Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-05 / 208. szám, szerda

1951 szeptember 6 tI JS IÍi ­Aki szereti hivatását Gál Ignác handlovai bányász hősies harca a munka magasabb termelékenységéért Napról napra változik országunk arculata. U j gyárak, lakások, kultúrköi­pontok és iklillők épülnek. Változik gazdasági, politika, és egész társa­dalmi életünk struktúrája. Országunk hatalmas átalakításinak ebben az új életért siocialisU társa­dalomért folyó kemény harcában bányászaink egyik legjelentősebb helyet foglalják el. ök tárják fel földünk kincseit, hogy ezzel hoiiájáruljanak ha­zánk felvirágoztatásához, mindannyiunk boldogságához és megerősítsék a tartós békéért folytatott harcunkat. A szén és az érc gazdaságunk alapja, elsősorban bányászaink kezemun­kájának és tudásának gyümölcse. Ezért szocializmust építő társadalmunk a bányászokat a legmegtisztelőbb helyre állította. Ma egés* dolgozó népünk, egész nemzetünk úgy tekint a bányá szókra, mint a szocializmus élenjáró építőire, mert az általuk kitermelt érc és szén jelentős mértékben meg­szabja termelésünk és építésünk ütemét. A bányászok meg vannak győződve | lönbség van a között, hogy hogyan feladatuk fontosságáról. A bányászok • élt a bányász a muitban, amikor Gál a WÄTíórv• ,!. eilvtárs édesapja éb vele együtt több ezer má6 bányász munka nélkül, nyo­százai igyekeznek a köztársaságnak minél több szenet és vasat adni és ezért becsületesen teljesítik. 6Őt ma gasan túlteljesítik feladatalkat. Teljes mértékben tanulnak a szovjet bányá­szoktól és munkahelyükön érvényesi­tik ezek jó tapasztalatait. Gál Ignác II Handlováról egyike azoknak a bányászoknak, akik hűek és büszkék bányászfoglalkozásukra. Gál elvtárs 25 éves és már 7 éve dolgozik a bányában. Ez a foglalkozás annyira szivéhez nőtt, hogy ha el is ment Handlováról mesterséget tanulni, évek múlva ismét visszatért a bányába, mert nem akart más lenni, mint bányász. A bányához való szeretet összekapcsolódott fiatal lelkesedésével ée a csoport legjobb dolgozója lett. Mint a csoport leg­jobbját két év után a csoport munká­jának vezetésével bízták meg. Ebben a funkcióban is helytáll és bekapcso­lódott a szocialista munkaversenybe más csoportok vezetőivel és küzdenek a legjobb dolgozó és a legjobb cso­port címéért Júniusban ő volt a bánya legjobb dolgozója. Júliusban megelőzte őt Laucsik elvtárs. Ebben a hónapban az elsőbbségért Daubner elvtárssal versenyez. Tapasztalatból tudja, hogy ha na­gyobb sikereket akar elérni és a tár­sadalomnak több szenet akar kiter­melni, csoportja dolgozóiból elsősor­ban szorosan összetartó munkakollek­t'ivát kell alakítania, javítania kell a csoport tagjainak munkamorálját és munkához való viszonyát. Igy szük­séges volt megváltoztatni a munka­csoport vezetője és munkatársai kö­zött fennálló viszonyt Gál elvtárs is változtatott ezen Fiatal munkatársai­nak szervezője és tanftója lett. Gál Ignác elvtárs « szovjet bányász9któ! tanulja a munka szervezését és cso­portja vezetését. Naponta olvassa a sajtót, hogy eb­ből is elsajátítsa a munkánál és szervezésnél elert tapasztalatokat. Az új munkamódszer bevezetése azonban nem jár mindig sikerrel. Ö azonban nem riad vissza attól, hogy újabb kísérletet tegyen jobb munkamódszerek bevezetésére mun­kahelyén. Igy pl. be akarta vezetni a ciklusos fejtési módszert. Ezt a módszert azonban nem tudta át­vinni munkahelyére. Bízik azonban abban, hogy az új munkahelyen, ahova