Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-06 / 209. szám, csütörtök

UJSZ0 1951 szeptember 6 Magyarország dolgozó parasztsága a szocializmus ú%|án A két évvel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án kihirdetett új magyar Alkotmány azt mondja, hogy a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. Majd így folytatja A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésévei, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését." Magyarországon a termelőszövetkezeti mozgalom, a társasgazdálkodás zászlaját maga Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára bontotta ki, ezelőtt három évvel, 1948 augusztus 20-án, Kecskeméten, az Uj Kenyér ünnepén elmondott történelmi beszédévei: „ .. .A népi demokráciának, mely a városban annyi sikerrel épiti a szocializmust, a falun is meg kell kezdenie ezt a munkát, a dolgozó parasztság megerősítésére és felvirágoztatására. A kérdés, hogy merre menjen a dolgozó parasztság, fel van vetve és a válasz is világos. A dolgozó parasztság a szövetkezés, a kölcsönös segítség és a közös munka útját választja ..."» Rákosi Mátyás beszéde nyomán sorra alakultak meg a magyar termelőszövetkezeti csoportok. 1948 őszén 30 termelőszövetkezeti csoport kezdte meg működését s ez a szám egy év leforgása alatt 1500-ra emelkedett. 1950-ben pedig 1796 termelőszövetkezet, 389 ezer kat. hold szántóföldről takarított be termést. Túlnyomó többségük a legfejlettebb, vagyis III. típushoz tartozott. 1400 termelőszövetkezet tagositott földön gazdálkodott és annak ellenére, hogy a behozott földek meglehetősen sovány, kiuzsorázott állapotban voltak, az országos átlagnál jobb termést értek el. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amelyek sikerrel alkalmazták a Szovjetunió fejlett agrotechnikai módszereit, nemcsak az országos átlagnál, hanem a többi csoportok átlagánál is lényegesen nagyobb, kimagasló eredményeket értek el így például a mezőtúri Béke-termelőszövetkezet búzából 21.6, az enyingi Béke-termelőszövetkezeti csoport rozsból 23.5, a rácalmás-galambosi Villám-termelőcsoport árpából 24, a soproni József Attila-termelőcsoport cukorrépából 256, a kátolyi December 21-termelőcsoport kukoricából 55 mázsás átlagtermést ért el. A fiatal, alig egy-két esztendős gyakorlattal rendelkező termelöcsoportok gazdasági eredményei tehát már kezdetben bebizonyították azt az alapvető igazságot, hogy az épülő szocialista társadalomban a rohamosan fejlődő ipar nyersanyagszükségleteit és a megnövekedett igényeknek megfelelő élelmiszerellátást, az egyéni, szétszórt kisparaszti gazdaságokkal szemben, csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság tudja kielégíteni. A termelőszövetkezetek megerősödését mutatja a szövetkezeti vagyon erőteljes növekedése is. Az elmúlt évben csaknem valamennyi magyar termelőszövetkezet közös vagyona meghaladta a 300 ezer forintot s száznál több „millomos" termelőszövetkezet is akadt tehát, olyan amelynek közös, szövetkezeti vagyona több volt az 1 millió forintnál. A termelőszövetkezetek dolgozó parasztjai 1950ben kereken 9 millió munkaegységet teljesítettek. Az egy munkaegységre eső jövedelemrészesedés azokban a szövetkezetekben és csoportokban volt legnagyobb, amelyek fontos ipari növényeket termeltek, kertészettel, gyümölcstermeléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, tehát belterjesen gazdálkodtak. így például az abasári Uj élet-termelőcsoportban, amely 114 kat. holdon, közte 32 hold szőlőtelepen gazdálkodott, — egy munkaegységre 58.— forint jutott. A öombovári Uj élet-termelőszövetkezet 47.— forintot fizetett ki tagjainak munkaegységenként. A szövetkezetek és termelőcsoportok tel

1 át nemcsak a nagyüzemi gazdálkodás fölényét bizonyították be, hanem azt is, hogy nagyobb jövedelmet, jobb életszínvonalat tudnak biztosítani a falu dolgozóinak, mint a kistermelékenvségü és mezsgyekarókkal körülsáncolt egyéni parcellagazdálkodás. A magyar parasztság szeme előtt kirajzolódott a szocialista jövő és jelentősen megnőtt a termelőszövetkezetek tekintélye, népszerűsége a falvakban. A magyar parasztság meggyőződött arról, hogy a mezőgazdaság szocialista fejlődésének útja egyúttal a kulturális felemelkedés útja is. 1949-ben 74 falusi kultúrotthon volt az országban, 1951-ben már több mint 1.000 lesz és az ötéves terv 1954-re csaknem mégegyszer ennyit épit számára. Az elmúlt évben már 1.600 állandó falusi kijnyvtár működött, fél millió kötet Könyvvel és 700 keskenyfilmmozi nyújtott kultúrát és szórakozást a dolgozó parasztoknak. Közel 4.000 falusi kultúrcsoport, több mint 50.000 parasztfiatal vett részt az országos falusi kultúrversenyeken. Megnövekedett az egyetemeken és középiskolákban a dolgozó parasztok gyermekeinek arányszáma. így 1950—51-ben 26 százaléka középiskolásoknak dolgozó paraszt fiatal volt. A társadalombiztosítás gondoskodása kiterjedt a dolgozó parasztokra is: az 1949. évi 3 százalékról 37 százalékra növeli a szociális biztosításba bevont falusi lakosság arányszámát az ötéves terv. 1950-ben már 2.260 idény-óvoda gondoskodott a mezőgazdasági dolgozók gyermekeiről, az ötéves terv pedig megötszörözi a bölcsődék számát, 360 új falusi orvosi rendelőintézetet és 110 ezer új lakást épit, több mint 1.500 községet villamosít. A mellett, hogy ezek az eredmények elősegítették a termelőszövetkezeti mozgalom gyors és nagyarányú fejlődését, hozzájárultak a munkásparasztszövetség megerősítéséhez. Az ipari munkásság vezeti a dolgozó parasztságot a szocializmus felé vivő úton és a parasztság ezt a segítséget a mezőgazdasági termelés fokozásával, a városok élelmiszerellátásának biztosításával viszonozza. Ennek bizonyítéka az idei békearatás nagy gabona-csatája, a még most is folyó országos begyűjtési verseny, amelynek első szakasza éppen a napokban, augusztus 20-ával, az Alkotmány ünnepével zárult le. Békésmegyében a napi begyűjtés eredménye meghaladja a 320 vagont.A nyírbátori járásban a cséplés első két hetében 445 vagon elcsépelt gabonából 03 vagont szolgáltattak be. Ugyanitt 700 dolgozó paraszt kötött egymással versenyszerződést s ezek közül 200 kétszeresen túlteljesítette gabona'oeszolgáltatá sí kötelezettségét. Veszprém-megyében 172 község hívta ki egymást párosversenyre. Nagy István békésszentandrási dolgozó paraszt 1.440, Virág Sándorné ceglédi 6 holdas törpebirtokos 1.120, Varga János kislétai 3 holdas újgazda 900 százalékra teljesítette a begyűjtési tervből reáeső részt. Se szeri, se száma a vállalásukat sokszorosan túlteljesítő egyénileg gazdálkodó parasztoknak. A termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének a. Magyar Dolgozók Pártja ez év februárjában megtartott II. Kongresszusa adott hatalmas lendületet. Az ipari munkásság részéről kezdeményezett kongresszusi munkaverseny átterjedt a vidéki városokra, községekre és falvakra is, a dolgozó parasztság a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésével vette ki részét a versenyből. Ekkor születtek a szocialista szövetkezeti falvak és városok: Turkeve, Karcag. Kisújszállás, Mezőtúr, majd Nádudvar. Mezőcsát és a többiek. Ma már Magyarországon közel 300 a szövetkezeti falvak és városok száma s a betakarítási munkák végeztével, őszre, bizonyára megszületnek majd az első szcoialista járások is. A magyar termelőszövetkezeti mozgalom és a szocialista építés megkezdése a falun, elválaszthatatlanul össze van kötve azzal a segít séggel, amelyet kezdettől fogva nyújtott és ma is nyújt a magyar nép nek a Szovjetunió. A dicsőséges szov jet hadsereg felszabadító harcainak eredményekép hullott le a magyar nép kezéről az évszázados rabbilincs és vált lehetővé, az ország tőrténei mében először, a földbirtokok felosz tása. A szovjet kolhozok mutattak példát a magyar mezőgazdaság szocialista építésére. A Szovjet-Ukraj nából Magyarországra ellátogatott parasztdelegáció és a Szovjetunióba minden évben tanulmányútra induló ?00 főnyi parasztküldöttség tapasz talatai helyes képet adtak a társasgazdálkodás előnyeiről és irányt szabtak a magyar termelőszövetkezeti mozealomnak. A másik döntő tényező a szövetkezetek megerősödésében és a szövetkezeti mozgalom kiterebélyesedésében a Magyar Dolgozók Pártjának szakadatlan segítő, támogató, felvilágosító és nevelő munkája. A falusi pártszervezetek vezetői, a kommunis ta dolgozó parasztok előljárnak a munkában, példát mutatnak a ter ménybeadásban, elsőnek lépnek be a szövetkezetekbe. A Párt ébersége leleplezi az egyre élesedő osztályharc során szívósan védekező osztályellenséget. Bizonyság erre a nemrég lezajlott Grősz-féle összeesküvés! per, amelynek lefolytatása után az ország minden részében seregestől kérték felvételüket, vagy új szövetkezetek alakítását a dolgozó parasztok. Ez idő szerint csaknem 600 előkészítő bizottság működik az országban s ezek 5.000 családot és 28 ezer kat. hold földet képviselnek. A Szovjetunióból most hazatért harmadik parasztküldöttség egyénileg gazdálkodó tagjai megérkezésük után felhívással fordultak a dolgozó parasztokhoz: „Tanulmányútunk során saját szemünkkel láttak és tapasztaltuk, hogy a kolhozokban a mi mostani jobbrafordult életünknél is sokkal jobb élete van a parasztoknak ... Ezt annak köszönhetik, hogy annakidején bátran szakítottak a régimódi kisüzemi gazdálkodással és rátértek a föld közös megművelésére ... Mi, egyénileg gazdálkodó parasztküldöttek, aláírásunkkal fogadjuk, hogy tagjai leszünk a falunkban lévő termelőcsoportnak, vagy ha nincs termelőszövetkezeti csoport, alakítását kezdeményezzük ..." A dolgozó magyar nép ez év aug. 20-án ünnepelte új Alkotmánya megszületésének 2. évfordulóját. Az évforduló napján sok-sokézer parasztcsalád már új keretek, új életformák között, most alakuló, új termelőszövetkezetekben és csoportokban ülte meg nagy ünnepét és készül arra, hogy kivegye részét a mezőgazdaság szocialista átalakításának, az új országot építő ötéves terv megvalósításának dicsőséges munkájából. A magyar parasztok megértették a sztálini tanítást és tudják, hogy a gépállomások, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nemcsak a mezőgazdaság terméshozamát segítenek növelni, hanem egyben gyökeresen átalakítják a falu társadalmát, biztosítják a. szocializmus alapjainak lerakását s ezzel a dolgozó parasztság felemelkedését és szoros szövetségét, összekapcsolását a munkásosztálynál. Olyan kiváló termésünk volt, hogy alig tudjuk elhelyezni a sok gabonát III. típusú EFSz-ünk az idén bebizonyította a gépi munka előnyeit. Ugy ment nálunk az aratás, mint a karikacsapás. Termésünk kiváló volt. Már alig tudtuk hova elhelyezni a sok gabonát. Természetesen a reakció, ennek ejllenére sem 6zünt meg suttogni. Azt híresztelte, hogy a gépmunka nagy szemveszie6éget okoz. Érdekes, hogy ezek az egyének azelőtt, amikor még uralkodhattak, jónak látták a gépmunkát. Ez természetes is, hisz a gép lehetővé tette számukra azt, hogy kevesebb embert kelljen alkalmazniok. A csépléshez is inkább kevesebb embert fogadtak. Nem törődtek azzal, ha még novemberben is folyt a cséplés és az asztagok vastagon kicsíráztak. Mi, dolgozók, jól emlékszünk a káptalan és a herceg birtokán elköveteitt gazságokra. Nekünk alig volt ennivalónk, a grófoknak meg ott rothadt a gabonájuk a földön. Előfordult az, hogy valamelyik évben alacsonyak voltak a gabonaárak. A földbirtokosok ekkor nem adták el a gabonát, hanem eltették a jövő évre. Persze, ha a gabona egy egész évig vizes és szellőzetlen raktárakba van elrakva, megromlik. Bizony sokszor előfordult, hogy még az állatok som ették meg ezt a gabonát. A földbirtokosok ekkor már nem sajnálták a munkásoktól, hadd egyék meg ők a zsiz^ikes lisztből készült kenyeret. Arról bizony elfeledkeztek, hogy tulajdonképpen mi munkások tartjuk őket, mert mi szántunk-vetüok földjeiken és nélkülünk bizony nem utazgathatnának külföldre, hatalmas összegeket elverni. Ezekre v'sszaemlékezve tudjuk csak igazán értékelni mai közellátásunkat. Ma minden egyes becsületes dolgozónak biztosítva van egész évi kenyere. É6 ez így van rendjén. Aki dolgozik, az megérdemľ a kenyeret, de aki nem dolgozik, az ne is egyék. TÓTH JANÖS, Perbete. Feleljen a párkányi búsü/em: Miért nem adnak átvételi elismervényt a beszolgáltatott állatokról? Özvegy Vörös Anna, kéméndi kisföldmüves, aki 3.5 hektár földön gazdálkodik, példát mutat a többi földműveseknek azzal, hogy két tehene és két borjúja van, vagyis a tervezett állatállományt magasan túlhaladta. Április 11-én azonban Vörös Anna egyik tehene megbetegedett. Ezért azonnal elszállította Párkányba a húsüzemekbe leadás céljából. Dr. Zubó állatorvos, akinek a beadott állatok egészségét kellett volna felülvizsgálnia, nem volt jelen és így Vörös Anna a tehén leadásáról nem kapott semilyen nyugtát. Azt mondták neki, hogy menjen haza és várjon nyugodtan. 1—2 nap múlva megkapja az értesítést arról, hogy a leadott tehén húsa élvezhető-e, vagy pedig nem. Vörös Anna azonban ebbe nem nyugodott bele és másnap megkérte a helyi Nemzeti Bizottság elnökét, hogy kísérje el őt a párkányi húsüzemekbe és hogy segítsen neki a leadott tehén ügyét elintézni, A húsüzemek vezetője azonban ismételten csak azt felelte a helyi Nemzeti Bizottság elnökének és a tulajdonosnőnek, hogy az ügyet még nem lehet tisztázni, mert az állatorvos még most sincs otthon. Vörös Anna és a helyi Nemzeti Bizottság elnöke két hónap eltelte után ismét kezükbe vették az ügyet, mert addig semmiféle értesítést nem kaptak a leadott tehénről. A húsüzemek vezetője azonban két hónap múlva már semmiről sem tudott és jegyzeteiben semmi feljegyzést sem talált a leadott tehénről. Erre a tulajdonosnő Hubacs elvtárshoz, a Párt járási bizottságának földműves titkárához fordult, aki azonnal hozzálátott az ügy kivizsgálásához, a földműves raktárszövetkezetben és a Mäsnánál. ö sem talált semilyen feljegyzést a leadott tehénről. Ekkor a vágóhídra sietett, ahol Béres elvtárstól kért felvilágosítást erről az ügyről. Magyarázatot azonban itt sem kapott. Hubacs elvtárs, ekkor Zuba állatorvoshoz fordult és megkérdezte tőle, hogy a tehénről állítottak-e ki elkobzási határozatot. Azt a választ kapta, hogy ő egyáltalán nem emlékszik arra, hogy kiadott volna elkobzási határozatot. Hubacs elvtárs erre a vágóhídon talált marhalevelet átadta Jedinák elvtársnak, a párkányi járási Nemzeti Bizottság X. osztálya előadójának, hogy ő vizsgálja kí a helyzetet. Jedinák elvtárs az egész ügyet a HKSz rendelkezésére bocsátotta, amely azonban a mai napig sem végezte el a kivizsgálást. Mivel a nyitrai kerületi földművesosiztály titkársága tudomást szerzett erről az ügyről, felhívta Hubacs elvlársat, hogy tegyen jelentést Vörös Anna eltűnt tehene ügyének a kivizsgálásáról. Az ügy ezután a Nemzeti Biztonság kezébe került, de még ezekután sem sikerült semmit sem megállapítani. Kérdezzük, helyes az, hogy egy kis földműves 4 hónap eltelte után sem tud tudomást szerezni tehene sorsáról, amelyet beszolgáltatott a húsüzemiekbe? Lehet így új szövetkezeti tagokat szerezni? A Mäsna vezetője nem tudott semilyen feleletet adni a helyi Nemzeti Bizottság elnökének és arra hivatkozott, hogy megint nincs jelen dr. Zubó állatorvos. Mikor remélheti Vörös Anna, hogy ügye elintézést nyer a húsüzemeknél? Vörös Anna esete nem egyedül' álló. Zsákovlcs András és Bertók Imre 50 kilogrammos sertéseket szolgáltattak be a húsüzemekbe július 11-én. Mindketten 3 hektáros kisföidmüvesek. A leadott sertésekről semilyen nyugtát nem kaptak és a mai napig sem tudják, hogy a húst élvezhetetlennek taláiták-e, vagy pedig a közellátás rendelkezésére bocsátották. A kis- és középföldmüvesek ezek után jogosan gyanúsítják meg a húsüzemeket, hogy az élvezhető húst talán feketén árusítják, mert csak hónapok múlva adják tudtára a földműveseknek, hogy az általuk beszolgáltatott sertések húsa élvezhetetlen volt és így elkobzás alá esett. Fontosnak tartom, hogy a párkányi húsüzemekben radikálisan változtassák meg a helyzetet, mert ellenkező esetben nagyon rossz hírnevet szereznek szociális szektorunknak. A károsult földművesek hatá, rozottan követelik a párkányi húsüzem í mektől, hogy adjanak magyarázatot. RAK MARTON, a kéméndi helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Jó eredményeket értünk el a csoportos munkával Szeretnék röviden beszámolni arról, hogy mi, a megyercsi állami birtok dolgozói, milyen munkát végeztünk. Mindenekelőtt azt szeretném közölni, hogy a csoportvezetők reggelenként a munka megkezdése előtt 10—20 perces sajtószemlét tartanak. Ilyenkor olvassuk az Uj Szót, hogy állandóan követni tudjuk Pártunk u tanításait. Kora tavasszal megalakítottuk a munkacsoportokat. Ilyen munkacsoportokba szervezve hozzáláttunk a cukorrépa munkához, összesen 22 hektár cukorrépát és 4 hektár takarmányrépát kapáltunk be. A háromszori kapálás után a bálványi állami birtokra mentünk segíteni. A mi répánk olyan szép, hogy bárki is eljöhet megtekinteni, hogy meggyőződjön arról, mit jelent a helyes növényápolás a magas termések elérésében. Különösen jő munkát végzett Forgács Eszter 6 tagból álló női munkacsoportja. Volt 4.5 hektár olajrepcénk is. Ezt június 24-én elcsépeltük. Mielőtt megkezdtük volna a rendes cséplést, segíteni mentünk a testvérgazdaságnak 14 . hektár öszi árpát learatni, ami nagyon meg volt dőlve. Július 2-ára ezt a munkát elvégeztük és 4-ig be is hordtuk. Július 5-én megkezdtük az aratást nálunk. Eredetileg 12 napra terveztük az aratást, de a dolgozók odaadó munkájának köszönhető, hogy 9 nap alatt learattunk. A cséplést az eredetileg tervezett 8 nap helyett 6 nap alatt elvégeztük. összesen 54 hektár gabona betakarítása volt a feladatunk. Gabonáink nagyon megdőltek, ezért gépmunkát nem nagyon alkalmazhattunk. Ezért annál nagyobb lendülettel láttunk hozzá a kézikaszálásnak aminek eredményeképpen — amint már fent is említettem, a tervezett határidőn belül learattunk. Ekkor még a testvérgazdaságnak mentünk segíteni, mert kötelezettséget vállaltunk, hogy 54 hektárról betakarítjuk a termést. Ezt a munkát 8 nap alatt elvégeztük, sőt mi több közbe még bekapáltunk fél hektár gyapotot is. Aztán a bajcsi állami birtokra mentünk krumplit szedni. Itt kezdődött el csak aztán az igazi munkaverseny. Megyercsröl 27 személy, Tótmegyerröl 47 személy, Zselizről 2 szedőgép kapcsolódott be a krumpliszedésbe. Az első napon mi megyercsiek győztünk. Felszedtünk 32.40 mázsa burgonyát. De a további napokban is folyton a tótmegyeriekkel kellett harcolni az elsőségért, mert ők mindenáron el akarták tőlünk ragadni a. győzelmet. Az eredmény mégis az lett, hogy mi majdnem 100 százalékkal több burgonyát felszedtünk mint ők. Mi ugyanis a munkát úgy szerveztük meg, hogy egy szedő és két vágó négy sort fogott egyszerre. A tótmegyeriek pedig egy szedőt és egy vágót osztottaik be soronként. SÓVÁRI JÁNOS csoportvezető, Megyercs. Nem megyünk többé a kuláknak dolgozni Pereszlény községben nagyon sok a kulák. Mi, földnélküli dolgozók, sokat szenvedtünk kizsákmányolásuk alatt. Amikor háztelket kértünk, akkor megtagadták. Azt a kijelentést tették, hogy még csak az kellene, akkor ki menne őhozzájuk dolgozni, ha boldog-boldogtalan földet kap. A kulákok tehát már akkor is tudták, hogy ők a mi verítékünkből tudnak csa:. megélni. Amíg mi földjeiken robotoltunk, addig ők csizmába öltözve, ki-kijöttek a határba, hogy összeszidjanak bennünket azért, hogy nem dolgoztunk eleget, Ma már azonban mindez máskép van. Nem kell a kulákhoz menni robotolni egy kis tejért. Községünk ügyeit mi sajátmagunk, egyszerű, dolgozó emberek irányítjuk. Az aratás megkezdése előtt értekezletet tartottunk, ahol megtárgyaltuk a kulák-kérdést is. Elhatároztuk, hogy a kulákoknak sajátmaguknak kell learatniok a gabomá,t és nem szabad aratőt fogadniok. Lett is nagy zúgolódás a kulákok között, de a dolgozók országában már hiába siránkoznak. Munkásember többet nem megy a kuláknak dolgozni, BENKO JAJÍOS, Pereszlény. v