Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-17 / 244. szám, szerda

UJ SZU 1951 október 17 A f& agUatok A Kínai Képé Kiitáfsaság kormánytényezőinek kiszínő távíritai A trnavai Kovosmaltban jártam, ebben az üzemben Minden egyes a kedtern meg, akik munkájukról, életű baráti beszélgetésre gondolok, amely lebb férkőzünk. Munkáján keresztül meg benne az okát, hogy miért küzd szocialista jövőért. Az az ember, aki akár párttag, akár pártonkívüli, jó győződéssel neveti a dolgozókat. S tunk kiváló agitátorai is. Dolgozóink ma íróinknak, képzőművészeinknek, ritcni ebből a kifogyhatatlan forrásb hogy a művészeknek ki kell menni az nan merítsenek ujabb műveikhez any a proletariátus számára elengedhetet Most, hogy a trnavai Kovosmaltban voltam, az üzemi pártszervezetben a pártsajtó terjesztése felől érdeklőd­tem. Arra gondoltam, aki olvassa a pártsajtót és annak lelkes terjesztője a dolgozók között, annak a munká­ban is az elsők között kell haladnia. S nem csalódtam ebben a feltevésem­ben. Divilek Gyula elvtársra terelő­dött a szó, aki 30 előfizetőt szerzett a Dártsajtónak. Annál is inkább érde­kelt az emiitett elvtárs, mert két hó­napDal ezelőtt nevezték ki mesterré és itt felvetődött még egy kérdés, hogyan látja a mester szempontiából is az életet, feladatainak végzését. Ismét jök meg előbb Divilek Gyu'át Száraz adatok: 35 éves, két gyer­mek apja, borbélynak tanult ki, utá­na 13 évig az üzem sajtolójában dol­gozott, két évig a műhely tervezője volt és két hónapja mint mester mű­ködik. 1946 óta tagja a Pártnak. Divilek elvtárs közepes termetű, feketehajó, barna arcú férfi. Víg ke­délyű, olyan természetű, aki nem is­mer akadályt maga előtt, még a leg­nehezebb feladatnak is bátran neki­gyűrkőzik. Kék munkaköpenye olajfol­tokkal teli Műhelyében most nagy a rendetlenség. A >vörös sarokban« is, ahol azelőtt a műhely dolgozói újsá­gokat olvastak, tanácskoztak, most gépek vannak. A fialal mester ott áll a munkások, a gépek között A gépek áthelyezésén dolgoznak ö maga is segédkezik üj betonalapokat építe­nek a nehéz gépeknek A műhely más részében pedig egyes gépeken termel­nek. — Oj termékek gyártását vezetjük be, — mondja Divilek elvtárs, — még nem kaptuk meg az összes új gépeket, de már néhány gépen megy a munka. A többi műhely dolgozói is segítenek nekünk brigádmunká­val, hogy minél előbb készek le­gyünk az átrendezéssel. Néhány nap még és teljes iramban teljesítjük a tervet. — Uj fiatal mester vagy. Miként lá­tod fejlődésed útját? — kérdem. — Hát bizony túl vagyok 35-ik évemen .. — kezdi az elvtárs. — Ne félj az öregségtől, — szól közbe egy fiatal munkásnő, aki a köze­lünkben dolgozik és figyelemmel ki­séri beszélgetésünket, — nincs neked Időd az öregedésre, annyit dolgozol A közbeszólás valamennyiünket fel­derít igaz. Divilek még harminc éves­nek sem látszik, olyan, mint egy fia­tal legény. Mi áj mesterek vagyunk — folytatja Divilek elvtárs, — rend­szeresen járok az üzemi iskolába, to­vább tanulok. Tanulás nélkül, az új munkamódszerek elsajátítása nélkül nem haladhatunk előre. Az olyan mester, aki nem tanul és nem törekszik műszaki tudásának fejlesztésére, annak a műhelye is lemarad. Nem vagyunk olyanok, mint a régi mesterek, akik állan­dóan egy helyben topognak ... Emlékszem, még borbélyinas korom­ból, az üzlet az üzem közelében volt, 1934-ben a nagy sztrájk utolsó nap­ján a mesterek, a művezetők kiállot­tak a kapu elé, mintha a kutyák kö­zött válogattak volna, úgy válogattak az emberekben. »Te jöhetsz, te jöhetsz, ti nem, tűnjetek el, ti vörös ördögökk S most ezek a kommunisták a szebb jövőt építik a mi üzemünkben is. — A műhely minden egyes tag­ját jól ismerem. Két évig mint ter­vező dolgoztam itt. Minden nap a dolgozók között voltam, sokat be­széltem velük. Vnnak a falusiak között is öntudatos dolgozók. Itt dolgozik Blazseková elvtársnő, aki Modránkából való. Párttag, jó munkásnő, 200%-on felül is teljesíti a tervet, — mutat egy idő­sebb. alacsony asszonyra, — özvegy, pvermp'Től gondoskodik B'"7-eková egyszerű parasztasz­8-~-.-• Kn^tvhakötött haját kendő tal-Tl*. Munkába egyszínű blúzt h-r' '-'hímzett, csinos blúzokat csak ünn;-napokon vesz fel. Néhány asszony a műhely egyik sarkába helyezett kályhánál áll. ke­züket melegítik. Vassal dolgoznak. Ilyenkor az már hideg. Már azelőtt is többször megfordultam Ikalommal kiváló dolgozókkal ismer­kről beszéltek. Nem hivatalos, hanem ekkel a dolgozó ember életéhez köze­ismered meg az embert és találod ma oly csudálatos erővel a boldog, szilárdan hisz a szocializmusban, agitátor, meggyőződésből beszél, meg­az ilyen emberek, ha párttagok. Pár­élete olyan gazdag anyagot nyújt hogy csak közéiiik kell menni és me­ól. Lenin elvtárs mondotta egyszer, üzemekbe a tömegek közé. hogy on­agot, mert ott találják meg azt. ami lenül szükséges. Ez is csak átmenetileg van így,' — mondja Divilek elvtárs. — rövi­desen bevezetjük ide ia a központi fűtést. Lassan a pártsaUóra terelődött a szó, melynek Divilek Gyula 30 elő ízető szerze't Tudtam, hogy a műhelyben ki­nek jár és k.nek nem jár az újság. Amikor a diagrammokalt feljegyez­tem a gépek tábiáira, éibeszélgettem munkástársaimmal. Akik olvassák a pártjajtót, főleg a kommunizmus nagy építkezései, az ellentervezés, a nemzetközi helyzet felöl érdeklődnek. Akik eddig tartózkodtak az újságol­vasástól, azoknak szépülő életünkről, beszéltem, arról, hogy milyen öröm­teljes változást hozott a népi demo­krácia. Amikor az újság megrende­léséről volt szó, akadtak olyanok is, akik a vállukat vonogatták. Nincs idejük az olvasásra, mondogatták. De alapos vita után is meggyőztem és megrendelték az újságot. — Volt olyan esetem is, — folytat­ja Divilek Gyula, — hogy az egyik irodistánk, Szombat Károly, aki muTi­kástársaitól szokta kölcsönkéregetni az újságot, kijelentette, hogy miért rendélje meg, amikor úgy is elol­vashatja. Akkor arra még nem gon­dolt, hogy a-kölcsönkért újság gyors átlapozásával nem ismerheti meg a cikkek tartalmát. így nem tanulhat. Ezt megmagyaráztam neki és néhány nap múlva maga jött hozzám­„Igazad volt, mondotta, én is megrendelem az újságot. Itt ott­hon is olvashatom. Ennek nagy jelentőség,, van, mert megisme­rem az újság egész tartalmát... Bizony már máskép élünk, más­kép dolgozunk, mint valaha." — Hat lány és három legény már teljesítette a műhelyben az ez évi tervet. Köztük van az a fiatal szőke lány, Krajcsovics Paula is. —• Látod ott dolgozik, ní, — mutat rá, — ügyes munkásnő. ő is falusi, Krizsovanyból való. Amikor az újságról volt szó, eleinte azzal beszélte ki magát, hogy „én még fiatal vagyok ahhoz." Ép­pen ellenkezőleg, _ magyaráztam neki, nektek, fiataloknak sokat kell tanulnotok és sokat merítenetek az újságból, mert csak így fejlődhettek és vállalkozhattok felelősségteljesebb feladatokra. Hamarosan ö is meg­győződött és örömmel jelentette ki, hogy „bizony nekünk is tanulnunk kell. ezért mi lányok elhatároztuk, hogy megrendeljük a pártsajtót. Nem maradunk mi s e szégyenben." S úgy is történt. Az újságot már nemcsak ő, de szülei is olvassák otthon. Ha­zaviszi a falujába az újságot az új élet hirdetőjét. S miért rendelte meg a Pravdát Fancsovics Károly, ez a fiatal mun­kás, aki nemrég töltötte be huszadik évét — Örömmel hallgattam, Fancsovi­csot, aki a berlini Világifjúsági Ta­lákozón is voít, — mondja Divilek elvtárs, — amikor megmagyarázta, miért akarja rendszeresen olvasni a pártsajtót. Berlinben, — mondotta Fancso­vics, — sok másországbeli fiatal­lal jöttem össze, akik sokat be­széltek, arról, hogy milyen nehe­zen élnek a kapitalista orszá­gokban. Érdekelni kezdett az ö életük és ezért akarom a pártsaj­tót olvasni, mely összeköt ben­nünket az egész világgal. Az ember azt hinné, amikor Divi­leket hallja, hogy ez talán nem is tör­tént így, ahogy mondja. De hamaro­san megnyugtat. Zsebéből jegyzetfü­zetet vesz elő, fellapozza és újjával mutat a ceruzával írt sorokra, ame­lyek pontosan a Francsovicsról mon­dottakat tartalmazzák. — Miért készítesz jegyzeteket? — kérdeztem. Divilek miközben tovább lapoz a sűrű sorokkal teleírott füzetében, szerényen mosolyogva közli velem-. — Munkáslevelező vagyok — eddig a rádiónak írtam, de ezentúl a pártsajtónak is fogok írni levele­ket és megszervezem üzemünkben a pártsajtó levelezőinek körét. így meg osztjuk egymás között a feladatokat, bírálhatjuk egymás munkáját és nem fordulhat elő az, hogy egy témáról több munkáslevelező írjon. — A jegyzetfüzet mindig nálam van és amikor valami újat, érde­keset tapasztalok az üzemben, feljegyzem magamnak. A napok­ban például megtudtam, hogy Hloblik Károly újítási javaslatot nyújtott be, mivel évente több, mint egymillió koronát takarít­hatunk meg. Elmentem hozzá és kikérdeztem őt újítása felől és munka után este otthon a fel­jegyzések alapján nyugodtan megírtam a cikket. — Cikkeimet részletesen írom meg, mert minél többet írok, annál többet használhatnak fel belőle a szerkesz­tő elvtársak. Az igazat kell írnunk, mert csak így válik értékessé írá­sunk. Divilek elvtárs egészen felhevül: — Tudod, eltvárs, — mondja — a munkáslevelezés az agitátorok esyik hasznos fegyvere. Gyakran írok leve­leket, melyekben dolgozóink munká­járól számolnak be. A mimkísasz­szonyok és férfiak örülnek, ha nevü­ket olvashatják az űj'ágban. De nem­csak ők örülnek, felvillanyozza a fal­vakat is, ahol laknak. — Nálunk jól folyik a munka­verseny. Napon'a, hetente, havonta megállapít iuk a verseny legjobbjait. Két váltásban dolgozunk. Az egyik prése'őgépen Balázs István és Hras­na József do'goznak. Akkoriban Hrasnánál volt a vörös verseny­zászló Az egyik napon hozzám jött az idősebb Balázs István és .ezt mondotta: „Holnap nálam lesz a versenyzászló!" Mutasd meg — fe­leltem, — hogy te is lehetsz a mű­hely legjobbja és jutalmat is kap­hatsz. És bizony, úgy is történt. Egymás után három napig Balázs gépén lengett a büszke vörös-zász­ló. Abban a hónapban 5 volt a műhely legjobb munkása, s jutalmul egy szép evőeszközkészletet kapott. Balázs bá­csi mondta is: „Nagy öröm ez, valami­kor a kapitalisták idején nem törődtek a mungásokkal." Otthon a falujában, Biely Kostolon a legjobban az asz­szony örült az ajándéknak. Nem is annyira az evőeszköznek, mert az volt eddig is a házban, de a jutalmazásnak s a készlettel bejáita az összes szom­szédokat: „Nézzétek, milyen ajándé­kot kapott az élmunkás uram, a jó munkájáért." Miért olvassa Jilemnickýt, Azsajevet ? — Jó mester akaiok lenni, — foly­tatja ezután Dividek Gyu'a, — becsü­letesen. akarom teljesíteni a pártmun­kát. Sokat kell olvasnom, hogy jobb cikkeket is írhassak. Olvasom Jilam­nický könyveit. Legutóbb Azsajevnak „Távol Mosz­kvától" című regényét olvastam, mely a haza szeretetére, a munká­sok, mérnökök és mesterek, szoros együttműködésére tanít bennünket és arra ösztönöz, hogy mi is tanít­suk munkástárs?inkat hogy a leg­nehezebb feladatokat is jól teljesít­hessük. Ilyen értékes embereink vannak. Nem egy, de szá'v, meg sokezer ilyen­embert találunk hazánkban, akik cso­dálatos erővel és lelkesedéssel telje­sítik feladataikat, akik nemcsak a mun­kát látják és nemcsak azt tartják szem erőU, hogy nyugodt, boldog csa­ládi életet építsenek ki maguknak, ha­nem a bennük mindjobban kifejlődő új szocialista erkölcs arra ösztönzi őket, hogy neveljék munkástársaikat, hogy segítsék az elmaradókat. így vá­lik a becsületes dolgozó szépülő éle­tünk értékes agitátorává. P. B. Bélyegkiállítás Kassán A keletszlovákiai gépgyárak dolgo­zóinak ROH üzemi filatelista szakcso­portja a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmával a csehszlovákiai póstaminisztérium részvételével novem­ber 3.-tól 11.-ig Kassán nagy bélyeg­kiállítást rendez. Ez alkalomból a csehszlovák államvasutak a kassai és eperjesi kerületben a látogatók számá­ra 25%-os utazási kedvezményeket nyújtanak. A kedvezményes jegyre az igazolványokat a kassai „Cedok" uta­zási iroda az érdeklődőknek postafor­dultával elküldi. A Kínai Népi Köztársaság kormá­nya táviratokat küldött Klement Gottwald köztársasági elnöknek és Antonín Zápotocký miniszterelnöknek, melyekben megköszöni a jókívánságo­kat, melyeket a Kínai Népi Demokra­tikus Köztársaság kikiáltásának má­sodik évfordulója alkalmából- küldtek. „Klement Got-twald, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Prága. A Kínai Népi Köztársaság kormánya és népe nevében hálásan köszönjük Önnek és Csehszlovákia népének szí­vélyes jókívánságaikat, melyeket a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának második évfordulója al­kalmával hozzánk intéztek. Mao Ce-tung, a Kinai Népi Köztársaság központi népi kormányának elnöke." „Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság miniszter­elnöke, Prága. Kérem, fogadja hálás köszönetemet jókívánságaiért, melyeket a Kínai Népi Köztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából hozzánk inté­zett. Csu Bn-laj, a Kínai Népi Köztársaság állami adminisztratív taná­csának elnöke. Az Ul Szó népünk boldogságáért harcol Mi, Rimaszécs község dolgozói, miután tudomást szereztünk dicső Kommunista Pártunk központi bi­zottságának áprilisi történelmi je­lentőségű ülésén elfogadott határo­zatáról, tudjuk, hogy Pártunk a dol­gozó nép legszélesebb rétegeivel fő­leg a pártsajtón keresztül érintkezik mindennap és minden órában. Ezért fontos, hogy a pártsajtó példányszá­mát az év végéig 300.000-re emeljük. Mi ketten is igyekeztünk ezen fel­hívásnak eleget tenni és napi mun­kánk után házról-házra jártunk, agi­táltunk és igyekeztünk minél több előfizetőt szerezni a pártsajtónak Odaadó munkánkat siker koronázta és 50 új előfizetőt szereztünk. Amikor az első házba bementünk, Varga József elvtárs nagyon szíve­sen fogadott bennünket és ő maga kérte tőlünk a megrendelőlapot, hogy megrendelje az vUj Szót. Varga elv­társ a párt régi harcosa. Még 1919­ben, a Tanácsköztársaság idején har­colt a munkásosztály államáért és jogaiért. A többi házakban is meg­rendelték az újságot. Azonban saj­nos akadtak olyanok is, akik vissza­utasítottak bennünket, mert nem fogják fel azt, hogy mit jelent szá­mukra és egész dolgozó népünkre a pártsajtó. Jelenleg mindenki olyan nyelvű újságokat, könyveket olvas­hat, amilyent akar és ezekből meg­ismerheti a valóságot. Ezek a gaz­dák úgylátszik, hogy az amerikai rá­dió hazugságait szívesebben hallgat­ják. Pedig ha jó munkát akarnak el­érni, ha békét akarnak, akkor folya­matosan kell olvasniok Pártunk sza­vát, igazodniok kell Pártunk irány­vonalához, mely dolgozó népünk bé­kéjéért és életszínvonalának emelé­séért következetes harcot folytat. Ezért olvassuk és terjesszük az Uj Szót, amely népünk boldogságáért harcol. Kozlok László és Ambrus Zoltán agitkettÖs. A fülekí Kovosmalt szerszámmühelyében az év végéig elérik az esztergályozásban a százméteres vágássebességet Örömmel látjuk, hogy üzemükben is meghonosulnak az új munkamód­szerek, melyekkel dolgozóink könnyí­tik munkájukat és gyorsítják — gaz­daságosabbá teszik a termelést. Meg­tudtam, hogy a szerszámműhelyben van már esztergályos, aki követi Svoboda és Slabej edvtársak negatív­szögű gyosvágási módszerét és ezzel állandóan emelkedik percenkénti mé­terteljesítménye és a munkabére is. Mikor megkérdeztük Pa lka elvtár­sat, hogy ki ajánlotta neki ezt az eredményes munkamódszert, azt vá­laszolta. hogy nagyon szereti szak­máját, örömmel olvassa a szakköny­veket és a kommunista sajtót. Nem rég olvasta, hogy Svoboda elvtárs milyen nagy sikereket ért el a gyors­vágásban. E cikk hatása alatt elhatá­rozta, hogyha törik, ha szakad, meg­próbálja ezt az új munkamódszert. Nem kételkedik benne, hogy ezzel lényegesen nagyobb teljesítményt tud elérni. — Elhatározásomat tett követte s ma már napról-napra emelkedik a vágási gyorsaság — mondja Palka elvtárs. — Jelenleg átlag 100 méter a teljesítményem. Ezt a teljesít­ményt még fokozni akarom. Csak akkor leszek igazán megelégedve, ha társaim is — akik már 80 méter percenkénti átlagsebességnél tarta­nak — elfogadják a vágbesztercei­ek versenyfelhívását és azon lesz­nek, hogy ezzel az új munkamód­szerrel dolgozzanak, amellyel az év végéig mindannyian elérhetiük a 100 méter percenkénti átlagos gyorsvágási sebességet. A szerszámműhely dolgozói megértet­ték ennek fontosságát és el is fogad­ták a versenyfelhívást Ez alkalomból a következő kötelezettségvállalást tet­ték: »Mi a füieki Kovosmalt üzem szerszámműhelyének esztergályosai és marósai ezennel elfogadjuk a vág­besztercei elvtársak versenyfelhívását és ígérjük, hogy mindent el fogunk követni, hogy 1951 végére elérjük a 100 méter percenkénti átlagsebessé­get. A versenyfelhívást igyekszünk mi­előbb teljesíteni, mert tudjuk, hogy ezzel teljesítjük dolgozóink akaratát és hozzájárulunk a világbéke meg­őrzéséhez és megvédéséhez. Egyben ígérjük, hogy a tervet idejében telje­sítjük és a selejtet csökkentjük. CIRJAK JÖZSEF, Fülek A bratislavai BEZ-ben a választervezés segítségével 15 százalékkal emelik , a termelési feladatokat A választervezés üzemeinkben a jö­vő héten befejeződik, és már világos képet alkothatunk magunknak arról, hogy az egyes üzemek milyen fele­lősségteljesen láttak hozzá az ak­cióhoz és milyen eredményekre szá­mithatunk a teljes kiértékelésnél. Azokban az üzemekben, ahol elégsé­ges figyelmet fordítottak a kampány politikai megokolására, ahol az agi­tátorok jól dolgoztak, szép eredmé­nyek mutatkoztak. A helyzet jelentősen megjavult a bratislavai villanyszerelő üzemekben is. Az üzem a normák felülvizsgálá­sa során nagyon lemaradt. Az utolsó eredmények azonban azt mutatják, hogy jelentős javulás állott be. Az igaz, hogy a választervezést kissé megkésve végzik. De ezt azzal lehet indokolni, hogy a normák felülvizs­gálása nagyon lassan folyt az üzem­ben és azzal, hogy az üzem az irány­számokat a választervezéshez csak szeptember másik felében kapta meg. Az üzemben a termelési felada­tokat 1952-ben 15 százalékkal eme­lik. Az irányszámok szétírásában nem voltak elég gyorsak, mert né­hány műhely az irányszámokat csak a napokban kapta kézhez. Azokon a központokon és műhelyeken, ahol az irányszámokat idejében szétírták, a napokban már a következő évre szó­ló pénzügyi tervről tárgyalnak. An­nak ellenére, hogy az említett hiá­nyokat nem lehet elnézni, a válasz­tervezés eddigi menete egész sor szép eredményt hozott magával. A bratislavai BEZ-üzem dolgozói bíz­nak benne, hogy az irányszámokat túllépik, és ennek érdekében nagy harcot folytatnak a kimaradások el­len, melyek a múltban az üzemben gyakoriak voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents