Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)
1951-09-04 / 207. szám, kedd
1951 szeptember 2 II J sin "«»S7<J MlíNK aslevelezőink írják A vashegyi bányászok készülnek a bányásznapra Mint minden bányaüzemben, itt Vashegyen ús, nagy készülődés folyik a mi nagy napunkra, a bányásznapra. Mi bányásztanoncok, a bánya fiataljai is, szabadidőnkben kultúrműsor begyakorlásával ioglaikozunk, hogy minél tartalmasabb fellépésünkkel lephessük meg bányászelvtársainkat. A bányásznap a mi napunk és büszkén fogjuk ünnepelni Nemrégen beszéltem egy öreg vájárral, aki magas kora ellenére és nyugdíjas létére is, minden brigádmüszakban résztvesz Ezt mondotta nekünk: „Fiam, a jövő a tiétek, magatoknak építitek Mi öregebbek, ha már nem is tudunk úgy dolgozni, mint azelőtt, mégis igyekszünk. A bányásznapot pedig lelkesedve várjuk mi is." — Nem volt ez így valaha, fiam. Minket csak nyúztak a kapitalisták, a kizsákmányolók Ezt ők jól tudták, kizsákmányolni a szegény embert, a munkást, igen sokat szenvedtünk a kezük alatt. Ha rágondolok a múltra, szinte megborzadok. De ha a jelenre gondolok, akkor mosolygok. Csak azt az egyet sajnálom, hogy én már nem dolgozhatom. — Ami pedig a bányásznapot illeti, ilyenfajta ünnepet mi nem ismertünk. Miénk csak a munk» volt. Téli hónapokban még a napot sem láttuk. Az öreg vájárok szavai ránk mindig nagy hatással vannak Szavaiknak részük van abban, hogy mi, vashegyi bányásztanoncok ilyen kötelezettségvállalást tettünk: 1. Eddigi normánkat 15%-kal túllépjük. 2. A bányásznapig 3000 tonna ércet termelünk ki. 3. Háromszáz órát dolgozunk le brigádmunkában. 4. Meggyőző munkát fejtünk ki a bányászok között. 5. Bekapcsolódunk a szocialista munkaversenybe és mindannyian igyePaskó János, vashegyi bányásztanonc, aki 250%-ra teljesíti a tervet. kezni fogunk elérni az élmunkás címet. 6. A kimaradást a munkánál és tanulásunknál teljesen ki fogjuk küszöbölni. 7. Minden ünnepségen kultúrműsorral lépünk fel. 8. Munkahelyünkön takarékoskodunk az anyaggal, mert tudjuk, hogy munkahelyünk gazdái vagyunk. 9. Az olvasókörökben elolvassuk a Fucsjk-jelvény elnyeréséhez szükséges könyveket. 10. Újítási javaslatokat nyújtunk be hogy így építsük hazánkban a szocializmust. Mi, vashegyi bányásztanoncok tudjuk, hogy kötelezettségvállalásainkkal országunkat, hazánkat építjük és ezzel a békét védjük De nemcsak mi fiatalok, az idősebb bányászok is felfogták, hogy munkájuknak mi az értelme hogy magunknak dolgozunk és nem mim valaha, a kapitalisták zsebébe Tudják azt. nog> a nyaralóhelyek, a legszebb üdülők is a dolgozóké, tudják azt. hogy ió munkájukért pihenésben. sőt külföldi nyaralásban is részesülhetnek. A bányászoknak nagv ünnep a bányásznap Örülnek neki azért is, mert ezen a napon kapják meg az úgynevezett hűségpótlékot egész évi jó munkájukért. Közülünk is >a legtöbben szép eredményeket érnek el, így pl. Patkó János és társa 250%-ra teljesítik napi feladatukat és a mi otthonunk munkahősei. Minket fiatalokat is megajándékoz a mi Köztársaságunk, egész évi jól teljesített munkánkért megkapjuk a hűségpótlékot és ezért épúgy, mint a többiek, végtelenül hálásak vagyunk népi demokráciánknak. Ezért mi, vashegyi bányásztanoncok, az új tanoncokkal és a régi bányászokkal együtt megünnepeljük nagy napunkat, ünnepünket, a bá nyásznapot. Jakubec Tibor, munkáslevelező, Vashegy. A tornaijai téglagyár dolgozóínak 90 százaléka előfizeti a Pravdát vagy az Új Szét A tornaijai téglagyár a besztercebányai kerületben a legjobb. A pártsajtó terjesztése terén is az elsők között áll. Nemrégiben részt vettem az üzem összüzemi gyűlésén, amelyet kéthetenként szoktunk megtartani. A gyűlésen B'echner üzemvezető elvtárs örömtől sugárzó arccal mutatta meg nekem azt a levelet, amelyet az üzem dolgozói a prágai vezérigazgatóból kaptak. A levelet azután felolvasta 'az összes dolgozók előtt. Holátko elvtárs vezérigazgató levele így hangzott: „Kedves elvtársaki Látogatásom alkalmával vállalatotokban meggyőződtem arról, hogy mi az oka munkakö zösségetek nagv sikerének, ajinak, hogy termelés: fladataitokat túlteljesítitek. A rend, a munkaerkölcs és munkátok egész megszervezése kellemesen lepett meg és iparágunk többi téglagyárai mintaképévé tesz benneteket. Engedjétek meg. kedves elvtársak, hogy feladatotok példás felfogásáért ez úton fejezzem ki elismerésemet. Munkátokkal megmutattátok nemcsak azt, hogy milyen komolyan veszitek szocializmushoz vezető útunkat és annak kérdéseit, hanem minden becsületesen gondolkodó ember összetartását. Igaz elvtársi barátságom bizonyítékául néhány könyvet küldök részetekre és azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy azokat a legjobb munkások között osszátok ki. Előre is örvendek további sikereitekről szóló értesítéseknek, amelyekkel nagyban elősegítitek hazánkban a szocializmus kiépítését." Büszkén és örömmel hallgatták a dolgozók a jól kiérdemelt dicséretet Velük örültem én is s egyben örültem annak is, hogy ezen a napon Ott voltunk Berlinben... Még élénken él emlékezetünkben, amikor kék in eben, fehér nadrágban, csillogó szemekkel álltak velünk szemben a vasúti állomáson Szabó. Esztergályos és Feriancsik elvtársak a Csehszlovák Ifiusági Szövetség tornaijai tárásának küldöttsége Azután a gyorsvonat ablakából integettek amelyben üzenetünket vitték a ///. vi lágiljúsági találkozóra Berlinbe. Egy hét múlva az érkező gyorsvonat ablakából újra feltűntek ezek az arcok Amikor kiléptek a vonatból az elvtársak, a járási bizottság irodájába mentek Szabó elvtárs kezdte a beszédet. — Pista, én nem vagyok érzelgős és ne nevess ki. hogy könnyes a szemem. de még most is ökölbe szorul a kezem, ha rágondolok arra a jelenetre. amikor nyugatról érkező francia és német testvéreinket fogadluk a berlini zónahatárnál Amikor azokat fogadluk. akik közül majdnem négyszázat sebesítettek meg az amerikai pribék ek. — En — mondotta Esztergályos elvtárs — későn érkeztem oda. de én is láttam közvetlen közelről a nyugati rendőrséget, akik nisztolfyal a derekukon gumibottal a kezükben álltak a határon. Ezzel osztogatlak ott a »szobadságoH Tulajdonképpen nem is tudjuk miről beszéljünk előbb Arról a csodálatos fogadtatásról amelyben a keletnémetországi ifjúság és dolgozó nén részesített, vagu orrói hogy soha nem lehet elfelejteni annak a francia lánynak könnyes szemét akinek testén kék foltok voltak az amerikai katonák miskatusának ütéseitől. — Egy azonban bizonyos — fejezte be Esztergályos elvtárs — Láttuk a romokban heverő Nyugat Berlint és láttuk az újjáépülő Kelet-Berlint Láttuk Kel"t-Vémetország Hiúságának örömét és elszánt harcát a békéért, amelyért a Szovjetunió és a néni dem«kráciák oldalán küzdenek Láttuk és hallottuk a koreai hősöket akik hősi harcot folutatnak szabadságukért. Es hallottuk a nyugat ifiúságának panaszait is. akik évek óta munka nélkül sínylődnek és okik szabadság helyett korbácsot, puskatus! vagy börtönt kapnak. — Ezért csillog a szemünk, ezért szorul össze a kezünk, és nem fogjuk elmulasztani, hogy megmondjuk mindenkinek, akivel beszélgetünk, a nyugati ifjúság üzenetét. — Azt üzenik- harcoljatok még erősebhen a világbékéért, mint szabad országok fim és leánuai Mi is harcolunk nyugaton, hogy szabadok lehessünk <és úgu örülhessünk az éleinek, mint ti Ne feledjétek el soha sem. mivel, tartoztok a Kommunista Pártnak. a Szovjetuniónak és nagy vezérének. a béke és a szabadság nagy harcosának, Sztálinnak. Prok.sz Etet munkáslevelező, Brankai L Tornaija újabb 15 dolgozó rendelte meg az Uj Szót Ez annyit jelent, hogy a tornaijai téglagyár dolgozóinak 90%-a olvassa a pártsajtót. Amikoi a legjobb dolgozók után érdeklődtem, megtudtam azt, hogy nehéz valakit kiemelni, mert mindannyian nagv lelkesedéssel végzik feladataikat. A legjobbak közé tartozik Mart-In János. Gáka Zoltán. Rajtuk László, a nyerstermelésben Bodonyi László, Sípos István. Nádudvari László, Lőrinc István, a kihordok és expediciósok közül Borzi József, Frenka Pál, Szolga Zsigmond, Tóth •Kálmán Tamás László. Esztergályos Sándor, ifj. Potork 1 István, Szaraz László, a gépészek közül Varga László, Parlag Pál, Boronkai Lasz.o es elismerést érdemel Lukai elvtárs ls. A lányok közül a legjobb Bartók Böske. Mindannyian az új társadalmi rend harcosai Tudják, hogy munkájukkal gyermekeik jövőjét, az egész haladó emberiség ügyét szolgáljál. Ennek tudataban igyekeznek a pártsajtó olvasásaval :smereteiket kiszélesíteni és ma mar néhány ember kivételével, az üzem minden dolgozója olvas és igyekszik a többit is megnyerni. Jó viszony áll íenr, az üzemvezető elvtárs és a többi do.gozó között :s. Büszke is az üzemvezető arra, hogy a munkások milyen sikereket érnek el. Megkérdeztem tőle azt is, hogy hocryan érték el az üzemben azt hogy ôlvan sokan olvassák a pártsaitot Azt válaszolta: türelmes, meggyőző munkával. „ . Kugler Emanuel, Zsolna. Erre is rájárt a rúd A mult napokban egy Durgel nevű fakereskedövel foglalkozott a szénraktárak üzemtanácsa. Ez az úr mázsáján, amelyen a kornyék dolgozóinak a tüzelőt mérte hatul, a balansznál, egy nagyobb anvacsavart alkalmazott és így vásár'óit mázsánként 10 kilogrammal károsította meg. Spekuláns volt tehát a javából. Feleségével együtt hoszszú idő óta folytatták a dolgozók meglopását. 1946 óta sok mázsa szénnel és fával károsították meg a dolgozókat. Az üzemtanács úgy döntött, hogy mindkettőjüknek el kell hagvniok helyüket és így a környék lakossága megszabadul tőlük. HOLCZER LÁSZLÓ munkáslevelezö, Komárom, körz. műhely Hivatalnokok, akik szakmát tanulnak a losonci építőüzemek iskoláján Hatalmas szocialista építkezésünk és nehéziparunk kiépítése újabb és újabb munkaerőket; kíván. A szocialista építkezéseinket úgy tudjuk sikeresen véghezvinni, ha a munkaerők a hivatalok és a termelés közt arányosan vannak megosztva. A kormányrendeletet megértve ma már sok adminisztratrív munkaerő kapcsolódik be a termelésbe, hogy résztvegyen az építkezéseken a termelő munkában. Építőiparunkban a munka alacsony termelékenységét, a munkaerőhiányt és a túlméretezett hivatalokat kell kiküszöbölni, hogy teljesíteni tudja a tervet. A normafelülvizsgálás lehetővé tette, hogy a hivatalokban is módosítsák és egyszerűsítsék a munkát. A losonci építkezési vállalat a termelésbe átment hivatalnokai részére tanfolyamokat rendeznek, hogy így megkönnyítsék az új munkaerők munkáját és elérjék, hogy otthon érezzék magukat. Az egyik négyhónapos tanfolyamon a festő és mázoló szakmát fogják elméletben és gyakorlatban elsajátítani, — világosít fel Vihner Antal festő, és ma bátran mondhatom ezen a tanfolyamon a hallgatók olyan sikeresen oldják meg a legne Jiezebb feladatokat, hogy öröm ve lük foglalkozni. Az iskola vezetője, Szúrni József elmondja, hogy minden reggel fél óra, újságszemle van. Az újságszemlét két nyelven tartjuk, mint az előadá sokat is, mert itt szlovák és magyar Gajbló Magda hallgatók együtt tanulnak. A szlovák hallgatóknak a Pravdából, a magyar hallgatóknak az Uj Szóból tartunk újságszemlét. Amikor meglátogatjuk őket, alig vannak még a teremben. Szünet van. Egy-két fiatal lány van mélyen elmerülve a jegyzetfüzetbe, kihasználva ezt a . pár percet is, hogy tudását fejlessze. A többiek kint a szabad levegőn csoportokban beszélgetnek. Gabló Magda, fiatal magas szőkí lányt, aki a termelésbe átjött, megkérdezzük, hogy mit ad neki a tanfolyam s mivel kezdheti el munkáját a termelésben. — Nagyon tetszik nekem ez az új munkakör, — feleli Gabló Magda, — meg vagyok elégedve. Szakmát tanú lok, hogy megálljam helyem az életben. — Visszamennél-e még az íróasztal mellé? — kérdezzük tőle. — Sohse mennék vissza, mert érzem, hogy a termelésben többet tehetek, mint az Íróasztalnál tettem. Amíg az irodában voltam, akármeny. nyit dolgoztam mégis éreztem, hogy semmit sem csinálok, mert a mun kámnak nem láttam semmi eredményét. Ezért jelentkeztem önként a termelőmunkába, hogy megmutathassam képességem és tudásom. Itt politikailag is nevelnek bennünket, mert ez is fontos, hogy megértsük munkánk értelmét, hogy mi?rt dolgozunk. Tanulunk orosz nyelvet, matematikát, festést, mázolást elméletben és gyakorlatban. Vannak itt több°*i is, akik átjöttek a termelésbe. Itt van mindjárt Vancsolu Júlia, aki az UMEZ kerületi felügyelőségétől önként jött, hogy résztvegyen a termelésben. Szintén mázolónak tanul. Megkérdezzük tőle, hogy miért választotta ezt a szakmát. — Azért választottam, — feleli Vancsolu Júlia, — mert nagyon tetszik nekem. Az UMEZ kerületi felügyelőségén titkárnő voltam, de munkám után nem sokat lehetett látni, habár nagyon sokat dolgoztam. Nem is akarok már visszamenni, mert a festő és a mázoló szakmát kitanulom és ez jobban tetszik nekem, mint a hivatali munka. Jobbnak láttam, átjönni a termelésbe, mert magam is láttam mennyire tömve vannak a hivatalok. Megkérdezzük még a hallgatóktól, hogy meg vannak-e elégedve az iskola vezetőjével és az előadóval. — Nagyon meg vagyunk elégedve felelik többen. Mind szakszerűségben, mind politikailag világosak és értelmesek az előadások. Vichner Antal festő és mázoló technikáját gyakorlatilag is elmagyarázza. — Mert ne hidd, elvtárs — mondja Vichner bácsi, — hogy ez olyan egyszerű munka. Ez egy technikai folyamat, amit itt meg is mutatunk a hallgatóknak. — És elővesz a tábla mellől egy mintadarabot és el is magyarázza a mázolást és kittelést. — Az alapmázolás után — mondja Vichner bácsi — lecsiszoljuk és leporoljuk a felületet. Ez az első pont. Utána a szöghelyeket és a repedéseket sűrített kittel kitteljük. Azután lecsiszoljuk az egész felületet és bevonjuk kittel szükség szerint kétszer, háromszor. A kittelés után megadjuk, az első fedő mázolást. Medvecky Arpád Lecsiszoljuk, leporoljuk száradás után. És megadjuk, a második fedőmázolást. Ha esetleg egy finomabb minőségű munkáról van sző, ledörzsöljük matlaggal, éspedig azért, hogy simább és keményebb felületet érjünk el. Utána pedig zománclakkal lelakkozzuk. Ez a mázolás és a kittelés technikája. De ne hidd elvtárs, hogy csak ezt tanulják a hallgatók. Még azt is tudni kell, hogy a festéket miből készítik és a keverést is tudni kell. Vichner Antal festő a szakmában öregedett meg, azért olyan tapasztalt. örül. hogy ezt a tudást átadhatje a fiatalabb nemzedéknek, bár ö a múltban ütések és rúgások, sok szenvedés között tanulta meg ezt a szakmát. De szívesen adja át, hogy itt az iskola padjaiban nyugodtan tanulják, gondoktól mentesen, nem úgy, mint a múltban sok hozzá hasonló szakmabeli. Itt mindenki megkapja a fizetést és tanulhat, hogy jő szakmunkás váljék belőle. Már eltettem a ceruzám és a füzetem és búcsúzni készültem az iskola hallgatóitól, hogy nyugodtan tovább folytathassák az előadást. De közben egy ember, szintén a tanfolyam hall?atóia. feszülten figyelt és várt. Mikor indulni készültem, megállított, és ezeket mondotta: — Az adminisztrációból jöttem én is ide. — mondta. — Ne haragudj, de veretnék én is egy pár szót mondani. örültem, hogy megismerkedhettem véle és megkérdeztem mindjárt a nevét is. Medvecky Árpádnak híviák. S megkérdeztem tőle, hogy honnét jött a termelésbe, melyik hivatalból. — Én az ipolyi téglagyár igazgatóságán dolgoztam. Biztosítási és közlekedési referens voltam, — mondja Medvecky Árpád. — Azért szóltam cs8k, hogy elmondiam. hogy milyen boldog vagyok, hogy én is szakmát tanulhatok, hogy értékes munkát végezhetek. Én nem vagyok mai gverek, — folytatja Medvecky Árpád. — 42 éves vagyok. 1928-ban érettségiztem. A mult Republika alatt munka nélkül voltam és sok mindent átéltem. Most látom, hogy a termelésben hasznosabb munkát végezhetek. Ezért jelentkeztem erre a tanfolyamra, mert bízom a kézügyességemben és bízom abban, hogy óz új munkahelyemen is megállom a helyemet és értékesebb ember leszek, mint a hivatalban. Igv beszélnek a losonci építőiparba átment, új munkaerők, akiket áthat a munka új szelleme és örülnek, hogy építhetnek és dolgozhatnak az ötéves tervért és a szocializmus megvalósításáért. Kelemen Béla.