Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-04 / 207. szám, kedd

1951 szeptember 4 á 36 százalékot Az egész iparban 32.7 százalék a foglalkoztatott nők arányszáma. IV. Hogy még gyorsabban és sikere­sebben haladhassunk kitűzött céljaink felé, meg kell szüntetni a nehézipar építése során fölmerülő hiányosságo­kat. Ezek leginkább abban jutnak kife­jezésre, hogy nem használnak ki kellő­képpen minden tartalékot, főként pedig nem használják ki jól a gépi berende­zést. A többmííszakos munka még mindig kevéssé hódított tért, kivéve a zárt termelési ciklusban működő ipar­ágakat. Az anyagtakarékosság még mindig nem kielégítő. Javítani kell az egyes iparágak vezetésén s a vezetésnek sokkal operatívabbá kell válnia, a mű­szaki, gazdasági szaktudáson kell ala­pulnia. A vezetés minden ágában ér­vényesülnie kell a személyi felelősség elvének. Egész iparunkban a legégetőbb _ fel­adat a gazdaságosság rendszerének megvalósítása. Gottwald elvtárs a Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának az idei februárban tartott teljes ülésén a következőket mondotta: „Sokkal gyorsabban haladhatnánk előre a szocializmushoz vezető _ úton, ha a termelésben meghonosíhatnánk az igazi gazdaságosság rendszerét... Gazdaságossági rendszer nélkül, a ter­melésben az ipari termelés önköltségé­nek rendszeres csökkentése nélkül az ipar nem teljesítheti tartósan azt a vezető szerepet és funkciót, amely az új társadalomban reá hárul." Ezt az útmutatást követve léptetjük életbe azokat az intézkedéseket, ame­lyek az ipari termelés önköltségének rendszeres csökkentésire irányulnak. Ez időszerint valamennyi üzemben, minden munkaterületen felülvizsgál­juk a műszaki-gazdasági normákat, különösen pedig a termelés műszaki­gazdasági normáit A felülvizsgálás célja egyrészt a normák fölemelése az új technikai és szervezési intézkedések alapján, másrészt az élenjáró munka­módszerek meghonosítása. Szüséges, Iiogy az újftók módszerei gyorsabban terjedjenek el, hogy más üzemekbe is átvegyék azoknak az élenjáró üzemek­nek a tapasztalatait, hogy az új tech­nológia alapján a termelési normák jelentős felemelését érték el. Ha a munkások az új munkamódszereket alkalmazzák, akkoi még jelentőser. fölemelt termelési normák mellett is magasabb keresetet érnek el. Ugyanakkor intézkedések történnek, hogy az üzemek és közületek vezető­ségében, a minisztériumokban, az álla­mi hivatalokban és társadalmi intéz­ményeknél leépítsék a túlzottan fel­duzzasztott adminisztrációs gépeze­tet. A kormány rendeletének értelmé­ben ez év végéig 77.500 adminisztrá­ciós dolgozónak kel' bekapcsolódnia a termelőmunkába A kormány rendelete ugyanakkor utasít minden hivatalt és üzemvezetőséget, hogy csökkentse az aminisztrációs kiadásokat és ezzel nö­velje a felhalmozást Az ez év utolsó négy hónapjára vonatkozó vállalati felhalmozási tervet fölemelték s a ne­héziparban az 1952 évi terv az erede­tihez képest a felhalmozás kétszeresét irányozza elő. A takarékosságra való törekvés az iparban elválaszthatatlanul ösz­szefügg a további iparépítés, az újabb energetikai müvek, új szén­és ércbányák, kőolajfeldolgozó gyá­rak és más hasonló üzemek építésé­nek merész terveivel — ez pedig jelentős mértékben kibővíti nyers­anyag- és energetikai bázisunkat. E célból fokozottabb mértékben végzünk kutatásokat ásványlelőhe­lyek után, hogy saját forrásainkból fedezhessük szükségleteinket azok­ból a nyersanyagokból, amelyeket ezideig csak korlátolt mennyiségben; vagy egyáltalán nem termeltünk ki. Egyik ilyen nyersanyag például a pirit, amelynek gazdag lelőhelyeit utóbbi időkig egyáltalán nem ak­náztuk ki országunkban. Az új bányák, vegyi- és kohászati üzemek, új helységek és hatalmas vízierőművek építése jelentős mér­tékben megváltoztatja országunk arculatát. Ugyanakkor átalakul a kapitalizmus idején gazdaságilag elmaradt vidékek és megyék élete is. Uj élet virágzik ki Szlovákiában. Napjainkban a szocialista építkezé­seknél kibontakozó alkotó lendület­ben jut kifejezésre a nép öröme és boldogsága, azé a népé, amely a nyomorban élt. Sokszorosára emel­kedett annak a népnek az életszín­vonala, amely a múltban nem tudott megélni és ezrével hagyta el szülő­földjét, hogy külföldön keressen munkát. Országunk dcJgozóinak magas keresetét bizonyítja például az állami kereskedelmi vállalatok forgalma az olyan vidékeken, mint Árva-megye, ahol azelőtt minden­napos jelenség volt az éhség és nyo­mor. Ma az itteni üzletek forgalma felülmúlja számos megyei központ Kereskedelmi forgalmát. Iparunk az elért sikerekkel bizo­nyltja a szocialista gazdasági rend­szer óriási fölényét a tőkés rend­szerrel szemben. Marx-Engels­Lenin-Sztálin tanítása, amelyet munkásosztályunk a kommunista párt vezetésével valósit meg, mu­tatja nekynk az utat előre, mutatja azt, hogyan kell — a hatalmas Szovjetunió példáját követve — küzdeni a szocializmus győzelméért. Ahhoz, hogy ezt a célt a lehető leggyorsabban elérhessük, még eré­lyesebben kell kiküszöbölnünk min­den fennálló hiányosságot, javíta­nunk a gyárak és üzemek vezeté­sén, mozgósítanunk minden rejtett tartalékot, át kell térnünk az ön­álló gazdaságos elszámolásra az üze­mekben, rendszeresen csökkente­nünk kell a termelési költségeket és növelni kell a szocialista felhal­mozást valamennyi iparágban. Pár­tunknak és szakszervezeteinknek még fokozottabban és jobban kell meghonosítaniuk legjobb újítóink haladó munkamódszereit és • minden eszközzel fejleszteniük kell a szocia­lista versenyt. A nagy Szovjetunió tapasztalatai­ra és segítségére támaszkodva, szo­rosan együttműködve valamennyi népi demokratikus országgal, a Csehszlovák Kommunista Párt és Klement Gottwald elvtárs vezetésé­vel fölépítjük országunkban a szo­cializmust és ezzel megszilárdítjuk a békét, amely leghőbb vágya a vi­lág népeinek. A Tartós békéért, népi demo­kráciáért legújabb számából. Megjelent a „Cfákltja'' el s a száma A Fáklya, a CSEMADOK kultu­rális és politikai folyóiratának első száma közli Lörincz Gyula „Fucsik üdvözletével" című cikkét, amely a Fáklya feladataival és célkitűzé­seivel foglalkozik. Bátky László „Szövetkezeti mozgalmunk fejlődése az 1951-es évig" cimü cikkében a szövetkezeti mozgalom eredményei­ről számol be. Horváth László az újítómozgalom jelentőségéről ír. A folyóirat közli még Szabó Béla „ön­bírálat" című írását, Gály P. Olga és Dénes György verseit. Hideghé­ty Jolán a martosi népviseletről írt cikket. Gál László „Munkáslevelező­ből szerkesztő" cimen ír cikket. A folyóirat ezenkívül még könyvszem­lét közöl és közli a Fáklya irodal­mi pályázatát. Zsandárova szovjet sztahanovistanő munkamódszere az érsekújvári Eiektroszvítben Ha figyelemmel kisérjük azokat a termelési központokat, ahol több mű­szakban dolgoznak, rájövünk arra, hogy a műszakok váltásánál még min­dig jelentős időveszteségek vannak. Ez senkinek nem kerülheti el a figyel­mét, mert ettől függ, hogyan fog fej­lődni üzemünk és ezzel szocialista iparunk is. Az üzem dolgozói foglal­kozni kezdtek azzal, hogy miként le­hetne ezen javítani. Mészáros József vezetésével a mes­terek és az üzembizalmiak már hosz­szabb ideje tárgyaltak erről a mun­katanácskozásokon, míg végre megis­merkedtek Antónia Zsandárova, szov­jet sztahtnovístanő munkamódszeré­vel Ez a módszer azon alapszik, hogv segítségével sikerül eltávolítani a mű­szakok váltásánál az idővesztesége­ket. Éppen ezért a mesterek, az üzem­bizalmiak szocialista kötelezettséget Vállaltak, hogy meggyőző munkával az üzem minden dolgozóját megnye­rik, hogy e szerint az új munkamód­szer szerint dolgozzon. Vállalásukat már teljesítették. Az üzem dolgozói Sztálin elvtárs tiszteletére szocialista szerződést kötöttek, hogy az új mun­kamódszer alapján eltávolítják az idő­veszteséget. A dolgozók az egyes üzemszakaszo­kon már jól előkészültek erre a mun­kára, úgyhogy szeptember 1-től már megkezdődik a műszakok ellenőrzése és pontozása. A pontozást a mesterek, a műhelybizalmiak és az új munka­módszerek előadója fogják végezni Az üzem alkalmazottai magasan értékelik a szovjet nép élenjáró bölcs tapasztalatait, melyek segítségéve! meggyorsítjuk szocialista iparunk ki­építését és a világ béketáborának meg­szilárdítását. Prekop Lajos levelező, Érsekújvár UJSZG A HUKO építésén a munkások tárt karokkal fogadták az irodákból jövő új munkaerőket A. HUKO építkezésére szinte percenként érkeznek a megrakott teheautók. Bármerre tekintünk, a hatal­mas szocialista építkezés körvonalait láthatjuk ki­bontakozóban. t Az egyik részlegen a nagy átrakodó építkezése fo­lyik gyors iramban, másutt a munkásbarakkok szinte gombamódra szaporodnak, míg a harmadik helyen az új város épül. A hatalmas építőgépek zúgása egy­bevegyül a fűrészek, kalapácsok zajával. Olyan ez, mint a zene, a szocialista építkezés zené­je, mintha egy gép a másikat akarná túlharsogni. Még kifejezőbben igazolja a szocializmus építéséhez vezető útunk haladását a mukásokról való gondosko­dás, mert az üzem építkezésével párhuzamosan már a munkáslakások építkezése is kezdetét vette. A HUKO-n új város épül, új fellendülés az ország­építő munkában, a dolgozók minden ereje és képes­sége megfeszítésének elragadó távlata tárul fel előt­tünk. Épül a termelőeszközöket gyártó nehézgépiparunk, amelynek körvonalai már ma láthatóan kirajzolódnak. A HUKO építkezése olyan feladat, amely mind­annyiunkat az öröm és boldogság érzetével tölt el, mert a szocialista építkezések hatalmas növelésével fokozódik dolgozó népünk jóléte. — Ma már magunknak építünk, — mondja Szikora József munkás, — önként jöttem, hogy én is kive­gyem a részem az új város felépítésének munkájából. — Es azelőtt hol dolgoztál elvtárs? — A Vesnában dolgoztam mint diszítö, de eljöttem ide a HUKO-ra mert fontosabbnak tartottam a HUKO építkezését és itt a keresetem is jóbb. Akkord­ban dolgozom és elérek óránként 35 korona keresetet is. Ha felépül a HUKO, itt akarok maradni. Kitanult asztalos vagyok. Lesz itt szükség iparosokra, ugye? — Természetes, hogy lesz, mégpedig nagyon sok iparosra lesz szükség, — mondottam neki. — Tudod, én is úgy kerültem ide, hogy olvastam az új­ságokban a felhívásokat. Sajnos, még akadnak olya­nok is,. akik nem értik ennek a hatalmas építkezés­nek a jelentőségét. Engem is igyekeztek félrevezetni, egyesek le akartak beszélni szilárd elhatározásomról,' sőt a gúnyos, csipkelődő szavak sem maradtak el, de én nem hallgattam a csipkelődök szavaira, s el­jöttem ide dolgozni. Még nem felejtettem el azokat az időket, amikor munka nélkül voltam hónapokon keresztül, örültem, hogyha alkalmi munkát kaphat­tam. — Nagy szükség van erre az építkezésre — mond­ja tovább Szikora József, — Kassa és környéke dol­gozóiról nem gondoskodtak a háború előtt, nem törőd­tek vele, hol fogják megkeresni kenyerüket. Nagyon kevés munkás mondhatta el magáról, hogy állandó munkája volt. Én nagy fontosságot tulajdonítok en­nek az építkezésnek és úgy érzem, hogy itt a HU­KO-n lesz a jövőm megalapozva. Miért ne dolgoznánk ma szívesen, mikor látjuk, hogy minden, amit épí­tünk, szebb és boldogabb jövőnket, a békét szolgálja. — Békére van szükségünk, — szól közbe Beke Bá­lint, — gyűlölöm még azt is, akinek az agyában a háború ocsmány gondolata támad. Mi építeni s nem rombolni akarunk, nekünk nem érdekünk a háború. A második világháborúból sajnos kivettem a részem, rokkant kézzel dobtak ki a frontra, de mit számított az a fasisztáknOT. A kapitalistáknak csak a kizsák­mányolás lehetőségeinek a fenntartása volt a fontos. — Még egy megjegyzésem volna — szól közbe Szikora István. — Felkérem mindazokat a munkáso­kat, akik olyan beosztásban vannak, hogy női mun­kaerő is tudja helyettesítem őket. adják át a helyü­ket s jöjjenek a HUKO-ra dolgozni. Vandrák András is azok közé tartozik, akikről em­lítést tesz Szikora elvtárs. Vandrák elvtárs 41 éves, a homonnai pénzügyi hivatalban volt alkalmazva mint főszemlész s most ezeket mondja: — Olvastam a rendeletet s a felhívást, hogy a túl­méretezett adminisztratív erőt csökkenteni kell s megértettem, hogy minket is érinteni fog. Egymásra néztünk tisztviselő társaimmal, szinte vártuk egy­mástól, hogy valamelyikünk megszólal. Megszakí­tottam a néma csendet s azt mondtam, hogy én át­megyek a termelésbe. Akkor még magam sem tud­tam, hogy hová megyek. Ugy gondoltam, hogy a HUKO építkezése a legfontosabb, el is jöttem és augusztus 20. óta itt dolgozom. Soha életemben nem végeztem fizikai munkát, igaz, egy kicsit szo­katlan volt. de ez nem vette el a kedvemet. Hidd el, szivesebben dolgozom itt a szabadban, mint az irodá­ban és sokkal egészségesebb is vagyok. A munkások pedig nagyon barátságosan fogadtak maguk közé s elég jól keresek is. Van olyan nap, hogy megkere­sek 300 koronát is. — A munkások segítségemre voltak, amit nem tud­tam, megmutatták. Nem nagy tudásra van itt szük­ség, hanem akaratra, mindennap bátrabban fogom meg a dolog végét, mert a kezem is már megszokta. — Örömmel és meggyőződésből jöttem a HUKO-ra dolgozni — mondotta Rechka Nándor, egy másik újonc a termelőmunkában, — de nemcsak én, hanem öten jöttünk ide, nézd ezt a kollektívát, valamennyi­en a közellátási vállalatnál dolgoztunk még ezelőtt két héttel. Az adminisztratív erő túlméretezett volt nálunk, a DHPV-nél is s ezért jöttünk ide a HUKO­ra, hogy segítsünk s hozzájáruljunk mi is ennek a hatalmas alkotásnak a megvalósításához. Csoportun­kat villanyszerelő kollektívának neveztük el, mert villanyszerelői szakképzésre járunk. Most oszlopokat állítunk a villanyhálózathoz, egy kicsit nehéz, de nem szokatlan, valamennyien munkásfuúk vagyunk. Mi nem olyan tisztviselők voltunk, mint egyesek, akik a munkát és a munkásemberek életét nem ismerik. Girba László 20 éves CsISz-tag, aki szintén a köz­ellátásnál dolgozott, mint tisztviselő, ezeket mondja: — Ugy éreztem, hogy a vállalatnál fölösleges va­gyok, ezért önként jelentkeztem a HUKO-ra. Itt sokkal értékesebb munkát tudok végezni, mint a hivatalban. Azt a munkát ott elvégzi lány is. Villany­szerelő szakmát tanulunk mind az öten. Délelőtt el­méleti tanításban részesülünk, délután pedig gyakor­latban igyekszünk elsajátítani mindazt, amire a vil­lanyszerelési szakmában szükségünk van. — Ha a tanfolyamnak vége lesz, mesterekhez osz­tanak be s szocialista munkaversenyre hívjuk ki egy­mást — szólt közbe Mura János. — Én is a kassai DHPV-nél voltam alkalmazva mint anyagbeszerző. A kormány felhívására felfigyeltem, mert az én beosz­tásom is olyan volt. ahol női munkaerő is megfelel. Átadtam helyemet és önként jelentkeztem a HUKO­ra. Mindannyian azt kivánjuk, hogy akik szeretik ha­zájukat, jöjjenek el és vegyék ki részüket ennek a hatalmas szocialista alkotásnak a megvalósításából, mert a HUKO nemcsak Kelet-Szolvákia. de az egész Köztársaságunk dolgozó népének szebb és boldogabb jövőjét jelenti. Kertész Imre A szocializmus építkezéseiről Szocialista munkaversenyben a nagy átrakodó építésén 160 százalékra teljesíti tervét Visnyovszky Pál csoportja Amikor augusztus elsején itt jár­tam, akkor az átrakodó állomás te­rülete néhány barakkon kívül, alig tudott valamit felmutatni, ásási és ácsmunkálatok fotvtak nagyban, de az ember alig tudott tiszta képet kapni arról, hogy tulajdonképpen mi lesz itt... Most négy hét 'etelte után ez a puszta terület, ahol ájult oszlo­pok hevertek, most egyszerre hatal­mas garázsokkal és műhelyekkel népesedett be Az új vasút-vágány sínéin már tehervonatok futnak, a kirakodó állomás pedig már teljesen elkészült, a széles darupálva méretei kibontakozóim- vannak és a terv szerint e hét végén, a betonozást be kell fejezni. — Természetesen, — teszi hozzá Visnyovszky Pál, a munkacsoportveze­tő —, nagyon elkellene a jó száraz idő. mert az e6Ö nagyon hátráltatja a mun­kateljesítmény fokozását Igy például 27-én, az eső miatt a vasúti vágányon a munkások alig tudták elégni a rendes teljesítmény ötven százalékát. Holott nagyon igyekeztek már csak azért is. mert ezen a részlegen ez a csoport a legkiválóbb és jó nevüket fé'tve őrzik. Valóban így is van, a zuhogó eső ellenére, a tapadó sárb-in. magas gumicsizmában valamennyien dol­goznak a darupálya alapjainak be­tonázásánál. Visnyovszky hangsú­lyozza, hogy ez a csoport azzal emelkedett ki, hogy gondoskodott arról, hogy soha egyetlen pillanatra se szenvedjenek anyaghiányban, to­vábbá azzal is, hogv a gyöngébb munkás mellé odaállította az erő­sebbet, az igyekvőbbet, úgv hogv a gyengébb kénytelen volt lépést tar­tani a munka iramával. Természetesen ebben a szervező mun­kában óriási segítséget nyújtottak az öntudatos elvtársak, akik a munka közepette úgyszólván népnevelői mun­kát is végeztek és arra serkentették a i többieket, hogy minél nagyobb telje­sítményt érjenek el A gyengébb mun kaerők ma ezért a szervező munkáért rendkívül hálásak öntudatos társaik nak, mert a jutalom a fizetésnél nem maradt el. Ennek a munkacsoportnak az átlagos havi kereisete 5500 és 8000 korona között mozog. Visnyovszky ezután felsorolja azok­nak a kiemelkedő munkásoknak a nevét, akik elősegítették a?t, hogy ez a cso­port ma 160 százalékban teljesiti a tervet. Mindössze 35-en vannak, de számuk naponta növekedik. A felso­rolt nevekből csak egy párat ragadunk ki.'így Iglói Andrást. Tisovszky Lu­kácsot, Vido Rudolfot, Frencsák Jó zsefet, Knapp Jánost, a három Tóth fivért.. Ezek voltak azok. akik pén­teken. 24-én. amikor Kocsi elvlárs előadást tartott a szocialista verseny jelentőségéről, az egész csoport nevé­ben versenyre hívták ki a részlegen dolgozó többi munkacsoportot. A szo­cialista munkaversenv most kezdi a Kohászati Kombináton k'bontani a szárnyait és egyre nagyobb tért hódit. Ebből a munkacsoportból két elv­társat szólítunk meg: Fencsák Józsefit és Vido Rudolfot, akik az első perctől kezdve elősegítetlek példás munkájuk­kal ennek a munkacsoportnak a fejlő­dését. Fencsák József, aki ma komoly és figyelemreméltó eredményeket ér el a fizikai munkában, az e'.ső pillanatra azt a benyomást kelti az emberben, hogy egy hivatalnokkal á!l szemben. Nos, Fencsák elvtárs valóban két hónappal ezelőtt hivatalnok is volt. Mosolyogva mondja... Ha tudta volna azt, hogy a szocializmus építésében a fizikai munka kiegyensúlyozottságot és meg­elégedést hoz az ember számára, akkor már rég jelentkezett volna a terme­lésbe. Azt állítja, hogy maga az a tény, hogy állandóan munkások között van, rendkívül megnyugtatja öt. Itt a I Kombinát építésén jött rá arra, hogy " milyen nagy és értékes dolog a mun­kások bizalmát és megbecsülését meg­szerezni. Persze ez' a bizalmat és megbecsülést csakis lelkiismeretes munkával tudja az ember megszerezni. — Itt nem lehet csalni, — mondja — itt becsületesen dolgozni kell. a munkást, akivel az ember együtt dolgozik, azt nem lehet becsapni, annak kézzelfogható eredmények kellenek. Ettől eltekintve, ma már ott tartok, hogy magam is örülök elért teljesítménviinkrek. örömöm annál nagyobb, minél nagyobb teljesít­ményt érünk el Mindezt én mondom a hivatalnok, aki nemrégen, pár hónappal ezelőtt mée idegenkedtem attól a gondolattól is, hogy fizikai munkát végezzek A másik elvtárs Vido Rudolf, aki tagja az üzemi pár fszerve7ťt vezetősé­gének. Vido elvtárs hangsúlyozza, hogy a népnevelői munkának óriási hatása van a munkásságra és ez a leg­hathatósabb fegvver. amellvel meg­valósíthatjuk Pártunk célkitűzéseit. Mint veretőséfi tag úfv érzi, hogy kö'e'essége példái munkát végeznie, mert mit is érne az, ha folyton a szo­c'-alizmusról beszélne és ő nem mu­tatna példát, hopvan kell dolgozni. Egy konkrét esettel szemlélteti állí­tását. Egy gvönfe csoport a mult hónapban a sáncok ásásánál 40 méter hosszú árkot ásott 60 centi szélesség­ben és 80 centi mélységben. Ez a munka 20 órát vett ipénvbp náluk. A csoport négy tagból állo't Erre Vis­nyovszky. a '•6onortvezető tanácsára, Vido és Fencsák elvtársak még két kiváló munkással együtt versenyre hívták ki ezt a gyöngébb csoportot és elérték azt, hogy a gyönge csoport ugyanezt a munkát nyolc óra alatt végezte el. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents