Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-12 / 214. szám, szerda

Ü J SZO­1951 szeptember 13 Ifjú kommunisták bolsevik neve'ése A szovjet társadalom szervező és irányító ereje —- Lenin—Sztálin pártja," a dolgozók harcos élcsapata. A Bolsevik Párt szüntelenül har­col a szovjet állam megszilárdítá­sáért, a kommunizmus felépítésé­ért. A Kommunista Párt rendszeresen bővíti sorait a munkások, kolhoz­parasztok és az értelmiség legjobb­jainak bevonásával. A kommunis­ták a szovjetnép legjobb fiai, akik feltétlen oda­adással viseltetnek Lenin és Sztá­lin nagy ügye iránt, olyan embe­rek, akik minden erejüket és tu­dásokat a kommunizmus építésé­nek szentelik. A Párt tagjai mindenütt hatalmas munkát végeznek — az iparban, a mezőgazdaságban, a hivatalokban é® tanintézetekben, a kommunizmus hatalmas építkezésein egyaránt. Mindenütt a dolgozók élén járnak, ők azok, akik megszervezik a tö­megeket a kommunista építőmunka legszebb sikereiért folyó harcra akik Lenin és Sztálin mindent le­győző eszméjét beviszik a tömegek közé. A fiatal párttagok nevelését a Bolsevi]< Párt mindig legfőbb fel­adatának tekintette. A helyi párt­szervezetek egyre nagyobb figyel­met szentelnek a fiatal párttagok ideológiai fejlődésének és bolsevik nevelésének. A legtöbb ifjú poHtilsal iskolákon, tanulókörökben és szemináriu­mokon törekszik elméleti színvo­nalának emelésére, vagy egyéni­nileg tanulmányozza a marxista leninista elméletet. Egyre gyakrabban kerülnek napi­rendre a fiatal párttagok nevelésé­nek kérdései a taggyűléseken és a pártbizottságok teljes ülésein is.: Mindez nagymértékben elősegíti a' fiatal párttagok aktivitásánalt fo- j kozását a Párt és a társadalom életében. Emellett azt is meg kell említeni, hogy akadnak még olyan pártszer-1 vezetek, amelyek nem fordítanak kellő figyelmet a fiatal párttagok ideológiai és politikai nevelésére. Ezt már az a tény is bizonyítja, hogy egyes pártszervezetekben számos tagjelöltnek meghosszabbí­tották tagjelöltségi idejét. Ez azt mutatja, hogy itt komoly hiányos­ságok vannak a pártmunka terüle­tén. A tagjelöltség lehetővé teszi a tagjelölt számára, hogy megismer­kedjék a Párt programmjával és alapszabályaival, a pártszervezet számára meg azt, hogy megismer­kedjék magával a tagjelölttel, egyé­ni képességeivel és tulajdonságai­val. A pártszervezeteknek a tagjelölt­tel első perctől kezdve szakadatla­nul foglalkoznlok kell, gondoskod­niok kell ideo'ógiat és politikai fej­lődésükről, és segítségükre kell len­niök a marxista-leninista elmélet elsajátításában. A nagy Sztálin arra tanít, hogy a káderek leginkább a gyakorlati munkában, a nehézségek elleni harcban, a nehézségek folyamán edződnek meg. A feladat tehát az, hogy minden párttagot és tagjelöltet be­vonjunk a pártszervezet gyakorlati munkájába. Mindenki­nek képességre szerint konkrét pártmunkút kell adnia és a párt­munka teljesítését ellenőrizni kell, hogy a fiatal párttagokba beideg­ződjék a szervezettség, a pártfegye­lem és a rájuk bízott munka iránti felelősség érzése. A pártszervezet egész munkájá­nak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a kommunisták betöltsék élenjáró szerepüket a termelésben, hogy ál­landóan a bolsevik kritika és ön­kritika szellemében nevelődjenek, hogy könyörtelenek legyenek saját hibájukkal és hiányosságaikkal szemben, hogy mind magasabb kö­vetelményeket támasszanak ma­gukkal szemben. A nevelőmunka megköveteli, hogy egyénileg közeledjünk az em berekhez. Alihoz, hogy meggyorsítsuk a fiatal párttagok fejlődését, végfelen türelemmel kell foglalkozni mindegyikükkel, segíteni kell őket abban, hogy minél hamarabb áthassák őket a bolsevik nagyszerű tulajdonsá­gai. A fiatal párttagok állandó nevelése terén az alapszervezetekre vár a legnagyobb feladat, hiszen az ő közvetlen nevelésük és ellenőrzé­sük alatt folyik a párttagok egész tevékenysége. Az alapszervezetek­nek gondos figyelemmel kell követ­niök minden párttag munkáját, fej­lődését és be kell vonni őket a Párt és a kormány határozatáért folyó aktiv harcba. Az eddiginél még jóval több figyelmet kell, hogy szenteljenek a fiatal párttagok ne­velése megszervezésének a járási, városi és területi pártbizottságok is. Ugy kell tekinteni ezt az ügyet, hogy minden párttag példát mu­tasson a. tömegeknek és hogy pél­damutatásával maga után vonja a tömegeket. Minden kommunistának kötelessége, hogy ott küzdjön azok­nak a harcosoknak az első sorában, akik a szovjet állam hatalma to­vábbi megszilárdításának, a kom­munista társadalom felépítésének feladatát tűzték maguk ele. A sztálini „Brdzola" megjelenésének 50. évfordulója Fél" évszázaddal ezelőtt, 1901 szeptemberében jelent meg a Ioszif Visszárionovics Sztálin által életre­hívott grúz ülegális újság, a „Brd­zola" (Harc), a lenini Iszkra igazi harcos társa. Az "Iszkra" melegen üdvözölte a „Brdzola" megjelené­sét, melynek hasábjain Sztálin elv­társ megvédelmezte és tovább fej­lesztette a proletariátus diktatúrá­jára, a munkásosztály munkásmoz­galomba valő hegemóniájára Z- a marxista proletárpárt felépítésére vo­natkozó lenini eszméket. „Az újság nem csupán kollek­tiv propagandista és kollektív agitátor, hanem egyben kollektív szervező is" — jelölte meg a sajtó feladatát Lenin az „Iszkra" megjelenésekor és a sztálini „Brdzola" mindebben betöltötte ezt a nemes hivatást. A foiradalmi munkásmozgalom fokozott harci lendülete, a XX. szá­zad elején a Kaukázusra és a Kau­kázuson-túlra is átterjedt. A tifli­szi szociáldemokraták „Meszame­Daszi" szervezetének forradalmi szárnya, az opportunista többség el­leni küzdelmek során, Sztálin elv­társ vezetésével akkoriban tért át a politikai tömegagitációra. A ba­kui" illegális nyomdában kinyomtat­ták az első illegális grúz szociálde­mokrata újság, a „Brdzola" első számát, melynek „Olvasóinkhoz" irt vezércikkében Sztálin elvtárs rá mutatott, hogy a lapnak a munkásmozgalom r\é­re kell állnia és olyan közel kell kerülnie a munkástömegekhez, hogy folytonosan hatást gyakorol hasson rájuk és vezető közpon­túkká válhassék. A következő számban Sztálin elv­társ nagyjelentőségű „Az Oroszor­szági Szociáldemokrata Párt és leg­közelebbi feladatai" című cikkében rámutat a munkásosztály vezető sze repére a demokratikus felszabadító mozgalomban és a proletariátus ön­álló pártja megalakításának fon­tosságára. A forradalmi marxista párt meg­alakításának nagyszerű terve, me lyért a lenini „Iszkra" és a sztálini „Brdzola" olyan lelkesen küzdött azóta mindent elsöprő diadalt ara tott. Az ötven évvel ezelőtt meg jelent „Brdzola" segített lefektetni annak az egységes, harcedzett Kom­munista Pártnak alapjait, mely győzelemre vitte a forradalmat megteremtette a világ e'sö szocia lista országát, s már előre mutat a kommunizmus felépítése felé. A harcos pártszerűséget, proletariátus ellenségei iránti en gesztelhetetlenséget, a forradalmi marxizmus eszméjéhez való hűsé­get, a tömegekkel való elszakít­hatatlan kapcsolatot, a sztálini „Brdzolának" lenini „Iszkrát követő dicső hagyományait vette át és gazdagította tovább a bolsevik sajtó, melynek tapasztalataiból ta­nul most a világ kommunista és munkáspártjainak sajtója. 3őu£zmifeét éo a ke! hozrefidszer álf áit Boldogok a kolhozparasztok a rjazáni Korablinoban is: dús volt az aratás, a magtárak megteltek gabonával, s határidő előtt teljesí­tették az állam iránti kötelességü­ket Hosszú volt az út, amíg eljutot­tak a bőséges és boldog élethez a korablinoi kolhozparasztok. A jó­lét azonban nem feledteti a multat, az öregek gyakran beszélnek a fia­taloknak arról, hogy szipolyozta őket Fedoszejev földesúr. Fedoszov elvtárs, a „Vörös csillag"-kolhoz elnöke, most is a kolhoz naplójában lapozgat. — 1929: A korablinoi szegénypa­rasztok egyrésze megalakította a „Traktorra!" nevű csoportot. A bol­sevik Párt megmutatta a nyomor­ból kivezető útat, — a kolhozok út­ját. Egyesültünk a „Vörös csillag" mezőgazdasági szövetkezettel — ol­vassa. — Milyen messze van ma már az az idő, amikor még a Fedoszejev uraság ült a nyakunkon, — szól közbe Psemicsnikov a legöregebb kolhozmunkás. — övé volt itt min­den föld, amit csak belátott a szem. 10 évig cselédeskedtem nála. — Nehezen éltünk mi is, habár középparasztnak számítottam; volt földem, lovam, tehenem. A nyolcta­gú családból négyen dolgoztunk lá­tástól-vakulási, és mi volt az ered­mény? Összegyűjtöttünk vagy 5 mázsa rozsot, 1.5 árpát és 16—17 mázsa burgonyát. Mit kezdjünk ve­le? A kunyhót is meg kellene javí­tani, lószerszámra is szükség lenne, a gyermekeknek nincs mibe iskolá­ba járni — egyszóval pénzzé kell tenni a termést, pedig magunknak is kevés lenne kenyérre — mondja Vaszilij Amelkin kolhozmunkáa. Az elnök eltűnődve bólint, majd tovább folytatja az olvasást: 1930: A teljes kollektivizáclő útján felszámoltuk a kulákságot. A putyilovi munkások megküldték nekünk az első traktort. Teljesedett álmunk. Tavasszal felszántottuk a mezsgyéket és elvégeztük' az első közös vetést. Az állam segitö ke­zét itt is éreztük: először dolgoz­tunk vetőgópekkel. — 1931—32: Már szép termést takarítottunk be, megkezdtük a kö zös állatállomány tervszerű te­nyésztését. Fajállatokat kaptunk az államtól, közös munkával pedig megépítettünk egy nagy istállót. Hat hektárnyi területen gyümöl­csöst létesítettünk. — 1933: Moszkvában lezajlott a kolhozok élmunkásainak első kon­gresszusa. A kolabrinoiakat a leg­jobb élmunkás: Vaszilij Amelkin képviselte. Amelkin közbeszól? —- örökre szívembe vésődtek a mi drága Sztálin elvtársunknak szavai, hogy változtassuk a kolho­zokat bolsevik kolhozokká, a kol­hozmunkások életét pedig tegyük jómódúvá. Elvtársaim: Mi ls meg fogadtok Sztálin elvtárs útmutatá sait, becsülettel dolgoztunk, őriz­zük a kolhoztulajdont. Minden úgy lett, ahogy Sztálin elvtárs előre látta: a volt szegényparasztok és mi, a volt középparasztok ma már jólétben érünk. Mint a nappal az éjtszakától, úgy különbözik a mi életünk a régitől. Az elnök tovább fűzi a szót: — 1934: Rohamosan fejlődik közös gazdaságunk. Istállóinkban már 30 szarvasmarha, óljainkban 38 sertés, karámjainkban 200 juh van, külön baromfifarmot létesítettünk, mag­tárakat takarmánycsüröket építet­tünk. Van már méhészetünk, kony­hakertészetünk és megvásároltuk az első tehergépkocsit. Az állam egyre több anyagi támogatást nyújt. Kolhozunkat bekapcsolták a gépállomások hálózatába. — 1935: Lezajlott a kolhozok ro­hammunkásainak Iľ. kongresszusa, amelyen Sztálin elvtárs vezetésével kidolgozták a mezőgazdasági ár­teljek alapszabály-tervezetét. A sztálini alapszabályok elfogadásá­val egyidejűleg törvénybe iktatták a szövetkezetek örök földhasznála­ti jogát. Nagy volt kolhozunkban az öröm. ígéretet is tettünk Sztá­lin elvtársnak: fáradhatatlanul erő­sítjük a kolhozrendszert 45 nap alatt megépítettük a 10 osztályos iskolát. A rövid szünetet kihasználja Pse­micsnyikov kolhozmunkás: — Nyitva áll gyermekeink előtt minden út járhatnak iskolába, ta­nulhatnak. A nagyobbik lányom most végezte el a pedagógiai főis­kolát, a második a mi tízosztályos iskolánkba jár, az egyik fiamból pedig mester lett. A másik fiam is tovább tanult volna, de mint tudjá­tok meghalt Leningrád alatt — Fegyverrel védte ő is a szov­jethatalmat. A mi hőseinknek kö­szönhetjük a boldog kolhozéletet, — mondja elgondolkozva Amelkin. Az elnök folytatja: — 1936—37: Egyre több a gé­pünk, emelkedik a földmüvelés kul­túrája, szaporodik állatállományunk Ahol régen még 6 mázsás átlag­termést sem értünk el hektáron­ként, ott már 16 mázsa gabonát arattunk. — 1938: Emelkedik az általános jólét: 80 új ház épült. Konyhaker tészetünket 43 hektárral növeltük, a háztáji gazdálkodás is fejlődik: minden ház körül gyönyörű kert virul. Van már klubunk, könyvtá­runk és építettünk egy városi tipu­sú fürdőt. — 1939: Gazdasági és kultúrális eredményeinket bemutattuk a mosz­kvai mezőgazdasági kiállításon: az első díjak egyikét kaptuk. -— 1940: Másfélszeresére nőtt állatállományunk, 35 hektárral nö­veltük a gyümölcsöst, 100 új csa­láddal a méhészetet. — 1941—1945: A fasiszták ránk törtek, hogy elpusztítsák amit épí­tettünk, de a kolhozrendszer bebi­zonyította legyőzhetetlen életerejét A háború évei alatt terven felül 4800 mázsa gabonát és rengeteg más terméket adott a kolhozunk az országnak. Tank és repülőgép épí­tés céljaira 500.000 rub. fordítottunk. Becsülettel teljesítettük a haza fegyveres védelmét is: kolhoztag­jaink közül 250-en kaptak magas kitüntetéseket hőstetteikért. — 1946: A rettenetes aszály elle­nére is jó termést takarítottunk be Vízierömüvet* malmot lakatosniű­helyt építettünk és sok lakóházat. 1947—1949: 25 kitüntetett minta­gazdánk van már. A sztálini termé­szetátalakitási terv alapján megin­dítottuk a harcot a szárazság el­len: beültettük az első véderdősá­vokat, és 3 új viztároló medencét építettünk. — „Traktorra!" Ez volt a mi el­ső csoportunk neve — fűzi a szót Amelkin. — Ez volt a jelszavunk is, s mert a Bolsevik Párt és a nagy Sztálin mutatta és mutatja az útat, más lett a mezőgazdaság és mások lettek az emberek is 20 év alatt — A szovjet hatalom, elvtársak, több mint 200.0 hektár földet adott kolhozunknak örök használatra — folytatja az elnök. — Nagyapáink hármas vetésforgója helyett kolho­zunk már a füves vetésforgót használja. Tudományos alapon táp­láljuk a talajt: ebben az évben 5200 tonna trágyát, 35 tonna hamut és baromfitrágyát, 120 tonna kom­posztot és 40 tonna ásványi táp­sót szórtunk földjeinkre. Felhasz­náljuk a micsurini tudomány leg­újabb eredményeit: a vetömag-csá­vázást, a mesterséges beporzást és gépesítettük a mezőgazdasági mun­kát. Oly dús a termés, hogy minden egyes kolhoztagra, már többszörö­sen annyi gabona, krumpli, tej, aöldség, hús és egyéb termék jut, mint azelőtt. Nagyezsda Filatova Jekatyerina Psenyicsnyikova, Alek­szandra Trihankina és Mairja Da­vidkina szántóföldi brigádjai már 24 mázsás hektáronkénti átlagter­més értek el. Élmunkásainkat tisz­telet övezi, munkájukat figyelem­mel kíséri a Párt, kitünteti őket az állam. Gyermekeink közül 200-an végeztek már középiskolát és 70-en főiskolát. Minden házban villany vi­lágit és szól a rádió. — A kolhoz számomra olyan mint a szülőház — fordul az elnök felé a Munka Vörös Zászlaja ér­demrenddel kitüntetett Jekytyerina Trihánkina. — örök nyomorban, sö­tétségben éltünk, rettenetes teher volt a munka régen. Brigádom 24 mázsás átlagtermést ért el gaboná­ból és mégis soha nem fáradtunk el. A Párt és a mi Sztálin elvtársunk szeme rajtunk van, velünk örül az egész szovjethaza. Eredményeink­kel azonban, elvtársak, nem szabad megelégednünk. Ugy kell dolgoz­nunk, hogy a Jelenlegi színvonalat is túlszárnyaljuk. Köszönjük, hálá­san köszönjük Sztálin elvtársnak, hogy rávezetett bennünket a bol­dog kolhozélet útjára. Egy éve indult meg a sztálingrádi vízierőmü építkezése 1950 augusztus 31-én értesült a szovjetnép kormánya határozatáról, hogy felépítik a sztálingrádi vizierő­müvet, a világ egyik leghatalmasabb hvdrocentráléját, a kommunizmus egyik gigászi alkotását. Ez a határo­zat tiz nappal követte a kujbisevi erő­mű építésére vonatkozó kormányhatá­rozatot. A sztálingrádi erőmű a kujbisevi­vei. valamint az ukrán, az északkrimi és a Turkmén-főcsatorna mentén épü­lő vizierőművekkel együtt dicsőséges teljesülése a lenini-sztálini nagy vil­lamosítási tervnek, amelyet H. G. Wells angol író, aki 1921-ben, a világ­mosítási terv születése idején Orosz­országban utazgatott — utópiának, tervezőjét, Lenin elvtársat, pedig a »Kreml álmodozójának* nevezte. A GOELRO, azaz a nagv villamosítási terv azonban diadalmasan megvaló­sult. A Szovjetúnió azóta a villamosí­tás ütemét és színvonalát illetően Európa valamennyi országa elé ke­rült a kujbisevi és a sztálingrádi erő­művek pedig a világ leghatalmasabb építkezései. Sztálingrád. Minden, ami ezzel a hősi várossal egybefügg, szent a szov­jetnép és lelkesítően példaadó a világ minden haladó embere számára. Sztá­lingrád a nagv polgárhábarú forra­dalmi hősiességének és dicsőségének jelképe. Sztálingrád alatt zajlott le a szovjet föld és a világ legnagyobb csatája, amelv a hitleri fasizmus pusz­tulását jelentette és a leigázott népek felszabadulásának kezdetét. A szovjetkormánv tavaly, augusz­tus 31-én megjelent határozata sze­rint a sztálingrádi erőmű a kujbisevi­hez hasonlóan, duzzasztóműből és hajózsilipekből áll. A mű célja: az ön­tözés és vízellátás érdekében 13 millió I hektár kiterjedésű területnek vizet biz­tosítani. Elmúlik néhány hónap és a Volgát i már átszeli a hatalmas gát, a villany­erőmű géptermében pedig felzúgnak a turbinák. A magasfeszültségű veze­tékeken megindul a villanyáram Moszkva, a Fekete-Földek, a Volga­mente felé, ahol mindenütt új gyára­kat és üzemeket hiv életre. Hatalmas méretekben indult meg a nagy munka az egész nagy szovjet­ország, a hatalmas szovjetipar oda­adó támogatásával. „A kommunizmus építkezése az egész nép ügye" — ez­zel a nagyszerű jelszóvar indult meg a munka és folyik tovább. A Volga jobb- és balpartján hatalmas ütem­ben ^épülnek már a mechanikai és építőüzemek, vasútvonalak és a tükör­sima autóutak. A vízierőmü építőinek városa a Volga balpartján készül. Az első város-negyed, ame'y 23 kőházból áll, rövidesen el is készül. Az építők már a második és harmadik emelete­ken dolgoznak. A lakóházakkal egy­idejűen éttermek, kórházak, rendelők, üzletek és szállodák épülnek. Közben megállás nélkül ültetik a fiatal facse­metéket. A sztálingrádi és kujbisevi vízi­erőművek, a velük kapcsolatos csa­á ornákkal megváltoztatják az egész /olga-táj képét és óriási hatással lesznek az egész Szovjetunió gazda­sági fejlődésére. A volgai víziút olyan közlekedési vonallá válik, amelynek teljesítőképessége negyvenszer akkora lesz, mint egy vasúti fővonalé. A nagy volgai gát 26 méterre emeli majd a Volga szintjét. A folyam vize hatalmas tengerré átad, elér az Uraiig és életet adó vízzel látja ej azokat a területeket, amelyeken ma csak bo­gáncs és kóró tere:n.

Next

/
Thumbnails
Contents