Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-23 / 224. szám, vasárnap

1951 szeptember 23 ÜJ SIÖ BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Szilárdítjuk kapcsolatunkat a dolgozó néppel c/i slavliábla Nemrégiben az esti parancsfelol­vasásnál felolvasták a nevemet és az enyémmel együtt 11 társamét a mi ütegünkből. A parancsban az volt, hogy vasárnap déli 12 órára indulásra készek legyünk ünneplő egyenruhában, mert községi népmu­latságon veszünk részt. Nem ls tud­tuk elképzelni, miféle ünnepélyről lesz szó. Eljött a szép, napsütéses vasár­nap. Felsorakoztattak minket, majd a főtérre mentünk, ahol autó várt ránk. Az autóval egy lds község­ben kötöttünk ki, ahol nagy öröm­mel és zeneszóval fogadtak minket. Megtudtuk, hogy a járási EFSz tartja ünnnepét és ezen résztvesz- I nek a járás összes tömegszerveze­teánek, valamint Ifjúsági szerveze- 1 teinek képviselői is. Boldogan ünne­peltek az EFSz tagjai, mert meg­értették Pártunk és Klement Gott­wald útmutatását, tudják, hogyha a Szovjetunió földműveseinek pél­dáit követve a földet közöse® mű­velik meg, akkor sokkal gyorsab­ban elérik a boldogabb életet, a szo­cializmust. Miután a. különböző szervezetek képviselői mind összejöttek, felso­rakoztunk és a járási pártvezető­ség, a község helyi vezetősége, a szövetkezeti elnökök kíséretében vi­dám zeneszóval, néphadseregünk in­dulóit dalolva, átmentünk egy kis­sebb faluba. Valamikor egy kizsák­mányoló nagybirtokos volt az úr ezen a területen és azon az öton. amelyen most ml haladtunk, az- . előtt, szomorú arcú, elcsigázott munkás- vagy cselédnép haladt. Lá­tástól vakulásig robotoltak ezek. és holtfáradtan tértek vissza a nagy­úr udvarába. Nem kevésbbé tengőd­tek a kis- és középföldművesek Is. Ma már vidám arcú szövetkezeti tagok, az ifjúsági Szövetség tag­jaival és a néphadsereg katonáival karöltve, zeneszó és gondtalan ének hangjai mellett mennek a feldíszí­tett úton és látszik, hogy énekük boldog, őszinte szívből fakad. A községben egy emelvényen cso­portosultak az ünnepély szónokai, a szövetkezeti elnökök és a kerületi pártvezetőség tagjai. Rámutattak a •.nult szomorú tapasztalataira és ez­zel párhuzamosan a szövetkezetek mai dicsőséges munkájára, az elért szép eredményekre és az újfajta mezőgazdasági gépek előnyeire. A község terén közszemlére voltak té­ve Csehszlovákia ötéves munkater­vének keretében készült mezőgazda^ sági gépek, valamint a Szovjetunió­ból érkezett nagyszerű hernyótal­pas traktorok, 15-szörös ekével. Ezeket a hősi szovjetnép sztahano­vistái és újítói találták fel és ké­szítették. Az ünnepélyt kultúrműsor egészí­tette kl, amelyet az Ifjúsági Szö­vetséf tagjai és a néphadsereg ka­tonái i'gáltattak. A műsorszámok még jobban fellelkesítették a bol­dog munkástömeget, amelynek jó- : kedvét csak fokozták a rendelkezé- í sükre álló ételek és hűsitő italok. Az EFSz-ek versenyében győztes község büszkén vette át a vándor- j zászlót és fogadalmat tett, hogy j még jobb termésre és munkatelje- ! sítményre fognak törekedni, mint i eddig. Az ünnepély vidám népmu- i latsággal ért véget. A községek ! földművesei, az EFSz-ek dolgozói forró szívvel búcsúztak tőlünk, mert tudják, hogy a néphadsereg katonái ' szívesen támogatják őket munká­jukban ls és éberen állnak őrt munkájuk gyümölcse és a világbé­ke felett. PETŐ BÉLA katona Hogyan segítenek az akadémisták az altiszti isko aban Néhány nappal ezelőtt akadémis­tákat kaptunk az altiszti iskolába. Megérkezésük után azonnal észre lehetett venni, hogy fokozódott a rend és a fegyelem. Büszkék va gyünk arra, hogy ezek az akadé­misták már első évzáró vizsgájuk után ilyen jól tudnak oktatni. Meg­mondom őszintén, amikor idejöttek, azt hittük, hogy most már megkez­dődik a hajszolás. Nem így történt azonban, hanem éppen ellenkezőleg, még sokkal jobban érezzük ma­gunkat, mint azelőtt, mert ők nem szigorúan, hanem barátsággal kö­zeledtek hozzánk. Türelmesen taní­tottak minket, minden kérésünknek eleget tettek és mindarról felvilá­gosítottak, amit nem tudtunk. Biz­tosak vagyunk benne, hogy ök is nagyon jól érezték magukat kö­rünkben. Sokat köszönhetünk az akadé­mista elvtársaknak, mert sok min­dent tanultunk tőlük. Sajnáltuk ls, mikor megtudtuk, hogy csak 14 napig maradnak nálunk. Szétosztot­ták őket különféle csoportokhoz és ők mindenütt lelkiismeretesen vé­gezték munkájukat. Külön ki kell emelnünk Juráäček Pál elvtársat. Eltávozásuk előtti estén tábortü­zek gyúltak ki és emellett gazdag programmot rendeztünk. Az aka­démisták ekkor is megmutatták, hogy mit tudnak és a tábortűz nagy vígság mellett folyt le. Sze­retettej vettek tőlünk búcsút és el­mentek, hogy letöltsék szabadsá­gukat. Amit tőlük tanultunk, soha el nem felejtjük, és ha bejönnek majd az újoncelvtársak, akkor a tanultakat tovább adjuk nekik, hogy majd ök is harcképes katonái legyenek népi demokratikus hadse­regünknek. ZSIGA GELLÉRT közkatona. Mit jelent a brigádmunka a Néphadsereg katonáinak Mi, a Néphadsereg katonái, örömmel és lelkesedéssel fogadjuk mindig a brigádmeghívásokat és igyekszünk a brigádmunkában száz­százalékosan megfelelni. Tudjuk, hogy ez mindnyájunk kötelessége. Természetes, hogy ki kell segítenünk azt a munkásnépet, amely számunk­ra olyan nagyszerű katonaéletet biztosít s ebben úgy érezzük ma­gunkat, mintha odahaza, családi kö­rünkben élnénk. Legutóbbi brigádmunkánk alkal­mával meggyőződhettünk róla, mi­lyen nagyszerűen halad az ország­építő munka, mennyire előre visz bennünket a szocializmus felé. Kü­lönösen szembeötlő ez a fiteborici állami gazdálkodásban, amelynek vezetősége és minden egyes dolgo­zója külön dicséretet érdemel pél­dás munkájáért. Ez az állami bir­tok ékesszóló példaként állhat min­denki előtt, aki talán még kételked­nék a közös munka értékében és sikerében. Az ilyen eredményeket látva, mi, katonák, újult erővel elhatározzuk, hogy igyekszünk katonai tudásun­kat és képzettségünket a legmaga­sabb fokra emelni, igyekszünk mi­nél inkább hasonlítani a hősi Szov­jet Hadsereg katonáihoz, hogy mi­nél jobban biztosíthassuk az építő­munkát végző dolgozók életét Mi, a tiszti Iskola mallgatói, már azért is kell, hogy haditudományun­kat a legmagasabb fokra emeljük, hogy azt a következő évben átad­hassuk néphadseregünk és isko­lánk új tagjainak. Egy Ilyen erős, lelkes és képzett hadseregben soha­sem fog népünk csalatkozni, mert az mindig hősiesen harcrakész a nép szabadságának, jogainak, szép szabad hazánk megvédelmezéséért. Híven követjük ezt a jelszót: „A nép a hadsereggel, a hadsereg a néppel!" TAMÁS LÁSZLÓ tisztjelölt. Ami nálunk a faliújság — az néphadseregünk repülőinél a start­tábla. A különbség az, hogy a starttábla ott áll a repülőtér start­helyén. Földbevert lábakon egysze­rű fatábla. Ide kerülnek a repülők, a mechanikusait írásai és láthatunk itt rajzokat, képeket, idézeteket és más' anyagot. Szeretik és meg­becsülik a repülők a starttlblákat. Példásan gondoskodnak arról, hogy lehetőleg minden nap új tartalom­mal telítsék meg. Tudják, hogy harci kiképzésükben nagy segítsé­get jelent ez számukra. Ezért foglalkoznak rajta azokkal a kérdésekkel, amelyek szorosan összefüggnek a kiképzési tervvel. Egy repülöiskolában az elmúlt na­pokban megfigyeltem, hogy az egyes egységek között verseny fo­lyik, melyikük szerkeszt jobb ú i r '.­got. Kora délután értünk a repi J térre. Az egyik bajtárs útközben ott szorongatta a hóna alatt a ke­mény papírra felragasztott cikke­ket. A starttáblára rajzszögekkel erősítették fel. És aztán körüláll­ták, olvasták. Tetszett a tartalom, a kivitel is. Megvolt a tartalom és a forma egysége. Mindannyiuk véleménye egyezett, amikor megá'lapították, hogy a legfontosabb cikket Hejduik bajtárs írta ,,A fegyelemről" címmel. — Felelősségteljesen kell teljesí­teni szolgálati feladatainkat a start helyén, — írta többek között. — A szolgálatosok minden parancsát fe­gyelmezetten kell teljesítenünk ab­ban a tudatban, hogy csak tgy tud­juk százszázalékosan teljesíteni azt a feladatot, amelyet népünk és a CsKP tűzött elénk. A fegyelem el­sajátításánál segítséget 'nyújt ne­künk a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása. Bíráljuk egymás hiá­nyait és tanuljuk a bírálatot helye­sen elfogadni. — A starttábla egy másik helyén két cím hívta fel a figyelmemet: „A repülöszavak" és „A mechanikusok szava." Az utóbbi cím alatt Vasi­csek mechanikus kritizálta az egyes repülőket, mivel több ízben olyan munkát végeztek, amelyért a me­chanikusok felelnek és amely az 0 hatáskörükbe tartozik. És a repülök, miután elolvasták a bíráló sorokat, felhívták Vasicsek bajtárs figyelmét arra, hogy bírál­jon konkrétebben, írja ki a neveket is, hogy a hibát így gyorsabban ki lehessen küszöbölni. Azelőtt a repülőmechanikus a re­pülök szemében nagyon kis ember volt. „Alsóbbrendű" munkákat vég­ző ember. Nem is igyekeztek kö­zeledni egymáshoz, sőt ellenkező­leg. A starttáblán is azt bizonyítja ma ez a néhány szó, hogy a repülő és a mechanikusok közti viszony megváltozott, elvtársiabban, az ér­telemben, amint azt közös, felelős­ségteljes feladatuk meg is követe­li. És a starttáblánM természetesen nem maradhatott ki a szovjet re­pülőkről szóló cikk sem. Képek mutatják be a szovjet repülőket kiképzésük politikai előkészületei­nek során. Ott láttam egy idézetet a világhírű szovjet repülőtől, Va­lerij Cskalovtól és alatta ez a fel­hívás: — Tanuljunk a hősi szovjet repülök: Pokriskin, Gasteilo, Cslka­lov tapasztalataiból. A starttáblán megjelennek olyan Írások is, amelyeket néhány pillanat alatt írnak. Igy például ha némely bajtárs hibásan végzi légi­gyakorlatát, amikor földre ér, már ott van néhány sor a starttáblán, figyelmeztetve öt a hibára, meg­magyarázta okát éa a kijavítás módját is. Igy teljesíti néphadseregünk légi egységeinél a starttábla nagy kül­detését — segítséget nyújt a kikép­zés tökéletesítésében. G. I. Tanulunk a szovjethadsereg tapasztalataiból Kié a kinő ? Nemrégiben két repülőtiszt érdekes beszélgetésit folytatott a klubmunká­ról. Az utcán sötétedett és a beszél­getők bizonyára jó barátok, akik gya­korlatról tériek vissza, azon gondol­koztak, hogyan töltsék estéjüket. — Talán színházba mennénk? — javasolta az egyik — Elmegyek inkább a klubomba, — válaszolta a másik. — Bocsáss meg, de ma olyan előadásunk van, hogy színházról is le kell mondanom: szak­mámba vágó. — Hogyan, a ti klubotokban szak­előadások is vannak? — csodálkozott az e£ső tiszt. — Nálunk bizony nincs .. Bejössz a klubba, szemre minden rendben van, rápillantasz a fali­újságokra és plakáttokra s már i6 tudod hogy repülőiklubban vagy. De a való­ságban? Vadászrepülő vagyok és a klub olyanoké, minit én vagyok. Nincs azonban sem előadásunk, 6em vitánk, amelyek az én szakmámra vonatkoz­nának. Arról, ami minket érdekei, na­gyon ritkán emlékeznek meg a klub­munkások. Vájjon a valóságban minden klub az érdeklődés gyújtópontja, ahol meg­szervezik a tömeges katonai munkát, amely támogatja egy-egy katonai egy­ség nevelését a harci hagyományok­iránti hűségben és amely kielégí­tené a különböző fegyvernemekhez tartozó katonák követelményeit? Ismeretes, hogy a klubok fő feladata terjeszteni a marx-lenini tanításokat, a szovjet haditudoniányt, segíteni a parancsnokokat a katonák nevelésébein és támogatni a katonákat a politikai öntudat és a fegyverkezelés mester­ségének elsajátítására. Együttmű­ködni azokkal, akik előadásokat tar­tanak a Nagy Honvédő Háború ta­pasztalatairól, — mindez hozzátartozik a klub tevékenységéhez. A klubnak segítenie kell a parancsnokokat az egység harci és poľtikai nevelésében, igyekeznie kell arra, hogy az egység sikeresen teljesítse az összes rábízott feladatokat és növelje katonai tudását. Ha az egyégben vadászrepülők is v an­nak, hát miért ne valósítanának meg a klubban olyan intézkedéseket, ame­lyek a vadászpilótáknak segítségére lennének, főleg nekik és nemcsak a pilótáknak általában? Miért ne nevel­hetné a klub az embereiket szeretetre, nemcsak a repülés iránt általában, hanem a vadászrepülés iránt is spe­ciálisan, főleg azon gépek iránt, ame­lyekkel az egység dolgozik? Jó kezdeményezésről tett tanúságot az egyik repülőegység klubja azáltal, hogy előadássorozatot olvastak fel a katonai nevelésről. Ilyen előadások voltak: „A szovjet katonai erény és a katonák nevelési módszerei a szovjet katonai erény szellemében'', „A Szov­jet Hadsereg, — felszabadító hadse­reg". Az előadók kétségkívül nagy segítségeit nyújtottak parancsnokuk­nak a katonákkal végzett mindennapi munkájában. Nagy figyelmet érdemel másik ténykedésük is: a klubban spe­ciális kérdésekről is tartottak előadá­sokat, a gépek kihasználásával kap­csolatban, amelyekkel az egység dol­gozott. Műszaki konferenciát ia tar­tottak. A klub munkatársai jő segít­séget nyújtottak a parancsnoknak az­által, hogy az értekezlet alkalmából szemléltető anyagot készítettek. Üjftó konferenciát ia tartottak, összegyűj­tötték az újító katonák arcképeit és a klubban kiállítást rendeztek az újítási javaslatokról. A tisztek érdeklődését nagyon le­kötötték » film-szemináriumok, ame­lyeket a klub rendezett. Ezeken az előadásokon az oktató filmek leforga­tása előtt a tapasztalt tiszti specia­listák részletesen megismertették a jelenlévőket a film témakörével. Ezek a szemináriumok növelték katonai tu­dásukat és hozzájárultak ahhoz, hogy sikeresebben teljesítették szolgálati kötelességeiket. A felsoroltak azt a benyomást kelt­hetik, hogy ebben a klubban már min­dent megtesznek a katonai tudnivalók példás propagálásáért. De nincs ez így. Teljes fél esztendő alatt nem si­került a klubnak megszervezni kettő­nél több előadást és filmszemináriu­mot, a gépek technikájának kihaszná­lásáról. Az előadások témáját távolról 6cm merítették ki. Félév alatt sokkal többet lehetett volna elvégezni. Szembeötlők a különböző munka­módszerek elégtelenségei is. Előadá­sok tartása, ez csak igen kis része annak, amit a klub megtehetne. Pél­dául: megbeszélések, viták olyan kér­désekről, mint a marxizmus-leniniz­mus, a háborúról és a hadseregről, a szovjet haditechnika új sikereiről, a katonák oktatásáriak és nevelésének módozatairól. Mindez biztosan lekötné az egység összes tisztjeinek figyel­mét. A katonai irodalom tömeges nép­szerűsítését szintén nem végzik a legjobban ebben a klubban. Még nem szoktak vitázni a katonai könyvekről, amelyek éppen megjelentek, főleg a repüléssel foglalkozókról, sem a szak­folyóiratokban megjelent fonta* cik­kekről. A filmszemináriumokon kívül vitákat kellene rendezni és elemez­niök kellene a katonai tárgyú doku­ment- és oktató filmeket, ösztönözné ez az emberek kezdeményezőerejét és több hasznot hozna, mint a filmek egyszerű leforgatáea. A klub nem hasz­nálja ki eléggé a katonai propaganda olyan nagyszerű formáját, mint ami­lyenek a kirándulások, a _katonai szem­pontból, történelmi nevezetességű he­lyekre, nem hozza össze megbeszélés­re a tiszteket e pilótákkal, akik kijár­ták a Nagy Honvédő Háború kemény iskoláját. A klubnak meg van a lehetősége, hogy a legkülönbözőbb módon kiszé­lesítse a példás katonai propagandát Az a fontos, hogy ezeket a lehetősé­geket kihasználják. A várostól nem messze állomásozó egység találhat olyan embereket, akik megvalósíthat­ják ezt • fontos munkát. Az egység­ben szintén sok kvalifikált repülő specialista van. Ezeket sürgősen akti­vizálni kell, csak igy fog sikerülni a munka. Hasonló (ehetőségei vannak a szom­szédos klubnak ls. Közelebbről meg kell ismerkedn' annak a munkájával is, mert csak fgy sikerülhet felfedni a valódi hiányokat A klub szemmel láthatólag nem segít elégségesen a parancsnoknak az egység harci neve­lésében. Ha a politikai nevelés jó, ak­kor, sajnos, a katonai propaganda gyönge. Jó kezdeményezést árultak el februárban és áprilisban: egynapos fesztiválokat rendeztek, amelyeknek keretében oktató filmeket vetítettek szoros kapcsolatban a katonák szol­gálati kötelességeivel. Ez az egész, amit az egységben félév alatt tettek a szakemberek katonai tudásának nö­veléséért. Ez a helyzet a katonai propaganda terén két egymáshoz közel működő klubban. És ezt a helyzetet minden­esetre javítani kell, mindent meg kefl tenni, hogy a tiszten, altisztek és ka­tonák azzal • tudattal menjenek klub­jukba, hogy ott gazdagítják és kiegé­szítik politikai és katonai tudásukat, hogy megkapják azt, amire nap, mint nap szükségük van szólgálatuk kői­ben, gyakorlati munkájukban, a kato­nai mesterség további fejlesztéséért folyó harcban. N. Naumov őrnagy, a „Sztálini sólyom" folyó­iratban. (Obrana Ľudu.) Csehszlovák hadsereg napja - a munkás-paraszt szöoelség napja

Next

/
Thumbnails
Contents