Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-17 / 244. szám, szerda

1951 október 13 O i Síi­'Tžihigész.és fegyzeteimhett Több, mint egy hónapja lesz már i ja, könyve a munkásság öntudatosí-.rencián kapják meg igazi értelmü­annak, hogy a Kohókombináton jár­tam. Jelen voltam első pártgyülé­sén, tanuja voltam annak a döntő órának, amikor megszületett a mun­kaverseny, s minduntalan megele­venedik bennem egy-egy jelenet és felmerül előttem egy-egy munkás­arc. Ilyenkor előveszem a jegyzetei­met és böngészek bennük. E jegyze­tek fölött több mint negyven nap múlott el és valószínű, hogy a mun­ka gyors üteme már rég elsodorta e kötelezettségvállalások néhány pontját, amelyekről itt szó lesz, mégis szóvá teszem őket, hogy az olvasó lássa a Kohókombinát mun­kásainak azt a nemes magatartá­sát, amely bizonyítja, hogy dolgo­zóink a szovjet dolgozókat tekintik követendő példaképnek. Augusztus utolsó napja volt, ama ragyogó napok egyike, amelyek fe lejthetetlenné teszik a nyarat. Ezen a napon a Kohókombinát munkás sága az első pártkonferenciára ké­szülődött. A legjobb élmunkások, legkiválóbb munkacsoportok között meghívókat osztottak szét, hogy megismerteessék velük a hatalmas építkezés méreteit, lássák az eddig elvégzett munka eredményeit, hogy aztán a konferencián kötele zettségvállalásaikkal és újítójavasla taikkal hassanak oda, hogy fokoz zák a munkaverseny iramát. Akkor már a munkásság legjobbjai benne vol tak a munkaversenyben, már köte lezettségeket is vállaltak és ezért, ha egy munkahelyen több élmunkás kapott meghívást, a munkacsoport úgy döntött, hogy csak a legkivá lóbbakat küldi el, mert ha mind annyian mennének, akkor két napi veszteség mellett bizony vállalt tel jesítményük visszaesést szenvedne Két napot vett úgy is igénybe az összes munkahelyek látogatása és a konferencia. Az ácsmunkánál, a vas uti szerelvénynél, az átrakodásnál és az építkezésnél dolgozó munka csoportoknak az volt a véleménye hogy egy-két kiküldött minden cso portból elegendő lész és ők majd beszámolnak nekik tapasztalataik­ról. Ez a vélemény határozott volt és egyöntetűen fejezte ki azt az odaadó hűséget, amit minden öntu­datos munkás érez hazánk építő­munkája iránt, különösen a Kohó­kombinát iránt, amely arra van hi­vatva, hogy Szlovákiát iparosítsa, gazdag földjének kincseit a dolgo­zók tízezrei számára kamatoztassa. tására, felvilágosítására törekszik, 'ket, ahol Kocsi főmérnök tartja meg „Egyetlen percet sem szabad késnünk" — volt a jelszavuk azoknak, akik a munkahelyükön maradtak, amikor a legjobb elvtársak és legkiválóbb élmunkások elindultak a munka­részlegekre, hogy megtekintsék a Kohókombinát épülő birodalmát. Az első munkarészleg Buzinka volt. Itt építik a barakkokat, a lakásokat aiz egyre nagyobb számban idetóduló munkások számá­ra. A különbség a kapitalista és a szocialista építkezések között már itt Buzinkán első tekintetre felfe­dezhető. Népi demokráciánknak első gondja volt, hogy a munkások­nak rendes lakhelyet biztosítson. Az itt épülő barakkok villannyal, vízvezetékkel és központi fűtéssel vannak ellátva, továbbá zuhanyozó­val, gőzmosodával és orvosi ambu­lanciával. A higiénia mellett nagy gondot fordítanak olvasókörök és kultúrklubok létesítésére. Lesz itt mozi, színház, sőt szabadtéri elő­adásokra is berendezkednek. Emel­lett azok a barkkok is elkészültek, ahol takaros boltokat rendeztek be a munkások számára, nehogy vala­miben is