Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-20 / 247. szám, szombat

1951 október 20 Ui 7 (TÁJJUJU-L rflóziĹ CL oawôcp&p^t leieiejelia CL miLM c^éjp p eí Nevelj 16 példával... A szülők sokszor úgy vélekednek, hogy a gyermeket szigorúan kell nevelni, — amin elsősorban a testi fenyítést értik. Pedig legtöbbször a gyermek engedelmeskedik, de gyakran nem azonnal. A felnőttek azonban elfelejtik, hogy a gyemek nem tüstént kapcsol át egyik dologról a másikra Ha a parancsot nyugodt hangon, kiáltás nélkül megismételjük, akkor hamarosan végrehajtja. Éppen a felemelt hang, a hirtelen, erőszakos cselekvés ingerlik fel a gyermeket s váltják ki az engedetlenséget. Ha a gyermekek megmakacsodnak, ha a szülők büntetésekhez folyamodnak, ez a legtöbbször azt mutatja, hogy a felnőttek türelme fogyatékos. Nem helyes a gyermekeket úgy nevelni, hogy minden megnyilatkozásukat folytonos kritikával kísérjük. Az időt és eröt inkább a jótulajdonságok, jó szokások kifejlesztésére, begyakorlására fordítsuk s járjunk elől magunk jó példával Észrevesszük például, hogy a gyermek fösvénységre hajlamos, holott azt óhajtjuk, hogy jószívű, részvétteljes legyen, segítsen másokon. Ahelyett, hogy tetteit folyton bírálnánk, teremtsünk alkalmat arra, hogy másokkal törődhessen, a család tagjainak szolgálatot tehessen, segíthessen. Sok szülő azt hiszi, ha a botot nem veszi igénybe, ha sohasem okoz gyemekeinek "testi fájdalmat, úgy azok nem engedelmeskednek. Hibás, káros nézet Sok szigorú apa és. anya sohasem büntet veréssel és mégis eléri, hogy gyermekei engedelmeskednek. Belátásból teszik. Az egyik tanuló osztályfőnökének beszélgetés közben elragadtatással mesélt otthonáról és szüleiről: »0, Natasa Petrovna, nem ismeri maga az én anyukámat Ha ő valamire azt mondja ~»nem lehet« — akkor már gondolni sem merünk rá, hogy megtegyük. Amikor pedig azt mondja: »Csináld meg eztl« — akkor, ha belehalnánk is, akkor is megtesszük, amit kíván«. S ezt a fiút anyja ujjal sem érintette _ de következetességével hatott rá. A gyöngejellemű szülőket nem tiszteli a gyermek. íme még egy őszinte vélemény egy másik tanulótól: »Csak rajta, panaszkodjék a papámnak! Tudja miféle ember az én papám? Még a kiscica sem fél tőle otthon. Minden reggel azt mondja: »Nem szabad* s este, hogy »Lehet!« A gyermeket ha hibát követett el, ebédmegvonással büntetni tilos. Megengedhetetlen az is, hogy a hibázó gyermekre büntetésből bízzuk valami munkának az elvégzését. Igen erős erkölpsi ellenállást vált ki a gyermekben, ha a szülök egy hiba elkövetéséért büntetésképp bizonyos időre megszüntetik vele az érintHát volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember meg a felesége. Jó későre született nekik egy fiuk, akit Andrisnak hívtak. Ez olyan hitvány, gyenge gyermek volt, hogy mesterségre nem adhatták, hát juhot őrizni adták a grófhoz. Andris ment az erdőre s őrizte ott a juhokat. Egyszer nagy meleg dél volt, lefeküdt a cserfa tövébe a hűvösre. Ahogy ott hevert, meg ütötte az álom. Aludt mélyen, közben a juhok elmentek. Mikor felébred látja, volt juh, nincs juh. Hát most mitévő legyen? Elindult bús fejjel keresni. Megy az árva, keresi a juhokat. Mind messzebbre ér az erdőbe, de csak nem akadt nyomukra. Mikor már hét nap és hét éjjel hiába kergette, gondolta, megtér haza, mert az elesége elfogyott, kéket-zöldet látott az éhségtől. Ahogy fordul viszsza, valami csattogást hall. Arra tér. nézze meg mi az. Ott folyt egy patai;,' egy leány sulykolt a partján. Az csattog úgy. Az a leány olyan szép V"-lt, hogy az már igen. Fényes volt a ruhája, mint az ezüst, az orcája, mint a rózsa. Andris odamegy, köszön neki: — Jónapot kisasszony! Legyen szíves