Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-20 / 221. szám, csütörtök

1951 szeptember 20 A kritikáról és a népi k ul t mi r versenyek r ül A kritika erős és jó fegyver. Helyes kritikával nagy eredményeket érhetünk el. Konkrét példával szolgál e téren a CSEMADC-K rimaszombati helyi csopoitja, amely pár nőnappal ezelőtt súlyos kritikát kapott. A rimaszombati táncosok ugyanis jól ismert Horthy-féle nemzeti viseletben, népieskedő motívumokkal megtűzdelt ugrabugrálást vittek véghez a színpadon. A helyes és jogos kritika után nagyon falháborodtak és mélyen meg voltak sértve. Egyesek azt mondották, „ha valakinek nem tetszik az, hogy mi magyar népviseletben táncolunk, arról mi nem tehetünk." Később azonban rájöttek, hogy hát ' „mégis van abban a kritikában valami." Rájöttek, hogy amit ők népviseletnek gondoltak, az a burzsoá és a feudális osztály által kitalál 1 ; egyveleg és a népnek, a dolgozóknak ehhez a viselethez épp oly ke- j vés közük van, mint ahhoz a tánc- • hoz, amit lejtettek. Egyszóval beismerték, ha titokban is, hogy rossz volt a szereplésük és jó volt a kritika. Beismerték, de mégis hallgattak. Az volt az álláspontjuk, hogy az, amit tudnak, amit betanultak az rossz, ami pedig jó lenne, az nincs. Lehet ugyan, hogy valamikor régen volt, de eltűnt és nincs... és teltek a hetek, a hónapok és bizonyos lelkiismeretfru'dalással ugyan, de hallgattak tovább. Augusztus végén aztán történt valami A CSEMADOK központi titkársága az országos kultúrversenyre .'aló benevezésre szólította fel a rimaszombati kultúrtársakat. A tájékoztató világosan megírta, hogy a kultúrverseny célja, sőt egyik főcélja az eredeti népviselet, népdal és népitánc felkutatása. „De honnan vegyünk ha nincs" — kérdezték egymástól tanácstalanul. De ahogy tovább olvasták a tájékoztatót, amely felhívta a benevezőket, hogy az öregektől kérjék a népdalokat, s a ládafiában keressék a népviseletet, rájöttek, hogy ítéletük kissé elhamarkodott volt. Igaz, hogy sem Batyiban, sem a környékén nem láttak népviseletet, de a ládák, azok a szép, színes tulipános ládák, a szuette sublótok ... ,hátha mégis rejtegetnek valamit? Azonnal nekiláttak a keresésnek Már az első napi munkájukat siker koronázta. Szabadi elvtárs megtalálta Medvesalján a rejtett kincset, amiről pár nappal előbb még kijelentették, hogy nincs, hogy nem létezik. Egymásután szép sorrendben kerültek ki a ládafiából a szebbnélszebb háziszőttes, kivarrott ingvál lak. Egy kicsit dohosak voltak, de ez érthető, mert hiszen közel három évtizede feküdtek használatlanul a fiók legalján. De végre megvolta. Népdal is "volt természetesen. Egy kis beszélgetés után ez is napvilágra került. És bár ez a dal idősebb volt harminc évnél, mégis friss volt és eleven. Igazi népdal volt. Persze, ahol népviselet és népdal van, ott rá kell akadni okvetlen a táncra is. Igy gondolkodott Szabadi kultúrtárs és mindjárt hozzátesszük, hogy helyesen gondolkodott. Szabadi kultúrtárs gazdag eredménnyel tért haza. Utána termékeny kultúrmegmozdulás indult meg Rimaszombaton. Megkezdődtek a próbák. Elsőnek jelentkezett kultúrversenyre. Szeptember 15-én megtartották a kultúrelöadást. Rövid jelenet, szavalat, ének, ezután főszám a népitánc. Gyönyörű medvesaljai népviseletben „Az én libám elveszett, én azt keresni megyek" dallal táncolt be 16 batyi-i kislány a színpadra. Táncoltak. A közönség feszült csendben figyelte őket. Befejeződött a tánc és kitört a percekig tartó lelkes taps. Abba sem maradt mindaddig, amíg a fiatal lányok meg nem ismételték a táncot. - Igy történt, hogy a népviselet, a népitánc általános sikert aratott. És megtört a hallgatás és megtört a jég. Ezután szinte magától értetődő, hogy a besztercebányai kerület kultúrversenyre hívta ki a nyitrai kerületet. A verseny pontok köze tartozik az is, ki kutat fel több népviseletet, népdalt, népitáncot. Nyitra a versenykihívást elfogadta, és ezt nyugodtan meg is tehette, mert eddig már 12 népviselettel és népi tánccal készül a nagy kultúrmérközésre s ez a szám előreláthatólag megkétszereződik. Ki lesz hát most az első? Ez foglalkoztatja ma kerületeink helyi szervezeteit. Szabó Rezső A CSEMADOK HÍREI l egyoerszálltfó ooital Irta: LEV OSANYIN A bankár úri passziója, Hogy ágyút, aknát hord h ajója, S fegyverrel megrakott vonat, Fut a francia nap alatt, S hogy földünk könnyek s vér ne fessék, S ne bőgjön vad sziréna száj a, A sínre dobja gyönge testét Raymonde Dien a nép leánya, Edződött gyermeksége óta, Viharban nőtt meg gyönge szíve Tán Jeanne d'Arc jutott az eszébe ? Vagy az orosz leányka, Zója? És megtorpan a francia Vonat, a kerekek megállnak. Amerika meg Anglia ízen a párizsi lakájnak, s Raymonde, az ország szemefénye, Rab — ráborul a börtön éje. És új szállítmány jő robogva. És Raymonde — egy lett volna csak? Nizza a fegyvert vizbe dobja! — Húzzák ki onnan az urak! S börtönné hasztalan teszik Franciaország felerészét. Mert olyan börtön nincs a földön amelyben elfér egy egész nép! Fordította: Kardos László Handlován magyar nyellvű bányásztanonc-iskola nyílik. A nyitrai kerületi CSEMADOK-csoportok a lány-i akcióval kapcsolatban újult erővel folytatják a tagtoborzást, hogy minél több kultúrtárs jelentkezzék az iskolába és álljon a termelés élharcosai, a bányászok közé. A handlovai és nováki magyar báj nyászfanonc-ifjak kultúrműsorral ke' resik fel a helyicsoportokat és agitj kettőseik meggyőző propagálása segíti elő a lány-i akció teljes sikerét. * A sztárnyai helyi csoport már jelentkezett a kultúrversenyre. Megértették a kultúrtáisak. a ku'úrverseny nagy jelenőségét. Munkájukat elősegíti a község két tanítónője, Szekeres Eva és Kiszely Irén, akik a tanítás megkezdésével azonnal jelentkeztek a CSEMADOK-ba és bekapcsolódtak a kultúrmunkába. Ok már megértették, — amit mindejjjljianítónak meg kellene értenie, — hog$> munkájuk nemcsak az iskolásgyermekek nevelése, tanítása, hanem az egész község kulturális nevelése, vezetése. Szekeres Éva és Kisely Irén kultúrtársnők tudják, hogy ők a szocialista kultúra élharcosának nehéz, de dicsőséges munkájára vállalkoztak, mikoi tanítónak mentek, s ezt a feladatukat teljesíteni akarják. A sztárnyai helyi csoport jól dolgozik. Készülnek a kultúrversenyre, melynek tiszteletére kultúrházukat brigádmunkával újrafestették. * A CSEMADOK helyi csoportok között a központ versenyfelhívása nagy visszhangra talált. A nép művészete, alkotó ereje elemi erővel tör felszínre. Hosszú évek, évtizedek elfojtott 6Óvárgása, szépség utáni vágya robbantja le magáról kispolgári és burzsoá álművészet béklyóit _ Fényes bizonyságai ennek a központunkba befutó jelentések: Besztercei kerület- A kultúrverseny benevezések folynak, úgyanúgy a népviseletek felkutatása, valamint a népdalok gyűjtése is. A kultúrversenyre eddig beneveztek Rimaszombat, Tamásfalva, Pádár, Serkei, Mojín, Sztárnya, Abafalva, Sajógömör, Panyidaróc, Trencs, Gömörhorka, Gömörpanyit, Rimaszécs, Fülek, Fülekpüspöki, Síd, Losonc, Vilke, Jelsőc, Rap, Nagycsalomja, Terbegec, Alsótúr, Visk, Vinica, Szlatina, Palást és Kelenye, ahol ugyan még csak előkészítőbizottság van, de azért a kultúrversenyb'e benevez. Az ipolysági járásban Szépe elvtárs talált rengeteg népviseletet, 1900-ból származó vőlegényinget, 60—70 évvel ezelőtt készült fejkötőt, gatyát, kivarrott lepedőt, zsinóros nadrágot, szoknyát, pruszlikot és akadtak olyan öregek is, akik hajlandók betanítani a régi táncokra a fiatalokat. A rimaszombati járásban Kisgömöri, Détér és Gesztete községekben találtunk népviseletet. A zselízi járásból Nagy&alló, Endréd benevezett a kultúrversenyre. Mindkét csoportban folyik már a tanulás. Oroszka és Damásd fiatalsága nagy örömmel fogadta a kultúrversanyt. Népdallal, népi tánccal lépnek fel, s a kultúrversenyt összekapcsolják a sajtókampánnyal. Fegyvernek örömmel fogadta a kultúrversenyt s kötelezettséget vállalt, hogy a kultúrversenyig mnden CSEMADOK-tag még egy tagot szerez és a pártsajtóra 25 új előfizetőt szereznek. A gerencséri helyi csoport a kultúrversenybe két gerencséri népviselettel nevezett be. Az egyik régebbi, a másik újabbkeletű. A két népviselet egyforma annyiban, hogy mindkettőt nehéz volt felkutatni, de különböznek abban, hogy az ögyík szebb, mint a másik. • Uj agitációs módszert használnak a nyitrai kerületben. Négy-öttagú kis kultúrbrigádok a kukoricafosztó helyeken munka közben mozgalmi dalokra tanítják a fosztókat és az öregektől régi, — már 6zinte feledésbe merülő — népdalokat tanulnak meg. Kövessétek példájukat. • Garammikola CSEMADOK-tagsága 100%-ig tagja az EFSz-nek. Jó munkájuk eredményeként megkapták a járási vándorzászlót, mely szerintük sohsem fog tőlük tovább vándorolni. • A rétéi helyi csoport a kitüntető ligetfalusi pártnapi szereplés után újult erővel dolgozik. Agilkettősei a pártsajtóterjesztés mellett új feladatot vállaltak. Megindították az agitációt a 100%-os EFSz-tagságért az egész községben. A 6omorjai aratóünnepélyen a nagypakai CSEMADOK-csoport gyönyörű énekszámokkal vett részt. Az énektanítást Fehér Imre kultúrtárs, a bratislavai ped. gimnázium tanulója végezte. Jó munkáját kövessék a már végzett tanítók is. • A sikabonyi CSEMADOK helyi csoport már benevezett a kultúrversenyre. Régi népdalokat, népi táncokat Maki János bácsi ígért a fiataloknak. • Nyolc helyen szerepelt a bori CSEMADOK. Első fellépésénél rossz viselettel rontotta el jó táncait, de a kultúrtársak gyorsan kiküszöbölték a hibát és ma már népviseletben táncolnak. CSEMADOK Központi Titkárság, Bratislava. Qüh Ox'/a 1933 január 7. A teremben hosszú asztal, melynek fejénél Andrejev ül Mögötte — Lenin-szobra. Andrejev mellett Sztálin áll. Az asztalnál a nagy Sztálin tanítványai és íegyvertáreai ülnek: Molotov, Vorosilov, Ordzsonikidze. Kirov, Kalinin, Kaganovics ... Apró asztalok mellett a Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának tagjai. A karzaton vendégek: élmunkások, kolhozparasztok, szovjetkato-' nák, orvosok, mérnökök, pedagógusok, komszomolcok, művészek, írók. Sztálin beszél. Lassan, megfontoltan. Időnként kézbeveszi az előtte lévő papírlapot, számokat olvas föl. A papír',-ipot v'sszaejti az asztalra és kezévr: eltakarja Most fölemeli a hangját. Búg mint az orgona. „Nem volt vas- és fémiparunk: az ország iparosításán J'Í ez az alapja: Ma van vas- és fém párunk. Nem volt traktoriparunk. Ma van. Nem volt automobiliparunk. Ma van. Nem gyártottunk szerszám-gépeket. Ma gyártunk Nem volt komoly és modern vegyiiparunk. Ma van. Nem volt igaz: komoly iparunk mezőgazdasági gépek gyártására. Ma van. Nem volt repülőgépiparunk. Ma van. Elektromos energia termelése szempontjából utolsó helyen álltunk. Ma az első helyek egyikét foglaljuk el. Kőolaj- és széntermelés szempontjából utolsó helyen álltunk Ma az <rtső helyek egyikét foglaljuk el. Egyetlen egy szén-, vas-, fémbázisunk volt — Ukrajnában, azzal is csak nehezen birkóztunk meg. Elértük azt, l->gy" nemcsak ezt a bázist emeltük magasabb színvonalra, hanem még egy út szén-, vas- és fémbázist teremtettünk. — keleten melyre országunk büszke lehet." Minden mondat után rövid szünetet ťart. A telemben csenő. Az első monitüpiófáhéi dat után — a hallgatók mélyen felsóhajtanak. A második után — éljeneznek. A harmadik után — tapsolnak. Es mikor Sztálin ezt mondja: „országunk büszke lehet", mindenki feláll. Az ülés résztvevői épúgy, mint a vendégek, tombolva ünneplik Sztálint, a győzelem útjának feltáróját, a győzelem megszervezőjét. Sztálint, a győzelmet. Sztálin fölemeli balkezét, szeretne véget vetni a tomboló ünneplésnek. Nem lehet! Lehajtja fejét. A terem tapsol, éljenez, tombol. A boldogságtól és lelkesedéstől valamennyien megrészegedünk. Sztálin áll előttünk, az emberiség hatalmas győzelmének nagy szimbóluma, s továbŕi nagy, döntő győzelmének biztosítéka. A terem zeng. A falak visszhangozzák az újjongást. — Sztálin! Sztálin!... 1941 november 7. Hóborjtotta erdő. Hatalmas tölgyek. Égbenyúló fenyőfák. Százesztendős tölgyek hevernek földredöntve, sok sudár fenyő derékbatörve. Mély gödrök; gránáttölcsérek. A havon rozsdaszín foltok: megalvadt vér. Az egyik gránáttölcsérben — zöld sátorlapon — rád:ó. A rádió mellett katonalány ül. A tölcsér körül, a letaposott havon, sok-sok vöröskatona fekszik. E zaki szél tépi a fákat. Fejünkre szórja a jégbefagyott havat. Zúg az erdő. A távolban ágyúk dörögnek . .. A katonalánynak mo»t sikerült beállítani a rádiót. Es mi elfeűejtük a hideget, a szelet és az életveszélyt. Vérünk 'orron száguld. Erőiek vagyunk és boldegok. Sztálin beszél . . „Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízotiak. partizánok és partizánnők! ... Európa német hódítók igája alá került, leigázott népei rátok szegzik tekintetüket, bennetek látják felszabadítóikat. Nagy, felszabadító küldetés osztályrészetek. LegyeteJ; hát méltók e küldetésre!... Vezéreljen benneteket a nagy Lenin győzedelmes zászlaja!" Északi szél tépf a fákat. A fák is éljeneznek, tapsolnak, újjonganak. Becsukom szememet. Csukott szemmel a Vörös-téren látom, a Kreml tornyán a hatalmas, meisszevilágitó vörös csillagot. Lenin mauzóleumát látom. A mauzóleumon Sztálin áll. Sztálin beszél. Forrón száguld ereinkben a vér. Erősek vagyunk, fiatalok, boldogok. Győzni fogunk! Sztálin mondotta. 1945 január 9. A csípős köd összekeveredik a keserű füsttel. Kelet felől dereng. Budapest felől égő házak fénye világít. A nehéz és legnehezebb ágyúk csövei Pest felé néznek — 6okszáz hosszú, vaskos ágyúcső Még húsz perc és megkezdődik a Nagy Honvédő Háború egyik legnagyobb pergőtüze, melynek eredményeként Budapest nagyobbik része eltűnik a föld színéről. Volt — nincs. Még tizenöt perc, még tíz perc, még öt... A főhadiszállás teilegrammot ad. Sztálin parancsát továbbítja: „A Budapest körül harcoló szovjetcsapatok feladata nem a magyar főváros megsemmisítése, hanem a magyar főváros felszabadítása!" A tiszt, aki a parancsot felolvassa, három napja nem aludt. Fáradt, rekedt. Halkan, rekedten olvassa föl Sztálin parancsát. Á tiszt fáradtan, rekedten olvassa a mélységesen emberi, mélységesen bölcs parancsot, amely százezrek életét menti meg. De mi nem a fáradt, rekedt hangot halljuk, hanem Sztálin hangját, amelyben ott zúg az emberiség egész eréje, évezredek alatt gyűjtött bölcsesége és minden alkotó jósága. 1948, októbeir. A kolhozparasztok egyik moszkvai tanácskozása után Sztálin negyvenegynéhány kolhozparasztot meghívott vacsorára. Vacsora után órákon i t elbeszélgetett vendégeivel. Az egyik vendég — egy idősebb ukrán paraszt, névszerint Nikola lvanovic6 Bubenko, — eldicsekedett Sztálinnak azzal, hogy mennyi ajándékot visz haza a családjának Moszkvából. — Az asszonynak újl ruhát viszek. Olyant, hogy ha fölveszi — fiatal menyecske lesz belőle. A kisunokáŕtinak beszélőbabát vettem. A nagyunokámnak könyveket, Gorkijt, Fagyajevet, Solohovot. Aztán egy grammofont is vettem. — És lemezeket vettél? — kérdezte Sztálin. Bubenko arca vörös lett, mint a főtt rák. — Arról megfeledkeztem! Nahát ilyen butaságot... — Hol itt a butaság? — kérdezte Sztálin, — Moszkvát se egy nap alatt építették. Ma megvetted a grammofont, holnap megveszed a lemezeket. A Puskin-utcában egy kitűnő üzlet van, ott nagyon jó lemezeket árulnak. Azt ajánlom neked, Mikola Ivanovics, hogy oda menj lemezt venni. Vegyél olyan lemezeket, amelyek régi népdalokat dalolnak, és vegyél olyant is, amelyeken újmódi dalok vannak — vöröskatona-dalok, kolhozdalok és élmunkások dalai. Van papírod és piajbászod? Na vedd elő é6 írd föl, amit mondok. Megmondom neked, hogy én mi vásárolnék. Bubenko előkapta a noteszát és megnyálazta a plajbászt. Sztálin diktált, ő írt. —- Kifutja a pénzedből? — kérdezte Sztálin. — Akár az egész üzletet megvehetném! — mondotta büszkén a kolhozparaszt. — Az egész üzletet mégse vedd meg. Mások Í6 akarnak vásárolni. D^ vegyél meg mindent, amire szükséged van. Egy pillanatig hallgatott Sztálin, aztán csendesen megjegyezte: — Sokáig nélkülöztetek, itt az ideje elfelejteni, hogy mit jelent az a csúnya szó: nélkülözés. — Nélkülözés- Mi, 6zovjetparasztok már régen elfelejtettük, Sztálin elvtárs, hogy mi az a nélkülözés! — mondotta majdnem kiabálva az öreg ukrán kolhozparaszt és hangos nevetésbe tört ki. Egész testét rázta a boldog nevetés. Ugy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak. Akik a közelben állottak, azt mesélik, hogy mialati a dolgozók vezére a boldogan nevető kolhozparasztot nézte, Sztálin, szép. jóságos, bölcs szeme, — az a csodálatos, jövőbelátó szem, — megtelt könnyekkel. • Sztálin szavára harcba indultak és győztek, milliók és tízmilliók és Sztálin szavára elhallgattak az ágyúk. Sztálin beszél: munkások dalolnak, harcosok énekelnek. Sztálin mélyen búgó, meleg, tiszta, színes hangja, — az emberiség a'kotó munkájának és dicsőséges szabadságharcának az egész földet betöltő, megvilágító zenéje. OJ SZO. a csehszlovákiai magvar dolgozók nanilapia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenskéhn ? 10 sz Telefsm szerkesztőség 352 10 és 347 16. kiadóhivatal 26? 77 Fő és felelósszerkesztő Lórlncľ Gvula Feladé és IrflnvIM postahivatal" Bratislava II Nvcrria és kiadia a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés I évre 540—, •"/•> évre 270.—, rA évre 135 —. I hónapra 45 — Kčs. ^ hotllap f csütörtök! szám) előfizetése I évre (50 7? évre 75.—, i/

4 ivre 40 Kés A KFt'R^KONYV -lr.fi/ tése egv évre NFPNAP1 AR ral egy üti 100 Kčs.