Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-21 / 222. szám, péntek

IFJÚSÁGI SZEMLE III. évfolyam 38. szám 1951. szeptember 14, A Fucsik-jelvény jövendő viselőinek útján E napokban adta ki a CsISz Központi Bizottsága az olvasóés politikai körök munkájára vonatkozó határozatát, amely útat mutat nekik abban, hogyan irányítsák munkájukat a lehető legjobban és hogyan érhessenek el lehető legjobb eredményekéi. Most tehát össze kell gyűjteni azoknak az olvasóköröknek munkatapasztalatait, amelyek már a mult tanévben jól dolgoztak, meg kell tanulni belőlük, hogyan kerüljük el mindazokat a hibákat és tévedéseket, amelyek ezeknek az egész nevelési munkánkra oly fontos köröknek működését gátolják. Jilemnický-jelvény körünkben iónéhány fogyatékosság és baj mutatkozott. Ugyanazokkal a nehézségekkel kínlódott, amelyekkel küszködik köreink többsége a főiskolákon. Az elvtársak az iskolaév kezdetén kötelezettségeket írnak Aá, megszabják az összejövetelek napját és programmját. De aztán a kör sehogy sem fungál, a vezető egyik lemondást é6 kimentést a másik után kapja. A tagok a karácsonyi és tanulmányi szünetekre készülnek elő és végül a tavaszi terminusokon már egy 6em jelenik meg közülük Nálunk is pontosan fgy volt a téli szemeszterben. Azután azonban, mikor a kötelezettségek teljesítését el kellett halasztani a vakáció előtti határidőre, elszégyeltük magunkat hanyagságunk miatt, élps önkritikát gyakoroltunk és komolyan nekiláttunk a munkának. összejöttünk minden hétéin, a többség jól előkészülve jelent meg a körben és a kitűzött tervet teljesítette. Igaz, azt szokták mondani, hogy télen vonnak kérdőre azért, hogy mit tettél nyáron, Nálunk ugyan ezek az évszakok fölcserélődtek, de az eredmény ugyanaz volt. Az előkészületet, amelyre alkalmuk lett volna egész évben, a maguk hibájából tizenkét hét alatt kellett elvégeznünk. A nyári szemeszterben sokkal intenzívebben kellett készülnünk, mint hogyha beosztottuk volna a munkát az egész iskolaévre. Bár a gyors lefolyás senkinek közülünk nem ártott meg, mégis ennek dacára óvjuk azokat az elvtársakat, akik a jövő évben a Jilemnický-jPilvény elnyerésére készülnek, a banyagságból folyó ilyen fölösleges rohammunkától. A másik hasonló gyenge oldata volt az olvasókörnek a tagok megjelenése. Sok elvtársunk nem tudatosítja, hogy milyen fontos saját magukra nézve, hogy minden gyűlésen ott legyen, önmagukat károsítják, valamint az egész kollektívet, azzal, hogy megvonják az egyes könyvek és filmek problematikájára vonatkozó figyelmeztetéseiket és megjegyzéseiket tőlünk. A körök vezetőinek ajánljuk, hogy a gyűlések előtt egy-két nappal figyelmeztessék a tagokat a kör öszsze jöveteiének idejére és programmjára, mégha az összes elvtársak jelen is voltak az előzetes megbeszélésen Az ember néha feledékeny és a figyeümeztetés határozottan nem árt. Én magam soha nem jártam így az emberek után és ma eléggé bánom. Mert így csökken Illettem volna még azt a csekélyszámú távolmaradást is, melyek körünkben előfordultak. No most még néhány szót a gyűlések idejéről. Az előkészületek megtételénél rendesen elégséges egv kétórai időtartamú köri gyűlés. De nálunk néha megtörtént, hogy még kétórás vita után is folyton vo't mondanivalónk és el kellett válnunk tanulmányi kötelezettsége'nk végzésére. Ahhoz, hogy a jövő ii'éeen visszatérjünk a megszakított témára, nem volt ;dő és a megszakított vitát egy hé múlva folytatni nehéz. Tehát, ha a kör összejövetelének ideiét meo- akarjátok határozni, válasszatok lehetőség szerint olyan :dőt. amelvnek nem szab korlátot a kol'ektívum tanulmányi kötelezettsége. Igy aztán nem esik meg ve'etek, hogv "ét kell mennetek akkor, amikor a legiobban folyik a vita. De e hibák és hiánvok ellenére is meg vagyunk elégedve körünk munkájával. A legnagyobb hiányosságunk volt a tagok csekély száma Kollektívünk öt emberből állott. Mindegyiknek volt alkalma néaeteit kifejteni és elmondani, mit profitált a könyvből vagy az új filmből. A gyűlés folyamán megmutatkozott, ki hogyan készült fel és hogyan fogta fel olvasmányának e^ves problémáit. Kisebb körökben az ember bátrabban léo fel, nem szegyei beszélni legszemélyesebb élményeiről és ennek nagy nevelő ielentösége van. Soha nem történt rnerr nálunk, hogy a vita megakadt volna, ellenkezőleg, egyre újabb és újabb ösztönzést kapott. És még egy tünete volt körünknek. Eljárt közénk egy ifjúmunkás elvtárs, aki vitába szállt velünk. Menynyire segítségünkre volt az 5 részvétele vitáinkban! Az ő rendkívül egyenes, világos hozzászólásai hozzásegítettek bennünket a problémák alapjában való megértéséhez Szép viszony és jó Darátság alakult ki köztünk Annak ellenére, hogy ma már minden fakultásnak megvan a maga védnöki üzeme, a főiskolások mostanáig igen kevéssé kerültek érintkezésbe a munkás elvtársakkal. Pedig kár ki nem használni erre minden alkalmat, aimelyet a Jilemnický-jelvény elnyerésére szolgáló próbabeszélgetésekre való előkészületek adnak. Ha egyes köröknek a munkások és főiskolások körösen készülnek elő, személyes barátság alakulhat ki köztük, amely megerősítené a fakultás és az üzem -29 9UJ9ÁU 90 }AuOZSIAOf |l}OZO>) zel a diákság is és a munkásság Is. Erről, elvtársak, ne feledkezzetek meg. Vitáink igen élénkek voltak, főként akkor, amikor annak az életéről és műveiről beszéltünk, akinek a nevéről van ez az említet jelvény elnevezve, Jilemnický műveiről vagy egyes könyveiről. Mindnyájunknak sokat nyújtottak az 5 regényei, mint a pl. a Töretlen mezők vagy a Krónika Ezekre igen nagy figyelmet fordítottunk és minden egyes részletüket alaposan megvitattuk. A vitában nem tartottuk magunkat szorosan az adott tárgykörhöz. Mindegyikünk arról beszélt, miv»l gazdagította a regény, vagy a film az ő személyes életét és jellemét Mikor aztán a záróülésen értékeltük körünk munkáját, tudatára ébredtünk, hogy mennyit nyertünk ebben a közös előkészületben. Megismertünk számos olyan tulajdonságot, amelyeket minden áron el akarunk sajátítani. A könyvek éa a filmek megmutatták nekünk a«t a mérhetetlen különbeéget, ami a mult és a mai élet között van. Megtanultuk úgy olvasni a könyveket, hogy belőlük a lelietö legtöbbet merítsünk a magunk számára és sokat nyertünk szakismeretek tekintetében is és világossá vált előttünk viszonyunk az irodalomhoz, mint jöví bírálóknak. Es körünk betöltötte mindenekelőtt az 5 főszerepét: segített bennünket jobb szocialista emberekké fejlődésünkben. A ,Mlemnický-jelvénynek erről az elsőrendű hivatásáról elvtársak, sohse feledkezzetek megl Milyen tegyen a jó CsISz fnnkríonárias? Mivel az államépltés és á szocialista gazdaság, a tudomány és kultúra fejlesztése a marxista-leninista elméletre tár maszkodik, természetes, hogy funkcionáriusunkkal szemben mindannyiunk iegejső kívánsága az hogy az iUető szocialista legyen. A történelemnek, • Szovjetunió bolsevik pártja elméletének és a Komszomol munkájának Ismerete lehetővé teszi, hogy kádereink, a szervezetek vezetői helyesen tájé* kozódjanak a belső és külső helyzetben és alaposan megért-i sék ifjúsági mozgalmunk feladatait. Ezért tehát minden funkcionári us elsőrendű kötelezettségnek tekinti ifjúsági mozgalmunk, a marxi-lenini öntudat fokozását. Tehát a jó funkcionáriusnak álandóan tanulnia kell Szükséges is, hogy szüntelenül képezze magát a jő funkcionárius, mert máskülönben nem tudja a fejlődést követni és nem tudja az adott helyzetekben felismerni a legjobb megoldást, a munka legjobb irányításának elvét. A jó funkcionárius a munkát úgy szervezi meg, hogy a részfeladatokat szétosztja mindenkinek a legjobb képessége szerint. Ezért soliaőem dolgozik egyedül. Nem önhitt, nem képzeli azt, hogy csak ő tud jó munkát végezni, hanem megosztja a feladatokat és maga mellett kineveli az új kádereket, az új funkcionáriusokat. Nevedjük saját hibáikon az új kádereket! Vagyis, ha hibát követtek el, akkor ne mellőzzük azzal, hogy „úgy sem ért hoazá", hanem magyarázzuk meg, hol volt a hiba és vele, saját magával javíttassuk ki! Tehát neveljük ki munkatársainkat helyetteseinkké. Tanuljuk meg, hogy nélkülözh*tetU« ember a mi mozgalmunkban nincs! — Dolgozzon minden funkcionárius, úgy, hogy bármikor elszólíthatják, bármikor megbízhatják egy üj feladattal. Es ha 5 ilyenkor pótolhatatlan, ha „ür" marad utána, akkor az nem dicsőség, Haiwm szégyen, mert ezzťí csak azt bizonyítja, hogy nem ismeri a közös munkát és képtelen iU ká<íeret«©t, új vézetőket nevelni A jó funkcionárius, a jó CsISz-tag soha nem felejtkezik el arról, hogy a szocializmust a* osztálynélküli társadalmat csak úgy építhetjük fel. ha az osztá'yellenséc ellw Hm*etlen harcot folytatunk.