Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)
1951-10-17 / 244. szám, szerda
1951 október 13 O i Síi'Tžihigész.és fegyzeteimhett Több, mint egy hónapja lesz már i ja, könyve a munkásság öntudatosí-.rencián kapják meg igazi értelmüannak, hogy a Kohókombináton jártam. Jelen voltam első pártgyülésén, tanuja voltam annak a döntő órának, amikor megszületett a munkaverseny, s minduntalan megelevenedik bennem egy-egy jelenet és felmerül előttem egy-egy munkásarc. Ilyenkor előveszem a jegyzeteimet és böngészek bennük. E jegyzetek fölött több mint negyven nap múlott el és valószínű, hogy a munka gyors üteme már rég elsodorta e kötelezettségvállalások néhány pontját, amelyekről itt szó lesz, mégis szóvá teszem őket, hogy az olvasó lássa a Kohókombinát munkásainak azt a nemes magatartását, amely bizonyítja, hogy dolgozóink a szovjet dolgozókat tekintik követendő példaképnek. Augusztus utolsó napja volt, ama ragyogó napok egyike, amelyek fe lejthetetlenné teszik a nyarat. Ezen a napon a Kohókombinát munkás sága az első pártkonferenciára készülődött. A legjobb élmunkások, legkiválóbb munkacsoportok között meghívókat osztottak szét, hogy megismerteessék velük a hatalmas építkezés méreteit, lássák az eddig elvégzett munka eredményeit, hogy aztán a konferencián kötele zettségvállalásaikkal és újítójavasla taikkal hassanak oda, hogy fokoz zák a munkaverseny iramát. Akkor már a munkásság legjobbjai benne vol tak a munkaversenyben, már köte lezettségeket is vállaltak és ezért, ha egy munkahelyen több élmunkás kapott meghívást, a munkacsoport úgy döntött, hogy csak a legkivá lóbbakat küldi el, mert ha mind annyian mennének, akkor két napi veszteség mellett bizony vállalt tel jesítményük visszaesést szenvedne Két napot vett úgy is igénybe az összes munkahelyek látogatása és a konferencia. Az ácsmunkánál, a vas uti szerelvénynél, az átrakodásnál és az építkezésnél dolgozó munka csoportoknak az volt a véleménye hogy egy-két kiküldött minden cso portból elegendő lész és ők majd beszámolnak nekik tapasztalataikról. Ez a vélemény határozott volt és egyöntetűen fejezte ki azt az odaadó hűséget, amit minden öntudatos munkás érez hazánk építőmunkája iránt, különösen a Kohókombinát iránt, amely arra van hivatva, hogy Szlovákiát iparosítsa, gazdag földjének kincseit a dolgozók tízezrei számára kamatoztassa. tására, felvilágosítására törekszik, 'ket, ahol Kocsi főmérnök tartja meg „Egyetlen percet sem szabad késnünk" — volt a jelszavuk azoknak, akik a munkahelyükön maradtak, amikor a legjobb elvtársak és legkiválóbb élmunkások elindultak a munkarészlegekre, hogy megtekintsék a Kohókombinát épülő birodalmát. Az első munkarészleg Buzinka volt. Itt építik a barakkokat, a lakásokat aiz egyre nagyobb számban idetóduló munkások számára. A különbség a kapitalista és a szocialista építkezések között már itt Buzinkán első tekintetre felfedezhető. Népi demokráciánknak első gondja volt, hogy a munkásoknak rendes lakhelyet biztosítson. Az itt épülő barakkok villannyal, vízvezetékkel és központi fűtéssel vannak ellátva, továbbá zuhanyozóval, gőzmosodával és orvosi ambulanciával. A higiénia mellett nagy gondot fordítanak olvasókörök és kultúrklubok létesítésére. Lesz itt mozi, színház, sőt szabadtéri előadásokra is berendezkednek. Emellett azok a barkkok is elkészültek, ahol takaros boltokat rendeztek be a munkások