Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-04 / 233. szám, csütörtök

1951 október 4 Norvégia szabadságáért elesett szovjelhősök emlékének megalázása Szovjet tiltakozó jegyzék a norvég kormányhoz III szo Amint a TASS ügynökség jelenti, A. J. Visinskij, a Szovjetunió külügyminisztere október 1-én a moszkvai norvég nagykövetnek Helvedynek átadta a szovjet kormány jegyzékét, amelyben tiltakozik a Norvégia felszabadításáért folytatott harcban elesett és Norvégia területén eltemetett szovjetkatonák emlékének tiszteletben nem tartása ellen. Az utóbbi hónapokban a szovjet sajtó többször jelentette, hogy a szovjet katonák holttesteit exhumálják és a norvég kormány parancsára a távolfekvő Tjoeta szigetére szállítják. A szovjet kormány már ismételten tiltakozott a norvég hivatalok ezen eljárása ellen. A norvég kormány azonban a tiltakozásokat elutasította és tovább folytatta a szovjet katonák exhumálášát és elszállítását. Az utóbbi hetekben a a norvég hivataloknak ezen cselekedete tömegjelleget öltött és számos helyen a Norvégia szabadságáért elesett szovjet hősök iránti kegyeletet durva módon megsértették. A szovjet kormány október 1-i jegyzékében újból tiltakozik a szovjet katonák holttesteinek elszállítása ellen, amit különösen Norvégia északi részében Tromső és Finmarken és Nordland körzetekben hajtanak végre, ahol néhány ezer szovjet katona esett el. Tjoeta szigete ezektől a körzetektől mintegy 800—1000 kilométernyi távolságban fekszik. Ennek ellenére azonban a norvég kormány a megelőző szovjet jegyzékekre adott válaszában intézkedéseit azzal indokolja, hogy a sírok áthelyezésével kapcsolatos munkákat már megkezdték és most már állítólag »a munkák beszüntetése nagy nehézségeket okoz' na«. A szovjet jegyzék ezt az »indokolást« elutasítja, mint teljesen megokolatlan érvelést. A jegyzék továbbá rámutat arra a durva módra, amellyel a szovjet katonák exhumálását és szállítását végzik. Számos helyen, ahol a sírok körül vannak kerítve és sírkővel vagy táblával vannak díszítve, ezeket a levegőbe röpítik és a sírköveket vagy emléktáblákat, amelyeket a felszabadulás után a norvég lakosság részvételével és közreműködésével állítottak fel, elpusztítják. Maga a norvég sajtó is jelentéseket közölt a szovjet katonák sírköveinek elpusztításáról és a szovjet sírok nyomtalan megsemmisítéséről. A jegyzék továbbá rámutat egy esetre, amely a narviki temetőben történt, ahol 118 elesett szovjet katona földi maradványait exhumálták. A katonák fejét és a fejfákat papírzsákokba dobálták és a szovjet katonák sírjainak minden nyomát eltüntették és a sírokat a földdel egyenlővé tették. A jegyzék befejező részében hangsúlyozza, hogy a szövet kormány a norvég hivatalok egész eljárását, a szovjet katonák földi maradványainak tömeges exhumálásával kapcsolatban a Szovjetunió ellen irányuló ellenséges tettnek minősíti. A szovjet kormány kitart a mellett, hogy a norvég hivatalok azonnal szüntessék be a tömeges exhumálás munkálatait. Egyben mindkét fél képviselőiből álló vegyes bizottság felállítását javasolja, amely gondoskodik a szovjet katonák sírjainak méltó gondozásáról és ápolásáról Norvégiában. A csehszlovák és a német nép barátságáért Weimari békeűnnep München évfordulójára München évfordulója alkalmából a weimari nemzeiti színházban békeünnepet rendeztek. A nemzeti színház művészei béketémájú verseket szavaltak. Az ünnepségnek különös jelentőséget adott az, hogy jelen volt a Német Demokratikuŕ Köztársaságban tartózkodó misszió vezetője, Emil Hršel, aki beszédében igen találóan jellemezte a müncheni eseményeket. Előadásának további részébein összehasonlítást tett a népi demokratikus Csehszlovákiai és a nyugatnémetors-zági helyzet között és rámutatott a barátság szükségességére a német nép és Csehszlovákia népe között. Előadását a megjelentek nagy tetszéssel fogadták. Weimari tartózkodása alatt Hršel nagykövet koszorút helyezett a nácizmus áldozatainak emlékművére a bunchenwaldi koncentrációs táborban, ugyancsak megkoszorúzta a nagy német költő, Goethe emlékművét is. Áremelkedések Nyugat-Németországban Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének fokozott költségei Nyugat-Németországban