Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-23 / 249. szám, kedd

Világ; proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZ Bratislava, 1951 október 23., kedd 2 Kés | Előre bányászok, a széncsata győzelméért! i t Előre az egész évi terv hiánytalan teljesítéséért! Bányásztanoncaink válaszolnak Jaroszlav Miszka elvtárs levelére Bányásztanoncaink a „Jeremenko tábornok"-bányából válaszoltak Mi saka elvtárs levelére. A levélben többek között ezeket írják: ,,Kedves Miszka elvtárs! Az újságokban olvastuk a CsKP „Központi Bizottsága elnökségének IV. évfolyam, 249. szám | és kormányunknak jelentőségteljes A népek törhetetlen békeakarata Példátlan lendületet vett nap­jainkban a népek mozgalma a bé­kéért és egy új világháború veszélye ellen. A békemozgalom ma korunk nagy, létfontosságú tényezője. Egy­re jobban megmutatkozik ennek a mozgalomnak óriási történelmi je­lentősége abban, hogy világosan ki­fejezésre juttatja a tömegek szer­vezett akaratát és kollektív alkotó­erejet, azokét a tömegekét, amelyek­nek szilárdan eltökélt szánkékuk, hogy meghiúsítják az amerikai-an­gol imperialisták agresszív terveit, s megvédik az egész emberiség bé­kéjét. A békemozgalom reális nem­zetközi erővé vált, amelynek napról napra növekszik befolyása a világ­események menetére. Ez a mozga­lom behatolt, belenőtt a népek poli­tikai és társadalmi élétének minden pórusába. Nagyszerűen visszatükrö­zi ezt sok ország irodalma, festésze­te, zenéje és filmművészete. Minden ország tudományának és kultúrájá­nak legkiválóbb képviselői fűzték össze sorsukat elválaszthatatlanul a népeknek az életért, a békéért vívott nemes és szent harcával, harcukkal a milliomosok és milliárdosok kis csoportjának s ocsmány kiszolgálóik­nak elvetemült háborús tervei ellen. A békéért vívott harc az emberek százmillióinak szívügyévé, életbevá­góan fontos ügyévé vált. A békemozgalom megnövekedett erejét és lendületét a legszélesebb néptömegek öntudatának az a növe­kedése határozza meg, amit az utób­bi évtized történelmi tapasztalatai idéztek elő. A szocialista fejlődés út­jára lépett népek teljes elszántság­gal szállnak síkra a háború politiká­ja ellen, védelmezik szabadságukat és nagyszerű jövőjüket. A tőkés or­szágok munkásainak, parasztjainak, értelmiségének, a középrétegek kép­viselőinek ezek a tapasztalatok meg­mutatják, hogy közvetlen kapcsolat van szakadatlanul rosszabbodó élet­viszonyaik és az uralkodó osztályok háborút előkészítő politikája között. Az utóbbi idők tényei különösen megmutatják, hogy az USA mono­polistái által vezetett imperialista agresszorok akcióinak az a célja, hogy meggyorsítsák egy új háború előkészítését és a háború szörnyű örvényébe taszítsák a népeket. Az Egyesült Államok képviselőháza nemrég megszavazta azt a törvény­javaslatot, amely több mint 75 mil­liárd dollárt irányoz elő közvetlen katonai kiadásokra, katonai támasz­pontok építésére, a koreai agresszív háború folytatására, s más hasonló célokra. Harriman amerikai bankár került annak a „gazdasági igazgató­ságnak" az élére, amelyet az Egye­sült Államok kormánykörei azzal bíztak meg, hogy a fegyverkezési verseny fokozása érdekében vezessen be „totális ellenőrzést" a marshalli­zált országok gazdasági élete fölött. Az agresszorok washingtoni és otta­wai megegyezése megerősítette az Egyesült Államokat abban a szándé­kában, hogy Nyugat-Németország­ban revansvágyó német hadsereget hoz létre, amely magja lenne az At­lanti Tömb agresszív haderőinek. Az úgynevezett japán „békeszerződés" megkötést után, az Egyesült Álla­mok kormánya tárgyalásokat foly­tat Tokióban, egy hatalmas létszámú reguláris japán hadsereg megterem­téséről. Nyugat-Németország és Ja­pán ujrafölfegyverzése, Törökország­nak és Görögországnak az agresszív tömbbe való fölvétele, Jugoszláviá­nak és Spanyolországnak ebben a tömbben való tényleges részvétele, a keszoni béketárgyalások elhúzása a koreai hadmüveletek egyidejű ki­szélesítése mellett: mindez egy-egy láncszeme a béke és a népek bizton­sága ellen szöt bűnös imperialista összeesküvésnek. A Szovjetunió, Kína. a népi demo­kráciák békeszerető népei, a becsü­letes emberek minden országban tör­hetetlen békeakaratukat s a háború útjának eltorlaszolására irányuló szilárd eltökéltségüket szegezik szembe az imperialista agresszorok véres terveivel. Már körülbelül 550 millió ember írta alá az öt nagyha­talom közötti békeegyezmény meg­kötését követelő felhívást. A világ dolgozói óriási örömmel és megelé­gedéssel fogadták azt a közlést, hogy a szovjet nép újabb nagy szolgálatot tett a békemozgalomnak. Az aláírás­gyűjtő kampány kezdetétől ez év október 10-ig, a Szovjetunióban 96,729.946 szovjet polgár írta alá a Béke-Világtanácsnak az öt nagyha­talom közötti békeegyezmény megkö­tését követelő felhívását. A Szovjetunióban tovább folyik az aláírásgyűjtés. A szovjet munkások, parasztok és értelmiségiek azzal, hogy aláírják a felhívást, új erővel bizonyítják: a Szovjetunió népe és kormánya egysé­ges a tartós békéért folyó küzdelem­ben. Ezekben a napokban a Szovjet­unió dolgozóinak milliói békemtisza­kokat tartanak, és arra -^törekszenek, hogy a kommunizmus építésének min­den szakaszán teljesítsék és túltelje­sítsék termelési terveiket. A szovjet emberek tudják, hogy önfeláldozó munkájuk lelkesedést és elismerést kelt a világ minden országának dolgo­zóiban. Sztálin elvtárs rámutatva a Szov­jetunió nemzetközi népszerűségének növekedésére, változatlan békepoliti­kájára már 1942-ben hangsúlyozta, hogy a szovjethatalom „a népek béké­jének zászlóvivője és szilárd bástya a háború ellen". Ezek a sztálini szavak különös erővel hangzanak ma, amikor a Szovjetunió következetes békepoliti­kája az egész haladó emberiség leg­nagyobb szeretetét és elismerését vívta ki. A világ közvéleménye nagyra ér­tékelte annak a válasznak a nemzet­közi jelentőségét, amelyet Sztálin elvtárs adott a Pravda tudósítójának az atomfegyverre! kapcsolatos kérdé­seire. A népek ebben a nyilatkozatban újabb bizonyítékot láttak a Szovjetunió béke pol i tik á j ána k me gin ga tha t a t! ansá ­gára. Sztálin elvtárs nyilatkozatát a béke hívei minden országban, mint ha­talmas hozzájárulást értékelték a bé­ke .megőrzésének és megszilárdításának ügyéhez, mint megsemmisítő csapást az amerikai imperialisták kannibáü terveire, hazug és rágalmazó politiká­jára, mint kemény intelmet az impe­rialista agresszorok felé. Sztálin Elv­társ válasza a Pravda tudósítójának újabb ösztönzés volt a békemozgalom további föllendülésére. Az amerikai bombák által romba­döntött, fölégetett koreai városoktól és falvaktól egészen az amerikai csapa­tok megszállta nyugateurópaí orszá­gokig, minden világrészen átcsapnak a rj-épok gyűlöletének és haragjának fenyegető hullámai a háborús gyújto­gatok arcátlan ós aljas politikája ellen. Korunk jellemző vonása, hogy ez a harag és ez a gyűlölet a néptömegek aktív é& szervezett harcának különbö­ző formáiban ölt testet. A gyarmati és függő országok né­pei az agresszióval és elnyomással 6Zomben tanúsított ellenállásukkal, nemzeti függetlenségükért vívott har­cukkal nagymértékben hozzájárul­nak a béke ügyéhez. Burma, Malaja, Irán, Egyiptom, a Fülöp-szigetek, In­dokína, Indonézia népeinek szívós har­ca az imperialista elnyomók ellen, a gyarmati és függő országok mozgal­ma az ellen, hogy stratégiai támasz­pontokat bocsássanak az amerikai im­perialisták rendelkezésére, hogy benn­szülött csapatokat használjanak fel agresszív célokra: mindez komoly csapás az imperializmus mögöttes te­rületeire. Az ázsiai országok ezermilliós.- la­kossága hatalmas tiltakozással vála­szol a san franciscoi alkura, amelynek alapján Japánt távolkeleti agressziós támaszponttá akarják kiépíteni. Az európai népek kérlelhetetlenül elvetik az amerikai háborús gyujtogatók Was­hingtonban és Ottawában kidolgozott terveit, amelyeik egy nyugatnémet hadsélfeg megteremtését és a nyugat­európai országok militarizálásának meggyorsítását célozzák. A német nép — valamennyi európai nép támogatása és együttérzése közepette — követeli az egységes, független, demokratikus békeszerető Németország létrehozá­sát. Magasabb fokra emelkedik a béke híveinek mozgalma, önfeláldozó har­cuk egy újabb háború veszélye ellen. Ámde e mozgalom fejlődése egyes országban, — mint a demokratikus sajtó megjegyzi — még nem tükrözi teljes mértékben a néptömegek igazi törekvését a békére, a népek békés együttműködésére. E mozgalom to­vábbi fejlődése, a jóakaratú emberek újabb millióinak csatlakozása a moz­galomhoz attól függ,-milyen mérték­ben sikerül a béke aktiv harcosainak a mozgalomba bekapcsolniok a pa­rasztok széles tömegeit, a városi la­kosság középrétegeit, a nőket, az if­júságot. A kommunista és munkáspártok fela­data, hogy valamennyi országban, minden ember előtt tudatosítsák azt a nagy sztálini gondolatot, hogy: »a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőr­zésének ügyét, és mindvégig kitarta­nak melleíte«. A kommunista és mun káspártok arra törekszenek, hogy minden energiájukat mozgósítsák a békeegyezményért folyó kampány to­vábbi erősítése érdekébeji, annak ér­dekéhen, hogy meghiúsítsák a marsha­fizált kormánykörök, a szociáldemok-j rata és titóista árulók kísérleteit, amelyekkel ezek segítséget 'akarnak nyújtani az amerikai imperialisták nak a fegyverkezési versenyben és embertartalékok gyűjtésében az ag­resszió hadseregei számára. A kommunista pártok kötelessé­güknek tartják, hogy tudatára ébresz­szék a népeket annak az egyszerű igazságnak, hogy a békeharc elvá­laszthatatlanul összefügg a kenyérért folytatott küzdelemmel. Fáradhatat­lanul egyesítik és tömörítik a demo­kratikus erőket, az igazi hazafiakat a harcra az ellen, hogy országaikat alá­rendeljék az Egyesült Államok im­perialista politikájának, harcolnak azért, hogy országaik önálló kül- és belpolitikát folytassanak, amely megr felel a népek igazi nemzeti érdekei­nek. Szent kötelességüknek tartják, hogy a nagyszerű, legyőzhetetlen erejű békemozgalom első soraiban haladjanak. / (A Tartós békéért, népi demokráciá­ért vezércikke.) határozatát és ugyancsak olvastuk leveledet, melyet hozzánk, fiatal bá­nyászokhoz intéztél. Felhívással fordulsz hozzánk ép­pen te, kinek nevét a legnagyobb tisztelettel ejtjük ki. A te ciklusos munkamódszered megkönnyíti a bá­nyászok munkáját és elősegíti, hogy többet kitermelhessenek. Ezért tisz­telünk téged Miszka elvtárs, a pél­daképünk vagy. Azt írod, hogy kö­telességünk megjavítani munkánkat a vájatokban, hogy ezzel nagyobb eredményeket érjünk el. Mi, bá­nyásztanoncok ígérjük neked, hogy nem élünk vissza Kommunista Pár­tunk bizalmával és magétól értető­dőnek tekintjük kötelezettségválla­lásunkat, hogy legkevesebb öt évig bányában fogunk dolgozni. Erre kö­telez bennünket az, hogy tudatában vagyunk annak, milyen nagy ősz­szegeket költ kormányunk iskolá­zásunkra ós milyen nagy gondosko­dásban részesít bennünket. A mi banyáink előtt a CsKP Központi Bizottsága elnöksége és kormányunk határozatával nem sej­tett távlatok nyílnak. Ujabb és újabb gépek érkeznek tárnáinkba, amelyek megkönnyítik munkánkat Sokat hallunk a szovjet kombájnok­ról, amelyek sikeresen dolgoznak a „Sztahanov", „Evzsen" és „Záru­bek" tárnában. Mi magunk is na­gyon szeretnénk szovjet kombájn mellett dolgózni. Üdvözöljük azt a gondolatot, hogy valamennyi tárnában bevezetik a te ciklusos munkamódszeredet és hogy a többi újítójavaslatokat is érvényesítik bányáinkban. Tudjuk, hogy többet kell termelni. Osztra­vában hatalmas kohómüvek épül­nek, amelyek a legnagyobb mérték­kel figyelmeztetnek minket, miért kell több szenet termelni. A Kle­ment Gottwald kohászati mű az ál­talunk kitermelt szénre vár. Az elvtársaknak, akik éjjel-nappal dol­goznak, hogy a kohászati müvet 1952 január l-ig elkészítsék, nem szabad csalódniok bennünk bányá­szokban. Mi, tőlünk telhetőleg biztosítjuk az elegendő mennyiségű szenet az új kohók számára. Ezért még többet akarunk tanul­ni, mint eddig, el akarjuk sajátítani a munka új módszereit, fel akarjuk fedni a rejtett tartalékokat és agi­tálni fogunk az új szocialista ter­melésért. Mi, fiatal bányászok, be­bizonyltjuk, hogy öntudatos polgá­rai vagyunk hazánknak és a mi bá­nyászfogadalmunl? a legbecsülete­sebb kötelezettségünk. Nem enged­jiik, hogy a kormányunk által ránk rótt feladatok ne legyenek teljesít­ve. Ezt fogadjuk neked! A „Jeremenko táborn»k"-bánya bányásztanoncai. Most még szilárdabban hisszük, hogy a béke megmarad Az angol-szász imperializmus az atombombát valósággal politikája jel­képévé avatta. Látják ezt jól a béke­szerető népek milliói, ezért emelték fel tiltakozó szavuxat az atombomba használata ollen mát a stockholmi bé­kekongresszuson. Az ott kiadott béke­felhívás első pontjában köveleli, hogy nyilvánítsák háborús bűnösnek azt a kormányt, amely elsőnek használja ae atombombát, bármely nép ellen. A józan béketábor tudja, hogy ahogy Koreában nem sikerült valóra váltani az imperialistáknak terveiket, úgy nem fog sikerülni nekik kirob­bantani a harmadik világháborút. A dolgozók milliói ezt nem engedik, küzdeni fognak a békéért. Nemcsak a Szovjetunióban és nálunk, valamint az összes népi demokráciákban, ha­nem még a kapitalista országokban is harcolnak a dolgozók milliói a há­ború kitörése ellen Az imperialista államokban uralkodó fejetlen és ostoba atomhisztéria a ha­ladásellenes törekvés szolgálatában áll örült rémmeséket agyainak ki az atombomba hatásáról, hogy megzavar­ják és rettegésben tartsák az embe­reket. Ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy mire használja fel a Szovjetunió az atomenergiát. Az egész világ fel­figyelt a szovjetkormány történelmi jelentőségű határozatára a volgai vízi­erőművek, a Tuikmén főcsatorna és a délukrajnai vízierőmű építéséről. A nagy sztálini természetalalakitó . ter­vek nyomán a szovjetnép Kujbisevnél és Sztálingrádnál olyan méretű vízi­erőművek építéséhez fogott, amilye­neket eddig nem ismert a világ. E vízierőművek megoldják az egész Volga-menti aszályos terület öntözé­sét és villamosítását. Virágzó élet ke­letkezik a sivatag helyén. Mindezt el­képzelhetetlenül rövid idő. 5—6 év alatt valósítja meg a szovjetnép. A Szovjetunió az atomenergiát tu­dományos problémák megoldására használja fel. Természetes, hogy a közelmúltban kipróbált atombombát fel tudja használni a béke megvédésére is abban az esetben, ha az imperia­lis'ák megtámadnák. A békés célokat szolgáló atomener­gia felhasználható arra is, hogy a Szovjetuniót és az összes vele ba­ráti népi demokratikus államokat megvédelmezze egy esetleges meg­rohanás ellen. Az a tény, hogy a béketábor is ismeri az úgynevezett atomtitkot, elveszi az imperialisták kedvét a tőmeggyílkolástól, a Szov­ietunió és a népi demokráciák meg­támadásától. A Szovjetunió képviselője már az ENSz értekezletén is megmondotta, hogy kormánya a békés építő munka hatalmas feladataínak szolgálatába ál­lította az atomenergiát. A Szovjet­unióban az atomenergiát arra akarják felhasználni, hogy hegyeket robbant­sanak, hogy szükség szerint megvál­toztassák folyók irányát, hogy siva­tagokat öntözzenek és egyre újabb életlehetőségeket teremtsenek ott, ahova eddig ritkán lépett emberi láb. Az atomenergia megkönnyítheti a munkát és olcsóbbá teheti mindannak a termelését, amire az emberiségnek szüksége van. A kommunizmust építő szovjetnép bátran él ezzel a lehetőség­gel, teljesen birtokába ve-szi az atom­energiát, hogy még szebbé és maga­sabb színvonalúvá tegye életét. A Szovjetunió ellenzi az atom­fegyver alkalmazását és követeli gyártásának beszüntetését. Az At­lanti-tömb urai azonban ezt a köve­telést mindezideig visszautasították. Ezért kell, hogy a Szovjetuniónak is legyen atomfegyvere, hogy fel le­gyen készülve egy esetléges táma­dásra, de egyúttal eprien ezzel visz­szariassza a támadástól az imperia­listákat. A Szovjetunió soha nem gondolt arra, hogy megtámadja akár az USA-t, akár más államot. Ezzel a hírrel csak az Amerika Hangja szórja tele hazug módon az egész világot. A szovjetnép birtokában lévő atomfegyver csakis védelmi célokra készült és Sztálin elvtárs válasza az atomfegy­verről a moszkvai Pravda szerkesz­tőjének kérdéseire megdönti az im­perializmus hazug és rágalmazó po­litikáját, amely azt állítja, hogy a Szovjetuniónak és a népi demokrá­ciáknak háborús szándékaik volná­nak. Sztálin ejlvtárs szavai fénylő sugár­ként világították meg újra a béke és a demokrácia táborának útját. For­rásként frissítették fel abbéké híveit és minden becsületes, dolgozó embert a világon, hogy tovább fokozzák har­cukat a béke védelmében, a harmadik világhábora veszélye ellen. Sztálin elvtárs szavai új fegyvert adtak a béke hívei kezébe a háborús uszítók bűnös tervei étlen. Minél többet gondolkodunk Sztálin elvtárs szavain, annál mélyebbre hatolnak azok tudatunkban, a világ dolgozóinak tudatába és annál szi­lárdabban hisszük, hogy a béke megmarad és tartós lesz, ha a nének kezükbe veszik a béke megőrzésének ügvét és mindvégig kitartanak mel­lette. KARASZ ZO! TAN, munkáslevelező.

Next

/
Thumbnails
Contents