megmondani, hogy nem látott erre valami juhokat? Azt mondja a leány, hogy bizony ö látott, de azokat a juhokat mind elfp"o'ta a vasfejű farkas, aki ott lakik abban az erdőben. Azt mondja a legény: — Pedig akkor nekem végem, a A HXJKO-ra napról napra újabb és újabb munkaerők jelentkeznek. A napokban is megjelent egy fiatal elvtársnö és az asztalosmühelybe kívánkozott. A munkavezető elvtárs beosztotta öt a deszkahordáshoz. Munka közben nem lehetett észre. venni, hogy ez a munka nehéz volna n?ki, nagyon ügyesen dolgozott. Elnéztem öt egy darabig munka közben és nem bírtam megállni szó nélkül és megkérdeztem tőle, hogyan került ide a HUKO-ra. Kérdésemre nevetve válaszolt. Ezt < igazán nem volt nehéz megtudni, hiszen ide sok munkaerőre van szükség. Kassán la. kom és szeretem az újságot olvasni, az újságban minden nap írnak a HUKO.ról egyszer többet, máskor kevesebbet. Olvastam benne milyen gigantikus erővel épül a HUKO és a szép , szocialista város. Még megkérdezaem Urban Rózsikát, hogy hol dolgozott eddig. — Kassán dolgoztam varrodában — felelt

e — de ahogy megtudtam az újságból, hogy a HUKO-nak sok munkaerőre van szüksége és hogy a nők is milyen komoly munkát végeznek, megerősödött bennem az a tudat, hogy én sem, fogok lemaradni a többitől. Elhatároztam, hogy szép fiatál éveimet nem fogom eltölteni a varrógép mellett, hanem a Kohókombinátra jövök, mert itt sokkal hasznosabb munkát tudok végezni és jobban bekapcsolódhatom a szocialista építésbe. Mryndhatom elég nagy lépést tettem a varrógéptől a gyalugépig. Bizony Rózsika szép munkát végez a gépnél. Egy férfi munkáját helyet, tesíti és 150%-ra teljesíti a normát. A napokban egy 30 perces gyűlést tartottunk az asztálosmühelyben, amelynek főpontja a következő volt. kezést, a barátságos beszélgetést, úgy tesznek, mintha észre sem vennék. Ilyen büntetést csak elvétve s rövid ideig szabad alkalmazni. Iskolásgyermeknél néhány óránál tovább nem tarthat ez az állapot, a kisebb gyermekeknél félóráig, legfeljebb egy órát. Kevésbbé súlyos hibánál elég, ha a gyermek viselkedését röviden szóvátesszük, elítéljük. De a megrovással is elővigyázatosan, mérséklettel éljünk. Egy 12 éves fiúcska mondta szomorúan e cikk írójának: »Tudja doktornő, az én anyám, mint egy fűrész, úgy fűrészek. A környezet példája elsőrendű fontosságú. Ha a család dolgos, akkor a 1 gróf elpusztít, ha juh nélkül megyek haza. Kezdett búsulni erősen, hogy már az a leány is megsajnálta. Az egy tündérleány volt. Tündér Ilona küldte a patakra, hogy mossa ki a szennyes ruhát. Gondolta ee a tündérleány, hogy ö már nem szolgálja többé a tündéreket, hanem inkább elmegy a legénnyel. Azt mondja neki: — Én már betöltöttem a tizennyolc esztendőt, ha kapnék egy tisztességes embert, aki engem megbecsülne, elmennék a házába. Andrisnak tetszett a kisasszony, de hogy ő olyan földhözragadt volt, azt mondta: — Igen ám, de miből élünk? — Ne félj semmit — mondja neki a tündérlány, — mert van énnekem furulyám. Annak olyan ereje van, hogy még a kő is táncol, ha fújják. Megyünk egyik faluból a másikba, aztán furulyálunk magunknak kenyeret. No így már Andris belement. Azt mondta a lánynak — ásókapa választ csak el bennünket és elindultak ketten. Délfelé volt már az idő, beértek a faluba. Ott éppen nagy csődület volt. Azt mondja Andrisnak a leány: — Gyerünk be a nép közé és szerezzünk magunknak valami ételt, mert igen megéheztem. Bementek a nép közé. Andris elővette a furulyát és rázendített. I

Egyszerre a népek mind körülsereglették, hogy hallgassák. No, fújta Andris, mindenkinek jó kedve Drávniček elvtárs felhívást intézett a munkatársaihoz, hogy válassza, nak a gépekhez külön munkásokat, akik mindig a gépnél maradnak, mert így ezek nagy gyakorlatra tesznek szert és meggyorsíthatják a termelést. Rózsikát is megkérdezték, hogy ne

m vállalna.e egy kicsit még komolyabb munkát mint a gyalugép. — De hogy is nem — felelte örömmel és mosolygós arccal a fiatal leány és szinte látni lehetett rajta a boldog megelégedettséget, hogy munkatársai ilyen bizalommal vannak hozzá és még komolyabb munkát is rábíznak. Elhatározta erős akarattal, hogy ennek a feladatnak is eleget Mielőtt az iskolába jöttem, őszintén megvallom, egy kicsit féltem az egé&ztőll. Az ellenséges propaganda mindenfelé aizt hangoztatja, hogy fiatal leánynak nem való a politika, mert a politika megmérgez' az ifjúságot. Most örömmel tapasztalom, hogy mindebből semmi sem igaz, mert bizony ebben az iskolában olyan szép ég fontos előadásokat hallottunk, amelyek minden- ifjúra nagyjelentőségüek és egy egész más világ nyílt meg előttünk. E két hét alatt, amíg a komáromi járási politikai iskolában tanultunk, megisJiiírtük a munkásságnak évszázadokon keresztül tartó igazságos harcát a kizsákmányoló kapitalisták ellen. Megtanultuk, hogy gyermekek is munkakedvelők lesznek. Ha azonban a felnőttek a gyermekeket munka alól mentesítik, mindent ök'^maguk tesznek meg helyettük, dologtalanokká, semmittevőkké nőhetnek fel, mert hiányzik a nevelés alapja, a munkára szoktatás. Hogyan, milyen módon tanul meg a kisgyermek járni, futni, mászni, beszélni? Fokozatosan, folytonos gyakorlással. Eleinte csak egyes hangokat ejt ki, majd egyes szavakat, végül mondatokat. S vájjon hogyan tanul meg írni-olvasni? Hogy lesz belőle lakatos, gépész, szabó, könyvelő, vagy orvos? Csakis folytonos, kitartó gyakorlással. A szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik pontos és derék emberekkerekedett töH egyszer csárdást, egyszer szirbát. Táncolt az egész nép, még a lovak is rúgták a port. Mikor már fújt vagy tizet, abbahagyta, hogy pihenjen. Akkor azok is abbahagyták a táncot. Mikor megint fújni kezdte, azok is táncolni kezdtek. Aztán tovább már nem fújta, mert a szeme kéket-vereset látott az éhségtől. Azt mondta ott azoknak: — Én már fújtam eleget, de a torkom kiszáradt. Enni-inni kérek. — No, kínálgatták ott jószívvel mind, hogy olyan szépen furulyáit. Adtak a tündérfeleségnek is. Még valami pénzt is kapott tőlük. Igy éltek ők már ezután. Egyszer azt mondja Andris az asszonynak: — Már én szeretem ezt a kóborlást. Menjünk haza, az én szüleim házához, oda telepedjünk. Hazamentek. Ami pénzük maradt, azon vettek egy tehenet, meg egy disznót. Éltek együtt az öregekkel No, egyszer a gróf megtudja, hogy hazajött az ö juhásza. Tehene is van, disznója is. üzent neki, hogy jelenjen meg előtte. Megy Andris a gróf elé, hogy számot adjon a juhokról. A kastélyban éppen nagy mulatozás volt, mert nevenapja volt a grófnak. Azt mondja a gróf az uraknak, mikor a juhász belépett: — No, én most előttetek megbüntetem ezt a bitangot, mert a juhaimat elhagyta. — Kiáltott a szolgáknak, hogy fogják meg Andrist és verjenek rá huszonötöt. N\ vertek is rá huszoötöt láncos korbáccsal, Akkor kérdi tőle a gróf: — Bevallod-e bitang, hogy elprédáltad a juhaimat s te magadnak tehenet, disznót szersztél ? No, a szegény meg volt némulva, de rázta a fejét, hogy nem. — Vágjatok rá még huszonötöt, hogy megpuhuljon! Még rávertek huszonötöt. No, már akkor a vére is megeredt, de nem vallotta bo. A gróf igen megmérgelődött, azt parancsolta a szolgáknak, hogy akasszák fel Andrist a lábárfál fogva. No, ácsolták hamar a keresztfát, hogy fog tenni és most ez a kislány a ma. rógépen dolgozik. Reggel látjuk, amint mosolyogva lép be az asztalosműhelybe és este ugyanígy mosolyogva távozik. Tudatában