci módszereket is. Mi türelmesek vagyunk a végletekig, mert erősen elfoglal bennünket a munka, hazánk építése, de ha harcolni kell, akkor is megálljuk a helyünket, mert nekünk nemcsak atombombánk van, hanem szövetkezeteink és új gyáraink is vannak és ezeket meg kell védeni a háborús uszitók ellen. Meg ls fogjuk védeni! Erős fegyver a közös munka és a közös haszon. Ilyen fegyverük a háborús uszítóknak nincs. Amikor Csősz elvtárssal közöljük, hogy miket mondott nekünk Tóth, mosolyogva azt feleli, hogy nála már a pártsajtó hatása mutatkozik Szó megrendelésére és megfigyelte, hogy azóta beható figyelemmel kíséri a nádszegi istállóból a világ eseményeit. . Ez a beszélgetésünk már az esti órákban folyik Sárkány elvtárs egy szoba-konyhás szerény otthonában. A négy gyermek már alszik, aprócskák mind. Valamennyi már a felszabadulás után született. Olyanok, mint az orgonasípok. A legidősebb négyéves, a legkisebb négyhónapos. Az asszony csöndes mozdulatokkal hamarjában palancsintát készít nekünk vacsorára. Csönd van. A villany sárga fénye vonja be ezt a békés családi kört. Az asztalon az Uj Szó, a „Tartós békéért..." és a Fáklya legújabb száma. E folyóiratok mellett ott a hatalmas rádió. Sárkány elvtárs ebben a pillanatban a családapa békés kényelmével helyezkedik el a széken. A legapróbb most felsír és ö, az apa méltóságával tologatja a kocsit ideoda. Mozdulatai óvatosait, úgy tetszik. mintha ebben a pillanatban családja békéjét őrizné. És valóban, amikor megszólal, kiderül, hogy a tartós békére gondolt. Sárkány a meg. Tóthot ö beszélte rá az Uj következőket mondja; — Sztálin nyilatkozata után biztosra vehetjük, hogy Trumannék, az amerikai imperialisták nem fognak atomháborút kezdeni. Erre a tapasztalatokból lehet következtetni. Láthattuk, hogy a második világháborúban nem használtak mérges gázokat. Hitlerék nagyon jól tudták, ha meg merik tenni, akkor rövid idő alatt kiirtják őket, mint a patkányokat. Hitler a gázosítást csak otthoni használatra, a koncentrációs táborokban merte használni védtelen emberek ellen. És itt , van a fasizmus aljassága, embertelénsége. Hasonló aljasság jellemzi az imperialistákat a koreai hadszintéren. De ez az aljasság lesz a vesztük ls. Az összes pártok a Szovjetunióval az élen állandóan leleplezik őket és ma már tudjuk azt is, hogy az imperialistáknak nincsenek szövetségeseik, hanem zsoldosaik, cinkosaik vannak, Mi, csehszlovákiai dologzók boldogok lehetünk, hogy a Szovjetunió szövetségesei vagyunk. — Mondd, — teszem fel hirtelen a kérdést — miért is voltál te olyan boldog akkor, amikor a szovjet kolhozisták meglátogattak bennünket, hiszen nem is tudtál velük beszélni ? Sárkány elvtárs erre mosolyogva bólogat: — Az nem úgy van. Nézd, itt vannak a faluban ezek a kulákok, nagyon jól tudnak ezek magyarul, hát meg tudom én magam velük értetni? Természetes, hogy nem. Évekig beszélgethetünk, de közös megegyezésre sohasem jutunk. Viszont, lia a szovjet kolhozistákra ránéztem, hát boldogság fogott el engem. Az ő értelmes tekintetük, öntudatos viselkedésük minden szónál jobban értésemre adta, hogy minden áldozatra hajlandók, hogy elősegítsék valamennyiünk jólétét. — Nagyon sokat tanultunk tőlük — szól közbe Csősz Lajos elvtárs, akinek szenvedélye a szövetkezet és aki éppen olyan szolga volt valamikor, mint Sárkány elvtárs, Tóth és Puskás. \ — Megtanultuk tőlük az alapos szervezést és a munkaverseny óriási jelentőségét. Igy például most e napokban 74 hektáron, ahol kukorica és krumpli volt, 5 nap alatt szedtük ki a krumplit, vágtuk le a kukoricaszárat és ezzel párhuzamosan az egész táblát bevetettük öszi búzával. Ez alapos szervező munkát ltövánt és sikerült. Hasonló munkát végeztünk a cukorrépaszedésnél is. Megfogadtuk, hogy október 7-ig minden répa -ki lesz szedve. Igy is lett, pontos terv szerint hajtottuk végre a munkát. Most pedig 60 hektáron a keresztbe vetéssel kísérletezünk. Nem elégedhetünk meg többé a 22 mázsás hektárhozammal, ha a Szovjetunióban sok helyen 40 mázsát érnek el. Erre öszlőaöztek bennünket a szovjet kolhozisták Mi minden munkahelyen megfogadtuk az ő tanácsukat. Több és jobb termeléssel nemcsak az imperialistáknak adjuk meg a megfelelő választ, hanem cinkosaiknak, az itteni kulákoknak is. Imperialista és kulák egy és ugyanaz. Háborút akarnak és pusztulásunkat kívánják. De csak kívánhatják. Sztálin szavai megvilágítják előttünk a jövőt. Mi tudjuk, hagy miért dolgozunk, miért harcolunk. Sztálin minden szavából erő sugárzik. A jövő embere, amikor olvasni fogja ezt a nyilatkozatot, csodálattal fog eltelni iránta, mert Sztálin nyugodt, biztos és bölcs hangjával akkor szállt síkra a tartós békéért, amikor az imperialisták mint megvadult veszett ebek vonítottak egy új háborúért. Ä •"-"-••- i*-*^ Szabó Béla / \