újabb drágasági hullámot idéztek elő. Eddig úgyszólván az összes fontos életszük. ségleti cikkek árai emelkedtek. A Három hónap alatt másodszor emelkedtek az árak Nagy-Britanniában Az állandó fegyverkezés következtében egyre emelkednek a különféle szükségleti cikkek árai, leginkább a textilárak. Az angol nép életszínvonala ennek következtében egyre csökken. így például az élelmezési minisztérium közölte, hogy felemeli a húskészítmények árait. A füstölthús árát például százszázalékkaJ emejték. A földművelésügyi minisztérium közlése szerint a london' tejbeszolgáltatást egytizedével csökkentették. Az angol kereskedelmi minisztérium közölte, hogy a cipők árait 30 százalékkal emelik. Augusztus végén a gyermekfehérnemű árát 5—10 százalékkal emelték fel. Ez már a második áremelkedés három hónap óta. A gyermekfehérnemű áremelkedése különösen a legszegényebb munkáscsaládokat sújtja a tél közeledtével. A nagykereskedők szövetségének elnöke közölte, hogy a textilárak az év végéig tovább eme'kednek. Igen nehéz a hejyzet Angiiában a szénfronton is A 6zénellátási minisztérium közlése szer'nt a szén ára újból jelentősen emelkedett. tej árának emelkedése következtében a tejfogyasztás jelentősen csökkent a hamburgi háztartásokban. A nyugatnémetországi Fulde városban a háziasszonyok sztrájkot kezdtek a hús-árak emelése ellen. Hasonló sztrájkkal fenyegetődzik a frankfurti háziasszonyok szövetsé ge is. A nyugatberlini statisztikai hivatal jelentette, hogy augusztus közepétől szeptember közepéig a hús és füstöltárú árai 7 százalékkal emelkedtek. Október eljsejével a bonni kormány a cukor árát több, mint 15 száazlékkal emelte. Az esseni városi tanács a villamosjegyek árát emelte és szeptember l-ig visszamenőleg a vizilletéket is. Az áremelést a szociáldemokraták a polgári pártokkal együtt szavazták meg. Németország Kommunista Pártjának képviselői az áremelések ellen szavaztak. A bonni kormány az újrafelfegyverzés fokozott költségeit a vámok, közlekedési illetékek emelésével és főleg az új adó bevezetésével akarja fedezni, amelyek számos élelmiszer árát és más árucikekk árait is további 8, sőt 10 százalékkal emelik. A kormány eljárása ellen a kiskereskedők szervezetének szövetsége tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amelyben rámutat arra, hogy a lakosság vásárló ereje már teljesen kimerült. A TASS-iroda jelenti, hogy Uruguayban nagy előkészületek folynak a békeharcosok első konferenciájára. A helyi békeharc-bizottságok aláírásokat gyűjtenek az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő felhívásra. Az izráeli mozgóképszínházak nagy sikerrel vetítik a „Győz az élet" című román filmet. A „Kol Haam" című újság üdvözli a fiatal román filmgyártás eme újabb alko tását. A TASS-iroda jelenti, hogy a nantesi kikötőbe befutott a „Lawrence Victory" nevű amerikai hajó amely hadianyagot hozott. A nantesi dokkmunkások nem rakják ki a szállítmányt. A Francé Presse hírügynökség közli, hogy kedden este, amikor az athéni Averof börtönben 8 halálraítélt kommunistát ki akartak végezni, több mint 800 bebörtönzött erélyesen tiltakozott a görög monarcho-fasiszták újabb gyilkossága ellen és közösséget vállalt a 8 kommunista élharcossal. A TASS-iroda jelenti: A „Kol Haam" című újság közli, hogy a telavivi rendörséghez naponta számos jelentés érkezik öngyilkosságokról. A ' közlemények ezeket az öngyilkosságokat „lelki okokból" történőknek magyarázzák, azonban nem mutatnak rá azokra a körülményekre: az éhezésre és a nyomorra, amelyek az izráeli dolgozók elkeseredését kiváltják. Koreai fcadiie&ntés A koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti október 2-án, hogy a néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai népi önkéntés csapatokkal az összes frontszakaszokon sikerrel visszaverték az amerikai-brit beavatkozók és a liszinmanisták heves támadásait és súlyos ember- és anyagveszteségeket okoztak nekik. Október 1-én a front középső szakaszán a néphadsereg egységei továbbra is elkeseredett harcokat vívtak az ellenséggel, amely több, mint 80 tankkal, légierővel és tüzérségi támogatással vezetett támadásokat. A néphadsereg egységei egy ellenséges torpedórombolót elsüllyesztettek és két torpedórombolót, amelyek barbár módon lőtték a Szondzsin körzetében lévő partmenti falvakat megrongáltak. A néphadsereg légelhárító tüzérsége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek október 2-án 7 ellenséges repülőgépet lőttek le, amelyek résztvettek Szonnima, Vonszan és más városok körzeteiben lévő békés falvak barbár bombázásában. A brazil nép kikényszerítette a brazil békeharcos nők kiszabadítását A „Imprenza Popular" c. lap közlése szerint a Legfelsőbb Bíróság négy szavazattal három ellenében felmentette Elis Branco békeharcosnó't, akit a mult évben ítéltek el, mivel a brazil katonáknak Koreába való küldése ellen nyilatkozott. Elis Brancot több mint egy éven át fogva tartották. Az újság rámutat arra, hogy Elis Branco kiszabadítása a brazil nép nagy győzelmét jelenti. A háború erőinek, — írja az újság, — nem sikerült végrehajtani a szégyenteljes ítéletet, melynek értelmében Elis Brancot 4 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélték, mivel a brazil nép meghirdette a harcot azoknak az asszonyoknak a kiszabadítása érdekébein. akik kifejezésre juttatták az emberek bäíg^aytát. ^ôidía tôhú rzíh Augusztus közepe jelé egy túlvilági vendég érkezett Münchenbe. A nyugateurópai sajtó és a Francé Presse hírügynökség bőven tárgyalták az eseményt. Az új jövevényt a newyorki politika-, hullaházból halászták elő, zsebeit teletömték dollárokkal és rendkívüli megbízatással küldték át Európába. Kiderült, hogy Kerenszkijröl, a Nagy Októberi Forradalom által elkergetett utolsó burzsoá orosz kormány áruló miniszterelnökéről van szó és hogy küldetésének célja a Nyugat-Európában található politikai hullák feltámasztása egy szovjetellenes, felforgató akció megszervezésére. A washingtoni külügyminisztérium már régóta gyakorolja a »ha ló nincs, szamár is jó« elvét. A Francé Presse hírügynökség munkatársát úgylátszik cserbenhagyta a franciákat általában jellemző humorérzék, amikor a világ legkomolyabb hangján tárgyalja az eseményt és, hogy tiszteletet gerjesszen Kerenszkij iránt, felsorolja azokat a newyorki szovjetellenes »csoportokat«, »ligákat« és más hasonló operettbe illó alakulatokat, ahol ez a politikai hulla vezető szerepet tölt be. Kerenszkij nyugateurópai feladata, hogy kémszervezeteket létesítsen a volt fehérgárdisták és a hitlerista csapatok maradványaiból, valamint a Szovjetunióból elmenekült kémekből és szabotőrökböl. A nürnbergi »8 Uhr B!aft« nyíltan megírja, hogy Kerenszkij útját az amerikaiak pénzelték. A »Die Neue Zeitung«-ban pedig ezeket olvashatjuk »Amerika rokonszenvvel látja és támogatni fogja a Kerenszkij központi irányítása alá helyezett kémszervezetek működését « A nyugateurópai sajtó értesülései szerint Kerenszkij szüntelen jön és megy müncheni főhadiszállása és a fontosabb nyugateurópai városok között. Megbeszélésemnek tárgyát a legnagyobb titokban tartják. Kerenszkij tevékenysége azonban a titkolózás ellenére sem titok Az a feladata, hogy kémeket és szabotőröket toborozzon Amerika részére. De még az ilyen szennyes vállalkozással rokonszenvezd nyugati sajtó sem képes csalódását leplezni. A Francé Presse hírügynökség kétségbeesett hangon kénytelen bevallani, hogy még a Kerenszkij által összeszedett siralmas figurák sem hisznek a vállalkozás sikerében, mert maguk is meggyőződtek Kerenszkij »politikai tehetetlenségéről« és élénken emlékeznek az összes szovjetellenes diverzionista és rágalmazó hadjáratok teljes kudarcára. Kerenszkij nyugteurópai küldetése a washingtoni külügyminisztérium aljasságának újabb bizonyítéka. De egyben jellemző politikai kudarcára is. Nagyon rosszul kell álljon a szénája az imperialista háborús fyujtogatóknak, ha olyan politikai hullákat kénytelenek harcbaállítani, mint a levitézlett Kerenszkij. Az iráni helyzet Hivatalos iráni körökben határozottan kijelentették, hogy nem tartják illetékesnek a Biztonsági Tanácsot az olajállamositásoU kérdésében, mert az Irán belső ügye. Ennek ellenére — az amerikai rádiő jelentése szerint —, Irán képviselteti magát a Biztonsági Tanács ülésén. A küldöttséget maga Moszadik minisz- j terelnök vezeti, — aki,— mint a nyugati hírügynökségek jelentik — tiltakozni fog az Irán belügyeibe való beavatkozás ellen. A Reuter és az AFP jelenti, hogy Husszein Makki, az iráni olajipar államosításával megbízott bizottság főtitkára egy sajtókonferencián kijelentette: „Az a tény, hogy Irán küldöttséget küld a Biztonsági Tanács elé, nem érinti az angol szakemberek kiutasításával kapcsolatos ultimátumot. Ha a volt Angol-Iráni Olajtársaság angol személyzete csütörtökig nem hagyja el Iránt, a rendőrség fogja a határra kísérni." A Star című londoni esti lap szombaton közölte, hogy az angol tengerészet szombaton blokád alá helyezi a Perzsa-öblöt, hogy megakadályozza az olaj exportálását Abadanból. Az Ates című lap beszámol arról, hogy Loy Henderson, az USA iráni nagykövete átadta Moszadik iráni miniszterelnöknek Truman levelét, amelyben „javasolják*

1 az iráni kormánynak, hogy vizsgálja felül az angol szakembereknek Iránból való kiutasításáról szól határozatát. Az iráni külügyminisztérium többízben kérte, hogy hívják vissza a horramsahri angol konzult. Miután ez nem történt meg, az iráni külügyminiszter szeptember 29-én közölte az angol nagykövettel, hogy e naptól kezdve Irán nem ismeri el a horramsahri angol konzult. Az iráni nép vasárnap nagy tüntetéseken tiltakozott az ellen, hogy Anglia fenyegetéssel és „erő alkalmazásával" próbálja befolyásolni az iráni kormányt. A tüntetők ezrei „Le Angliával!" kiáltással vonultak végig a városon. Különösen a parlament előtt tüntetett nagy tömeg. A jugoszláv fasiszták újabb gyilkosságai és provokációi a Román Népköztársaság határai mentén A belgrádi fasiszta kormány határmenti szervei további provokációs támadásokat szerveznek és hajtanak végre a Román Népköztársaság területe és a román határörök ellen. Legutóbb a Tito-klikk, amerikai gazdái parancsára több ízben megsértette a Román Népköztársaság szárazföldi és légi felségterületét és bűnös támadásokat intézett a Román Népköztársaság határvédelmi szervei ellen. 1951 szeptember 9-én, négy nappa.1 ezután, hogy titóista katonák golyói kioltották a megfigyelő helyen álló Rusu Avram Vasile román őrvezető életét, a titóisták újabb gyilkosságot követtek el: tüzeltek a román meg- I figyelőkre, akik Jimbolia szektorban a Jimbolia-úti 94. számú határkőnél teljesítettek szolgálatot és súlyosan megsebesítették Calin Ioan őrvezetőt. A titóista katonák ezzel egyidejűleg rálőttek egy másik román határőrre is, amikor az lejött a megfigyelő helyről, hogy sebesült társához orvost hívjon. A Scanteia a továbbiakban újabb 12 olyan esetet sorol fel, amikor a titóista katonák orvul lőttek a román határőrökre. A román nép tudja — írja befejezésül a lap —, hogy a jugoszláv nép, mely napról-napra erőteljesebben harcol Tito és hordája ellen, megbélyegzi ezeket a gyilkosságokat és provokációkat. Amerikai munkások a Szovjetunióról A szovjet szakszervezetek kiadó, hivatala ezekben a napokban brosúrát adott ki „Amerikai munkások a Szovjetunióról" címmel, amely az amerikai munkásküldöttség tagjainak benyomásait tartalmazza, akik 1951 júniusában és júliusában a Szovjetunióban jártak. A küldöttségben, amelyet az USA szűcs és bőrfeldolgozó ipari munkásai szakszervezetei szövetségének alelnöke Leon Strauss vezette, az amerikai ipar legkülönfélébb szakjai voltak képviselve, mindenféle politikai és vallási meggyőződésű emberek, az Amerikai Munkafederáció és az ipari szakszervezetek kongresszusához tartozó munkások és a független szakszervezeti szövetségek tagjai. A küldöttség azért utazott a Szovjetunióba, hogy. részletesen megismerkedjék az szovjetnép életkörül, ményeivel és munkafeltételeivel. A küldöttség tagjai maguk dolgozták ki a Szovjetunióban tett útjuk programmját. Látogatásuk során meglátogattak Moszkvát, Leninfrádot, Sztálingrádot, Záporozsjet és a Krímet. Számos ipari üzembe és kultúrintézetbe, kórházba, szanatóriumba, pionírtáborba és kolhozba látogattak el. A brosúra közli a küldöttség tagjainak beszédeit, amelyeket Moszkva és Leningrád szakszervezeti tagjainak gyűlésein valamint a rádióban mondottak, a szovjet sajtó számára írott cikkeiket, és a különféle vállatokban és hivatalokban tett látogatásaik benyomásait, valamint a küldöttség New-Yorkban tett nyilatkozatát.