Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-18 / 245. szám, csütörtök

8 UJSZO 1951 október 18 Szólásszabadság — Hitler számára IRTA: V. BOJOV A bonni »Athenaeum« könyvkiadóvállalat nemrégiben adta ki a következő könyvet: xHitlernek, a führeri főhadiszálláson, 1941—42-ben elhangzott, nem hivatalos beszédei,« A könyv tartalma és megjelenésé, liek története beszédésen tanúskodik amellett, hogy az Adenauer-Schumacher klikk leplezetlenül terjeszti a mélységesen züllött, embergyűlölő, fasiszta »eszméket«. »Hitler nem hivatalos beszédeinek anyagát a hitlerizmus terjesztése érdekében, 1947_ben, Bajorországban megalakított »Nemzeti Szocializmus Történetének Német Intézete® rendezte sajtó alá. Az .-Intézete működésének első idejét mélységes homály borítja. 1951-ben azonban, a nyugatnémet adófizetők pénzéből; 240 ezer nyugatnémet márka támogatásban részesítették, amely bizto_ sította zavartalan működését. Az »Intézet« dolgozóinak létszámát ekkor náci tábornokokkal, fasiszta »történelemtudósokkal« és a fajelmélet több szakértőjével bővítették ki. A »Tudományos Intézet« tagjai közé végülis két nyugatnémet parlamenti képviselő lépett be, s diszelnökségét a bonni báb-állam elnöke, Theodor Heuss vállalta. Mindez természetesen az amerikai megszálló hatóságok támogatásával és utasítására történt. Az »Intézet« rendelkezésére bocsátották az USA kül és hadügyminisztériumának irattárában, s az amerikai kongresszus washingtoni könyvtárában őrzött dokumentumokat. Nem véletlen tehát, hogy elsőnek az amerikai kézben lévő »Die 'Neu

e Zeitung* közölt reklámcikket a fasiszta fükolom. pos nem hivatalos beszédei gyűjteményének küszöbön álló kiadásáról. Az »Intézet« fő célkitűzése, hogy »feltétlenül tudományos, de ugyanakkor közérthető formában* ismertesse a nyilvánossággal a dokumentációs anyagot s kiadványaiban szigorúan ragaszkodjék a ^történelmi igazsághoz*. Első kiadványuk szemléltetően ábrázolja, hogyan értei, mezik a bonni »történettudósok « a történelmi igazságot. Hitler mintegy 500 oldalon megjelent snem hivatalos* felszólalásai a fasiszta hordák Szovjetunió elleni rablótámadása idejéből — 1941-42-ből származik. A könyv nyilt propagandája az őrjöngő führer zavaros eszméinek és kusza terveinek. Felfedi Hitlernek azt a szándékát, hogy alárendelt gyarmattá változtassa a szocializmus országát. »350—400 kilométer szélességű terü_ léten roppant méretű katonai gyakorlóteret fogunk létesíteni, ilyen módon Oroszország hatalmas gyarmattá változik át, a nagy Német Birodalom uj Indiájává«, — mondotta Hitler. A könyvben kibontakozik az orosz kultúra megsemmisítésének és az orosz nép igábahajtásának eszeve. szett terve is. íme, az, aki ma Mr Mc Cloy és bonni laká.jáinak földjén szabadon élhet a szólásszabadság jogával, nem más, mint — maga Hitler! És ez korántsem véletlen. Hiszen az amerikai háborús gyujtogatók ^hitvallása* megegyezik az undoritóan aljas hitleri eszmevilággal. Amerikai erkölcsök Jugoszláviában A Tito.klikk, miután elárulta és eladta Jugoszláviát az amerikai imperialistáknak, minden erejét megfeszíti, hogy az amerikai srkölcsöket is átültesse jugoszláv talajba, Jugoszlávia vezetői nagy buzgalommal plántálgatják át aa irodalomba, a művészetbe, különösen pedig a lakosság burzsoá-rétegeinek mindennapom életébe az »amerikai életforma* szennyes típusait. Szélesre tárták az ajtókat az erkölcsi Züllés éa bomlás tengerentúlróli jövő sötét felhői előtt. A titóista kémek és gyilkosok büszkék arra, hogy közelállnak az amerikai agresszorokhoz és ezt úton útfélen hangoztatják. De már nem elégíti ki őket az, hogy napról napra kérkednek ezzel. Tito és klikkje tehát, hogy újabb bizonyságot tegyen amerikai felügyelői előtt kutyahüségóröl és hálájáról, a napokban az USA kormányának egy belgrádi villát ajándékozott. Az amerikai kormány nagykegyesen elfogadta az ajándékot. Ez a villa az Uzseci-utcábam most az amerikai követség rezidenciája lett. A napokban viszonzásul amerikai ajándékkal teli ládák érkeztek Jugoszláviába. A ládák tartalma többezer... rendőri gumibot. A fasiszta »Borba'« szolgái elragadtatással úgy jellemzi ezeket az ajándékokat, mint »újabb lépést a polgárok személyes szabadságának és jogainak védelmében.« De meg tudja-e indítani egy villa a tengerentúli urak szívét, akik számára a rendőri gumibot jelképezi az életet! Ezek az urak már zsebrevágták Jugoszláviának csak_ nem egész nemzeti vagyonát, s a belgrádi fasiszta bandától most azt követelik, hogy a jugoszláv nép lelkét is a világuralomra törekvő amerikaiak lába elé rakja. Gyilkosokat és banditákat dicsőítő kalandorfilmek, bűnügyi regények, amelyek az emberben az állati ösztönöket szítják: ezek árasztották el a jugoszláv filmszínházakat, könyvtárakat, klubokat. Még az olyan aljas fasiszta szennylap is, mint a zágrábi »Narodni List«, kénytelen Volt október 1-i számában beismerni, hogy Zágrábban. Horvátország fővárosában, a kultúrházak többsége amerikai mintájú gengszter-lebújjá változott. Az újság különösen azt emeli ki, hogy a Vinkó iüdzsut kultúrházban olyan jelenetek zajlanak le, amelyek »az illem legelemibb szabályait is megsértik.* Állanac-n útszéli káromkodás hallatszik itt. »Igen sok ifjú és leány utánozza a gengszterfilmek embertípusainak mozdulatait és járását.* Mint a lap írja, hasonló kép tárul az emberek szeme elé az Ognyen Pric kultúrházban is: »A terem zsúfolt. Swing, swing és újból csak swing (a swing: útszéli amerikai tánc. — J. M.) ... Eszeveszett ritmus, rángatózás, vademberek ugrándozása...« Ámde ez még nem minden. Az »amerikai életforma* revolver és kés nélkül el sem képzelhető. És az újság megírja, hogy a Kreserakics táncteremben, a város központjában, nemrég lövöldözésre ke: rült sor. Az eredmény: több ember megsebesült. Az ajándékba kapott nyaraló újdonsült gazdái, ott az Uzseci-utcá_ ban bizonyára igen megelégedetten dörzsölik a kezüket, amikor olvassák a »Narodni Llst« híreit a Jugoszláviában meghonosodó amerikai erkölcsről. De keserű csalódás várja őket. A jugoszláv nép mind magasabbra emeli szent felszabadító harcának dicső zászlaját. Megtalálja önmagában az erőt, hogy leszámoljon az átkozott Tito-bandával és kiebrudálja hazájából az amerikai gyarmatosítókat. JÁN MACH. (Dal&lf ne/üttU Ma lankadatlan száll a dal és forrón zsong az áradat, nem űzi kedvedet a bú s nem húzza gond a válladat. Máskép ébredsz most reggelente a véred frissen csörgedez s ha jön a csillagfényes este, a dalnak új keletje lesz. És éjsotétág zeng a dal és ezerszer megújhodik, most munka ütemére lendít, most győztes harcra bátorít. Dalol a bányászfiatal, büszke csákánya kincset ér, dalol a traktoros leány kalászkoszorúval fején. Dalol az ifjú, boldog élet, a felszabadult, győztes nép, dalolj velünk, emeld a zászlót, dicsérd velünk a nép müvét. Gály Olga OctľlóliáMtás Traktorok zúgnak, dübörögnek végig az őszi földeken, pora libeg az aszú rögnek, ahol jövőre roi-s terem. Hernyótalpon lendül az élet meghódítani a mezőt s míg morognak a súlyos gépek, dalolni hallod a jövőt. Barázda hasad barázdára végig, amerre lát a szem. Magvát a föld méhébe zárja a lomha téli éjeken. De zeng az élet tavasz-dala, roppan a tél a tó jegén, harsog a munka diadala a napkeleti földtekén. Aranysugaras nyár derekán tenger búza hulláma ring s a barázdák végtelen során traktorok dörögnek megint. Dénes György. Kulfárhírek a Román Népköztársaságból A ROMAN KÖZTARSASAGBAN megünnepelték Vasile Alacsandri, a román nép egyik klasszikus írója születésének 130. évfordulóját. Alecsandri lángoló hazafi volt, Románia egyesítésééri és függetlenségéért színdarabjain, versein kívül politikai tevékenységével is küzdött. Megénekelte az 1848-as forradalmat és a román nép történetének több más hősi mozzanatát. Nagy szerepe volt az élő népnyelven alapuló román irodalmi nyelv kialakulásában. Üttörő munkássága lehetővé tette Erninescu, Caragiale, Cosbuc és a többi nagy román író müveinek létrejöttét. * A ROMAN ÉS VILÁGIRODALOM színházainak száma az elmúlt évadban 32-re emelkedett. Ezek közül 12 a fővárosban, a többi a legfontosabb ipari központokban működik. A 32 színház a színházi évben több mint 10.000 előadást tartott. + A ROMAN ÉS A VILÁGIRODALOM KLASSZIKUSAIBÓL a Román Népköztársaságban az elmúlt 2 év alatt 1.581.500 példányban 138 művet adtak ki. Nagy példányszámban jelentek meg a haladó nyugati írók könyvei is. közöttük Pablo Neruda, Howart Fast, Albert Mait és Jorge Amado művei. BUKARESTBEN a CFR munkásszínházban bemutatták Mándy Éva ^Hétköznapok hősei« című darabját. A Scanteia a bemutatóról hosszú cikket közölt. Ezt írja többek között: A ^Hétköznapok hősei* határozottan népi jellegű humorral átszőtt darab, ami különösen fontos, ha arra gondolunk, hogy a mi űj színházi közönségünk gyakran kér, de ritkán kap ilyen műveket. + A BUKARESTI »VÖRÖS CSILLAG«-üzemben két olyan brigád alakult, amely békeharcos írók nevét vette fel. Egyik Mihail Sadoveanuról, a másik Jorge Amadóról nevezte el magát. Más romániai üzemben is követték a példát és így alakult meg az Eugenie Gotton-, a Raymonde Dien- és a Joliot-Curie-brigád. • A ROMAN SZÍNHAZAK felkészülten fogadták az úi évad kezdetét. A műsortervet már tavasszal összeállították. Ebben az évadban mutatják be Radu Bourecűiu »Farkasok a ke- ( resztútom című színművét, amely a titóista kémek Bánát-tartománybeli összeskü vök kísérleteiről és azok meghiúsításáról szól, valamint Davidoglu »Dicsőségverseny« címen írt új színművét. Megismerik a dolgozók Laurentiu Fulga »Joan Voda, a rettenetese című történelmi drámáját. Camil Petrescu »Garagiale« című színművét, és Thai Dian Csun koreai író »/4 38-ik szélességi foktól délrev. című színművét. Ezenkívül több szovjet dráma, a magyar írók művei közül pedig Háy Gyula, »Az élet hídja« szerepel a műsortervben. • A ROMAN MŰVÉSZETTÖRTÉNETI INTÉZET kutatásokat végez a székelyek, a csángó-magyarok es a Sztálintartományban élő bánáti sváb nemzetiség népművészetéről. A DUNA-FEKETETENGER-CSATORNA építkezéseiről szól Geo Bogza ismert román iró új ripertkönyve. Geo Bogza leírja, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a munkásoknak az építkezés kezdetén, miként jelentek meg a Szovjetuniói kapott gépóriások: villany- és gőzhajtásos földkotrógépek, földet szállító vonatok és csillék. A természet óriási méretű átalakításával a dolgozó emberek is fokozatosan átalakultak. Geo Bogza riportkönyvét a román kritika úgy értékeli, mint Petru Dimitriu »Pornélküli út« című regénye mellett az első olyan nagyobbszabású művet, amely átfogó képet ad a szocializmus építésének első nagy csatáiról Romániában. + A TITO-BANDITÁK ROHAMCSAPATAIVAL farkasszemet néző román határó'rök hősi életét dolgozza fe] Alexandru Jar román író: „A 203-as határkőnél" című új regénye. Az írónak sikerült éreztetnie, milyen hősiességgel és áldozatkészen teljesítik a román határőrök hazafias kötelességüket. Megrajzolja a népköztársaság hadseregében nevelődött katona legszebb jellemvonásait: az öntudatot, a fegyelmet, a proletár hazafiság erőteljes és nemes érzéseit. A regény ugyanakkor rávilágít a belgrádi fasiszta klikk mesterkedéseire, a különleges kémiskolákra, ahol kiképezik a népi demokráciákba küldendő kémeket és szabotöröket. Jtle&feletit A Tinódi-társaság tagjainak kellett volna összeülniök a nagy, rossz levegőjű, hitvány bűtorú, gyér világú, kék szobában. Teremnek hívták kényeskedve, nagyzolva a Harmónia zenés kávéháznak ezt a hosszú, semmire se alkalmas oldalszobáját. Valóságos megváltás, mesebeli átok-zárak lepattanása volt, amikor a Tinódi-társaság kimondta, hogy itt fog ezután gyűlésezni. Maga a kávéház, a Harmónia is tekintélyt kapott, sztészállt a hír, hogy írók látogatják némely héten kétszer is. S jöttek, csakugyan némely héten kétszer is különös arcú, százféle divattal öltözködő, általában azonban nem nagyon vidám férfiak. A nagy, hosszú szobában, mely olyan volt mint egy sorvadásos, nagyon magas, de lábáról leesett asszony, két lámpa égett csupán. A Tinódi-társaság tagjai között akadt húszesztendős legény is egy-kettő, de negyven-ötven évet taposott a többség. Ám mikor együtt voltak s a kék falak a két rongyos gázlámpátóí meghorkanva bámultak s vetettek reszkető árnyékot, elszaladt az arcokról az évek különbsége. Ezek az emberek, a Tinódi-társaság tagjai, itt, a reszkető homályban, a kék teremben mindig egymáshoz vénültek, hasonultak. Nem ment nehezen a dolog, mert többnyire savanyú, öregül született, hamar ráncolódó arcú, vézna. sápadt valakik voltak mind. Fűtötte őket a láz, összekergette őket a szomorúan nyegle, a látástalan ambíció, nagyon sokat vártak és akartak maguktól. Egymást megvetették, de jobbnak látták sokaságban ostromolni meg a sorsot, az eredményt, a dicsőséget, a sikert. Diák is volt közöttük, éhes újságíró :s. díjnok, magánhivatalnok, jómódú tőkepénzes és szép fizetésű, széprangú tisztviselő. Már évek óta bolondították. vadították egymást a Harmónia kék termében, verseket, drámákat, rapszodikus hovellákat és regéADY ENDRE: Ahsmfia nyeket Írtak. Alig egynek-kettönek sikérült néha-néha egy egy zúgfolyóiratot csípni, ahol előkelő írónak nevezték ki s kiadták aa írást. Volt olyan is, aki a napilapokig eljutott valami úton-módon s a Tinódi-társaság védnöke, egy erdélyi, alkoholista báró, már két tragédiáját játsszatta színpadon. Sok pénzébe kerülhetett, mint ahogy ez a szomorú kietlen, de lázas társaság sok pénzt tudott elkölteni. Valamennyiüknek jelent meg már könyvük s azután a heti gyűlések is sokba kerültek, de még azután a kificamodott, aránytalan igényű életek általában nagyon költségesek. A Tinódi-társaság egyik programmpontja az lett volna, hogy a tagtársak irodalmi sikereit tapsokkal kísérjék. De ők nem szerettek egymásnak tapsolni, megvetették egymást s nem is igen volt volna alkalmuk ünnepeket ülni. Ha valamely ügyes vagy szerencsés valaki vetődött a szerencsétlen flótások közé, az első siker után megugrott, elszaladt tőlük. S akik a kék szobában rendesen találkoztak, azok újra, megint és mindig senyvedő népek voltak. a bús, irodalmi fantaszták, a keserves nihilisták és senkik népe. Legtöbbjük után család ig nyögött, de ők feledtek mindent s királyoknak érezték magukat, ha össze-összegyülve egymást néma gőggel lenézhették. A kék szoba pedig csakugyan olyan volt, mint egy sorvadásos, nagyon magas, de lábáról leesett asszony, Mintha ez lett volna a Tinódi-társaság múzsája, egy asszony, akit az imádói-verte átok homályos, kísértetes kávéházi oidalteremmé változtatott. A kék szoba kék lámpája sírni is tudott, néha valósággal sikongott a két gyönge lángú lámpa s ilyenkor a Tinódisták szidták a pincért. A pincér négy év óta ugyanaz, különféle italokat hordott be az irodalmi összejöveteleken s akik nem szerettek inni, azok a szoba legsötétebb szegletében csoportosultak. Itt egy rossz, bomlott zongora állott s Wagnert, sőt újabban Debussyt és Strausst játszotta kegyetlenül rajta egy Tinódista, akí filozofia! költeményeket irogatott. A Tinódi-társaság ez estén nagyon gyatrán festett, még az öt elnök közül is csak a legutolsó alelnök közül is csupán. Haragosan rázta meg a csengőjét s a tarsaság húsz megjelent tagja két perces mormogással törődött bele, hogy hallgatni kell. Szegény, öreg lelkű, lázas, kergült emberek nyugtalankodtak, mert az estére be volt eleve jelentve egy ünnepi esemény. Egy esemény, mely a védnök, az erdélyi báró titka volt, aki természetesen nem mert megjelenni, hanem csak levéllel ruházta át ezt a szép tervet a társaságra. Arról volt szó, hogy egy néhai nagy költő fiát megtalálták, omnibuszkocsis volt, miként villamos vasúti alkalmazott a Paul Veraline fia. Ez a szomorú, öreg, gyászosan forradalmi társaság nem szerette az ( eleveneket, de a halottakért akár máglyákat is gyújtott. S az erdélyi báró, a védnök ideája különösen tetszett, mert az omnibusz-kocsis egyszerű ember, ugye nyilván. S ilyen ember nem nő genki nyakára, ha ünnepelni fogják, maga az eset regényes, különös, biztosan belekerül a lapokba is. De még azután kegyeletes, nagyságos, irodaluni esemény is az, mely kiemeli az elfeledettségböl egy régi poéta alakját. És demokrata cselekedet, ha aránylag éa általában biztos kenyerű s tűrhető ruhájú emberek egy kocsist ünnepelnek. A haragos alelnök egyre szelidülöbb, halkabb és meghatottabb szavakban vázolta az este jelentőségét. Tizenegy óra van, az omnibuszkocsig 12 órakor lesz szabad és nem sejt semmit. Háromtagú küldöttség várja, mikor leszáll a bakról, hozza ide, közel van a Harmóniához az omnibusz végállomása. A Tinódisták kezdtek lelkesedni, melegedni, izzadni, lármázni s akik értettek hozzá, inni. Az öreg, a régi pincér nagy szánalommal, megértéssel ég megbocsájiással nézett el a Tinódi-társaság fölött. Néhányan. a szolidabbak, családi életet élők, elálmosodtak volna, ha nem izgatja őket a gondolat és a készülő esemény. Egy óra felé megérkeztek a költő fia és a küldöttség. És zúgott az éljen a kék szobában. A kocsis nem rémült el, nem mutatott meghatott arcot, értelmes, bátor arccaj vizsgálta az embereket Megette az ennivalóját, megitta az innivalóját, meghallgatta., amit beszélnek. Minden Tinódista vágott ki egy kis szónoklatot s az omnibuszkocsis türelmesen hallgatott. Csak négy óra felé, amikor már majdnem mindenki leragadt szemekkel ült, szólalt meg az ünnepelt. — Én az apámat 4 éves koromban ismertem, hamar elpatkolt az öreg. Az édesanyám sokat beszélt róla, többet ás mást, mint az urak ma este. Hát én ma is, mint tegnap, nagyon sajnálom szegény édesapámat. Köszönöm az uraknak az ételt és italt és kívánom, hogy legyenek boldogabb emberek, mint az apám.