Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-04 / 233. szám, csütörtök

1951 október 4 Bacsó Lajos herzétei középparaszt nem hallgat a kulákohra A szalócl szövetkezet áttért a magasabb típusra és úgy legott bozzá az ős?i munkákho*. gazdálkodóknak A berzétei kis- és középparasztok is meggyőződtek arról, hogy a szövet­kezeti gazdálkodás eló'nyösebb akkor, ha magasabb típusban dolgoznak. A falu öntudatos parasztjai a volt egy­házi birtokon alakították meg az EFSz-t. Az aratási és cséplés! munkák ideje alatt rájöttek, hogy még több terméshozamot érhetnek el, ha áttér­nek a III. típusra. A cséplés után 16 új tag jelentkezett az EFSz-be. Látták, hogy a szövetke­zetnek jobb a gabonatermése, mint az egyénileg gazdálkodóké, mert a szövetkezet 200 százalékra teljesítet* te beadási kötelezettségét. — De még jobban fogunk tudni gazdálkodni, — mondja Bacsó Lajos, ha áttérünk a III. típusra, mert idáig még csak az egyházi földeken dolgoz­tunk közösen és azonkívül minden tagnak még külön i6 volt földje. Ki­nek két hektár, kinek négy, s bizony úgy nem lehet eredményes munkát végezni, ha két helyen is gazdálko­dunk. így aztán megtettük az előké­születeket a III. típusú szövetkezet megalakítására. Bacsó Lajos 9 hektár földön gaz­dálkodik és elmeséli, hogy a faluban a reakciósok és a kulákok nem jó szemmel nézik, hogy ő is belép a szö­vetkezetbe. De Bacsó Lajos nem hall­gat a kulákokra, mert meggyőződött arról, hogy a szocializmus építésében a rohamosan fejlődő iparral csaki6 nagyüzemi gazdálkodással lehet együtthaladni. Nem tudná a gépeket az egyénileg gazdálkodó sohasem ki­használni úgy, mint ahogy azt kihasz­nálják az EFSz-eknél. Térjünk át a III. tfpnsra — mondotta Bacsó Lajos az utolsó ülésen. — Az állatállományunkat is közös istállóba tesszük, földjeinket összehozzuk egy táblára és így sok­kal könnyebben fogunk tudni gazdál­kodni. Nézzük csak Bacsó Lajos életét, hogyan győződött meg arról, hogy a szövetkezetben sokkal könnyebben megy a gazdálkodás és hogyan nyilat­kozik erről maga Bacsó Lajos. — A n ..íltban is gazdálkodtunk. Dolgoztunk kotániól későig. De »mi gabonánk termelt, az mindig több­nyire odament a» adóra, na meg f z egész évi kenyérre is keülett valami. A felszabadulás után könnyebb lett a mi soreunk is. Népi demokratikus rendszerünknek nem az a célja, mint a múltban a kapitalistáknak volt, hogy a földműveseket tönkretegye, hanem gépekkel segít bennünket, hogy föld­jeinket könnyebben tudjuk megmű­velni. Amikor megindult a szövetke­zeti mozgaJom, még jómagam is ide­genkedtem tőle. De mióta saját ma­gam meggyőződtem a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, má6 nézetet vallok. Könyveket olvastam, amelyek­ből nagyon sokat tanultam a szocia­lizmusról és annak jelentőségéről. Nagy segítségemre volt a sajtó is, amiből szintén sokat tanultam a többi szövetkezetekről, s mindig azt gon­doltam, hogy nálunk is úgy lehetne, mint Szillcén, vagy Leleszen, ahol a szövetkezet tagjai nagyon jól dolgoz­nak és munkájuk után becsületes ju­talmazásban is részesülnek. No, de az én részemről nehezen ment minden. A faluban azt hitték, hogy csak ér­dekből akarok a szövetkezetbe belép­ni. Egyesek még azt is hangoztatták, — mert új házat építünk, — hogy azért akarok a szövetkezetbe belépni, hogy így aztán könnyebben hozzá­jutok valami épületanyaghoz. Persze, hogy ebből semmi sem volt igaz. Elmondja még Bacsó Lajos, hogy az EFSz-be tisztán meggyőződésből lépett be. — Ha áttérünk a III. típusra, — teszi hozzá Máté Lajos, egy és fél­hektáros kisgazda, — minden jól fog menni Berzetén. Hisz, már a közös istállót is megjavítottuk 60 darab szarvasmarha részére és így annak sincs semmi akadálya, hogy állatállo­mányunkat közös gazdálkodásra elhe­lyezzük. Hogy sokkal könnyebb a III. típus­ban gazdálkodni az bebizonyult már számtalan EFSz-nél. Fog az menni Berzétén is, hisz elég sokán vannak a kis- és középparasztok közt, akik jól és becsületesen dolgoznak, s be­szolgáltatási kötelezettségüket Í6 ma­gasan túlteljesítették. Máté Lajos kisgazda is 200 százalékban tett ele­get a húsbeszolgáltatásnak. Vannak ugyan spekulánsok Is a faluban, akik ellen harcolni kell. Olyanok például, mint Bacsó András, aki beszolgáltatás! kötelezettségének még nem tett eleget, de még a tavalyi tojásbeszolgáltatásából is hiányzik 220 darab. Ott van aztán Újházi i6, aki egész életében csak a munkások verejtékes munkájából élt. Régi ke­reskedő. A munka sohasem ízlett Új­házi „barátunknak". Dolgozni még ma sem akar. De arra van esze, hogy a kisparasztokat a szövetkezetről lebe­szélje. Mint ahogy azt tette a múltkor is, ainiko a faluban az eJvtársak és a i cn-w.itos földművesek házi agitá­c :ót végeztek, hogy minél több föld­művest meggyőzzenek a szövetkezeit: gazdálkodj előnyeiről. így sikerült is 16 új tagot szerezni a szövetkezet­nek. Köztük Tóth Lajos középgazda is megértett•*, hogy mégis csak köny­nyebben fog dolgozni, ha beCép az EFSz-be és ő is aláírta a jelentkező ívet. Alig három napra rá Tóth Lajos kijelentette, hogy „mégis meggondol­tam a dolgot és egyelőre még nem lépek be a szövetkezetbe". — Amikor aztán a szövetkezet többi tagja kér­dőre vonták, hogy miért tesz ilyet, hisz a múltkor azt mondta, hogy mégis jobb leisz a szövetkezetben dol­gozni, akkor kibökte Tóth Lajos, hogy beszélt Újházival és ő lebeszélte, hogy rövidesen úgy is „fordulat" lesz és ne menjen a szövetkezetbe. Ilyen piszkos és alattomos munká­val dolgozik Ujház" régi kapitalista, népi demokratikus rendszerünk ellen. Az ilyen embereknek már nem szabad­na a dolgozó nép között lenni, hanem a „számukra fenntartott helyet" minél előbb be kellene tölteni velük. SzaÜócon, ahol bizony idáig a szö­vetkezetben megbújt kulákok hátrál­tatták a szövetkezet fejlődését, ezeket a gazembereket a szövetkezetből el­távolították és október eüsejétől kezd­ve áttértek a III. típusra. Az egyik agyafúrt eszű Cukros Tömöl László 19 hektáros ku­lák -volt, aki beférkőzött a szövetke­zetbe, de nem azért hogy a szövetke­zetben dolgozzon és elősegítse a szö­vetkezet fejlődését, hanem saját ér­dekeit védje. Mint ismeretes, az ilyen agyafúrt eszű kulák urak az életben sohasem erőltették meg magukat a munkában. Földjeik megművelésére cselédeket tartottak, ők pedig a korcs­mában borocska mellett töltötték haszontalan életüket. Cukros László is úgy gondolta, hogyha a szövetkezet tagja lesz, — persze a földjeiből csak egy pár holdat adott a szövetkezetnek, a többin sajátmaga gazdálkodott, — majd a szövetkezet segítségével fel­építi a házát, azután jót nevet és ott­hagyja a szövetkezetet. Igen ám, csakhogy akármennyire is csavaros esze van a kuláknak, ma már a falu öntudatos földművesei között mégis csak tyúkeszűnek számít. így járt Cukros László is, mert összejöttek a szövetkezet tagjai és megtárgyalták a szövetkezet ügyes-bajos dolgait és egy szép napon a kulák úrnak kitették a szűrét és ott kellett hagynia a szö­vetkezetet. Nem is sajnália seinki, hogy eltá­volították a szövetkezetből a két ku­lákot, mert helyettük 4 öntudatos földműves lépett a szövetkezetbe. Az idei termésnél már meggyőződtek ar­ról, hogy sokkal több terméshozamot lehet elérni a gépekkel és tervszerű gazdálkodással. Hogy a szövetkezet­nek mennyivel több termése volt. mint az egyénileg mutatja az is, hogy a szőve kezet váilaiíta azt a 30 mázsa gabonát, amellyel a falu le volt maradva a be­szolgáltatásban, 6 így az elgész falu eleget tehetett a szövetkezet segítsé­gével be6z»lgáltatási kötelezettségé­nek. Azonkívül az EFSz 120 száza­lékban tett eleget gabonabeadási kö­telezettségének. A szalóci követs határban már évek óta nem emlékednek olyan termésre, mint amilyen idén a szövetkezetnek volt. Igaz, hogy jó munkát adtak a földeknek, jól megszántották trakto­rokkal, istállótrágyával és műtrágyá­val termékennyé tették még az olyan földeket is, ahol a falu gazdái szerint sohasem volt termés. Hogy jó mun­kát adtak a fö'deknek, azt bizonyítja a magas terméshozam is. Búzából, — ami e zen a hegyes vidéken ritkaság, — 18 mázsa, árpából 18 mázsa hektá­ronkénti terméshozamot értek el, míg az egyéni'e.f gazdálkodók alig érték el hektáronként a 10 mázsás termést. A kukor'catorčst is megkezdték Idáig háirom hektáron végeztek a tö­réssel. — Nagyon szép volt a kukorica­termésünk is, — mondja Józsa László, — hektáronként morzsolva 30 mázsás termést értünk el. A múltban, amikor a kontingens szétírására került a sor, a gazdák alig akarták elfogadni a 18 mázsás átlagtermést, most meg a duplája is megtermett. Hát még a gyümölcs! Ami a múltban nálunk csak hasznavehetetlen dolognak szá­mított, mert vagy a fán rothadt el, vagy pedig kilónként eladogatták; — egyszóval nem értékesítették úgy, ahogy a gyümölcsöt lehe<t értékesíte­ni, — abból most a szövetkezet ré­szére 60 liter finom szilvóriumot főz­tünk. Az őszivetést már a kidolgozott tervek szerint megnagyobbodott föld­területen fogiák végezni. A volt Bar­borics—Ridó-féle birtokon is már a szalóci kis- és középfö'dművesek dol­goznak. így a szövetkezet 85 hektár szántón és 80 hektár réten gazdálko­dik a III. típusban. A földek tagosí­tása után o héten megkezdték az ősziek vetését, mégpedig a tervek szerint 4 hektáron rozsot és 22 hek­táron búzát vetnek. A szalóci határ­ban még sohasem termeltek őszi árpát A szövetkezőt 9 hektáron próbára ősziárpát is fog vetni. Ha a leigrosz­szabb esetben mégsem felelne meg a talaj az őtsziárpa termelésére, akkor még a tavaszon mindig lesz idő be­vetni a földet tavaszi ároával. A szövetkezetnek már meg van a tyúkfarmja is, 1300 tyúkkal és sertés­hizlaldája 42 sertéssel. Az őszön a marhaállományt' is közös istállóba adják. A szövetkezet eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy szép eredményeket értek el a II. típusban is, tehát most a megnagyobbodott földterületen a III. típusban még nagyobb lendülettel és odaadással dolgozhatnak a szocializ­musért és a békéé't. M ÉRY FERENC. Sárkány János most már tudja, hogy tgrsz éven át miért dolgozik Az ősz beálltával a földművesek egymás közt beszélgetve gyakran tettek olyan kijelentést, hogy »no szomszéd, hát miért is dolgoztunk egész évben?* Ennek a tréfás szójárásnak igen komoly és szomorú értelme van. A kapitalista társadalomban a kis- és középparaszt egész éven át dolgo­zott és csak az ősszel kapott egy kis pénzecskét a termésért. Ekkorra már az uzsorások, az adóhivatalok és a bankok fogdmegjei előre fenték a fogu­kat a szerencsétlen parasztokra, hogy hogyan hajtsák be rajtuk adósságai­kat, vagy hogyan döntsék őket újabb adósságtfa. Ez az őszi pénzkeresés a kulákok számára is kiváló alkalom volt, akik vetőmagot, vagy más se­gítséget nyújtottak a kisparasztoknak. Bizony a szegény kisföldműves nem tudta, hogy kis terméséért kapott pénzét a bankba adja-e adóssága törlesz­tésére, vagy pedig a kuláknak. Igaz ugyan, hogy a i>jószivű« kulákok vol­tak annyi belátással, hogy vártak a kamattal, amelyet a szegény paraszt a tél folyamán szecskavágással, vagy favágással, az asszonyok pedig fo­nással törleszthettek. A vajat eladták és margarint vásároltak, télen pedig naponta csak kétszer ettek. Elhitették magukkal ugyanis, hogy rövid a nap és elég, ha naponta kétszer esznek. A kis földművesek tépelődtek azon, hogyan lehetne bajukon segíteni. El kellene menni valahová, ahol könnyebb pénzt keresni, valahová külföldre. Igen ám, de honnét veszik az útiköltséget? Ehhez újabb kölcsön szükséges. Megindult a kivándorlás. A kivándoroltak legtöbb esetben pár év múlva hazajöttek rokkantan, de pénz nélkül. Ilyen sorsa volt a parasztnak a mult rendszerben. Ez volt sorsa Sár­kány bácsinak is, egy tocsnicai kis­földmüvesnek. Ma már Sárkány bá­csi szövetkezeti tag, de rajtakívül a falu egész kis- és középparasztsága egyetlenegy földműves kivételével belekapcsolódott a szövetkezeti ter­melésbe. Milyen eredményt ért el Sárkány János A szenei járásban Hegysár vezet a kukorica beszolgáltatásban A szenei járásban szombatig a tervezett felvásárlandó kukorica­mennyiségnek 40 százalékát felvá­sárolták. A kukoricabeszolgálta­tásban az els5 helyein Hegysúr község áll, amely már 60 százalékos tel­jesítményt ért el. A kukoricafelvásárlás sima fo­lyamatát a szenei Stavokombinát jelentős mértékben megzavarta, mert már régóta építi a kukorica­szárítókat, amelyek azonban még a mai napig sem készültek el. Ezért a kukoricafelvásárlás irama nem kielégítően gyors. A Stavokombi­nát munkásai ledolgoznak nyolc órát, de többet egy perccel sem. Nincs senki sem, aki ezeket az em­bereket politikailag Irányítaná. Ezért kénytelenek voltunk az egész ügyet a járási Nemzeti Bizottság­nak átadni, amely már szeptember 29-én, szombaton megtette a szük­séges intézkedést. A Stavokombinát ugyanis további 90 embert küldött a szá­rítók építkezésére és ez szüksé­ges is lenne egészen a befejezé­sig. A szárító-építkezés dolgozói kö­zül Horváth Ferenc építészeti cso­portja érte el a legszebb eredmé­nyeket. Ez a munkacsoport már 5 szárítót felépített, amíg a töb­bi csoportok még alig tudtak egy­két száritót felállítani. Hogyan tudta Horváth elvtárs és csoportja ezt a szép eredményt elérni? Egyszerűen úgy, hogy a csoport tagjai tekintet nélkül arra, hogy esett-e az esö, vagy nem, vagy hogy letelt-e már 8 óra vagy sem, csak dolgoztak és dolgoztak. Végül még egy körülményre sze­retnék rámutatni, amely a kukori­caszárítókon kívül nagymértékben J hozzájárult a felvásárlási ütem meglassításához. önblrálólag be kell ismernünk, hogy szervezési dolgo­zóink Csizslak és Urbancsok elvtár­sakon kívül nem teljesítették heti feladatukat. Vacula elvtárs például két napig nem is látta körzetét. Ugy látszik saját kukoricáját fosz­togatta és ugyanez volt a helyzet Uhrinov elvtársnál is. Természete­sen nehezen megy a munka olyan emberekkel, akik még nem értették meg azt, hogy a terv teljesítése törvény. Hetenként a terv teljesítésének felülvizsgálásakor, minden egyes raktáros és szervezési dolgozó meg­ismerkedik feladataival. Mindegyi­kük előtt ott van a szám, amely még hiányzik feladatai százszázalé­kos teljesítéséhez. Ez bizonyára hozzájárul az eddigi vontatott iram meggyorsításához. Az egész kukoricafelvásárlást ok­tóber 6-ig be akarjuk fejeeni. Raktárhelyiségekről már gondoskod­tunk, a kukoricát iskolapadlásokon és más nyilvános épületekben, vala­mint a pajtákban fogjuk elhelyezni. JEDINÁK MIHÁLY, Szene. a szövetkezeti gazdálkodásban? Ö például harmadmagával június vé­géig ledolgozott 502 munkaegységet. Ezért pénzben felvett 33.634 korona előleget, természetben pedig 14 q búzát, 2.40 q rozsot, 2.40 q árpát, 1.90 q zabot, szénát és szalmát, stb. kapott. Sárkány bácsi közben há­rom hétig kórházban is volt. Termé­szetesen a kórházi költséget nem ő, hanem a nemzeti biztosító intézet fi­I zette. A Sárkány család a közellá­[ tásra önként beadott 10 q búzát, amiért a földműves raktárszövetke­zetben mázsánként 600 koronát ka­pott. Vagy nézzünk csak egy másik pél­dát. Trsztanszky Mihály három hektáros kisparaszt a mezei munkacsoport tagja augusztus vé­géig 196 munkaegységet dolgozott le. Ezért előlegként 13.000— Kčs készpénzt, meg 6.20 q búzát, 1 q ro­zsot, 1 q árpát, 0.75 q zabot, 4.50 q szénát, 4.50 q takarmányszalmát, 3.75 q alomszalmát, 50 drb gyapjú­pontot és a kapások betakarítása után pedig 12 q krumplit és 0.75 q takarmányrépát kapott, illetve fog kapni természetben. Es így" tovább sorolhatnánk fel a tocsnicai szövetkezet tagjait. A szövetkezetben mindannyiuknak biz­tosítva van a megélhetésük. De men­jünk csak tovább más járásokba, más EFSz-ekbe. Vegyük pl. a korpo­nai járásban lévő drienovói harmadik típusú EFSz-t. Ebben a szövetkezet­ben Balázs Pál családjával együtt augunsrtus else­jéig ledolgozott 450 munkaegységet. Ezért pénzbeli jutalmat előlegként 17.500 koronát kaptak. Természet­ben 18.20 q búzát, 5.40 q rozsot, 4 q árpát, 18 q szénát stb. kapott mun­kája után. Vagypedig említsük meg Ondriska Pált aki az állattenyésztésben dolgozik. Márciustól augusztusig Ondriska Pál ledolgozott 254 munkaegységet. Az utánajáró jutalmat, vagy 9.900 Kčs előleget, 10 q búzát, 3 q rozsot, 2 q árpát, stb. meg is kapta. További szövetkezet, amelyről megemlékezünk az ipolyviski negye­dik típusú EFSz. Ebbe a szövetke­zetbe még nem kapcsolódott be a fa­lu egész lakossága. De az aratás és a cséplés befejezése után a taglét­szám 32 új taggal növekedett. A ta­gok meg vannak elégedve jövedel­mükkel. Csala István sertésétető pl. január 1-től június 31-ig ledolgozott 269 munkaegysé­get. Ezért kapott 21.520 korona elő­leget, 9 q búzát, 4 q árpát és ezenfe­lül még megkapja burgonya, kukori­ca és répa jutalmazását ls. És hogy világosabban lássuk az ipolyviski viszonyokat, megemlítem azt, hogy milyen mértékben olvassa a falu lakossága a sajtót. A faluba jár 70 drb. TJj Szó napilap és 120 drb Uj Szó hetilap, 25 Pravda, 180 drb Szabad Földműves és 180 drb Párt­élet. A falu dolgozói nemcsak járat­ják a sajtót, hanem pontosan figye­lemmel is kísérik. Az újságból ta­nulnak meg többet termelni és az újságból tanulják a magasabb mun­kalendületet. Ennek az eredménye már az idei termésben is megmutat­kozott. Búzából hektáronként 25 q, árpából hektáronként 27 q termett így aztán a beszolgáltatás! kötele­zettségüknek is magasan eleget tudtak tenni. / A következő község, amelyről rö­vid ismertetést akarok nyújtani Zse­lovce. Az itteni szövetkezet tavaly még második típusú volt. Ekkor még sok elégedetlenség volt tapasztalható a tagok között, mert hát a jutalma­zás nem až érdem szerint ment, ha­nem kinek-kinek földterülete után. Az idén azonban, amikor átfértek a harmadik típusú munkamódszerre, megváltozott a helyzet. Egy munka­egységre az egész évi munkaterv szerint 100 korona jut. Ennek 50 szá­zalékát fizetik ki előlegben. Ezenkí­vül egy munkaegység után 2.27 kg búza, 0.68 kg rozs, 0.94 kg árpa, 0.68 kg kukorica, 0.68 kg zab, 1.36 kg széna 1.36 kg szalma, 1.36 kg abrak­szalma és 34 dg mák természetbeni jár. Sámson József elvtárs például január 1-től július 31-ig ledolgozott 341 munkaegységet. Ezért kapott 17.050 Kčs előleget, 7.74 q búzát, 3.22 q rozsot, 3.20 q ár­pát, 232 q zabot, 4.63 q szénát, 4.63 q szalmát és 11 kg mákot. Hátra van még a kuko­rica, burgonya, stb. jutalmazás szét­osztása. Ezeket az eredményeket látva a még kételkedő egyénileg gazdálkodók ls gondolkozni kezdenek. Muszáj, hogy iássák azt a hatalmas haladást, amit a szövetkezeti termelés jelent a földművesek számára. Már az év első felében is megtudtak a szövet­kezeti tagok annyit keresni, amennyi egész évi megélhetésükre szükséges. Hol van még az év másik fele? Az éwégi elszámoláskor, amikor min­denki megkapja a munkaegységek teljes pénzbeli értékét és a még járó természetbenieket, nyugodtan felte­hetik a szövetkezeti tagok a kérdést, hogy „hát miért is dolgoztunk egész éven át?" TÖTH BENCE JÁNOS.

Next

/
Thumbnails
Contents