Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-07 / 210. szám, péntek

t ÜJSZO- 1951 szeptember 13 A szocializmus építkezéseiről A Kohászati Kombináton munkaversenybe léptek az üzemkovácsok is Hogy a szocialista munkaverseny valóban egyre nagyabb tért hódít a Kohászati kombináton, és hogy valóban egyre több hívet szerez a munkásság széles körében, annak eleven bizonyítéka a következő eset: — Mina pbetértem az átrakodó állomás üzemi tanácsának irodájába, ahol az elnök , Rudolf elvtárs mosolyogva azzal fogadott, hogy éppen itt járt Mescsák András kovács és bejelentette, hogy másodmagával arra vállalkozik, hogy egy műszak alatt 250 kramplit, illetve kampót készít el és a munka mellett hajlandó sürgős javításokat is elvégezni. — Ennek a hírnek igen örültem és Rudolf elvtárssal éppen arrói tárgyaltunk, vájjon ez a kötelezettségvállalás olyan teljesítményt jelent-e, amely alapja . lehetne a szocialista verseny kiindulásának a kovácsműhelyben? Erre a kérdésre már nem is kaptam feleletet, mert abban a pillanatban betoppant Szemán János kovácsmester, aki nyomban megadta rá a választ. Szemán mester ugyanis fölényesen kijelentette, hogy ö másodmagával 300 kampót készít el ugyanannyi idő alatt s hozzátette még bizonyos daccal, ezt a Mescsákot megeszi teljesítményével együtt. — Őszintén szólva, amikor hallgattam Szemán mester hangját úgy éreztem, hogy valami szorongatja a torkomat, úgy éreztem, hogy a szocialista mun ka versenyt lestem el, amikor hódító útjára indult el. Jó kedvemben Szemán mestert egy kicsit izgatni kezdtem, azt mondtam neki, hogy Mescsákot olyan könynyen mégsem emészti meg, mert végeredményben fokozhatja még teljesítményét és nagyon könnyen meglehet, hogy 350 kampó elkészítését vállalja magára. Figyelmeztettem, hogy ez nagyon könnyen megtörténhet, mert a munkaverseny csodálatos ereje éppen abban rejlik, hogy a legnagyobb teljesítmény serkenti az embert. Szemán mester némi tűnődés után azt felelte, hogy majd meglátjuk, az azonban biztos, hogy amit Mescsák el tud végezni, azt ő is elvégzi. így hát természetesn kiváncsi voltam, hogy mikép alakú! ki a kovácsmühelyben a munkaverseny és másnap első dolgom volt, hogy meglátogattam őket a inunk ahelyükön. A kovácsmühelyben a kalapácsok szaporán repülnek az izzé vasra, tréfálkozva, vígan folyik a munka, a kalapácsok és az üllők csengésétől egymás szavát alig halljuk. — Látom, hogy szorgalmasan dolgoztok, talán a munkaverseny már kezdetét vette? — Még nem, de pár nap múlva megkezdődik — válaszolja Szemán kovácsmester —, jelenleg csákányoka'' javltunk, de meg fog indulni a verseny és meg is kell, hogy induljon. Azon meg ne csodálkozz, hogy jól megy a munka, addig, míg a vér lüktet karjainkban, jól kell mennie a munkának — feleli Szemán kovácsmester. —- Elvtárs, alig vettük észre, amikor bejöttél a műhelybe. nem vagyunk hozzászokva, hogy az ajtón kopogtassanak. Tudod, a kovácsműhely ajtaja mindig nyitva van, télen-nyáron, ide kopogtatás nélkül jöhet mindenki, minden embert szívesen fogadunk, miden emberrel szívesen beszélünk, csak az ellenséggel nem. Az ellenséget nem szeretem, meg hamar észre is veszem, hogy ki az ellenségem. Szemán kovácsmesteren látni, hogy gyűlöli mindazokat akik a munkásembert nem becsülik meg. Érthető is, hogy miért gyűlöli. Szemán kovácsmester elmondja röviden, hogy az ő élete is olyan volt, mint egy hullámzó tenger. — Ötéves tanoncoskodás után felszabadultam, egy rozoga kis műhelyt tudtam nagykeservesen szerezni, önálló voltam, de nem volt bennem soha a harácsolási vágy, az adóval pedig nyúztak. De éltem olyan időket is, amikor kommencióért ütöttem a vasat. Ha azt a keresetet összehasonlítom jelenlegi keresetemmel, akkor ég és föld a különbség. Most egy hónap alatt megkeresek 8000 koronát is és több értéket vásárolok érte, mint a kapitalista rendszer alatt az egész évi keresetemből. Ma nem vagyok önálló és mondhatom, ma a keresetemből becsületesebben élek, mint bármikor, pedig öttagú családom van. — A mult időkről nem is szívesen beszélek, de a rosszat se lehet elfelejteni. Tudjátok, ha akkor valaki ki merte nyitni a száját és magasabb keresetet, nagyobb darab kenyeret kért, akkor elbocsátották. De a másik úrhoz hiába ment, nem fogadták fel. Az urak tudatták egymással, hogy ha valaki nagyobb darab kenyérért síkra szállt, mehetett akárhova, még a tizedik vármegyében sem kapott munkát. — Ma negyvenkilencedik évemet taposom, de vígabban verem a vasat, mint bármikor. De ha munkaversenyröl van szó, megállom a helyem. Soha olyan kötelességérzet nem volt bennem, mint ma. Megkérdeztem Szemán kovácsmestert, hogy mi volt az indító oka, hogy felébredt gondolatukban a munkaverseny. — Hát tudod, olvassuk az újságot, hogy itt meg ott versenyeznek a munkások, rólunk meg semmi hír, azt se tudják, hogy létezünk. Mi is tudunk és akarunk versenyezni. Éppen ezért elhatároztuk, hogy mi is magunkévá tesszük a szocialista munkaversenyt. Mi nem vagyunk haragos vetélytársak — mondották Szemán és Mescsák —, egy érdek, egy cél fűt mindkettőnket, a Kohászati Kombinát mielőbbi megvalósítása. Mescsák ugyanolyan sorban élt a kapitalista rendszer alatt, mint Szemán. Mescsák a múltban szintén kommenciós kovács volt, aki kénytelen volt kulákokat szolgálni, de akkor se cipőre, se ruhára, de még elegendő kenyérre se tellet. Megkérdeztem mindkettőjüket, hogy mennyiben látják előnyösnek a munkaversenyt, amire mindketten egyszerűen, de annál határozottabban válaszoltak: —• A szocialista munkaverseny lehetővé teszi a magasabb keresetet és így gyorsabb tempóban halad a Kohászati Kombinát építése. Örömmel és lelkesedéssel fogadjuk mindketten a munkaversenyt. Én kötelezettséget vállalok, hogy egy műszak alatt 250 kampót megcsinálok és ezenkívül elvégzem a. mellékjavításokat lg. Érdekes, hogy a két kovács között csak egy év korkülönbség van, Szeman 49, Mescsák 50 éves. Mindkettőjüket megviselte a kapitalista rendszer és így az erőnlétük egyforma. Bátor és példás fellépésükkel példát mutatnak mindazoknak, akik még nem kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe. De reméljük, hogy e nemes célkitűzés visszhangra talál a HUKO-n dolgozók soraiban éa követni fogják őket. Kívánunk sok-sok sikert munkájukhoz. Kertész Imre. (J)aleiík gánoi él u székei hrigAíL A környező falvakból, községekből naponta jönnek újabb jelentkezők, naponta érkeznek újabb munkaerők az egyre gyorsabb iramban épülő Kohókombinátra. A jelentkező munkások között vannak bizonyos előfutárok, akiket a falu dolgozói küldtek azért, hogy számoljanak be nekik az itteni munkaállapotokrói, hogy aztán ők is jöhessenek csapatostul. Ilyen előfutár Palcsik János is, Székéről való, 50 éves segédmunkás, a terebesi járásból. Szakmája a kovácsmesterség, de amióta Di4>nicán dolgozott a vasúti vágány szerelésénél, azóta ragaszkodik ezekhez a munkálatokhoz. Ezt a heves ragaszkodást mindjárt megértek, ha meggondoljuk azt hogy Dubnicán munkacsoportjánál* minden egyes tagja, több mint 12 000 koronát keresett havonta Palcsik azonban azonnal hozzáteszi hogy teljesítményük meghaladta az 500 százalékot. — Igaz, keményen dolgoztunk — mondja Palcsik, — de szépen is kerestünk. .. Palcsik magatartása határozott és biztos, amikor Visnyovszkyval, a munkacsoport vezetőjével tárgyal. Azt akarja megtudni, vájjon itt is vannak-e olyan lehetőségek, mint Dubnicán voltak. továbbá az iránt te érdeklődik, vájjon akadnak-e itt olyan munkások, akik olyan tempóban akarnak dolgozni, mint ő. Vtenyoyszky mosolyog és azt feleli, hogy annyit kereshet, amennyit akar. mert a munkást itt a teljesítménye után fizetik. Palcsik elégede'ten bólint és azt mondja, hogy csak ezt akarta megtudni. Ha így van. akkor a dubnicai csonort többi tagja is eljön ide dolgozni. Kiderül ugyante, hogy a dubnicai csoport 13 tagból állott, ezekből tizen székelek voltak és ezek most az ő üzenetére várnak, Palcsik csöndtisen hozzáfűzi még, hogy Ulakró

1 is 40 munkás készül ide. Amikor Palcsik abban állapodik meg a csoportvezetővel, hogy holnap munkába áll. azt a kérdést teszem fel neki, hogy hát mért érdeklődik csupán a kereset után. miért nem érdeklődik az iránt is, hogy haladnak itt a munkálatok. Végeredményben tudnia kell azt is, hogy ez a Kohókombinát 6okezer munkáscsaládnak az életét fogja biztosítani. Palcsik erre a következőket válaszolja. — Elvtárs, én azért jelentkeztem munkára ide, mert kiváló teljesítményt akarok nyújtani, de nemcsak én, hanem a csoport minden egyes tagja. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy szocialista hazánkat, . csakis becsületes és lelkiismeretes munkával építhetjük fel. De az is igaz, hogy hazánk erősödésével párhuzamosan mi, munkások is erősödünk. Nem egyszer hangsúlyozták ezt beszédeikben, Gottwald. Široký és Zápotocký elvtársak: a munkás kell, hosry érdekellve legyen a jó munkateljesítményben. Nos. azért érdeklődöm a kereseti lehetőségek iránt. — Jogosan érdeklődöm, — folytatja Palcsik. — mert még vannak reakciósok. akik egyszerűen meg akariák gátolni azt, hogy a kiváló munkás jobb keresethe® jusson. Es mindezt csak azért, hogy megakadályozzák a munkaverseny egyre nagyobb és szélesebb iramú fejlődését. Palcsik, aki 8 gyermekes családapa, azt állítja, hogy 6Úlyos tapasztalatok vannak mögötte, részt vett 1918-ban a kommün harcaiban és tudja, hogy a reakció milyen fegyverrel dolgozik nyíltan és titokban. A kommün bukása után 25 botütést kapott és a bátyja is ebben a kitüntetésben részesült. Azóta szíve mélyéből gyűlöli a kizsákmányolókat és kiszolgálóikat, veszedelmes cinkosaikat. Mert veszedelmes valamennyi reakciós és erélyesen kell fellépni ellenük. Amilyen - mértékben növekednek hazánkban sikereink, ugyanolyan mértékben próbálják a reakciósok ezeket lerombolni, súgdozásôal, rémhírterjesztéssel. Hangsúlyozza, hogy nem szabad őket kímélni. Nagyon jól emlékszik még arra, hogy a magyar kommünben a sátoraljaújhelyi fogházba bezártak néhány grófot és az elvtársak „jószívűségből" beengedtek nekik bort, sonkát meg mindenféle jó falatot. Bezzeg, amikor Horthy uralomra került, ezek olyan pusztítást végeztek az elvtársak soraiban, olyan kegyetlenkedéssel pusztították az öntudatos elvtársakat, hogy ma is felforr benne a vér, a harag és felháborodás borítja el, ha rájuk gondol. Sz. B. A vágbesztercei Klement Gotíwald-míívekben túllépték az irányszámokat Tegnap még ismeretlen nevek, ma tízezrek emlegetik mint a munka hőseit, a socializmus alkotó, elismert harcosait. A povázska-bisztricai Gottwald-üzemben napról napra zúgnak, zakatolnak a gépek. A gépek körül a szorgalmas dolgozók a termelés növelésében versenyeznek, hogy munkájukkal gazdagítsák népköztársaságunkat és erősítsék a világ békéjét. Mint az összes üzemekben és gyárakban, a mult hetekben a Gottwaldüzemben is, az üzemi tanács, a pártszervezet és az üzemi ifjúmunkások szervezete elosztotta-agitátorait az egues munkaszakaszokon, hogy mozgósítsák a munkásságot a normák felülvizsgálásának sikeres befejezésére. Es ez a munka az üzemvezetőség, osztályvezetők, mesterek, normázók és a legjobb dolgozók bekapcsolódásával sikerrel járt. Az eddigi eredmények töbmilliós megtakarítást mutatnak az üzemköltségben és több százezer normaórát. Pl. Dundálek osztályvezető jelentése szerint az ő osztálvában a normák felülvizsgálása nyomán megtakarítottak ez ideig az üzemköltségben 3,421.000 koronát és ezáltal az irányszámot felülmúlták. Ez a jelentés még nem teljes, mivel több osztályvezető még nem küldte be jelentését. De már ezek a számok is bizonyítják, hogy a normák szilárdításával mennyire csökkenteni lehet az önköltséget és a termékek előállítási Idejét mennyire le lehet rövidíteni. Az üzemi normák felülvizsgálásánál sok élmunkás a munkahelyeken szerzett konkrét adatokkal több rejtett tartalékot fedezett fel. Gana Antal vas- és szerszámedzö például tizennyolc különböző munkán Hanz munkavezető segítségéve! technikai szervezési intézkedésekkel megváltoztatta a munkafolyamatokat, amivel az üzemnek 668 norma órát takarítottak meg és 42.020 koronával csökkentették az önköltséget, Csvancsara elvtárs műhelyében három élmunkás a normák felülvizsgálásánál kötelezettséget vállalt, hogy a munkahelyükön két munkaerőt fölszabadítanak, amivel 45.000 korona megtakarítást érnek el. Zadnancsin Pál szerszám- és acéledző Hanz műhelyvezetővel technikai szervezéssel úgy osztotta be idejét, hogy a normáját 50%-kai szilárdíthatta, amivel az üzemnek több tízezer normaórát takarított meg. így sorolhatnánk fel még sok esetet, mert a munkások hazafias kötelességüknek tartották, hogy a normák felülvizsgálásánál az időtartalékot jól kihasználják és az önköltséget a lehetőség szerint csökkentsék. A Gottwaldüzemben a dolgozók tudatában vannak annak, hogy a jobb jövőt és a világ békéjét úgy erősítjük és biztosíthatjuk, ha felszínre hozunk minden rejtett tartalékot és lelkiismeretesen dolgozunk. Feranec Antal, a Gottwald-művek dolgozója, Vágbeszterce A komáromi Skoda-üzemben gondoskodnak az új káderekről A komáromi Skoda-üzem dolgozói a • tosság alapfokú szakiskolájának bizohivatalnoki karból érkező erőket örömmel logadják és bevezetik őket új foglalkozásukba. Az üzem minden új munkása 2—4 napi tanfolyamon megismerkedik ,az üzemi munka fővonalaival. E tanfolyam elvégzése után az új alkalmazott belép munkahelyére, a megfelelő termelési központba, ahol 4—12 hét alatt bedolgozza magát, begyakorolja azt a munkát, amelyet az üzem számára kijelölt. A gyakorlati munkán kívül hetenként kétszer elméleti előadásokon ismerkedik meg a munka gazdasági és politikai jelentőségével. A komáromi Skoda-üzemben ezenkívül különféle szaktanfolyamok folynak, amelyek szakképzést nyújtanak a dolgozóknak. Az üzem azon 16—25 éve6 korú alkalmazottai, akik különféle okok miatt szakképzésre eddig még nem mehettek, most az „5000 fiatal lakatos" akció keretén belül 1 éves lakatos tanfolyamon megszerezhetik a géplakanyítványát. Megvalósították a vasasok szakiskolázását a szenelésen, amit C6iba Zoltán elvtárs, a komáromi Skoda-művek kitüntetett újítója és más élmunkások vezettek, mint pl. Nedecs Aurél és Poszpisil Bohumil. A komáromi Skoda-művek nyolc volt tanonca már elvégezte az egyéves főiskolai előkészítő tanfolyamot és most ősszel megkezdik tanulmányaikat a bratislavai főiskolákon. Elek Ferenc és Csermák László, a bratislavai felsőipari iskolát látogatják. Költségeiket az üzem fedezi és évi 5000 korona ruházkodási segélyt is kapnak. Az üzem sok munkása látogatja az ipari iskola 2 éve® és 5 éves esti tanfolyamait. így gondoskodik a komáromi Skoda-üzem az új káderekről, így neveli a dolgosakat, akik harcba indulnak a munka magasabb termelékenységéért. afitátmh segtostyíu Drága Elvtársak! Nem elég, ha új i legszívesebben és a szerkesztőségekelőfizetőket szerzünk a Pravdára, az nek mit javasolnak. Igy felkeltették Uj Szóra, vagy a Keletszlovákiai Prav- 1 az új olvasók érdeklődését aziránt, dára. De tanítani kell őket, hogyan kell olvasni az újságot és hogyan kell abból elsajátítani és a gyakorlati életbe átültetni Pártunk 6zavát, kormányunk intézkedéseit. Ezért nagy jelentősége van a napilapok olvasásának, amit Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi határozata alapján indítottunk meg. Nagy jelentőséggel bírnak a Pravda és az Uj Szó új előfizetőivel folytatott beszélgetések is arról, hogyan tetszik nekik az újság, mit nyertek azzal, hogy rendszeresen naponta olvassák a pártsajtót. így hozzáfűzhetik megjegyzéseiket a napi pártsajtó tartalmához. Az első ilyen beszélgetést az új előfizetőkkel a bratislavai I. járási pártszervezet szervezte meg a Zornicaüzemben. Az üzemi pártbizottság fejlett elvtársakat jelölt ki, akiket meghívtak a Pravda és az Uj Szó új előfizetőivel való beszélgetésekre. Ezek az elvtársak tájékoztatták az új olvasÓKat arról, hogy e*. a beszélgetés tulajdonképpen tapasztalatcsere lesz, mert egymásnak elmondják, hogyan és miben segítette őket a Pravda és az Uj Szó, milyen cikkeket olvasnak hogy gondosabban olvassák a Párt napilapjait. Szervezzük meg minden üzemben és helyi szervezetben az új olvasók beszélgetéseit és erről küldjetek be lapunkba értesítéseket, hogy ezeket a tapasztalatokat általánosítva mindjobban elterjeszthessük a béke és szocializmus harcos fegyverét, az Uj Szót. E beszélgetések jó előkészületet jelentenek szeptember 2 l-re, amikor sajtókampányunk döntő stádiumába lép. A dunaszerdahelyi városi Pártszervezel sajtótér je -rtési versenyre h'vja a járás minden szeivezetét Pártunk Központi Bizottságának határozata megmozgatta az összes Pártszervezeteket, amelyek most nemes versenyre kelve mindent megtesznek, hogy a Pravda és az Uj Szó odakerüljön minden család asztalára, hogy a kommunista sajtó mozgósítson minden dolgozót az 5 éves felemelt terv feladatainak teljesítésére. Siroky elvtárs szavai, amelyeket a Központi Bizottság ülésén mondott, eljutottak már a legkisebb falvakba is és a párttagságot eredményesebb munkára ösztökélik. A dunaszerdahelyi városi pártszervezet most felhívással fordul a járás minden szervezetéhez, hogy indítsanak versenyt a Központi Bizottság hotározatának teljesítésére. A felhívás így hangzik: „Pártunk Központi Bizottságának határozata és Siroky elvtárs beszámolójából kiindulva, amely rámutat arra, hogy a dolgozó tömegeknek nincs elegendő kapcsolata a Párttal és a kormánynyal, mert a Párt tagjai sok esetben nem olvassák a Párt lcpjait, a Pravdát és az Uj Szót, új feladatot éllított elénk: hogy 300.000 példányra emeljük a Párt napisajtójának példányszámát. Most rajtunk áll, hogy teljesítsük ezt a feladatot. Ezért felhívjuk járásunk minden üzemi és helyi szervezetét, hogy indítsanak lapterjesztési versenyt, hogy járásunk elérje a 4000 új Pravda és Uj Szó előfizetőt. Az új előfizetők nevét jelentsétek az SzKP járási titkárságán, amely a versenyt járási viszonylatban kiértékeli."