hiányt szenvedjenek. Nos, kérdezzük, gondolt-e valaha is egy kapitalista vállalkozó a mun­kások kényelmére? Még hozzá az építkezés elején, az előkészítő mun­kálatoknál ? Ha Baťa gyárvárosaiban beren­dezett üzleteket, akkor ezt csak azért tette, hogy munkájuk után is kizsákmányolja őket és min­dennapi falatjukból is leharapjon egy csipetnyit, mert a töke fa­lánk, ha profitot szimatol. Szima­tolt is, lesben állt fizetett cinko­kosaival. Abban a pillanatban, ha valamely munkásról kiderült, hogy a Párt tagja, azonnal menesztet­te. Vigyázott, nagyon éberen vi­gyázott a munkásság kultúrszom­jára is. Ha valaki a Pravda Chu­dobyt vagy a Munkást olvasta, akkor vele gyűlt meg a baja. A helyzet az volt, hogy a munkás csak azt olvashatta, ami Bat'a ér­dekeit szolgálta. Hogy profitját növelhesse, szükség volt arra is, hogy kordában tartsa és ellenőriz­ze a munkások gondolatait is. Ma azonban ott van Buzinkán az újságbődé, amelynek minden újság­amelynek minden sora és betűje a munkásosztály érdekeit szolgálja. Pártunk irányítása mellett a szo­cialista kultúra és az építőmunka egymást kiegészíti, egymás kölcsön­hatásából épül valamennyiünk nagy müve, a szocializmus. A barakkvárostól kétszáz méter­nyi távolságban kőből és téglából épül már az új szocialista város. A terv szemmelláthatóan kibontakozik. Elindulunk a másik részlegre Saca felé ... Távolról csak a mozdulat­lan templomtornyot látjuk, de szom­szédságában már ott vannak a ha­talmas földtúró gépek. Mozgó hosz­szú nyakukkal messziről úgy hat­nak, mintha versenyre keltek volna a mozdulatlan templomtoronnyal Minél közelebb érünk, egyre maga­sabbra emelkedik a földhányások és tégladombok tömegéből a hatalmas gépek acélnyaka. Valahonnan egy. munkacsoport dalát hallani most. E győzedelmes dalt a kovácsműhely­ből kihallatszó, tisztán csengő acél­hangok színesítik, mintha zene kí­sérete lenne a munka dalának. Az új szocialista város modelljét mindenki megtekintheti. Szigorúan pontos terv tárul a néző elé. Szov­jet mintára épül ez a város 50 hek­tárnyi területeen. Két nyílegyenes főút keresztezi itt egymást és négy részre osztja az épülő várost, amely a legmodernebb kényelemmel lesz berendezve. Nemcsak arról történik itt gondoskodás, hogy központi fű téses lakást kapjanak a HUKO munkásai, hanem nagy gondot for­dítanak arra is, hogy az építkezés ael párhuzamosan parkokat és üdülőhelyeket is létesítsenek az új szocialista ember számára. Az elv társ, aki magyarázza, hogy milyen típusú házak épülnek itt, hangsú lyozza, hogy a város azért kapja a szocialista város elnevezést, mert itt valóban azok a munkáscsaládok kapnak otthont, akik a Kohókombi nátot építik. És itt van az a lényeg­bevágó pont amely szemléltető mó­don megkülönbözteti ezt a várost a többi várostól. Eddig úgy volt hogy a munkás verejtékkel építette a vá­rosokat, de mindig mások hurcol­kodtak be a kényelmes lakásokba. Most ez gyökeresen megváltozik. Ebben a városban csak az kaphat lakást aki valóban dolgozik, aki ér­demeket szerez a Kohókombinát építkezésénél. Valamennyien mély megindult­sággal hallgatjuk az elvtársat. Va­lamennyien érezzük, hogy a Kohó­kombinát építésével a szocializmus útján döntő fordulóponthoz érkez­tünk és meg kell feszítenünk min­den erőnket, hogy a felmerülő aka­dályokat legyőzzük és a szocialista várost minél előbb felépítsük. A szocialista város Szlovákiában mint­ha tág- rést nyina a jövő felé és a tartós béke perspektíváját tárná elénk. A szocialista városnak a terv szerint, két év alatt kell felépülnie. Nem fér kétség hozzá, hogy a terv idejében valóra válik, mert az építés, a virágzás korszakát éljük. A cu­korrépa és a kukorica tövében rü­gy eket hajt most a szocializmus. nagy beszámolóját az eddig elvég zett munkáról. Az elvtársak, a mes­terek és kiváló élmunkások előtt kíméletlenül rámutat arra, hol van­nak azok a hibák, amelyeket sürgősen és haladéktalanul ki kell küszöbölni. Hangja határozott és szigorú. Az egybegyűlt elvtársak, vezetők, mérnökök és újítók, vala­mennyien érzik, hogy most itt nem az a kérdés, vájjon a meghatáro­zott időre elkészül-e a Kohókombi­nát, hanem az, hogyan szervezzék cÁ litkh munka ô fii in e. Gyors ütemben zakatolnak az uráli 180 sztahanovista munkahely van autógyár gépei. A futószalagról egy másután gördülnek le a kész gépkocsik és elindulnak országunk minden tája felé. A csatorna- és vízierőműépítke zéseknél, gyárakban, üzemekben é: kolhozokban nagyon várják már az új gépkocsikat Mi, a gyár dolgozói büszkék vagyunk arra. hogy részesei vagyunk annak a nagy átalakító munkának, amely orszá­gunkban Sztálin elvtárs vezetésével folyik. Tudjuk, hogy alkotó munkán meg a munkafolyamatot, hogy af k a| hozzájárulunk a béke megvédelme­tervet időelött teljesitsék. Olyan ez| zésé k U éhez a hang, hogy mindenkiben lángra ä R J A pusztát birtokába vette a munkásosztály Nagyidán, a HUKO harmadik részlegén mint szorgos méhek a kasban, úgy zsonganak itt a mun­kások. Munkaverseny hatja itt át munkások áldásthozó mozdulatait. A hatalmas raktárak, garázsok mel­lett újonnan lefektetett vasúti vá­gány szeli át a terepet és a szovjet gépek, a buldozérok, a szkripperek teljes irammal futnak a készülő betonúton, amely összeköti vala­mennyi részleget azzal a teleppel, ahol a kohókombinát hatalmas mü­ve épül. A negyedik részleg hatalmas te­rületén egy hónappal ezelőtt az óriás bágerek apró pontoknak lát­szottak, hosszú nyakukkal egylábon álló gólyáknak hatottak, amelyek, azért érkeztek ide, hogy hirdessék a szocializmus tavaszát, az építő­munka áldástosztó, pótolhatatlan segítői legyenek. Az előadó egy ki­halom tetejére áll és onnan magya­rázza nekünk, miképpen akarják itt megvalósítani a villamosítást és a vizvezetékhálózat kiépítését. Kér­dések, feleletek hangzanak el a tű­ző napfényben, a pusztán, ahol a munkásosztály lerakja a Kohókom­binát alapjait, amely munkáscsalá­dok tízezreinek biztosítja majd a megélhetést. A különböző munkarészlegeken el­hangzott magyarázatok, kérdések és feleletek a másnapi pártkonfe­mindenkiben lobbantja a felelősségérzetet és a jelenlévők itt ébrednek annak tuda­tára, hogy mit jelent Pártunk dön­tése, Pártunk Központi Bizottságá­nak határozata ott izzik az elvtár­sak szívében és szemében. Mindenki egyszerre tele van munkakedvvel és már pontosan tudja, hogy mun­kahelyén milyen módszereket kell bevezetni, hogy a munkások egyet­len percet se veszíthessenek. És mintha Kocsi mérnök-elvtiárs sej­tené, hogy mi megy végbe a hallga­tóságban, közös nevezőre hozza az egybegyűltek vágyát és a követke­ző szavakkal fejezi be beszédét: — Elvtársak, nem fér kétség hoz­zá, hogy megvalósítjuk Pártunk határozatát. Mi a béketáborhoz tartozunk és pontosan tudjuk, hogy miért küzdünk Velünk van Sztálin, az ő legjobb ta­nítványai, Gottwald és Široký elvtár­sak irányítanak bennünket. Viharos taps-ban tör ki az egész hallgatóság. Szívből jövő, percekig tartó a lelkesedés. Az elvtársak arca pirosra gyúl Sztá'm nevének hallatára, aki a világ dolgozóinak százmillióit építőmunkára és békeharcra serkenti. És mint a megművelt, bevetett talaj­ban az eső és a nap heve szétfeszíti a magvak kemény kérgét és növésre serkenti a vetést, úgy itt is a Pártunk iránti szeretett forró hevében, a kri­tika és önkritika záporként áradó szenvedélyes vitáiban, az ágaskodó akadályok burkából kinőnek a kötele­zettségvállalások. Egymásután szólalnak fel a mérnö­kök, a munkacsoportvezetők, a meste­rek, az élmunkások. Vidó elvtárs szó­lal fel elsőnek, Visnyovszky csoport­vezető nevében és közli, hogy csoport­juk e konferencia tiszteletére milyen kötelezettségeket vállalt. Az lső pont­ban a csoport tagjai magukra vállal­ják, hogy 150 százalékban teljesítik a normát. A 2. pont az abszencia teljes kiküszöbölését adja hírül, a 3. pont biztosítja a munka jó minőségét. A 4. pont a példás munkaarkölcsöt tartja szem előtt, ezért naponta 10 perces villámgyűléseket tartanak. És végül az utolsó pont az anyaggal való ellá­tást biztosítja, nehogy a munkafolya­matban zavar álljon be. Igy szólt ennek a kiváló csoportnak a vállalása, amely az új vasúti vá­gányon dolgozott, de ha kellett, ha nagyon sürgős volt, akkor a kirako­dásban is segített. Olyan mozgó-cso­port volt ez, minden munkahelyen ott­hon érezte magát és elsőrangúan vé­gezte el munkáját. Ennek a csoportnak a lelke Visnyovszky volt, aki kitűnően tudott bánni a munkásokkal. Az ő szervező munkáját nagyban elősegí­tette Vido és Fencsák elvtársak ön­tudatos, példás magatartása. Egy cseh mérnök elvtárs szólalt fel ezután. Nevét nem sikerült feljegyez­nem. Ez a cseh elvtárs az esti tanfo­lyamokat szervezi. Az esti tanfolya­mok azt a célt szolgálják, hogy a szovjet sztahanovista újításokat elsajátítsák dolgozóink mérnök elvtárs hangsúlyozza, hogy népnevelés terén komoly rések és hiányok fedezhetők fel, éppen ezért most ezen a konferencián elhatározza, hogy eredeti tervét megmásítja. Ere­detileg ugyanis úgy szólt a terve, hogy hathónapos brigádra jön ide, most azonban elhatározta, hogy nem megy el innen addig, amíg a Kohókombiná­ton nem fog az első acél folyni. A mérnök-elvtársnak hatalmas si­kere van. Ezulán Géczi elvtárs szólal fel, aki a géppark vezetője. Géczi fel­sorolja azokat a hibákat, amelyeket eddig a gépjavítások körül tapasztalt, továbbá rámutat azokra a hibákra is, amelyek eddig meggátolták azt, hogy a gépierőt teiljes kapacitással kihasz­nálják. E hibák kiküszöbölése érdeké­ben Bodnár és Szmenek elvtársakkal közösen a következő kötelezettségeket vállalják. 1. 155 százalékra vállalják a norma teljesítését. A békeharc egyik fontos állomása a Szovjet Békevédelmi Tanács határoza­ta a Béke Világtanács felhívásának aláírásáról. Az uráli autógyár minden egyes dolgozója aláírta ezt a felhívási és a békét áldozatkész munkával erő­siti. Azon igyekszünk, hogy minél töb­bet termeljünk szeretett hazánk továboi felvirágoztatására. Gyárunk dolgozói sok értékes javaslattal segítik elö a szocialista munkaversenyt. Sikeresen alkalmazzuk azokat az újításokat, ame­lyek országunk élenjáró üzemeiben megszülettek. Két évvel ezelőtt szocialista versenyt indítottunk a gépi berendezések jobb kihasználásáért. A munkások azóta még fokozottabb gonddal ápolják gé­peiket és arra törekednek, hogy meg­hosszabbítsák a javítások közötti időt. Ezenkívül sikerült a gépek javítási ide­jét a felére csökkenteni. A lelkes szocia­lista verseny eredményképpen az üzem ma jóval többet termel mint a múltban. Az egész országban ismert Rufin, Rasszomahinúiiak, üzemünk uj/.ó-ellen­őrének neve, aki az új ellenőrzési mód­szer indítványozója. Kezdeményezésére az üzemi ellenőrök a munkahelyen vizsgálják felül az alkatrészek minő­ségét. Ez a módszer a termelés emel­kedését elősegítette. Kiemelkedő eredményekre törekednek nemcsak egyes sztahanovistáink. hanem egész kollektívánk is. A gyárban 22 sztahanovista műhely és több mint Az elért eredményeknél azonban nem állunk meg. Most, amikor a szov­jetnép a Béke Világtanács felhívásának aláírásával hitet tesz szilárd békeaka­rata mellett, még nagyobb lendület­tel dolgozunk szeretett hazánk hatal­mának erősítésén. Az én millióim... Türelmetlenül vártam a napot, ami­kor mint szovjet állampolgár aláír­hatom a Béke Világtanács felhívását. Nekem, a Volga—Don-csatorna építő­jének, neked, skót bányásznak, ruhr­vidéki kohásznak: detroiti gépgyári munkásnak és kínai vasutasnak, — szóval nekünk, á földkerekség dolgo­zóinak kell eldöntenünk, hogy béke legyen-e a földön vagy sem. Hiszen ez nem nyerészkedésre vágyó imperia­listák maroknyi csoportjának ügye. Hiszek benne, hogy a világbéke leg­első feltétele tehet az a békeegyez­mény, amelyet a Szovjetunió, az Ame­rikai Egyesült Államok, a Kínai Nép­köztársaság, Nagy-Britannia és Fran­ciaország fog aláírni. Mindenkinek a maga helyén kell harcolnia a béke megvédéséért. Hadd mondjak néhány szót magamról. Mun­kahelyem egy nagyteljesítményű ex­kavátor, fegyverem pedig a munka, amellyel hozzájárulunk a világbéke támaszának, hazámnak erősítéséhez. 1949-ben engem ért az a megtisztel­tetés, hogy kiemelhettem az első köb­méter földet fontos munkahelyemen, hol a cimljanszki vizierőközpont szíve, az óriási betongát épül. Azóta már gépemmel több mint 1 millió köbmé­ter földet emeltünk itt ki. Ez az én millióm. Ezért neveznek »milliomos«­nak. Ennek a szónak nálunk egész más értelme van, mint a tőkés orszá­gokban. Vájjon, ha egy millió rubel lenne a zsebemben, de nem értem vol­el sikereket a munkában, részesülnék-e olyan megbecsülésben, mint most? Fiatal vagyok még és sok építő­munka áll előttem. Szeretnék sok ezer, sok százezer és millió köbméter földet kiemelni országunk más, hatal­mas építkezéseinél. Mi, szovjet embe­rek. virágzó kertekké akarjuk változ­tatni a terméketlen sztyeppéket és pusztaságokat. És biztosak vagyunk benne vlamennyien, hogy megálmo­dott terveink valóra válnak. 2. Két műszakban fognak dolgozni. 3. A gépek gondozására komoly gondot fordítanak. 4. A fiatal gépkezelőket szakszerűen fogják tanítana. 5. A javításokat ellenőrzik, hogy idejében elkészüljenek. Utána Paulina ácsmester szólalt fel. Régi osztályharcos magatartásával lép az emelvényre és az első szava már is azt bizonyítja, hogy elvtárs ő a javából. A hallgatóság figyelmét éberségre hívja fel. Hangsúlyozza, hogy azokat a dolgozókat, akik vezető állást töltenek be a HUKO-n, alaposan káderezni kell. Hivatkozik arra, hogy az ellenség mindenüvé befurakodik és ha az elvtársak nem lesznek elég éberek, akkor az ellenségnek módjá­ban lesz, hogy szabotálja törekvésein ket. Paulina mester követeli, hogy a káderezés legyen alapos és nem sza­bad visszariadni attól, hogy fiatalokat helyezzenek vezetőállásba. Évtizede® tapasztalatai a munkában azt bizonyít­ják, hogy a fiatalokban van találé­konyság, érzék az újításokra és a munka jobb megszervezése iránt. Pél­dával teszi szemléltetővé állítását. A háború előtt, ami-kor a gyárban, mint mester dolgozott, kapott egy új mo­dellt és azt kellett elkészítenie A mo­dellt forgatta ide-oda, de nem ősmerte ki magát benne. Ekkor egy fiatal fel­szabadult segéd felajánlotta, hogy ő megmagyarázza, de ö gőgösen vissza­utasította, hogy hát, ha 5 mint mester nem érti, akkor egy ilyen fiat-al su­hanctól nem fog tanácsot kérni. És elmúlott így néhány óra, anélkül, hogy eredményre jutott volna. A fiatal se­géd lesben állt és újra jelentkezett és nek már nem volt annyi ereje, hogy visszautasítsa ... Ekkor mutatkozott meg az, hogy a fiatal munkás milyen értelmes, mert pár perc leforgása alatt megértette vele a modell új szerkeze­tét. Paulina elvtárs felszólalását minden­ki érdeklődéssel hallsratta, mert ége­tően fontos problémákhoz szólt hozzá, mint például a nemzetiségi kérdéshez, ahol még dúl a burzsoá-nacionalizmus. Igazi 5ntudatos munkáshoz híven nevén nevezi a gyermeket Felhozza azt is, hogy a pártsajtó ter­jesztése nem elég alapos. Nagyon sok­munkás van, aki még nem rendeli meg sem a Pravdát, sem az Uj Szót és végül azok, sem kapják meg pon­tosan, akik megrendelik. Paulina mester még egy fájó pon­tot is említ. Azt állítja, hogy a mun­kaverseny kezdeményezői az ácsok voltak, az újságok pedig azt közölték, hogy Visnyovszky-csoportja volt az első. Ez ellen határozottan tiltakozott. Felszólalását végül azzal fejezte be, hogy a nagyidai munkarészlegen az ácsok között teljes iramban folyik a verseny és ő bebizonyítja, hogy az ő csoportja az etfsők közt lesz. A kritika ellenére Paulina mester felszólalásából egy öntudatos osztály­harcos hite és derűje áradt. Fájdalma és sérelme a munkaversennyel kap­csolatosan is ezt bizonyít ja ... Nem fér kétség hozzá, hogy Paulina elv­társ becsületes magatartása még sok élmunkást fog nevelni a HUKO-n. Végül hadd említsük meg Chmeli­csek igazgató elvtárs szenvedélyes felszólalását. Chmalicsek elvtárs töb­bek között ezeket mondotta: — Elvtársak, ez a konferencia ha­tárkövet jelent további munkánkban. Arra kérlek benneteket, hogy az itt el­hangzott kritikát fogadjátok, mint olyan fegyvert, amellyei haladéktala­nul ki kell küszöbölnünk a felsorolt hibákat. Meg keli értenetek, hogy most nem arról van szó, vájjon a hi­bák véletlenek-e vagy szándékosak. Vegyétek tudomásul, hogy a Kohó­kombinát építkezese igazi osztályharc. Ezt sose tévesszétek szem előtt. Ha így az osztályharc szempontjából fog­játok látni a mi hatalmas építkezésün­ket, akkor azt is tudni fogjátok, Iwgy a nehézségek, akadályok gyakran igen­is nem véletlenül merülnek fel. Nem szabad végeredményben megfeledkezni arról, hogy sokan vannak oly tíiok, akik mostanáig írások kizsákmányolá­sából éltek és ez a kizsákmányolás biztosította kényelmüket. Ezeknek az­tán igazán nem saívügyük a mi épí­tőmunkánk. Ezért, elvtársak, legyetek éberek! Ismétlem, a Kohókombinát építkezése osztályharc, még pedig ke­mény, engesztelhetetlen. Nem fér két­ség hozzá, hogy müvünk idejekorán készen lesz és a művej együtt az új, öntudatos, szocialista ember is a szín­re lép. Hangsúlyozom hogy teljesen mindegy, hogy cseh szlovák, vagy magyar dolgozó végzi itt a munkáját, a fontos, hogy erős akarattal telies hűséggel és odaadással építse hazáját. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents