Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-30 / 230. szám, vasárnap

2 Oj §20 . A csehszlovák külügyminisztérium újabb jegyzéket intézett a prágai amerikai nagykövetséghez 1950 szeptember 30 A Csehszlovákiai Békevédők Tanácsának üzenete a Világ Béketanácsáboz A csehszlovák hivatalok további fontu.. tényeket állapítottak meg az Amerikai Egyesült Államok megszál­ló hatóságainak az elhurcolt cseh szlovák állampolgárokkal szemben ta­núsított bánásmódjáról. Amint az elhurcolt és már visszatért személyek vallomásából kitűnik, az amerikai hivatalok a tenorista elhur colás áldozataival szemben a legkü­lönbözőbb törvényellenes eszközöket alkalmazták. Minden utazót szemé­lves szabadságában korlátoztak és pgyrészüket még ma is erőszakkal visszatartják A megszálló hivatalok eljárása az egyenruhás állampolgárok ellen, akiket törvény­ellenesen fogságba vetettek, világosan magyarázza e terrorcselekmény jelle­gét és azt a célt, amelyet ez szolgál. E három csehszlovák állampolgárt (egyenruhás alakulatok tagjait) az amerikai hivatalok hallatlan körül­mények között vetették fogságba, bár éppen úgy, mint a többi erőszak­kal «lhurcolt csehszlovák állampolgár, mit sem vétettek s a megszálló hiva­talok semmiféle vádat sem emeltek ellenük és jóllehet állandóan kérték azonnali hazatérésük lehetővétételét. Először katonai kísérettel a hofi föld­alatti pincékbe szállították őket. Pisz­kos, nedves, a nyári időszakban is hűvös cellákban, hideg betonpadlón aludtak, piszkos fehérneműn s a cel­lában nem volt meg a legelemibb higiéniai berendezés sem. A pincerab­ságból azután szintén katonai fede­zettel U'eidenbe szállították őket. Az ottani kaszárnyákban még piszkosabb és még egészségtelenebb fogságba ke­rültek, miközben a fegyveres őrség mint gonosztevőkkel bánt velük. Egész idő alatt szabadlevegőre nem engedték őket. Állandó panaszuk ellenére sem ja­vítottak a helyzeten, a mit sem vétő csehszlovák állampolgárokkal szem­ben tanúsított bánásmódon. A külügyminisztérium külön bizott­ságának érkezéséről nemcsak hogy nem értesítették őket, de a csehszlo­vák hivatalokkal való összeköttetés iránti kérelmüket is elutasították. Tiz nap alatt három ízben is más helyre vitték őket és új meg új kihallgatás­nak vetették őket alá. Ez alkalom­mal állami és katonai titkok elárulá­sát követelték tőlük. A fenyegetés és a hitegetés minden eszközét felhasz­nálták. Olyirányú lelki nyomást gya­koroltak a fogságbakerlütekre, hogy ezek elárulják hazájukat és maradja­nak a határokon túl. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok felelős vezető tényezőinek minden ünnepélyes és hivata'os kijelentése az emberi jogokról mii sem ér. Az ame­rikaiak fogvatartás'. és kihallgatási módszerei a Gestapo módszereire em­lékeztetnek bennünket Csehszlovákia náci megszállása idejéből. A cseh­szlovák állampolgárokat azonban mindezen kísérletekkel sem tudták rávenni az árulásra és hazájuk el­hagyására, állhatatos magatartásuk konkréten bizonyította a csehszlovák hazafit á g erejét. Bizonyította azon állítás hazug voltát, mintha a cseh­szlovák nép a kapitalista világ élete után áhítozna, mert hiszen a külön­féle invatású és korú férfiak, asszo­nyok egyöntetűen utasították el azt, hogy ott maradjanak Visszatértek és amennyiben még egyesek visszatéré­sét lehetetlenné tették, meg nem szűnnek ezt követelni. Megnyilvánuló fe'.téťen hűségük a Csehszlovák Köztársaság és elnöke iránt választ ad az ellenséges propagandára, ame­csehszlovák j 'y ér t' ^íába állítják az ellenkezőjét, í az amerikai hivatalok a fele'ő^ek. A külügyminisztérium élesen tiltakozik mind az amerikai megszálló hivatalok embertejen báná6mr'dja. mind a nem­zetközi jog legalapvetőbb elveinek megsértése ellen, amelyre a megszál­ló hivatalok az állami és katonai titkok megszervezésére irányuló kém­kedéssel vetemedtek. A külügyminisz­térium követeli, hogy a ielclős sze­mélyeket szigorúan büntessék meg, valamint rendeljék el az elvett tár­gyak, igy a szolgálati fegyverek visszatérítését i&. A külügyminiszté­rium egyidejűleg ismét követeli azt, hogy azonnal tegyék lehetővé a ber­lini csehszlovák kü'döttiség kapcsola­tát az elhurcolt személyekkel, akiket jogtalanul tartanak vissza a megszállt területen, azonna' tegvék lehetővé hazájukba való visszatérésüket és a benyújtott kérvény alapján azonnal srlják át a csehszlovák hivataloknak törvényes eljárás céliából, aznkst a személyeket, akik büntettet követtek ej| az elhurcolásnál, valamint követeli azt, hogy a csehszlovák vasútüsryl hatóságnak minden huzavona nélkül küldjék v.ssza az elhurcolt vonat­szerelvényt. (Folytafás az I. oldalról.) üdvözöljük Korea legyőzhetetlen né­pét. Köszöntjük a gyarmati nemzetek állhatatos küzdelmét a békéért és a szabadságért. Együtt haladunk min­den békeharcossal Franciaországban, Angliában. Olaszországban, az Egye­sült Államokban Köszöntjük Német­orszáp növekvő békeerőit, köszöntjük a Német Demokratikus Köztársaság népét, amelv évszázadok után csatla­kozott a béke ügyéhez. Mi. Csehszlovákia népe, tanultunk a véres történelemből Idehaza is le­számoltunk azok politikájával, akik nemzetünket árulással végveszede­lembe döntötték és akik ma az emigrációban ismét az amerikai im­perialistákkai és náci zsoldosaikkal paktálnak. Nem engedjük, hogy földünket is­mét a megszállók csizmája tapossa. Népünk egységes a béke, a boldogság, boldog jövője védelmében, erős köz­társaságot épít, amelyen megtörnek a háborús uszítók cselszövényei Szilárdan állunk a Világ Béketaná­csa kötelékében, amely a nemzetek igazi képviselője. Hálásak vagyunk azért a harcért, amelyet az összes békeszerető emberek élén vezet a há­ború kísértése ellen, az öthatalmi békeegyezményért, Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzése ellen. Harc­ba Nyugat-Németország újrafelfegy­verzése ellen, harcba a háború ellen! Éljen a világbékemozgalom, amely elsöpri az amerikai imperialistákat és zsoldosaikati Éljen a béke legyőzhetetlen védel­mezője, a Szovjetunió! Éljen a Világbéketanács! A rimaszombati járási és városi pártvezetőség a CsKP Központi Bizottságának szeptember 6-i ülése után a pártmunka javításához iogott (Folytaié* »2 I oldalról) báikon keresztül kell tanítani és ne­velni. A kádermunka körébe tartozik a párttagoknak különféle politikai iskolákba való küldése, valamint az is, hogy az iskola elvégzése után megfelelő munkakört biztosítsunk az iskolából kikerült kádereknek. A he­lyes kádermunka során állandóan ügyelnünk kell az elvtársak politikai és erkölcsi feddhetetlenségére. Minden új kádertől joggal megkö­vetelhetjük, hogy funkciójához mér­ten politikailag és ideológiailag fej­lett legyen, azt azonban, hogy politi­kai téren teljesen érett elvtársakat ültessünk be vezető funkciókba ba­ráti vagy családi alapon. Központi Bizottságunk szeptember 6-i döntő jelentőségű határozata egyszer és mindenkorra lehetetlenné teszi. Az ilyen esetekre mondotta 1937 már­cius 6-én az SzK(b)P Központi Bi­zottságának teljes ülésén Sztálin elvtárs: „Érthető azután, hogy a felelős funkcionáriusok vezetöcsoportja helyett bizalmasok családi együt­tese, szövetkezete alakul ki, amely­nek tagjai békességben akarnak élni, Iparkodnak egymást meg nem sérteni, szennyesüket nem viszik lei a házból és időnként ürességtől kongó és csömörletes jelentéseket küldenek a központba sikereikről. Nem nehéz megérteni, hogy az ilyen családias környezetben sem a munka fogyatékosságai kritiká­jára, sem a vezetők önkritikájá­nak nem jut hely. Igen természetes, hogy Ilyen ese­tekben maguk a pártíunkelonárlu­solc is félnek a kritikától és kerü­lik az önkritikát, mint macska a forró kását. A bolsevik párt törté­nete arra tanít, hogy a párt nem töltheti be szerepét, mint a mun­kásosztály vehetője, ha sikereitől el­kapatva kezdi elbízni magát, ha nem veszi észre munkája fogyaté­kosságait, ha fél hibáit beismerni, hu fél Idejében és nyiltan becsüle­tesen kijavítani őket. A Párt le­győzhetetlen, ha nem fél a kritiká­tól és az önkritikától, ha nem tus­solja el munkája hibáit és fogya­tékosságait. ha kádereit a párt-, munka hibáin tanítja és neveli, ha saját hibáit idejében ki tudja ja­vítani. — De elpusztul a Párt, ha eltitkolja a kényes kérdéseket, ha titkolja hibáit, ha fogyatékossá­gait a megelégedettség hamis pará­déja mögé rejti, ha nem tűri meg a kritikát és önkritikát, ha átad­ja magát az önteltség és önimá­dás érzéseinek és elkezd babérain pihenni." Igen, erre tanít bennünket a bolse­vik párt története, sajnos sok eset­ben a mi járásunkban sem enged­tünk eddig szabad folyást az építő kritikának és igen sokszor nem él­tünk a bolsevik pártépítés elenged­hetetlen fegyverével: az önkritiká­val! Igaz. hogy pártvezetöségeink nem nyomják el diktatórikusán a-, kriti­kát, de viszont joggal lehet kérdez­ni, vájjon nem egyenlő-e végered­ményben a kritika elnyomásával az, ha a pírtfunkcionárius nemcsak megharagszik, de egyenesen ellensé­ged lesz, mert munkáját, magatar­tását, magánéletét kritizálni mer­ted? Ennek az egészségtelen tünet­nek is véget vet Központi Bizottsá­gunk szeptember 6-1 határozata, mejt tudnia kell minden egyes elv­társnak azt, hogy az igazi bolsevik fegyvertárában ott van mindig, mint elengedhe.etlen fegyver a kritika és önkritika. Meg kell, hogy tudják az SzK(b)P gazdag tapasz­talatai nyomán, hogy a bolsevik kri­tika hatalmas erő a Párt életében, mert megtisztítja hibáitól az elvtár­sakat, és megmutatja a helyes utat, amelyen pártmunkájuk során halad­niok kell. Lenin elvtárs a „Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége" című híres brosúrájában egy helyen a következőket mondja: „A politikára és a pártokra — meg­felelő változtatásokkal — ugyan­az áll, mint az egyes emberekre. Nem az az okos ember, aki soha­sem követ el hibát. Ilyen ember nincs és nem is lehet. Okos ember az, akinek a hibái nem nagyon Ié­nyegbevágóak és aki könnyen és gyorsan ki tudja Javítani őket." Fogadjátok meg a kritikától és önkritikától félők Lenin elvtárs eme gyönyörű tanítását, mert valóban nincsen ember hiba nélkül, de éppen azért, hogy az elkövetett hibáktól a leggyorsabban megszabadulhassunk, elengedhetetlenül szükség van a bol­sevik szellemű egészséges és épitö kritikára és önkritikára. Ami pedig a vezetőszervek munka­módszerét, illetve az állandó ellenőr­zési munkát illeti, Járásunkban e te­kintetben is komoly hiányosság ta­pasztalható annak dacára, hogy már a múlt év végén járási pártbizottsá­gunk kerületünkben elsőnek dolgo­zott ki a pártmunkák ellenőrzésére olyan tervet, amelynek végrehajtása igen jó eredményeket hozott. Kezdő­dött ez a pártfunkcionáriusok útján végrehajtott különös felülvizsgálás­nál, illetve ellenőrzésnél az átigazo­^Beszélgetés a mult r ól és a jelenről a SziadUomzkíj,-táma mélyében Szadlovszky tárna rendelőjéén mellett ülnek a bányászok, A egymás várják a névsorolvasást. A teremben csönd van, csak a v-út lassú csobo­r/iísának hangját lehet hallani, amint a karbid-lámpába csöpög. Az óra mutatója 6 órát jelez, és a bánya, mester mély hangja betölti a termet, amikor felolvassa a névsort. Ezentúl párosával mennek a bányászok a kis­kocsihoz, amely elviszi őket az ak­nához, hogy elkezdjék a műszakot, a drága vasérc felszínre hozását, hogy megerősítsék és meggyorsítsák ne­héz iparunk miméi előbbi kiépítését. Tudják a bányászok, hogy nehéz­iparunk vasszükségletét csak úgy tudják biztosítani, ha elegendő vas­ércet termelnek. A felvonónál türelmesen várnak, hogy rájuk kerüljön a sor n munka­helyre való leszállításra. Egy perc és a felvonóhoz beosztott munkás hangosan kiáltja a 19-es, 30-as tár­nát. a mi csoportunk munkahelyét. Én a Szabó csonorttal a SO-asra me­gyek, oda vagyok beosztva. Amint leérünk a SO-as szintré. ke­mény léptekkel ri'tiink n nwnkahely fii. h°ay szinte visszhangzik léptéink tői a néma csőndhm ásítozó folya­tó. A csizmánk nyomán szét frecs­cseni vízsu'tárak ielzik, hogv ma új­ból elkezdődik a harc a bánya mé­h/én vasérc felszínre hozásáért. Ha­tan hérintva egy osov~rtba. Min t munkahelyhez érünk, elmerü­lök qO\dolaiaimba. Jó adag kíváncsiság $ bennem, mert ma a szalagasztallal fogunk dolgoz­ni. Nagyon örültem, hogy megismer, hetem ezt a munkamenetet, mert sze­mélyesen meg győződhetek arról, ho­gyan könnyíti meg a szalagasztal a Szndlovszky-tárnábam a munkát és miként szabadítja fel a vaskosarazás nehéz munkája alól a bányászt. A munkahelyhez érünk. Rágyúj­tunk egy cigarettára, és megismer­kedem a munkatársaimmal. Hatan vagyunk, dc mind a hatan különféle szakmából. Az egyik molnár. Antal Sándor pedig a hivatalból jött a bá­nyába dolgozni és ma már jól meg­állja itt a helyét. Mikor elszívtuk a cigarettát, mindenki a helyére ment. Én o, munkatársammal a szalagasz­tal végére kaptam beosztást. A med­dőt lapáttal igazítjuk a szalagasztal alól. A gép megindul, nehéz, csikorgó já­rással. A meddő folyamatosan jön a szalagasr.talon. Van is mit lapá­tolni. Az átizzadt ing lekívánkozik rólam, de még igy is meleg van. A műszak megkezdése előtt Szabó, a csoportvezető már bejelentette, h"gy ma ssázszázelékon felül fogjuk telje­síteni a tervet. A munka zavartalanul megy. Hatan vsodálatos összhang, ban dolgozunk. Dr sainos semmi sem tart örökké. Van mindig valami, ami véget vet mind a jókedvnek, mind a jó mun­kának. Igy volt ez a mi jó munkánk­nál ls, csakhogy ennek az vetett vé­get, hogy elfogyott a meddő (péreg). Így aztán szomorúan kellett meg­állapítani. hogy 5 csille után amit a szalagasztal behordott meg kellett állni a munkával. Egy kissé ez rosz­szul esett ebben a percben, mikor a munkamenet nagyszerűen haladt. Ki a hibás 1 Ezen kezdek gemdolkozni, míg Szabó a csoportvezető elszalad megérdeklődni a (péreg) meddő sor­sát, Én már a magam meg állapítá­sa szerint odajutottam, hogy a mun­ka rossz megszervezésében van a hi­ba, Amit Szabó csoportvezető meg­érkezése után saját szavaimi meg is erősített. Az előttünk való műszak­ban dolgozók nem döntöttek eleget, de ez még a kisebb hiba. De a reg­geli műszákban dolgozók még nem készítettek és nem döntöttek med­dőt addig, míg mi a tartalékot, amit az esti műszak döntött, nem dolgoz­tuk fel. Itt a hiba, hogy nem gondoskodtak a szalagasztalnak kellő mennyiségű •meddőről. Egy órát kellett várni, míg a döntők meddőt szórtak a csuz­dába. Leültünk pihenni, és én ezt as egy órát, amíg álltunk a gépek miatt, a munkásokkal való beszélgetésre használtam fel. Legnagyobb érdeklő­désemet Antal Sándornak hivatalnok­ból lett bányász kéltette fel, aki beszélt a munkájáról, életéről s rsa­ládia és gyermeket iránti szeretetről. Olyan jó itt a rozsnyói bányászok között, hallgatni szavukat a bányá­ról. A bányászok felelevenítik azt az időt. mikor ir>JS-ben elkr.dték a munkát a bányában. Az erőfeszítésü­ket. a harcukat a vízzel elárasztott tárnákban, hogy a vizet el tud ifik távolítani és megkezdhessék a vaskő napfényre hozását, hogy több trak­tor, e/ép kerüljön szocializmust épí­tő dolgozó népünk, birtokába. Küzdelmes év volt, — szólnak köz­be többen. Mert 1943-ben a bányá­ban sültkruriiplin kezdtük a fejtést Ma fehérkenyér mellett miietilnk, és kormányt ki segítségünkre siet. Be­csületes munkánk után hűségpótlékot kapunk. Könnyű ezt megérteni, mi­vel a múltban is dolgoztunk, de a munkánk után nem kaptuk meg a rendes fizetést. A hűségpótlékról pe­dig nem is hallottunk. Kezdetben ne­héz volt az út és ha visszagondolunk a múltra, megállapíthatjuk, hogy ma szebb a bányász élete, mint a kapi­talizmus alatt volt. Csönd van pár percig és úgy ér­zem, mintha a mult és a jelen jött volna találkozásra a bánya mélyén. A mult, amelyhez sok könny és vér tapad. Az a mult, mielyből szivár­ványként emelkedik ki a bányász mai élete. Hogy mwnkája nyomán szé­püljön az élet, melyből a szocializ­mus nagyszerű alkotása bontakozik ki előttünk az új gyárak, lakóházak képében, ami szebbé formálja az éle­tet. Fönt, a 19-es szintén csillék zörög­nek, jelezve, hogy már megérkeztek. A döntést megkezdték. Elfoglalja mindenki a munkahelyét és pár perc múlva a szalagasztal elindul. Szór­ja a meddőt a lábunk elé, kezdhet­jük a munkát. Kisebb géphibák tör­ténnek még a műszak alatt. mert. a meddő teljesen vteea, a felgyülemlett sár rátapad a szalagra és nincs ka­paró felszerelve, amely a szalagról levitte volna a ráta na dl sármennyi­séget. Emiatt a szalag hengere tele lett sárral és kőtörmelékkel, úgyhOgy le kellett állHani az rgészet. E miatt sok értékes időt vesztet­tünk el, amit a műszak végén vet­tünk csak észre. A lakatosoknak több gondot kell fordítaniok a sza­lagasztal kezelésére. Főleg arra. hogy a munka közben előforduló hibákat gyorsabban kiküszöböljék, mert ezzel a munka eo.vartalan menetét biztosít­ják. és hozzájárulnak v>ele a a ter­melékenység emeléséhez. KELEMEN BÉLA. lások alkalmával, folytatódott a kö­telezettségvállalások ellenőrzésénél és végződött az alapfokú iskolák és marxi-lenini körök záróértékelésénél, Éppen a nálunk elért jó eredmé­nyek bizonyítják, hogy a pártmun­káknak, valamint a pártvezetősége^ határozatai végrehajtásának rend­szeres és állandó ellenőrzése elen­gedhetetlen követelmény. Járási és városi pártvezetöségiink éppen a ta­pasztalatokon okulva elhatározta, hogy a jövőben elsősorban is a párt­funkcionáriusok munkáját fogja el­lenőrizni • Sztálin elvtárs 1937 március hó 5-én elmondott beszédében rámuta­tott arra, hogy a funkcionáriusokat ellenőrizni annyit jelent, hogy nem ígéreteik és kijelenté­seik alapján ellenőrzik őket, ha­nem munkájuk alapján. A felada­tok végrehajtását ellenőrizni pe­dig azt jelenti, hogy nemcsak az irodában és nemcsak a formális jelentések alapján ellenőrizzük a végrehajtást, hanem mindenek­előtt a munka helyszínén, a vég­rehajtás tényleges eredményei alapján. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának szep­tember 6-i határozata megtanít ben­nünket a pártszerü munkára la. Megtanít bennünket arra, hogy soha, de soha ne döntsünk egyénileg nagy­jelentőségű ügyben, hanem vigyük a kérdést az egész vezetőség elé, már csak azért ls, mert hiszen min­den döntésért együttesen felelős az egész pártvezetöség. Mivel valóban pártszerüen akarunk dolgozni, az összes üzemi és helyi pártszervezeteknek is kötelességévé tettük, hogy előre kidolgozott munkaterv alap­ján dolgozzanak és minden egyes feladatnál állapítsák meg azt az Időpontot is, amelyben azt végre­hajtani kell és egyben minden fel­adatnál nevezzenek meg felelőst is a feladat hiánytalan végrehajtásá. ra. A pártszerü munka egyik jellem­zője az elengedhetetlen bolsevik kri­tika és önkritika. Hibáinkat és hiá­nyosságainkat tehát a jövőben nem titkolhatjuk, hanem éppen feltárá­sukkal, kiküszöbölésekkel fogunk igyekezni pártmunkánkat megjaví­tani. A pártszerü kritika építő kriti-. ka és éppen ezért minden öntudatos kommunistának, mint Jóindulatú támogatást kell azt értékelnie és csak azt a kritikát van jogunk visszautasítani, amelyet személyes bosszú irányít, vagy amely egyedül csak rombolást, bom­lasztást kíván elérni. Ha pártszerüen, vagyis igaz bolse­vik szellemben akarunk dolgozni, akkor egyetlen pillanatra sem sza­bad megfeledkezni a kötelező bolsevik pártéberségrťfl, hogy a Párt és a dolgozók osztá­lyának ellenségei sorainkba be né furako'l ianak és ébereknek kell lennünk, hogy saját párttagjaink se kövessenek el semmi olyat, amivel Pártunknak kárt okozhat­nak. Járásunk dolgozói egy emberként állnak pártközpontunk és dicső Kom­munista Pártunk bölcs vezetője, Gottwald elvtárs mellett, mert Gott­ivald elvtárs harminc esztendőn ke. resztül Irányította, vezette nemcsak Kommunista Pártunkat, de vezette az egész ország dolgozó népét a leg­Biilyosabb harcok idején is a biztos győzelem felé és ezért még hűsége­sebben sorakozunk fel az új nárt.­központ és Gottwald elvtárs köré, hogy vezetése mellett bátrabban, gyorsabban és lelkesebben valósít-­hassuk meg a szocializmust hazánk­ban. Koziner Imre, Rimaszombat.

Next

/
Thumbnails
Contents