számára, nehogy valamiben is hiányt szenvedjenek. Nos, kérdezzük, gondolt-e valaha is egy kapitalista vállalkozó a munkások kényelmére? Még hozzá az építkezés elején, az előkészítő munkálatoknál ? Ha Baťa gyárvárosaiban berendezett üzleteket, akkor ezt csak azért tette, hogy munkájuk után is kizsákmányolja őket és mindennapi falatjukból is leharapjon egy csipetnyit, mert a töke falánk, ha profitot szimatol. Szimatolt is, lesben állt fizetett cinkokosaival. Abban a pillanatban, ha valamely munkásról kiderült, hogy a Párt tagja, azonnal menesztette. Vigyázott, nagyon éberen vigyázott a munkásság kultúrszomjára is. Ha valaki a Pravda Chudobyt vagy a Munkást olvasta, akkor vele gyűlt meg a baja. A helyzet az volt, hogy a munkás csak azt olvashatta, ami Bat'a érdekeit szolgálta. Hogy profitját növelhesse, szükség volt arra is, hogy kordában tartsa és ellenőrizze a munkások gondolatait is. Ma azonban ott van Buzinkán az újságbődé, amelynek minden újságamelynek minden sora és betűje a munkásosztály érdekeit szolgálja. Pártunk irányítása mellett a szocialista kultúra és az építőmunka egymást kiegészíti, egymás kölcsönhatásából épül valamennyiünk nagy müve, a szocializmus. A barakkvárostól kétszáz méternyi távolságban kőből és téglából épül már az új szocialista város. A terv szemmelláthatóan kibontakozik. Elindulunk a másik részlegre Saca felé ... Távolról csak a mozdulatlan templomtornyot látjuk, de szomszédságában már ott vannak a hatalmas földtúró gépek. Mozgó hoszszú nyakukkal messziről úgy hatnak, mintha versenyre keltek volna a mozdulatlan templomtoronnyal Minél közelebb érünk, egyre magasabbra emelkedik a földhányások és tégladombok tömegéből a hatalmas gépek acélnyaka. Valahonnan egy. munkacsoport dalát hallani most. E győzedelmes dalt a kovácsműhelyből kihallatszó, tisztán csengő acélhangok színesítik, mintha zene kísérete lenne a munka dalának. Az új szocialista város modelljét mindenki megtekintheti. Szigorúan pontos terv tárul a néző elé. Szovjet mintára épül ez a város 50 hektárnyi területeen. Két nyílegyenes főút keresztezi itt egymást és négy részre osztja az épülő várost, amely a legmodernebb kényelemmel lesz berendezve. Nemcsak arról történik itt gondoskodás, hogy központi fű téses lakást kapjanak a HUKO munkásai, hanem nagy gondot fordítanak arra is, hogy az építkezés ael párhuzamosan parkokat és üdülőhelyeket is létesítsenek az új szocialista ember számára. Az elv társ, aki magyarázza, hogy milyen típusú házak épülnek itt, hangsú lyozza, hogy a város azért kapja a szocialista város elnevezést, mert itt valóban azok a munkáscsaládok kapnak otthont, akik a Kohókombi nátot építik. És itt van az a lényegbevágó pont amely szemléltető módon megkülönbözteti ezt a várost a többi várostól. Eddig úgy volt hogy a munkás verejtékkel építette a városokat, de mindig mások hurcolkodtak be a kényelmes lakásokba. Most ez gyökeresen megváltozik. Ebben a városban csak az kaphat lakást aki valóban dolgozik, aki érdemeket szerez a Kohókombinát építkezésénél. Valamennyien mély megindultsággal hallgatjuk az elvtársat. Valamennyien érezzük, hogy a Kohókombinát építésével a szocializmus útján döntő fordulóponthoz érkeztünk és meg kell feszítenünk minden erőnket, hogy a felmerülő akadályokat legyőzzük és a szocialista várost minél előbb felépítsük. A szocialista város Szlovákiában mintha tág- rést nyina a jövő felé és a tartós béke perspektíváját tárná elénk. A szocialista városnak a terv szerint, két év alatt kell felépülnie. Nem fér kétség hozzá, hogy a terv idejében valóra válik, mert az építés, a virágzás korszakát éljük. A cukorrépa és a kukorica tövében rügy eket hajt most a szocializmus. nagy beszámolóját az eddig elvég zett munkáról. Az elvtársak, a mesterek és kiváló élmunkások előtt kíméletlenül rámutat arra, hol vannak azok a hibák, amelyeket sürgősen és haladéktalanul ki kell küszöbölni. Hangja határozott és szigorú. Az egybegyűlt elvtársak, vezetők, mérnökök és újítók, valamennyien érzik, hogy most itt nem az a kérdés, vájjon a meghatározott időre elkészül-e a Kohókombinát, hanem az, hogyan szervezzék cÁ litkh munka ô fii in e. Gyors ütemben zakatolnak az uráli 180 sztahanovista munkahely van autógyár gépei. A futószalagról egy másután gördülnek le a kész gépkocsik és elindulnak országunk minden tája felé. A csatorna- és vízierőműépítke zéseknél, gyárakban, üzemekben é: kolhozokban nagyon várják már az új gépkocsikat Mi, a gyár dolgozói büszkék vagyunk arra. hogy részesei vagyunk annak a nagy átalakító munkának, amely országunkban Sztálin elvtárs vezetésével folyik. Tudjuk, hogy alkotó munkán meg a munkafolyamatot, hogy af k a| hozzájárulunk a béke megvédelmetervet időelött teljesitsék. Olyan ez| zésé k U éhez a hang, hogy mindenkiben lángra ä R J A pusztát birtokába vette a munkásosztály Nagyidán, a HUKO harmadik részlegén mint szorgos méhek a kasban, úgy zsonganak itt a munkások. Munkaverseny hatja itt át munkások áldásthozó mozdulatait. A hatalmas raktárak, garázsok mellett újonnan lefektetett vasúti vágány szeli át a terepet és a szovjet gépek, a buldozérok, a szkripperek teljes irammal futnak a készülő betonúton, amely összeköti valamennyi részleget azzal a teleppel, ahol a kohókombinát hatalmas müve épül. A negyedik részleg hatalmas területén egy hónappal ezelőtt az óriás bágerek apró pontoknak látszottak, hosszú nyakukkal egylábon álló gólyáknak hatottak, amelyek, azért érkeztek ide, hogy hirdessék a szocializmus tavaszát, az építőmunka áldástosztó, pótolhatatlan segítői legyenek. Az előadó egy kihalom tetejére áll és onnan magyarázza nekünk, miképpen akarják itt megvalósítani a villamosítást és a vizvezetékhálózat kiépítését. Kérdések, feleletek hangzanak el a tűző napfényben, a pusztán, ahol a munkásosztály lerakja a Kohókombinát alapjait, amely munkáscsaládok tízezreinek biztosítja majd a megélhetést. A különböző munkarészlegeken elhangzott magyarázatok, kérdések és feleletek a másnapi pártkonfemindenkiben lobbantja a felelősségérzetet és a jelenlévők itt ébrednek annak tudatára, hogy mit jelent Pártunk döntése, Pártunk Központi Bizottságának határozata ott izzik az elvtársak szívében és szemében. Mindenki egyszerre tele van munkakedvvel és már pontosan tudja, hogy munkahelyén milyen módszereket kell bevezetni, hogy a munkások egyetlen percet se veszíthessenek. És mintha Kocsi mérnök-elvtiárs sejtené, hogy mi megy végbe a hallgatóságban, közös nevezőre hozza az egybegyűltek vágyát és a következő szavakkal fejezi be beszédét: — Elvtársak, nem fér kétség hozzá, hogy megvalósítjuk Pártunk határozatát. Mi a béketáborhoz tartozunk és pontosan tudjuk, hogy miért küzdünk Velünk van Sztálin, az ő legjobb tanítványai, Gottwald és Široký elvtársak irányítanak bennünket. Viharos taps-ban tör ki az egész hallgatóság. Szívből jövő, percekig tartó a lelkesedés. Az elvtársak arca pirosra gyúl Sztá'm nevének hallatára, aki a világ dolgozóinak százmillióit építőmunkára és békeharcra serkenti. És mint a megművelt, bevetett talajban az eső és a nap heve szétfeszíti a magvak kemény kérgét és növésre serkenti a vetést, úgy itt is a Pártunk iránti szeretett forró hevében, a kritika és önkritika záporként áradó szenvedélyes vitáiban, az ágaskodó akadályok burkából kinőnek a kötelezettségvállalások. Egymásután szólalnak fel a mérnökök, a munkacsoportvezetők, a mesterek, az élmunkások. Vidó elvtárs szólal fel elsőnek, Visnyovszky csoportvezető nevében és közli, hogy csoportjuk e konferencia tiszteletére milyen kötelezettségeket vállalt. Az lső pontban a csoport tagjai magukra vállalják, hogy 150 százalékban teljesítik a normát. A 2. pont az abszencia teljes kiküszöbölését adja hírül, a 3. pont biztosítja a munka jó minőségét. A 4. pont a példás munkaarkölcsöt tartja szem előtt, ezért naponta 10 perces villámgyűléseket tartanak. És végül az utolsó pont az anyaggal való ellátást biztosítja, nehogy a munkafolyamatban zavar álljon be. Igy szólt ennek a kiváló csoportnak a vállalása, amely az új vasúti vágányon dolgozott, de ha kellett, ha nagyon sürgős volt, akkor a kirakodásban is segített. Olyan mozgó-csoport volt ez, minden munkahelyen otthon érezte magát és elsőrangúan végezte el munkáját. Ennek a csoportnak a lelke Visnyovszky volt, aki kitűnően tudott bánni a munkásokkal. Az ő szervező munkáját nagyban elősegítette Vido és Fencsák elvtársak öntudatos, példás magatartása. Egy cseh mérnök elvtárs szólalt fel ezután. Nevét nem sikerült feljegyeznem. Ez a cseh elvtárs az esti tanfolyamokat szervezi. Az esti tanfolyamok azt a célt szolgálják, hogy a szovjet sztahanovista újításokat elsajátítsák dolgozóink mérnök elvtárs hangsúlyozza, hogy népnevelés terén komoly rések és hiányok fedezhetők fel, éppen ezért most ezen a konferencián elhatározza, hogy eredeti tervét megmásítja. Eredetileg ugyanis úgy szólt a terve, hogy hathónapos brigádra jön ide, most azonban elhatározta, hogy nem megy el innen addig, amíg a Kohókombináton nem fog az első acél folyni. A mérnök-elvtársnak hatalmas sikere van. Ezulán Géczi elvtárs szólal fel, aki a géppark vezetője. Géczi felsorolja azokat a hibákat, amelyeket eddig a gépjavítások körül tapasztalt, továbbá rámutat azokra a hibákra is, amelyek eddig meggátolták azt, hogy a gépierőt teiljes kapacitással kihasználják. E hibák kiküszöbölése érdekében Bodnár és Szmenek elvtársakkal közösen a következő kötelezettségeket vállalják. 1. 155 százalékra vállalják a norma teljesítését. A békeharc egyik fontos állomása a Szovjet Békevédelmi Tanács határozata a Béke Világtanács felhívásának aláírásáról. Az uráli autógyár minden egyes dolgozója aláírta ezt a felhívási és a békét áldozatkész munkával erősiti. Azon igyekszünk, hogy minél többet termeljünk szeretett hazánk továboi felvirágoztatására. Gyárunk dolgozói sok értékes javaslattal segítik elö a szocialista munkaversenyt. Sikeresen alkalmazzuk azokat az újításokat, amelyek országunk élenjáró üzemeiben megszülettek. Két évvel ezelőtt szocialista versenyt indítottunk a gépi berendezések jobb kihasználásáért. A munkások azóta még fokozottabb gonddal ápolják gépeiket és arra törekednek, hogy meghosszabbítsák a javítások közötti időt. Ezenkívül sikerült a gépek javítási idejét a felére csökkenteni. A lelkes szocialista verseny eredményképpen az üzem ma jóval többet termel mint a múltban. Az egész országban ismert Rufin, Rasszomahinúiiak, üzemünk uj/.ó-ellenőrének neve, aki az új ellenőrzési módszer indítványozója. Kezdeményezésére az üzemi ellenőrök a munkahelyen vizsgálják felül az alkatrészek minőségét. Ez a módszer a termelés emelkedését elősegítette. Kiemelkedő eredményekre törekednek nemcsak egyes sztahanovistáink. hanem egész kollektívánk is. A gyárban 22 sztahanovista műhely és több mint Az elért eredményeknél azonban nem állunk meg. Most, amikor a szovjetnép a Béke Világtanács felhívásának aláírásával hitet tesz szilárd békeakarata mellett, még nagyobb lendülettel dolgozunk szeretett hazánk hatalmának erősítésén. Az én millióim... Türelmetlenül vártam a napot, amikor mint szovjet állampolgár aláírhatom a Béke Világtanács felhívását. Nekem, a Volga—Don-csatorna építőjének, neked, skót bányásznak, ruhrvidéki kohásznak: detroiti gépgyári munkásnak és kínai vasutasnak, — szóval nekünk, á földkerekség dolgozóinak kell eldöntenünk, hogy béke legyen-e a földön vagy sem. Hiszen ez nem nyerészkedésre vágyó imperialisták maroknyi csoportjának ügye. Hiszek benne, hogy a világbéke legelső feltétele tehet az a békeegyezmény, amelyet a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország fog aláírni. Mindenkinek a maga helyén kell harcolnia a béke megvédéséért. Hadd mondjak néhány szót magamról. Munkahelyem egy nagyteljesítményű exkavátor, fegyverem pedig a munka, amellyel hozzájárulunk a világbéke támaszának, hazámnak erősítéséhez. 1949-ben engem ért az a megtiszteltetés, hogy kiemelhettem az első köbméter földet fontos munkahelyemen, hol a cimljanszki vizierőközpont szíve, az óriási betongát épül. Azóta már gépemmel több mint 1 millió köbméter földet emeltünk itt ki. Ez az én millióm. Ezért neveznek »milliomos«nak. Ennek a szónak nálunk egész más értelme van, mint a tőkés országokban. Vájjon, ha egy millió rubel lenne a zsebemben, de nem értem volel sikereket a munkában, részesülnék-e olyan megbecsülésben, mint most? Fiatal vagyok még és sok építőmunka áll előttem. Szeretnék sok ezer, sok százezer és millió köbméter földet kiemelni országunk más, hatalmas építkezéseinél. Mi, szovjet emberek. virágzó kertekké akarjuk változtatni a terméketlen sztyeppéket és pusztaságokat. És biztosak vagyunk benne vlamennyien, hogy megálmodott terveink valóra válnak. 2. Két műszakban fognak dolgozni. 3. A gépek gondozására komoly gondot fordítanak. 4. A fiatal gépkezelőket szakszerűen fogják tanítana. 5. A javításokat ellenőrzik, hogy idejében elkészüljenek. Utána Paulina ácsmester szólalt fel. Régi osztályharcos magatartásával lép az emelvényre és az első szava már is azt bizonyítja, hogy elvtárs ő a javából. A hallgatóság figyelmét éberségre hívja fel. Hangsúlyozza, hogy azokat a dolgozókat, akik vezető állást töltenek be a HUKO-n, alaposan káderezni kell. Hivatkozik arra, hogy az ellenség mindenüvé befurakodik és ha az elvtársak nem lesznek elég éberek, akkor az ellenségnek módjában lesz, hogy szabotálja törekvésein ket. Paulina mester követeli, hogy a káderezés legyen alapos és nem szabad visszariadni attól, hogy fiatalokat helyezzenek vezetőállásba. Évtizede® tapasztalatai a munkában azt bizonyítják, hogy a fiatalokban van találékonyság, érzék az újításokra és a munka jobb megszervezése iránt. Példával teszi szemléltetővé állítását. A háború előtt, ami-kor a gyárban, mint mester dolgozott, kapott egy új modellt és azt kellett elkészítenie A modellt forgatta ide-oda, de nem ősmerte ki magát benne. Ekkor egy fiatal felszabadult segéd felajánlotta, hogy ő megmagyarázza, de ö gőgösen visszautasította, hogy hát, ha 5 mint mester nem érti, akkor egy ilyen fiat-al suhanctól nem fog tanácsot kérni. És elmúlott így néhány óra, anélkül, hogy eredményre jutott volna. A fiatal segéd lesben állt és újra jelentkezett és nek már nem volt annyi ereje, hogy visszautasítsa ... Ekkor mutatkozott meg az, hogy a fiatal munkás milyen értelmes, mert pár perc leforgása alatt megértette vele a modell új szerkezetét. Paulina elvtárs felszólalását mindenki érdeklődéssel hallsratta, mert égetően fontos problémákhoz szólt hozzá, mint például a nemzetiségi kérdéshez, ahol még dúl a burzsoá-nacionalizmus. Igazi 5ntudatos munkáshoz híven nevén nevezi a gyermeket Felhozza azt is, hogy a pártsajtó terjesztése nem elég alapos. Nagyon sokmunkás van, aki még nem rendeli meg sem a Pravdát, sem az Uj Szót és végül azok, sem kapják meg pontosan, akik megrendelik. Paulina mester még egy fájó pontot is említ. Azt állítja, hogy a munkaverseny kezdeményezői az ácsok voltak, az újságok pedig azt közölték, hogy Visnyovszky-csoportja volt az első. Ez ellen határozottan tiltakozott. Felszólalását végül azzal fejezte be, hogy a nagyidai munkarészlegen az ácsok között teljes iramban folyik a verseny és ő bebizonyítja, hogy az ő csoportja az etfsők közt lesz. A kritika ellenére Paulina mester felszólalásából egy öntudatos osztályharcos hite és derűje áradt. Fájdalma és sérelme a munkaversennyel kapcsolatosan is ezt bizonyít ja ... Nem fér kétség hozzá, hogy Paulina elvtárs becsületes magatartása még sok élmunkást fog nevelni a HUKO-n. Végül hadd említsük meg Chmelicsek igazgató elvtárs szenvedélyes felszólalását. Chmalicsek elvtárs többek között ezeket mondotta: — Elvtársak, ez a konferencia határkövet jelent további munkánkban. Arra kérlek benneteket, hogy az itt elhangzott kritikát fogadjátok, mint olyan fegyvert, amellyei haladéktalanul ki kell küszöbölnünk a felsorolt hibákat. Meg keli értenetek, hogy most nem arról van szó, vájjon a hibák véletlenek-e vagy szándékosak. Vegyétek tudomásul, hogy a Kohókombinát építkezese igazi osztályharc. Ezt sose tévesszétek szem előtt. Ha így az osztályharc szempontjából fogjátok látni a mi hatalmas építkezésünket, akkor azt is tudni fogjátok, Iwgy a nehézségek, akadályok gyakran igenis nem véletlenül merülnek fel. Nem szabad végeredményben megfeledkezni arról, hogy sokan vannak oly tíiok, akik mostanáig írások kizsákmányolásából éltek és ez a kizsákmányolás biztosította kényelmüket. Ezeknek aztán igazán nem saívügyük a mi építőmunkánk. Ezért, elvtársak, legyetek éberek! Ismétlem, a Kohókombinát építkezése osztályharc, még pedig kemény, engesztelhetetlen. Nem fér kétség hozzá, hogy müvünk idejekorán készen lesz és a művej együtt az új, öntudatos, szocialista ember is a színre lép. Hangsúlyozom hogy teljesen mindegy, hogy cseh szlovák, vagy magyar dolgozó végzi itt a munkáját, a fontos, hogy erős akarattal telies hűséggel és odaadással építse hazáját. Szabó Béla.