van annak, hogy a munka te. rén eleget tesz az öntudatos ember kötelességének és még kultúrtéren is ki akarja venni részét a munkából. Beszélgetésünk végén kezet fogtam vele és azt a kívánságomat fejeztem ki, hogy továbbra is ilyen becsületesen és öntudatosan segítsen a szocializmus építésében. Ezzel a munkájával erősíti a békét és felel a hábo. rús uszítóknak és biztosítja mind. nyájunk szebb és boldogabb jövőjét. CSAPUHA LAJOS. nekünk, az ifjúságnak kötelességünk az építő nagy szocialista munkaversenyben való részvétel és nekünk kell elsősorban harcolni a békéért, mert a mi életünk és jövőnk összehasonlíthatatlanul szebb és gazdagabb, mint a kapitalista világ ifjúságáé volt. Még meg kell emlékeznünk arról, hogy ezt a szép két hetet a komáromi járási pártiskolában és azt a 6ok értékeset, amit itt tanultunk, jnind a mi dicső Kommunista Pártunknak köszönhetjük és ígérem, hogy nem fog bennem csalódni, mert én be fogok kapcsolódni az ifjúság építő munkájába. MATYÓ ILONA, a komáromi pártiskola hallgatója. ké nevelődjenek. Ne feledjék: ezeket a tulajdonságokat a folytonos gyakorlat fejleszti ki. Ha például a gyermeket kis korától rendszeresen hozzászoktatjuk a szoba kitakarításához, ahhoz, hogy segítsen az idősebbeknek, átadja helyét a villamoson a rokkantaknak, hogy édességeit pajtásaival megossza, stb. a véghezvitt cselekvésnek minden esetben bizonyos nyoma marad agyvelejében. Ismétlődéseknél ezek a nyomok, emlékképek, mindig mélyebbre vésődnek — s igy jön létre a belénknevelt szokás, amelynek erejénél fogva azután mindig így cselekszünk. L. V. PISZAREVA. arra felhúzzák. Akkor megszólalt Andris. — Tisztelt gróf úr, mielőtt felhúznának, engedje meg, hogy fújjak egyet. No, a gróf szerette a komédiát, gondolta, hadd fújjon egyet a bolond. Akkor Andris elővette az ö kis furulyáját és beléfújt. Azt mondja a gróf: — Ez neked az utolsó! Andris azt felelte vissza: — Csak a gróf úrnak ne legyen az utolsó! Aztán elkezdi fújni a talp alá valót. Ahogy fújta, az urak mind billegetni kezdték magukat. A gróf is rakta a lábát. Olyan tánc kerekedett ott hirtelenében, hogy csak úgy porzott a kastély földje. Tartott éjfélig. Akkor azt mondja a gróf: — Tovább ne fújjad, mert elfáradtunk ! Andris visszaszólt: — Nem úgy, gróf úr! Eddig maga fújta s mi táncoltunk, most mi fújjuk s maguk táncolnak. Rázendített egy sebes táncra, s járták azok, hogy kiütött rajtuk a verejték. Mikor már alig bírták a lábukat, fújni kezdett egy sebesebbet. Akkor kezdődött csak istenigazában. A gróf könyörgött, hízelgett, hogy hagyja abba, minden vagyonát reá Íratja, de Andris nem. Könyörögtek az úri kisasszonyok is, már a vér elöntötte a cipőjüket, de Andris fújta virradatig. Akkor már a gróf nem bírta tovább, nagy kövér ember volt őkelme, megütötte a guta. A vendégek ijedtükben mind eltakarodtak onnan. Igy már a kastély gazda nélkül maradt — a grófnak nem volt p-yermeke _ lett belőle faluháza. Andris hazament és éltek tovább békében a feleségével. Született nekik sok gyermekük, s egytöl-egyig- mind olyan szépek voltak, mivelhogy tündér volt az anyjuk. Andris a furulyával igen jól járt. Mikor valami vendégség volt a faluban, csak üzentek érte. Jól meg Í3 fizették, mert senki úgy mint ő. nem tudott furulyázni. Holnap legyen a kendtek vendége is! MOSZKVA FELETT Alattunk — vas és beton. Felettünk — beton és vas. Zúgnak a gtpek, lelieülángol az elektromos íorrasz'.úk tüze. A felvonók szüntelen járnak le ós fel, cementet, léglát és vasat szállítva az építőknek. — Várniok kell — szól a leány, — ha nincs ellene kifogásuk. Mit tehet a vendég tizenkilenc emelet magasságban? Várn. kell, hát vár. A leányka mégsem szeretné, ha félreértenék szavait. — Ezidőtájt ritkán veszik igénybe a liftet, ezért kell várni egy kis ideig. A felvonóban tisztaság, ragyog minden. A lvcgőbe 1 cementpor kavarog s állandóan törölgetni kell. A leány (Natasa Kuznyecova a neve) leül a felvonó sarkába elhelyezett padra, kezébe vesz' könyvét. — Natasa! Kérdőn tekint reánk. Szürke szeme fáradtnak látszik. Kendője, amely alól > kilátszanak sötét fürtje:, szintén po- * ros a cementtől. Hány éves Natasa? Valószínűleg nem több tizennyolcnál. Megerősíti feltevésünket, igen, mindössze tizenhét. — Régóta dolgozik itt? Azt szeretnők tőle .megtudni, miért döntött a munka és nem a tanulás mellett. Natasa, mintha megsejtette volna gondolatainkat, elmondja: — Apám a B?ltividéken pusztult el... a háborúban ... Anyám tisztviselőnő. Rajtam kívül még' két gyermeke van és hát őket neveljük. — És micsoda könyv van magánál? — Ez itt, algebra. Natasa becsukja a vasajtót s már emelkedünk felfelé. Huszonegyedik, huszonharmadik emelet.. Megígérte, hogy felvisz bennünket egészen az egyetem épületének kupolája alá, ahonnan Moszkvát mintha a tenyerünkön látnánk. Magasra szállunk, egyre magasabbra. Visszatérünk Natasa könyvéhez. Vizsgára készül talán? Natasa válla fellett néz ránk. — Egyetemre fogok járni, ugyanerre, amely itt épül. A tízévesben tanulok, helyben az ' építkezés mellett... Lám, meg is érkeztünk Kilépünk a kis térségre, amelyen acéltorlaszok, vascsövek, kátránvozott fenyődeszkák tornyosulnak ... Zúg a kompresszor, arnelj a csövekbe hajtja, a sűrített levegőt. Felülről víz folyik — betonozzák al egyetem kupoláját.J Natasa kifut felvonójából. Telefonál. — Tánya? Te vagy, kedvesem? Mi az első óránk ma? Én is úgy tudom ... Jól van, pontos leszek ... — Natasa leteszi a kagylót, az épület kulad a felvonóhoz. Innét, az épület kupolája alól, egész Moszkvát látni. Moszkva felett a Lenini Hegyek hatalmasodnak. A Lenini Hegyeken az épülő egyetem emelkedik. Borús az idő és felhők úsznak el az ablak alatt, amelynél állunk .. Felettünk acélt szegecselnek, alattunk jobbról és balról hatalmas szoborművek számára készítik a talapzatokat és még lejjebb — tornyok, melyekre óriási, kilencméteres órákat szerelnek. Moszkva elvész a déli borúban. Csak a Kreml tornyal látszanak a távolban és mellettük, úgy tűnik fel, mintha élnének, fehérlenek a kőházak a Szmolenszki-téren, a Kotyelnyicai rakparton, a Vörös Kapunál. Időközben leértünk. Mit üzen Tányának, Natasa? — Adják át üdvözletemet, — mondja. — És hol találjuk meg? — Ahogy áthaladnak az előcsarnokon, — magyarázza Natasa, — ott meglátják. Márványt csiszol. Az egyetem nagy csarnokát vörös márvány ékesíti A munkásnők gondosan csiszolják az egye6 kőtáblákat. Tanyát keressük. Igen, valószínűleg ő az ott, az oszlop mögött... Am ketten vannak. Vájjon melyikük TáA közelebb állóhoz lépünk. — Mondja kérem nem Tánya ön? — Nem, ezidáig Zinának neveztek. — De nekünk Tánya kell, aki egyetemre készül. Zina elneveti magát. — Itt sokan készülnek. De meglehet, hogy ismerem — És Zina. az egyik távoli sarokban dolgozó leányra mutatva, megkérdi barátnőjét: — Nem Tánya a neve? A csarnokban sürgés-forgás. Sietnek itt a befejező munkálatokkal. Mintázzák a mennyezetet, a nárkányzatot. ékesítik a falakat, márványt csiszolnak, vasat forrasztanak, betont vá jnak ... S a lány igyekszik túlkiabálni a zajt, megismétli kérdését: — Nem Tánya a neve? Amaz tagadólag rázza fejét. — Jól van Zina, ne fáradjon. De mondja meg, kérem, mi lesz ma az első óráiuk? — Irodalom, — fejeli Zina. — Miért kérdi? — Ebben az esetben nem ismerheti Tánvát. Náluk algebra az első óra... (Ogonyok). Fordította Szántó György. A CSODÁLATOS FURULYA (Székely népmese) Kecl oes Szerkesztőség!