Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-19 / 246. szám, péntek

Magasabb elméle'í tudással jobban dolgozunk CsISz alapszervezeteink min­denütt készülnek az 1951-52­es oktatási évre. A galántai gépállomás CsISz szervezete is tisztában van az­zal, hogy az elméleti tudással jobb munkát ér el és ezért erő­teljesen hozzáláttak az oktatási év előkészítéséhez. A vvezető­ségi gyűlésen foglalkoztak a politikai és olvasókörök meg­szervezésével. A járási CsISz-bizottság úgy segített az alapszervezetnek, hogy megbízta Pavló elvtársat, a járási bizottság földműves előadóját, segítsen előkészíteni a7 évi közgyűlést és az okta­tási évet. A vezetőségi gyűlésen látták, hogy csak úgy tudják biztosí­tani az oktatási év zavartalan folyását, ha gondoskodnak megfelelő káderekről. Ezért el­határozták, hogy Jenega elv­társat kerületi iskolára küldik, ahol megtanulja a körök veze­tését Az iskolából visszatérve pedig kétnapos iskolát szer­veznek a traktorállomáson az olvasókörök vezetői számára. A galántai Traktorállomás CsISz vezetősége úgy számít, hogy sikerül 18 olvasó- és 5 politikai kört szervezni. Eddig a traktorállomáson semmiféle hosszabb politikai ik­tatásban nem részesültek a fia­talok, ezért hatáozták el, hogy törekedni fognak minél több ifjút, CsISz-tagot és szerveze­ten kívüli ifjút bevonni a körök munkájába. Mivel a politikai körök anya­ga ez évben elég nehéz, úgy határoztak az elvtársak, hogy oda azokat a CsISz-tagokat szervezik be, akik már valami­lyen CsISz politikai iskolázá­son résztvettek, illetve dolgoz­tak már olvasókörben. Ez a módszer biztosítja, hogy a ga­lántai Gépállomás CsISz-szer­vezetének politikai körei szín­vonalasak lesznek. A politikai körök vezetőit pedig járási is­kolára küldik. A szépen tervezett munka bizonyára sikerrel fog járni. 55 új brigácfost toboroztunk! A nyitrai kerület CsISz Bi­zottságának érsekújvári iskolá­ján tanuló CsISz-tagok megér­tették Központi Vezetőségünk határozatát az ifjúsági építkezé­sekről. Elhatározták, hogy segí­teni fognak az újvári járás CsISz vezetőségének a brigá­disták toborzásában. Az iskola hallgatói agitációs kőrútra mentek és a helyicso­portok vezetőinek segítségével hozzáláttak a brigádosok tobor­zásához. Az első alkalommal 38 brigádost toboroztak. Ezzel az eredménnyel azonban nem voltak megelégedve. Elhatároz­ták, hogy elmennek a sellyei járásba is. Munkájukat itt is siker koronázta. Tizenhét bri­gádost sikerült itt is toboroz­niok. Munkájukat tovább fogják folytatni. Levelükben így írnak: *Munkánkat még nem fejeztük be. ígérjük, hogy a i iskola be­fejezése után odahaza, csoport­jainkban folytatni fogjuk a bri­gádosok toborzását. Ezt az útat ajánljuk az ösz­szes járási funkcionáriusaink­nak. Ragadjanak meg minden alkalmat és módszert a brigá­disták sikeres toborzására. Sztálin elvtárs arra tanit ben­nünket, hogy a nehézségek arra valók, hogy legyőzzük őket. Ezért, ha munkánkat azonnal nem koronázza siker, ne veszít­sük el fejünket, ne mondjunk le a további munkáról, hanem változtassuk meg munkamód­szerünket és folytassuk tovább. A nehézségek elől nem szabad megfutamodni* IRÉNA ELMEGY A HUKÓRA Amikor először hallotta a szót, nevetni kezdett. »Huko... jaj, milyen nevetséges név... Miniha ijesztésnek szánnák...« Es újból elnevette magát, úgy, hogy a copfjai is belerázkóä­tak »Ha tudnád, hogy mi az, akkor nem nevetnél. Micsoda elmaradott falusi vagy. . — mondotta Károly felindul­tan, akit bosszantott a neve­tés és nem fogadta el a tejet, amit Iréna nyújtott felé. »Az orrod előtt építik az üzemet és semmit sem tudsz róla. Ez ls azért van, mert ki se dugod Orrodat a viskódból.« De most már engedékenyebb volt a hangja. »Hány éves vagy?* — kérdezte szigorúan a kis­lánytól, akivel most találkozott etössör. »Tizenhét« — vetette oda Iréna s nem lehet tudni, mi­ért, űjból kibuggyant belőle a nevetés. Azután elmondotta, hogy apja hathektáros gazda­ságában dolgozik, szüleivel, meg a bátyjával. »Itt vannak a tartalékok* — szólalt meg Károly, de Iréna ezt egyáltalán nem ér­tette »Öriási tartalékok* — Ismételte, majd megérdeklőd­te. hogy van-e szim) kezet ük é< milyen típusú. De a lány nem titdta. Azután így szólt: »Tudod mit, gyere, nézd meg a szkrérveremet, amellva' dol­gozom. Óriási dolog. Ott van a falu mögött, az utat fogom Vele csinálni...» A lány újból nevetett De Károly megfogta a feoV* »Ne hahotázz, gve­rr Iréna nem akart menni, de azután mégis követte a fiút. bár közben sűrűn körülnézege­tett, mert jaj, valaki még meg­látja, hogy egy idegennel a mezők felé tart. Károly közben a hatalmas üzemről beszélt neki, amelyben vasat és acélt fognak termelni, akkora terüle­ten, hogy végig sem lehet lát­ni. ^Egymillió tonna lesz a termelés* — mondotta határo­zottan. De amikor látta, hogy Iréna elképzelni sem tudja ezt a mennyiséget, igyekezett jobb­han megmagyarázni: »Prágáig futó vasúti sínt lehet belőle készíteni. Vagy még hosszab­bat is.» »Jujj...» — mondta Iréna és csodálkozva pislogott. Eköz­ben a géphez érkeztek, amely úgy festett, mint egy erős traŕ tor, csakhogy lánc volt a kere­kein és valami furcsa kanalat vonszolt maga után. »Hát remek gép« — vetette oda Károly és 19 éves korá­nak ruganyosságával a gépre szökkent »Mielőtt megkezde­ném a munkát, mondanék ne­ked valamit. A munkánál lá­nyokra ts szükség van. Neked is ott kellene dolgoznod. Va­sárnap eljövök a faluba tobo­rozni. Jelentkezz!* Ezután dübörögni kezdett a gép és a nagy kanál belemart a földbe. Iréna most már el­hitte. hogy ez a fiatalember igazán el fogja készíteni az utat. Pedig csak két évvel idő­sebb nála »Ha máskép nem megy, hát kiverem belőled az építkezést« — szidta Kovácsné lesütött­szemű lányát. Az apa csak ak­kor szólt bele a vitába, amikor Iréna azzal jött haza este, hogy a faluból két másik lány is az építkezéshez megy és nem érti, hogy őt miért nem engedik. ^Megváltozott a világ, fele­ségem. Iréna már nem itthon akarja megvárni, hogy eljöj­jön érte a kérő. És annak a pár koronának is meg van a helye. Legalább jól kiöltözik a lány.* Igy került Iréna az épülő kom­bináthoz. Az építkezésen a mes­ter intézkedett. »Egyik lent marad, a másik felmegy. Még­pedig te . . .« — mutatott Iré­nára. »A lenti teszi a téglát a transzportőrre, te meg fenn fo­god összerakni* Iréna felballagott a furcsa deszkaléocsőn, a mester után. A kőművesek úgy jártak az itt-ott alátámasztott, összetá­kolt deszkaalkotmányon, mint a földön. Iréna óvatos volt. »Jujj, most dől össze! Eltörik -ilattaml Nem, ezen nem lehet iárni« — sóhajtott nagyokat De nem volt ideje tovább ije­dezni, mert a transzoortör egyre hordta a téglát, fimelvet neki kellett összeraknia és oda­adnia a kőműveseknek. Már mosolyogva csinálta. A hónap végén majd három­ezer koronát vitt haza. Apja azt mondta, hogy vegyen ma­gának az első keresetéből azt, amit akar. Iréna Kosicera ment vásárolni. ^Nadrágot hozott magának!« — ijedezett az anyja, amikor kicsomagolta az összevásárolt holmit. Négyízben szólt rá lá­nyára, amikor felhúzta a mun­kanadrágot Négyízben nem en­gedte, hogy abba menjen mun­kába. De ötödszörre belenyugo­dott. Legközelebb az aratási ün­nepre ment haza Iréna. Részt­vett ezen az egész falu. meg sok vendég is. Kovácséknak is volt vendégük — Károly, Iré­na hozta. Ebéd után elmentek táncolni. Iréna egyszer csak így szólt: »Meg akarok veled beszélni va­lamit A mester megkérdezte, nem lenne-e kedvem kőműves­tanfolyamra menni. Nemsokára kezdődik a dolgozók iskolájá­ban. És én nem tudom. .« »Szeretnél .. .?« »Igen « »Akkor tanulj. Annyi lesz itt a munka, hogy ki se látszol majd belőle. Sokezer ember költözik ide. Tudod, egv ilyen nagy Üzem ... Gyönyörű kul­túrház, színház ... Hát igen, kislány, sok munka vár itt rád . . *« Iréna úgy elnevette magát, hogy a copfjai is megrázkód­tak. Azután a haja tövéig el­pirult. mert Károly megfogta a kezét. »Tudod-e, mi jutott eszem­be?* — szólalt meg a fiú egész halkan. »Az, hogy mi ketten majd együtt fogunk lakni az egyik házban, amelyet épí­tesz ... Es én a szkréperemmel csinálok hozzá egy gyönvörű új utat « (A Rudé Právo nyomán)

Next

/
Thumbnails
Contents