Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-25 / 225. szám, kedd

A kommunisták feladata és kötelessége: a marxista-leninista elmélet fáradhatatlan UJSZ 0 1951 szeptember 15 tanulmányozása A világ: kommunis+a és munkás­pártjainak ereje éa iegyőzhetetien­sége abban rejlik, hogy egész tevé­kenységüket, stratégiájukat és tak­tikájukat a nagy marxista-leninista elmélet irányítja, az az elmélet, amely tudományosan feltárja a tár­sadalom fejlődésének törvényeit és megmutatja, hogyan kell alkalmaz­ni ezeket * törvényeket a munkás­osztály forradalmi harcának vezeté­sében. „A marxizmus — tanítja Sztálin elvtárs — a természet és a társada­lom fejlődéstörvényeinek tudomá­nya, az elnyomott és kizsákmányolt tömegek forradalmának tudománya, a szocializmus minden országban való győzelmének tudománya, a kommunista társadalom építésének tudománya." Ez a tudomány lehetővé teszi a kommunista és munkáspártoknak, hogy tájékozódni tudjanak az adott körülmények között, megértsék az események belső összefüggéseit, elő­re lássák az események menetét, ne csak azt ismerjék föl, hogyan és milyen irányban fejlődnek az ese­mények ma. hanem azt is, hogyan és milyen irányban fognak fejlődni a jövőben. Sztálin elvtárs figyelmeztet arra hogy csakis a marxista-leninista el­mélettel fölfegyverzett párt haladhat előre és vezetheti biztosan a mun­kásosztályt. ,,Az élenjáró harcos szerepét — tanítja Lenin — csak az a párt tudja betölteni, amelyet élenjáró elmélet vezet" Minden egyes nap újabb és újabb tanúságot tesz a marxista-leninista tanítás nagy életerejéről. A marxiz­mus-leninizmus megtestesül a Szov­jetúnió népeinek nagy tetteiben és eredményeiben, a népi Kina politikai és gazdasági győzelmeiben, a szo­cialista építésnek azokban a sike reiben, amelyeket a népi demokrá­cia országai értek el a kapitalista és gyarmati országok népeinek har­cában, amelyet azért vivnak, hogy lerázzák magukról az imperializmus igáját, s végül abban, hogy szünte­lenül erősödik a béke, a demokrácia és a szocializmus nemzetközi tábora. A kommunista és munkáspártok előtt álló egyre bonyolultabb ideo­lógiai, politikai és szervezési fel­adatok és a tömegek politikai akti­vitásának példátlan növekedése fo kozott igényeket támasztanak a párt vezető káderei, minden kommunista iránt. Ezért szükséges, hogy ismer­jék a marxista-leninista, elméletet és jártasak legyenek annak alkal­mazásában, bármily feladat megol­dásáról legyen is szó gyakorlati te­vékenységük során. Ezt az ismere­tet a kommunisták akkor szerzik meg, ha fáradhatatlanul mindinkább elmélyítik ideológiai és elméleti kép­zettségeket. A pártoktatás területén a népi demokratikus országokban tavaly elért eredmények arról tanús­kodnak, hogy a pártok propaganda­munkája komolyan javult, a marx­ista-leninista elméletet tanulmányo­zó párttagok és pártonkívüliek szá­ma pedig jelentősen emelkedett. A Kínai Népköztársaágban, a népi de­mokratikus köztársaságokban, a Né­met Demokratikus Köztársaságban milliós példányszában adják ki és ter­jesztik Marx. Engels, Lenin és Sztá­lin zseniális munkáit. Minden or­szágban a legszélesebb körben ter­jedt el az „SZKP (b)P története": a marxizmus-leninizmus alapisme­reteinek sztálini enciklopédiája, amely a politikai tapasztalatnak és oolitikai böicseségnek kimeríthetet­len forrása. A népi demokratikus országok pártoktatási rendszerében az SZK(b)P példájára — mint az egész pártmunka — elválaszthatatlan szerves részét — meghonosították az egységes - oktatási évet. A kom­munisták százezrei tanulnak a központi és területi pártiskolákon, a marxizmus-leninizmus esti egye­temein, a városi és falusi pártak­tíva tanfolyamain, az „SZK(b)P történetét" a Lenin és Sztálin élet­rajzát tanulmányozó tanulókörök­ben. Azok a párttagok, akik ön­állóan tanulmányozzák a marx­ista-leninista elméletet, a pártok­tatás házaiban, előadásokon és konzultációkon kapnak segítséget. Figyelemreméltóan megjavult a propagandisták összetétele és ki­képzése. A kapitalista es gyarmati or­szágok kommunista pártjai, — no­ha súlyos viszonyok, rendőri üldö­zés és fasiszta provokációk köze­pette kell kifejteniük tevékenysé­güket — egyre nagyobb gondot fordítanak a kommunisták ideoló­giai nevelésére és forradalmi ed­zettségük fokozására. A kommu­nisták ideológiai képzettsége eme­lésének kérdése állt a figyelem kö­zéppontjában az Olasz Kommu­nista Párt VII. kongresszusán Az Olasz Kommunista Párt tag­jainak tízezrei tanulnak a központi és területi pártiskolákon, Sztálin ról és Gramscirói elnevezett rövid tanfolyamokon, stb. A Francia Kommunista Párt Központi Bizott­sága több izben felhívtíi a járt va lamennyi tagjának figyelmét arra, hogy a békéért, a munkásosztály egységéért és Franciaország nem zeti függetlenségéért folyó harc növekvő feladati — a kommu­nisták ideológiai kézpettségének emelését teszik szükségessé. A pártkáderek számára létesített köz­ponti és megyei iskolákon kívül Franciaországban a területi alap­szervezetek (szekciók) mellett is létesítettek pártiskolákat, amelye­ken a párttagok tízezrei tanulnak Ezekben az országokban előadás­sorozatokat rendeznek, amelyek is­mertetik az imperialista háborúk keletkezéséről és jellegéről, a szo cialista és kapitalista rnedszer együttlétezésének lehetőségéről, a Szovjetúniónak, a béke, a demo­krácia és a szocializmus bástyájá­nak szerepéről szőlő marxista-le ninista tanítást. Ezeknek az elő­adásoknak szövegeit külön füzetek ben is kiadják. A latinamerikai országok, a kö­zeikeleti és más országok kommu­nista pátrjai súlyos terror és üldö­zések közepette végzik tagjaik ideo­lógiai képzettségének emelésére irá­nyuló munkájukat. Ezek a pártok hatalmag nehézségek leküzdése árán adják ki és terjesztik a marxizmus leninizmus klasszikusainak müveit, adnak ki pártlapokat és -folyóira­tokat, brosúrákat és röpiratokat. A népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai az új pártoktatási év kezdete előtt mindent elkövetnek, hogy kiküszö­böljék a kommunisták politikai ok­tatásában mutatkozó fogyatékossá­gokat, javítsák a foglalkozások, előadások éa konzultációk tartal­mát, emeljék ezek minőségét és ideológiai színvonalát, hogy aktív harci szellem hassa át a pártokta­tást és hogy összekapcsolják azt a szocializmus gyakorlati építésé­vel, végül pedig hogy megszervez­zék a propagandisták számára a mindenirányú elméleti és módszer tani segítségét. E feladatok meg­oldása annál is inkább elengedhe­tetlen. mert — mint a népi demo­kratikus országok sajtója rámuta­tott — a pártoktatág különböző ágaiban a foglalkozások a mult év­ben nem folytak elég magas ideoló­giai és politikai színvonalon. A területi és járási pártbizottságok, és a pártalapszervezetek jó­néhány vezetője nem fordít kellő figyelmet arra, miként teljesítik a párttagok azt a kötelezettségüket, hogy fokozzák ideológiai és politi­kai képzettségüket. Ez a fogyaté­kosság a kommunisták elméleti el­maradottságát, az aktivitás, a fe­gyelem és a forradalmi éberség el­tompulását idézi elő. Nem használ­ták még ki megfelelően a marx­izmus-leninizmus propagandájá­nak olyan hatalmas fegyverét, mint a pártsajtó, amely lehetővé teszi, hogy gyorsan és közvetlenül fordul­hassunk a párttagok és pártonkivü­liek legszélesebb köreihez. A for­rásmunkák önálló tanulmányozása mint ismeretes — alapvető módszere annak, hogy a pártkáderek a marxizmus-leninizmust tanulmá­nyozzák. Ámde még mindig kevés­figyelmet fordítanak arra, hogy megszervezzék a segítséget azok számára, akik a marxizmus-leniniz­mus elméletét önállóan tanulmá­nyozzák éa hogy napról-napra ellen­őrizzék az önálló tanulásban elért eredményeket. A kapitalista országok kommu­nista pártjaiban egyes pártfunkcio­náriusok néha lebecsülik a káderek marxista-leninista képzésének nagy jelentőségét. Az ilyen elvtársak nyilván nem értik, hogy az elmé­let és a gyakorlat elválaszthatatlan egymástól, és a gyakorlati párt­munkát nem ritkán helytelenül szembeállítják a politikai önképzés­sel. Az Angol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága nemrégiben megjegyezte. egyes kommunisták úgy vélekedtek. hogy a marxista­leninista elmélet tanulmányozása egy kis „specialista" kör dolga, hogy a tömegszervezetekben végzett „ha­laszthatatlan" munkával akarták gyakran igazolni magukat azok az elvtársak, akik nem fordítottak kellő figyelmet elméleti képzettsé­gük fokozására. A bolsevik párt nagy történelmi öv a Df t ľ t eh z... A kolónián csönd volt, hiszen már hét óra is elmúlt és hát ki is járna i,yen csúnya időben kinn, amikor még a kutyáját sem kergeti ki ilyen­kor a jó gazda. A csöndet csak a ko­lóniák végén levő szemétdombon összeverődő ócska, elhasznált pléh edények csörömpölése törte meg időnként, amelyeket a kócos, mos­datlan gyermeksereg összehordott mindenfelől. Persze ilyenkor aztán zavarta az éjjeliőr, a féllábú öreg bányász nyugalmas sétáját, mert minden szélrohamnál összeverődtek az edények. Nyugalomra vágyott. Legszívesebben behúzódott volna az eresz alá, hogy védje magát a havas esőtől, amelyet a szembejövő 3zél úgy vág az ember arcába, hogy szin­te fáj i... Ebben a nedves és szeles időben a gúnyája is teljesen átnedvesedett, mert esőköpenyt bizony a bánya nem ad. Követelőzni pedig nem na­gyon ajánlatos, őrüljön manapság az ember, ha egyáltalán valamilyen ke­resethez jut. Mert ha az ember ki­nyitja a száját, úgy jár, mint az öreg Kalincsák bácsi, a másik éjjeliőr, aki öregségére oda jutott, hogy koldul­ni, kéregetni jár... Hej pedig de erős ember volt az öreg valamikor, akkor bizony még levette nyeléről a ,péró"-t, a nadrágszíjra akasztotta és olyanokat sózott vele a fúróra, hogy bizony embernek kellett annak lennie a talpán, aki forgatni merte a fúrót. És ez az ember, ez az erős bányász ma koldul... Koldul, miután kiszipolyozták az urak az erejét. Ez a példa mindenesetre azt mutatja, hogy az embernek óvatosnak kell lennie, és szemfülesnek, mert külön­ben pórul jár ... Ilyen keserű gondolatokkal foglal­kozott a bányaőr, miközben izgalom­mal várta a jövevényeket. Távolról úgy festett most a koló­niasor, mint sötét állomáson a vonat, egyformán világító apró ablakaival. Benn a lakásban egy szoba-konyha, no meg az a kis lyuk is, amit „spájz"-nak hivnak. Igaz, apró, de belefért abba a bányász minden rej­tett kincse és vagyona, mert hiszen nyomorúságnál úgy sem volt egye­be. De lám, mintha valaki jönne, igen, ott a város felől az a két emberi ár­nyék pontosan errefelé tart. De nem ők azok. Ezeknek nagyon is egyenes a tartásuk. És mintha lenne valami a vállukon. Hát persze, ha másról nem, arról kellett volna felismernie őket, hogy akkurátusan, egyszerre lépnek. Semmi kétség,- csendőrök. Jobb lesz, ha elébük megy, mert vé­gül még azzal vádolják meg, hogy elszundított és nem teljesítette fel­adatát. Vigyáznia kell, résen kell lennie ... Amióta azok a fiúk ott az alsósoron telemázolták a falakat piros betűk­kel és teleszórták a mosót a pörkö­lőt, a csilléket meg a vagónokat röp­cédulákkal, azóta ezeknek a zsaruk­nak a látogatása elég gyakori. Ho­lott mit is pingáltak a falakra azok a fiúk ? Egy embert se az üzem­ből, egy fillért se a bérből". Ugyan­ez a szöveg volt a röpcedélákon is. Nagyon is jól és meggondoltan volt ez odaírva. Bizony a falakon nem­csak a puszta betűk világítottak, ha­nem az is, amiről szóltak ... De cso­da ez? Hisz Gottwald irta ezt a szö­veget és Gottwald elvtárs bizony csak jót akarhat a szegény dolgozó embernek. Azok a sötét alakok már egészen közel voltak hozzá és úgylátszik, észre is vették, mert miközben vál­lukról leszedték a puskájukat, ráor­dítottak „Stuj, kto tam!" A ronda pofák, mintha nem tudták, hogy ő az. De jobb lesz felelni, — gondolta magában. Minap is a lánya azt ol­asta az újságokban, hogy az egyik munkásba belelőttek, mert nem vá­laszolt nekik idejekorán. - Én vónék, az éjjeliőr, — kiál­totta feléjük, — erre aztán vissza­rakták puskájukat vállukra és szigo­rúan faggatni kezdték, nem látott-e erre csavargókat, akik titokban röp­Bita: FÁBRI ISTVÁN lapokat osztogatnak, ö erre csodál­kozó arcot vágott. De a csendőrök mintha sejtették volna, hogy kivel van dolguk, fenyegetően Jéptek föl s a következőket mondták: — Csak ne tettesd magad, vén naplopó. Tu­dod te azt nagyon jól, hogy milyen célt szolgálnak azok a röplapok, amiket a múltkor is itt találtunk. — Nem láttam én kérem errefelé egy lelket se, — felelte alázatosan, — de ki is járna most erre, ilyen csúnya időben. — Hadd csak, a múltkor is éppen ilyen időt választottak azok a csa­vargók, — mondták sokatmondóan. —- Jobban kellene vigyáznod neked, öreg, vagy azt hiszed, azért kapod te az uraktól a fizetést, hogy ellenük dolgozzál ? — Én, kérem, becsületesen vigyá­zok az urak vagyonára, — válaszol­ta meghunyászkodva. — Kuss, fogd be a szád! És je­gyezd meg jól, amit én és a törzsőr­mester úr mondtunk neked. — Ez­után még párat nyikorgott a szöges csizmájuk a kavicsos úton és távo­zóban eltűntek a mosó felé, anélkül, hogy elköszöntek volna tőle. -— Hogy az a keverves istennyila üssön belétek, — morgott magában az öreg. — Bitang csürhe, védik gaz­dájukat, mint házőrző ebek. Idejön­nek az emberhez, mint a barmok, még csak nem is köszönnek. Hej, de ha eccer... Ám még mielőtt a gondolat végi­re ért volna, újra lépteket hallott. Hirtelen éber izgatottsággal kezdett figyelni, hátha ők azok, akiket vár. Figyelmeztetni kell őket idejekorán. Igen, ők azok. Az egyik olyan ala­csony, mint a Kicsi, az a másik pe­dig a Jani. Amikor a közelébe értek, halkan köszöntötték. Mint baráthoz, mint rokonhoz szóltak hozzá: —• Jó estét, Miska bácsi, nem fá­zik-e ? — Hát hisz melegem éppen nincs. De halljátok-e, fiúk, vigyázzatok ám a bőrötökre, mert a kopók erre szag­lásznak. Ép az előbb jártak itt és gyanús csapargókat" kerestek, akik röplapokat terjesztenek. — Tudjuk mi azt, Miska bácsi, — felelték kedélyesen, — hiszen a vá­rosból lépten-nyomon mint az árnyék kísérjük őket. De megnyugtatunk téged, hogy egyhamar nem fognak ránk akadni. Máma nem itt, hanem a városban okozunk nekik egy kis gondot meg fejtörést. Tudja, az ifik valami újabb meglepetést tartogat­nak a kopók számára. A torony ol­dalát akarják szép betűkkel kipin­gálni, hozzá jó magasan, hogy min­denki olvashassa. >» MMMM»MMM »t M« MMMMMMM Mt MM M< A békét óvjuk szüntelen Tarka hegyek völgyén szalad velem a ringató vonat, falu és város elmarad, tornyaik fényben játszanak. Ha kinézek az ablakon, a suhanó táj visszanéz. Magasbaivelő, merész gyárak nőnek a halmokon. A síkon traktorok törik a párás, fekete rögét, víg traktoroslány integet, ó is a vártán őrködik. Ö is, én is, mindannyian a békét óvjuk szüntelen, nekem a toll a jegyverem, neki erős traktora van. Védjük a gyárat, iskolát, dúsan termő földünk rögét, az ártatlanok életét s népeink boldog otthonát. Dénes György — Hát csak siessetek, elvtársak, ott az az elsötétített ablak, a sarok­tól a harmadik. A fiúk már várnak rátok. A gondosan lefüggönyözött szobá­ban már együtt volt a vezetőség. A gyűlést Pista nyitotta meg és rövid bevezető után átadta a szót Feri bá­csinak. Feri bácsi, a szomszédos üzem kiküldöttje, lassan és megfon­toltan kezdte beszédét, hangja tele volt elkeseredett gyűlölettel az urak, a bányabárók, az osztályellenség el­len. — Kedves elvtársaim, kezdte, — itt a szomszéd üzemben egy meg­rázó esetnek voltam a szemtanuja. Egyik elvtársunk elkeseredésében kapával ment neki a főhutmannak. Ünnepélyesen kijelentem, nem a hut­manért kár, hisz az megérdemelte amit kapott, még az sem lett volna baj, ha beledöglött volna sérüléseibe, hanem az a helyzet, hogy Dobos elv­társunkat komoly veszély fenyegeti, amiért dühében sajnos, nem tudta magát türtőztetni. — Arról a Dobos Marciról van sző, akinek hét apró gyermeke sir most odahaza. Mint tudjátok, ma 16-a van, vagyis félszakmány. Dobos elv­társ elseje óta hajtotta a munkát annyira, hogy társai még haragud­tak is rá érte, még magam is fi­gyelmeztettem őt, hogy ne igyekez­zék annyira, mert lecsökkentik a szakmányt. Nos, ö nem hitte és az lett a vége, hogy ma a félszak­mányt tizenhatról tizenkettőre szállí­totta le a főhutman. Hiába beszélt a Marci, hogy hát ők úgy dolgoztak, mint az állatok, nem használt sem­mit. Minden szava levegő volt, mint­ha a főhutman megsiketült volna, mire aztán Dobos kapát fogott é3 jól helybenhagyta azt a gazembert Éppen a „šichta" végeztekor vitték a csendörök az üzem előtt vasraver­ve, tüntetően, hogy mindannyian lás­suk, milyen sorsra jut az, aki igazá­nak érvényt akar szerezni a kapita­lizmusban. Ebből azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a kizsákmányo­lás ellen csakis közös erővel lehet védekezni és küzdeni, nem pedig egyéni bosszúval. És még egyet kell megállapítanunk. Nekünk, dolgozók­nak nem lehet érdekünk a kapi­talizmusban a többtermelés, egy­részt, mert ezzel saját bérünket tör­jük le, másrészt pedig közelebb ke­rülünk vele a munkanélküliséghez, a gazdasági válsághoz. A következő felszólaló Kicsi, a ke­rület kiküldöttje volt. Felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy összüzemi gyűlést kell tartani, amelyen meg kell választani a küldötteket az ak­cióbizottságba, amely hivatva lesz széles alapokon vezetni a harcot a bérleszállítás ellen, a munkanélkü­liek állami segélyezéséért, a falva­kon pedig az adóvégrehajtások be­szüntetéséért. Az üzemi gyűlést ala­pos előkészítő munkának kell meg­előznie, mert minden párttagnak tisztárt kell látnia a ráháruló feladat jelentőségét. Azon gottwaldi jelszó alapján, hogy „egyetlen munkást se az üzemből, egyetlen fillért se a bér­ből", széleskörű mozgalmat kell indí­tani. A közeli napokban újra megje­lenik a „Rúnái Robotos", amely nagy segítségre lesz az agitációs munkában. Jóska javaslatára felelősségteljesen megbízták az alsótárna mozgósításá­val Pistát, a felsötárnával Jánost, a műhelyével Jóskát, a külszinével An­dort, a mosóéval Bélát, a parkolóéval pedig Tóthnét. Jani még azt indít­ványozta, hogy Dobos családjának támogatását vállalja magára a két szomszédos üzem. Az indítványt va­lamennyien egyhangúlag elfogadták. Mire az ülés végetért, már közel volt éjfél. Az eső elállt, az égbolt ki­tisztult, ami azt jelentette, hogy csak elővigyázatosan, egyenként hagyjátok el a házat és különféle rejtett utakon térhetnek haza. Miska bácsi valamennyinek szerencsés utat és sok szerencsét kívánt az elkövet­kezendő nagy munkához. tapasztalata mutatja, hogy a marx­izmus-leninizmus elméletének ta­nulmányozásával nemcsak a funk­cionáriusok kis csoportja tud meg­birkózni. Minden párttagnak köte­lessége, hogy lankadatlanul fára­dozzék elméleti ismereteinek gyara­pításán és megtanulja alkalmazni is ezeket az ismereteket minden­napi munkájában. A marxista-leninista elmélet is­merete a kommunistáknak úi erőt ad és megszilárdítja azt a meggyő­ződésüket, hogy a munkásosztály ügye győzni fog. Ennek a harcos, el­lenállhatatlan erejű ideológiai fegy­vernek a segítségével fokozzák a kommunisták forradalmi éberségü­ket, kérlelhetetlenségüket a forradal­mi proletárídeológia mindennemű opportunista eltorzításával szemben, sikeresen harcolnak a szociáldemo­krata ideológia maradványai, a bur­zsoá-nacionalizmus és sovinizmus ellen; az imperialista háborús gyuj­togatók hazugságai, rágalmai és kannibáli agyrémei ellen. Emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy „.. .a szocialista ideológr-a bármilyen lekicsinylése, az attól való bármilyen eltávolodás egyben a burzsoá-ideológia erősítését je­lenti." (Lenin) A kommunisták ideo­lógiai fölvértezése igen fontos fel­tétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok sikeresen végezhes­sék munkájukat. A káderek marxista-leninista ne­velésének javítása és tökéletesítése révén a kommunista és munkáspár­tok világszerte, az állhatatos és ret­tenthetetlen forradalmi harcosok százezreit és millióit kovácsolják ki, olyan harcosokat, akik mindvégig odaadóan szolgálják a dolgozóknak imperialista iga alól való felszaba­dítása nagy ügyét, a béke, a demo­krácia és a szocializmus ügyét. (A „Tartós békéért, népi demo­kráciáért!" legújabb számának vezércikke.)

Next

/
Thumbnails
Contents