csoportjával áthelyezték, megteremti az előföltételeket, ahhoz, hogy sikeresen érvényesítsék a munka megszervezésének ezt az új módszerét. Már most készülődik erre és szorgal­masan figyelemmel kíséri és tanulja az olyan bányászok munkáját és ered­ményeit, akik ezt a munkamódszert már elsajátították. Gál Ignác munkacsoportja a legna­gyobb teljesítményt éri el. Átlag 149 százalékra teljesíti tervét. A munkába mindannyian rendesen járnak. Gál elvtárs a mult évben egyetlen egy műszakot sem mulasztott indokolás nélkül. Becsületes munkája és normájának magas túlteljesítése visszatükröződik « bííségpótlík kifi­zet ősében Gál elvtárs Handlova legbecsülete­sebb és leghűségesebb bányászai közé tartozik é6 ezért a bányásznap alkal­mából közel 31.000 korona hüségpótlékot kap. Ilyen módon Gál elvtárs és vele együtt a összes lelkiismeretes bá­nyászok meggvőződnek arról, hogv mily nagyrabecsiili szocializmust építő társadalmunk a bányász munká­ját. A bányász helyzete megváltozott. Ma már nem nyomorog, mint a kapi­talista társadalomban, mikor emberte­len viszonvok között, rabszolga mó­don dolgozott, hogy megteljen a ka­pitalista 6zénbárók zsebe. Óriási kü­morban éltek, hogy a munkaadók megtarthassák az alkalmazottad ala­csony béreit, akiket csak azért alkal­rnoztuk s akik csak azért robotoltak, hogy a részvénytársaságok nagyobb osztalékokat fizethessenek ki, hogy jobban támogathassák az állami gépe­zetet, amely a dolgozók elnyomására szolgált. Ma minden bányász már nem a kapitalisták hasznáért dolgozik, hanem a dolgozó nép jólétéért, az or­szág fejlődéséért, a világbéke bizto­sításáért. A mi társadalmunk igazságosan jutalmazza a Gál elvtárs féle elvtár­sakat a munkáinkért. Gál elvtárs ha­vonta 10—12.000 koronát keres és a handlovai szénbányáin a legmaga­sabb hüségpótlékot kapja Ez azonban nem minden. Néhány héttel ezelőtt megnősült, családi házat kapott, ami a többi előnyökkel együtt annyit jelent, hogy életszínvonala ma már valóban magas. Ha Gál elvtárs erről sokat nem is beszél, de annál többet cselekszik. Példájával hosszabb beszéd nélkül magával tudja ragadni a többi dolgo­zót. Nagyon jól tudja, hogy az egyéni igyekezet magában gazdaságunkon nem sokat segítene és ezért tanítja a munkatársait és maga is tanul tőlük, hogy együttmunká'.kodással, a munka jobb megszervezésével az egész munkacsoport nagyobb teljesítményt érjen el. Gál elvtársról és a hozzá hasonló bányászokról mondhatjuk, hogy mun­kaigyekezetükkel hozzájárultak né­pünk boldogabb életéhez és a világ­béke megvédéséhez A népi demokratikus társadalom­ban a bányász ezért az önfe'áldozó munkájáért erkölcsi iutalomban ls részesül. A bánvászfoglalkozás tisz­telete és dicsősége ma már olyan termésaetes dolog, mint amilven természetes volt a kapitalista tár­sadalomban a bánvász kizsákmá­nyolása, ami már örökre a múlté. F. Z. A szocialista iskoláért Megnyíltak az iskolák kapui. A gyermekek ünnepélyesen kezdték meg az új tanévet. A bratisiavai II. Nem­zeti iskola udvarán a tanulók szüleik­kel és a tanári karral együtt örömmel üdvözölték soraikban a Párt és a tö­megszervezetek képvíseitőit és Mézes tanfelügyelő elvtársat. Az épületben a szlovák osztályokon kívül, magyar közép- és nemzetti iskola nyílott meg. Az udvaron a magyar és szlovák ta­nulók közösen, figyelemmel hallgatták végig az igazgató elvtársak megnyitó beszédét. Amikor a szlovák iskola igazgatója, Dudák István befejezte beszédét, Zechmejster Inge, a III. magyar kö­szavakkal virágcsokrot nyújtott át a magyar iskola igazgatónőjének: — A szlovák nemzeti iskola tanulói­nak nevében szeretettel üdvözlöm az újonnan megnyitott magyar közép és nemzeti iskola igazgatójat és tantestü­letét és a magyar diák társainkat, akikkel mindig együtt akarunk dol­gozni. — Igen, kis Veronika, tj a sztálini nemzeti polihka szellemében nevel­kedtek. Nálunk nincs különbség ember és ember között, úgy mint nyugaton, az amerikai imperialistáknál. A ti szii­leitek vállvetve építik e boldogabb jö­vőt számotokra. A beszédeket kultúrműsor követte. zépiskola tanulója a tanulók nevében virágcsokrot nyújtott át a szlovák gazgatónak Prenghi Zoltán úttörő, pedig felolvasta a magyar diákság fogadalmát. — Szorgalmasan akarunk tanulni — olvassa a fiatal úttörő — mindig töb­bet és. mindig jobban, hogy népi de­mokratikus Köztársaságunk hasznos polgáraivá válljunk. ígérjük, hogy fegyelmezetten fogunk viselkedni, mindig és mindenütt és az iskola sza­bályait betartjuk. Ügyelni fogunk a tisztaságra Igyekszünk társaink kö­zött minél több úttörőt szerezni. ígér­jük, hogy együtt működünk a szlovák diáksággal. A szlovák iskola igazgatója azután „ szlovák tanítók és tanulók nevében ígérte, hogy kéz a kézben, a magyar elvtársaikkal közösen fognak harcolni a szocializmusért és a békéért. — Ugy fogunk élni, mint egy család — mon­dotta boldog mosollyal. A magyar iskola igazgatónője, Szlánskyné is ígéretet tett, hogy a tantestület valamennyi tagjával azon lesz, hogy a szlovák-magyar barátsá­got és testvériséget elmélyítse. Be­szédében hangsúlyozta, hogy a dicső szovjethadsereg hőseinek köszönhet­jük, hogy gyerrpekeinket az iskola, a szocialista hazafiasság és a proletár internacionalizmus szellemében neveli. A beszéd elhangzása után Csádéi Veronika úttörőlány a következő S közben Darázs Irén és Kőszegi Jenő úttörők, a III osztály tanulói a ma­gyar ifjúság nevében piros szekfű­csokrot vittek a bratisiavai Sztálin­szoborhoz. Darázs Irénke boldog mosollyal tar­totta kezében a csokrot. — Sztálin elvtárs szobrára viszem ezt, — mond­ja lelkesen, — mert hálával tartozunk neki, hisz ő küldte a felszabadító szov­jetkalonákat, akik lel etővé tették szá­munkra boldogabb életünk építését. Ezt a jólétet mi fiatal úttörők azzal háláljuk meg, hogy szorgalmasan fo­gunk tanulni. Irénkének az édesapja kőműves, öt testvére van és mindannyiuknak meg van a lehetősége arra, hogy díj­mentesen tanuljanak. Egyik bátyja géplakatosnak tanult. Kőszegi Jenő gépészmérnök akar lenni. És biztos abban, hogy célját el­éri. Munkás családból származik. A múltban munkás ember gyermekének nem lehettek Hyer reményei. De a Vörös Hadsereg, Sztálin elvtárs vezér­letével felszabadította hazánkat és a Csehszlovákiai Kommunista Párt ve­zetésével küzdünk a szocialista isko­láért és a szocialista nevelésért. Min­den gyermek számára lehetővé vált, hogy tanuljon és mint a szocializmust építő társadalom iskolázott tagja, se­gítse a világbékéért folytatott harcot, melynek élén a hatalmas Szovjetunió és a béke generalisszimusza, Sztálin áll. D. V. Miért megyek a pedagógiai foiskolára Az egyetem pedagógiai fakultá­sának épülete előtt találkoztam Láng Magdával. Kipirult arccal ro­bogott fel a lépcsőn a dékáni iroda felé. Jelentkezni jött a magyar nyelvű oktatásra. Alig tudjuk megállítani, hogy megkérdezhessük tőle, miért is akar tovább tanulni, mik a tervei? Elő­ször azt kérdezzük, hol dolgozott. A csehszlovák filmnél, — volt a fe­lelet. És talán nem tetszik itt a munka? — faggatjuk tovább. — Dehogyis nem, nekem minden mun­ka tetszik. — De hát akkor mégis mi az inditó ok? Láng elvtársnö látja, hogy nem szabadul meg egy­szerűen tülünk, hát megadja magát és egy kissé messzebb kezdi, mint vártuk. — Édesapám lakatossegéd, az is volt mindig. A mult rendszer nem tette lehetővé, hogy tanulhassak. Pedig nagy kedvem lett volna kép­zőművészetet tanulni. Ez a múltban nem sikerült. Egy esztendeje, hogy kezdtem bejárni a bratisiavai helyi CSEMADOK-ba, ahol kezdtem megismerkedni az új csehszlovákiai magyar szocialista kultúrával. Elő­ször csak kisebb munkákat vállal­tam, majd a főiskolások színjátszó gárdájává] ismerkedtem meg. ök megbíztak egy nagyobb szereppel az egyik színdarabjukban. Ahogy köztük forgolódtam, ahogy láttam, hogy milyen jókedvűen és maga­biztosan néznek a jövőjük elé. ér­lelődött meg bennem a gondolat, hogy én is tovább tanulok. — Miért éppen pedagógus szeret­nél lenni ? — Emberek előtt nem szerepel­tem sokát nyilvánosan. Színdara­bunk főtémája a béke volt. Az a béke, amelyet mindnyájan óhajtunk és harcolunk érte. Öröm volt halla­ni és nézni az embereket, amint jöttek ki az előadásról, elgondol­kodó arccal. Foglalkoztatta őket valami. Aztán, ahogy Koszéigettem velük, éreztem, mennyire szükség van új szocialista magyar nevelök­re. Itt és ekkor határoztam el, hogy pedagógus leszek. — MUyen iskolai végzettséged van, elvtársnö? — Igen, — feleli Láng Magda, — ez volt az első probléma. Csak négy gimnáziumom van. Az üzemben, ahol dolgozom, a kolleganőim Kezd­ték mondogatni, hogy mindez szép és jó, de hogyan birkózom meg majd azzal a feladattal, hogy egy év alatt letegyem az érettségit is és egyben járjak a főiskolára is. Egyszerű a felelet: komolyan kell venni a tanulást, be kell iratkozni még a dolgozók esti isoklájába és ha a célt valóban komolyan vesz­szük, el lehet érni, hiszen népi de­mokratikus államunk mindenben tá­mogat és segit. Ad ösztöndijat, ad tanulmányi segítséget, olyan formá­ban, hogy az iskola CsISz-szerveze­tétől kérek valakit, aki segíteni fog a tanulásban. — Hiszed-e,hogy eléred a kitűzött célokat? — Biztos vagyok benne, — volt a felelet és már rohant is tovább. Szeretnénk, ha Láng elvtársnő tanulási vágya meg fogná az ösz­szes csehszlovákiai fiatalokat. Sze­retnénk, ha mind nagyobb számban kihasználnák dicsőséges Kommunis­ta Pártunk legújabb és legnagyobb ajándékának egyikét és rohanva követnék Láng elvtársnöt a ma­gyar nyelvű pedagógiai főiskola lép­csőjén. R. J, Mikor javítja meg a traktort a BEZ Ki a felelős a nagylégi szövetkezet feletti védnökségért ? Vannak védnökségi üzemek, amelyek szövetkezeteik kívánságait, a szövetkezetesek szeméből kiolvassák és mindent megtesznek, hogy segítséget nyújtsanak nekik. Kötél esaégüknek éa becsületbeli ügyük­nek tekintik a szövetkezetek megsegítését. Minden alkalmat felhasz­nálnak arra, hogy a várost közelebb vigyék a faluhoz, hogy a dolgozó paraszt arcát a munkásság felé fordítsa. Segítik a falu életszínvonalá­nak emelkedését, azt akarják, hogy a dolgozó parasztság igényesebb legyen és ezért emelje munkájának termelékenységét, aminek hasznát a munkásosztály is látja. A védnökség nagyszerű hivatása az is, hogy a dolgozó parasztságot felvilágosítsa és védje a falusi re­akció fondorlataitól, amely a leg­aljasabb módon igyekszik gátolni a szövetkezet fejlődését, igyekszik megmételyezni a dolgozó paraszt­ság bizalmát. Vannak védnökségi üzemek, amelyeknek módjukban van javítani az EFSz-ek gépállo­mányát és így nyújtanak segítsé­get sürgős munkák alkalmával. * A bratisiavai Elektrotechnikai-üze­mek védnökséget vállaltak a nagy­légi EFSz felett. Azonnal nagyvo­nalú kötelezettséget vállaltak és hozzákezdtek 1 üzemképtelen traktor megjavításához. A szövetkezetesek nagy örömére a traktort azonnal elvitték a bratisiavai üzembe, ahol aztán félig szétszerelve ott állt több mint félévig az udvaron, kité­ve az időjárás viszontagságainak, anélkül, hogy valamit javítottak volna rajta. Ez nem csak rossz pél­da, de egyenesen gaztett. Csak aki tudja, mire képes egy ilyen traktor, A somorjai CSEMADOK-csoport brigádmunkán A CSEMADOK somorjai helyi csoportjának tagjai példás munkát végeztek a helyi EFSz építkezési munkálatainak előkészítésében. Bri­gádmunkájuk során hat vagón tég­lát raktak ki és néhány órai mun­kával 21.000 téglát szállítottak az építkezés helyére. A CSEMADOK tagjai örömmel vállalták ezt a munkát, mert tudják, hogy ezzel elősegítik községük fej­lődését. Ezenkívül a CSEMADOK tagsága kultúrtéren is jó munkát igyekszik kifejteni új vezetőségé­vel. Újult erővel kíván résztvenni a kultúrális életben és ezért meg­alakította tánc- és énekcsoportját, valamint szinigárdáját, amely első­sorban Somorján, majd azután az egész járásban szerepelni fog, hogy így elősegitse a szocialista kultúra terjesztését. KOVÁCS LÁSZLÓ, Somorja. ha teljesen kihasználják, csak az tudja felfogni, hogy milyen kárt jelent a félig szétszedett traktor a BEZ udvarán. Körülbelül egy hónappal ezelőtt üzemünkbe beállított a nagylégi EFSz oktatója és nem tudta meg­érteni azt, hogy egy védnökségi üzem hogyan tudja ennyire elha­nyagolni kötelezettségét. De én sem értettem meg, miért éppen en­gem hívtak az irodába, hogy meg­nyugtassam a felháborodott okta­tót, aki azzal fenyegetödzött, hogy az egész dolgokat beteszi a párt­sajtóba. Kénytelen voltam megma­gyarázni neki, hogy csupán rövid ideje vagyok az üzemben és igy a traktorral semmi kapcsolatom nem volt. Másoktól tudtam meg azt is, hogy mióa áll már az üzemben. Mindenesetre megígértem az elv­társnak, hogy foglalkozni fogok ezzel az üggyel. Azonnal a brati­siavai UMEZ felügyelőségéhez for­dultam és kértem őket, hogy ja­vítsák meg a traktort. Azonnal ígéretet is kaptam erre. De amikor a raktort el kellett volna szállíttat­ni az ivánkai UMEZ műhelybe, az üzemben nem találtam a legjobb akarat mellett sem embert arra, aki felelősséget vállalt volna a trak­torjavítás költségeiért. Ezért a traktor a nagylégi kulákok örömére továbbra is .üzemünk udvarán szo­morkodik, ahelyett, hogy végezné áldásos munkáját a dolgozó paraszt­ság érdekében. A munkásság üzemünkben már több ízben foglalkozott a helyzettel. Visszaémlékszünk arra, hogy július 16-án hat óra hosszat tartó gyű­lésen vitatták meg a helyzetet. Ek­kor a legjobb munkások, műhely­vezetők. műszakiak feltárták az üzem hibáit, felhozták kiváló újí­tójavaslataikat, azonban ezek is parlagon maradtak. Az üzemvezetés alkalmatlan emberekből áll, ezért a munka az üzemben úgy megy, mint a transzmisszió hajtószij nél­kül. Az üzemben a gazdasági hely­zet rossz és szükséges, hogy mi­előbb javítsunk a helyzeten. Akkor talán a nagylégiek traktora is elin­dulhat útjára. Haverda Lajos levelező, BEZ, Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents