Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-08 / 211. szám, szombat

ÜJ SZO­1951 szeptember 13 Mácsai János handlovai vájár közel 150 százalékos évi átlagának és több mint 30 ezer koronás hűségpótlékának rövid története Szabad hazánkban új lehetőségek nyíltak a dolgozóknak. Nem kell félni a kenyérgondoktói, biztosítva van mindenki számára u munka és nem kell kiszolgáltatnia magát a tőkés kénye-kedvének. Hazánkban ezek az élősködők már örök időkre eltűntek és a munkás kezébe vette sorsa irányí­tását. Igy van ez mindenhol országunkban, üzemeinkben, bányáinkban. Kormá­nyunk a legmesszebbmenő támogatást is megadja, hogy szebbé és örömte­libbé tegye a munkások életét. Ha meghallgatjuk bányászainkat az üzemben, vagy kinn az utcán, mikor hazafelé mennek, boldogságtól sugár­zik az arcuk, mert jó érzéssel gondol­nak a munkájuk jutalmára és a hűség­pótlékra, kormányunk nagyszerű aján­dékára az egész évben hűségesen dol­gozó bányászoknak. A handlovai bányászok között va­sárnap megtartandó bányásznapon ha­talmas összegeket osztanak szét. Mácsai János II, te megelégedve gondol vissza jó munkájának nagy­szerű eredményére, mert tudja, tiogy megkapja a hűségpótlékot. Mácsai Jánost felkerestük és megtudtuk tőle, hogyan tudta elérni az évi átlagos 149 százalékot. Nem kis dolog ez. A múlt­ban nem törődtek a bányásszal, nem kérdezték meg tőle, hogy meg van-e elégedve. Ha kevés volt a bére és töb­bet követelt, azonnal elbocsájtották. Mehetett idegen országba munkát keresni, ha nem akart éhen pusztulni. Igy jutott el Mácsai János is a mult kapitalista rendszerben idegen országba. Belgiumba ment, hazájától távol. Ide hajtotta a munkanélküliség. Idehaza nem maradhattam — mond­ta, — mert sokan voltunk testvérek, a föld meg ke<vé« volt. Édesapám azt a kevéske földet egyedül is megmű­velte, én pedig otthon nem kaptam munkát. A bátyám már akkor kint dolgozott Belgiumban és írt, hogy menjek utána, nekem is szerez mun­kát. Hallgattam a bátyám szavára és kimentem Belgiumba. Még fiatal vol­tam, alig multam 16 éves és gyermek­fejjel mentem idegen országba. Gya­lázatosan fizettek. Sokat kellett har­colnunk az éhbérek emeléséért. Ugyan­úgy, mint ma teszik a kapitalista or­szágokban. Mácsai János, a felszabadulás <?ta a handlovai bányában dolgozik és boMog, mert a dolgozók állama lehetővé tette, liogy tudását a munkában hasznosít­hassa. "Nincsenek gondjai, munkáia után megkapja a megérdemelt jutal­mat. — Nézz körül itt a lakásomban — mondta nekem — és meglátha­tod, hogy n^t vettem magamnak a felszabadulás óta. Már beléptünkkor észrevettük azt a szépen berendezett otthont, ahol boldog családi életet él Má­csai János, handlovai bányász. Fe­lesége megelégedett mosolygó ar­cáról is visszatükröződik a gond­talan élet. Nincs oka panaszra, egy hónapban 8—9000 koronát is keres a férje. Ezt a pénzt jól be­tudja osztani, hogy mindenre jut belőle. Mácsai János 1950 augusztus 1-től, 1951 augusztus l-ig a terme­lésben elért évi átlaga 149 százalék. Igy a hüségpótlék kifizetésekor 31.478 koronát' kap. Ezt az átla­gos 149 százalékot úgy értem el, — mondja Mácsai János, hogy a csoportunkon belül a munkát meg­szerveztük, csúzdával szállítjuk ki a szenet a fejtésről, nem kell csilléket tologatni. Igyekeztünk az új mun­kamódszereket alkalmazni. Tizen­négyen dolgozunk a csoportban és nagyon jól megértjük egymást. Mindent megteszünk, hogy tartsuk a hüségpótlékot. Egy időben le is maradtunk, de összeszedtük minden erőnket és íme a jutalom nem ma­rad el. Máosai János 32 éves, az üzem­bizottság alelnöke. Ilyen üzembi­zottsági tagokra van szükségünk., akik maguk is példát mutatnak teljesítményeikkel, mint ahogyan példát mutat Mácsai János is. Uj idők szele fújdogál az ország felett. A dicsőséges szovjethadse­reg hozta ezt hazánkba. Mert fel­szabadított bennünket a kizsákmá­nyolás alól és a munkás kezébe adta az ország és a saját sorsa irányítását, hogy munkájával har­coljon a jobb életért és elősegítse a gyárban a gépek mellett és lent a bányában a szocializmus meg­valósítását. Mert minden csil'e szén és minden kibányászott vasérc ha­talmas csapás a kapitalizmusra és győzelem a békéhez vezető úton. Kelemen Béla A szocializmus épít kezéseiről (Folytatás az 1. oldalról.) nyunk, szeretnénk túlórázni, de nem lehet. Mult hónapban is négyszer voltunk úgy, hogy kifogyott az építkezési anyag és nem tudtunk munkaidőn felül dolgozni. Mi nem ragaszkodunk a 8 órai munkaidő­höz, látjuk, hogy szükség van a munlkára, ezért önként vállaltuk, hogy napi 10 órát dolgozunk le. Csak az üzem vezetősége gondos­kodna a rendes anyagellátásról. Michalko akkordos elvtárs erre kijelentette, hogy a hiba ott van, hogy a készgyártmányokat és be­tonkockákat Morvaországból szál­lítják, hogy eze kszállítása kissé késedelmes. Ifjabb Szamec elvtárs még azt is elmondotta, hogy tanulmányozza a szovjet tapasztalatokat. Tanulmá­nyozza Orlov, Maximenko, Salvju­gin, Korolov, Olsanov, Rahmanyin és a többi szovjet kőművesek, szta­hanovisták módszereit és ezeket igyekszik alkalmazni gyakorlatban is. Jelenleg I. P. Sirkov könyvét olvassa a gyorsfalazás megszerve­zéséről és V. I. Makárov könyvét a kőműves munkáról. Szamec elvtárs tudja, hogy a szovjet munkamódszerek segítségé­vel gyorsabban halad a munka a szoci-adista építkezésen és azt is tudja, hogy a HUKO-n a béketábor egyik bástyáját és vele együtt a családja és egész dolgozó népünk boldogabb életét építi. Darabos Viktor. ^PcUanaffabxéielek eqip modern maepj^ar Imiuj^ateleprö L Magyarország évi széntermelése a második világháború előtt mintegy 9.3 millió tonnát tett ki. A háború pusztítása következtében a termelés 1945-ben a felére csökkent. Az orszá­got újjáépítő hároméves terv utolsó évében, 1949-ben, a széntermelés már 11.5 millió tonnára emelkedett. 1950­ben, az ötéves terv első évében, a szénbányák hozama 13 millió tonnára rúgott. 1954 ben, az ötéves terv utolsó évé­ben 27.5 millió tonna szenet adnak majd a magyar bányák az országnak. E hatalmas szénmennyiség jelentős részét Magyarország legnagyobb szén­telepe, a Vértes és Bakony hegység előterében húzódó nyugatmagyaror­szág: szénterület szolgáltatja. Közel 6000 kalória értékű, jó minőségű sze­net termelnek e szénmedence több pontján is. Itt terül el az orezág leg­régibb szénbányája, Tatabánya, s itt működik a Iegújabbb magyar bányák egyike is: a gyorsan fejlődő Orosz­lánybánya. Oroszlánybánya egyike azoknak a modern bányatelepeknek, amelyeket az ötéves terv adott a.z országnak. Né­hány évvel ezelőtt még kis falu terült el a mai virágzó bányavároska helyén. Jelentéktelen szénbánya működött a község szélén. A Talajtani Intézet tudásai a nyu­gatmagyarországi 6zértmedencét ta­nulmányozva megállapították, hogy a legdúsabb 6Zénréte_gek Oroszlány­bánya irányában húzódnak. Tudomá­nyos kutatásaik alapján a magyar kormány elhatározta, hogy modern, gépesített bányaüzemmé fejleszti Oroszlánybányát. A határozat gyoisan valósággá vált. Két év alatt gyökeresen megváltozott a bánvatelep képe A domboldalon, ahol nemrégen még bozótos tölgy­erdő zöldelt.i most piros tetejű csalá­di házakból álló telep húzódik Fölötte az út vízmű: két víztorony, elektro­mos szivattyútelep Kétszáz méter mély kutakbót vízvezeték útján kap­ják a bőséges, egészséges vizet a bányavároska lakói.­Lent a völgyben modern, emeletes, központi fűtéses házak. Kétszobás, fürdőszobás, erkélyes lakásokban él­nek itt a dolgozók: a vájárok, a szál­lító munkások, az értelmiségiek. Az emeletes házakkal szemközt pá­zsitos, ápolt sétatér. Közepén az új, nyolcosztályos általános iskola épü­lete emelkedik. Benne tágas tanter­mek, fizikai és kémiai laboratóriumok, tornaterem, rajzterem. Elsőrendű peda­gógusok oktatják a fiatalokat, akik tanulmányaikat a közeli Tatabányán lévő bányaipari technikumban, vagy más középiskolában folytatják majd. Nem messze a bányavároska köz­pontjától, négy modern, szállodához hasonló épület tűnik Szemünkbe. Itt találnak otthont az ország más részei­ből Oroszlánybányára érkező nőtlen, fiatal munkások, akik a bányászatot választották élethivatásuknak. A munkásszállodákban 2—3 ágyas szobák, fürdőszobák, rádióval és könyvtárral ellátott klubtermek vár­ják a dolgozókat. A korszerű gőzkat­lanokkal felszerelt konyhában készülő ételeket pincérek szolgálják fel a tá­gas étkezőhelyiségekben. Most adták át rendeltetésének Oroszlánybánya új poliklinikáját, ame­lyet 1.5 millió forint beruházással lé­tesített az egészségügyi minisztérium. Vele szemben fehérlik a vájártanulók otthona, amelyben a bányászhivatást elsajátító fiatalok laknak, étkeznek és tanulnak ai állam költségén. Majdnem minden, amit Oroszlány­bányán látunk, az elmúlt két év alatt épült, s elég egy további-pillantást vet­nünk a városka környékére, hogy lás­suk a további fejlődés körvonalait. Az Alkotmány ünnepén, augusztus 20-án, több 'új emeletes lakóház ké­szült el. 128 bányászcsalád költözött be új otthonába Az új lakóházak tő­szomszédságában újabb hét, emeletes munkáslakóház épülő falai emelkednek. Ezekben néhány hónap múlva 228 család talál kényelmes otthonra. Ál­lami élelmiszer- és textilboltok működ­nek az új házakban. Nemsokára elké­szül a napközi otthon és az Állami Áruház üvegből és betonból épülő pa­lotája, amely nagyvárosias jelleget fog adni Oroszlánybánya főterének. 1.7 millió négyzetméter területen üzemépületek, kulturális, szociális in­tézmények, lakások ezrei épülnek Oroszlánybányán, amely a városfej­lesztési terv keretében 30.000 lakosú, virágzó várossá fejlődik. Bármily nagy fejlődést látunk is Oroszlánybánya külső képén, még sokkal nagyobb átalakulás következett be az elmúlt évek során a föld alatt, a bányaüzemben. Uj fejtési mezőket nyitottak meg, sokszorosára növelték a bánya kiter­jedését. A megnövekedett bányában egyre jobban gép -sitik a szénszállí­tást. Szovjet gyártmányú kaparó­szalagok, rázócsúzdák és gumiszala­gok szállítják el a munkahelyekről a kitermelt szenet. Magyar- és szovjet gyártmányú réselőgépekkel, fúrógé­pekkel végzik a szénfejtés munkáját. Jó eredménnyel alkalmazzák az órán­ként 50 csille teljesítményű hatalmas szovjet rakodógépet. Egyre nagyobb számban állítják munkába a magyar találmányú Ajtay—Szilárd-féle szén­fejtőgépet és a Kossuth-díjas bánya­lakatos, Szémann István által feltalált réseJőgépet. 30—40 ember többórás kemény munkáját végzi el percek alatt a két gép mindegyike. Oroszlánybányához hasonlóan az ország többi bányájában is gyors ütemben folyik a gépesítés. 1954-re a szénjövesztést 60%-ban, a munka­helyről való szénszállítást 90%-ban gépesítik. A gépesítés egyre könnyebbé, s egyúttal eredményesebbé teszi a bá­nyászok munkáját. Oroszlánybánya dolgozói munkájuk fokozásával, a munkaverseny, a takarékossági mozga­lom, az újítómozgalom kiterjesztésével hálálják meg a dolgozók államának javuló munkafeltételeiket, emelkedő életszínvonalukat. A bánya vájárainak 80%-a áll mun­kaversenyben, 92%-uk tett munka­felajánlást az Alkotmány ünnepe é® a szeptember 2-i bányásznap tiszteleté­re. Oroszlánybánya hónapról hónapra több szenet ad a magyar iparnak, az ország lakosságának. Te rmelési ter­vét túlteljesítve erősíti a magyar népgazdaságot és szolgálja a szocia­lizmus építését, a béke védelmét t Uj oifhonra talált és elégedetten dolgozik Handlován Schelberger Rudolf volt banktiszivíselő Szocializmust építő terveinket csak úgy tudjuk teljesíteni, ha munkánk termelékenységét emel­jük és csökkentjük az önköltséget. Nehézségeket okoz a munkaerőhi­ány is. Míg a kapitalista országok­ban a munkások éhesen, tétlenül az utcán ácsorognak, addig a szocializ­must építő országokban kevés a munkaerő. Ezen a hiányon azzal segítünk részben, ha a túlmérete­zett adminisztratív munkaerőket a hivatalokból a termelésbe vonjuk, ami által a termelést gazdaságosab­bá tesszük. A Párt Közpopti Bizottságának határozatát az adminisztratív mun­kaerők megértették és egyre na­gyobb mértékben kapcsolódnak be a termelő munkába, hogy bebi­zonyítsák tudásukat és képességei­ket, hogy nemcsak az irodákban hanem a termelésben is megállják a helyüket. A termelésbe .átment új munkaerők, a legnagyobb szaktu­dást megkövetelő gépek mellett is sikeresen megállják helyüket. Schelberger Rudolf önként jelent­kezett a handlovai bányába, hogy munkájával elősegítse ötéves ter­vünk sikerét. Tudja, hogy minden csille szén elősegíti a szocializmus építését. És büszke arra, hogy ebbe a hatalmas munkába bekapcsolód­hatott. Amint meglátogattuk őt otthoná­ban, a kapuban két pirosarcú kis­lány szaladt elénk. Ahogy be'épünk az ajtón, egy magas szőke fiatal­ember fogad. I^zet szorítunk és le­ülünk. Megtudjuk tőle, hogy a bra­tislavai állami bankból jött dolgozni a handlovai bányába. — Nem kellett volna eljönnöm és nem is akartak elengedni, mondja Schellberger Rudolf. Négy gyerme- ; kem van. De én már voltam Hand- | lován 3 hónapos brigádmunkán és l Osztraván is dolgoztam egy hóna­pot. Nagyon megtetszett a bá­nyászmunka és mindjárt jelentkez­tem a termelésbe. Augusztus 1. óta .dolgozom Handlován. A vezető­ség minden segítséget megad, hogy tovább képezzem magam és a bá­nyászok szívesen fogadtak maguk közé. Segítenek, hogy minél előbb elsajátítsam a munkát. Eddig csak ketten vagyunk Handlován, akik átjöttünk a termelésbe, de ha töb­ben leszünk, iskolát nyitnak ré­szünkre, ahol a bányászismereteket tökéletesíteni fogjuk. Nem nehéz a bányában a munka. Sokan azért nem jönnek ide, mert félnek. Pe­dig nem úgy van, mint azt sokan elképzelik. Én megszoktam és meg­szerettem a bányát. Nézd ezt a szép épületet, feleli Schellberger Rudolf. Mikor idejöt­tem Handlovára, azonnal 4 szobás, fürdőszobás lakást kaptam. Boldog vagyok, hogy idejöttem Handlovára és nyugodtan várjuk az ötödik gyermeket is, mert tudjuk, hogy boldog otthont nyujthatunk nekik. Megkérdezzük még Schellberger Rudolftól, hogy mit szólt a felesé­ge, mikor megtudta, hogy átmegy a termelésbe. A feleségemet elhívatták az üzembizottság irodájába és meg­kérdezték, hogy beleegyezik-e az én elhatározásomba. A feleségem is örült, mert már otthon közösen megbeszéltük, hogy eljövünk Hand­lovára. Nagyon jó itt Handlován, nemcsak nekem, hanem a gyerme­keknek is. Nyugodtan játszhatnak a kertben, mert ez is van a ház­hoz. Igy látja jövőjét, Igy helyezke­dik bele új környezetébe Schellber­ger Rudolf, a termelésbe átment új munkaerő. K. B. A kezdet sok nehézsége ellenére jelentős megtakarítást ér el és behozza tervét a kassai Magnezit-üzem A kassai Magnezit ka új üzeme alig jjar. hónapja, épült fel. Május , elején kezdték . meg benti? a termelőmunkát. A gyárba a közeli dombon lévő mag­nezit-bányából kötélpályán szállítják a kitermelt, ércet. A gyárépület felett állandóan aranyló sárgás porfelhő le­beg, ami a magnezit ércet porrá zúzó malomhengerek közül száll fel. Az új üzejn még nem teljesiti száz­százalékosan feladatát, mivel az üzemrész berendezése még nincs tel­jesen befejezve. De már most Í6 drága árut szolgáltat nemzetgazdaságunk­nak. Az üzemhez tartozó új bánya félévi tervét 101.6 százalékra teljesítette. A Vörös Csillag nevű új üzem és a régi gyár csak 89.6 százalékra. Ennek oka az volt, hogy az új gyár üzembe­helyezése sok gyermekbetegséggel járt. Rengeteg előre nem látható javí­tani való akadt, ami akadályozta a munka menetét. Remélhető, hogy ezen akadályok megszűnésével az üzem második félévi tervét sokkal jobban teljesíti. A normafelülvizsgálás kezdetén ál­talános összüzemi gyűlés keretében részletes tervet dolgoztak ki. Az egyes részlegek normáinak felülvizsgálására csoportokat szerveztek. A csoportok vezetői élmunkások, tagjai techniku­sok, üzemi bizottsági tagok, az üzemi pártszervezet, illetve a CsISz-tagjai, E csoportok tagjai a munkahelyeken végzett agitációval magyarázták meg a munkásoknak a normafelülvizsgálás fontosságát.. A fő cél volt, megértetni a munká­sokkal azt, hogy a munkafolyamatok átszervezésével és újítójavaslatokkal saját marjuk segítsenek az önköltséget csökkenteni. Még a gyengébb javasla­tokat is felülvizsgálták és azon ipar­kodtak, hogy állandó javításokkal gyorsítsák a munka menetét és elő­segítsék a termelékenység emelését. Ez a törekvés a munkások nagy ré­szénél termékeny talajra talált. A munkások újítási javaslataikkal segí­tették a normafelülvizsgálás sikerét. A bányaüzemben lévő munkacsopor­tok 16 normát 1 százalékkal, 3 nor­mát 5 százalékkal és 1 normát 6 szá­zalékkal szilárdítottak. A kohász­üzemben 9 normát 4—36%-ig szilár­dítottak, ami összefügg a kohászati bérrendszerre való áttéréssel. Az egyes munkacsoportok nagyon szép példáját mutatják a munkakész­ségnek. Igy Szedlák Imre, Nalevanko János és Jakab Arpád csooprtjai. Ezek a csoportok nemcsak teljesítményük­ke' hanem magasabb keresetükkel is buzdítják a többieket. A munkások látják, hogy akik jól dolgoznak, jól is keresnek és igyekeznek e csoportok színvonalát elérni. A normaszilárdítási akció keretén belül az üzemnél 2,272.000 korona megtakarítást érnek el évenként. Egyes munkasok lelkiismeretes munkájukkal és magas teljesítményük­kel dicséretet érdemelnek. A malom­ban dolgozó Tóth János, Magda La­jos és Brein elvtársak nehéz körül­mények között dolgoznak. A portala­nító berendezés még csak most van előkészítés alatt. Emiatt a malomban üzem közben meglehetősen nagy por képződik. Ennek ellenére az itt dolgozó elvtársak becsületesen teljesítik kö­telességüket t Bednárik Márta fűtőnő a kazánház­nál. Nagyon jó munkát végez. Nagyon sokszor két műszakra is ottmarad és délután az égetett magnezit elhordását végzi. Bednárik Márta, nem ijed meg a nehéz testi munkától és könnyedén végzi nehéz munkáját. Törekvése an­nál dicséretreméltóbb, mivel az üzem­ben meglehetősen nagy munkaerő­hiány van. Az erősen érezhető munkaerőhiá­nyon a tisztviselők úgy segítenek, hogy reggel 6-tói 2-ig az irodákban dolgoznak, délután pedig a termelés­ben. Igy nagyon jó példával járnak elől és nagyban megkönnyítik a ter­melés menetét. Ezideig négy tisztviselő jelentkezett az üzemben a termelőmunkába. A bá­nyászati és kohászati részekhez osz­tották be őket, ahol nagyon jól bevál­tak. A régi munkások segítik őket és átadják nekik tapasztalataikat. Foko­zatosan bevezetik őket a szakma el­sajátításába. Az üzemi pártszervezet tagjai szív­ügyüknek tartják azt, hogy a párt­sajtó napjára az üzem minden egyes munkását beszervezzék a pártsajtó ol­vasásába. Ez nagyon dicsértreméltó törekvés, mert a kommunista sajtó ne­veli és irányítja a .dolgozókat. Meg­tanít arra, hogyan küzdhetjük le a nehézségeket és hogyan küszöbölhet­jük ki hibáinkat. Ha a kassai Magnezit-műveknél minden munkás a párt^aitó olvasója lesz, nem fordul elő tf' ilyan eset, hogy egyszerre 8—10 is egy la­kodalom miatt kimar munkából, öntudatos munkások i em csinál­nak, mert ezzel akadál jk a terme­lést és megnehezítik a erv teljesíté­sét. Az üzemi tanács és az üzemi párt­szervezet feladata, hogv az ilyen, még nem eléggé öntudatos munkásokból kötelességtudó, és munkájukért fele­lősséget érző szocialista munkásokat neveljenek. (G. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents