Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-11 / 213. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetekl DernS nagy napja A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 szeptember 11. kedd 2 KČS IV. évfolyam, 213. szám A bányásznap örömteli ünnepségei mozgósítsák bányászainkat tervfeladataink teljesítésére és túllépésére A koztarsaság minden bányavárosában lezajlottak a bányásznap ün­nepségei. Ezen a r»pon egész dol gozó népünk szeretetével és hálájának kifejezésével halmozta el a szocia lista építés élén járó harcosokat, a bá­nyaszokat. A Párt és a kormány állandó gondoskodásának eredménye. keppen minden tárnában kifizették a hüségpótlékokat, bár sokhelyütt a felteteleket nem teljesítették. A Párt és a kormány, különösen Gott­wald elvtárs, allandó szeretetteljes gondoskodása bányászaink ünnepét meg szebbé tette es úgyszólván egy sem akadt köztük, aki ne érezte vol­ila, hogy az egész évi munka gyü mölcs e érik meg ezen a forró szep­temberi napon es ez a gyümölcs az egész ország győzelmes előrejutásá­ban fejlodeseben, ugrásszerű gazda godásában mutatkozik meg. A bányá­szok tudjak, hogy a szocializmus építéséért folytatott harc első sorai­ban állnak és e Zert a bányásznapot nem tekintik megállásnak, hanem csak mérföldkőnek azon az úton, amelynek ragyogó célja felé vezeti okét Csehszlovákia Kommunista P ártja és Klement Gottwald elvtárs. A bányásznap ünnepségeiről érkez­nek jelntések mindenünnen. Az ün­nepségek sorát Szlovákiában a Bányász-szakszervezet Központi Bizottságának Selmecbányái ülése nyitotta meg, amelyen átadták a köztársaság elnö­kének vándorzászlaját a beszterce­bányai kerületnek, a bányavidékek győztesének. Selmecbányán a bányász­ünnepségeken résztveit Bašt'ovanský elvtárs, a CsKP Központi Bizottságá­nak titkára, akj c régi bányavárosban az ünnepségen beszédet mondott. Be­szédében hangsúlyozta, hogy egész Pártunk és kormányunk t-s egész dolgozó népünk tiszteli és becsüli a bányásznépet Azért becsüli, mert az ő munkájuk sikerétől függ előrehala­dásunk egész üteme, erőfeszítéseink, hogy felépítsük hazánkban a szocializ­mus alapjait és ezzel minél jobban járulhassunk hozzá a világbéke meg­őrzésének nagy ügyéhez. Handlován Zupka elvtárs jelenlétében tüntették ki a legjobb bányászokat. A csillék olyan egyhangúan sorakoz­tak a drótkötélpályán, mintha nem akarták volna zavarni ezt a nagy na­pot, a nap ünnepi hangulatát. A bá­nyászok munkájuk és teljesítményük után megkapták megérdemelt jutalmu­kat, a hűségpótlékot. A kultúrház termébe egymásután jöttek a derűs­arcú bányászok, hogy átvegyék a szocializmust építő haza köszönetét, hogy hűségükért átvegyék megérde­melt jutalmukat ünnepelnek az asz­szonyok és gyermekek is egyaránt. Nem csoda, hiszen a hűségpótlék örömteli pillanatai és a nyomukban érkező értékek bearanyozzák a család éleiét. Licskó József. 28.500 korona hűség­pótlékot kapott Sem a handlovaiak. sem az osztra­vaiak nem kaptak a múltban hűség­pótlékot és kitüntetést. Azelőtt csak korbács meg rúgás jutott osztályré­szül a bányásznak. — mondotta. — A felszabadulás óta más az élet, és ezért az életért harcolunk mi. Darázs József, kis fehér zacskójában 29 ezer koronát szorongat. — Tizenkét éve dolgozom a bá­nyában — mondja — és ezen a pén­zen, becsületes, hűséges munkám ju­talmán bútort, ruhát veszek és a jövő­ben még jobban iparkodom majd. hogy teljesítsük azt, amit Gottwald elvtárs­nak ígértünk. Krajcsirik Lajo6, a szovjet gépekről beszél. — Réselőgéppel frontfejtésben dolgo­zom — mondja — és ezek a gépek 60 százalékkal könnyítik meg a bá­nyász munkáját. A lapát meg a csá­kány már csak ritka vendég a bányász kezében és csak akkor nyúlunk hozzá, amikor a réselőgép szárnyán lehulló szenet rakjuk a csillébe. Könnyebb már a bányász munkája. Csak az a fontos, hogy mi is megértsük, hogy jók az új módszerek és minket segí­tenek a szovjetgépek. — Amikor kezembe veszem a hű­6égpótlékot, nem feledkezhetek el a szovjetbányászokról, akiknek köszön­hetem mai sikereimet Ok mutatják az utat a széncsatában. Rozsnyón Púll és Fábry elvtársak beszéltek a bányászokhoz. Demény Istvánnak, Pozman László­nak nagy nap volt ez a banyásznap. Demény elvtárs, csaknem 31.000 koro­nát, Pozman elvtárs közel 29.000 ko­ronát kapott. De a többiek is, Hronyec, Pípoj, Lindtner Pali, Gyürék Márton, Kun József, Beree István, Kertész János. Bodnár László, Tomkó elvtárs és a többiek mind 20.000 koronán fölül kaptak hűségük jutalmakónt. A rozsnyói bányászok tisztában vannak azzal, mi volt a múltban és mit hoz a jeten és a jövő. Látják azt, hogy a bányászokról való gondosko­dás minden vonalon megmutatkozik. Az új. gyönyörű rozsnyói bányászott­hon is tető alá kerül nemsokára, hogy boldog nevelkedési lehetőséget nyújt­son e régi bányászvidék fiatalsá_gának, az ötéves terv második váltásának. Dernő, Alsósajó, Sajóháza, Vashegy és a többi bányászközpontok népe ezen a napon ismét ígéretet tett, hogy tel­jesíti a köztársaság elnökének adott szavát és minden erőfeszítésével segíti az ötéves tervet. Jelentős kötelezettségvállalások születtek mindenütt. A nováki bányászok is értékes köte­lezettségvállalásokat fogadtak el ezen a napon és megfogadták, hogy jövő év június 30-ig behozzák minden kése­delmüket. Az 1952-es évre megállapí­tott tervet 100%-ra teljesítik és terv fölött 10.000 tonna szenet bányásznak. A nováki bányászok éppen úgy, mint a handlovaiak a munka magasabb ter­melékenységéért harcolnak, kiterjesz­tik a gépesítést és jobban használják fel gépeiket, csökkentik termelési költségeiket. A rudnai bányászok ki­értékelték versenyüket. A legjobb részleg Ferenc János részlege volt, amely 167%-os évi átlagot ért el. A rudnai bányászoknak több mint 4 mil­lió korona hűségpótlékot fizettek ki és ez bizonyára buzdítani fogja őket arra, hogy ez a nagy bánya minél job­ban teljesítse a jövőben tervét. A bánvásznap ünnepségeire lapunk következő számaiban még visszaté­rünk és az egyes vidékekről részletes jelentést közlünk. Hisszük, hogy a bányásznapok eredményei csakhamar megmutatkoznak egész Szlovákiá­ban a fejtés tervének teljesítésében, abban, hogv emelik a munka termelé­kenységét és a szovjet bányászok di­csőséges példája nyomán több szenet, ércet és naftát adnak az országnak. A bányásznap ünnepségei mozgósítják bányászainkat arra, hogv a Párt és Klement Gottwald vezetésével győzel­mesen vívják meg az ötéves tervért, a szocializmus alapjaiért kifejlődő szén- és érccsatát. --f * 'ľ * ai| ľ w Í : ..Wí • -•S.WXZ' wíKtasSp i a; •• * > ' ,< „i •ŕ xiávi.-vlw Bk> ^iBM^i v ' l'MÉf® 4 s' m ráM isvw* Gottwald elvtárs fogadja a gazdasági élet újjászervezése folytán felállított új minisztériumok vezetőit. Képünk azt a jelenetet rögzíti meg, amikor Gottwald elvtárs kezet fog az állami ellenőrzés új miniszterével, a CsKP elnökségének tagjával, Bacilek elvtárssal. Űj módszerrel dolgozzunk és vezessük gazdasági életünket JAROMIR DOLANSKY A Köztársaság kormánya szeptem­ber 7-én tartott ülésén két rendeletet hozott, amelyek egész gazdasági éle­tünk további fejlődésére nagy jelen­tőséggel birnak. Az első kormányrendelet értelmében az eddigi nehézipari minisztériumból öt minisztériumot szerveznek és pedig a tüzelőanyagok és erőforrások mi­nisztériumát, a kohók és ércbányák minisztériumát, azonkívül vegyipari, nehézgépipari és általános gépipari mi­nisztériumokat. Megszervezik továb­bá az erdőgazdálkodás és faipar mi­nisztériumát és az eddigi munkaügyi és szociális gondoskodásügyi minisz­térium helyébe a munkaerők minisz­tériuma lép. Ezzel egyidejűleg azon­nali hatállyal megszűnnek az összes vezérigazgatóság^, egyelőre a köz­lekedésügyi minisztérium hatáskörébe tartozók kivételével. A nehézipar terü­letén Szlovákiában új megbízotti hiva­talokat nem szerveznek, mert a ne­hézipari vállalatok egyenesen a mi­nisztérium alá tartoznak majd és ezért az eddigi kereskedelemügyi meg­bízotti hivatal ňi hevet kap, könnyű­ipari megbízotti hivatallá' válik. Uj megbízotti hivatalt szerveznek, azon­ban az erdőgazdálkodásra és faiparra. Szlovákiában ugyancsak megszűnnek a területi igazgatóságok. A nehéz­ipari minisztériumokon kis területi igazgatási csoportokat szerveznek, amelvek mint a minisztérium szervei fognak működni a szlovákiai üzemek bizonvos közös ügyeinek összehango­lására. A második kormányintézkedés el­^öniidiúonl kfpek a luÍMqpétiík ki(izdhhöL Illett volna, hogy a handíovai kul­túrház terme, ahol szétosztották a hűség pótlékot színesen feldíszített le­gyen, mint egy pompás virág, mert a bányászok úgy zsongták körül, mint méhek a virágot, ahonnan a mézet szedegetik. A hüségpótlék Wrítéklav­iai, ahonnan kikandikáltak az esrps­bankók olyan volt a bányászok szá­rmára, mint az édesméz ... Igaz, az ezresek nem sorakoztak minden bo­rítékban egyforma mennyiségben, de ez nyilván a méheknél is igy van ... az a méh, amely szorgalmasabb, több édességhez jut... Hogy a kultúrte­rem, képe mégsem hasonlított egy vi­rágra, hogy nem volt feldíszítve és nem, pompázott felszabadult hazánk színeivel es a z üm^mtanács hibájá­nak és gondatlanságának róható fel. Mi nagyon reméljük, hogy jövőre az üzemtanács ezt a hibát kiküszöböli és a hüségpótlékot méltó keretek kö­zött, ünnepi légkörben osztja szét a bányászok között mindenki szemlát_ tára. A handíovai szorgalmas bányá­szok ezt határozottan megérdemlik, példát adnak ők mindazon dolgozók­nak, akik szocialista hazánk felvirá­goztatáson ernyedetlen szorgalommal és odaadó hűséggel dolgoznak. Itt van például Zďerka István 45. esztendős bányász, aki már 27 éve fejti a szenet, hogy húztüzhelyünk meleget árasszon, hogy fény árassza el otthonainkat. A felszabadulás óta hatványozott szorgalommal dolgozik, mert tudja, hogy egyre gyorsuló ütemben épülő üzemeinkben a kibá­nyászott szén az amely életet lehel az új gépek száguldozó kerekeibe. Zďerka István tavaly 10.000 koro­na hüségpótlékot kapott, ez idén pe­dig 21.000 korona volt a borítékjá­ban. Arra a kérdésre,, hogy történt ez az ugrásszerű változás, a követ­kezőket feleli. Elvtárs, erre csak azt válaszol­hatom, hogy tisztességesen dolgoztam. Nem kell sokat magyaráznom. Nézd itt a tenyerem, ez a kérges kéz itt tanúskodik arról, hogy egyetlen pil­lanatra sem feledkeztem meg arról, hogy felszabadultunk, egyetlen pilla­natra sem feledkeztem meg arról, hogy a kapitalistáknál húsz esztendőt kellett keményen dolgoznom, amíg végre nagy nehezen 8 napi szabadsá­got kaptam, míg m°st 35 napi fize­tett szabadságom volt. B z csak egyetlen kirívó példa, amivel meg akarom mutatni a különbséget ki­zsákmányolt és felszabadult életünk között, de felsorolhatnék még sok mindent. Ma azonban ünnepelni aka­rok, a jóra akarok gondolni... ezért csak annyit. Meg vagyok elégedve, mert tisz­tességes munkámért, tisztességes bá_ násmdóban és tisztességes fizetségben részesülök. És tessék itt van mindjárt egy má­sik bányász, Hruz János II., sudár­termetű nyüttekvntetü fiatalember, kezében ott a boríték, amely Í9.6J/9 koronát tartalmaz. Abban a pillanat­ban lessiik meg, amikor átveszi és még tétován, bizonytalanul tartja a, kezében. Amikor megszólítjuk szeré­nyen és elégedetten mosolyog, egyet­len szót sem, tud magyarul, a Hruz név mégis nagyon ösmerösnek hat, úgy tetszik, mintha nagyon régi ös­merősiink lenne, aztán hírtelen mint­ha valaki fénysugárral világítaná meg agyunkat, rájövünk arra, hogy a legnagyobb magyar költő Petőfi Sándor anyját Hruz Máriátuxk hív- \ ták. Es ime egyszerre csak előttünk áll a fiatal példás bányász, a Hruz­család leszármazottja, Petőfi Sándor­nak a nagy magyar költőnek roko­na, Egyetlen szót sem szólunk neki fel­fedezésünkről, hadd tudja meg lakunk hasábjairól, hogy mit jelent a ma­gyar dolgozók számára a Hurz név. A bányászatról beszélünk vele. Ta­valy 15.000 korona hüségpótlékot ka­pott, ezidén pedig közel a dupláját. Mosolyogva közli velünk, hogy ezt az eredményt alapos és gondos munka­szervezéssel érte el- Tavaly még má, sodvájár volt és nem volt még mód­iában úgy megszervezni a munkame­netet, ahogy szerette volna. Ezidén azonban, hogy elövájár lett, sikerült a munkamenetét újonnan megszervez­nie. Hangsúlyozza, hogy a jó szerve­zésnek van olyan hatása a termeié_ kenység fokozására, akárcsak a gé­pesítésnek, Hozzáteszi még. hogy a gépesítés első féltétele ugyancsak a gépek lelkiismeretes gondozása és a munka tényszerű megszervezése. Vé­gül megjegyzi, hogy munkáját szere­tettel végzi, apja is bányász volt. A tervet az ö munkaszakaszán mind­a három műszak 145 százalékban tel_ jesiti. Az első műszak vezetője Ha­luza, a harmadik műszak elövájárja pedig Grencsik. Valamennyien közel 30.000 korona hiiségpótékot kaptak kiváló munkájukért. Van azonban olyan vájár is, aki ta­valy 14.OOO korona hüségpótlékot ka­pott és most csak 9500-at, Jurášek Anrásnak hívják. A termelésben való visszaesést azzal indokolja meg, hogy háromheti politikai iskolán, volt. Mo­solyogva mondja, ha pénze nem is gyarapodott, ezzel szemben politikai tudása határozottan növekedett. Kifo­gásolja csupán azt, hogy az osztm­vai brigádmunkán elért teljesítmé­nyét nem számították be teljésen az évi teljesítményéhez. SZABÓ BÉLA. rendeli az állami ellenőrzés minisz­tériumának felállítását és megszün­teti az eddigi legfelsőbb ellenőrző hivatalokat. Bár az eddigi minisztériumok száma növekszik, ennek ellenére ezeken a szakaszokon a hivatali erők létszáma 39%-kai csökken. Gazdasági életünk e csúcsszervei­nek újjászervezése új alapokra helye­zi egész gazdasági életünket és meg­változtatja az irányító szervek mun­kájának módszereit, különösen abban az irányban, hogy közelebb kerülje­nek az üzemekhez, hogy rugalmasab­bak, mozgékonyabbak és határozat­képesebbek legyenek és hogy min­denütt érvényesüljön a személyi fele­lősség elve. Tapasztalatból mindannyian tudjuk, és főleg jól tudják az üzemekben a munkások, a műszakiak és mesterek, milyen nehézkes a gazdasági gépeze­tünk, milyen kevéssé operatív és mi­lyen hosszú az út a vezetői szervek­től le az üzemekig, milyen nehezen sajátítjá el gazdasági életünk Pártunk és kormányunk irányvonalát Minden­ki tudja, hogy gazdasági életünket mennyire megterheli a bürokrácia és a papírháború, milyen nehéz gvakran meghatározni valamilyen feladat vég­rehajtásáért a felelősséget. Gyakran megtörténik az is, hogv a felelős szer­vek félnek dönteni és a feladat végre nem hajtásának bűnét azután egyik a másikra tolja. Lényegében azért van ez így. mert gazdasági gépezetünk szervezete és a termelés szervezete nem felel még új feladatainak, amelyek az államra és főleg a gazdasági minisztériumok­ra hárulnak a szocializmus építésé­ben és a szocializmusban. Gazdasági gépezetünk eddigi szer­vezetét és munkamódszerét még je­lentős mértékben megterheli a kapi. talista mult hagyománya, amikor az államgépezet jellege túlnyomóan bü­rokratikus, adminisztratív volt és a termelést a vállalatoknál, trösztöknél és a tőkés konszerneknél irányítot­ták. Ez tükröződik vissza még ma is nálunk abban, hogy gazdasági mi­nisztériumaink jellege sokszor hiva­tali és legiszlatíy és vezérigazgató, ságaink a tőkés rendszertől inkább kereskedelmi és pénzügyi, mint ter­melési műszaki jelleget örököltek. A múltnak ezen öröksége tükröződik vissza minisztériumok és vezérigaz­gatóságok közötti kölcsönös viszony­ban, amelynek jellege hasonlatos volt a felsőbb adminisztratív intézmények viszonyához az alacsonyabb rangú in­tézményekhez, miközben az erős, eléggé önállóan fellépő vezérigazgató­ságokat a minisztériumok gyakran az irányító tevékenység figyelmétlek központjában csupán alakilag, szer­vezték meg. Főleg a minisztériumok­ban és a vezérigazgatóságokon nem áll elégségesen a termelés irányítá­sa, hanem egyéb kérdések elszigetelt megoldása a régi hagyományok szel­lemében. Ezenkívül az utasításokat a termelésbe nem a szerint viszik át, hogy ki a felelős értük, hanem egye­nesen bizonyos szervek utasítása­ként, úgy hogy a vállalatot egyszer­re több helyről irányítják, s "olyan utasításokat kap, amelyek esetleg egymással ellentétesek is lehetnek. Ez a rnedszer megakadályozza azt, hogy a termelés irányításában a ve­zető elvét érvényesítsük. Ennek az állapotnak a következménye az is, hogy nem voltak megfelelő előfelté­telek a gazdasági káderek gyors nö­vekedésére -és termékeny taläi kelet­kezett az osztályellenség tevékenysé­ge számára. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents